RMDSZ-szervezet alakult a Temesvárral szomszédos Győröd községben. A január 4-én lezajlott alakuló közgyűlésen mintegy harmincan vettek részt. A közgyűlés megválasztotta a szervezet elnökét Csohák István személyében, továbbá a vezetőség tagjait: Cifrák Kornéliuszt, Fejes Mihályt, Lénárt Enikőt, Manga Leventét, Szekeres Saroltát és Zsók Mártont. A közgyűlésen a Temes megyei szervezet képviseletében részt vett dr. Bárányi Ferenc képviselő, Bodó Barna megyei tanácsos, Toró T. Tibor megyei RMDSZ-elnök és Joó Imre. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jan. 10., 942. sz./
2000. június 28.
Temesvár-övezet stratégiai fejlesztési terve előtanulmányainak kidolgozásában 185 helyi szakember vett részt. A terv összegezte a 2000-2007 közötti tennivalókat annak érdekében, hogy a Temesvár az ország nyugati övezetének és a DKMT Eurorégiónak a központja legyen. A terv a megyeszékhelyet és a közvetlen szomszédságában elterülő községeket - Újszentes, Giroda, Gyirok, Újmosnica, Szakállháza és Románszentmihály - egységes fejlesztési keretbe fogja célkitűzéseiben, ebben egyetértett valamennyi helyi politikai erő. A fejlesztést előirányzó tennivalók 2045 millió eurót igényelnek. A feladatok megvalósításáért az érintett települések polgármestereinek konzorciuma felelős. A konzorciumot Temesvár polgármestere vezeti. /Temesvár-övezet stratégiai fejlesztési terve. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 28./
2003. szeptember 9.
Szinte minden magyar vonatkozású rendezvényen részt vesz, sokszor besegít a szervezésbe is a Temesvári Nyugati Egyetem Képzőművészeti Karának végzős hallgatója, Szekeres Bernadett.. Úgy érzi, hogy az etnikumok még mindig hátrányos helyzetben vannak, s ez nincs rendjén. Gyergyóalfaluról költöztek Temesvárra. Sajnálja, hogy eljöttek Székelyföldről, rokonai, barátai mind ott élnek. Képzőművészként otthon van náluk. Gyergyóalfaluban egy kis művészcsoport, a lelke Balázs József, állandó kiállítóterembe gyűjti össze az onnan elszármazottak munkáit. Ő is szívesen küld, ajándékoz szülőfalujának. Jólesik, hogy számon tartanak, visszacsalogatnak. - Amikor új otthont kerestek, édesanyja kikötötte, hogy csak olyan helyre megy, ahol van magyar iskola, és vannak katolikusok. Így telepedtek le a Temesvárhoz tartozó Győrödön. Magyar közösségre találtak, s a gyárvárosi magyar iskola jó szellemi műhely volt. A képzőművészeti középiskolából nem sok jóra emlékezik. Ott értette meg, mit jelent szórványban magyarnak lenni. Az egyetemen is megkeresi a székelyföldi diákokat. Jó kis magyar csoportot alakítottuak, évente a Bánsági Magyar Napokon közös kiállítást szerveznek. Rövidesen diplomás divattervező lesz. Úgy látja, hogy az egyetemen a gyakorlati képzés rendkívül hiányos. A divattervezés mellett a szeret festeni. Nem festményeket készít, hanem tárgyakat fest, azokat rendezi kompozícióba. - Okt. 6-ra készít egy kiállítást Dobolyi Tamás grafikussal. A 13 aradi vértanúval kapcsolatos gondolataikat szeretnék kifejezni. "Úgy érezzük, az aradi tizenhármak áldozatvállalása nem volt hiábavaló, hiszen újabb és újabb nemzedékek öntik formába az eszmét, amelyért a vértanúságot elszenvedték." - vallja Szekeres Bernadett. /Szekernyés Irén: "Akkor jó egy művész, ha megértik üzenetét" Szekeres Bernadett vallomása a kötődésekről és a művészetről. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 9./
2004. március 16.
Temesváron a márc. 15-i ünnepségsorozat az RMDSZ Temes Megyei Szervezetének székházában kezdődött. Az első szabadtéri megemlékezésre a Győrödi fasor 1848-as Honvéd obeliszkjénél került sor a győrödi RMDSZ, a temesvár-gyárvárosi 1-es számú Általános Iskola tanárai és tanítói, valamint a Magyar Nyugdíjasok Klubja közös szervezésében. A fő ünnepséget a szabadfalui Petőfi-emlékműnél tartották. Horia Ciocarlie prefektus felolvasta Adrian Nastase román, Szász Enikő pedig Medgyessy Péter magyar miniszterelnök üzenetét. Ünnepi beszédet mondott Toró T. Tibor parlamenti képviselő és Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnök, majd a történelmi magyar egyházak képviselői következtek. /Sipos János: Március 15. üzenete. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./
2004. július 15.
A magyar történelmi vonatkozású emlékművek, emlékhelyek gondozása a régió magyar közösségére hárul. A városvezetés és a műemlékvédelem csak kiemelt jelentőségű épületekkel, emlékművekkel foglalkozik; a győrödi honvédemlékmű nem tartozik ezek közé. Az obeliszket 110 évvel ezelőtt emelték az 1848–1849-es magyar szabadságharcban elesett honvédek emlékére. A homokkőből készült obeliszk első jelentősebb felújítása a szabadságharc 100. évfordulóján, 1948-ban történt. A Magyar Népi Szövetség gyárvárosi szervezete akkor márványtáblát helyezett rá, és kerítéssel vette körül. 1990-ben a feliratos márványtáblát ismeretlen tettesek összetörték. Az obeliszket az RMDSZ Temes megyei szervezete kezdeményezésére 1996-ban felújították, ismét márványtáblát helyeztek rá, és 1997-ben ünnepélyes keretek között újra felavatták. A restaurálás nem bizonyult tartósnak, az obeliszk ismét mállani kezdett, a kerítést megrongálták. Ekkor léptek közbe a temesvári Magyar Nyugdíjasok Klubjának lelkes tagjai, és vállalták az emlékmű gondozását annak anyagi terheivel együtt. /Szekernyés Irén: Nyugdíjasok gondozzák. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 15./
2006. március 16.
Köztudott, hogy a temesvári vesztett csata pecsételte meg az 1848–49-es szabadságharc sorsát. Az elesett honvédeknek emelt obeliszket az utókor a Győrödi fasorban. Több mint egy évszázada, minden március 15-én a gyárvárosi magyarság zarándokhelyévé vált a márványtáblás szürke homokkő oszlop. Idén is köréje gyülekeztek a nemzeti ünnepünkre emlékezők. Az idei rendezvény a gyárvárosi 1-es Iskola magyar tagozatának diákjai és oktatói, a győrödi RMDSZ és a Temesvári Magyar Nyugdíjasok Klubja munkáját dicséri. /(S.): Az utolsó csata obeliszkjénél. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./
2006. szeptember 12.
Temes megyében Gőröd (Giroda) magyar katolikusai, a tizenkilencedik és huszadik század fordulóján betelepült maroknyi közösség a vallásüldözés legádázabb időszakában (1956-ban) épített templomot. És azóta minden esztendőben, Kisasszony napján, templombúcsút tartanak Győrödön. Most tartották az ötvenediket. A templomot zsúfolásig megtöltő hívek és meghívottak előtt Túry László nagyprépost, újkissodai plébános celebrálta az ünnepi misét. Diósi Dávid plébános megköszönte a győrödi tanácsnak és a jelen lévő polgármesternek a templom felújításához nyújtott anyagi támogatást, majd valamennyi résztvevőt meghívta a közös, bográcsos vacsorára. /(Sipos): Győrödi búcsú. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 12./
2008. március 15.
A győrödi 1848-49-es szabadságharcosok emlékművénél megtartott ünnepség nyitotta meg március 14-én a Temes megyei megemlékezések sorát. A főszervező 1-es számú Általános Iskola nevében Pál Krisztina, a magyar tagozatért felelős aligazgatónő köszöntötte az egybegyűlteket. Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke mondott beszédet, majd iskolások verses-zenés műsorral tisztelegtek a 48-as szabadságharcosok emléke előtt. /Pataki Zoltán: Tisztelgés a győrödi 1848-as obeliszknél. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 15./
2008. március 22.
A közel háromezres lélekszámú bányásztelepülésen, Désaknán 270, zömében nyugdíjas református lelkésze Faragó István. 1999-ben Cegőtelkéről meghívás útján került a megüresedett désaknai lelkészi állásba. Felesége, Ildikó, szintén református lelkész, a cegőtelki parókián maradt, majd 2002-től sikerült a „családegyesítés”. Ildikó missziós egyházközség lelkésze lett: Désaknáról jár Kisiklód, Nagyiklód, Dengeleg, Kecsed, Girolt református híveihez. Magyar óvoda, iskola megszűnt, nem volt kiért működtetni. Ildikó nagyon büszke az alig 77 lelket számláló missziós egyházközségére. Például Dengelegen a templom azonnali felújításra szorult. 2004-ben a 20 tagú lelkes gyülekezettel – amelyből 8 gyerek – eldöntötték, hogy külső-belső javítással megpróbálják a lehetetlent. Lemondott a fizetéséről, közmunkával két év alatt rendbe tették templomot, a falu ortodox híveinek nagy csodálkozására. Kecseden egy híve van, az itteni az Árpád-kori műemléktemplom felújítása szorul. A felújítást 2007-ben kezdték el a Kolozs Megyei Tanács pénzbeli segítségével. Román munkások is segítenek. Kisiklódon sikerült visszakapni a leromlott állapotban lévő valamikori felekezeti iskolát. 2007 augusztusában a 32 tagot számláló gyülekezet önkéntes munkájának köszönhetően felújítással ravatalozót hoztak létre. A templomok helyreállítása életük része. A désaknai templom mai állapota is a Faragó családnak köszönhető. Sikerült visszakapniuk a 300 négyzetméteres felekezeti iskolaépületet. Itt fogják elhelyezni a Heltai Alapítványtól kapott könyveket. /Lukács Éva: Szülők, gazdálkodók, értékmentők – lelkészek szórványban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./
2009. március 17.
Ilyen még nem volt a rendszerváltás után: nincs magyar alprefektus Maros megyében. Feltevődik a kérdés: jó volt, hogy volt? Biztosan előny volt a korábbi megyei önkormányzati vezető, Virág György, majd utóda, Lokodi Edit Emőke számára, hogy az élen nem voltak egyedül, volt kihez magyarul szólniuk. Azonban függetlenül attól, hogy létezett-e magyar alprefektus vagy sem, a kormány megbízottja mindenkor azt csinált, amit éppen akart. Igaz, lélektanilag nem mellékes, hogy az intézmény élén ott van-e egy magyar. Azonban visszanézve az utóbbi húsz évre: miként sikerült keresztülvinni a magyar lakosság akaratát? Csakis civil összefogással. Amikor idén a tanfelügyelőség nem akart elég kilencedik osztályt indítani ahhoz, hogy a magyar nyolcadikosok anyanyelvükön folytathassák tanulmányaikat, a magyar pedagógusszövetség, valamint a Civil Elkötelezettség Mozgalom aláírásgyűjtést szervezett. A sajtó világgá kürtölte ezt, így meglett a kellő osztályszám. Itt, Vásárhelyen 1990 óta nem tüntetett a magyarság. Ha létezik egy erős civil szervezet, akkor mellé állhatnak, ha felvállalja a civil ellenállást. Akkor a magyar közösség megmozdulása így nem lenne sem RMDSZ-, sem MPP-párti. Ez többet ér, mint egy hatáskör nélküli alprefektus. /Máthé Éva: Civil kurázsi. = Krónika (Kolozsvár), márc. 17./
