Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, valamint a tasnádi Vas Márton Anyanyelvápoló Kör júl. 15-20 között partiumi anyanyelvápoló jutalomtábort szervez a Nagykároly melletti Gencsen. A falu református lelkészét, Bátori Gyulát jó szervezőnek ismerik. Vas Zoltán orvos, a tasnádi kör elnöke szervezői munkája is hozzájárult ahhoz, hogy 45 gyermek és 15 kísérő érkezhessen a táborba. A tanulók az Aranka György nyelvművelő verseny helyezettjei. A tanulók magyarországi /Deme László, Kerekes Barnabás, stb./ és hazai /Bura László, Kónya László, Zsigmond Győző és Tapodi Zsuzsa/ előadásait hallhatják. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 15./
1999. július 6.
Nemrég jelent meg G. Katona József első verseskötete, a Fecskék a havazásban /Tinivár Kiadó, Kolozsvár, 1999/. A név előtti G. arra utal, hogy a költő Gencsen született és - mind a mai napig - ott él. A "keresztapa" Józsa István, a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tanszékének adjunktusa, aki a kötetet szerkesztette és utószóval is ellátta. /A fecskék még mindig havazásban. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 6./
2000. február 10.
Kovács Gabriella, a Szatmár megyei Művelődési Felügyelőség munkatársa a vidéki közművelődés sajátosságairól beszélt. A községek nagyobb részében ma is törődnek a kultúrával, sok helyen falumúzeumot létesítettek. Vannak azonban kivételek is: a svábok lakta, lassan elnéptelenedő Mezőteremben üres a művelődési otthon, nem működik a könyvtár. Ez történik, ha egy népcsoport lemond a kulturális igényéről. Több helyen van gond, így Érendréden, Érszakácsibanalig van kultúrtevékenység. A batizi, királydaróci, kolcsi, szatmárhegyi művelődési házaknak nincs igazgatója, máshol, Gencsen nincs anyagi fedezet a művelődési otthon építése befejezésére. /Kereskényi Sándor: Kovács Gabriella művelődési felügyelő: A vidéki közművelődés egyre nehezebb helyzetben van. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 10./
2000. szeptember 8.
A Nagykárolytól 8 km-re lévő Gencs faluban lelkes fiatalok - mert a falu 70-80 római katolikus hívének több mint felét a fiatalok teszik ki - elhatározták, hogy templomot építenek. A faluban ugyanis nem volt római katolikus templom. Egy egészen kis templomot szeretnének építeni, tájékoztatott Hevele Imre nagykárolyi esperes plébános, aki támogatja ezt a tervet. /Nagy Ágnes: Római katolikus templom épül Gencsen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./
2001. január 26.
A Romániai Magyar Szó több helyi lapban tallózott. A szórvány összefogását szolgálja a Levél (″Ünnepi üzenet az Erdélyben és Kárpátokon kívül szétszórtságban élő magyar keresztyének számára″, szórványmissziós gyülekezeti lap, Kolozsvár). A karácsonyi számban Kiss Antal ómoravicai nyugalmazott lelkészt és Balla János teológus szórványszervezőt szólaltatták meg, valamint közölték 63 romániai református szórványgondozó lelkipásztor tavaly augusztusi ″... mit ér a szórvány, ha magyar?″ című algyógyi nyilatkozatát. Nagykároly és Vidéke hetilap utóbbi számai hírt adtak arról, hogy teleházat avattak decemberben a Szatmár megyei Gencsen. (a)lapozó (az RMDSZ Ügyvezető Elnökség Szociális Főosztályának hírlevele a hiperaktivitás elnevezésű magatartászavarról adott összefoglalót és bemutatta a szatmárnémeti székhelyű, humanitárius, karitatív Hans Lindner Alapítványt. Partiumi Közlöny (a Királyhágómelléki Református Egyházkerület hivatalos lapja, 2000. december 18-i szám) az 1989-es temesvári eseményekre emlékezett, továbbá tudósított a Sulyok István Református Főiskola fennállásának 10. évfordulójának ünnepségéről. Partium (az előbbi kiadvány melléklete) néprajzi és helytörténeti anyagokat hozott. Kedd (székelyudvarhelyi ifjúsági lap, 2000. decemberi szám) visszatekintett a kiadvány közel három évére. Hírhordó (az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének hírlevele, Sepsiszentgyörgy, 2000. decemberi szám) beszámolt a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának IX. Anyanyelvi Konferenciájáról (Anyanyelvűség és nemzeti identitás az integrálódó Európában - Marosvásárhely, 2000. augusztus 10-15.), az AESZ decemberben Kolozsváron megtartott tanácskozásáról. - A kolozsvári Iskola Alapítvány tájékoztatója (Iskola Alapítvány 1996-2000, Kolozsvár, 2000. november) bemutatta négy éves tevékenységüket. /Szonda Szabolcs: Miről írnak a lapok? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./
2001. április 12.
Szatmárnémeti öt református gyülekezete, valamint a gencsi református gyülekezet gyűjtési akciót szervezett, hogy a hívek adományaiból újabb segélycsomagokat juttassanak el a kárpátaljai árvízkárosultak részére. /Újabb segélyszállítmány a kárpátaljai árvízkárosultaknak. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 12./
2001. április 20.
Nagykárolyban jártak az Erdélyi Napló szerkesztői. Eszemecserét szerettek volna folytatni olvasóikkal, akik azonban távolmaradtak, mindössze 13-an jöttek össze. Egyik közülünk Báthori Gyula gencsi református lelkész volt, aki a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt partiumi szervezetének alelnöke. Azt szerette volna elérni, hogy a sajtó, elsősorban az Erdélyi Napló, biztosítson több teret pártja véleményének, közleményeinek. Dénes László főszerkesztő sietett leszögezni: a "sajtót ilyen célokra nem lehet felhasználni". Dénes László főszerkesztő kifejtette: Erdélyi Napló Nagyváradon megjelenő polgári hetilap rövidesen 500. lapszámát nyomja, és az eseményt méltóan akarja megünnepelni. Szándékuk a nyár közeledtével amolyan kóberes szekérrel erdélyi körútra indulni, aminek során főleg a kisebb településeket keresik fel, a születendő riportokból pedig könyvet kiadni. Elárulta azt, hogy lapja fiatal munkatársainak fizetése 1,1 millió lej, de az idősebbek sincsenek túlfizetve. Az Erdélyi Napló külmunkatársainak egyáltalán nem tud fizetni, mert nincs reklámbevétele, mint a fővárosi elektronikus médiának. Emiatt magyarországi szerzőktől vesz át inkább cikkeket, mert azok szerzői nem követelőznek. Pomogáts Béla például soha nem kért honort... Dénes László leszögezte: Erdélyben nincs olyan újság, amely önmagában nyereséges lenne. Egyetlen kivétel a Szatmári Friss Újság, ami Veress István főszerkesztőnek köszönhető. A magyar lapok példányszáma hónapról hónapra csökken, mert a papír egyre drágább, a nyomdát fizetni kell. Mégis van olyan napilap (a Krónikára utalt), hogy sokkal többet nyomtat, mint amit el tud adni. Tízezerből alig háromezret, a többi a nyakán marad. Emiatt 25 ezer dollár a havi vesztesége. Ezzel szemben az Erdélyi Napló nem pocsékol. Csak annyit nyomtat ki, amennyit el tud adni. A 4000 példányból alig 10-20 havonta a remitenda. Értesülései szerint legutóbb az Illyés Közalapítvány csak a Romániai Magyar Szó és egyes megyei újságok között 20 millió forintot osztott szét. /Nagy Ágnes: Pomogáts Béla nem kér honoráriumot. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./ A Romániai Magyar Szó szerkesztőségi megjegyzést fűzött a cikkhez: nem részesültek a húszmillióból, amit az Illyés Közalapítvány állítólag utoljára elosztott. - Ehhez hozzátehető: a Romániai Magyar Szó éles ellentétben áll az Erdélyi Naplóval.
2001. június 18.
A szatmárnémeti CREST Forrásközpont kezdeményezésére öt Szatmár megyei - Mezőpetri, Magyarcsaholy, Gencs, Kaplony, Szamosdara -, valamint két Szilágy megyei település - Kárásztelek, Kémer - teleháza nemrég találkozót rendezett, amelyen a kibontakozóban lévő romániai teleház-mozgalom jeles képviselőinek a többsége részt vett. A találkozó célja tapasztalat-, illetve információcsere - nyilatkozta érdeklődésünkre Kazamér Andrea, a CREST Forrásközpont programirányítója. Dr. Héjja Botond, a CREST Forrásközpont igazgatója fontosnak tartja a személyes kapcsolatok kiépítését. Az első napon Mezőpetriben tartottak műhelymegbeszélést. Délután Gencsen négy-öt finanszírozó (SAPARD, Kárpátok Eurorégió Alapítvány stb.) bemutatása következett Este, Magyarcsaholyban a helyi teleház bemutatása után beszélgettek. Ellátogattak Mezőpetribe, majd Kaplonyba. - Dr. Héjja Botond emlékeztetett: két év alatt négy megyében - Szatmár, Szilágy, Máramaros, Bihar - 14 teleházat hoztak létre, jelenleg a szóban forgó négy megye további 17-18 helységéből beérkezett dokumentáció kiértékelését végzik. /Kinál György: Teleháztűznézők. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./
2001. augusztus 22.
Az iskolaközpontosítási-program megvalósításán dolgozik a jelenlegi kormány. Ecaterina Andronescu miniszter asszony sajtónyilatkozatai szerint szeptember 15-éig az ország 13 megyéje kapja meg az összevonások következtében a diákok szállításához szükségessé váló buszokat. Az idei tanévben Szatmár megyékben négy iskolát (román tagozat) érint a központosítás. Erdei Líviusz főtanfelügyelő-helyettes közölte, hogy a központosítás a gyerekek érdekében történik, és csak akkor, amikor az iskolabuszok rendelkezésre állnak. A következő tanévben ez magyar tagozatot nem érint, de a 2002-2003-ra javasolt összevonások között szerepelnek magyar tagozatos iskolák is. Az előterjesztett javaslat szerint a tamásváraljai öt-nyolc osztályos diákokat Halmiba hoznák be. Továbbá a Nagykolcs községhez tartozó magyar diákokat (csak öt-nyolc osztályról van szó) Szamoskrassóra, a román anyanyelvűeket pedig Nagykolcsra vonnák össze. A gencsi gyermekeket a nagykárolyi 3-as számú iskolába csoportosítanák, Sárközre pedig az adorjániak mellett - akik amúgy is bejárnak, gyalog - iskolabusz szállítaná a józsefházi diákokat is. /(anikó): Erdei Líviusz: Iskolaösszevonás csak akkor lesz, ha rendelkezésre állnak az iskolabuszok. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 22./
2002. október 1.
Szept. 28-án Kossuth Lajos születésének kétszázadik évfordulójára emlékezett Gencsen a Szent István Kör. A rendezvényen Kónya László történész és megyei főtanfelügyelő-helyettes tartott előadást. /B. É.: Kossuth-megemlékezés Gencsen. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 1./
2003. november 6.
Szatmár megyéből kb. 5000 német etnikumú román állampolgárt 1945 januárjában a volt Szovjetunióba deportáltak, ez már ismert történelmi eseménynek számít. Az ott elhunytak emlékére mostanáig az érintett szatmári települések szinte mindegyikében állítottak már emlékművet. Egészen más a helyzet egy másik tragikus deportálás áldozataival. Szatmár megyéből - akárcsak Észak-Erdély más részeiről - 1945 januárja előtt, 1944 novemberében is deportáltak embereket. Ezt a deportálást a román (és nem a szovjet!) közigazgatás képviselői hajtották végre. 1944 októberében Szatmár megye községeibe visszaérkezett azoknak a román csendőröknek a nagy része, akik 1940-ben, a bécsi döntés után hagyták el Észak-Erdélyt. Elsősorban ezek a csendőrök megyénkből több száz magyar, illetve sváb férfit gyűjtöttek össze Szatmár megyéből, és vittek a hírhedt földvári haláltáborba. Ezeknek a deportáltaknak a sorsa a történészek előtt is alig ismert. Az RMDSZ által 1995-ben megjelentetett Fehér könyv az 1944. őszi magyarellenes atrocitásokról című kiadvány Szilágy és Szatmár vármegye című, nyúlfarknyi fejezete a következő mondattal kezdődik: "Észak-Erdély eddig nem említett megyéire szórványos adataink miatt nem térhetünk ki." Boros Ernő, az emlékező cikk írója sorra járta valamennyi olyan Szatmár megyei települést - Bere, Börvely, Csanálos, Csomaköz, Domahida, Érkőrös, Gencs, Kaplony, Kálmánd, Kismajtény, Lele, Nagymajtény, Krasznaszentmiklós, Mezőpetri, Mezőterem, Nagyszokond, Szaniszló, Tasnád, Túrterebes, Szatmárudvari -, ahonnan a román csendőrök embereket indítottak a földvári lágerbe. Lejegyezte a túlélők, ezek híján a volt földvári foglyok legközelebbi hozzátartozóinak a vallomásait, visszaemlékezéseit. Ezekből válogatott. A román csendőrök a katonaviselt férfiakat Csanálosra vitték. A Csanálosra érkezőkről kísérőiratot fogalmaztak, miszerint a román csendőrök az erdőben, katonaruhában és fegyverrel a kezükben fogták el őket. Ezt követően fegyveres kísérettel vitték őket Földvárra vagy Focsaniba. Útjuk során ennivalót legfeljebb csak jószívű civilektől kaptak. Ha egy fogoly valamilyen gyümölcsöt fedezett fel a közelben, és éhségében kilépett érte a sorból, azt lelőtték. A katonák azokra az asszonyokra is rálőttek, akik ennivalót hoztak, közülük, kettő meg is halt. A láger egy szögesdrót kerítéssel körülvett marhalegelőn volt. A román csendőrök az orosz tisztnek elmondták, hogy ezek partizánok. Az oroszok ugyanis a partizánokra haragudtak a legjobban. A magyarok közül a fiatalabbakat, erősebbeket kiválogatták és továbbvitték Oroszországba, kényszermunkára. Azért fogdosták össze őket, hogy Erdélyből kipucolják a magyarokat. Az egész földvári tábor is azért volt, hogy minél több magyar elpusztuljon. És Földváron nagyon sokan meghaltak. A táborban a földön aludtak, takarójuk sem volt. A székelyföldiekkel együtt eredetileg 32 ezer magyart gyűjtöttek össze, de 1945 januárjában a többieket elvitték Oroszországba, 8500-an maradtak Földváron, olyanok, akik munkára már nem voltak alkalmasak. A Földváron maradottaknak legalább a fele sohasem tért haza. Földváron éheztették, ütötték-verték, megalázták az embereket. /Boros Ernő: 1944 novembere: indulás Földvárra. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 6./
2003. november 24.
Nov. 22-én Érmindszenten tizennegyedik alkalommal rendezték meg a hagyományos Ady-zarándoklatot. Nyilvános vita alakult ki a szervezéssel kapcsolatosan az EMKE alelnöke, Muzsnay Árpád főszervező és Tőkés László püspök között. A nézeteltérés oka az volt, hogy az EMKE és az RMDSZ tasnádi szervezete által szervezett hagyományos zarándoklat mellett a Királyhágómelléki Református Egyházkerület saját programokat hirdetett meg erre a napra, amelyekben viszont a szervezők nem kívántak partnerek lenni. Az RMDSZ megyei vezetői és - Pécsi Ferencet kivéve - parlamenti képviselői nélkül zajlott le az idei Ady-zarándoklat. Az érmindszenti református templomban Gellért Gyula hirdetett igét. Tőkés Lászlópüspök mondott üdvözlő beszédet, majd átadta a gyülekezetnek a művelődéstörténeti ritkaságnak számító Váradi Bibliának tavaly, a magyar kormány támogatásával újranyomott példányát. A templomban dr. Indig Ottó előadásával folytatódott az ünnepség. Az emlékünnepségen Muzsnay Árpád főszervező, az EMKE alelnöke sajnálatosnak nevezte azt, hogy míg a zarándoklat az elmúlt években a Kárpát-medencei magyarság egyik rangos kulturális eseményévé vált, addig egyesek most ki akarják sajátítani az ünnepséget, azzal, hogy "rászerveznek" az eredeti elképzelésre. Ady szellemi hagyatékát nem sajátíthatja ki sem felekezet, sem politikai irányzat - jelentette ki Muzsnay, majd köszöntötte a főbb meghívottakat: Szentpéteri Istvánt, a magyar kolozsvári főkonzulátus konzulját, Schönberger Jenő szatmári megyés püspököt, illetve a szatmárnémeti baptista gyülekezet és zsidó hitközség vezetőit, Vékás Zoltánt és Décsei Miklóst. Tőkés László visszautasította azt az állítást, hogy az egyházkerület rászervezett volna a rendezvényre, majd felolvasta az RMDSZ Szatmár megyei szervezete állandó bizottsága nyilatkozatát és Muzsnay Árpád egy levelének részletét: nem értenek egyet azzal, hogy Matolcsy György volt magyarországi miniszter a szobor előtt tartson előadást. Tőkés László emlékeztetett: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület pályázatot nyert a Széchenyi-terv keretében az Ady Művelődési és Gyógyfürdőközpont megvalósítására, de az RMDSZ elvette a 320 millió forintos támogatást az egyházkerülettől. A tavalyi alapkőletétel momentumát is felidézte - amelyen az RMDSZ-tisztségviselők nem vettek részt. Muzsnay Árpád elmondta: az, hogy a püspök kifejthette véleményét azt bizonyítja, nem állja meg a helyét az a kijelentés, hogy a szervezők nem engednek szóhoz jutni bizonyos személyeket. Ezután folytatódott a műsor. George Vulturescu, a Szatmár Megyei Művelődési Igazgatóság vezetője Ady költészetéről beszélt, majd Schönberger Jenő püspök következett. Végül a Királyhágómelléki Református Egyházkerület folytatta meghirdetett rendezvényét a tervezett Művelődési és Gyógyfürdőközpont alapkövénél felállított emlékjelnél. /Fodor István: Ady-zarándoklat - 2003: Vitába szállt egymással a szervezés kapcsán Muzsnay és Tőkés. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 24./ A Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezésében felavatták az emlékjelet, melyet az egyházkerület igazgatótanácsa az Ady Művelődési és Gyógyfürdőközpont tervezett helyén állított. Amíg nem tisztázódik a helyzet, az egyházkerület kezdeményezésére létrehozzák a Partiumi Írótábort, jelentették be. A tábor számára már megrendeltek több mint 10 faházikót Székelyföldről, hogy Ady szülőfaluja a mai magyar irodalom egyik partiumi központjává váljon. A nagyméretű pannón magyar és román nyelven az alábbi szöveg áll: "Ezen a helyen épül meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, az érmindszenti és gencsi társegyházközségek és az Érkávás községi önkormányzat kezdeményezésére az anyaország támogatásával az Ady Zarándokhely és Partiumi Írótábor, költőóriásunk emlékének ápolására, szülőföldjének felemelkedésére. Bár az építkezés megkezdését politikai rosszakarat megakadályozta, Ady Endre szelleme és mai hódolóinak akarata végülis győzni fog. Érmindszent, 2003. november 22."Aláírásgyűjtést kezdeményezett az egyházkerület, amelyben a csatlakozók azt kérik: az eredeti tervek szerint valósuljon meg az Ady-központ, azaz kerüljön vissza a kezdeményezőhöz a pályázati pénz. A zarándoklat napján az ívet több, mint 700 személy írta alá. /Fodor István: Emlékjel a meg nem valósult Ady-központ helyén. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 24./Tőkés László püspök nov. 21-ei sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy elkészült a perirat, vagyis az érmindszenti Ady-zarándokhely ügye jogi útra terelhető, de még nem érett meg a "helyzet" a perindításra. Továbbra is folytatni akarják politikai háttér lobbytevékenységüket azért, hogy az Ady-központ a bölcsőhelyen felépüljön. Az ügy előzménye, hogy az egyházkerület a korábbi magyar kormányhoz nyújtott be pályázatot a központ létrehozásáért, ami a püspök szerint pozitív elbírálást nyert, de a támogatási szerződést nem velük kötötte meg az új kabinet, mert a Mecénás Alapítvány Nagyváradon építendő Ady-központjának tervét találták kivitelezhetőnek. Méltányos megoldást várnának a magyar kormánytól, az érmindszentiek érdekében nincs joguk lemondani egy szerzett jogról, közölte Tőkés László a sajtótájékoztatón. A Gencsen nemrég összegyűlt 500 aláírást pedig a magyar kormányhoz fogják eljuttatni. /(Balla Tünde): Elkészült a perirat az Ady- zarándokhely ügyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./
2003. november 24.
A nagykárolyi kórházhoz tartozó övezetben a magyar anyanyelvűek élnek többségben, ennek ellenére az utóbbi hónapokban a nagykárolyi kórházba helyezett hat orvos közül csak egy tud magyarul, és további 14-et várnak. Tavaly Nagykárolyban 12 667-en (54,46 százalék) vallották magukat magyarnak, és 9675-en (41,6 százalék) románnak. A környező falvak közül például Mezőfény 1883 lakosából 1816 (96,4 százalék) magyar anyanyelvű, Csanálos községben a számlálóbiztosok összesen 1520 lelket írtak össze, közülük 1036 (68 százalék) magyar, 340 (22,53 százalék) sváb, de a svábok nagy része is magyarul beszél jobban. Kálmándon, Kaplonyban, Mezőpetriben, Csomaközön, Gencsen, Berében nagyjából hasonló a helyzet, és Mezőteremen, Szaniszlón, Kis- és Nagymajtényban, Domahidán, Piskolton stb. is sok magyar anyanyelvű személy él. Kórházba leginkább idős személyek kerülnek, akik ezen a környéken igen rosszul beszélnek románul. Most az ápolónő a tolmács szerepét is betölti. Bekő Tamás, Nagykároly polgármestere minderről kifejtette: a Szatmár Megyei Egészségügyi Igazgatóság, illetve a helyi kórház vezetői ilyesmiről nem konzultálnak a tanács tagjaival. Az orvosok kihelyezéséről ő csak utólag értesült. /Boros Ernő: Ápolónők - tolmácsszerepben. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 24./
2004. március 13.
Közismert, hogy a régi rendszerben a vegyes lakosságú területeken rendszerint a színtiszta magyar települések kárára hozták létre a közigazgatási egységeket, még akkor is, ha ezek nagyobbak voltak, mint a községközpontnak kijelölt román vagy vegyes lakosságú falvak. Így került Szatmár megyében Egri Batizhoz, Csomaköz Szaniszlóhoz, Kökényesd Halmihoz, Tamásváralja Batarcshoz, Józsefháza Aranyosmeggyeshez vagy Gencs Érkáváshoz. Megfogyatkozott lakosságuk miatt már nem mindegyik élhet a különválás lehetőségével, de néhánynak már sikerült elérni az önállósulást szentesítő sikeres népszavazást. Sőt Kálmánd már esztendeje elvált Kaplonytól, s a közelgő helyhatósági választás után, immár saját önkormányzattal és polgármesterrel jogilag is önálló lesz Egri, Kökényesd és Csomaköz. Rövidesen. négy új magyar község jelenik meg Szatmár megye térképén, olyan községek, amelyek tanácsülésein (érvényes román törvény szerint) magyarul beszélhetnek. Az ötödik Avasújváros lehet, de ott más a helyzete. Hozzá annak idején egy nagyobb lélekszámú román települést csatoltak, a ráksai polgármester nem segíti faluja önállósulását. Nemrég a megyei román lapban arról írt, hogy Avasújvárosban nagyszabású etnikai konfliktus van kibontakozóban, mert az újvárosi magyarok el akarnak válni a ráksai románoktól. Másnap Szabó István megyei elnök válaszolt a lapban, hogy nincs szó semmiféle etnikai ellentétről, erről maga is tudna, hisz ott lakik. Most azonban kiderült, hogy a ráksaiak is a váláshoz szükséges népszavazás mellett döntöttek. /(Sike Lajos): Négy új magyar község és az ötödik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./
2004. november 22.
Nov. 20-án tartották az EMKE, a Szatmárnémeti Kölcsey Kör, valamint Adyfalva, Gencs és Tasnád RMDSZ–szervezetei a közös rendezvényt, tizenötödik alkalommal került sor az érmindszenti zarándoklatra. Katona Tamás volt az idei megemlékezés főszónoka. Sagyebó Lászlónak, a Határon Túli Magyarok Hivatala főosztályvezetőjének beszéde után András Gyula és Marcel Mirea színművészek szavaltak Ady–verseket. Az érmindszenti református templomban zajlott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Nagyváradi Ady Endre Társaság és a Nagyváradi Magyar Művelődési Céh Ady–megemlékezése. Tőkés László püspök a magyarság fogyására, az anyaországon kívül élő magyarok egyre súlyosbodó helyzetére hívta fel a hallgatók figyelmét. Kalász Márton budapesti költő és Indig Ottó nagyváradi irodalomtörténész előadása után Melegh Vilmos nagyváradi színművész és a helyi fiatalok szavaltak Ady–, vagy Adyról írt verseket. A templomban a karzat alatt lévő széket, amelyben egykor az Ady család foglalt helyet, Ady–emlékhellyé nyilvánították. /Elek György: Tizenötödik alkalommal emlékeztünk Ady Endrére. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 22./
2004. november 27.
Gencs magyartöbbségű település, három kilométerre fekszik Nagykárolytól, a kommunista hatalom mégis az ellenkező irányban hét kilométerre lévő tiszta román lakosságú Érkáváshoz kapcsolta Gencset, hogy javítsák az összetételt. Ez sikerült is, az akkor még színmagyar Gencs ma már vegyes lakosságú, bár még a magyarok vannak többségben. Abban az egész lakosság egységes, hogy mielőbb válni kellene, mert a községközpont jórészt magához veszi a kávásinál jóval nagyobb gencsi jövedelmet. Erről beszéltek a héten, Varga Attila parlamenti képviselővel való találkozójuk alkalmával. A képviselő támogatásáról biztosította őket. /Sike Lajos: Gencs is válni szeretne! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./
2007. január 19.
Nagy Sándor /sz. Bogdánd, 1964/ lelei lelkész, a nagykárolyi református egyházmegye esperese. Ahogyan a római katolikus egyház számára Túrterebes, úgy a református egyháznak Bogdánd számít különleges településnek, ahonnan sok lelkész került ki. Ma már nem beszélnek róla, hogy a diktatúra idején a magyar iskolák diákjait januártól kora tavaszig a Duna–csatornához vitték kényszermunkára a megyéből, emlékezett iskolás korára a lelkész. Fabarakkokban, katonákkal együtt szállásolták el őket. Kiadott norma szerint kellett sáncot ásniuk. A meghurcoltatás mellett ráadásul a nyári vakációban be kellett pótolniuk azt az anyagot, amiről lemaradtak, míg a többiek pihentek. Lele 524 lelkes gyülekezetét tavalyi mínusz két lélekkel zárták, enyhe létszámcsökkenés tapasztalható évek óta. A nagykárolyi református egyházmegye lélekszáma évente egy–egy kisgyülekezetnyivel csökken, tavaly például 286-tal lettek kevesebben. Jelenleg az egyházmegyében 18. 087 számon tartott hívük van, miközben 2005 végén 18. 373 volt a lélekszám. Három részre lehet osztani az egyházmegyét: Nagykároly és Börvely, Gencs, Tasnád nagy gyülekezetek, a Kraszna–mente – Dobra, Magyargéres, Ákos, Krasznamihályfalva, a Tövishát – Lele, Hadad, Bogdánd és Szér – nagyobbacskákból tevődik össze, az érmellékiek pedig kisebbek, itt óriási a szórványosodás. A legkisebb református közösségek az egyházmegyében: Adyfalván harmincnégy, Krasznaszentmiklóson negyvenegy, Szekerestanyán hatvannégy, Sződemeteren negyven, Érszodorón negyven, Érkáváson negyvenöt református él, de léteznek olyan szórványok is, ahol csak néhány hívük lakik. Például Krasznacégény, ahol hárman–négyen vannak, de áll a templomuk, és a krasznamihályfalvi lelkész jár ki hozzájuk. A hadadi Dégenfeld-kastélyt nemrég átvette a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, de az egyházmegye, illetve a hamarosan létrehozandó alapítvány fogja kezelni. A Dégenfeld Egyházi, Oktatási, és Kulturális Központ elsősorban a felnőttoktatásra helyezné a hangsúlyt. Szeretnének átvenni egy erdészházat Rákosterebesen, nagyszerű lenne állandó táborhely kialakítására. Egyre több helyen igénylik az emberek, hogy elkezdődjön a diakónia, a szeretetszolgálat, amelynek szép példája az Oikodomos Alapítvány, amelyet Nagy Sándor lelkész vezet. Százhatvan fő részére meleg ételt biztosítanak. Decembertől indult be az otthoni gondozás. /Fodor István: Egy többarcú református egyházmegye, a huszonegyedik század elején. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 19./
2007. június 7.
Kilakoltatási végzést hozott a nagykárolyi bíróság a másfél éve felfüggesztett gencsi református lelkész, Bátori Gyula ügyében. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2006 februárjában egyházi vagyon hűtlen kezelése miatt 3 évre felfüggesztette a Nagykároly mellett fekvő település papját, azonban Bátori nem volt hajlandó kiköltözni a parókiáról, mindemellett több ízben is világi bíróságon támadta az egyház határozatait, és büntetőjogi panaszt tett Tőkés László püspök ellen, hivatali visszaélés miatt. „Politikai háttere van a dolognak, akik Bátorit támogatják, engem és a református egyházat akarják lejáratni – nyilatkozta Tőkés László. Bátori sikkasztott, és a börtönben a helye, nem a vádlók padján. ” A gencsi közösség két pártra szakadt, és hosszú hónapok óta folyik a gyűlölködés. A gencsi botrány egy, az Új Kézfogás Közalapítvány által kiutalt 24 900 dolláros földvásárlási támogatás kapcsán pattant ki, melyet 2003–ban ítéltek oda a helyi gyülekezetnek. A pénzt a lelkész elmulasztotta bevételezni az egyházközség pénztárába. Bátori Gyula a pénzből 162 hektárnyi földet vásárolt, amit nem íratott az egyházközség nevére. Később a földeket eladta, és mivel két év alatt az árak megháromszorozódtak a környéken, valószínűnek tartják, hogy tetemes jövedelemre tett szert. A presbitérium több ízben is megpróbált betekintést nyerni a földvásárlási ügyekbe, azonban a lelkész mindannyiszor visszautasította kérelmüket. Végül 2005-ben mégiscsak átnézték az egyházközség költségvetését, és kiderült, hogy sem a földek, sem ezek ára nincs már a gyülekezet tulajdonában. Emiatt augusztusban hoztak egy határozatot, melynek értelmében megvonták bizalmukat a lelkésztől, és kérvényezték a felfüggesztését. A gencsi lelkész több ízben is megfellebbezte egyházon belül a határozatokat, továbbá számos munkaügyi, illetve bűnvádi pert indított az egyházi fórumok, illetve az ügyben érintett egyházi tisztségviselők ellen. A lassan három éve folyó huzavona során a 65 százalékos magyarságú falu református közössége megoszlott. – Bátori az uszításaival két pártra szakította a református közösséget, és az elmúlt három év alatt a maga pártjára állította a falu lakosságának körülbelül egyötödét – panaszolták a presbiterek. – Ezek jó része olyan ember, akik korábban nem is jártak templomba. Bátori elzárkózott az újságíró kérdései elől. Máté Edit, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület jogásza szerint a gencsi földvásárlási ügyet független szakértővel is kivizsgáltatták, melynek eredménye azt mutatta, hogy valóban sikkasztásról van szó. /Babos Krisztina: Gyülekezeti acsarkodás. = Krónika (Kolozsvár), jún. 7./
2007. június 14.
Hiába gyűltek össze június 13-án a Szatmár megyei Gencsen a református parókia előtt a másfél éve felfüggesztett lelkész kilakoltatása érdekében a hívek. A bíróság döntése értelmében Bátori Gyulát ki kellett volna lakoltatni, a végrehajtó mindössze a volt pap és családja értéktárgyairól készített leltárt, amit átadott a helyi egyházközségnek, majd lepecsételte a bejáratokat. A felfüggesztett lelkész így nem használhatja tovább a szolgálati lakást, viszont a tavaly februárban kinevezett új pap sem költözhet a parókiára. Bátori Gyulát másfél éve függesztette fel szolgálatából a református egyház fegyelmi bizottsága a gyülekezeti vagyon terhére elkövetett sikkasztás miatt. A tisztségéből felfüggesztett lelkész azonban megtagadta, hogy átadja a parókiát utódjának. A konfliktus következtében Gencs református gyülekezete két pártra szakadt. /Babos Krisztina: Patthelyzet Gencsen. = Krónika (Kolozsvár), jún. 14./
2007. július 3.
Alapfokon pert nyert a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ellen az eltávolított Bátori Gyula, Szatmár megyei gencsi lelkész. Július 1-jén a vasárnapi istentisztelet ideje alatt az egymásra acsarkodó gencsiek között az utcán pofozkodásig fajult a tavaly februárban felfüggesztett református lelkész körüli botrány. Bátori Gyulát az egyházi vagyon hűtlen kezelése miatt függesztette fel az egyházkerület vezetőségeA gencsi egyházközség az Új Kézfogás Közalapítványtól nyert támogatást 2003-ban földvásárlásra. Két évvel később a püspökség megállapította, hogy a 24 900 dollárból vett 162 hektárnyi területet a lelkész eladta, és ennek ára nincs a gyülekezet tulajdonában. A felfüggesztéséről szóló egyházi határozatot Bátori világi bíróságon megtámadta. Az egyház kilakoltatási eljárást kezdeményezett, ugyanis Bátori családjával nem hagyta el a parókiát. A parókia kiürítését végül Bátori nélkül kezdték meg. /Babos Krisztina: Verekedés a papviszály miatt. = Krónika (Kolozsvár), júl. 3./
2007. július 10.
Végleges döntést hozott a nagyváradi bíróság Báthori Gyula gencsi református lelkésszel kapcsolatban: egy munkahelyi konfliktus nyomán másfél éve felfüggesztett lelkészt a Királyhágómelléki Református Püspökségnek vissza kell helyeznie állásába és visszamenőleg ki kell neki fizetnie az elmaradt járulékát. /Pert nyert a gencsi pap. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./Előzmény: Az egyházi vagyon hűtlen kezelése miatt függesztette fel az egyházkerület vezetősége. /Babos Krisztina: Verekedés a papviszály miatt. = Krónika (Kolozsvár), 2007. júl. 3./
2007. augusztus 17.
Pert nyert az egyháza ellen Bátori Gyula felfüggesztett Szatmár megyei gencsi református lelkész. A Szatmár megyei törvényszék ítéletben rendelte el a lelkipásztor jogaiba való visszahelyezését, elmaradt jövedelmeinek kifizetését, a kárpótlás fizetése végett az egyházkerület bankszámláinak zárolását. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület fegyelmi bizottsága azért függesztette fel tisztségéből Bátori Gyulát, mert 24 900 amerikai dollárt vett fel az Új Kézfogás Közalapítványtól (UKKA) földvásárlásra, az összeggel viszont sem az alapítvány sem az egyház felé nem számolt el. Az egyházkerület levélben fordult Gigel Sorinel Stirbu vallásügyi államtitkárhoz, támogatását kérve Bátori Gyula ügyének rendezésére. Az egyház ügyeibe való durva beavatkozásnak, az igazságszolgáltatás illetéktelen politikai befolyásolásának, az egyházi autonómia megsértésének tekinti a Királyhágómelléki Református Egyházkerület a bűnténnyel vádolt Bátori Gyula, volt gencsi lelkipásztor törvény általi védelmét. Tőkés László püspök sajnálatosnak nevezte, hogy a pénzt adó magyar kormány is kiállt a sikkasztó lelkész mellett, a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) egy levélben azt állította, hogy a lelkész a támogatói szerződés szerint járt el, sikkasztás esetén pedig a magyar bíróság illetékes az eljárás lefolytatásában. „Olyat nem látott még az ember, hogy valaki sikkaszt, eltűnik a pénzzel, és még pártfogolja a magyar hatalom” – szögezte le a püspök. A Bátorit támogató levelet még 2006. november 2-án a HTMH küldte. A hivatalt az Új Kézfogás Közalapítvánnyal együtt megszüntette a magyar kormány. Utóbbi ügyeinek az intézését a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt. -re ruházta át. A Miniszterelnöki Hivatalnál illetékesként megjelölt Halmai László osztályvezető a Kritika június 13-i számában határozottan cáfolta, hogy Bátori Gyula visszafizette volna a tartozást. /Ki lakhat a parókián? = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./
2007. szeptember 24.
A kulturális minisztériumhoz, illetve az igazságügyi tárcához is eljuttatják a nagykárolyi egyházmegye lelkészei tiltakozásukat Bátori Gyula gencsi lelkész ügyében. Bátorit az egyházkerület felfüggesztette, majd eltávolította az egyházi vagyon hűtlen kezelése miatt, azonban a lelkész fellebbezett, és alapfokon megnyerte a pert. A Szatmár megyei törvényszék júniusban ítéletben rendelte el Bátori Gyula lelkipásztor jogaiba való visszahelyezését, elmaradt jövedelmeinek kifizetését. A református egyházkerület augusztusban fellebbezett a Bátori javára szóló döntés ellen, még nem született ítélet. A Bátori helyére kinevezett lelkész, Szomor Attila arról számolt be, hogy ajtaján múlt héten bírósági értesítést talált, amely szerint el kell hagynia a szolgálati lakást, ellenkező esetben kilakoltatják. „Döbbenettel értesültünk arról az eljárásról, amellyel a romániai igazságszolgáltatás és annak szervei durva módon megsértették egyházunk autonómiáját” – áll az egyházmegye lelkészi karának tiltakozásában. A nyilatkozat szerint határozottan tiltakoztak a világi hatóságok illetéktelen beavatkozása ellen a református egyház ügyeibe. Hermann János, az egyházkerület előadó tanácsosa kifejtette: eddig nem volt példa hasonló beavatkozásra. A lelkészi kar tiltakozásának aláírását megelőzően Tőkés László királyhágómelléki református püspök tartott istentiszteletet Gencsen. A templomban több mint kétszázan jelentek meg; és a helységben több rendőrautó járőrözött az események ideje alatt. /Babos Krisztina: Tiltakozó nyilatkozatok Gencsen. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./
2007. szeptember 25.
Jogerős ítélet hiányában szállt ki szeptember 24-én a Szatmár megyei gencsi parókiára a bírósági végrehajtó kilakoltatni Szomor Attila református lelkészt. A szatmárnémeti bíróság döntése ugyanis – amely helyt adott Szomor elődje, Bátori Gyula keresetének, és elrendelte a lelkész hivatalába való visszahelyezését, valamint megítélte a jogot számára, hogy újra a parókián lakhasson – még nem jogerős. A döntés ellen az egyházkerület fellebbezett a nagyváradi ítélőtáblánál. A hivatalából sikkasztás miatt másfél éve felfüggesztett Bátorit a nyár folyamán kilakoltatták az épületből, helyét pedig elfoglalta az új lelkész, Szomor Attila. Bátori Gyula munkaügyi pert indított a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ellen, amelyet első fokon megnyert. A világi bíróság határozata ellen írásban is tiltakozott a nagykárolyi egyházkerület lelkészi kara. Az események idején – akárcsak Tőkés László püspök vasárnapi igehirdetésekor – több rendőrautó is kivonult a faluba. „A szatmárnémeti bíróság megsértette a felekezeti törvényt, ugyanis ez a jogszabály szavatolja az egyházak autonómiáját. Ez azt jelenti, hogy a világi bíróságok nem szólhatnak bele az egyházak belügyeibe, nem semmisíthetik meg az egyházi határozatokat – magyarázta Máté Edit. – Mindemellett olyan embert akarnak visszahelyezni a gencsi lelkészi állásba, aki már nem pap, mivel a református egyház augusztus 3-án megvonta Bátori Gyulától a palástviselés jogát, ezzel kizárva őt a papságból. ” /Babos Krisztina: Két lelkész egy lakban. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./
2007. szeptember 26.
Szatmár megyében a gencsi református egyházközségben kialakult botrány szeptember 25-én az utcán folytatódott, mivel az újonnan kinevezett, illetve a régi lelkész sem tudott bejutni a parókiára. Előzőleg a bírósági végrehajtó azért szállt ki Gencsre, hogy a szatmárnémeti bíróság határozatának értelmében kilakoltassa a lelkészt, Szomor Attilát, és visszahelyezze a nyár folyamán kilakoltatott, hivatalából felfüggesztett papot, Bátori Gyulát. Máté Edit, az egyház jogtanácsosa ez ellen keményen tiltakozott, mert a bírósági határozat még nem jogerős. „Ma reggel le volt lakatolva a lelkészi hivatal és a kapu is” – nyilatkozta Szomor, aki – mivel telefonon megfenyegették – a rendőrség tanácsára nem töltötte a faluban az éjszakát. „Ha jogállamban élnénk, azt mondanám, hogy verjük le a Bátori lakatjait, mert nincs az a törvény, amely a tulajdonost meggátolhatná tulajdonjoga gyakorlásában – jelentette ki Máté Edit jogtanácsos. – Az épület pedig az egyházé, és ebben működik a lelkészi hivatal is. ” Bátori végül beismerte, hogy az éjszaka folyamán ő tette a lakatokat az ajtóra és a kapura. /Babos Krisztina: Lakat a papilakon. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./
2007. szeptember 28.
Szeptember 24-én kiszállt a bírósági végrehajtó Gencs faluba, hogy a szatmárnémeti törvényszék döntése értelmében kilakoltassa a hivatalban levő lelkészt, Szomor Attilát. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület jogtanácsosa ez ellen tiltakozott, mondván, hogy Bátori Gyula sikkasztásért felfüggesztett korábbi lelkész által kezdeményezett munkaügyi perben született bírósági ítélet még nem jogerős, mivel az egyház fellebbezett ellene. Bátori éjszaka lelakatolta a parókiát. A nagykárolyi rendőrfőkapitány kilátásba helyezte, hogy bűnvádi eljárást indít az ellen, aki hozzányúl a lakathoz. Szeptember 26-án kivonult Gencsre a nagykárolyi egyházmegye lelkészi kara Tőkés László református püspök vezetésével, és az ő jelenlétükben az egyházkerület főkurátora, Pap Sándor eltávolította a lakatot az ajtóról. Tőkés László sajtótájékoztatóján ismertette az egyházkerület nyilatkozatát, melyben ismertették a Gencsen kialakult botrány hátterét, ugyanakkor tiltakoznak az ellen, hogy a szatmárnémeti törvényszék megsértette a református egyház autonómiáját, a rendőrség és a csendőrség pedig magatartásával támogatja a törvénybe ütköző cselekedeteket. „Egyházkerületünk megdöbbenéssel tapasztalja, hogy az illetékes hatóságok – a törvényszéki és bírósági fórumok, a bírósági végrehajtó, a rendőrségi és csendőrségi szervek – rendre a bűnpártolás súlyos vétségét követik el, amikor sorozatosan egyházunk rovására járnak el és intézkednek, cinkos módon pártját fogva az állásából fegyelmi úton eltávolított és nagy összegű sikkasztás miatt bűnvádi eljárás alatt álló Báthori Gyula volt lelkésznek – áll a nyilatkozatban. – A történtek után joggal vetődik fel a kérdés, hogy kik állnak a szabadon garázdálkodó Báthori Gyula mögött? Egyházkerületünk a volt lelkész feltételezett szekusdossziéjának kivizsgálását kérte az országos átvilágító bizottságtól. ” /Babos Krisztina: Főkurátori ajtónyitás Gencsen. = Krónika (Kolozsvár), szept. 28./
2007. november 5.
Bűnvádi eljárást kezdeményezett Tőkés László királyhágómelléki református püspök ellen egy végleges bírósági határozat gyakorlatba ültetése ellen való felbujtás miatt a nagykárolyi rendőrség. A határozat értelmében Bátori Gyula volt gencsi papot kellett volna visszahelyezni a hivatalába, illetve a helyi parókiára, ahonnan néhány hónappal ezelőtt kilakoltatták. Bátori Gyulát egyházi vagyon hűtlen kezelése miatt felfüggesztették hivatalából, majd augusztusban az egyházkerület a palástviselés jogát is megvonta tőle. Ugyancsak felbujtás miatt indult kivizsgálás Szomor Attila gencsi református lelkész ellen, az egyházkerület főgondnoka ellen, rongálás vádjával. A szeptemberi határozatot követően kiszállt Gencsre a végrehajtó, hogy Bátorit visszahelyezze a paplakba, azonban az egyház jogászának tiltakozására mégsem tette meg, mindössze annyit javasolt, hogy adjon az egyházközség a volt lelkésznek egy kulcsot, és lakjon közösen a parókián a hivatalban levő lelkésszel. A kiszállást követő éjszakán Bátori Gyula lakatot tett a parókiára, amit három nap múlva Tőkés László püspök és a nagykárolyi egyházmegye lelkészi karának jelenlétében az egyház főgondnoka levert. Bűnvádi eljárás folyik Tőkés László, Szomor Attila és a főgondnok ellen Bátori panasza, Bátori ellen a királyhágómelléki egyházkerület feljelentése nyomán, melyben sikkasztással gyanúsítják a felfüggesztett papot, de nem maradt ki a vizsgált személyek sorából Ioan Vasile Pop végrehajtó sem, aki ellen ugyancsak Bátori Gyula panasza nyomán folytat kivizsgálást a rendőrség. Tőkés László püspök a Krónika lapból értesült az ellene indított eljárásról, kijelentette: „Bátori Gyula egy felbérelt ember, akit politikai erők arra bujtatnak, hogy feldúlja egyházunk békéjét. Az ő feljelentései nyomán már több mint negyven eljárás van folyamatban ellenünk. Az európai parlamenti választások miatt mostanában még hevesebben uszítják. Nem tudom, pontosan ki vagy kik állnak mögötte, mindenesetre az a véleményem, hogy sötét politikai törekvéseket szolgál ki”. Bátori a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt partiumi régiójának alelnöke. /Babos Krisztina: Eljárás Tőkés ellen. = Krónika (Kolozsvár), nov. 5./ A Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt a román hatalom támogatott, általában a választásokon felbukkanó alakulat.
2007. november 9.
Tőkés László püspök november 8-án tartott sajtótájékoztatóján politikai célokra felhasznált gazdasági korrupciós esetnek minősítette a Szatmár megyei Gencs településen történt esetet, amellyel a református egyházat és az ő személyét próbálják diszkreditálni. A püspök ezzel reagált Radu Chis rendőrbiztos-helyettes november 4-i, vasárnapi nyilatkozatára, mely szerint Tőkés ellen bűnvádi eljárás indult bírósági végzés be nem tartására való felbujtás miatt, mivel nem engedte a gencsi református papot, Báthori Gyulát, hogy a református parókián lakjon, bár a lelkésznek megfellebbezhetetlen bírósági ítélete volt erről. Ami az ellene indított bűnvádi eljárást illeti, Tőkés László szerint ez a hír hamis: “Ha a nagykárolyi rendőrségre benyújtottak egy bűnvádi panaszt, még nem jelenti azt, hogy meg is kezdődött a bűnvádi eljárás” – mondta a református püspök. /Tőkés “a gencsi ügyről”. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 9./ Bűnvádi eljárás indult Tőkés László ellen, mert fellépett a sikkasztás, a korrupció ellen – jelentette be Szilágyi Zsolt kampányfőnök. Egy ortodox és egy református lelkész jelentette fel a püspököt. Az előbbi rongálás és illetéktelen behatolás címén tett korábban feljelentést, mert a reformátusok behatoltak a tőlük elorzott nagyváradi sportpályára, de a Legfelsőbb Ügyészség bűncselekmény hiányában úgy döntött, nem emel vádat – ezt támadta meg az ortodox pap. A református feljelentő Bátori Gyula lelkész, aki ellen sikkasztás és korrupció miatt folyik fegyelmi eljárás egyházi vagyon hűtlen kezelése miatt (melyért állásából fel is függesztették). A közlemény szerint ,,a két feljelentő az európai parlamenti választások kampányidőszakában tetőző, összehangolt akciósorozat bábfigurája”, melynek célja Tőkés László választási részvételének megakadályozása. /Megakadályoznák az indulását. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 9./
2007. november 14.
Szilágyi Zsolt, Tőkés László független jelölt választási kampányának irányítója, megállapította: biztató, hogy Tőkés Lászlót az elmúlt időszakban mindenhol telt ház fogadta. Az emberek örülnek annak, hogy a püspökre lehet szavazni. Sokak számára világos, hogy Tőkés László olyan értékrendet jelenít meg, amely régóta hiányzik az erdélyi magyar politikában. Nagyon szomorú, hogy Orbán Viktor október 6-i, nagyváradi látogatását a román politikai életből csak az RMDSZ támadta meg. Ezt a lejárató kampányt folytatják. A negatív kampány nemcsak a sajtóban folytatódik. Több visszajelzés szerint nagy nyomással próbálják megfélemlíteni és ellehetetleníteni a Tőkés László által képviselt ügy támogatóit. Nagyernyében az RMDSZ-es polgármester megfenyegette a helyi református lelkészt, hogy bezáratja a templomot, és áthelyezteti a papot. A másik megfélemlítési kísérlet Gencs ügye. Tőkés László püspök és az egyházkerület felléptek a helyi korrupció, a hűtlen vagyonkezelés és a sikkasztás ellen. Ez a lelkész politikai támogatást érezve bűnvádi eljárást próbál kieszközölni az erdélyi magyarok által támogatott jelölt ellen, a lelkész a gyanús háttérrel rendelkező Romániai Magyar Szabaddemokrata Pártnak az egyik alelnöke, Toró T. Tibor törvénymódosítást terjesztett elő arról, hogy független jelölt is küldhessen megfigyelőket, urnabiztosokat a választásra. Ezt az RMDSZ-szel karöltve a pártok leszavazták. Szilágyi Zsolt közölte, az Európa Parlamenthez és az Európa Parlamentben működő politikai frakciókhoz fordultak, hogy felhívják a figyelmet: Romániában fennáll a választási csalás lehetősége. A romániai magyar sajtó igen jelentős része az RMDSZ által osztogatott pénzekből él. Ezért pártsajtónak tekinthető, csak részinformációk jelennek meg. /Makkay József: Szilágyi Zsolt: Diverziókeltés zajlik Tőkés László ellen. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 14./
2007. november 19.
„Remélem, hogy Traian Basescu államelnök figyelemmel követi az eseményeket, és nem fogja megengedni, hogy valami baja történjék az egyetlen független EP- képviselő-jelöltnek” – mondta Tőkés László püspök, kijelentette, független jelöltként visszaéléseknek van kitéve az állami intézmények részéről. „A nagykárolyi rendőrségre ellenem benyújtott bűnvádi panasz provokáció, melyet felhasználnak ellenem a kampányban. A volt gencsi lelkész sötét politikai erők eszköze. Remélem, hogy ez a panasz nem hat negatívan az EP-jelölésemre” – mondta a püspök. Hozzátette, hogy egy olyan rangú egyházi méltóságot, mint ő, nem vizsgálhat a nagykárolyi rendőrség, hanem csak a fővárosi, emiatt nem is jelent meg az idézésen november 15-én. /Tőkés Basescu védelmére számít. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 19./
