A 2005-ös decemberi szégyenteljes népszavazás után voltak olyan emberek Magyarországon, akiket megerősített magyarságukban a kudarc, és úgy érezték, tenni kell valamit az összefogás érdekében. Ilyen ember Gál Péter is, aki először tavaly húsvétkor indította útjára Balatonzamárdiból a feltámadási jelvényt, hogy stafétaként kézről kézre haladva a Kárpát-medencében az összetartozás szimbólumaként érkezzen a csíksomlyói búcsúra. A feltámadási jelvény idén húsvétkor is útnak indult. Két irányban, egy északi és egy déli útvonalon járta be a magyarlakta településeket, és vitte a reményt, a biztatást. Gál Péter az első, Balatonzamárdiból Fonyódig gyalog megtett szakasz után a következőket írta: „A feltámadási menetnek 98 stációja van és rengeteg közbenső állomása... Azt kívánjuk az útvonal mindegyik közösségének és az érdeklődő, részt vevő ezreknek, hogy oly derűs lélekkel éljék át a saját szakaszukat, saját fogadási ünnepeiket, mint nekünk sikerült. Fáradoztunk, fizikailag megpróbáltattunk, de mégis nagy örömünkre szolgált, hogy édes Hazánk megújulásáért, a nemzet egységéért, a Feltámadottal való szövetségünk megerősödéséért egy ilyen erőfeszítést megtettünk. ” A jelvényt fogadó településeken a közösségek egy-egy szalagot kötöttek rá. Az utolsó szalagot Jakubinyi György érsek tűzi rá. /Csíkba érkezett a feltámadási jelvény. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 25./
