Dr. Torgyán József, a magyar kormány földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztere feleségével, az FKGP elnöke, dr. Torgyánné Cseh Mária képviselővel, valamint a kíséretével jún. 10-én, erdélyi látogatásának első állomásaként Marosvásárhelyen tartózkodott, ahol Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke fogadta. Dr. Torgyán József kifejtette: elhatározták, hogy az RMDSZ és az FKGP közti kapcsolatok kibővítésére bizottságot hoznak létre. A román-magyar jó kapcsolatok szellemében segítséget kívánnak biztosítani Romániának. Román-magyar bank létrehozásáról is szó volt. A magyar miniszter otthonában látogatta meg Sütő András írót. /(Bögözi Attila): Nem kell sok idő a szótértéshez. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./ A pünkösdi búcsú után Torgyán József Csíkszeredában találkozott önkormányzati tisztségviselőkkel. Megjelent Hajdú Gábor, államminiszter, az egészségügyi tárca vezetője is. Jún. 11-én a miniszter a Romániai Magyar Gazdák Egyesületével /RMGE/ írt alá hosszú távú együttműködési megállapodást. Torgyán József a Romániai Magyar Szónak nyilatkozott arról, mit jelentett számára Csíksomlyó élménye. - A csíksomlyói búcsú a magyarság zarándoklatává nőtte ki magát. Lassan-lassan olyasmi lehet, mint a mekkai zarándoklat, hogy nem születhet magyar és nem halhat meg addig, amíg legalább egyszer életében el nem jön a csíksomlyói búcsúra, ami egyben memento is, hogy az alapvető emberi jogok és szabadságok felrúgásával miként lehet ezer éven keresztül egy államhoz tartozó népet más országhoz átrangsorolni olyan eszközökkel, melyek a nyugati parlamentáris demokráciával is sokszorosan ütköznek. Hát elég ha csak Wilson elnök úrra utalok, akinek az alapvető nemzeti szabadságjogokkal kapcsolatos nézeteibe nem illeszthető be például, hogy az etnikai határok figyelembe vétele nélküli határmódosítás történhessék. De én ezt nem valamiféle revizionista szemlélet miatt vetem fel, a történelmi sérelmeket nem lehet és nem is szabad újabb sérelmek okozásával megkísérelni orvosolni. Egyetlen kiút az alapvető emberi szabadságjogokon alapuló európai szemléletmód, mely a határokat mindinkább kezdi Európa térképéről kiiktatni. A magyarság példája igazolja, mennyire nagyvonalú tud lenni egy nemzet, amellyel így bántak el, és létre tud hozni egy zarándoklatot, amelyen 3-400 ezer ember is részt vehet és egyetlenegy kifogásolható hang nem hallható, hanem a zarándoklat egy olyan katolikus szertartás, amelynek egy részét képezi, hogy mi a boldogságos Szűzanyához könyörgünk... Mi úgy tudunk igazán sokat tenni a magyarságunk megmentéséért, ha az anyaországot környező országok népeivel nagyon jó viszonyt alakítunk ki. - Sok még a tennivaló és ha majd senkit nem fog izgatni az Romániában, miért van szükség Bolyai Egyetemre, miért van szükség egy felsőfokú magyar kultúrára, akkor kerül igazán közel a magyarság, beleértve az anyaországi és a romániai magyarságot és a Román Köztársaság egésze is az európai unióhoz, feledtetve azt, hogy valaha itt határ húzódott vagy hogy valaha itt gyűlölködés volt. /(Daczó Dénes) Nem halhat meg magyar búcsúra menés nélkül... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./
2000. június 18.
Jakab Gábor, a Vasárnap főszerkesztője közismert politikusoknak tette fel ugyanazt a kérdést: Milyen messzire van a politika zajától Csíksomlyó csendje? Dávid Ibolya igazságügyi miniszter válasza: "Csíksomlyó, a zarándoklat meg az én keresztény katolikus vallásom teljesen független attól, milyen zajok vannak pillanatnyilag a politikában. Jó lenne persze, ha azok csitításában a keresztény hit és a keresztény értékrend, valamint az egymás iránti felelősség és a társadalmi szolidaritás is nagyobb szerepet játszhatna. S az is jó lenne, ha a keresztényi alázat, amely mindannyiunkra jellemző kellene hogy legyen, megjelenne végre már a politikában is, illetve a közéletben." Németh Zsolt államtitkár: "A politika zajától hálistennek messze van Csíksomlyó. Azért jövünk ide, mert a fáradt ember rászorul arra, hogy évente legalább egyszer felüdítse a lelkét, még akkor is, ha református." Torgyán József mezőgazdasági miniszter: "Nézőpont kérdése, mert kérem én úgy gondolom, hogy a csíksomlyói búcsú mára már az egész magyarság zarándoklatává nőtte ki magát. Lassan-lassan olyan lesz, mint a mekkai zarándoklat. Minden magyarnak legalább egyszer el kell zarándokolnia ide. Mint 'zarándoklat' távol van ugyan a politika zajától, de hitem szerint mégsem jelenne meg ezen a zarándoklaton sok száz ezer magyar, ha nem húzódna meg mögötte egy olyan fájdalmas politikai helyzet, amelynek Trianon a neve. Mindenképpen megható látni ennyi ember közös hitét, amely hegyeket képes elmozdítani." Semjén Zsolt államtitkár: "Bizonyos értelemben messze, bizonyos értelemben közel van a politika zajától Csíksomlyó csendje. A napi pártpolitika zűrzavarától mindenképpen mesze, de a nemzetpolitikához nagyon is közel. Mert azt gondolom, Csíksomlyó a nemzet sorskérdésének is a szimbóluma. Itt ugyanis soha nem arról van szó, hogy az anyaországi magyarság támogatja-e s mennyiben az elszakított területeken élő magyarságot, hanem éppen ennek a fordítottjáról, vagyis arról, hogy az elszakított területeken élő magyarság példásan és hatékonyan erősíti nemzettudatában és atyái örökségében az anyaországi magyarságot! Mi sokkal többet kapunk itt, mint amennyit tudunk adni." /Jakab Gábor: Csíksomlyó. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 18./
2004. augusztus 16.
Unitárius világtalálkozót tartottak a Székelyudvarhely melletti Szejkefürdőn. Jeruzsálem, Mekka és Csíksomlyó után Szejkefürdő is zarándokhellyé vált, mégpedig az unitáriusok szent helyévé. Egyházi és nemzeti közösségerősítő szándékkal indították el az Egyetemes Unitárius Találkozót, a székelyudvarhelyi unitárius egyházközség keblitanácsának 1998-ban hozott határozata alapján. Aug. 14-én hatodik alkalommal gyűltek egybe Erdély unitáriusai Szejkefürdőn, de érkeztek egész Európából és a tengerentúlról is. Az ünnepség Orbán Balázs szobránál kezdődött a homoródalmási fúvószenekar toborzójával, lovas felvonulással, a lelkészi kar körmenetével és zászlóátadással. Vass Mózes kőhalmi lelkipásztor kiemelte: „Mindannyian vándorok vagyunk eme földi élet rövid és keskeny útján”. „Én is egy vándor vagyok, képzeletbeli átalvetőmben a Biblia és Orbán Balázs könyve, A Székelyföld leírása. A hit és a szülőföld szeretete hozott el Szejkefürdőre. Jöjj, légy vándortársam, bárhol is élsz a nagyvilágban.” Szabó Árpád püspök beszéde után Mikó István, a magyarországi unitárius egyház főgondnoka köszöntötte a résztvevőket. /Kosztolányi Katalin: „Mindannyian vándorok vagyunk”. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./
2006. június 7.
Csiki Emese bátran kifejtette, soha nem volt a csíksomlyói búcsún. Az araboknak ott van Mekka. Életcél számukra legalább egyszer megtenni azt az utat. Európában itt a Camino. Szentek, pápák, püspökök, királyok, ismert filmszínészek is megjárták azt az utat. Mi készteti az embereket őszintén zarándokolni? Somlyó egy állomás. Ha elmegyek, biztosan jobb leszek? Nem ábrándulok ki valamiből? /Csiki Emese: Hm, … Csíksomlyó? = Népújság (Marosvásárhely), jún. 7./
