Maros megye prefektusa beperelte Magyaró tanácsát, mert kétnyelvű helynévtáblát tett ki a hozzá tartozó falvakba. tették ezt joggal, mert Magyaró lakosságának 67 %-a magyar nemzetiségű. A prefektus azzal perelte be a tanácsot, hogy a határozattervezet nem törvényesen került a napirendi pontok közé /azt már az előző ülésen kellett volna meghatározni. A Maros Megyei Törvényszéken a vád azzal érvelt, hogy az ország hivatalos nyelve a román. /Népújság (Marosvásárhely), ápr. 16./
1994. április 18.
A Maros megyei közigazgatási bíróság ápr. 18-i ítéletével helyt adott a megyei prefektus keresetének, aki megtámadta a 67 %-ban magyar lakosságú Magyaró község kétnyelvű helységtábla felállításáról szóló döntését. A tárgyalás légköre feszült volt, a bíró nem engedte, hogy az ügyvéd felolvassa az ET emberi jogokkal foglakozó tagjának a kétnyelvű táblákkal kapcsolatos franciaországi gyakorlattal kapcsolatos nyilatkozatát. A bíróság indoklása szerint az 1945-ös nemzetiségi statútum hallgatólagosan hatálytalanná vált. Maros megyében 36 községben született határozat a kétnyelvű helységtáblákról, a megyei prefektus valamennyi ellen eljárást indított a közigazgatási bíróságon. A magyarói tanács döntésével kapcsolatos ítélet az első volt ezek közül. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 22., Magyar Hírlap, ápr. 19./
1999. november 18.
November 13-án megtartották a Gyöngykoszorú Találkozót a Maros megyei Mezőbándon. A szervező a Böjthe Zoltán vezette helybéli Komlód Együttes volt. Felléptek Marosszentkirály, Magyaró, Mezőpanit, Erdőcsinád, Napsugár Együttes /Marosvásárhely/, Marossárpatak, Vajdaszentivány, Mezőmadaras és Mezőbánd táncosai, továbbá a marosvásárhelyi kántortanító főiskola zenekara. A megyében Erdőcsinádon, Holtmaroson, Kibéden is van hasonló találkozó, jövő tavasztól Mezőpanitban is tartanak Gyöngykoszorú Találkozót. /Gyöngykoszorú Találkozó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 18./
1995. december 21.
A Németországba áttelepült szászok elkezdték sorozatszerűen feldolgozni hátrahagyott erdélyi falvaik és városaik történelmi hagyatékát, átmentve valamit, ami nincs. "Nekünk még módunkban van a helyszínen őrzeni értékeinket és emlékeinket, saját honi megmaradásunk folytonosságába építve örökségünket." - figyelmeztetett Balogh Edgár, el kell kezdeni az erdélyi magyar falvak és városok monográfiáinak megírását, a csángó falvakat és az ókirályságbeli szórványokat "sem hagyhatjuk el" - írta. Palkó Attila kolozsvári történész tollából mintaszerű monográfia jelent meg Magyaró marosmenti magyar falu múltjáról. Ilyen monográfiákat kell készíteni a jövőben. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./
1995. július 30.
Júl. 30-án rendezik meg Marosvásárhelyen az Öregek tánca folklórfesztivált. Több tánccsoport is benevezett, így Jobbágytelke, Magyaró, Cserged, Ádámos, Köménytelke, Dombó. Kisikland, Sárpatak, Erdőszakál, Vajdaszentiván, Lövér, Bátos, Kisfülpös, Libánfalva, Tóhát, Marosszentgyörgy, Körtvélyfája és Mezőceked. A távolabbi megyéből is érkeznek tánccsoportok. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./
2000. október 16.
Négyévi szünet után, már második éve október első szombatján Kibéden megrendezték Gyöngykoszorú Néptánc Találkozó címmel a Sóvidék és a Küküllő-melléki falvak, települések népi táncosainak találkozóját. A tavalyi 8 csoporttal szemben az idén már 18 csoport vett részt a találkozón. Jelen voltak Erdőszentgyörgy, Gernyeszeg, Hármasfalu, Kibéd, Magyaró, Makfalva, Marosvásárhely, Mezőbánd, Nyárádselye, Nyárádszereda, Vajdaszentiván népi táncosai, egyes helységekből több csoport is jelentkezett. Kibéd 4 csoporttal volt jelen. /Csomafáy Ferenc: Gyöngykoszorú Néptánc Találkozó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 16./
2000. augusztus 29.
Az RMDSZ Maros megyei csángóbizottság szervezőmunkájának köszönhetően az elmúlt tíz év alatt 1038 moldovai csángó gyermek üdült Maros megyében. Idén Erdőcsinádon volt a nyári táborozás. Czellecz Jenő, a megyei csángóbizottság képviselője elmondta, hogy idén Lészpedről nyaralt itt 25 gyermek Fazakas József kíséretében, Klézséről pedig 28 gyermek. A marosvásárhelyi Galaczán Erzsébet fotólaboratóriumi felszerelést, szakkönyveket és 21 szépirodalmi könyvet ajándékozott a Klézsén működő Szeret-Klézse Alapítványnak, amely a helybeli csángó házat működteti. Magukkal vitték dr. Monoki István főorvos 292 tételből álló könyvtárát is. Czellecz Jenő szerint az a legnagyobb gond, hogy kéréseik ellenére, az RMDSZ keretében az eltelt tíz év alatt sem tudtak egy olyan központi szervet létrehozni, amely összehangolná a munkát, s amely előmozdíthatta volna, hogy minden csángó falunak legyen egy erdélyi testvértelepülése, hogy az felvállalja a gyermekek támogatását is. Menteni kellene, ami még menthető, mert néhány éven belül már késő lehet. Czellecz Jenő visszagondolt a kezdetekre, a legnehezebb volt az induláskor, 1990-ben, amikor az ott élők bizalmatlanságát kellett eloszlatni. A gyermekek szívesen vállalkoznak az útra, a gond csak az egyházzal van. Azokkal az ottani papokkal, akik ma is az ördög nyelvének nevezik a magyart, nehéz szót érteni. Jövőre Szászrégen, Maroskeresztúr, Marosszentgyörgy és Erdőcsinád mellett Holtmaroson, Magyarón és Lukailencfalván is várják a csángó gyermekeket nyaralni. /A csángóbizottság tíz éve. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./
2000. szeptember 4.
Szept. 3-án kezdődött az XVIII. országos folklórfesztivál Marosvásárhelyen. Csaknem 20 vegyes tánckar lépett fel népviseletben. Idecspataka, Mezőméhes, Vajdaszentivány, Copa, Jobbágytelke, Vatava, Marosvásárhely, Nyárádmagyarós, Magyaró, Kelementelke, Kisfülpös és Erdőszakál Maros megyéből, Beszterce Naszód megyéből pedig egy Sebis nevű helyiség, Kolozs megyéből Mócs községhez tartozó falu - Chesau -, végül Hargita megyéből Sármás küldte el táncosait, muzsikusait. Sikeresek voltak a szász néptáncot bemutatók, hasonlóan a marosvásárhelyi cigányegyütteshez. /Járay Fekete Katalin: XVIII. Hagyományőrző Néptáncfesztivál. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 4./
2001. augusztus 8.
A Református Mentő Misszió és a Bonus Pastor Alapítvány aug. 20-31. között Magyarón újabb segítőtábort szervez szenvedélybetegek számára. A tábor ideje alatt biztosított az állandó orvosi ügyelet és tanácsadás. A részvétel feltétele a pontos jelentlét az első naptól az utolsóig. /Újabb segítőtábor szenvedélybetegeknek. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./
2002. július 13.
Maros megyében tíz falu lehetőségeit térképezte fel az EMKE /Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület/. A falvak természeti adottságaira, kirándulási lehetőségekre, történelmi örökségeire is tekintettel voltak. Így például Szentdemeteren, Bözödön, Mezőfelében, Kibéden, Nyárádszentimrén, Pókában, Holtmaroson, Magyarón, Görgényüvegcsűrön és Sárpatakon mérték fel a helyi adottságokat . Ezekben a falvakban és környékén számos olyan család él, akik már berendezkedtek vagy igyekeznek berendezkedni a vendégfogadásra. Az EMKE az iskolai történelemórák kiegészítése céljából e tevékenységekbe a középiskolákat is bevonná. Kis Zoltán hangsúlyozta, az EMKE azt szeretné elérni, ha a romba dőlt kastélyok, romos templomok, vármaradványok nem csupán a turistákat vonzanák, hanem a befektetők érdeklődését is felkeltenék, akik elhanyagolt örökségeink megmentésére hajlandók volnának anyagiakat áldozni. /Antal Erika: Fejleszteni a kultúrturizmust. = Krónika (Kolozsvár), júl. 13./
2002. július 22.
Júl. 20-án harmadik alkalommal került sor Görgényüvegcsűrön a Gyöngykoszorú néptánc-, népdal-, népviselet- és hagyományőrző találkozóra a helyi Csalogány néptáncegyüttes és a római katolikus egyház szervezésében. Két évvel ezelőtt megtartották az első seregszemlét. A III. görgényüvegcsűri Gyöngykoszorú- találkozó a megjelentek felvonulásával kezdődött. Az ökumenikus istentiszteletet után beszédet mondott többek között dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke és Szabó György Pál tiszteletbeli EMKE-elnök, a Gyöngykoszorú-mozgalom elindítója. Felléptek az erdőcsinádi, gernyeszegi, magyarói, marossárpataki, maros-szentkirályi, mezőpaniti, vajda-szentiványi, görgényszentimrei együttesek, valamint az üvegcsűri Csalogány néptáncegyüttes négy csoportja. /Gyöngykoszorú-találkozó Görgényüvegcsűrön. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 22./
2002. december 9.
1991-ben a marosvásárhelyi Szabó házaspárnak köszönhetően április 29-én, a tánc világnapján Erdőcsinádon útjára indult Gyönykoszorú. Dec. 7-én Marosvásárhelyen a magyar néptánc-, -dal, - zene,-viselet és hagyomány. VI. megyei rendezvényét tartották. Egymást váltották a magyarói, az erdőcsinádi, a hodosi, a marosludasi, a görgényüvegcsűri, a holtmarosi, a szászrégeni, a mezőbándi, a kibédi illetve a marosvásárhelyi együttes tagjai. Örömteljes együttlét volt, mondotta felvezetőjében dr. Ábrám Zoltán megyei EMKE- elnök. /Járay F. Katalin: Fiatalos Gyöngykoszorú. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./
2003. január 16.
Wass Albert erdélyi mellszobrainak eltávolítását követelte a Román Hősök és Mártírok Emlékét Ápoló Országos Szövetség, közölte az Adevaul című bukaresti román lap jan. 15-i száma. A lap szerint Maros megye két településén, a szászrégeni katolikus, illetve a magyarói református templom udvarán állítottak szobrot annak a Wass Albertnek, akit felelősség terhel a Kolozs megyei Vasasszentgotthárd és Omboztelke községben, 1940 szeptemberében, Észak-Erdély Magyarországhoz történő visszacsatolása után kegyetlenül lemészárolt román lakosok haláláért, és akit tetteiért 1946 márciusában a kolozsvári népbíróság háborús bűnök miatt halálra ítélt. Wass Albert, az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma számára készített önéletrajzában így vallott: "Az életem mindig is nyitott könyv volt. Az most is, és az lesz a jövőben is. Nincs rejtegetnivalóm, és nem kell elnézést kérnem egyetlen tettemért sem. Íróként, a Nemzetközi Pen Club tagjaként azt teszem, amit ennek a nagy szervezetnek a jelmondata hirdet: egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok". Az ún. Wass-ügy tisztázása érdekében jelentette meg a székelyudvarhelyi Litera Könyvkiadó is azt a mintegy harmincnégy oldalas könyvet, amely először hozza nyilvánosságra az 1946-ban, a kolozsvári népbíróságon zajló koncepciós per dokumentumait. A vádirat alapján Wass Endre és Wass Albert biztatta fel a község katonai parancsnokát, négy vasasszentgotthárdi román meggyilkolására, ugyanakkor Wass Albert bűnösnek találtatott tizenegy omboztelkei román lakos erőszakos halálával kapcsolatban is, a népbiróság szerint ugyanis Csordás Gergely hadnagy a gróf utasítására lövetett le románokat. A kommunista hatalomnak a koncepciós perekkel a magyar lakosság megfélemlítése volt a célja. A Wass Albertre kirótt halálos ítélet elsősorban az erdélyi magyar arisztokrata írónak szólt. Egyetlen szemtanú sem tartózkodott a tetthelyen, a vádlottak pedig nem voltak jelen a tárgyaláson. Maga Wass Albert öneletrajzában így emlékezett vissza: vadászatról hazatérve szerzett tudomást arról, hogy távollétében a határőrök elfogtak négy személyt. Az író értesülései szerint a foglyok szökni próbáltak, mire a katonák agyonlőtték őket. /Papp Annamária: Wass Albert vitatott utóélete. Romániában nem rehabilitálták az erdélyi írót. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./ A fasiszta jelképek kultuszát tiltó 2002/31-es sürgősségi kormányrendeletre való hivatkozással kérte az Erdélyben felállított Wass Albert-szobrok eltávolítását a Vasile T. Suciu tartalékos ezredes, a Hősök és Mártírok Kultuszának Országos Egyesületének elnöke. Kérése nyomán Ioan Hidegcuti, a Művelődési és Vallásügyi Minisztérium államtitkára levélben szólította fel Bartha József holtmarosi református lelkipásztort és Pakó Benedek szászrégeni római katolikus kanonokot az egyház telkén felállított szobor "ügyének megoldására". Bartha Józsefet a Maros Megyei Ügyészség jan. 15-én kihallgatta a szoborállítás ügyében, ahol céloztak arra, hogy Wass Albert mellszobrának el kellene távolítani. Az ügyész szerint a népbíróság által háborús bűnösnek nyilvánított Wass Albert nevét nem viselheti utca, és nem szabad szobrot állítani neki. A következő kihallgatás jan. 17-én lesz. Bartha József az RMDSZ segítségére számít, valamint arra, hogy hamarosan megtörténik Wass Albert rehabilitálása. Pakó Benedek szászrégeni római katolikus kanonokot a polgármester felkérte a plébánia udvarán álló szobor eltávolítására. Pakó közölte, hogy erre nem hajlandó. Őt jan. 16-án hallgatják ki az ügyészségen. "Az ügyésznek azt fogom válaszolni, hogy egy sovén-nacionalista politikai perbe az egyház nem hajlandó beavatkozni, de személyesen még Pakó Benedek sem. Ez nem a mi perünk, ez a Wass Albert pere, amelyről nagyon jól tudjuk, hogy koncepciós per volt." Pakó Benedek azt is hozzátette, hogy Wass Albert egyik fia, Wass Huba NATO-tábornok, aki annak idején visszautasította magyarországi NATO-s kinevezését, de nem kizárt, hogy a romániai kiküldetést már vállalná. "Wass grófnak elküldtük a román nyelvű újságokban megjelent gyalázkodó cikkeket, hisz egy NATO-tábornokot nem gyalázhatnak ily módon." "Az RMDSZ felvállalta az ügyet, és úgy néz ki, hogy Frunda György lesz az ügyvédünk" - jelentette ki a kanonok. Szászrégenben 2001 augusztusában leplezték le a római katolikus plébánia udvarán Wass Albert mellszobrát. Ugyanabban a hónapban Holtmaroson a református templom udvarán, egy hónappal később pedig Vicén avatták fel az író szobrát. /Antal Erika, Gazda Árpád: Hadüzenet a Wass Albert-szobroknak. = Krónika (Kolozsvár), jan. 16./
2003. február 10.
Ovidiu Natea Maros megyei prefektus a 31-es törvényre hivatkozva felszólította a marosmagyarói és a szászrégeni polgármesteri hivatalokat, bírságolják meg a szászrégeni római katolikus plébánia, illetve a Marosmagyaró községhez tartozó Holtmaros református temploma udvarán található Wass Albert-szobrok felállítóit, Pakó Benedek kanonokot, illetve Bartha József lelkipásztort. - Amíg nem tisztázódik Wass Albert múltja, addig nem nyúlunk a szobrokhoz. A pénzbírságot kifizetjük, a falu közössége gyűjtést fog szervezni az összeg megszerzéséért - nyilatkozta Bartha József holtmarosi református lelkész . A két egyházi személyiség az RMDSZ szenátorainak támogatásával fellebbezést nyújtott be a prefektushoz a szobrok ügyével kapcsolatban. Kocsis Albert marosmagyarói polgármestert a prefektus megfenyegette, hogy ha nem tesz eleget a felszólításnak, felfüggesztik az állásából. /Antal Erika: Összefognak Wass Albert szobráért. = Krónika (Kolozsvár), febr. 10./
2003. április 1.
Márc. 22-én Marosvásárhelyen, a 7-es Számú Általános Iskolában zajlott le a Kis Nyelvművelők megyei vetélkedője. A megmérettetésén nyolc csapat vett részt: a marosvásárhelyieken kívül Magyaróról, Ludasról, Magyarsárosról, Szovátáról és Segesvárról is jöttek kis versenyzők. A kis nyelvművelők mindnyájan jelesre vizsgáztak az anyanyelv szeretetéből, odaadásból és csapatszellemből. /Nyelvművelők vetélkedője. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 1./
2003. augusztus 18.
Az Erdélyi Kárpát Egyesület idei vándortáborának színhelye, Ratosnya, félúton található Szászrégen és Maroshévíz között. A tizenkét meghirdetett útvonal között szerepelt könnyű, közepes és nehéz gyalogtúra, honismereti túra, szekeres, valamint kerékpáros túra, mindenki választhatott. Az első tábori napon több mint százan indultunk a Kelemen-havasok legvonzóbb kirándulóhelyére, az 1380 m magasan fekvő Istenszékére. A táborozók másik csoportja honismereti túra során látogatta meg Szászrégent, Marosvásárhelyt /amelynek első írásos említése 1332-ből való, Novum Forum Siculorum néven/, Sáromberkét, Gernyeszeget, a Teleki család ősi fészkét, Marosvécset, itt tartotta találkozóit a Kemény János író (1903-1971) által 1926-ban létrehozott erdélyi Helikon Társaság. A parkban temették el Kemény János írót 1971-ben, ugyancsak itt található Wass Albert (1908-1998) síremléke is. Útjuk utolsó két állomása Magyaró és Disznajó volt. /Kovács Zsuzsa: Ratosnya - harmadszor. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./
2003. október 14.
Holtmaroson találkoztak a világháborúban szolgált, felső-marosmenti honvédek.Ökumenikus istentisztelettel kezdődött okt. 12-én a holtmarosi honvédtalálkozó, Bartha József holtmarosi lelkipásztor kezdeményezésére. Ott volt Szászrégen, Magyarrégen, Marosfelfalu, Marosvécs, Disznajó, Holtmaros, Magyaró, Fickó és Jód "honvédalakulata". Nemes Árpád magyarrégeni lelkipásztor megjegyezte: "amikor a padsorokra nézek, felelevenedik előttem a semmiből teremtődött honvédhadsereg, és az a csodálatos négy év, amikor Észak-Erdélyben is érezhettük, hogy ismét magyarok lehetünk". Meghurcoltatásuk és megaláztatásuk nem ért véget a fegyverletétellel egy időben. "Ellenségekké nyilvánították őket csupán azért, mert szerették a hazájukat és szülőföldjüket" - mondta a szószékről Nemes Árpád. Előkerültek az emléktárgyak, féltve őrzött zsoldkönyvek és dögcédulák, megsárgult képek. /Szucher Ervin: Légcsavar, zsoldkönyv és brómos tea. = Krónika (Kolozsvár), okt. 14./
2004. június 8.
Maros megyében 29 megválasztott polgármestere van az RMDSZ-nek az első forduló után, 17 jelöltje pedig a második fordulót várja. Ez növekvő tendenciát mutat 2000-hez képest, akkor 24 jelölt szerzett mandátumot az első fordulóban, öt pedig a másodikban. Sipos József Ádámoson, Osváth Csaba Ákosfalván, Balogh István Csíkfalván, Tar András Erdőszentgyörgyön, Veres Gergely Domokos Havadon, Simon István Kerelőszentpálon, Dósa Sándor Kibéden, Nagy Márton Koronkán, Ballai György Magyarbükkösön, Kocsis Albert Magyarón, Zsigmond Vencel Makfalván, Ercsei György Marossárpatakon, Vízi József Marosszentgyörgyön, Ördög Ferenc Marosvécsen, Varró Levente Mezőbodonban, Dávid Gyula Mezőmadarason, Bartha Mihály Mezőpaniton, Jánosi Ferenc Nagyernyén, Ferenczi György Nyárádkarácsonfalván, Kacsó Antal Nyárádmagyaróson, Gál Lajos Nyárádremetén, Dászkel László Nyárádszeredában, Madaras Árpád Sóváradon, Majlát Károly Székelyberén, Orbán Sándor Székelyhodoson, Szőcs Lajos Székelyvéckén, Péter Ferenc Szovátán, Vígh József Vámosgálfalván nyert az RMDSZ színeiben. /Még 17 RMDSZ-es polgármesterjelölt versenyben. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 8./
2004. december 17.
Az újságíró kultúrotthonokat látogatott. Marosvécsen a kultúrotthon állapota jó, a kultúrotthont kifestették. Bevezették a vizet Marosvécsre és Disznajóra. Marosvécsen van színjátszó- és tánccsoport, fellépnek a szomszéd falvakban, Erdőidecsen és Idecspatakon is, továbbá részt vettek a néptáncfesztiválokon. Az idecspataki tánccsoport rengeteget turnézik. Marosmagyarón a kultúrházban a világítást felújították, ezen a településen is van tánccsoport. Marosmagyarón is jelentkezik az érdektelenség, amely a kulturális jellegű próbálkozásokat megfojtja. A falu lakossága idős, hetven százalékuk nyugdíjas. Holtmaroson példaértékű kultúrház található, kétszázmilliónál is többet költöttek a rendbetételére. Fickó falu az esős időben szinte megközelíthetetlen. A helyi kultúrotthon állapota lehangoló. Csak falubeli ünnepekre használják, műsor, vagy aki azt előadja, nincs. /Nagy Botond: Jó idők és múlt idők. Vidéki kultúrházak, vidéki kultúra – jelentés a gyepűről. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./
2005. július 18.
Marosmagyaró református gyülekezetének ifjúsági háza, a Nimród Ház várja egész évben az ide érkező vendégeket. Vincellér Gábor lelkipásztor és felesége gondoskodnak arról, hogy az itt nyaralók semmiben ne szenvedjenek hiányt. Számítani lehet a falu minden lakosára. Július 5-től zenetábornak adott helyet a ház. Ellátogattak a közeli Idecsfürdőre, ahol lubickolhattak a meleg, sós vízben. Most újabb vidám marosvásárhelyi gyereksereg érkezett. /Nemes Csilla: Táborozás Marosmagyarón. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 18./
2005. október 12.
A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség két év után harmadik alkalommal adta ki a magyar oktatási minisztérium, ifjúsági minisztérium, az Illyés Közalapítvány, megyei tanács, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, gazdasági egységek támogatásával Gólyafüzetét, amelynek újdonsága, hogy kétnyelvű, magyar és román nyelvű információkat egyaránt tartalmaz. Az 1200 példányszámban kiadott füzetecske „kísérőtárs kíván lenni a mindennapok nehézségeiben” – emelte ki Hadnagy László, az MMDSZ elnöke. A diákszövetség adatai szerint az idei tanévben közel 2700 elsőéves diák kezdte el egyetemi, főiskolai tanulmányait Marosvásárhelyen, közülük 680-an magyar nyelven. A Gólyafüzetet elsősorban a magyar anyanyelvű elsőéveseknek szánják, de a fennmaradó példányokat a román karok között is terjesztik. Az MMDSZ a felvételi ideje alatt információs irodát működtetett, egy hete a marosvásárhelyi Sapientia Hallgatói Önkormányzatával közösen rendeztek egy bemutatkozó estet. A hét végére az ötödik alkalommal Marosmagyarón megszervezett gólyatáborba mintegy hetven gólyát várnak. /Mészely Réka: Diákszövetség az elsőévesekért. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./
2006. november 9.
A Magyarót és Fickót összekötő, szinte nyolc kilométeres út tele van gödrökkel. Kocsis Adalbert, Magyaró község polgármestere jelezte, nem sikerült pénzt keríteni az út aszfaltozására. Fickónak csak egy bejárata van Magyaró felől, a Fickói út, ahogy a községbeliek nevezik. Fickó településen 480-an élnek. Évekkel ezelőtt úgy tűnt, hogy a lakossága elöregedik, de az elmúlt években a fiatalok zöme hazatért, hazatér. Sokan ingáznak Szászrégenbe vagy máshova, sok fiatal Magyarországon vállal munkát, a pénzt pedig hazahozza, legtöbbjük házat épít. Az utóbbi 16 év alatt Fickón 30 új házat építettek. /(kilyén): Feléledő falvak. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./
2007. július 16.
Július 13-án kezdődtek a Nyárádremetei Napok a helyi Nyulas Ferenc Egyesület szervezésében, mondta el Major Tünde, az egyesület elnöke. Másnap a jobbágytelki, marosmagyarói és nyárádselyei tánccsoportok vonultak fel a falu főutcáján. A műsor a nyárádremetei Katona Renáta népdal-előadásával kezdődött. Voltak vetélkedők, végül az LKL együttes koncertjével zárultak a IV. Nyárádremetei Napok. /(kilyén): IV. Nyárádremetei Napok. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 16./
2007. július 18.
Harmadik éve rendezik meg Marosmagyarón a tánctábort, ahol ilyenkor folyik a tánc- és népdaltanulás. /Bálint Orsolya és Varga Attila: Tánctáborban Magyarón. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 18./
2008. január 28.
Honvédindulóktól és háborús történetektől volt hangos január 26-án a Maros megyei Magyarrégen református közösségi terme. Samu Pál nyugalmazott tanár és cserkészvezető hívására összesereglett régeni és környékbeli „öregbakák” felelevenítették a második világháborúban és az azt követő fogságban töltött éveiketEgy-két csajka, kulacs, háborút megjárt fényképezőgép, a frontról küldött karácsonyi üdvözlet, naplójegyzetek, gondosan őrzött Horthy-portré is előkerült. A gyerekek nem bánták meg, hogy eljöttek a kilencven év körüli egykori honvédek találkozójára. Samu Pál tanár cserkészcsapatával sírokat azonosít és tart rendben, emlékműveket gondoz. Annak idején a fiatal legények büszkék voltak arra, ha megkapták a behívót, mesélték a jelenlévők. Elénekelték a Szászrégeni sorozóház kőből van kirakva, vagy az Anyám, anyám, kedves édesanyám nótát. A 83 esztendős Szántó Mihály elmondta, büszke varra, hogy nemcsak a fogságba eséséről tud mesélni, hanem arról is, hogyan foglalták vissza Tordát és Kolozsvárt. A 86 éves Fogarasi László fényképezőgépét is elvitte a frontra. Fábián Ferenc a vasszeg nélkül elkészített, Magyaró és Disznajó között a Maroson átívelő Horthy hídról, majd regénybe illő sorsáról mesél. Egy ideig szülei halottnak hitték, valaki azt is tudni vélte, hol alussza örök álmát. Mire hazakerült, anyja, apja eltűnt, ő meg Marosvásárhelyre költözött, és a tanítóképzőbe iratkozott. Egy éjszaka azt álmodta, hogy szülei hazatértek. Másnap az iskolaigazgató egy távirattal fogadta. Nagybátyja táviratozott: „Szüleid élnek, és hazatértek. ” /Szucher Ervin: Hat évtizedes katonaemlékek. = Krónika (Kolozsvár), jan. 28./
2009. április 20.
Hivatásosak Disznajón sosem gyűjtöttek népdalokat. Szakszerű „mélyfúrást” Jagamas János végzett a szomszéd faluban, kutatása eredményét 1984-ben adta ki Magyaró népzenéje címmel. Disznajó zeneileg vegyesebb képet mutat. Csősz Ferenc tanító (Réty, 1930 – Disznajó, 1990), 1975-ben költözött Disznajóra, és ott nagyjából tíz év alatt alkotta meg élete művét, 1985-től haláláig rendőrségi zaklatások alatt élt. Tíz esztendő alatt hatalmas munkát fejtett ki. Feltérképezték, összegyűjtötték feleségével és a hozzájuk csatlakozó helybeliekkel a falu népköltészeti hagyományait. Több mint húsz gyermeket tanított meg hangszeren játszani. 1980-ban országos hírű folklóregyüttest szervezett, mellyel 1990-ig, haláláig, 55 alkalommal lépett színpadra. Egyedülálló vállalkozása Kodály Háry Jánosának színrevitele, falusi változatra hangolva. A bemutató 1982. február 28-án volt, és 26 előadást ért meg, míg szemet nem szúrt a hatóságnak. A daljátékkal öt évig jártak vendégszerepelni. Voltak Csősz Ferencnek más „vállalkozásai” is: a Sorozó, a Fonó, a Jánosozás, a Halálra táncoltatott leány szokásidéző, -felújító tematikus műsorai. Zenekara rendszeresen fellépett a híres marosvécsi vásáron, míg onnan ki nem tiltották őket. Csősz Ferencék szervezték meg elsőnek ebben a régióban az iskolások zenekari találkozóját öt falu száz kis muzsikusának részvételével. A disznajói fiatalok kultúrtevékenységének legsikeresebb éve 1987 volt, amikor műsoraikkal sikeresen szerepeltek az egy hónapig tartó turnéjuk alkalmával Magyarországon és a Felvidéken. Csősz Ferenc kopjafáján Kós Károly mondata olvasható: „Jöhetnek utánam a fiatalok, folytathatják a munkát, járhatják az utat, melyet én is segítettem törni hittel, jóakarattal népünkért, magyarságunkért, fiainkért. ” Disznajó művelődési életének része Fráter Béla (1870–1935) dalszerző munkássága. Csősz Ferencék munkája beérett. Újabb gyümölcse egy gyűjtemény: Megáradt a Maros. Disznajói daloskönyv. Csősz Irma gyűjtése (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2008). – Férjem és én, disznajói tanítók, a népzene szerelmesei, közel két évtizedes munkával összegyűjtöttük a megőrzött, énekelt kincseket. Nagyon sok dalt írtunk össze – tájékoztat Csősz Irma (sz. 1936) az előszóban. Olyan dalokat is megmentettek, amelyeket mára már mindenki elfeledett. Mára kihalt a szokás, nem siratóznak a halott mellett. Férje távoztával árván maradva is folytatta Csősz Irma a gyűjtést. /Bölöni Domokos: Nem múlt el nap ének nélkül. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./
2009. április 30.
Régi álma teljesült a magyaróiaknak, holtmarosiaknak és fickóiaknak: a településeket ismét híd köti össze a Szászrégen és Maroshévíz közötti nemzetközi műút mentén fekvő településekkel. Ünnepélyesen felavatták azt a 107 méter hosszú betonhidat, amely a valamikori fahíd helyére épült, több. A Maros menti község idős lakói még jól emlékeznek a Horthy Miklósról elnevezett fahídra, melyet a visszavonuló német hadsereg ‘44-ben robbantott fel. Az egykori híd két dologról volt nevezetes, állítják az öregek: az építési technológiáról (az ácsolt fahidat egyetlen vasszeg sem rögzítette) és nevéről, melyre a magyaróiak ma is büszkék. Bár szónoklatában Kocsis Albert polgármester a Barátság nevet javasolta az új létesítménynek, az eseményre kisereglett tömegből néhányan megjegyezték: „Nekünk akkor is Horthy híd lesz ez”. /Szucher Ervin: Újjáépítették a Horthy hidat. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 30./
2009. május 28.
Kolozsváron a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) székházában Almási István kolozsvári születésű népzenekutató A népzene jegyében. Válogatott írások /Európai Tanulmányok Alapítvány, 2009/ című könyvét. A szerzője idén decemberben ünnepli 75. születésnapját. Almási Istvánnak, a romániai magyar népzenekutatás jelentős képviselőjének számos kötete jelent már meg, köztük a Jagamas Jánossal közösen írt Magyaró énekes népzenéje. Egy Felső-Marosmenti falu magyar néphagyományaiból, illetve a Faragó Józseffel együttdolgozva született Virágok vetélkedése. Régi magyar népballadák című kötet. A mostani kötet 25, 1974 és 2007 között született tanulmányt tartalmaz. A házigazda szerepét Pozsony Ferenc néprajzkutató, a KJNT elnöke töltötte be. /Ferencz Zsolt: A népzene jegyében. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./
