A vízszint csupán néhány centiméterrel csökkent, Jánosfölde majdnem teljesen, Ótelek közel fele összedőlt már. Fényen több mint 130, Torontálkeresztesen közel száz lakóház romokban áll, a számuk pedig bizonyára tovább nő. A bánsági árvíz miatt eddig közel 4000 embert kellett kimenteni, több mint 500 lakóház összedőlt. A Bánság romániai részén két helyen szakadt át a Temes gátja, 200 millió köbméternyi víz több mint 32 ezer hektár termőföldet árasztott el a román–szerb határ mindkét oldalán. Mindkét országban magyarok, románok és szerbek segítenek egymáson. A Bánság szerbiai részén a szerbek ruhával és étellel kínálták a magyarokat, a színmagyar Magyarittebe lakosai pedig a párdányi szerbeknek nyújtottak menedéket. A magyar külügyminisztérium saját válságalapjából 3 millió forintot bocsátott az Ökumenikus Szeretetszolgálat rendelkezésére. Romániában az egész országból folyamatosan érkeznek az élelemből, ruhából, állatoknak szánt takarmányból álló segélyszállítmányok. Sulfina Barbu környezetvédelmi miniszter megerősítette, a kormány tartalékalapjaiból őszig két-, illetve háromszobás típusházak épülnek a romba dőltek helyébe. A magyar kormány megbízásából az ukrán, szlovák, magyar és román katonákból álló Tisza nemzetközi műszaki zászlóalj 250 magyar katonát és eszközöket ajánlott fel a romániai árvízi védekezéshez. /Benkő Levente: Százával pusztulnak a bánsági lakóházak. = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./
2005. szeptember 21.
Újabb három magyarellenes incidensről számolt be szeptember 20-án az újvidéki Magyar Szó. Ismeretlenek lemázolták Magyarittabé kétnyelvű helynévtáblájának magyar feliratát. Korábban egy szabadkai szakközépiskola udvarán két szerb fiú minden ok nélkül megpofozott három magyar fiút. A rendőrségen a szerb fiú nem titkolta, hogy azért verte meg a magyar diákokat, mert magyarok. Emellett ismeretlenek bezúzták az említett iskola egyik alagsori tantermének ablakát, miközben a bennlevők magyar felmenőit szidták. /Újabb incidensek a Vajdaságban. = Krónika (Kolozsvár), szept. 21./
2006. július 6.
Kovács András karnagy vezetésével a marosvásárhelyi Vártemplom Psalmus kórusa vajdasági turnén járt. Az év elején Kasza József, Szabadka volt polgármestere Vásárhelyen járt. Részt vett a vártemplomi istentiszteleten, meghallgatta a kórust. Hazatérve konzultált a szabadkai reformátusokkal, s nemsokára érkezett is a meghívólevél Réti Kata aláírásával, aki erdélyi származású szabadkai lelkész. A kórus Szabadkára érkezett, délután egy távoli szórványgyülekezethez látogattak a Vajdaság peremén lévő faluba, Maradékra. A kis lélekszámú gyülekezet nagy szeretettel várta őket. A lelkészcsalád, Gyenge Károly és Tilda bemutatta a református közösséget, és elárulták, hogy a kolozsvári teológián ismerték meg egymást. Másnap az aracsi pusztatemplomhoz vitték el őket vendéglátók. A puszta közepén pompázik a romos állapotában is lenyűgöző, közel ezeréves Árpád-kori templom. A közeli Torontáltorda település iskolásai gyermekei mutattak műsort a műemlékről, Vajna János tanár előadását követően, akinek köszönhetően az utóbbi években megkezdték a romos templom konzerválását, őrzését. Voltak Magyarittabén, ott is felléptek. Palics volt a következő állomás, a Szabadka szomszédságában levő fürdőhely, ahol Ricz Péter történész szabadkai főmuzeológus kalauzolta őket. Innen Bácsfeketehegyre utaztak. A művelődési otthonban Pál Károly polgármester ismertette a helység történetét, majd Bordás Győző, az újvidéki Forum Kiadó igazgatója mutatta be Vajdaság irodalmi életét. A református templomban Csete-Szemesi István püspök köszöntötte őket. Bajsán az evangélikus templomban énekeltek, ahol Dolinszky Árpád szuperintendáns fogadta őket. /b.d.: Közös sors, közös hit…. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 6./
2008. március 17.
Nyugodt légkörben ünnepeltek március 15-én a vajdasági, kárpátaljai és felvidéki magyarok. Hosszú évek különünneplései után a vajdasági magyar politikai erők zöme ismét együtt emlékezett meg a forradalom évfordulójáról. A hagyományoknak megfelelően a délelőtt a bánáti Magyarittebén, délután pedig az észak-bácskai Bácskossuthfalván tartottak nagy ünnepséget – azokon a településeken, amelyeken Vajdaság két Kossuth-szobra található. Mindkét helyen a református templomban tartott ökumenikus istentisztelettel kezdődött a megemlékezés, ezt követték a Kossuth-szobroknál előadott ünnepi műsorok, beszédek, az emlékművek megkoszorúzása. Kárpátalja magyarsága méltó módon emlékezett, a központi ünnepséget Beregszászon tartották az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) szervezésében. A magyar többségű város központjában álló Petőfi-szobor körüli teret megtöltő tömeg előtt Gajdos István, Beregszász polgármestere, UMDSZ-elnök mondott beszédet. Ünnepi megemlékezés volt Munkácson is, a podheringi emlékműnél, amelyet a szabadságharc győztes csatájának emlékére emeltek. Nagyszőlős magyarsága Perényi Zsigmond, a szabadságharc mártírjának szobránál tartott ünnepséget. Ungváron a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség szervezésében ünnepelt a város magyarsága a Petőfi-szobornál. A felvidéki magyarlakta településeken március 14-én elkezdődtek az ünnepségek. Dunaszerdahelyen mintegy félezer ember volt jelen a város központjában álló emlékműnél rendezett ünnepségen, Pozsonyban pedig március 15-én megkoszorúzták Petőfi Sándor új, immár harmadik helyén álló szobrát, amelyet Trianon után a csehek lebontottak, majd a múlt század ötvenes éveiben olyan elhagyott helyen állítottak fel, ahol az évtizedek során számtalanszor meggyalázták, összetörték, lefestették. Révkomáromban, ahol a várvédő Klapka György tábornoknak és az ott született Jókai Mórnak szobra, Széchenyi Istvánnak és számos jeles magyarnak emléktáblája, az aradi vértanúknak emlékműve van, mintegy másfélezer ember ünnepelt és koszorúzott a város jeles helyein. Rimaszombatban Petőfi és Tompa szobránál, Nagysallón az obeliszknél, Pereden a honvédemlékműnél, Rozsnyón a néhány éve újra felállított, időközben szlovák neonácik által leköpködött Kossuth-szobornál ünnepeltek. /Zavartalanul ünnepeltek a Vajdaságban, Kárpátalján és a Felvidéken. = Krónika (Kolozsvár), márc. 17./
2009. június 13.
A Vajdaság keleti részén, a közép- bánáti magyarlakta települések egy részén gondok vannak az iskolák első osztályainak megnyitásával – derült ki az újvidéki Magyar Szó június 11-i összeállításából. Ennek oka egyrészt az, hogy évről évre kevesebb az iskoláskorú gyermek, másrészt, hogy a magyar szülők egy része is szerb osztályba íratja gyerekét. Ez utóbbi miatt került veszélybe az udvarnoki (Banatski Dvor) és a nezsényi (Neuzina) magyar osztatlan tagozatok – különböző korú gyermekekből összevont osztályok – fennmaradása. A vidék legnagyobb magyar többségű településén, Muzslyán egyelőre sikerül fenntartani a magyar osztályokat. Hallai Zoltán, a Szervó Mihály Általános Iskola igazgatója őszre 43 magyar elsősre számít, kettővel többre, mint amennyi a mostani tanévben volt. A nagybecskereki (Zrenjanin) Sonja Marinkovic Általános Iskolában, ahol ebben a tanévben csak négy magyar elsős volt, ősszel 13 lesz, de közülük valószínűleg csak hármat íratnak magyar osztályba. Szentmihályon ősszel 15 gyerekkel indul a magyar első osztály, a lukácsfalvi osztatlan tagozatba pedig két elsőst írattak be. Erzsébetlakán nyolc magyar elsős lesz, ami lehetővé teszi egy második osztatlan tagozat indítását. Magyarittebén kilenc magyar elsős kezdi el az iskolát, Torontáltordán pedig tizenkettő. A tamásfalvi osztatlan tagozatba egyetlen új gyereket se írattak be a 2009–10-es tanévre. Nezsényben és Udvarnokon nem a gyerekhiány, hanem a magyar szülők hozzáállása okoz gondot. Nezsényben, ahol kétezer magyar él, ugyanis öt magyar elsős is lehetne, de a szülők egyike sem akarja gyerekét magyar osztályba küldeni. Udvarnokon a magyar osztatlan tagozatnak a most záruló tanévben két elsőse és három harmadikosa van, de a szülők már jelezték, hogy őszre egy gyereket sem szándékoznak oda íratni. /Fogynak a magyar iskolások a Vajdaságban. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 13./
