A Maros megyei Erdőcsinádon letartóztatták Füzesi Albertet, Füzesi Andrást és Papp Árpádot. Az a vád ellenük, hogy 1990. márciusában eltorlaszolták a Szászrégen és Marosvásárhely közötti országutat, hogy megakadályozzák a hodákiak "felvonulását". /Letartóztatások Maroson. = Népszabadság, jan. 11./
1992. január 12.
Az RMDSZ Országos Elnöksége jan. 11-12-én Marosvásárhelyen ülésezett. Áttekintették a népszámlálással kapcsolatos problémákat, tárgyaltak a helyhatósági választások tennivalóiról. Tudomásul vették, hogy a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége az RMDSZ tagszervezeteként kíván működni. - A nehézkes tagdíjfizetések komoly gondot jelentenek. Állást foglaltak Tőkés László és más RMDSZ vezetők elleni támadások, fenyegetések ügyében, kérve a hatóságokat, tegyenek meg mindent az érintett személyek emberi méltósága és élete védelméért. Foglalkoztak az erdőcsinádi letartóztatottak ügyével, s mivel nem biztosítottak velük kapcsolatban a pártatlan ítélethozatal feltételei, az elnökség az igazságügyminisztériumhoz fordult. Jogsértőnek értékelték Király Károly mandátumtól megfosztását. /Elnökségi ülés Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./
1992. január 27.
Tőkés László püspök jan. 27-én sajtóértekezletet tartott. Kifejtette, hogy felszólítást kapott a püspökség, miszerint a református egyház hagyja el a székházat. A püspök hangsúlyozta, hogy a székházat semmiképpen nem adják át a hatóságnak. Elmondta, hogy Szőcs Géza szenátor javaslatára megegyeztek egy ökumenikus egyetem szükségességében, továbbá alternatív népszámlálás megtartását javasolták az egyházak és az RMDSZ égisze alatt. Tőkés László felemelte szavát az erdőcsinádi letartóztatások ellen, ahol most vettek őrizetbe három fiatalembert a két évvel ezelőtti marosvásárhelyi események miatt, felháborodását fejezte ki az ellen, hogy lehetetlenné tették Káli Király István polgármesteri jelölését Marosvásárhelyen. /Sz. A.: Püspöki sajtóértekezleten. = Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 28./Kolozsváron, jan. 16-án az RMDSZ néhány tagja és több RMDSZ-es országgyűlési képviselő megalakította az erdélyi magyar egyetem /Universitas Oecumenica Transilvaniensis/ létrehozását kezdeményező bizottságot. Felekezetközi egyetemet terveznek. Az egyetem magvát a két meglevő hittudományi főiskola alkotja, a gyulafehérvári Katolikus Teológiai Intézet és a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet. Célszerű egyes tanszékek létrehozása Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Temesváron stb. A bizottság ideiglenes elnöke Szőcs Géza.
1992. február 6.
A Maros megyei Erdőcsinádon még 1990. márc. 20-án a helyi lakosok feltartóztattak két autót, tele volt ütő, vágószerszámokkal. Nem engedték tovább a kocsikat, mert az előző napon Marosvásárhelyen a városba tartó hodákiak mentek neki a magyar tüntetőknek. A kocsiban ülők egy részét megverték a falu lakói. A következő időben csak magyarok ellen indult eljárás. A két autó megvert utasai vádolták meg Füzesi Albertet, Füzesi Andrást és Papp Árpádot, hogy ők voltak a bántalmazók. Valójában éppen ők voltak azok, akik elsősegélyt próbáltak nyújtani. Több tárgyalás volt, végül a peres felek /a románok és magyarok/ kibékültek. Füzesi Albert, Füzesi András és Papp Árpád kifizették a bíróság által megállapított 91.500 lejt. A felek rögzítették, hogy semmilyen követelésük nincs egymás iránt és kérik az eljárás megszüntetését. Ezután jan. 8-ára behivatták a rendőrségre Füzesi Albertet, Füzesi Andrást és Papp Árpádot és letartóztatták őket. Tudomásukra hozták, hogy négy éves börtönbüntetést kell letölteniük. Azt mondták nekik, hogy a kibékülési nyilatkozaton szereplő aláírások nem hitelesek. /!?/ Ez az indoklás nem igaz, maguk a hodáki románok jelezték, hajlandók tanúskodni a bebörtönzöttek érdekében. Egy hónap eltelt, de családtagjaik még nem találkozhattak az elhurcoltakkal. /Tófalvi Zoltán: Csakis magyar lehet bűnös? Az erdőcsinádiak kálváriája. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 6./ Ugyanezt bővebben leírta Tófalvi, idézte kibékülés jegyzőkönyvének szövegét: Tófalvi Zoltán: Az erdőcsinádiak kálváriája. = Új Magyarország, ápr. 9./
1992. február 20.
Füzesi Albert, Füzesi Árpád és Pap András erdőcsinádi lakosokat négy évre ítélte a bíróság /Sabau Ion volt a bíró/, fellebbezési tárgyalásuk febr. 20-án lett volna Marosvásárhelyen, azonban a tárgyalást márc. 19-re halasztották. /Népújság (Marosvásárhely), febr. 21./ Előzmény: jan. 8-i jegyzet.
1992. március 19.
Márc. 19-én lett volna az erdőcsinádiak perének tárgyalása, azonban a pert elnapolták ápr. 2-ára. A védőügyvéd kérte a vádlottak szabadon bocsátását, de ezt a kérelmet elutasították. /Börtönben a tanúk! = Népújság (Marosvásárhely), márc. 20./ Előzmény: jan. 8-i, febr. 20-i jegyzet.
1992. április 2.
A marosvásárhelyi törvényszéken ápr. 2-án lezárult az erdőcsinádiak pere. A védőügyvédek a vádlottak felmentését, az ügyész a korábbi négy évi börtönbüntetés megerősítését kérte. A védőügyvéd megismételte az érveket, köztük azt, hogy a vádlottaknak nem biztosították a védekezés jogát. Az elsőfokú döntést törvénytelenné teszi az is, hogy a bíróság nem vette figyelembe a vádlók és vádlottak kibékülését. A három vádlott az események lezajlása után érkezett a helyszínre. Az ítélethirdetés ápr. 15-én lesz. /(bodolai): Befejeződött az erdőcsinádiak pere. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 3./ Előzmény: jan. 8-i, febr. 20-i, márc. 19-i jegyzet.
1992. április 15.
Ápr. 15-én lezárult az erdőcsinádiak /Füzesi András, Füzsi Albert, Papp Árpád/ pere. Annak ellenére, hogy előzőleg a Maros Megyei Törvényszék elfogadta fellebbezésüket, megállapítva, hogy nem követtek el testi sértést, sem rongálást. Az április 15-i tárgyaláson a három vádlottat négy-négy évre ítélték a közrend megsértése címén. / Lezárult az erdőcsinádiak pere. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./ Előzmény: jan. 8-i, febr. 20-i, márc. 19-i jegyzet.
1992. május 26.
Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés közzétette a román vezetőkhöz és a nemzetközi emberjogi szervezetekhez eljuttatott, a jogtiprások elleni felhívását. Az 1989. decemberi népítéletekre vonatkozón amnesztiát hirdettek, ennek ellenére a magyar közösség megfélemlítésére súlyos ítéletekkel börtönbe vetettek több személyt, így például az oroszhegyi Ambrus Pált /15 évre/, Nagy Istvánt /15 évre/, Nagy Imrét /18 évre/, Vass Kiss Elődöt /18 évre/, valamint a zetelaki Boldizsár Ferrencet /19 évre/, Karsai Lászlót /19 évre/ és Ilyés Istvánt /20 évre/. Hasonlóképpen a magyar népmegfélemlítése miatt az 1990. márciusi magyarellenes pogrom után ártatlanul elítéltek több embert: a marosszentimrei Szabadi Ferencet /5 évre/, illetve az erdőcsinádi Füzesi Albertet /4 éver/, Füzesi Andrást /5 évre/, Papp Árpádot /4 évre/, a marosszentgyörgyi Galaczi Józsefet /3 évre/ és Hanzi Valentint /3 évre/. A letartóztatások folytatódnak, elég a marosvásárhelyi Cseresznyés Pálra gondolni, aki előzetes letartóztatásban van. A jogsérelem etnikai jellegű: magyar és cigány embereket sújtott az igazságszolgáltatás. Két évvel ezelőtt már aláírásgyűjtést kezdtek érdekükben, összegyűlt 16 ezer aláírás. Nyílt levelet írt - Tőkés László püspök kezdeményezésére - 1991. aug. 30-án valamennyi magyar történelmi egyházfő Iliescu elnökhöz. Választ nem kaptak. Most az Erdélyi Magyar Kezdeményezés újból aláírásgyűjtést kezdeményez, egyúttal törvényes keretek közötti polgári engedetlenségi mozgalmat hirdet meg. /Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés a jogtiprások ellen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26., Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./
1993. április 16.
Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform vezető személyisége, aki egyben az RMDSZ udvarhelyszéki szervezetének politikai alelnöke indítványára aláírási akciót kezdeményeztek Erdélyben az ártatlanul elítélt erdélyi magyarok ügyében. A vele készült beszélgetésben kifejtette, hogy 1989 decemberében három román és három magyar, közismerten népnyúzó rendőr, szekus lett a népharag áldozata. A románlakta vidékeken is voltak hasonló népítéletek.1990 márciusában a Vatra Romaneasca vezetőinek felbujtására román falusiak tömegei érkeztek Marosvásárhely főterére, ahol összecsaptak a békésen tüntető magyarokkal. Az 1989-es népítéletben résztvevők számára közkegyelmet hirdettek, ennek ellenére néhány székelyföldi faluból lehurcoltak több embert. Közülük néhányat kiválasztottak és a magyarság megfélemlítésére törvénysértő módon /hiszen amnesztiát hirdettek/ az oroszhegyi és zetelakai magyarokat súlyos ítéletekkel börtönbe vetettek. Hasonlóan a magyarság megfélemlítése vezette az igazságszolgáltatást az 1990. márciusi magyarellenes pogrom miatt ártatlan magyarokat ítéltek el. Ekkor ítélték öt évre a marosszentimrei Szabadi Ferencet 5 évre, az erdőcsinádi Füzesi Albertet és Füzesi Andrást, valamint Papp Árpádot egyenként 4-4 évre, a marosszentgyörgyi Galaczi Józsefet és Hanzi Valentint 3-3 évre. A marosvásárhelyi Cseresznyés Pál tíz éves büntetést kapott. Oroszhegy és Zetelaka szervezetei korábban aláírásgyűjtési akciót indítottak. Összegyűlt közel húszezer tiltakozó aláírás. Tőkés László kezdeményezésére a magyar történelmi egyházak vezetői nyílt levélben fordultak Iliescu elnökhöz, felemelve szavukat a jogtiprás ellen. Sok nyugati emberjogi szervezet szintén tiltakozott. Mindeddig eredménytelenül. Ezért döntött úgy az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, hogy felvállalja ezt az egész romániai magyarságot érintő ügyet. Beadványukat eljuttatták a nemzetközi emberjogi szervezethez. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés teljes támogatásáról biztosította Tőkés László püspököt, aki ellen súlyos támadást indítottak. Verestóy Attila szenátor a nagy nyilvánosság előtt cáfolta a püspöknek a romániai magyarság veszélyeztetettségéről tett megállapítását. Ezért platformjuk követeli, hogy az RMDSZ etikai bizottsága vizsgálja ki a szenátor megnyilatkozását. /Botlik József: "Az erdélyi magyarok jogsérelme egyértelműen politikai és etnikai jellegű" = Magyar Nemzet, ápr. 16./
1993. október 7.
Az Erdélyi Világszövetség Magyarországi Szervezetének Elnöksége és Tanácsadó Testülete szept. 18-19-én Gyergyócsomafalván ülést tartott. Kiadott állásfoglalásukban politikai értéknek minősítették az RMDSZ memorandumát. Felhívással fordulnak a haladó politikai erőkhöz, hogy támogassák igazságos küzdelmüket a politikai, etnikai alapon elítélt marosvásárhelyi, erdőcsinádi, iklandi, oroszhegyi és zetelaki magyar és cigány elítéltek szabadon bocsátásáért. Elfogadhatatlannak tartják azt, hogy egyes képviselők az RMDSZ vezetőségének felhatalmazása nélkül folytattak tárgyalásokat. Az állásfoglalás aláírói: Király Károly, az EVMSZ tiszteletbeli elnöke, dr. Kreczinger István, az EVMSZ elnöke és Borsos Géza, a Tanácsadó Testület elnöke. /Állásfoglalás. = Magyar Fórum (Budapest), okt. 7./
1994. február 17.
1992 őszén az RMDSZ Maros megyei elnöksége felhívással fordult a romániai magyarsághoz, hogy segítsen összegyűjteni a Cseresznyés Pálra kirótt embertelen büntetés összegét. A felhívásnak széles körű visszhangja támadt, mert mindenki tudta, hogy Cseresznyés Pált és társait, mint ahogy a zetelakiakat és az oroszhegyieket is azért ítélték el, mert magyarok. A Cseresznyés Pál javára összegyűlt összeget egy kuratóriumra bízták. A kuratórium 2 511 763 lejt fizetett ki Cseresznyés Pál javára, a perköltségek, Cofaru Mihail életjáradéka, a hozzátartozók segélyezése és élelmiszer-csomagok fedezésére. A többi elítélteket, az időközben kiszabadult Szabadi Ferencet és az erdőcsinádiakat is ebből az alapból fedezték, olvasható a Cseresznyés Pál Alap kuratóriumának tájékoztatójában. /Népújság (Marosvásárhely), febr. 17./
1996. augusztus 21.
Kötő József az SZKT kolozsvári ülésén /júl. 13-14./ elhangzott előadásának szövegét közölte a hetilap, két folytatásban. Kötő József az 1989 után kialakult romániai magyar intézményrendszert tekintette át. A magyar nemzeti közösség önszerveződés jó irányban halad. Közel négyszáz egyesület és alapítvány létrehozta a maga szakágazati szövetségeit. Bíztató, hogy sok alapítvány jött létre, s újabban Illyefalva központtal alakulnak az alapítványok szövetségének körvonalai is. - Az országos könyvtárhálózat szervezését vállalja fel a Heltai Alapítvány, saját kft. működtetésével. Bevételeiből él az erdőcsinádi Református Művelődési Központ, a zsoboki Betesda Szórványközpont, a kolozsvári Teodidaktos Ökumenikus Diákotthon, a Györkös Mányi Albert Emlékház, a Reményik Sándor Szabadidőközpont, az EMKE kultúrcentrumai önellátóak Zilahon, Szilágysomlyón, Csernakeresztúron, Dicsőszentmártonban. Közel nyolcvan könyvkiadói engedéllyel rendelkező magyar vállalkozás és százas számot meghaladó, jól-rosszul magát eltartó magyar sajtóterméket előállító műhely, a most szerveződő elektronikus média mutatja, hogy jó úton vannak. Az oktatási hálózattal foglalkozik a Bolyai Társaság, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Collegium Transsylvanicum Alapítvány. Az Erdélyi Múzeum-Egyesületet Transszilván Tudományos Akadémiának tekinthető, amely posztgraduális ösztöndíjrendszerével, kutatóbázisainak /saját ingatlanban működő könyvtára kezelése/ létrehozásával sokat tesz új kutatónemzedék felneveléséért. A Kriza János Néprajzi Társaság az egyetemes magyar néprajz fontos műhelye, hozzájárul egy eljövendő Hungarológiai Intézet megalapozásához. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Társaság /EMKE/ saját szervezeteivel, társegyesületeivel /temesvári Ormós Zsigmond Társaság, szatmárnémeti Kölcsey Egyesület, nagybányai Misztótfalusi Kis Miklós Egyesület, marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság, székelyudvarhelyi Orbán Balázs Közművelődési Egyesület, háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület, kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Társaság/ igyekszik megteremteni a közművelődési infrastruktúrát, a magyar emlékházak, tájmúzeumok, kulturális központok létrehozása révén, emlékünnepségek szervezése, szobrok, emléktáblák avatása segítségével. Az EMKE tevékenységét elsősorban a szórványvidéken fejti ki. Az EMKE saját tagozatait fokozatosan szakszövetségekké fejlesztette, így létrejött a Barabás Miklós Céh /a hivatásos képzőművészek szervezete/, a Romániai Magyar Népfőiskolák és Közönségszervezők Szövetsége, a Romániai Magyar Dalosszövetség, a Romániai Magyar Lapkiadók Szövetsége, a Romániai Magyar Könyves Céh, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség, a Romániai Magyar Amatőr Színjátszók Egyesülete. Önálló jogi személy a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, a Romániai Magyar Zenetársaság, a Romániai Magyar Pen Club, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság - gyakorlatilag tehát készen áll a romániai magyarságot átfogó kulturális intézményrendszer. - Az országos hatósugarú intézmények létrehozása nem egy elit szlogenje, mint egyesek állítják, hanem egy nemzeti közösség önkormányzatra való felkészülésének stratégiája. Ez nem jelenti az alternatív intézmények létrehozásának ellehetetlenítését. /Kötő József: Civil társadalmunk és intézményrendszere építésének dilemmája. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 14, 21./
1996. augusztus 21.
Kötő József az SZKT kolozsvári ülésén /júl. 13-14./ elhangzott előadásának szövegét közölte a hetilap, két folytatásban. Kötő József az 1989 után kialakult romániai magyar intézményrendszert tekintette át. A magyar nemzeti közösség önszerveződés jó irányban halad. Közel négyszáz egyesület és alapítvány létrehozta a maga szakágazati szövetségeit. Bíztató, hogy sok alapítvány jött létre, s újabban Illyefalva központtal alakulnak az alapítványok szövetségének körvonalai is. - Az országos könyvtárhálózat szervezését vállalja fel a Heltai Alapítvány, saját kft. működtetésével. Bevételeiből él az erdőcsinádi Református Művelődési Központ, a zsoboki Betesda Szórványközpont, a kolozsvári Teodidaktos Ökumenikus Diákotthon, a Györkös Mányi Albert Emlékház, a Reményik Sándor Szabadidőközpont, az EMKE kultúrcentrumai önellátóak Zilahon, Szilágysomlyón, Csernakeresztúron, Dicsőszentmártonban. Közel nyolcvan könyvkiadói engedéllyel rendelkező magyar vállalkozás és százas számot meghaladó, jól-rosszul magát eltartó magyar sajtóterméket előállító műhely, a most szerveződő elektronikus média mutatja, hogy jó úton vannak. Az oktatási hálózattal foglalkozik a Bolyai Társaság, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Collegium Transsylvanicum Alapítvány. Az Erdélyi Múzeum-Egyesületet Transszilván Tudományos Akadémiának tekinthető, amely posztgraduális ösztöndíjrendszerével, kutatóbázisainak /saját ingatlanban működő könyvtára kezelése/ létrehozásával sokat tesz új kutatónemzedék felneveléséért. A Kriza János Néprajzi Társaság az egyetemes magyar néprajz fontos műhelye, hozzájárul egy eljövendő Hungarológiai Intézet megalapozásához. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Társaság /EMKE/ saját szervezeteivel, társegyesületeivel /temesvári Ormós Zsigmond Társaság, szatmárnémeti Kölcsey Egyesület, nagybányai Misztótfalusi Kis Miklós Egyesület, marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság, székelyudvarhelyi Orbán Balázs Közművelődési Egyesület, háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület, kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Társaság/ igyekszik megteremteni a közművelődési infrastruktúrát, a magyar emlékházak, tájmúzeumok, kulturális központok létrehozása révén, emlékünnepségek szervezése, szobrok, emléktáblák avatása segítségével. Az EMKE tevékenységét elsősorban a szórványvidéken fejti ki. Az EMKE saját tagozatait fokozatosan szakszövetségekké fejlesztette, így létrejött a Barabás Miklós Céh /a hivatásos képzőművészek szervezete/, a Romániai Magyar Népfőiskolák és Közönségszervezők Szövetsége, a Romániai Magyar Dalosszövetség, a Romániai Magyar Lapkiadók Szövetsége, a Romániai Magyar Könyves Céh, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség, a Romániai Magyar Amatőr Színjátszók Egyesülete. Önálló jogi személy a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, a Romániai Magyar Zenetársaság, a Romániai Magyar Pen Club, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság - gyakorlatilag tehát készen áll a romániai magyarságot átfogó kulturális intézményrendszer. - Az országos hatósugarú intézmények létrehozása nem egy elit szlogenje, mint egyesek állítják, hanem egy nemzeti közösség önkormányzatra való felkészülésének stratégiája. Ez nem jelenti az alternatív intézmények létrehozásának ellehetetlenítését. /Kötő József: Civil társadalmunk és intézményrendszere építésének dilemmája. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 14, 21./
1998. május folyamán
Az 1996-os parlamenti választások előtti posztkommunista társadalomban nem mutatkozott semmiféle szándék a kisebbségi nemzeti közösségek létének európai rendezése érdekében. Ezért az egyetlen alternatíva volt az önszerveződés, a saját civil társadalom kiépítése. A társadalom szervezésében modellként Márton Áron, Venczel József és László Dezső megálmodta közművelődési stratégiát választották. A fő feladat a saját, magyar alternatív közművelődési intézményrendszer alapjainak lerakása volt. A horizontális önszerveződés alapján létrejött közel 400 egyesület és alapítvány, a vertikális építkezéssel megszületett szakszövetségek, a 12 ingatlanból álló erdélyi magyarház-láncolat jelezte, hogy kialakult az erdélyi magyar közművelődési intézményrendszer. A Romániai Magyar Dalosszövetség, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség, a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Jádzó /a műkedvelő színjátszók társasága/, a Romániai Magyar Táncszövetség, a Romániai Magyar Könyvtárosok Szövetsége, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, a Romániai Magyar Könyves Céh, a Barabás Miklós Céh koordinálják a helyi fiókok munkáját. Jogbiztonságot ehhez a munkához az alkotmányos keretek nyújtnak. - Az 1996-os parlamenti választások után megteremtődött a valós rendszerváltás lehetősége, a magyar nemzeti közösségnek esélye lehet arra, hogy kivívja közjogilag szavatolt létét és intézményrendszere lélekszámarányosan részesedhet az állami költségvetésből. A magyar közösségnek államalkotó közösségként részt kell vállalnia az államépítés felelősségéből is. Kötő József elismeréssel idézte Radu Vasile miniszterelnök kormányprogramjából az alapítványokra vonatkozó elveket, az alapítványok és egyesületek központi költségvetésből való finanszírozásának lehetőségét. Ez azért jelentős, mert eddig a civil szervezetek programfinanszírozását csaknem kizárólag a külföldi, elsőrendűen az anyaország támogatásokra épültek. A civil társadalom túlpolitizáltságának ellensúlyozására hozták létre azokat a rendszereket, amelyek anyagi alapokkal rendelkeznek. Így szerveződött az Illyés Közalapítvány alkuratóriumi rendszere, amely szaktestülete által osztja szét az előirányzott alapokat. Működtetik a Közművelődési Tanácsot, amely a magyarországi támogatásnak az erdélyi világi és egyházi közművelődési rendezvények támogatására irányuló alapokat pályázati úton történő szétosztását menedzseli. Évente 100-120 könyv megjelentetését segíti az Erdélyi Magyar Könyvkuratórium, amely a magyarországi minisztériumi határon túli magyar könyvkiadás Romániára eső részét pályázat útján osztja szét. Az Erdélyi Felsőoktatási Tanács a kihelyezett távoktatási formák támogatásáról és az önálló magyar felsőfokú intézményrendszer alakítására szolgáló alapok felhasználásáról dönt. Az Erdélyi Magyar Ösztöndíjtanács segíti az anyaországban tanuló teljes-, rész- és posztgraduális képzésben részesülő diákok ösztöndíjainak méltányos elosztásáról, elbírálja a doktori fokozat megszerzésére irányuló kérelmeket. Az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács az egyetemi jegyzetek kiadását, a reformfolyamatokat ösztönző szakmunkák megjelentetését, alternatív tankönyvek megírását és kinyomtatását biztosítja. Az Iskola Alapítvány a tanintézetek modernizálását, a tanulók szociális segítését, a felsőoktatásban dolgozók szociális gondjaink enyhítését, az önálló iskolarendszer intézményépítését szolgálja. - Az öneltartó intézményrendszer egyre nagyobb teret hódít. Az országos könyvtárhálózat szervezését vállalja fel a Heltai Alapítvány, a hagyományos táncházmozgalom koordinálást végzi a Kallós Zoltán Alapítvány és az Archívum Alapítvány, bevételeiből él az erdőcsinádi Református Művelődési Központ, a zsoboki Betesda Szórványközpont, a kolozsvári Teodidaktos Ökumenikus Diákotthon, a Györkös Mányi Albert Emlékház, a Pro Iuventute Szocio-Kulturális Egyesület Reményik Sándor Szabadidő Központja, az EMKE kultúrcentrumai önellátóak Szilágysomlyón, Csernakeresztúron, Dicsőszentmártonban. Közel nyolcvan, többé-kevésbé működő könyvkiadói engedéllyel működő vállalkozás mellett a százas számot meghaladó, jól-rosszul magát eltartó magyar sajtóterméket előállító műhely van. Megkérdőjelezhető a könyv- és lapkiadás struktúrájának korszerűsége, a nyomdai infrastruktúra elosztásának ésszerűsége, azonban elkezdődött a korszerű modellek kialakítása is.. /Kötő József: Új utak a Kárpát-medence civil szervezeteinek együttműködésében. = Magyar Közélet (Kolozsvár), máj./
1999. február 5.
Romániában több mint tízezer alapítvány és egyesület működik, állapította meg Kötő József EMKE-főtitkár a romániai magyar civil szervezetek működési feltételeiről szóló tanulmányában. Az alkotmány biztosítja működésüket, azonban a modern demokráciákban a bejegyzés formaság, addig Romániában közhatóság iktatja be az egyesületet előzetes szakminisztériumi engedély alapján, ilyen módon kiterjesztik az állami ellenőrzést a civil szférára. Romániában - ellentétben a nyugati demokráciákkal - nem támogatják a nem kormányzati szerveket. A Radu Vasile-kormány új programja a civil társadalmat érintő több reformelképzelést tartalmaz. Azonban "a reformelképzelések megmaradnak iratcsomókba zárt eszméknek és nem válnak társadalomszervező erővé." A gazdasági feltételek nem kedveznek a civil társadalom kialakulásának: a privatizációt késleltetik, az eltulajdonított javak visszaszolgáltatását akadályozzák. - A romániai magyar nemzeti közösség önszerveződése jó irányba halad: a közel 400 egyesület és alapítvány létrehozta a maga szakágazati szövetségeit. Ezek között van a Barabás Miklós Céh /képzőművészek szervezete/, a Romániai Magyar Népfőiskolák és Közösségszervezők Szövetsége, Romániai Magyar Dalosszövetség /kórusok, együttesek, egyéni előadók szervezete/, Romániai Magyar Lapkiadók Szövetsége, Romániai Magyar Könyves Céh /könyvkiadók szövetsége/, Romániai Magyar Népművészeti Szövetség, Romániai Magyar Táncszövetség, Romániai Magyar Könyvtárosok Szövetsége, Romániai Magyar Amatőr Színjátszók Egyesülete, Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, Romániai Magyar Zenetársaság, Romániai Magyar Pen Club, Kelemen Lajos Műemlékvédelmi Társaság, a tudományművelés szellemi műhelyei: Erdélyi Múzeum Egyesület, Kriza János Néprajzi Társaság, Erdélyi Magyar Műszaki Társaság, Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Bolyai Társaság. Gyakorlatilag tehát készen áll a romániai magyarságot átfogó kulturális intézményrendszer. Kötő kitért a támogatási rendszerre is. Nyilvános pályázatok meghirdetésével biztosítva az elszámolhatóságot osztja szét a Kisebbségi Tanács a közművelődés és az írott sajtó támogatási alapjait. Megszervezték az Illyés Közalapítvány alkuratóriumi rendszerét. Működik a Közművelődési Tanács, amely a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma erdélyi világi és egyházi közművelődési rendezvények támogatásának pályázati úton való szétosztását szervezi. Az Erdélyi Magyar Könyvkuratórium a magyarországi minisztériumnak a határon túli magyar könyvkiadás támogatására szánt összegét osztja szét, pályázati úton. Az Erdélyi Magyar Felsőoktatási Tanács a kihelyezett távoktatási formák támogatásáról és az önálló magyar felsőfokú intézményrendszer kialakítására szolgáló alapokról dönt. Az Erdélyi Magyar Ösztöndíj Tanács az anyaországban tanulók ösztöndíját osztja el, elbírálja a doktori fokozat megszerzésére irányuló támogatási kérelmeket. Az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács az egyetemi jegyzetek és az alternatív tankönyvek kiadását biztosítja. Az Iskola Alapítvány a tanulók szociális segítését, a felsőoktatásban dolgozók szociális gondjainak enyhítését támogatását. - Az öneltartó intézmények modellje egyre nagyobb teret hódít. Kötő több példát hozott fel: a legendássá vált illyefalvi kísérlet mellett van az országos könyvtárhálózat szervezését felvállaló Heltai Alapítvány, a hagyományos táncmozgalom megőrzését vállaló Kallós Zoltán Alapítvány és az Archívum Alapítvány. Saját bevételeiből él az erdőcsinádi Református Művelődési Központ, a zsoboki Bethesda Szórványközpont, a kolozsvári Teodidaktos Ökumenikus Diákotthon, a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékház, a Reményik Sándor Szabadidőközpont, önállóak az EMKE kultúrcentrumai Szilágysomlyón, Csernakeresztúron és Dicsőszentmártonban. Mindemellett van közel nyolcvan, többé-kevésbé működő könyvkiadó és a százas számot meghaladó, jól-rosszul magát eltartó, sajtóterméket forgalmazó műhely. - Ugyanakkor súlyos gond, hogy az elmélyülő politikai és erkölcsi válság következtében csökken az emberek politikai érdeklődése, s ez nem ellensúlyozódik a nonprofit szervezetekben való nagyobb elkötelezettséggel. /Kötő József: A romániai magyar civil szervezetek működési feltételei. = A Hét (Bukarest), febr. 5./
1999. május 20.
Erdőcsinád 466 lelkes magyar falu. A helybeleik remélik, hogy 2000-re megáll a falu lakosságának csökkenése. Nyolcosztályos magyar iskolájuk van. Külföldi segítséggel épült fel az ifjúsági ház, ahol csángó gyermekek nyaraltatása folyik, szórványban élő gyermekek táboroznak benne. Itt rendezték meg áprilisban a hagyományőrző együttesek találkozóját is. /Erdőcsinádi hangulatok. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 20./
1999. november 18.
November 13-án megtartották a Gyöngykoszorú Találkozót a Maros megyei Mezőbándon. A szervező a Böjthe Zoltán vezette helybéli Komlód Együttes volt. Felléptek Marosszentkirály, Magyaró, Mezőpanit, Erdőcsinád, Napsugár Együttes /Marosvásárhely/, Marossárpatak, Vajdaszentivány, Mezőmadaras és Mezőbánd táncosai, továbbá a marosvásárhelyi kántortanító főiskola zenekara. A megyében Erdőcsinádon, Holtmaroson, Kibéden is van hasonló találkozó, jövő tavasztól Mezőpanitban is tartanak Gyöngykoszorú Találkozót. /Gyöngykoszorú Találkozó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 18./
1997. május 12.
Máj. 1-jén Torockóban, a Tóbiás Ifjúsági Házban találkoztak a DUMA, a Romániai Magyar Diákújságírók Egyesületének tagjai. Ez volt a DUMA hetedik közgyűlése. Tizennégy diákszerkesztőség /újság és rádió/ képviselői voltak jelen. A többnapos /máj. 1-4./ találkozón mindegyikük elmondta a problémákat, de keresték a megoldást is. A következő rendezvényük, a nyári szaktábor Erdőcsinádon lesz. Jövőre lesz ötéves a DUMA, amely 1993 májusában alakult meg Torockón azzal a céllal, hogy biztosítsa a fiatalok szakmai képzését és érdekképviseletét. A mostani találkozón elnöknek újraválasztották a kolozsvári Gyenge Zsoltot. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 12., Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 13./
2000. március 30.
Marosvásárhelyen 1993-ban alakult meg a Kós Károly Alapítvány. Évente szerveznek Kós Károly-ünnepséget, tudományos előadásokat, nyári táborozásokat. Finna Géza elnök elmondta, hogy rendezvényeiken mindig telt ház van. Bandi Dezső irányításával Erdőcsinádon két székelykaput állítottak föl. Megrendezték az Itt élned halnod kell című fotókiállítást. /Antal Erika: Beszélgetés Finna Gézával, a Kós Károly Alapítvány elnökével. = Krónika (Kolozsvár), márc. 30./
2000. július 24.
Júl. 22-én Erdőcsinádon, a millenniumi rendezvények sorában népdal- és népmuzsika-találkozót tartottak. A Seprődi János Kórusszövetség népzenei találkozójának alapjául a népművészet szolgált. Megjelent egy dán együttes is, bemutatva a dán népi kultúrát, voltak Magyarországról is, továbbá a nyárádszeredai Bocskai István női kar, a marosvásárhelyi Bernády György kamarakórus. Nagy Ferenc, a kórusszövetség elnöke találóan mondhatta: "Itthon vagyunk. Bár a történelem földrajzilag szétszórt minket, ennek ellenére egységes nemzetként lépünk a harmadik évezredbe." /Járay Fekete Katalin: Népdal-, népmuzsika-találkozó Erdőcsinádon. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./
2000. augusztus 29.
Az RMDSZ Maros megyei csángóbizottság szervezőmunkájának köszönhetően az elmúlt tíz év alatt 1038 moldovai csángó gyermek üdült Maros megyében. Idén Erdőcsinádon volt a nyári táborozás. Czellecz Jenő, a megyei csángóbizottság képviselője elmondta, hogy idén Lészpedről nyaralt itt 25 gyermek Fazakas József kíséretében, Klézséről pedig 28 gyermek. A marosvásárhelyi Galaczán Erzsébet fotólaboratóriumi felszerelést, szakkönyveket és 21 szépirodalmi könyvet ajándékozott a Klézsén működő Szeret-Klézse Alapítványnak, amely a helybeli csángó házat működteti. Magukkal vitték dr. Monoki István főorvos 292 tételből álló könyvtárát is. Czellecz Jenő szerint az a legnagyobb gond, hogy kéréseik ellenére, az RMDSZ keretében az eltelt tíz év alatt sem tudtak egy olyan központi szervet létrehozni, amely összehangolná a munkát, s amely előmozdíthatta volna, hogy minden csángó falunak legyen egy erdélyi testvértelepülése, hogy az felvállalja a gyermekek támogatását is. Menteni kellene, ami még menthető, mert néhány éven belül már késő lehet. Czellecz Jenő visszagondolt a kezdetekre, a legnehezebb volt az induláskor, 1990-ben, amikor az ott élők bizalmatlanságát kellett eloszlatni. A gyermekek szívesen vállalkoznak az útra, a gond csak az egyházzal van. Azokkal az ottani papokkal, akik ma is az ördög nyelvének nevezik a magyart, nehéz szót érteni. Jövőre Szászrégen, Maroskeresztúr, Marosszentgyörgy és Erdőcsinád mellett Holtmaroson, Magyarón és Lukailencfalván is várják a csángó gyermekeket nyaralni. /A csángóbizottság tíz éve. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./
2000. szeptember 9.
Vetési László szórványgondozó református lelkipásztor, a Diaszpóra Alapítvány elnöke kifejtette, hogy a szórványtábor-szervezés folyamatos program. Gondot okoz, hogy a támogatási rendszer nem egységes. Eddig országosan 20-30 tábort tudtak megszervezni, idén azonban - a csángó táborokat leszámítva - alig sikerült 8-10-et összehozni. Értékes Szamosújvár gyülekezetének munkája: ötödik éve mezőségi gyerekeket nyaraltat. Hasonló a Hunyad megyei bácsi tábor. Nagyon jó tábor az erdőcsinádi, ahol mezőségi csoportokkal foglalkoznak elsősorban, de csángó csoportjuk is van. Ezeken kívül voltak a Csángó Szövetség által szervezett táborok Somosdon, Magyarnemegyén és Algyógyon is. - A csángóknál az eddigi programok nem hozták meg a várt eredményeket, de a táborozás hatása náluk is nyomon követhető. - A nagyvárosi helyzet átláthatatlan. Nincs elég ember, a lelkészek erejét meghaladja a munka. Új oktatásszervezési szempontok szükségesek. "Művelődéstervezés kell, értelmiségtelepítés és szociális védőháló kell, persze mindez az emberi lehetőségek, a belső igények és anyagiak függvényében. Testvérkapcsolatok, új lelkészi állások létesítése kell, rendezni kell a nagyvárosok lelkigondozásának kérdéseit is." Kimondottan missziós állásokra van szükség. Központi szórványalapot kell létrehozni rendszeres, betervezhető támogatással, elsősorban magyar állami pénzből. Vetési szerint egymilliárd forintból, a rendszeres évi támogatás minimális szinten tartásával gyakorlatilag ezer magyar település tartható életben úgy, hogy adunk nekik havonta 50 ezer forintot. Pályázatot kell hirdetni minden romániai magyar helység művelődési életének, belső önépítésének megszervezésére. Az RMDSZ-nek egy 30-35 személyes hivatalt kellene megteremtenie, amely központi szaktanácsadási rendszerként működne. Fel lehet vázolni, hogy milyen arányban számolódik fel egy közösség. Pillanatnyilag 400 ezer olyan emberről van szó, akinek a második nemzedéke nem lesz magyar. Egy nemzedéknyi idő alatt a 400 ezerből egy átmeneti nyelvezetű, 100-150 ezer ember marad. - Egy bizonyos réteg még megmenthető. Kollégiumi épületeket kell rendbetenni, háromszáz tanítót kellene kihelyezni olyan helyre, ahová lehet, akár fakultatív oktatásra is. /Gál Mária: Mit ér a szórvány, ha magyar? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./
2001. július 3.
Csángóföldről - Klézséről és környékéről - jött, anyanyelvét alig vagy egyáltalán nem beszélő 37 csángó kisiskolás kéthetes anyanyelvi képzésben és hitépítésben részesül az erdőcsinádi Harangvirág nevezetű, nyolcadik alkalommal megrendezett szórvány- anyanyelvi táborozáson. A gyerekek oktatását végző csapat munkájában részt vesz Kilyén Ilka színművésznő, Simon György marosvásárhelyi magyar szakos tanár, dr. Hermann János Kolozsvárról és Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános. A gyermekek ellátását környékbeli vállalkozók fedezték. A szervezők a csángó gyermekek nyaraltatására még februárban pályázatot nyújtottak be az Illyés Közalapítványhoz, ám válasz még júliusban sem érkezett. - A rendszerváltás óta Maros megyében 1050 csángó gyermek töltött hosszabb-rövidebb időt, anyanyelvi-vallási-zenei oktatásban részesülve. /(lokodi): Harangvirág anyanyelvi tábor. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 3./
2001. november 28.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület dec. 1-jén tartja évi közgyűlését Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében, ennek keretében a hagyományos EMKE díjkiosztásra kerül sor. Az idei díjazottak: Kacsó Sándor díj, Papp Sándor Zsigmond, kiváló publicisztikai tevékenységéért; Janovics Jenő díj, Jászberényi Emese, a marosvásárhelyi hivatásos rádiózás szolgálatában kifejtett kiváló munkájáért; Kacsó András díj, Füzesi Albert, az erdélyi magyar néptáncmozgalom szolgálatáért, gyerek-, ifjúsági-, valamint faluközösségek tánccsoportjaival elért kimagasló művészi teljesítményéért; Bányai János díj, Szőcs Lajos, a Kőrispatakon létrehozott Szalmakalap Múzeum megteremtéséért; Vámszer Géza díj, Kovács Piroska, a regionális kultúrák megőrzése, a máréfalvi székelykapuk megismertetése és védelme terén kifejtett kiváló munkájáért; Kun Kocsárd díj, Pillich László, a Heltai Alapítvány képviselte új erdélyi közművelődési modell kimunkálásában szerzett érdemeiért; Kun Kocsárd díj, Lukácsy Szilamér, az erdőcsinádi Ifjúsági Ház létrehozásáért, a közép-erdélyi magyar közművelődés szolgálatáért; Nagy István díj, Szép Gyula, az erdélyi magyar zenei élet intézményesülését szolgáló munkájáért; Bánffy Miklós díj, Hajdú Géza, a nagyváradi színjátszás szolgálatában eltöltött több mint három évtizedes kiemelkedő színészi- és intézményszervezői munkásságáért; Szolnay Sándor díj, Ütő Gusztáv, a korszerű művészeti mozgalmak intézményesített ösztönzéséért; Kovács György díj, Györffy András, az erdélyi magyar színjátszás hagyományainak képviseletéért, kiváló alakítások soráért; Poór Lili díj, Méhes Katalin, színház és közönség egymásratalálása érdekében kifejtett igényes színpadi munkájáért; Monoki István díj, Györffi József, székelyudvarhelyi igazgatóként, az erdélyi magyar könyvtárkultúra szolgálatában kifejtett minőségteremtő munkásságáért; Szentgyörgyi István díj, Kalmár Lili, a szórványmagyar öntevékeny színjátszás szolgálatában eltöltött több évtizedes munkásságáért; Emlékoklevelet kap Birck Edit, az erdélyi irodalmi emlékhelyek kialakításában nyújtott tevékenységéért. Balázs Ferenc születésének 100. évfordulója alkalmából az EMKE és a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság díjat alapított, melyet első alkalommal Péter Károly, az Aranyosgyéresi Népfőiskola megszervezésért, a népfőiskola mozgalom szolgálatában végzett munkájáért kap. /D. T. K.: EMKE közgyűlés és díjkiosztás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./
2002. július 6.
Minden esztendőben megtartja nyári táborát a kolozsvári Napsugár című gyermeklap. Idén Illyefalván negyven olvasó, rejtvényfejtő töltött egy hetet a jutalomtáborban. Kilenc évvel ezelőtt Erdőcsinádon találkoztak első ízben a Napsugár-táborozók, majd a második tábort Sepsiillyefalván szervezték, és azóta évente visszajárnak ide. Júl. 1-jén kezdődött a tábor, a nyaraló gyermekek képviselik a Napsugár-olvasók közel húszezres táborát. Volt általános műveltségi vetélkedő, ügyességi verseny, környezetismereti foglalkozás, falu-, városnéző program Illyefalván, illetve Sepsiszentgyörgyön. A gyermekek drámajátékokban próbálhatták ki leleményességüket, népi játékokat és dalokat tanultak. Zsigmond Emese a lap főszerkesztője volt a táborvezető. /(fekete): IX. Napsugár-Tábor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 6./
2002. július 22.
Júl. 20-án harmadik alkalommal került sor Görgényüvegcsűrön a Gyöngykoszorú néptánc-, népdal-, népviselet- és hagyományőrző találkozóra a helyi Csalogány néptáncegyüttes és a római katolikus egyház szervezésében. Két évvel ezelőtt megtartották az első seregszemlét. A III. görgényüvegcsűri Gyöngykoszorú- találkozó a megjelentek felvonulásával kezdődött. Az ökumenikus istentiszteletet után beszédet mondott többek között dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke és Szabó György Pál tiszteletbeli EMKE-elnök, a Gyöngykoszorú-mozgalom elindítója. Felléptek az erdőcsinádi, gernyeszegi, magyarói, marossárpataki, maros-szentkirályi, mezőpaniti, vajda-szentiványi, görgényszentimrei együttesek, valamint az üvegcsűri Csalogány néptáncegyüttes négy csoportja. /Gyöngykoszorú-találkozó Görgényüvegcsűrön. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 22./
2002. október 7.
Okt. 5-én negyedik alkalommal szerveztek Gyöngykoszorú Néptánctalálkozót Kibéden. Az erdélyi és magyarországi csoportok találkozója ökumenikus istentisztelettel kezdődött, amelyen a jelenlevők a tizenhárom aradi vértanúra is megemlékeztek. Minden év október első hétvégéjén rendezik meg az őszi népzene- és néptánctalálkozót. Idén Csíkkarcfalva, Bözöd, Makfalva, Erdőcsinád, Alsósófalva, Gernyeszeg, Mezőpanit, Erdőidecs, Vajdaszentivány, Marosvásárhely együttesei mutatkoztak be a színpadon, illetve Magyarországról budapesti, nyíregyházi néptánccsoportok. Kibéd testvértelepülését, Szatymazt kórus és citeraegyüttes képviselte. Az idén először vett részt román néptánccsoport is. /Antal Erika: Találkozó Kibéden. = Krónika (Kolozsvár), okt. 7./
2002. december 9.
1991-ben a marosvásárhelyi Szabó házaspárnak köszönhetően április 29-én, a tánc világnapján Erdőcsinádon útjára indult Gyönykoszorú. Dec. 7-én Marosvásárhelyen a magyar néptánc-, -dal, - zene,-viselet és hagyomány. VI. megyei rendezvényét tartották. Egymást váltották a magyarói, az erdőcsinádi, a hodosi, a marosludasi, a görgényüvegcsűri, a holtmarosi, a szászrégeni, a mezőbándi, a kibédi illetve a marosvásárhelyi együttes tagjai. Örömteljes együttlét volt, mondotta felvezetőjében dr. Ábrám Zoltán megyei EMKE- elnök. /Járay F. Katalin: Fiatalos Gyöngykoszorú. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./
1997. szeptember 11.
A kolozsvári Tinivár Kiadó szept. 1-8-a között megrendezte első diákújságíró táborát Erdőcsinádon. Az Illyés Alapítvány támogatásával kilenc diák ismerkedhetett meg az újságírással. Vezetőik a Diákabrak kiadói voltak, a felelős kiadó, dr. Bartha Zoltán és a munkatársai. /Népújság (Marosvásárhely), szept. 11./
