Máj. 19-én Sepsiszentgyörgyön tartotta évi közgyűlését az Erdélyi Ötvenhatosok Bajtársi Társasága. Az egyesület új elnököt választott, és döntött arról, hogy együttműködési kapcsolatra lép a magyarországi '56-os Szövetséggel. Koszorúkat helyeztek el a főtéri parkban a kommunizmus áldozatainak és meghurcoltjainak emlékére állított kopjafánál. A Társaság alelnöke, Puskás Attila és a hírhedt Szoboszlay-perben életfogytiglanra ítélt Ferencz Béla Ervin ferences szerzetes felidézte a múltat. A résztvevők ellátogattak a Székely Nemzeti Múzeumba, megnézték az 1956. évi magyar forradalom és szabadságharcot felidéző korabeli fényképekből, dokumentumokból összeállított kiállítást. A magyarországi '56-os Szövetség képviseletében Sinkovics Gyula országos elnök, Schütter Tibor ügyvezető elnök és dr. Czeglédi József szóvivő, a politikai foglyok országos szövetsége (POFOSZ) debreceni szervezetének nevében Kondor Zoltán üdvözölte az erdélyieket, akiknek részéről több javaslat hangzott el arra vonatkozóan, hogy létre kell hozni az egész Kárpát-medencét átfogó ötvenhatos bajtársi társaságot. A közgyűlés a mezőfelei Kacsó Tibor leköszönő elnököt tiszteletbeli elnökké kiáltotta ki, helyébe Józsa Csaba bibarcfalvi születésű, Sepsiszentgyörgyön élő nyugalmazott tisztviselőt, volt ötvenhatos elítéltet bízta meg az elnöki teendőkkel. /(benkő): Ötvenhatosok találkozója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 21./
2001. november 2.
Az 1956-os forradalom budapesti eseményeinek gyergyószentmiklósi résztvevője, az 1999-ben az 56-os Lovagrend Vitézévé avatott Salamon László, aki 1956 után börtönbüntetést szenvedett, idén október 13-án újabb kitüntetést vett át az 56-os Vitézi Lovagrendtől: a Nagykeresztet Csillaggal, ami Erdély főkapitányává avatja. A kitüntetést a lipótvárosi római katolikus templomban vette át az országos főkapitánytól azon az ünnepségen, amely újabb 28 erdélyi 56-os meghurcoltat avatott az 56-os Vitézi Lovagrend Vitézévé. Salamon László tudomása szerint eddig ő az egyetlen kitüntetett Erdélyből a Nagykereszt Csillaggal, és a vele járó törzskapitányi címmel, amelyekkel együtt felhatalmazást kapott a lovagrendtől, hogy vitézzé avassa Németh Zsoltot Székelyudvarhelyről, Kacsó Tibort Mezőfeléről, Lakatos Pált Alsórákosról, Bordás Attilát Székelyudvarehelyről és Lőrincz Károlyt Vargyasról. A kitüntetésnek kizárólag erkölcsi értéke van, anyagi adomány nem társul hozzá, tájékoztatott Salamon László, aki a forradalom október 21-én tartott gyergyószentmiklósi megemlékezésén megvonta a magyar szabadságharc eseményeinek mérlegét. A megemlékezés után a gyergyószentmiklósi temetőben, az 56-os áldozatok emlékművénél Páll Árpád polgármester, Dézsi Zoltán alprefektus, Pest megyei önkormányzat alpolgármestere és a történelmi egyházak képviselői is méltatták a forradalom üzenetét. /(gál): Salamon László, Erdély főkapitánya. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./
2002. július 13.
Maros megyében tíz falu lehetőségeit térképezte fel az EMKE /Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület/. A falvak természeti adottságaira, kirándulási lehetőségekre, történelmi örökségeire is tekintettel voltak. Így például Szentdemeteren, Bözödön, Mezőfelében, Kibéden, Nyárádszentimrén, Pókában, Holtmaroson, Magyarón, Görgényüvegcsűrön és Sárpatakon mérték fel a helyi adottságokat . Ezekben a falvakban és környékén számos olyan család él, akik már berendezkedtek vagy igyekeznek berendezkedni a vendégfogadásra. Az EMKE az iskolai történelemórák kiegészítése céljából e tevékenységekbe a középiskolákat is bevonná. Kis Zoltán hangsúlyozta, az EMKE azt szeretné elérni, ha a romba dőlt kastélyok, romos templomok, vármaradványok nem csupán a turistákat vonzanák, hanem a befektetők érdeklődését is felkeltenék, akik elhanyagolt örökségeink megmentésére hajlandók volnának anyagiakat áldozni. /Antal Erika: Fejleszteni a kultúrturizmust. = Krónika (Kolozsvár), júl. 13./
2003. június 23.
Jún. 21-én Sáromberkén tartották a Maros-Mezőségi Egyházmegye református kórusainak Teleki Sámuel nevével fémjelzett találkozóját. A vendégeket Szász Zoltán maros-mezőségi esperes üdvözölte, később pedig felavatta az újjáéledt sáromberki kórus zászlaját. Közjátékként Nemes Ildikó tanárnő megszólaltatta az ez év májusában felújított nyolc regiszteres orgonát. A bensőséges hangverseny során fellépett a marosvásárhelyi Szabadság utcai gyülekezet Hozsánna kórusa, a mezőfelei dalosok, a marosvásárhelyi Szabadi úti gyülekezet Egyetértés és Szeretet kórusa, a székelykakasdi gyülekezeti dalkar, a sáromberki megújult vegyes kar, a marosvásárhelyi felsővárosi gyülekezet Choral vegyes kara és a marosvásárhelyi kistemplomi gyülekezet Evangélium vegyes kara. /Bölöni Domokos: Kórustalálkozó Sáromberkén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./
2003. október 7.
Okt. 3-án Mezőfelében eltemették Kacsó Tibort, az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság örökös tiszteletbeli elnökét, a Magyarok Világszövetségének erdélyi küldöttét. Varga László marosvásárhelyi ny. lelkész búcsúztatta egykori rabtársát. A sírnál Tófalvi Zoltán mondott búcsúbeszédet. A Magyarok Világszövetségét Patrubány Miklós elnök és András Imre elnökségi tag képviselték. Az MVSZ elnöke megköszönte Kacsó Tibor szolgálatát. Ha ma az MVSZ eljutott az 56-os magyar forradalom értékeihez, az Kacsó Tibornak is köszönhető - mondta az elnök, majd e szavakkal búcsúzott: "Fájlalom, Tibor bátyám, hogy most mentél el, amikor székely népünk az önrendelkezéséért vívja harcát, és amikor magyar nemzetünk a kettős állampolgárság megteremtésével próbálja visszaszerezni elrabolt méltóságát. De tudjuk, harcunkban mindvégig velünk leszel. Nevedet felírjuk azon magyar emberek neve mellé, akikről a magyar nemzet soha sem feledkezhet meg." /MVSZ Sajtószolgálat: Eltemették Kacsó Tibort. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 7./
2003. október 25.
Kacsó Tibort /Mezőfele, 1931. febr. 7. - Mezőfele, 2003. okt. 1./ koholt vádak alapján 25 év kényszermunkára ítélték. A rendszerváltozás után a részben visszakapott családi birtokon gazdálkodott élete végéig. Az Erdélyi 56-osok Bajtársi Társasága elnökévé választották, később a társaság örökös tiszteletbeli elnöke lett. Ő képviselte az erdélyi 56-osokat a Magyarok Világszövetségében. Halála előtt készült vele a beszélgetés. 1959. jún. 6-án letartóztatták Csíkszeredában, fegyveres szervezkedést akartak rá bizonyítani. Addig verték, amíg végül aláírta a jegyzőkönyvet - benne a fegyveres szervezkedés vádját is. Az ügyész halálbüntetést kért. A börtönben tudta meg, hogy 25 év kényszermunkára ítélték. Raboskodott Szamosújváron, később Peripraván és Grinden. Pokoli hely volt. Csatornát ástunk, gátat építettek, de a legborzasztóbb a nádirtás volt. Hajszolták őket, szusszanni sem volt idejük. Az őrök kapanyéllel, derékszíjjal verték őket. 1964-ben jött a közkegyelmi dekrétum. Nem amnesztia, közkegyelem! Peripraván olyan emberekkel volt együtt, mint Veress Sándor, Lay György, Varró János, Mózes Árpád, Páll László, Jamandi Emil, Fülöp Dénes, Erdős János, Fodor Pál. Később Veress Sándorral való barátságából jött létre az 56-os Társaság. /November 4. után lettünk ötvenhatosok. Beszélgetés Kacsó Tiborral, az Erdélyi 56-osok Bajtársi Társasága örökös tiszteletbeli elnökével. = Krónika (Kolozsvár), okt. 25./
2003. december 31.
A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Maros megyei szervezete Marosvásárhelyen levő oktatási központjában dec. 20-án állandó jellegű nép- és iparművészeti kiállítást nyitottak. A bemutatóteremben az RMGE-tagok által - sásból, fából, háncsból, fűzfavesszőből - készített tárgyak kaptak helyet. A sáromberki gazdakör fonott kerti bútorokat, a mezőfeleiek gyékényből készült haszon- és dísztárgyakat, kalotaszegi varrottasokat állítottak ki. Megtekinthetők továbbá a szovátai László János és fia által készített fafaragások, címerek is. /(kilyén): Sásból, háncsból, fűzfavesszőből... = Népújság (Marosvásárhely), dec. 31./
2002. január 4.
A körülbelül 800 lakost számláló mezőségi falunak, Mezőszabédnak nem kedvez, hogy Mezőfele községhez tartozik. A főúttól való távolsága miatt az elszigetelt, elhanyagolt települések életét éli. Az ingázó felnőtt és főként az iskolás gyermekek számára nagy gondot jelent, hogy ki kell gyalogolniuk a főútig, ahol a Mezőség irányából érkező autóbuszok nem biztos, hogy felveszik az út szélén várakozó szabédiakat. Az elszigeteltség nem ijeszti meg a betelepülőket, jobbára romák jönnek. A szegényes óvodába 34 gyermek jár. A legszegényebbeknek ilyenkor, télidőben, még a ruha és cipő is gondot jelent. Az iskola sikeresen pályázott az Illyés Alapítványnál, s tévé- és videokészülékkel, valamint számítógéppel gazdagodott. Az unitárius többségű faluban 60-ra tehető a reformátusok száma, akik jelenleg ideiglenesen egy raktárban tartják az istentiszteletet, mivel az ősszel beomlott a dombra épített templom. A jövőben újjáépítik a templomot. Az unitárius lelkész, Jenei Sándor Levente és felesége a fiatalokkal való foglalkozásra összpontosít. Vásároltak egy számítógépet, amellyel a fiatalok az internet révén bejárhatják a világot, angol nyelvtanfolyamot is szerveznek, s Szabédi betyárok néven indult tánccsoport. A Szabédi Napokat megszervezik az idén is. /Bodolai Gyöngyi: Ahova még a busz se jár. Mezőszabéd, a jobb sorsra érdemes falu. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 4./
2005. május 10.
A különbözőségek varázsa címmel tartottak egyhetes bemutatót a romániai nemzetiségek a kormány és az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala rendezésében, a megnyitót Markó Attila államtitkár tartotta. A rendezvényt a FUEN kongresszusára időzítették, hogy a kisebbségvédelmi kongresszuson részvevők láthassák román kormány kisebbségekkel kapcsolatos politikáját. A folklórrendezvényre a gyergyóalfalvi Domokos Pál Péter Népi Együttes kapott meghívást. A meghívott népművészek között volt Nagy Margit a Maros megyei Nagykendről, aki természetes anyagokból készült virágkompozícióit állította ki. Az immár veterán meghívott Páll Ágoston korondi keramikus mellett megjelent fia, Páll Árpád is. Péter Julianna, gyergyókilyénfalvi népi alkotó a kiállításon élőben mutatja be a gyöngyfűzést. A mezőfelei Pápai házaspár nádból font tárgyaival aratott sikert. A gyergyóalfalvi népművészeket Kanadába hívják, ahol magyar találkozót akarnak szervezni. /Béres Katalin: A romániai nemzeti kisebbségek újabb seregszemléje. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./
2005. június 24.
Elhunyt Bandi Dezső /Magyarsáros, 1919. okt. 7. – Békéscsaba, 2005. jún. 23./ képzőművész, népművelő, művészeti író, aki 1957 és 2004 között több ezer népi alkotó munkáját serkentette, irányította. 1963-ban a Magyar Autonóm Tartományban 170 népi alkotási kört vezetett, a hagyományos szövés, fonás, kötés és varrástechnikákat tanította, neki köszönhető a mezőfelei gyékényszövés, a kendi szedettes és más helyi hagyomány felélesztése. Új alapokra helyezte az öntevékeny műkedvelő-alkotó mozgalmakat. Szobrászként indult, a budapesti képzőművészeti főiskola végzettje volt. Az abásfalvi és a ravai háborús emlékművek az első jelentős alkotásai, még 1943-44-ben. Később művészi kerámiával foglalkozott, majd saját művészi karrierjéről lemondott, hogy a pusztulóban lévő erdélyi magyar népművészet továbbélését segítse. Világhírűvé váltak az irányításával készített szalma- és rongyszőnyegek is. Számos cikket, monografikus igényű összeállítást közölt egy-egy község népi kultúrájáról. A népi faragások motívumfejlődése, szimbolikájának alakulása és formavilága egyaránt foglalkoztatta. Évente faragótáborba vitte Marosvásárhely tehetséges gyermekeit. 80. születésnapja alkalmából Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnökének aranyérmével tüntette ki életműve elismeréseképpen. 2004-ben költözött kisebbik lányához Békéscsabára, ahol 2005. június 23-án reggel váratlanul elhunyt. /Elhunyt Bandi Dezső. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./
2006. október 11.
A tűrőképesség határát súrolta a hírhedt „négyesfogat” – Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály és Révai József – törvénytipró gazdaságpolitikája. 1953-ban Rákosinak le kellett mondania miniszterelnöki tisztségéről, helyette a szovjet vezetés Nagy Imrét jelölte ki. Megalakult a Nagy Imre-kormány, a miniszterelnök parlamenti programbeszédében új gazdaság- és népbarát politikát hirdetett meg. A pártapparátusra és a hírhedt Államvédelmi Hatóságra (ÁVH) támaszkodó Rákosi rögtön elkezdte az aknamunkát. Közben Moszkvában is megfordult a széljárás, Rákosi szabad kezet kapott „az antimarxista” Nagy Imre félreállítására. A forradalom előzményei között volt az 1949-ben kivégzett kommunisták, Rajk László, Pálffy György, Szőnyi Tibor és Szalai András, az úgynevezett Rajk-ügy elítéltjeinek, 1956. október 6-án történt újratemetése, amelyen az eseményen résztvevő mintegy húszezer ember ÁVH-ellenes jelszavakat skandált. Budapesten a Műszaki Egyetemen október 22-én tartott gyűlésükön fogalmazták meg azt a 16 pontot, amely a forradalom elfogadott programja lett. A cikk felvázolta a forradalom főbb eseményeit, a forradalom leverését, a megtorlást. 1958. június 16-án kivégezték Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimesi Miklós újságírót, több társukat pedig börtönbüntetésre ítélték. Történt mindez annak ellenére, hogy Kádár János kezdetben ígéretet tett: senkit sem fognak bebörtönözni a forradalomban játszott szerepéért. A magyar forradalom mély hatást gyakorolt a romániai magyar, de nem csak a magyar közvéleményre. Október 24-én, Mátyás király szülőházában, Kolozsváron tartottak gyűlést a képzőművészetis hallgatók. A Szekuritáté már másnap megkezdte a letartóztatásokat. A temesvári egyetemi hallgatók 1956. október 30-i gyűlésükön, többek között, a szovjet csapatok Romániából való kivonását, a beszolgáltatások enyhítését, a munkások béremelését, és az egyetemi autonómia szavatolását követelték. Válaszként a Szekuritáté tömeges letartóztatásokat hajtott végre. Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégium néhány diákja kezdeményezésére létrejött a Székely Ifjak Társasága (SZIT). A SZIT tagjait letartóztatták, a kolozsvári katonai törvényszék pedig súlyos börtönévekre ítélte őket. Az 1956. november 4-én Brassóban létrehozott Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége (EMISZ) volt a legnagyobb valamennyi erdélyi szervezkedés közül. Egy év múlva tömeges letartóztatásokkal, és hetvenhét EMISZ-es fiatal bebörtönzésével válaszolt a hatalom. Letartóztatták az érmihályfalvi Sass-féle csoportot, a mezőfelei Kacsó Tiborékat. A Partiumhoz kötődik a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezete, a SZVISZ, amelynek több tagját súlyos börtönévekre ítélték. Letartóztatták az ún. Dobai-csoportot is. A Szoboszlay Aladár katolikus plébános köré tömörülő csoport a kommunista rendszer megdöntését célozva a többpártrendszer bevezetésének szükségességét és tervezetét vázolta fel. A Szoboszlay-perben ötvenhat elítéltnek közel 1300 évnyi börtönbüntetést, tizenegy halálos ítéletet osztottak ki, tíz kivégzést végrehajtottak. /Papp Annamária: Magyarország, Erdély – 1956. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./
2006. október 17.
Kacsó Tibor (1931-2003) az Erdélyi 56-osok Bajtársi Társaságának előbb elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt. A forradalom után 25 év kényszermunkára ítélte a hatalom. A rendszerváltozás után ő képviselte az erdélyi ötvenhatosokat a Magyarok Világszövetségében. Három éve, október 3-án kísérték ki a mezőfelei családi sírkertbe. Több helyen dolgozott, Csíksomlyón, a volt katolikus iskolában volt nevelő. Nem sokkal azelőtt vitték el a ferenceseket, a barátokat. Volt egy kereszt az iskola dísztermében, jöttek, hogy azt el kell tüntetni. Nem lesz az jó, mert műemlék, nem szabad hozzányúlni – mondta erre Kacsó Tibor. Kitalálta, hogy készítenek egy ládát, azzal leborítják, a ládát meg vörös papírral vonják be s ráírnak egy-két Sztálin idézetet. Így is tettek. Később ezt a láda-ügyet is a nyakába varrták. Azután volt egy összetűzése a tanfelügyelőkkel egy Luca-kép miatt: leesett a falról a rendezkedés közben, s nem tették vissza azonnal a többi pártvezér közé. Ezért kitették állásásból. Hányódott munkanélküliként. Végül szolgának alkalmazták a György-Pál villába. Kosztért, lakásért nevelősködött is másodállásban. Később a csíkszeredai gazdasági iskolában lett tanár. Sztálin halálakor szabadult az édesapja, akit kulákként elvittek, de akkor már nem volt hova hazamenni. Elvették mindenüket. Négy évig törvénytelenül élt Csíkban, nem tudott bejelentkezni. És jött 1956. október 23-a. „Az erdélyi ötvenhatosok tulajdonképpen november negyedike után lettek ötvenhatosok. Ezt nem szabad elsimlizni! Akkor voltunk magyarok, amikor már semmilyen előnyt nem várhattunk a forradalomtól” – mondta Kacsó Tibor. 1959. június 6-án letartóztatták. Egy Kiss Lajos nevű tiszt és Bartus Károly ezredes vallatták. Először fegyveres szervezkedést akartak rábizonyítani. Hiába tagadta a vádat, addig verték, amíg aláírta a jegyzőkönyvet. Fenyegették, nehogy visszavonja a tárgyaláson a jegyzőkönyvben leírtakat. Ő azonban visszavonta a »vallomást«. Ennek ellenére az ügyész halálbüntetést kért. A hivatalból kinevezett védőügyvédje vele, mint elsőrendű vádlottal, nem is beszélt. Végül 25 év kényszermunkára ítélték. Elvitték Peripravára, azután Grindre. Csatornát ástak, gátat építettek, de a legborzasztóbb a nádirtás volt. Az őrök kapanyéllel, derékszíjjal verték őket. Az 1960-as volt a legborzalmasabb év. Volt egy részeges, vad parancsnoka a lágernek. Ez mindent elkövetett, hogy megtörje a rabokat, még ha belehalnak is. 1964-ben jött a közkegyelmi dekrétum. Nem amnesztia, közkegyelem. Kacsó Tibor leült a huszonötből több mint öt évet. 1964. július 31-én érkezett haza. Peripraván olyan emberekkel volt együtt mint Veress Sándor, Lay György, Varró János, Mózes Árpád, Páll László, Jamandi Emil, Fülöp Dénes, Erdős János, Fodor Pál... Aztán a Veress Sándorral való barátságából jött létre az 56-os Társaság. Sokan vannak, akik kinevezik magukat ilyen-olyan forradalmároknak, ötvenhatosoknak, közben meg... „Az idő rostál, meg a történelem, nem az ember” – mondta Kacsó Tibor. /Bakó Zoltán: Erdélyi ötvenhatosok. A történelem rostál, nem az ember. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./
2007. július 23.
Hajlik a nád? nevet viselte a második Székely Mezőségi Hagyományőrző Folklórtalálkozó, a székely mezőségi táncosok seregszemléje, mely Mezőfele sportpályáján zajlott. Július 21-én a kánikulában tíz falu táncosai, énekesei, zenészei mutatták be, milyen színvonalon őrzik zenei és mozgásbeli anyanyelvünk értékeit. A 70-es években a községben Veress Ilona magyartanárnő vezetésével megszületett néptánc- és népi gyermekjáték-mozgalom viselte ezt a nevet, mert Mezőfelében sokan ma is nádnak, lapos nádnak mondják a gyékényt. A mostani találkozó szervezői a Pro Regio Egyesület, a Mezőcsávási Polgármesteri Hivatal, a községek helyhatóságai valamint a helybeli Mezőfeléért Egyesület. Nem falunként kell megvívni a fennmaradás nehéz küzdelmét, hanem közösen egy összekovácsolódott térségben, s ezt szolgálják ezek a találkozók is, amelyek az ismerkedés, a barátkozás mellett a hagyományőrzés történelmi felelősségére figyelmeztetnek – mondotta nyitóbeszédében Brassai Zsombor, a Pro Regio Egyesület elnöke. /(bodolai): A tánc olyan, mint a fű. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 23./
2008. november 17.
„Nekünk újból és újból azt a kérdést kell feltennünk, mire jó a széthúzás, mire jó a megosztottság – mondta Markó Béla, az RMDSZ elnöke múlt heti kampányútjának mezőfelei csúcsrendezvényén. Mezősámsondon az Európa-hírű citerazenekar fogadta az RMDSZ jelöltjeit. /Lokodi Imre: Érdekünk az egység. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./
2009. november 3.
Az 1956-os magyar forradalomról, erdélyi kihatásairól ma már egyre többet tudunk, írta Dr. Ábrám Zoltán. A forradalmat követő erdélyi megtorlások sorába tartozik nyolc érendrédi (Szatmár megye) lakos meghurcolása is. Közöttük van a cikkíró nagyapja, Ábrám Sámuel, aki mezőfelei (Maros megye) születésű. 1959. november 3-án az állambiztonság emberei egyszerre tartóztatták le őket. Tíz hónapig az akkori tartományi központban, Nagybányán a Szekuritátén kínozták és vallatták őket, ezalatt családtagjaik semmit sem tudtak hollétükről és a vád tárgyáról. Az államhatalom megdöntésére irányuló fegyveres felkelés tervezése vádjával a katonai ügyész halálbüntetést kért volna a fővádlottra, Bujdosó Gézára, míg a többiek legkevesebb 15 év börtönt kaptak volna. Az érendrédiek pere ugyanabba a vádpontba tartozott, mint a két évvel azelőtt letárgyalt érmihályfalviaké, ami két ártatlan ember kivégzésével végződött. Szerencsére a Nagybányán lezajló nyílt tárgyalás kedvező fordulatot vett. A tárgyalásra beidézett koronatanú lelkiismeret-furdalás miatt visszavonta addigi vallomását. Az államhatalom nem bocsátott meg neki: még aznap ellenőrzést tartottak Varga József üzletvezetőnél, és sikkasztás miatt három évet kapott. A Kolozsvári Katonai Bíróság 1960. szeptember 3-án hozta meg ítéletét az érendrédi vádlottak ügyében. Államellenes szervezkedés, illetve a feljelentési kötelezettség elmulasztása vádjával Bujdosó Géza állatorvost (58 éves) 15 évi kényszermunkára, Kovács Lajos zootechnikust (28 éves) 10 évi nehéz börtönre, Szaleczki Miklós nyugdíjas kántortanítót (75 éves) 7 évi nehéz börtönre, Ábrám Sámuel gazdatisztet (52 éves) 5 évi elzárásra, Avasán Gyula körorvost (32 éves) 4 évi elzárásra, Fischer Lajos tanítót (38 éves) 4 évi elzárásra, Kiss Miklós gazdálkodót (37 éves) 3 évi elzárásra, Truczkai Sándor kovácsot (50 éves) 3 évi elzárásra ítélték. Az ártatlanul elítélt érendrédiek Szatmárnémeti és Szamosújvár börtönei után a Duna-delta koncentrációs táborába, Peripravára kerültek. A politikai foglyok lágerében embertelen körülmények között kubikosmunkát végeztek, nádat vágtak. Ketten büntetésük letöltése után szabadultak ki, a többiek 1963 telén amnesztiával kerültek haza. A hozzátartozók kérésére, kétéves utánajárást követően a Legfelsőbb Bíróság 1998-ban helyt adott a legfelsőbb ügyész előterjesztésének az érendrédi meghurcoltak ellen hozott ítélet megsemmisítésére. Rehabilitálásukkal, az emléküket idéző márványtábla tíz évvel ezelőtti leleplezésével a hozzátartozók erkölcsi kötelességüknek tesznek eleget. /Dr. Ábrám Zoltán: Az érendrédi politikai elítéltek emlékére. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 3./
2009. december 10.
A mai gyermekek egyre kevesebbet játszanak, a hajdani csoportos játékok pedig, ha nem lenne az óvoda, talán feledésbe merülnének. Ezért jó, hogy H. Szabó Gyula igazgató kezdeményezésére a Kriterion újra kiadta Veress Péter Ilona nyugalmazott magyar szakos tanárnő Mezőcsávási gyermekfolklór című könyvét. A kötet négy falu, Mezőcsávás, Mezőfele, Mezőménes és Galambod rendkívül gazdag gyermekfolklórját mutatja be, énekes-táncos, szórakoztató játékok, mondókák, kiszámolók, nyelvgyakorlatok, csúfolók, hangutánzók stb. 1559 szövegváltozatán át. Az anyagot Veress tanárnő húsz éven keresztül mintegy 300 tanítványa segítségével gyűjtötte. Ebből sokat régen elfeledtek volna, ha egy lelkes pedagógus nem vállalkozik a megörökítésükre. A tanárnő Kolozsváron végezte az egyetemet. A gyűjtés során felkereste az idős embereket, akik először nehezen beszéltek a régi gyermekjátékokról. /Bodolai Gyöngyi: Játékból szőtt élet. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 10./
