Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 27 találat lapozás: 1-27
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1994. január 6.

Az RMDSZ - értesülve arról, hogy jan. 8-án Komáromban a Csallóközi Városok és Falvak Tanácsa megtartja nagygyűlését - üdvözli a tanácskozás résztvevőit, olvasható az RMDSZ jan. 6-i levelében. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./

1996. július 25.

Ötödik alkalommal nyílt meg Korondon a Hazanéző magyar irodalmi tábor a megyei tanfelügyelőség, a helyi Firtos Művelődési Egyesület és a korondi gimnázium közös rendezésében. Az egyhetes táborozáson a Mikes Kelemen magyar nyelv- és irodalmi tanulmányi verseny győztesei vesznek részt, továbbá irodalomkedvelő gyermekek Magyarországból és Csallóközből is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./

1999. január 5.

A Magyar Tudományos Akadémia nemzeti stratégiai programjában a Kisebbségkutató Műhely által irányított kutatások részeként magyarországi és szomszéd országbeli kutatók vizsgálják a Kárpát-medence magyar, illetve a magyarországi nem magyar kisebbségek nyelvhasználatát, kétnyelvűségét, az asszimilációs folyamatot. Külön elemzik a kisebbségpolitikai modelleket, az identitásformák kialakulását. Az 1990-1991-es hivatalos népszámlálási adatok szerint a Magyarországgal szomszédos hét országban 2703 ezer fő vallotta magát magyar nemzetiségűnek, 2 774 ezer fő jelölte meg anyanyelveként a magyart. Visszafogott becslések szerint 2,8-3,2 millió kisebbségi magyar él a Kárpát-medencében. Kocsis Károly és felesége, Kocsisné Hodosi Eszter Ethnic Geography of the Hungarian Minorities in the Carpathian Basin címmel jelentette meg Magyarok a határainkon túl - a Kárpát-medencében című könyvük legutolsó népszámlálási adatok alapján átdolgozott és bővített angol nyelvű változatát. Kocsis a világban élő magyarok számát 14.1 millióra becsüli: 10,1 millió él Magyarországon, 2 840 ezer a szomszédos országokban /Erdélyben 1 640 ezer, Szlovákiában 608 ezer, Szerbiában 350, Kárpátalján 180, Horvátországban 20, Szlovéniában 9, Ausztriában 33 ezer/, a többi európai országban 320 ezer, a tengeren túl mintegy 740 ezer. A magyar kisebbségek fennmaradása szempontjából fontos, hogy a szlovákiai, kárpátaljai és szlovéniai magyarok 70-77 %-a, az erdélyi és vajdasági magyarok 56,9, illetve 56 %-a lakóhelyén többségben él. Magyarország határain kívül 1990/91-ben 1410 magyar többségű település létezett. A kisebbségi magyarok 27,3 %-a államhatárokhoz tapadó kompakt magyar tömbterületeken él, mint pl. a csallóközi-mátyusföldi, a barsi, honti, gömöri vagy a bodrogközi és Ung-vidéki. Székelyföld a legnépesebb kisebbségi magyar tömbterület 723 ezer fős magyar közösséggel, ami a kárpát-medencei kisebbségi magyarság 27 %-át teszi ki. - Minden harmadik kisebbségi magyar /858 ezer/ nyelvszigetekhez vagy szórványokhoz tartozik. A katasztrofális magyarországi mutatók szintjét kezdi megközelíteni a kisebbségi magyarok halálozási aránya. /Szarka László: A kisebbségi magyarság társadalomföldrajza. = Új Szó (Pozsony), jan. 5./

1999. augusztus 9.

Az idei Nyári Bolyai Egyetem tanfolyamainak egy része a szlovákiai Nagymegyeren is zajlott. Nagymegyeren a magyarok aránya meghaladja a 90 százalékot, ez a város volt a házigazdája július 4-9-e között a magyar pedagógusok szakmai továbbképzésének, több ágazatban úgy mint: magyar, illetve szlovák nyelv és irodalom, történelem, informatika, tanítói, osztályfőnöki képzés és nem utolsó sorban angol nyelv. Idén is elég kevesen vették igénybe az RMPSZ által felkínált lehetőséget. /Bolyai Nyári Egyetem - a csallóközi Nagymegyeren. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

1999. október 16.

Kolozsváron másodszor megrendezték az interetnikai konfliktuskezelő programot, a tréninget az Interetnikai Párbeszéd Egyesület, a Márai Sándor Alapítvány rendezte és a PHARE, valamint a TACIS támogatta. - A csoportterápiás tréning célja a szülőktől átörökített előítéletek, a generációról generációra leképezett sérelmek oldása, kommunikációs modellek átvitele, a társadalomba, a párbeszédre való késztetés és a különbségek elfogadtatása volt. A közvetítőképzés elindítói, a szlovákiai Huncik Péter pszichiáter és a csallóközi Bordás Sándor pszichológus elmondták: 1996 óta közel ezren vettek részt ilyen jellegű szemináriumokon, és jelentősen hozzájárultak Szlovákiában az interetnikai konfliktusok enyhítéséhez. /Szőcs Andrea Enikő: Etnikumközi konfliktusmegoldás. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

2000. április 5.

Március 23-27-e között kilencedik alkalommal rendezték meg idén a Nemzetközi Magyar Matematikaversenyt. Idén négy napon keresztül Dunaszerdahely látta vendégül Horvátország, Délvidék, Erdély, Magyarország, Kárpátalja és a Felvidék magyar iskoláinak 242 diákját és 62 tanárát. Az Erdélyt képviselő 60 diákot ez év februárjában, Sepsiszentgyörgyön megrendezett döntőn választották ki. Az első és második erdélyi diák lett: Demeter Albert (székelykeresztúri Orbán Balázs Líceum) I. hely, Hegyi Géza (csíkszeredai Márton Áron Gimnázium) II. hely. A verseny mellett a diákok megtekintették a Csallóközi Múzeumot, a Kortárs Magyar Galériát, matematikai előadást hallgattak dr. Hortobágyi István matematikustól, valamint színházi előadáson és kirándulásokon vettek részt. /Első díjat hozott Keresztúrra. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 5./

2000. április 13.

1992 óta évente megrendezik a Nemzetközi Magyar Matematika Versenyt, 200-300 középiskolás diák és tanár részvételével. A versenyek eddigi színhelyei: Komárom, Vác, Ungvár, Paks, Székelyudvarhely, Kaposvár, Szabadka, Debrecen. Idén Dunaszerdahelyen zajlott le a verseny márc. 23-27-e között, Horvátország, Délvidék, Erdély, Magyarország és a Felvidék magyar iskoláinak diákjai részvételével. A IX. Nemzetközi Magyar Matematika Versenyen a megjelentek megismerkedtek Szlovákia a város múzeumaival, galériáival, megismerhették Csallóköz történelmét. /Ráduly Zörgő Szabolcs, Kolozsvár: IX. Nemzetközi Magyar Matematika Verseny. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./

2000. július 22.

A magyar költségvetés 0,13 százalékát költik évente a határon túli magyarok támogatására, közölte a napokban a Kossuth Rádió. Ez többmilliárd forintot jelenthet. Elég csak a Magyarországon tanuló többezer (egyesek szerint négy, mások szerint hatezer!) erdélyi diák ösztöndíjára, az Illyés Közalapítvány vagy az Új Kézfogás nyújtotta pályázati lehetőségekre gondolni. Az ellenzék ezt is politikai fegyvernek használja, mint a státustörvény esetében. Nemrég pl. Kovács László MSZP-elnök intette Orbán Viktor miniszterelnököt, a kormányt: ügyeljenek, nehogy a külhoni magyarnak több joga legyen Magyarországon, mint a helybelieknek. Sike Lajos cikkében megjegyezte: azt is ki kellene számítani, hogy mennyivel járulnak hozzá az anyaországba települt határon túli magyarok a költségvetéshez, például az a több ezer kiváló értelmiségi, mérnök, tanár, orvos, közgazdász, akik Erdélyből, a Vajdaságból, Kárpátaljáról, Felvidékről költöztek át az anyaországba. A sok ezer székelyföldi, szilágysági, kalotaszegi, csallóközi, bácskai, beregi kőműves, ácsmester, betonkeverő, kubikos, asztalos, víz- és gázszerelő, akik kevesebb pénzért is hajlandók többet dolgozni a helybelieknél. De még a tíz-tizenötezer idénymunkás is érezhetően növeli a nemzeti összterméket, hiszen a haszon ott marad, csak a kialkudott vagy éppen odalökött munkabért hozzák haza. /Sike Lajos: Zéró tizenhárom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 22./

2002. július 20.

Először osztanak diplomát júl. 20-án Székelyudvarhelyen azoknak a magyar fiataloknak, akik szülőföldjükön vettek részt nappali tagozatos, magyar nyelvű képzésben - tájékoztatta Bariné Turán Csilla, a végzős hallgatók oktatását folytató tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolája (MÜTF) szóvivője az MTI-t. A tanintézet jelenleg négy képzési helyen, Komárom-Esztergom megye székhelyén, a fővárosban, a már említett Székelyudvarhelyen és a csallóközi (Szlovákia) Dunaszerdahelyen kínál főiskolai továbbtanulási lehetőséget gazdálkodási és kereskedelmi szakon. A MÜTF a tatabányai és a székelyudvarhelyi önkormányzat együttműködésének keretében 1998-ban nyitotta meg erdélyi képzési központját. Most mintegy harminc magyar anyanyelvű erdélyi fiatal kap az Európai Unió által is elismert diplomát, s Kandikó József, a MÜTF főigazgatója és Bencsik János, Tatabánya polgármestere ajándékokkal is kedveskedik az első végzősöknek. /Diplomaosztás Székelyudvarhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 20./

2002. november 21.

A magyarság ma egyféle "szigettengeren" él, írta tanulmányában Pomogáts Béla. A szigettenger kontinentális központja a jelen Magyarországa, illetve azok a kisebb területek, amelyek a trianoni ország határai mentén /Biharban és Szatmárban, Beregszász környékén, Csallóközben, Mátyusföldön és Gömörben, végül Vajdaság északi felében és a Tisza mentén/ etnikai tekintetben az anyaországgal összefüggésben helyezkednek el. Vannak azután nagyobb magyar többségű területek, de más népek által lakott vidékekbe ékelve: ilyen a Székelyföld területe, amelyen vagy nyolcszázezer magyar él, ilyen a kalotaszegi magyar falvak füzére Kolozsvártól nyugatra, és ezzel vége. Minden más magyar, így Kolozsvár, Temesvár, Újvidék, Ungvár vagy Kassa magyarsága is valójában szórványban él, Természetesen diaszpórában élnek a nyugati világban szétszóródott magyarok. A jelenleg érvényesnek tekinthető statisztikai adatok szerint Erdélyben legalább hét-nyolcszázezer, az egész Kárpát-medencében /Szlovákiában, Kárpátalján, a Vajdaságban, Horvátországban, Szlovéniában és Burgenlandban/ nagyjából további négyszázezer, a nyugati világban pedig körülbelül 1,2 vagy 1,3 millió magyar él szórványban. Ez együtt közel 2,5 millió ember, vagyis minden hatodik magyarnak idegen nyelvű népesség között kell leélnie életét. Ez a szórványmagyarság folyamatosan ki van szolgáltatva az asszimiláció hatásának, csak töredékesen vannak magyar intézményei, a kétnyelvűség körülményei között él. A magyarság közép-európai tévesztésében nagy szerepet játszott a máig folyamatos népszaporulatbeli deficit. Vagy másfélszáz esztendővel ezelőtt nagyjából egyforma nagyságú nép élt, úgy nyolcmilliós lélekszám körüli: a magyarság a maga országterületén és a románság több államban /a két román fejedelemségben, Magyarországon, az Ausztriához tartozó Bukovinában és a cári Oroszország tartományát alkotó Besszarábiában/. Azóta a Kárpát-medencei magyarság létszáma, amely az első világháborúig erősen emelkedett, nagyjából mindössze hatvan százalékkal növekedett, a románságé pedig /Romániát és a Moldvai Köztársaságot tekintve/ nagyjából megháromszorozódott. A népszaporulatban folyamatos deficit, az ugyancsak folyamatos szórvány magyar beolvadás, /és az állandósult kivándorlás és emigráció/ nélkül a románok lélekszámához hasonlóan ma mintegy huszonnégymillió magyarnak kellene élnie a Kárpát-medencében. Ehelyett tovább halad a szórványosodás. A szórványmagyarság kérdésének felvetését nem lehet időszerűtlennek tekinteni. A magyarországi politika a magyar kisebbség védelmét célzó stratégiáját szinte kizárólagosan a magyarság etnikai tömbjeinek gondozására alapozták. Nem volt erőteljes érdeklődés a szórványgondozás iránt a kisebbségi magyarok politikai életében sem, kivéve talán a moldvai csángók kulturális gondozását, ahol mindig gyülekezett néhány intézmény és önkéntes még Magyarországon is /például Beke György író, Halász Péter néprajztudós vagy Atzél Endre jogász./ Erdélyben működik Vetési László református lelkész irányításával egy egyházi jellegű szórványalapítvány, melynek a Kárpátoktól délre is vannak eredményei. Azonban a szórványmagyarok helyzetének puszta felmérésre sem történtek kísérletek. Ezért jelentős, hogy az Anyanyelvi Konferencia /Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága/ a Határon Túli Magyarok Hivatala támogatásával hozzáfogott egy szórványgondozási program kidolgozásához. A magyar "szigettenger" igen veszélyeztetett. A történelmi erők a szórványmagyarság lassú eltűnését készítik elő. A szórványmagyarság helyzetével, jövőjével foglalkozni kell. A szórványmagyarság kiszolgáltatott az integrációs folyamatoknak. Az integrációból kimaradott országokban minden bizonnyal erősödni fog az etnokratikus gondolat és az idegengyűlölet. Az integrációs folyamat később kiterjedhet Szerbiára, Ukrajnára azonban csak hosszabb idő elteltével. Felvetődik tehát a gondolat, hogy a kárpátaljai és a vajdasági magyar szórványokat miként lehet szülőföldjükön megtartani. Nem lesz könnyű feladat, továbbá számolni kell azzal, hogy mind a Vajdaságból, mind Kárpátaljáról folyamatos a Magyarországra történő áttelepülés. A szórványmagyarság megtartása alapos stratégiai felkészülést igényel. Ennek a stratégiának a valós helyzet felmérésére kell épülnie. Az elmúlt évtizedben nagy társadalomtudományi, demográfiai kutató- és elemzőmunkára került sor, ennek ellenére csak töredékes képünk van a magyar diaszpóráról. A szórványmagyar vidékek nagy részén nincsenek szervezett magyar iskolák, esetleg csak elemi iskolák. Ezeket az iskolákat tankönyvekkel, tanítási eszközökkel kell támogatni, emellett létre kell hozni a hétvégi magyar iskolák átfogó rendszerét. Leghasznosabb volna ezeket egyházközségekben megszervezni. A szórványban volna elsőrendű szerepe a magyar rádiós és televíziós adásoknak, ezen belül a távoktatásnak. A szórványvidéken élő gyermekek számára új tankönyvcsaládokat kellene kidolgozni. A kisközösségek anyanyelvmegtartó ereje mindennél fontosabb lehet. /Pomogáts Béla: Magyarok a szórványban. = A Hét (Bukarest), nov. 21./

2002. január 5.

Máthé Éva készített interjút Csáky Zoltánnal, akivel kilenc éven át a bukaresti magyar tévészerkesztőségben munkatársak voltak. Csáky Zoltán a Duna Televízióban a Heti Hírmondó főszerkesztője volt, majd el kellett köszönnie a műsortól. Csáky elmondta, hogy a HH hét éven keresztül önálló szerkesztőségként működött, majd besorolták a Hír- és reggeli műsorok főszerkesztőségéhez, tematikája, mondandója egyre inkább a magyarországi nézőkhöz szólt. Időközben jött egy erdélyi körút, hat városban a Hagymakupolás honfoglalás c. dokumentum-filmmel - s a találkozókon a Duna TV és műsorai iránt megnyilvánuló ragaszkodás, aggódás szeretet visszatérítette Csákyt attól, hogy elmenjen a Duna TV-től. Változás történt a Duna TV szemléletében is: a HH 55 percesre bővül, a Határontúli- és Kisebbségi Ügyek Igazgatóságához tartozik, csakúgy, mint a Kárpát-medencei régiókról szóló, újonnan induló Égtájak c. műsor. Havonta egyszer jelentkezik szerkesztésemben a Nemzetközi Sajtóklub, és beindult már a kedvezménytörvény tanácsadói műsora, a Magyar Igazolvány. - A Hagymakupolás honfoglalás film miatt román részről felháborodtak, egyes román sajtónyilatkozatokban, továbbá maga Teoctist pátriárka nyilatkozatban utasította vissza azokat a vádakat, miszerint az ortodox egyház erőszakosan románosítana Hargita és Kovászna megyékben. Csáky hangsúlyozta, hogy tucatnyi ilyen dokumentum-filmet kellene készíteni az elcsatolt területeken lejátszódó társadalmi folyamatokról. Filmre kellene vinni Trianon és a párizsi békeszerződések hordalékát: a csallóközi nevesítetlen földek históriáját, az egyházi ingatlanok vissza nem adásának kálváriáját, a magyarok kiszorítását a privatizációból. Egyébként Pekár elnök javaslatára már készül a Hagymakupolás honfoglalás angol fordítása. Csáky szerint a Duna Televízió a legfontosabb médiafórum a Kárpát-medencében élő magyarok számára, amely a kisebbségben élők létkérdéseivel foglalkozik, s azok megoldásaihoz nyújt segítséget; a nyugaton élők számára tájékozódási pont: hol van és merre tart Magyarország. Csáky kiemelte, hogy a Duna TV elsősorban a határon túli magyarokhoz szól, mert ez a küldetése, s ezzel segíti a nemzetpolitika stratégiailag kiemelt fontosságú céljának elérését: a nemzet kulturális újraegyesítését. /Máthé Éva: "A nemzet kulturális újraegyesítéséért!" (Interjú Csáky Zoltánnal, a Duna Televízió munkatársával). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

2002. június 10.

A Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesületének (MIDAS) most zárult pozsonyi értekezletével egy több tízmillió európai polgárt képviselő szervezet figyelmét kiterjesztette Kelet-Európára. A MIDAS igazgatótanácsi tagja, az Új Szó lapigazgatója nyitóbeszédében elmondta, az Európai Unióban és a többi európai országban legalább 40 millióan élnek 57 különböző kisebbség tagjaként. Michael Ebner dél-tiroli (Olaszország) német politikus, Európa Parlamenti képviselő többek között azt hangoztatta, hogy az EU nem foglalkozik eléggé a kisebbségi kérdéssel, arra sokkal több pénzt kellene fordítania, és figyelmeztetett, hogy az unióba kerülő kisebbségek elsősorban nyelvük védelmére számíthatnak, mintsem kulturális vagy oktatási kérdéseik figyelembe vételére. A lapok bemutatkozása során szót kapott többek között a határokon átnyúló magyar Duna Expressz, az újvidéki Magyar Szó, a dél-tiroli német Dolomiten és a dunaszerdahelyi magyar-szlovák kétnyelvű Csallóköz-Zitny Ostrov mellett a Szabadság képviselője is. /Balló Áron: Európai kisebbségi napilapok találkozója. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

2004. július 2.

Immáron ötödször rendezte meg a Magyarok Székelyföldi Társasága a Lármafa-találkozót jún. 23–28. között. A résztvevők Cegőtelkéről indultak, Désen át, majd Ördöngösfüzesen megpihenve érkeztek Felvidékre. Mindenhol lelkes helybeliek várták őket. Az ötödik Lármafa-találkozó 102 résztvevője szívébe zárta Zoboralja és Csallóköz lakosait, elöljáróit, helytörténeti ismertetőit. /Balogh Edit: Lármafa-találkozó a Kárpát medencében. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 2./

2004. július 12.

Medgyessy Péter miniszterelnök Tusnádfürdőn diákszemináriumon elhangzott eszmefuttatása szerint a kisebbségi magyarok a kettős állampolgárságot három okból kérhetik. Ebből kettő, a szavazati jog gyakorlása és a társadalombiztosítási jogosítványok élvezete szerinte szóba sem jöhet, vagy aggályos, ami pedig a harmadikat illeti, ,,az Európában való akadálytalan mozgás és az anyaországgal való könnyebb kapcsolattartás” vágyát, nos, ezt Románia pár éven belül bekövetkező európai integrációja automatikusan megoldja – állította a kormányfő.  Magyarán, Medgyessy úgy gondolja, a kettős állampolgárság megadására semmi szükség nincs. Márpedig a magyar kisebbségek esetében a vajdasági Szabadkától a kárpátaljai Beregszászig és a felvidéki Csallóköztől a székelyföldi Gelencéig vagy akár a Szeret menti Forrófalváig az emberileg-nemzetileg hátrányos helyzetről van szó, mely egyéni és kollektív jogaik korlátozottságából fakad, írta B. Kovács András. A térség nemzetállami jogrendjéről van szó. Ez a rendszer hálózza be a kisebbségi magyar mindennapjait.  A kettős állampolgárság pedig az anyaországot ráadásul gyakorlatilag védhatalmi státussal ruházná fel. /B. Kovács András: Magyarok állam nélkül. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 12./

2005. február 15.

Szükség van egy Trianon-filmre, de nem ilyenre, mint amilyet a napokban vetítettek. A film azt szeretné elhitetni a nézővel, hogy Trianont döntő részben a nemzeti öntudatot romboló liberális és kozmopolita értelmiség idézte elő. „Az ömlengő és felesleges hazafias versek helyett ismertetni lehetett volna az Osztrák-Magyar Monarchiát feszegető nemzeti ellentéteket”, írta Csoma Botond. Az első világháború után a győztes hatalmak igencsak szelektíven alkalmazták az önrendelkezési elvet. Az 1918 decemberében összehívott gyulafehérvári román nemzeti nagygyűlés deklarálta Erdély egyesülését Romániával, és amely úgy vonult be a román köztudatba, mint az önrendelkezési jog természetes gyakorlása. Sem a román történetírás, sem a Koltay-film nem említtette viszont azt a tényt, hogy 1918 novemberében, az erdélyi, bánsági és partiumi magyarság küldöttei összegyűltek Marosvásárhelyen és tiltakoztak Erdély esetleges elcsatolása ellen. A hiteles megoldás egy népszavazás kiírása lett volna. Franciaország 1916-ban aláírt egy titkos egyezményt Romániával, amelyben a franciák arra kötelezték magukat, hogy amennyiben győztesként kerülnek ki a háborúból, támogatják a románok területi követeléseit az Osztrák-Magyar Monarchiával szemben. Lehetett volna beszélni arról is, hogy a határvonalak meghúzásánál az Antant-hatalmak sok esetben megsértették az általuk fennen hangoztatott etnikai elvet is. Így kerültek zömében magyarlakta terültek – a Csallóköz, Csehszlovákia, a Szatmár, Nagykároly, Várad, Arad vonal pedig Románia fennhatósága alá. /Csoma Botond: Múlt és jelen között. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

2005. május 7.

Közel tíz éve felmérési program indult erdélyi műemléktemplomok művészi értékeinek számbavételére és bemutatására. A magyarországi Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ, valamint a Kolozsváron működő Transsylvania Trust Alapítvány munkatársai arra vállalkoztak, hogy mintegy 300 erdélyi templom falképeit és festett faberendezéseit feltérképezik, és egyben megállapítják a megóvásuk érdekében teendő lépések sürgősségi sorrendjét. A felmérésekről megjelent a második kötet /Lángi József–Mihály Ferenc: Erdélyi falképek és festett faberendezések. 2. Budapest, 2004/ A szerzők a szatmári és bihari tájaktól Székelyföld legtávolabbi vidékéig járták be a területet. A leggazdagabbak a magyar műemléktemplomokban: Szilágyság, Kalotaszeg, Marosmente, a Küküllők vidéke, valamint Csík-, Háromszék és Udvarhelyszék. A templom alaprajza után külső és belső felvételek következnek, majd a feltárt falképekről vagy azok töredékes maradványairól, mennyezetkazettákról, festett mellvédekről, padokról készült fényképek szemléltetik a szöveget. Még mindig kevés az olyan erdélyi magyar műemléktemplom, amely az utóbbi tizenöt évben megújult volna. Nagyon kevés a restaurátor szakember. Gyors a pusztulás, különösen akkor, ha egy gyülekezetnek már elfogytak a hívei, például a Dés melletti Néma református temploma esetében. A templomot 1959–61 között helyreállították, újrafedték, statikailag megerősítették, s egyben műemléki értékeit is kibontották. Ma a templom, az enyészet szélén álló, elhagyatott rom. (A könyvben szereplő Kolozsnéma megnevezés hibás. A falu hivatalos neve: Néma. Van ugyan Kolozsnéma nevű helység, de az a Csallóközben, Komárom megyében található.) /Dr. Murádin Katalin: Erdélyi műemléktemplomok és templombelsők. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./

2005. május 24.

Dzsingisz kánhoz, Napóleonhoz, Hitlerhez és Sztálinhoz hasonló kegyetlen zsarnoknak nevezte Attila hun vezért a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) május 23-án abban a nyilatkozatban, amelyben tiltakozott az ellen, hogy Csáky Pál szlovák miniszterelnök-helyettes a hétvégén egy csallóközi faluban, Csicsón beszédet mondott egy Attilát ábrázoló szobor leleplezésekor. A budapesti Frech Ottó és a csicsói Nagy Géza faszobrász japán kőrisfából faragott Attila-szobrát a Falvak Kultúrájáért Alapítvány adományozta a magyarok lakta Csicsónak, hogy ily módon megalapozza a faluban létesülő szoborparkot. /Röviden. = Krónika (Kolozsvár), máj. 24./

2005. szeptember 28.

Ismét elloptak egy, első világháborús áldozatok emlékművét díszítő turulmadarat a szlovákiai Kolozsnémán. A Duna mentén fekvő csallóközi falu immár a hatodik a sorban. Tavasszal Perbetén, Hetényben, Bátorkeszin, Kürtön és Nagykeszin tűntek el gyors egymásutánban az emlékműveket díszítő turulmadarak A kolozsnémai esetről a Pozsonyban megjelenő Új Szó számolt be szeptember 27-én. /Ismét elloptak egy turulemlékművet Szlovákiában. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 28./

2007. május 5.

Az Eduard Benes államfő vezette Csehszlovákia meg akarván szabadulni német és magyar kisebbségeitől, ezeket a közösségeket a kollektíven háborús bűnösnek minősítette, s 1947 májusában elkezdték erőszakos kitelepítésüket, elűzetésüket szülőföldjükről. A németek több mint hárommillióan voltak, a magyarok egymilliónál kevesebben, Szlovákia déli határsávjában, olyan színmagyar entitásokat alkotva, mint a Csallóköz, Mátyusföld, Gombaszög, Dél-Göröm, az Ipoly völgye, Délkelet-Szlovákia... A németeket bevagonírozták, s embertelen körülmények között, mindenüktől megfosztva elindították őket a legyőzött, nyomorgó, koldusszegény Németország felé. A magyarok elűzését ,,lakosságcserének” álcázták, s valóban a maradék Magyarországon élő szlovákokat igyekezett Csehszlovákiába csábítani, a magyaroktól ,,megtisztított” területekre, településekre. Beleültetvén őket a hátrahagyott vagyonokba, sok-sok nemzedék munkájának eredményébe. Azonban a paritás leghalványabb jegyeit sem lehet kimutatni, a magyarok elűzetése durva és kíméletlen volt, a Dunán kergették át őket, marhavagonokban vitték át a határon a magyar családokat. Akik maradhattak, azokra még keservesebb sors várt, egy részüket a Szudéta-vidékre deportálták, az elűzött németek helyére, lágerekbe zárva, majd kényszerlakhelyekre erőltetve őket. A Szlovákia területén megmaradtak állampolgárságát megvonták arra kényszerítettek egész közösségeket, hogy ,,reszlovakizáljanak”, azaz tagadják meg magyarságukat. Eduard Benes Sztálin szlávbarát bólintása mellett kiadta hírhedett dekrétumait, melyek milliók sorsát pecsételték meg. Azóta hatvan év telt el, enyhült a légkör, a felvidéki magyarok visszakapták állampolgárságukat, iskoláik vannak, pártjuk és egyesületeik, de a sebek máig sem forrtak be, mert sem Csehország, sem az időközben függetlenedett Szlovákia nem hajlandó hatályon kívül helyezni a hírhedett benesi dekrétumokat. /Magyari Lajos: Hatvan év gyalázat. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 5./

2007. június 1.

Szélsőségesnek nevezte Sólyom László magyar államfőt Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke május 31-i pozsonyi sajtóértekezletén, amiért pártolja a határon túli magyarok autonómiatörekvéseit. A magyarellenes indulatairól elhíresült Ján Slota pártja, a Szlovák Nemzeti Párt tagja a Robert Fico vezette hárompárti kormánykoalíciónak. Slota közölte, hogy Malina Hedvig – a Nyitrán megvert, a szlovák rendőrség szerint azonban csak kitalált történetet előadó csallóközi magyar diáklány – elhagyni készült Szlovákiát. A lány fel fog szólalni az Európai Parlamentben, utána pedig a büntetőjogi felelősség elől menekülve az Egyesült Államokba távozik és ott menedékjogot kér. További “magyarveszélyt” jelent Slota szerint az, hogy az egyik kassai magyar iskola végzős diákjai a Magyar Királyságot (Uhorsko) ábrázoló térképet használtak az osztálytabló alapjául. /Slota szerint Sólyom szélsőséges. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 1./

2007. július 10.

A szlovák külügyminisztérium nyilatkozatban adott hangot nyugtalanságának, amiért egyes magyar politikusok Malina Hedvig ügye kapcsán megkérdőjelezik a szlovák bűnüldöző szervek pártatlanságát. A nyilatkozat „ismételten és nyomatékosan elutasítja a politikai beavatkozás minden módozatát”, és megengedhetetlennek tartja, hogy az Európai Parlament magyar képviselői megpróbáljanak nyomást gyakorolni a független szlovák nyomozószervekre és a bíróságokra. Az „ilyen sajnálatos eljárás nem kedvez a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság közötti jelenlegi jó légkör javításának”. Ezzel reagáltak arra, hogy az Európai Parlament két magyar képviselője, Tabajdi Csaba (MSZP) és Gál Kinga (Fidesz–MPSZ) jelezte: a civil európai nőszervezetek elé viszik Malina Hedvig ügyét. Malina Hedviget, a Nyitrán tanuló csallóközi magyar egyetemistát állítása szerint azért verte meg két szlovák bőrfejű, mert magyarul beszélt. A szlovák rendőrség nem hisz a magyar egyetemistának: panaszát két hét nyomozás után azzal zárta le, hogy a történetet a lány csak kitalálta. Malina Hedvig ügyében az sem hozott fordulatot, hogy jelentkezett egy nyitrai férfi, aki megnevezte a támadók egyikét, de a szlovák rendőrség a Hedvig mellett valló férfit alkalmatlannak találta arra, hogy tanúként hallgassa ki. /Pozsony beszól Budapestnek. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./

2007. október 22.

Október 21-én, vasárnap Aradon, az arad-belvárosi református templomban Tőkés László püspökön kívül megjelent a 70. életévét nemrég ünnepelt szlovákiai dr. Erdélyi Géza püspök, a Református Egyházak Egyetemes Zsinatának elnöke. A Partiumban vasárnap több gyülekezetben is szlovákiai magyar lelkész hirdetett igét, akik október 19-én a Nagyváradon tartott zsinaton vettek részt, amely újra elnökévé választotta dr. Erdélyi Gézát. A királyhágómelléki és a szlovákiai református egyházkerület között több éve testvérkapcsolat áll fenn. Erdélyi Géza igehirdetésében elítélte a mellébeszélést, félrevezetést és hangsúlyozta: hiteles és tiszta emberekre van szükségünk. A teljesen megtelt imateremben Tőkés László püspök, az Európai Parlament független képviselőjelöltje a közte és az RMDSZ közötti ellentétek kapcsán kijelentette: az RMDSZ vezetői “konokul, arrogáns módon, cinikusan” bántak vele, és “mindenkit kilóra megvásárolnak”. “Megrökönyödve olvasom, hallom azokat, akik egységről papolnak”, folytatta, és személy szerint Markó Bélát, valamint október 6-i aradi beszéde kapcsán Dávid Ibolyát említette. Kikérte magának, hogy Tempfli József nagyváradi katolikus püspököt, valamint Sógor Csabát, “az én egyházkerületem alkalmazottját, az én papomat, az én előadó-tanácsosomat ellenem fordítsák”. Ellenjelöltjével kapcsolatban még hozzátette: Sógornak „kell elszámolnia lelkiismeretével”. /J. Gy. : Református püspökök Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 22./ A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2000-ben kötöttek egymással testvéregyházi szövetséget. Együttműködésük keretében, 2006. július 8–9-én, Dunaszerdahelyen rendezték meg az I. Felvidéki-Partiumi Találkozót. A megegyezés szerint évenként váltakozó helyszínen sorra kerülő, idei találkozó házigazdája a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt. A 2007. október 20–21-i II. Partiumi–Felvidéki Találkozó alkalmából rendezett tanácskozáson a két egyház, illetve egyházkerület népes küldöttségei vettek részt. Közös nyilatkozatot fogadtak el: 1. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Felvidéki Református Keresztyén Egyház megerősíti a testvéregyházi kapcsolatok továbbépítésére és a testvéri együttműködés elmélyítésére irányuló kölcsönös szándékát. Két országhatár által elválasztva, a közel kilencven éve tartó elszakítottság hátrányos következményeinek leküzdése és szétfejlődésük ellensúlyozása végett, együttes erővel munkálják a Magyar Református Egyház eredeti egységének a helyreállítását. Kisebbségi sorsközösségükben közös felelősség- és szolgálatvállalással végzik missziói munkájukat és teljesítik evangéliumi hivatásukat. 2. Testvéregyházaink Istennek adnak hálát azért, hogy országaik európai uniós tagságával az őket elválasztó határok átjárhatóvá váltak, és ennek köszönhetően híveik, illetve magyarságunk érdekeinek közös szolgálatára és képviseletére kedvező lehetőség nyílik. Megegyeznek az együttes érdekképviselet megszervezésében – mind egyházi-ökumenikus, mind polgári-politikai téren. 3. Megállapítják, hogy az idén szeptemberben, Nagyszebenben megrendezett III. Európai Ökumenikus Nagygyűlés előrelépést jelentett ugyan az egyesült Európa kialakulása irányába – mindazonáltal a megosztott és szekularizált Európa régi jegyeit is magán hordozta. Remélik és tenni kívánnak azért, hogy a múltból örökölt látszatökuménia helyét a krisztusi szereteten alapuló, hiteles ökumenikus kapcsolatok foglalják el, és az Unió országainak érdekközössége Európa régióinak és közösségeinek értékszövetségévé fejlődjön. 4. Mindezekkel összhangban a II. Partiumi–Felvidéki Találkozó résztvevői támogatásukról biztosítják Tőkés László püspök európai parlamenti képviselővé való megválasztatását, és Kárpát-medencei magyarságunk, valamint keresztyén egyházunk és értékeink képviseletére irányuló vállalását. Elszakított magyar közösségeinknek alapvető érdekük, hogy Erdély és Felvidék, Partium és Csallóköz, Bihar- és Gömörország visszatérjen Európába. 5. A néhai csehszlovákiai kitelepítések és deportálások 60. évfordulóján, másfelől a Benes-dekrétumoknak a szlovákiai parlament általi szégyenletes megerősítése alkalmával a Királyhágómelléki Református Egyházkerület testvéri együttérzéséről biztosítja a Felvidéki Református Egyházat. Testvéregyházaink együttesen emelnek szót a híveiket, illetve magyar közösségeinket érő, bármiféle jogfosztás és hátrányos megkülönböztetés ellen. Hitük szellemében és az Európai Unió jogrendjének megfelelően visszautasítják a magyarság háttérbe szorításának tovább tartó gyakorlatát (betelepítések, gazdasági diszkrimináció, elkobzott közösségi és egyházi tulajdonok visszatartása stb.), valamint az egyházainkat és a magyar nyelvű oktatást sújtó, nacionalista politikát. 6. Egyházaink hasonlóképpen szót emelnek nemcsak a jogfosztás ellen, hanem az ennek teljes felszámolását lehetővé tévő és a magyarságunk felemelkedését szolgáló közösségi önrendelkezés biztosítása érdekében. A régiók és közösségek Európájában az önigazgatás joga erdélyi és felvidéki magyar közösségeinket is megilleti. 7. A romániai és a szlovákiai magyarság vészes fogyatkozása, beolvadása és elvándorlása láttán, másfelől református egyházunk történelmi nemzetmegtartó szerepének tudatában – testvéregyházaink ezúton is elkötelezik magukat féltve szeretett népünk védelmére és szolgálatára. Az egyházi misszió terén, valamint az Áldás, Népesség Mozgalom keretében összefognak és szorosan együttműködnek magyarságunk megmaradása és közösségi megépülése érdekében. 8. Ebben a szolgálatukban természetes szövetségesüknek tartják a Magyar Református Világszövetségben és a Magyar Református Egyházak Egyetemes Zsinatában szerveződő testvéregyházaikat. A hatékony együttműködés érdekében magyar református egyházaink megromlott kapcsolatainak mihamarabbi rendezését szorgalmazzák, beleértve az ún. Generális Konvent előbbiekhez fűződő viszonyának a tisztázását. A II. Partiumi–Felvidéki Találkozó második napján, vasárnap délelőtt a vendég-lelkipásztorok Nagyvárad, illetve Királyhágómellék tíz gyülekezetében hirdették Isten Igéjét, és foglalták imádságaikba egyházaink közös szolgálatát és célkitűzéseit. Nagyvárad – Rimaszombat. Tőkés László püspök. Erdélyi Géza püspök. Kovács Zoltán főgondnok. Fekete Vince főgondnok/A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület közös nyilatkozata. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 31./

2007. november 27.

Malina Hedvig Nyitrán tanuló magyar nemzetiségű csallóközi egyetemista panaszt tett a strasbourgi emberjogi bíróságon a szlovák hatóságok „embertelen és megalázó bánásmódja”, aki az igazához ragaszkodva kitartóan azt állítja, hogy tavaly két bőrfejű megverte az utcán, mert magyarul beszélt. Malina Hedvig a tavaly augusztus óta tartó kálváriája miatt fordult Strasbourghoz. Ügyvédje jelezte: védence nem anyagi természetű kártérítést akar kieszközölni. Malina Hedvig elsődlegesen annak a nyitrai rendőrségi nyomozónak az eljárását sérelmezi, aki – miután a lány az őt ért bántalmazást bejelentette – két hét múltán leállította az ismeretlen elkövetők ellen folyó nyomozást, s aki a panaszos szerint a kezdetektől fogva azt igyekezett bizonyítani, hogy a támadás meg sem történt, az egészet Malina Hedvig találta ki, s végül a nyomozás lezárását is ezzel indokolta. /Igazát keresi a diáklány. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./

2007. november 30.

Romsics Ignác magyarországi történész a 20. század magyar politikatörténetével foglalkozik. A 20. századdal az a probléma, hogy olyan irtózatos mennyiségű forrásanyag áll rendelkezésre, amit lehetetlen áttekinteni. Romsics kifejtette, hogy a történelemben abszolút objektivizmus nem létezik, mégis törekednek rá. Az ő szubjektivitása elsősorban abban áll, hogy magyar, második forrása a szocializációja, paraszti közegből indulva vált értelmiségivé. Egészen biztos, hogy a trianoni békeszerződésről egy magyar történész másképp ír, mint egy román. Ugyanakkor, ha a szakmáját komolyan veszi a magyar, a román vagy a szlovák történész, ha ugyanazokat a dokumentumokat tanulmányozza, akkor nagyjából ugyanazokat kell megállapítania. Tudomásul kell venni, hogy 1918. december 1-jén Gyulafehérváron volt egy román nemzetgyűlés, ahol határozatot hoztak Románia és Erdély egyesüléséről. Ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy ez önmagában még nem lett volna elég ahhoz, hogy Erdély Romániához kerüljön. Ehhez a nagyhatalmak akarata és az Erdélybe bevonuló román hadsereg is kellett. Itt jön be a szubjektivizmus: a román történész ezt történelmi igazságtételként és pozitív fejleményként értékeli, míg a magyar tragikus eseményként értelmezi. Romsics munkáiban cáfolja, hogy a trianoni és a párizsi békeszerződések a nagyhatalmak tájékozatlanságának következményei lennének. A nagyhatalmak a magyar statisztikák alapján dolgoztak. Nem azért hoztak etnikai szempontból igazságtalan döntéseket, mert nem tudták, hogy a Székelyföldön vagy a Csallóközben magyarok laknak, hanem mert az etnikai szempontokat mindig másokkal is társították. Például közlekedési, gazdasági és stratégiai szempontokkal, sőt bevallottan azzal, hogy ki a győztes és ki a vesztes. –A két háború között jobb feltételek között működtek a magyarság kisebbségi szervezetei, mint az államszocializmus időszaka alatt. Az 1920-as és 30-as években voltak gazdasági szervezeteik, nem koboztak el minden földbirtokot, ingatlant, az egyházi autonómia nem csorbult, és ez bizonyos fajta védettséget, biztonságot nyújtott a magyar kisebbségnek. Az államszocializmus korában az egyén teljesen kiszolgáltatottá vált, az egyházak működését is korlátozták, a magánvagyon megszűnt. Ez volt a legrosszabb időszak a magyar kisebbség szempontjából. A rendszerváltás utáni évek ismét sokkal több lehetőséget biztosítanak a nemzeti identitás megőrzése, fejlesztése. Romsics Ignác /sz. Homokmégy, 1951/. 1977–1985 között az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1986–1991 között a Magyarságkutató Intézet igazgatóhelyettese. 1991 óta az ELTE-n tanít, 1996 óta a történettudomány habilitált doktora, 1998 óta az Újkori Magyar Történeti Tanszék professzora. 1993–2003 között megszakításokkal az Indiana University (USA) Magyar Tanszékén volt vendégtanár. Fő kutatási területe a 20. század magyar politikatörténete, különös tekintettel a két világháború közötti időszakra (Trianon, Horthy-korszak). /Bíró Blanka: A történelem nem újrajátszható. = Krónika (Kolozsvár), nov. 30./

2008. június 28.

Nagyon fontos lenne, hogy politikai határokra való tekintet nélkül jöjjön létre az egységes magyar nemzetpolitika – jelentette ki Révkomáromban Németh Zsolt. Az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke a Duna menti városban zajló háromnapos rendezvénysorozat, a Határtalan fesztivál vendégszónokaként beszélt a fórum fiatal résztvevőihez. A fesztivált a magyarországi Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány felvidéki magyar ifjúsági szervezetekkel együtt rendezte, hogy újjáélessze a felvidéki magyar fiatalok egykori, 2001-ben abbamaradt magyar nyári szabadegyetemének a hagyományát. Örvendetes, hogy Révkomáromban újraindulhatott a tusnádfürdőihez és más Kárpát-medencei magyar fórumokhoz hasonló hagyomány, amely egykor a Felvidéken, a csallóközi Madarászpusztán is elkezdődött, aztán 2001-ben sajnálatos módon abbamaradt – hangoztatta Németh Zsolt. /Határtalan fesztivál Révkomáromban. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 28./

2008. július 2.

Nagyon fontos lenne, hogy politikai határokra való tekintet nélkül jöjjön létre az egységes magyar nemzetpolitika – jelentette ki június 27-én Révkomáromban Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke. Révkomáromban tartották a Határtalan Fesztivált, melyet a magyarországi Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány felvidéki magyar ifjúsági szervezetekkel együtt rendezett, hogy újjáélessze a felvidéki magyar fiatalok egykori, 2001-ben abbamaradt magyar nyári szabadegyetemének a hagyományát. „Örvendetes, hogy Révkomáromban újraindulhatott a tusnádfürdőihez és más Kárpát-medencei magyar fórumokhoz hasonló hagyomány, amely egykor a Felvidéken, a csallóközi Madarászpusztán is elkezdődött, aztán 2001-ben sajnálatos módon abbamaradt” – hangoztatta Németh Zsolt. /Határtalan Fesztivál Révkomáromban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 2./

2009. június 13.

Hol kezdődik a Székelyföld? Dunaszerdahelyen éppen olyan éneklő méltósággal ejtik a magánhangzókat, mint Gyergyócsomafalván vagy Kézdiszentléleken. A Pozsony melletti Egyházgelle lakói kijelentik, hogy ők bizony székelyek. Az öröm és vigalom helyét nyomban fölváltotta a szakmai érdeklődés. Révkomáromi történészek megerősítették, hogy a hat székely nem egyikének, az Adorján-nemnek Posony-ági székelyei nevezték el Csallónak a Duna-ágak közé szorult kis vidéket, Csallóközt. Burgenlandban, a Lajta mellett ma is székely mezőn kaszálnak, székely kútból isznak, ha megszomjaznak, a kocsmai pálinka neve is „székely lé”! Tréfásan „szekler” a szekér neve. A magyarországi Vas megyében a falusi építkezések hasonlítanak a sóvidéki vagy Nyikó menti falu épületeihez. Révkomáromban, a Duna Múzeumban állították ki azokat a késő avar kori leleteket, amelyeket a nyolcvanas évek végén tártak föl a Hajógyár területén. Trugly Sándor régész múzeumőr mondotta, hogy a kincseken látható gazdag mintatár minden darabja és mintája föllelhető a faragott székely kapukon: a tulipán, a rózsaszirom, a palmetta és az életfa kacskaringós indája. Akkor, hol kezdődik a székelyek földje? Balási Gábor A székelyek nyomában című, romantikával átitatott szép könyvében gyakorlatilag László Gyula kettős honfoglalásának elméletét támasztja alá. Hol végződik tehát a Székelyföld? Nem Székelykocsárdnál és nem Földvárnál, Nem Gyimesbükknél vagy Berecknél, annyi bizonyos. De Focsani-nál éppúgy, mint Pozsonynál, Bécsnél, Varsónál, Királyhelmecnél. Ez utóbbi bodrogközi kisváros lakói mind a mai napig büszkén állítják, hogy ők azon székelyek leszármazottai. A Székelyföld tehát ott kezdődik, ahol a magyar történelem! Székelyek nyomaira lehet bukkanni az Őrségben, Zalában, Tolnában, Békésben, Szolnokban, Szabolcsban, Bácskában, Muraközben és mindenütt, ahol magyarok élnek! /Bereczki Károly: Hol kezdődik a Székelyföld? = Népújság (Marosvásárhely), jún. 13./


lapozás: 1-27




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998