Már 1397-ben mai nevén említették Árpád falut. A hajdani községháza már üres épület, a falut Feketebátorhoz csatolták. A századfordulón kétezres lélekszámú Árpádnak mára már kilencszáz lakója sincs: 748 magyar és 138 román él a településen. A magyar többség ellenére nincs kétnyelvű helynévtábla a faluba vezető úton. Árpádon nem lehet kulturális életről beszélni, a nyolcosztályos iskola igazgatója, Mikó Zoltán inkább a problémákról beszélt. /Bihari Napló (Nagyvárad), febr. 12./
2005. július 12.
A Nagyszalonta környéki Árpád faluban kevés a magyar diák, és a községközpont, a románlakta Feketebátor vezetői nem vették jó néven, hogy tavaly a Bihar megyei Tanács 100 millió lejjel támogatta Árpádon az iskola tetőzetének felújítását. A román nagyközséghez tartozó magyar falucska lakói attól tartanak, hogy ha az új tanügyi törvényben a diákság létszáma szerint támogatják majd az iskolákat, akkor az árpádi oktatás teljesen elsorvadhat. A napokban szervezett tanügyi fórumon ezt panaszolták el a falubeliek, és Sóki Béla parlamenti képviselő közbenjárását kérték a hasonló helyzetben levő iskolákért. Pető Csilla tanfelügyelő szerint gondot okoz a szakembereknek a jelentősen szórványosodó Dél-Bihar. Árpádon két-két szakképzett óvónő és tanítónő, összevont osztályokat oktat a magyar tagozaton, a legnagyobb gond, hogy az öt-nyolcosztályos tanulóknak nincsenek szakképzett pedagógusaik. Árpádon nemrég a református egyház segítségével, mely saját ingatlanában helyet biztosított az óvodának, sikerült újraindítani a faluban a kisdedóvót, amit eredeti lakhelyéről kilakoltattak. A gyereklétszám fogyását ez azonban nem állítja meg. Lehetséges megoldás az volna, ha a nagyobb gyerekeket iskolabusz szállítaná Nagyszalontára tanulni. /(Lakatos Balla Tünde): Szórványosodó dél-bihari magyar oktatás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./
