Kevesen tudják, hogy nem csupán tizenötezer bukovinai székely tért haza és a második világháború után letelepedett a Dunántúlon, de hétszázhuszonnégy csángómagyar is. Õk nem szervezetten jöttek át a határon, nekik szökniük kellett, írta Hajdú Demeter Dénes. Idehaza a bukovinai székelyek és a csángók telepítése a Bodor György alapította Telepítési Hivatal szervezésében történt. A csángók Egyházaskozárra, Szárazpusztára és Mekényesre telepedtek le. A moldvai csángók többsége Gajcsána, Lábnik, Lészped, Klézse és Pusztina községekből jöttek. Domokos Pál Péter megbízásából 1980. januárjában részletes felmérést készítettek az áttelepedett családokról. /Új Magyarország, 1991. aug. 26./
2001. február 2.
A csángó fiatalok erdélyi anyanyelvű oktatására fordított szellemi és fizikai energia, az anyagi ráfordítás Háromszék esetében sincs arányban az elért eredményekkel - állapította meg Sylvester Lajos a vele készült beszélgetésben. A Székely Mikó Kollégiumban és a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceumban csupán 4-5 tanulót sikerült "kimenekíteni" Moldvából. Az otthoni életforma, a családi és közösségi szokások erősek, az oktatás színvonala a csángólakta vidéken elképesztően alacsony. Sylvester Lajos könyve (Csupa csapás az élet, Kaláka könyvek, Sepsiszentgyörgy, 2000) történelmi tanúskodás amellett, hogy a moldvai magyar oktatásban negyven-ötven esztendővel ezelőtt részt vevő fiatalok és családjuk magyarsághoz kötődése pozitív töltetű, ha ez alól vannak is kivételek. A Székelyföldre "áttelepített" iskolások többsége Erdélyben honosodott meg és maradt magyarnak. A szervezett kitelepedést az elfajult román nacionalizmus valószínűleg meghiúsítaná. - A legkeletibb csángó településen, Lábnyikon az egész faluban egyetlen román van a boltos. Nem lenne gond a magyar oktatás megszervezése a többi kompakt lakosságú magyar településen sem /Klézsén, Pusztinán, Lészpeden és más déli csángó faluban/. Ehhez, természetesen, egyházi beleegyezés szükséges, de erre hiába várnak. - A csángó falvak magyarságtudata a tetszhalottak állapotában van. A missziós tudattal és tervekkel visszatelepedők moldvai jelenlétét rendkívül fontos. - A moldvai csángómagyarok tömeges áttelepítése a szászok által elhagyott nagyközségekbe vagy a kiöregedett mezőségi falvakba ismét a politikai akarat, a demokratizálódás függvénye. - A csángók magyarságtudata körül vigyázkodók között észlelhetők - néhány megszállott csángómentőt kivéve - a fáradtság, az elfásultság és a csalódottság jelei. /Mozdul-e a tetszhalott? Beszélgetés a csángósorsról Sylvester Lajossal. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 2./
1997. szeptember 1.
A moldvai csángómagyarokkal kevés szervezet foglalkozik olyan ügybuzgalommal, mint a Teleki Pál Baráti Kör. A fiatalok ötödik alkalommal utaztak csángó településekre azzal a céllal, hogy magyarul tanítsák az ottani fiatalokat. Idén többek között Lábnyikba látogattak el. Amikor elindultak, nem volt olyan társaság, amely tanácsot adott volna, hogy miképpen tanítsanak. Lábnyik az egyik legszegényebb csángó település. A Teleki Pál Baráti Kör kezdeményezésére. /Új Magyarország, szept. 1./
2003. október 18.
A hatósági akadályoztatások ellenére egyre több csángó szülő és gyerek igényli a magyar nyelvű oktatás bevezetését. Néhány fiatal értelmiségi együtt él e közösségek tagjaival. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával idén tizenegy Bákó megyei településen - Klézsén, Budán, Frumószán, Somoskán, Külsőrekecsinben, Magyarfaluban, Lábnyikban, Diószénben, Pusztinán, Lészpeden és Trunkban - kezdték meg a magyar nyelv oktatását. Aszfaltozatlan utcácskákon át jutunk el a frumószai otthoni magyartanítás ideiglenes helyszínére. Vass Ibolya Frumószán az általános iskolában októbertől elkezdte a fakultatív magyaroktatást. Minden családból dolgoznak külföldön: Olaszországban, Spanyolországban, Izraelben, Magyarországon. Vass Ibolya idén végzett a Babes-Bolyai Tudományegyetem filozófia szakán, Bákóban a tanfelügyelőségen Livia Liliana Sibisteanu történész, főtanfelügyelő-helyettes a diplomája alapján szakképzetlenként sorolta be. A csángó szövetségnek körülbelül harmincöt faluból származó, nyolcszázat is meghaladó taglétszáma van. Pávai Réka, a klézsei és somoskai - iskolai és otthoni - magyaroktatás alapembere. A szomszédban lakik Istók Bálint, aki házában a délutáni magyarórák számára a tantermet biztosítja. /Bakk-Dávid Tímea: Nem mártírok, nem idealisták - néptanítók. = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./
2003. november 18.
Nov. 15-16-án Gyergyócsomafalván a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány és a Csomafalvi Érzelmiség Fórum Csomafalvi csángó napokat rendezett, amelyen Frumószáról és Pusztináról vettek részt csángó felnőttek és gyermekek. Kiderült, két csángó asszony most mozdult ki először szülőfalujából, a csomafalviak meghívására. A tanácskozáson Vass Ibolya, Frumósza magyartanárnője elmondotta, hogy csángóföldön már 11 településen tanítják a magyar nyelvet, ebből Pusztinán, Lészpeden, Frumószán, Somoskán, Klézsén, Diószénon, Trunkon és Külsőrekecsinben hivatalosan az iskolában, míg Magyarfaluban, Labnicon és Tuttán iskolán kívül. Frumószán a magyar nyelv hivatalos oktatása idén szeptemberben indult, azelőtt 2 éve iskolán kívül tanította a gyerekeket Nyisztor Ilona óvónő. Kezdetben 70 gyermek járt a hétvégi órákra, ám a pap közbelépése miatt számuk 30-ra csökkent s ebből 28 gyermek szülei vállalták, hogy aláírják a kérést: gyermekük az iskolában, hivatalosan tanulhasson magyarul, így sikerült szeptembertől heti 3 órában beindítani az anyanyelvi oktatást. A fiatal tanárnő tapasztalata szerint a csángó gyermekek ügyesek, törekvőek. Mirk Szidónia a Hargita Kiadóhivatal munkásságát ismertette, amely kiadja a Moldvai Magyarságot. A kiadó könyvújdonságai között megemlítette A legfájóbb magyar című versantológiát, amely Lakatos Demeter, Duma András és Demse János csángó költők verseit is tartalmazza, illetve csángó témájú verseket más költőktől, valamint Nastase professzor könyvét. Nastase Jászvárosban volt professzor a két világháború között, aki a csángók moldvai letelepedésének körülményeit kutatta, a könyv 1935-ben megjelent kötete újrakiadása, fordításban. A Duna Televízió mindössze 80 csángó család számára elérhető, s a csángók nem tudják fogni a román rádió magyar adását sem. A Romániai Magyar Szó pályázott, hogy újságot küldhessen csángóföldre, így 120 csángó családnak biztosít RMSZ-előfizetést. A Krónikát régebben terjesztették itt, de ma már nem, a hetilapok és megyei napilapok sem jutnak el a térségbe. A legszélesebb körben a Moldvai Magyarságot terjesztik. Nyisztor Ilona óvónő hétvégeken szülőfalujában, Pusztinán és Frumószán csángó és magyar népdalokra, táncokra, hagyományápolásra tanítja a gyermekeket. Sok csángó igényelt magyar igazolványt is. Mi, moldvai csángók címmel csángó szőttesekből és varrottasokból nyílt kiállítás. Vasárnap a szentmise után a csángó gyermekek a cserkészekkel találkoztak, akik ajándékcsomagokat nyújtottak át nekik, majd Gyergyószárhegyre is ellátogattak. Borsos Géza megyei tanácsos, a csángó napok fő szervezője így vallott a rendezvényről: A 80-as évek elején, amikor felülről szorgalmazták, hogy az iskolák moldvai testvériskolát válasszanak, mi Pusztinát választottuk. A testvérkapcsolat nem jött létre az ottani tantestület ellenállása miatt, de már akkor kapcsolat alakult ki az ottani emberekkel. Most, hogy éledőben a csángók iránti érdeklődés, úgy gondoltuk, Csomafalvának is kötelessége bekapcsolódni e folyamatba. /(Gál Éva Emese): Csángó Napok Csomafalván. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 18./ A pusztinai születésű Nyisztor Ilona Onesti-en hivatásos óvónő, emellett hétvégeken szülőfalujában és Frumószán korábban magyar írás-olvasásra tanította a csángó gyermekeket. Elmondta, hogy Pusztinán régebben egy román család élt, most van néhány vegyes házaspár, a többiek magyarok. Frumószának a 70%-a magyar. Frumószán elkezdte a magyar nyelv tanítását, amikor megtudta a pap, prédikációjában sátánista fészeknek nevezte a magyar órákat, s azt mondta, a nép válasszon közte és köztünk, mert vagy minket hajtanak el, vagy ő megy el. Emiatt csökkent a gyermekek száma 30-ra, de ebből 28 szülő aláírta a kérést, és beindulhatott az iskolai magyar oktatás. Pusztinában már két éve van magyar oktatás az iskolában, és iskolán kívül már négy éve. A kezdetekben az emberek nagyon a magyarság ellen voltak, mert rádióban, tévében, mindenütt befeketítették őket, azt is mondták például, hogy Székelyföldön nem szolgálják ki az üzletekben azt, aki nem magyarul kér, s az emberek azt mondták, ha a magyarok ennyire rosszak, akkor nem kellenek nekünk. Jöttek magyar látogatók a faluba, meg akarták nézni az oltárképet a templomban, amely Szent Istvánt ábrázolja, ahogy felajánlja a szent koronát a Boldogságos Szűzanyának, s az emberek elállták az útjukat, nem engedték be a templomba őket. De azóta változott a helyzet, kimozdultak az emberek a faluból, a fiatalok elmentek külföldre dolgozni, s látták, nem olyanok a magyarok, amilyeneknek lefestették őket. Régen több csángó település templomának volt védőszentje Szent István király. Sok faluban, mint például Magyarfaluban a papoknak sikerült meggyőzniük az embereket, hogy megváltoztassák a templom védőszentjét. Pusztinán ez nem sikerült. Az emberek azt mondták, hogy ezt ők így örökölték az őseiktől, és szeretnék, ha Szent István maradna a templom védőszentje. És így is maradt. Szép énekük a Szent István dicsértessél, a búcsú napján, a nagymisén kérték a papot, hogy mint hagyományt, énekeljék el magyarul, és el is énekelték. A pusztinai emberek már 90 óta kérik a magyar misét. 200 aláírást is gyűjtöttek, a Csángó Szövetség írta meg a kérvényt, s csatolva az aláírásokat, továbbította a pápához, de az a válasz érkezett, hogy nem tudják teljesíteni a kérést, mert csángó nyelvre nincs lefordítva a biblia. Azonban ők nem csángó, hanem magyar misét kértek. 1990-óta Gergely Géza csíkszépvizi plébános, mindig eljön Pusztinára magyar misét tartani, egy-egy udvaron gyűlnek össze, 100- 200-an, mert a pap nem engedi be őt a templomba. /(Gál Éva Emese): Magyar misét Pusztinának! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./
2002. május 17.
Mirk László Az ember ott a legfájóbb magyar című csángó-antológiáját mutatták be Budapesten. A szerző elmondta, hogy évekig kutatott e versek után székelyföldi és anyaországi könyvtárakban. A bemutatón jelen volt a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület számos tagja, ott volt Domokos Pál Péter lánya, jelen volt Demse Márton somoskai születésű népi költő, valamint a lábnyiki születésű dr. Laczkó Mihály nyugalmazott ezredes, a Zrínyi Katonai Akadémia volt tanára. Demse Márton olvasott fel verseiből, szólt keserűségeiről, Laczkó Mihály pedig moldvai csángó balladákat adott elő. Rá egy napra Győrben mutatták be a könyvet. Jáki Teodóz bencés szerzetes, gimnáziumi énektanár csángó népdalokat és balladákat adott elő, a jelenleg Magyarországon orvostanhallgató Timpu Tatiana is fellépett a rendezvényen. Tatiana ma már több, csángó népzenét játszó együttes elismert szólistája, sikeres fellépéseket tudhat maga mögött Európa-szerte. Pünkösd vasárnapja hajnalán olyan csodálattal nézik a moldvai csángómagyarokat, akik Csíksomlyóban, a Kissomlyó hegyén áhítattal várják a napfelkeltét. /Sarány István: Csángókról, csángók közt Magyarországon. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 17./
2004. március 23.
Pusztinán az egyik tanítónő több rendben nyilvánosan kipellengérezte a magyarórákra is járó csángó gyermekeket. Hegyeli Attila a csángó oktatás programfelelős szerette volna elérni, hogy az iskolák rendezvényein tájékoztathassák a szülőket a magyar nyelv tanulásának lehetőségéről. A kérés ellenállásba ütközött. A programfelelős elmondta, a nehézségek ellenére úgy tűnik, jövőre sikerül megkétszerezni a magyar nyelvet is tanuló gyermekek számát a Bákó megyi iskolákban. Reményeik szerint a jelenlegi hét falu mellett még Lábnikban és Diószénben kezdhetik el az ősz folyamán a magyartanítást. /Gazda Árpád: Választási gáncsoskodás. = Krónika (Kolozsvár), márc. 23./
2004. június 29.
Újabb moldvai településeken indulhat be a 2004–2005-ös tanévtől fakultatív magyar nyelvoktatás a román tannyelvű állami iskolákban. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségétől (MCSMSZ) származó adatok szerint a magyar nyelv anyanyelvként való oktatását 286 szülő kérvényezte, ez 15 újabb csoport indulását jelenti. Ha ez megtörténik, a csángómagyarok által lakott településeken 24 magyar tannyelvű csoport fog működni, összesen mintegy 430 gyerekkel. A magyar nyelv anyanyelvként való oktatása – fakultatív, azaz nem kötelező – tantárgyként a csángómagyarok által lakott moldvai falvakban a 2002–2003-as tanévben kezdődött meg, az RMDSZ segítségével. Elsőnek Pusztinán és Klézse községhez tartozó Buda nevű faluban 34 gyermek szülei kérvényezték a magyarórát. A most véget ért tanévben már újabb 137 szülő kérvényezte – közjegyző által hitelesített okiratban –, hogy gyermeke magyar nyelvet tanulhasson. Hét település – Pusztina, Frumósza, Leszpéd, Buda, Somoska és Magyarfalu – iskolájában folyt heti három órában a fakultatív magyar nyelvoktatás. Az eddigi hét csángó lakosságú település mellé ősztől felzárkózó Diószén és Lábnik révén immár kilenc település román tannyelvű állami iskolájában, 24 csoportban tanulhatják a csángó gyermekek a magyart. Emellett továbbra is magyar nyelvű iskolán kívüli foglalkozásokat szerveznek az érdeklődők számára a csángómagyarok által lakott falvakban. Az iskolán kívüli magyar oktatásban tizenegy moldvai településen mintegy ezer gyermek vesz részt – tájékoztatta az MTI-t Hegyeli Attila, az MCSMSZ oktatási felelőse. /Újabb magyarul tanuló csángók. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./
2004. augusztus 16.
Levélben tájékoztatta a hét végén a Bákó megyei tanfelügyelőség a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét arról, hogy két újabb csángó településen, Lábnikban és Diószénben is megkezdődhet ősztől az iskolán belül a magyar nyelv tanítása. Lábnikban két, Diószénben egy vegyes csoport alakul a magyar anyanyelvet fakultatív tantárgyként választó gyermekekből. Hegyeli Attila, a csángó oktatási program vezetője elmondta, a levél azért fontos, mert eddig a tanfelügyelőség hivatalosan nem tekintette tárgyalópartnernek a magyar nyelv iskolai oktatásáért fellépő szövetséget. Két évvel ezelőtt még bíróságon kérte a szervezet törvényen kívül helyezését. Ősztől immár kilenc faluban, 24 csoportban mintegy 450 gyermek tanul magyarul írni és olvasni az iskolában. Azok a csángó falvak közül, ahol korábban délutáni órákon kezdtek foglalkozni a gyermekekkel, Trunk maradt az egyedüli, ahol nem sikerült a magyartanítást az állami közoktatás keretei közé is beiktatni. Az iskolán kívüli programokat egyébként valamennyi településen továbbműködtetik. Hegyeli elmondta, a tanárok közül senki nem távozott a csapatból. /Gazda Árpád: Bővül a moldvai csángóoktatás. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./
2005. február 26.
Vincze Gábor szegedi történész a magyarországi és erdélyi magyarság múlt századi történelmének sok szempontból legavatottabb kutatója. Eddig egyedül vagy társszerzőkkel tíz könyvet írt, emellett négy egyéb kiadványt szerkesztett, megjelent mintegy kilencven tanulmánya, forráspublikációja, cikke. Az Asszimiláció vagy kivándorlás? /Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Teleki László Alapítvány, Budapest, 2004/ című, legújabb kötetében a moldvai magyar etnikai csoport modern kori történelmének tanulmányozásához válogatta össze az 1860–1989 közötti időszakból a legfontosabb forrásanyagot. A moldvai magyar etnikai csoport a magyarság egészén belül egyedül produkál még ma is pozitív népszaporulatot. A magyarországi vendégmunka beszűkülni látszik. Ehelyett a moldvai magyarok nagy tömegei vállalnak dél-európai országokban vagy Izraelben vendégmunkát. Vincze Gábor maga is nyugat-európai ideiglenes kitelepedésre – vendégmunkára – készül, az anyaországban nem lévén státus szerinti munkahelye. Az Asszimiláció vagy kivándorlás? című munkában az első dokumentum 1860-as, az utolsó pedig 1985-ös. 1941-ben a bukovinai székelyeket Bácskába telepítették, majd 1944-ben a Dunántúlra menekültek, s akkor a moldvai csángómagyarok közül is áttelepedett 120–130 család. A moldvai csángókat két faluba telepítették le: Egyházaskozárra és Szárászra. 1940–44 közt volt egy olyan elképzelés, hogy minél több moldvai csángómagyart kell áttelepíteni Magyarországra. 1944 tavaszán kidolgoznak egy konkrét tervezetet, ennek értelmében Bákó megyéből az összes csángómagyart át kellene hozni Magyarországra, de közbejött az augusztus 23-i átállás, összeomlott a moldvai román front, a tervet már nem lehetett kivitelezni. 1946–47–48-ban több ezer ember csángó szeretett volna áttelepedni Magyarországra. Azonban az akkori magyar kormányok – Nagy Ferenc és Dinnyés Lajos kormánya – azt mondák: nem szabad őket befogadni, mert akkor nem tudják megakadályozni a román kormánynak, hogy amennyire lehet, Erdélyt magyartalanítsák. Valóban volt a paragrafusokban és a hatósági szervek cselekedeteiben tetten érhető szándék 1946–47-ben, hogy minél több, főleg észak-erdélyi magyart valamilyen ürüggyel kiutasítsanak Romániából. Emiatt a moldvai csángómagyarokat nem engedték be. Egyéni kiskapukat megkeresve végül is 1946–47-ben áttelepedett még egy 40–50 család. Lábnyikról, Diószénből, Klézséről, Lészpedről. Vincze Gábor hangsúlyozza, hogy ő nem csángószakértő. Vincze Gábort a kilencvenes évek vége felé meghívták Kolozsvárra vendégelőadónak. Előadás-sorozatot tartott a kolozsvári történelem szakos magyar hallgatóknak a romániai magyar kisebbség 1919–1989 közti történelméről. Két évvel később, 1998–99-ben ugyancsak a történelem szakosoknak tartottak speciális kollégiumot. Sikerült jó néhány diákot ,,megcsípni”, azóta közülük néhányan elindultak a történészkutatóvá válás útján. A magyar szakosokkal nem volt ilyen szerencséje. /Sylvester Lajos: Asszimiláció vagy kivándorlás? (Moldvai magyar forráskiadvány). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 26./
2005. május 18.
Több mint négyszáz csángómagyar gyerek tanulhatja ma az állami iskolában saját anyanyelvét és történelmét – hívták fel az MTI figyelmét az RMDSZ tisztségviselői azzal összefüggésben, hogy május 15-én, vasárnap a moldvai Rekecsinben letették a jövendő magyar iskolaközpont alapkövét. Kötő József oktatási államtitkár az MTI érdeklődésére nagy jelentőségűnek nevezte a rekecsini jövendő iskola felépítésére vonatkozó kezdeményezést, de felhívta a figyelmet arra is, hogy a csángó gyermekek ma az állami iskolában is tanulhatják anyanyelvüket. Heti két óráról van szó, amelyet beillesztenek a többségi iskola órarendjébe, ezeken az órákon az állam által fizetett tanárok tanítanak. A törvény létezett, csak nem alkalmazták, emiatt szükség volt egy külön miniszteri rendeletre, amely kötelezte a tanfelügyelőséget a törvény alkalmazására. Csángóföldön sok helyen megfélemlítették a szülőket, arra próbálva kényszeríteni őket, hogy vonják vissza aláírásukat. Ezért központi beavatkozásra volt szükség e helyzet orvoslásához – fűzte hozzá az államtitkár. Takács Csaba ügyvezető elnök emlékeztetett: 2002. május 2-án a bákói prefektúrán találkozott az RMDSZ és az akkori kormánypárt, a PSD küldöttsége Markó Béla szövetségi elnök és Viorel Hrebenciuc, a PSD alelnöke részvételével. Ott született a döntés arról, hogy a csángómagyar gyerekeknek is lehetőségük lesz az állami iskolákban a magyar nyelvnek mint anyanyelvnek a tanulására. Takács Csaba tájékoztatott arról: már a 2002-2003-as tanévben 17 klézsei és 24 pusztinai csángómagyar gyerek tanulta az anyanyelvét az állami iskolákban. A 2003. július 3-án – ugyanazon a helyszínen – tartott újabb megbeszélés eredményeként a 2003-2004-es tanévben összesen hét településen (Klézse, Pusztina, Somoska, Magyarfalva, Frumosza, Lészped és Külsőrekecsin) 181 csángómagyar gyerek kapott lehetőséget anyanyelvének iskolai tanulására. A 2004-2005-ös tanévben újabb két településen, Lábnyikon és Diószénben sikerült beindítani ezeket az órákat. Jelenleg tehát 23 csoportban, összesen 460 Bákó megyei csángómagyar gyerek tanulja tanrend szerint anyanyelveként a magyart a fentiekben felsorolt 9 település állami iskolájában. Borbély László, a középítkezési ügyekért és a területfejlesztésért felelős megbízott miniszter a közelmúltban személyesen is találkozott a rekecsini polgármesterrel, aki támogatásáról biztosította a csángómagyarok iskolaközpontjának felépítésére vonatkozó kezdeményezést. /(Garzó Ferenc / MTI): Pontosít az RMDSZ. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2005. máj. 18./
2005. július 27.
A csángó önismeret szempontjából nézve mérföldkő Duma István-András Csángó mitológiája. Ebben a könyvben foglalja össze mindazt a tudást, melyet az őseitől örökölt. Előtte a csángók kultúráját már számtalanszor kutatták, ám mindig kívülről tették ezt. Duma István-András nem von le semmilyen explicit következtetést, de kutatásaiból kitűnik, hogy minden emlék egyfajta fény- vagy napimádat nyomait mutatja. Mindeddig senki nem foglalkozott a Moldvában mindenfelé megtalálható kerek kőtömbökkel, amelyeknek az öregek védőszerepet tulajdonítanak, és melyek elmozdításától a fiatalok is babonás félelemmel tartózkodnak. E kövek által a fény, a nap őrzi a csángó portát, sőt hosszú időn keresztül őrizte a csángó templomot, olyannyira, hogy még ma is találunk védőköveket templomok közelében. A védőkövek elkorcsosult maradványai Székelyföldön is előfordulnak, a legtöbb kapu előtt van egy kerek, ún. „vettető” kő, mely nem engedi, hogy a kapu teljesen kiforduljon. Az összes régi csángó faluban napjövetről napszentületre tartanak az utak a falun keresztül (kivéve az utolsó században épült falvakat). A falvak mind olyan völgyekben helyezkednek el, amelyek keletről nyugat felé nyúlnak. A legkeletibb ilyen falvak Magyarfalu, Lábnik, a Szerettől nyugatra pedig Pokolpatak, Klézse, Somoska, Forrófalva, Nagypatak, Bogdánfalva – mind a nap útját követik. A forrófalvi temető előtt egy nagy vaskereszt áll, amely az elfelejtetteknek van állítva, és amelyet állítólag a templom tetejére szántak először. Pusztinában a kútnál és jobboldalt álló régi sírok egy részén keresztek helyett kövek vannak. Ugyanakkor a keresztet ábrázoló régi síremlékek esetében (mind a moldvai csángóknál, mind a Székelyföldön, mind a szászföldi székelyeknél) megfigyelhetjük, hogy a kereszt felé egy tetőt állítanak. Az eredmény egy olyan építmény, amely formájában a védőköveket idézi. /b.d.: Napjövetről napszentületre. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 27./
2006. január 21.
A Hargita Kiadó Bibliotheca Moldaviensis sorozatának legújabb darabjaként megjelent Gazda László könyve, a Codex. A moldvai csángó sors alapvonalai bontakoznak ki a szócikkeiből. Gazda László helytörténeti lexikont írt harmincöt moldvai magyar vagy magyarok által is lakott faluról és városról, gondosan összegyűjtve a tényeket, adatokat, a tudomány által hitelesnek elismert vonatkozásokat. A hetvenes években Gazda László mint földrajztanár, néprajzi gyűjtőmunkát végző iskolások irányítójaként, illetve kutatók kísérőjeként megjárta a leírt települések egy részét, amíg a diktatúra ki nem tiltotta őt is a moldvai Csángóföldről. A kötet fő értékét a településenkénti adatok összegezése jelenti. Gazda László Codexe hasznos eszköze lesz minden további kutatásnak Szabófalváról, Ploskucényról, Románvásárról, Kotnárról, Dioszénről, Forrófalváról, Lábnikról, Szászkútról stb. Gazda László kézikönyvét kétnyelvű kiadásban jelentette meg a kiadó. Mint ismeretes, Tánczos Vilmosnak a moldvai magyarok lélekszámáról szóló dolgozata 85 olyan településről tesz említést, melyben még ma is hallani magyar szót. /(b. kovács): Csángó települések kislexikona. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 21./
2006. április 28.
Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyar Szövetség oktatási programfelelőse a vele készült interjúban kifejtette, jelenleg 730 gyermek tanul az állami oktatási intézményekben magyar nyelvet, és ez egy fontos küszöb. A 700 gyerek igen szép szám, de a 9 ezerhez képest még tíz százalékot sem jelent. Jelenleg tizenhárom településen vesz részt a csángómagyarság állami oktatásban magyar nyelvórán. Idén az eddigi 730 mellett még újabb 300 kérvényt iktattak. Hegyeli Attila nem tudja, hogy meddig futja a magyar államkasszából a támogatásra. Harmincegy ember dolgozik jelenleg a szövetségnél, munkakönyves állással. Ennek az anyagi hátterét valamilyen formában biztosítani kell. Megvolt az alapkőletétele a rekecsini iskolaközpontnak. Jelenleg az engedélyek beszerzése folyik. A telek a legjobb helyen van. A külsőrekecsini, a Dumbráva-Belindesti vonal oda jön be, a Szeret túlsó oldaláról szintén ide vezet az út, ami összeköti Magyarfalut és Lábnikot, illetve észak felé ott van közvetlen közelében Dózsa, Klézse, Somoska, Buda és a Bákó környéki falvak. Böjte Csaba személye garancia arra, hogy a központ hamar felépül. /Gazda Zoltán: Újra megtanulják a magyar betűvetést. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), ápr. 28./
2006. október 18.
Lábnikon a gyermekek magyar iskolaként mutogatják a nemsokára átadásra kerülő épületet, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) közösségi házként határozza meg annak rendeltetését. Hegyeli Attila, a Csángó Oktatási Program vezetője közölte: a közösségi háznak többnek kell lennie egy iskolánál. Ide nemcsak a gyerekeket, hanem az anyanyelvű kultúrára szomjazó felnőtteket és öregeket is szívesen várják. Pusztina, Frumósza és Csíkfalu után Lábnik a negyedik település, ahol a csángómagyar szervezet közösségi házat épít. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) állami támogatás nélkül, adakozó magyarországi és nyugat-európai cégek és magánemberek segítségével próbálja megvalósítani a tervét Lábnikon. A Bákótól mintegy 30 kilométerre délkeletre fekvő településen a szövetség 2003 óta oktatja a magyar nyelvet. Az első évben húsz gyerekkel kezdték az iskolán kívüli foglalkozásokat. 2004-től már a helyi állami iskolában is anyanyelvként tanítják a magyar nyelvet, és a falu gyermeklétszámának csaknem 90 százaléka jelentkezett a magyarórákra. „Az összes Bákó megyei település közül itt értük el a legjobb arányt. Ez konkrétan 102 gyereket jelent, de a tanárok jelezték, hogy gyakran több gyerek ül az osztályteremben a magyarórán, mint ahánynak a szülei kérvényt tettek le a tanfelügyelőségre – magyarázza Hegyeli Attila. Most egy új lelkész került a faluba, aki eddig a Bánságban szolgált. Vele jó a kapcsolatuk. A tervek szerint a 150 négyzetméteres alapterületű nagyteremmel és a tanároknak szánt szolgálati lakásokkal ellátott közösségi házat október végén kellene átadnia a Palló Pál Rémusz által vezetett építkezési vállalatnak. Lábnikon a székelykocsárdi származású Orbán Attila és a Magyarországról érkezett Sütő Zsuzsa irányítása alatt a gyerekek játszva ismerkednek meg kultúrájukkal, hagyományaikkal, népszokásaikkal. A lábniki gyerekek azért is emlegetik magyar iskolaként az avatás előtt álló épületet, mert nagyszüleiktől hallhatták, hogy a falu népe ezelőtt egy fél évszázaddal már épített magának magyar iskolát. 1951-ben 140 tanuló járt ebbe az iskolába, ahol négy tanítónő oktatott. Az anyanyelvű óvodában egy magyar óvónő harminc gyerekkel foglalkozott. Az 1930-as népszámláláskor Lábnik falu 615 katolikusából 608 vallotta magát magyar anyanyelvűnek. Bár a hatalom mindent megtett, ez az arány az 1992-es népszámlálásra sem módosult. Ekkor a 941 lakosból 904-en voltak római katolikusok, s valamennyien ismerték és beszélték a magyar nyelvet. /Szucher Ervin: A negyedik közösségi házát építi a moldvai magyarság. = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./
2007. március 28.
A kétezer lelket számláló Diószegen, a tehetősnek nevezhető Bákó megyei csángó faluban majdnem mindenki ismeri a magyar nyelvet, a helybéliek szerint a római katolikus pap is, aki mégsem beszél magyarul. Ezért furcsa helyzetek is adódnak, amikor a hívek magyarul gyónnak, a pap pedig románul gyóntat. A diószegiek jó része külföldön vállalt munkát, csak az ünnepek idején tér haza hosszabb időre szülőfalujába. „Mese nincs, aki hozzám jön dolgozni, annak be kell állnia a csángó szövetségbe, majd ki kell váltania a magyar igazolványt” – szögezi le tréfásan mosolyogva, de ellentmondást nem tűrő hangon a Bákó megyei Diószeg egyik legnagyobb vállalkozója. A Remus Palauként anyakönyvezett férfi kikéri magának: ő csángómagyar, akárcsak az egész falu, és a becsületes neve Palló Pál Rémusz. Amíg a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) vezetősége nem kérte fel a lábniki közösségi ház felépítésére, ő egyáltalán nem ismerte a szervezet tevékenységét. Ma már határozottan állítja, hogy a közösség megmaradása érdekében minden moldvai csángómagyarnak kötelessége lenne bekapcsolódnia a szövetség életébe. Diószegen, illetve a környékbeli csángómagyar falvakban egyaránt szokás, hogy a tehetősebb emberek a szomszéd házához mérik a magukét. „Ha az nagyot épít, nekem még nagyobb kell. Tudom, hogy ez egészségtelen felfogás, de mifelénk ez így van” – magyarázza egy atyafi. A falu nagy része külföldön, többnyire Magyarországon és Olaszországban dolgozik. Olyan is van, aki Izraelben vállalt munkát. Az európai építőiparban dolgozóknak köszönhetően a településen nemcsak építészeti cégek, hanem húsz kisbuszos autóparkkal rendelkező fuvarozóvállalat is működik. Diószegen mindenki megtanul magyarul, a diszkóban már mindenki magyarul beszél, mondta Palló. A csángó szövetségben az oktatási kérdésekért felelős Hegyeli Attila azt tartaná természetesnek, ha a diószegi iskolában is bevezetnék a magyar anyanyelv oktatását. A román nemzetiségű pedagógusok a gyerekeknek megtiltották, hogy szünetekben egymás között magyarul beszéljenek. A néhány betelepedett moldvai román lakost leszámítva, a faluban csak a római katolikus pap nem beszéli a magyar nyelvet. Az idősek szerint a pap tud magyarul, csak éppen a iasi-i püspöktől tartva nem hajlandó beszélni. „Ő románul misézik, de mi akkor is magyarul gyónunk. Ezt ő nagyon jól meg is érti” – állítja az egyik öregasszony. Palló szerint az idősebb nemzedék képviselői jóformán nem is tudnak románul. „Jól működik a Magyarországon bejegyzett cégem” mesélte Palló Pál Rémusz Megkapta a letelepedési engedélyt, mégsem tudja elképzelni ott az életét. Palló Pál a faluból és a környékről gyűjtött szakembereit is hathetente hazaengedi. – A tapasztalat azt mutatja, hogy a mi csángóink egy évet bírnak ki ott, utána lelkileg teljesen belefáradnak, vallja a vállalkozó. /Szucher Ervin: Ünnepelni hazajárnak. = Krónika (Kolozsvár), márc. 28./
2007. április 16.
Április 21-én lesz a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége /MCSMSZ/ közgyűlése, amikor a tagoknak új elnököt is kell választaniuk, ugyanis Róka Szilvia, a jelenlegi elnök bejelentette lemondását. Róka Szilvia február elsején jelentette be lemondási szándékát a vezetőségnek. Elsősorban személyes okok miatt, mert ilyen munkaritmusban hamarosan kórházba kerül, mondta. Szüksége van egy-két év pihenésre, hogy a tanulmányaira is jobban tudjon összpontosítani. Elnöksége alatt sikerült csapatban dolgozni, és nem egyéni teljesítményre, hanem közösségi eredményre koncentráltak. Minden második hónapban vezetőségi gyűlést tartottak. Jelenleg 1170 tagja van az MCSMSZ-nek. Nagy eredmény, hogy sikerült két közösségi házat megvásárolni és felépíteni Csíkfaluban és Lábnyikon, méghozzá állami segítség nélkül, magánszemélyek támogatásával. Még mindig nincs a Bákó megyei tanfelügyelőségen magyar szakreferens, noha a diákok száma mindenképpen szükségessé tenné ezt. Elnöksége idején sem sikerült a szervezet bizonyos fokú anyagi biztonságát megteremteni. Minden évben pályázatoktól függenek, bár az oktatást nem egy évre vállalták Az idei évtől kezdve eltűnt a Csángó Alap, mely a magyarországi támogatásokat eddig kezelte, és nem tudják, hogy mi lesz helyette. Nem tudták élővé tenni a kapcsolatot az iroda és a települések között, két-három falun kívül nem sikerült igazi helyi vezetőket találni. Most Pusztinán, Klézsén, Somoskán, Magyarfaluban, Külsőrekecsinben vannak működő helyi szervezetek, de nincs például Lábnyikon, Frumószán stb., ahol a magyar nyelvet tanuló diákok száma alapján joggal várnák el, hogy erős MCSMSZ-szervezet is legyen. (Sántha Attila, Moldvai Magyarság) /Lemondott a Moldvai Csángómagyarok elnöke. = Erdély. ma, ápr. 13./
2007. április 23.
Solomon Adriánt választották elnöknek a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) Bákóban megrendezett hétvégi közgyűlésén. A korábbi elnök, Róka Szilvia személyes okokra hivatkozva nem vállalta a jelölését. Az alelnöki munkakört ezután László Valerica és Szarka Felicia látja el. Előbbi már korábban is viselt tisztséget a szövetségben, ő volt a pályázatokért felelős megbízott, utóbbi viszont újnak számít a vezetőségben. Hegyeli Attila, a szövetségi vezetés oktatási ügyekért felelős tagja továbbra is tisztségében marad, az új elnök felkérésére. Nyisztor Ilona a kulturális élet és mozgalom, Solomon Mária pedig a társadalmi ügyek felelőse lesz. Az ifjúsági kérdéseket ezentúl Polgár László tartja kézben, s ugyancsak rá hárul a szövetség ifjúsági programtervezetének kidolgozása is. A továbbiakban is fő feladat a szervezet anyagi biztonságának megteremtése, s ennek egyik fő pillére a magyar állam által biztosított Csángó Alap. /B. Z. : Tisztújítást tartott Bákóban az MCSMSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./ Hegyeli Attila oktatási felelős elmondta: 2006-ban 600 gyereket vittek szervezetten valahova nyaralni, 30 tábort szerveztek a számukra. A magyar nyelvű oktatás terén két új helyszínt nevezett meg: Lujzikalagort és Bákó városát. Vannak falvak, ahol majdnem minden gyermek beiratkozott a magyarórákra (pl. Külsőrekecsin, Lábnyik). Hegyeli a terveit is ismertette: a magyarul beszélő gyerekek csak 10 százaléka vesz részt jelenleg a magyar nyelvű oktatásba, ezen az arányon szeretne javítani. 16 faluban zajlik magyar nyelvoktatás, de 30 faluban még egyáltalán nincs, és ezekben is el kellene indítani. Ennek legnagyobb akadálya a tanárhiány, mondta Hegyeli. /Adrian Solomon a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének új elnöke. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 23./
2007. május 5.
Magyar nyelvű mise keretében szentelik fel május 6-án Lábnikon (Bákó megye) a Gyermekek Házát és az alkalomból állított magyar feliratú keresztet. Az avatóünnepségen köszöntőt mond Lábnik polgármestere és a támogatók, műsort mutatnak be a helyi csángógyermekek, majd az ünneplők közös ebéden vesznek részt az új ház udvarán. A magyarországi keresztszülőkhöz is eljuttatott meghívóban arra kérik a résztvevőket, vigyenek magukkal egy-egy gyümölcsfacsemetét, amit ki-ki maga ültethet el a Gyermekek Házának kertjében. /Fekete Réka: Építkezik a csángó közösség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 5./
2007. május 24.
Marosvásárhelyre érkezett a Vatikánból kerékpárral visszatérő Ferkó Zoltán. Marosvásárhelyig 31 nap alatt összesen 2717 kilométert kerékpározott Ferkó Zoltán magyarországi tanár, aki a csíksomlyói búcsúra tart. Jövő héten a iasi-i római katolikus püspökségre látogat, és átnyújtja azt a beadványt, amelyet Rómában XVI. Benedek pápához is eljuttatott. Ebben a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének vezetőivel együtt az anyanyelvű misék engedélyeztetését kéri a moldvai csángók számára. „Kerékpáros zarándokutam célja, hogy segítsek abban a küzdelemben, amelyet a csángó közösség hosszú ideje vív a magyar nyelvű misék bevezetéséért. Meggyőződésem, hogy annak, amit a Szentírás, az alkotmány és nem utolsó sorban a józan ész diktál, előbb-utóbb meg kell valósulnia” – adott hangot reményének a 31 éves fiatalember, aki két éven keresztül a Bákó megyei Lábnyikon tanított magyar nyelvet. Ott ismerkedett meg az ellentmondásos helyzettel, hogy az egész faluban magyarul beszéltek – egyetlen hely kivételével. „Ez a hely sajnos a templom. De a Vatikánból kapott biztatások után remélem, hogy a felemás helyzet megoldódik” – mondta el Ferkó Zoltán. Tőkés András, a Bolyai Farkas Elméleti Gimnázium tanárának osztálya a város maroskeresztúri bejáratánál várta a zarándokot. A főtéren összegyűltek autogramot kértek Ferkó Zoltántól. A helyszínen pillanatok alatt megjelenő közösségi rendőrök a magyarországi állampolgár útlevelére voltak kíváncsiak. A rendfenntartók ellentmondást nem tűrő hangnemben felkérték, hagyja el a város főterét, és amennyiben a fogadtatására érkezőkkel akar beszélgetni, menjen be a plébánia udvarára, ahol Csató Béla főesperes várja. Az újságíró érdeklődésére, hogy Romániában melyik törvény alapján utasítanak ki közterületről valakit, aki a járókelőkkel és az újságírókkal beszélget, a közösségi rendőrök nem tudtak választ adni. „Nem az a baj, hogy az újságírókkal beszélget, hanem az, hogy sokan gyűltek össze” – próbált érvelni a mintegy tíz-tizenkét fős tömegre mutatva Moldován Péter közösségi rendőr, aki szerint a megjelentek nem kértek a városházán gyülekezési engedélyt. Kiss Dénes szervező azonban bemutatta az okiratot, melyben időben a helyi rendőrség tudomására hozták, hogy Ferkó Zoltán – a forgalmi tilalomra való tekintettel kerékpárját maga előtt tolva –a főtérre érkezik. /Szucher Ervin: Kérdőre vont zarándok. = Krónika (Kolozsvár), máj. 24./
2007. augusztus 9.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége augusztus végétől tanárokat alkalmaz iskolai és iskolán kívüli magyarnyelv-oktatásra Magyarfaluba, Bákóba, Somoskára, Lábnikra, Pusztinára és Nagypatakra. Munkakönyves állást és szolgálati lakást biztosítanak, legkevesebb egy évre kell szerződést kötni. Jelentkezhet bárki, de előnyt élveznek a magyar szakos, tanítói/óvónői vagy bármilyen tanári diplomával rendelkező pedagógusok. Különösen várják haza a moldvai csángó származásúakat, akik magyarul végezték felsőfokú tanulmányaikat, egyetemet, főiskolát. Bővebb tájékoztatás a www.csango.ro honlapon olvasható. /(R.): Tanárokat keresnek Csángóföldre. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./
2007. augusztus 10.
Iskolai és iskolán kívüli magyarnyelv-oktatásra is szerződtetne magyarnyelv-tanárokat a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége, jelenleg Pusztinán, Lábnikban, Somoskán, Magyarfaluban és Bákóban küzdenek szakemberhiánnyal. Aki vállalja a faluba költözést, szolgálati lakást is kap a munkakönyves állás mellé, de a legalább főiskolai végzettséggel rendelkező oktatóknak minimum egy évre alá is kell írniuk a szerződést. A csángó iskolák szakemberhiányáról szóló hír folyamatosan megjelenik a sajtóban, a szövetség ugyanis egész évben keresi az utánpótlást. Még mindig kevesen vannak a képzett, hazaköltözésre kapható, csángómagyar származású fiatalok. A csángó oktatás támogatói hét éve vívják – sokszor szélmalomharcnak tűnő – küzdelmüket a magyar nyelvű oktatás helyzetének javításáért. Sokszor kerülnek szembe nyíltan magyarellenes gesztusokkal is. További probléma, hogy az iskola román tanárai sokszor megszégyenítik a magyar tanórákra járó gyerekeket. A gyerekek továbbtanulási lehetőségei sajnos szintén korlátozottak, hiszen még a kollégiumi elhelyezést sem tudják a középiskolás korosztály számára biztosítani. Az elmúlt tanévben 53 ösztöndíjas tanulhatott Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, valamint Bukarestben, a IX–XIII. osztályban. Jelenleg 16 faluban folyik az oktatás. Mindössze 992 diák tanulhatta év közben, heti 3-4 órában a magyar nyelvet, az állami iskolák tanóráinak keretein belül – az oktatási törvény ugyanis mindössze ennyit tesz lehetővé a román tannyelvű iskolákban. /Erdős Zsófia: Tanárbörze Csángóföldre. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./
2007. augusztus 13.
Még nincs elég jelentkező az augusztus 23-án lezáruló, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által tanárok számára kiírt pályázatra. Hegyeli Attila, a szövetség oktatási részlegének vezetője elmondta, visszavárják tanítani azokat a csángó származású szakembereket is, akik az elmúlt évek alatt elvégeztek egy főiskolát vagy egyetemet. Ebben az évben két Csángóföldről elszármazott jelentkező is van. Bizonyos helyszíneken már szakos tanárra van szükség: egyrészt a gyerekek magasabb tudásszintje miatt, másrészt pedig, mert néhány helyen sikerült kiharcolniuk, hogy meghirdessenek államilag elismert magyar katedrákat. Pusztina és Magyarfalu esetében két-két tanárra lenne szükség, Lábnik, Somoska és Bákó esetében egyre. A már működő intézmények mellett Nagypatakon és Pokolpatakon is szeretnék beindítani az oktatást. Általában két-három éven át tanítanak itt a tanárok, mert ez fizikailag és lelkileg rendkívül kimerítő foglalkozás. Olyan környezetben kell dolgozni, szeretetet és tudást adva a gyerekeknek, hogy egyfolytában hátráltatják őket. A Bákó Megyei Tanfelügyelőség például – a szülők írásos kérése ellenére még mindig igyekszik megkurtítani a magyar nyelvet oktató kollégák óraszámát, bizonyos helyeken az iskolák igazgatói és a polgármesterek is nyíltan harcolnak törekvéseink ellen, s még a római katolikus papok sem segítenek. Segítséget jelentene, ha lenne egy magyar ügyekért felelős kisebbségi szaktanfelügyelő a Bákó Megyei Tanfelügyelőségen. Többször kérték az RMDSZ és az Oktatási Minisztérium kisebbségi ügyekért felelős államtitkárának segítségét, de eredménytelenül. Lujzikalagorban és Gajdáron különösen durván – és pedagógushoz nem illő módon – bántak a gyerekekkel és szüleikkel egyaránt: megszégyenítették, pellengérre állították őket, ráadásul – írásban – megtagadták az anyanyelv tanulásához való jogukat is. Sajnos úgy tűnik, hogy ősztől – iskolai keretek között – el sem indulat a magyar nyelv oktatása. Hegyeli Attila bízik benne, hogy a tanévkezdés előtt megérkezik a segítség Bukarestből, mert sok helyszínen egyáltalán nem, vagy csak csökkentett óraszámmal akarják elindítani a magyar nyelv oktatását. /Erdős Zsófia: Lesz elég csángó tanár? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./
2007. október 16.
Évente kétszer, tavasszal és ősszel orvoscsapat vizsgálja százával Hargita megye településeinek gyermekeit. Legutóbb a múlt héten nagy hajcihő árán, de mégis elengedték egy napra az iskolából a magyarfalusi és pusztinai csángó gyermekeket, hogy Gyimesbükkön vizsgálják meg őket a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat orvosai. Amióta Solomon Mária a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének szociális felelőse, annyi minden történt a csángó falvakban egészségügyi szűrés, illetve a súlyos esetek ellátása terén, amit az országos egészségfelmérő program sem ér utol. A gyermekmentő szolgálat segítségével tavaly nyitott hátgerincű lábnyiki kisfiút műtöttek sikeresen Debrecenben, hallássérült gyermeket irányítottak a kolozsvári speciális iskolába, saját kezdeményezésre Lujzikalagorban és Magyarfaluban mértek ingyen vércukrot, vérnyomást és koleszterinszintet. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat önkéntes orvoscsapata Magyarországon és a határokon túl ezrével végzi a szűrést, segít a bajban. /Fekete Réka: Az egészség megszállottai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 16./
2008. február 22.
Ferkó Zoltán tart beszámolót a moldvai zarándokútjáról február 24-én Kolozsváron. A rendezvény keretében bemutatják a Zarándoklat a moldvai magyar miséért című könyvet, amely útjáról készült. Ferkó Zoltán elmondta, hogy három évvel ezelőtt a második legkeletibb magyar településen, egy színmagyar moldvai faluban, Lábnyikban tanított. Ott felfigyelt arra, hogy a faluban mindig, mindenhol, mindenki mindenkivel magyarul beszélt, egyetlen hely volt kivétel: a templom. A hívek és a pap is tökéletesen beszélnek magyarul. A szentmise és az egyházi események viszont románul zajlanak. A keresztény egyháznak hivatása, hogy minden népnek a saját nyelvén hirdesse Isten Igéjét. Az alkotmánya is garantálja az ország területén élő nemzeti kisebbségek számára a nyelvi és vallási identitás megőrzéséhez való jogot. Ferkó Zoltán 4000 km-es bicikliútjával a moldvai magyarság anyanyelvű vallásgyakorlásának hiányára hívta fel a figyelmet. A Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület és a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány segítette zarándoklatát, továbbá az imaháttér. A könyvbemutatók alkalmával egyre többen teszik fel a kérdést: hogyan járulhatnának ők hozzá a moldvai magyar mise ügyének sikeréhez. Ferkó mindig azt mondja: életében legalább egyszer mindenki látogasson el Moldvába. /Köllő Katalin: Életében legalább egyszer mindenki látogasson el Moldvába. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 22./
2008. augusztus 19.
Ferkó Zoltán tavaly biciklizarándoklatot szervezett a csángóvidéki magyar nyelvű misézés engedélyezése érdekében, és ennek során a Vatikánba is eljutott. Ferkó Zoltán budapesti, bekapcsolódott az úgynevezett keresztszülő mozgalomba, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület alelnöke lett. A mozgalom keretében jelenleg 1800 csángó gyermek anyagi támogatását vállalta ugyanannyi anyaországi család. Tanári diplomát szerzett, Lábnikon töltött néhány hónapot, hogy magyar nyelvre oktassa a csángó gyerekeket. Elkezdte keresni annak a lehetőségét, hogy Erdélyben telepedjen le családjával. Bárhol kilincselt, nem akadt hely, munkalehetőség számára. Többéves próbálkozás után komoly ajánlatot kapott. Egy csíkszeredai építészeti vállalkozó, Szász István létrehozta a gyimesközéploki skanzent, és felkérte Ferkó Zoltánt, hogy legyen a gondnoka, mindenese. Feleségével úgy döntöttek, hosszabb időre megtelepednek az egyik tájházban. Ferkó Zoltán biciklizarándoklattal tavaly Rómába ment. 2007. május 11-én fogadta őket a Vatikán „külügyminisztere”, Pietro Parolin prelátus, aki kijelentette: „Ez nem új dolog, átpolitizált kérdéskör, sőt politikai kérdés, és ezt újabb konfliktusok generálása nélkül, helyi szinten kell megoldani. A Vatikán sem mindenható, csak az Isten. ” Konkrét ígéretet nem kaptak. Ferkó Zoltán az Erdélybe látogató anyaországiaknak azt ajánlja, éljenek a civil diplomácia eszközeivel. Keressék fel a csángó falvak plébánosait, beszélgessenek el velük. „Ezek a plébánosok általában ismerik a magyar nyelvet. Meg kel érteniük, hogy a csángómagyar közösségeknek joga van a magyar miséhez” – hangsúlyozta. /Máthé Éva: Pestről a csángó skanzenbe. = Krónika (Kolozsvár), aug. 19./
2008. december 28.
December 8-án Egerben a minorita templomban került sor Stefan Lakatusu minorita szerzetes pappá szentelésére. Ternyák Csaba érsek vezette a szertartást. Stefan Lakatusu /sz. Bákó, 1976/ az általános iskolát Vládnikban, a gimnáziumot már a minoritáknál végezte el. 1999-ben jelentkezett a minorita rendbe, teológiai tanulmányait a Ferences Hittudományi Főiskolán 2006-ban fejezte be. 2008. június 13-án tett örökfogadalmat, s ugyanebben az évben június 21-én szentelték diakónussá. /Papszentelés a minorita rendben. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 28./
2009. augusztus 19.
A moldvai Lábnyik faluban tartották a IX. Kárpát-medencei Néprajzi Nyári Egyetemet augusztus 11-16-a között. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) szervezésében zajló rendezvény Csángóföld kultúrájával és hagyományaival ismertette meg a résztvevő egyetemistákat. A kilenc éve életre hívott erdélyi kezdeményezés során a részt vevők ezúttal rendhagyó módon a moldvai csángó falvakat, a gyimesi ezeréves határt, a bukovinai kolostorokat, illetve Suceava és Bákó városait keresték fel. Az érdeklődők betekintést nyerhettek a lábnyiki, pusztinai, magyarfalusi és lujzikalagori magyar csángók népszokásaiba és életvitelébe. Hat napon keresztül hang- és képanyagokat is gyűjtöttek a fiatalok, és a magyar nyelvápolás szomorú helyzetéről is tájékozódhattak: a 9000 magyarul beszélő gyermek közül mindössze 1500-an vehetnek részt fakultatív magyarórákon, ráadásul egyetlen faluban sem tartanak anyanyelvű szentmisét a katolikus csángó-magyaroknak. A tartalmas programot Háromszéken, a zabolai Csángó Néprajzi Múzeumban zárták. A szabadegyetemen megjelent Solomon Adrián, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének elnöke is. /Néprajzi nyári egyetem Lábnyikban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./
2009. augusztus 20.
A moldvai Lábnyik faluban sikeresen zárult a kilencedik alkalommal megszervezett Kárpát-medencei Néprajzi Nyári Egyetem, melynek résztvevői szembesülhettek egy pusztulásra ítélt népcsoport, a moldvai csángók kultúrájával, szokásaival, életkörülményeivel. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség által kezdeményezett csángóföldi táborozáson a résztvevők meggyőződhettek arról, hogy súlyos a helyzete, a kihalás és a teljes asszimiláció szélén áll a moldvai csángó közösség. /Sipos M. Zoltán: Csángóföldi tapasztalatok. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./
2009. október 16.
A Teleki László Alapítvány immár ötödik alkalommal rendezi meg a Veszélyeztetett örökség – Veszélyeztetett kultúrák. A moldvai csángók című nemzetközi tudományos konferenciát október 17-18-án Bákóban és Lábnyikban (Vladnic). A kétnapos fórumon a moldvai csángókkal kapcsolatos történeti, néprajzi kérdések mellett a csángók mindennapjait meghatározó egyházügyi, oktatási és szociológiai kéréseket vitatják meg. /Konferencia a csángókról Csángóföldön. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 16./
