Bukarest vendége lesz dec. 6-8-a között Antonio Milani tábornok, a NATO dél-európai szövetséges erőinek helyettes parancsnoka. Ezzel viszonozza Dumitru Cioflina nagyvezérkari főnök novemberi látogatását a NATO nápolyi parancsnokságán. /NATO-vendég Bukarestben. = Magyar Hírlap, dec. 3./
1996. szeptember 7.
A római La Sapienza Egyetem és a nápolyi egyetem keleti intézete rendezi meg szept. 9-14-e között a IV. Hungarológiai Kongresszust. A szervezőbizottság elnöke, Sárközy Péter, a La Sapienza Egyetem tanszékvezető tanára tájékoztatott a hungarológiai kutatásokról, melyek Olaszországban a legjelentősebbek, ahol nyolc egyetemen van magyar tanszék. Ez nagy szó, mert nincs még egy országok, ahol két magyar tanszék van. Olaszországban a két legnagyobb központ Róma és Nápoly 30-50 hallgatóval, ezért is ez a kettő rendezi a kongresszust. Országosan 100-200 hallgató van a magyar szakon, évente 20 fő doktorál magyar irodalomból. Az egyes egyetemeken folyó hungarológiai kutatások koordinálására jött létre 1985-ben a római székhelyű Egyetemközi Hungarológiai Központ. A millecentenárium évében tíz kötet jelent meg ennek a központnak a gondozásában, amely tíz éve rendszeresen publikálja évkönyvét /Rivista di Studi Ungheresi/, amelynek tizedik száma Györffy György, Nemeskürthy István, Pásztor Lajos és más kutatók tanulmányait közli. - 1977-ben alakult meg a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság, amely ötévenként rendezi a hungarológiai kongresszusokat. A mostanin első alkalommal jelen lesznek a kisebbségi magyar kutatók is. Erdélyből 70-80-an, a volt Jugoszláviából és Szlovákiából ötvenen, Kárpátaljáról is szép számmal. A magyar kultúra és a keresztényég lesz a kongresszus témája. A magyar minisztérium, az MTA és az Illyés Alapítvány hozzájárult a költségekhez, de a kiadások 99 százalékát az olasz fél állja. /Népszabadság, szept. 7./
1998. június folyamán
Május utolsó napjaiban Ottawában tartotta ülését az 1984-ben alakult Kanadai Magyarságtudományi Társaság, melynek tagjai a magyarság kultúráját, történelmét akadémiai szinten kutatják. Titkárságuk a Torontói Egyetem Magyar Tanszékén van. Dr. Tari Andor, a Guelphi Egyetem professzora, a Kanadai Magyarságtudományi Társaság elnöke József Attiláról tartott előadást, a Nápolyi Egyetem tanára, Amadeo Francesco gyönyörű magyarsággal ismertette egyik legújabb, Erdéllyel foglalkozó tanulmányát, Dreisziger Nándor, a kingstoni Katonai Akadémia történelem tanára Sztálin 1939 és 1945 közötti, Erdélyre vonatkozó terveiről beszélt. A hivatalos publikációk között látott napvilágot Galántha H. Judit rövid összehasonlító tanulmánya a ladakhi és erdélyi szokásokról, a Kőrösi Csoma Sándor korára vonatkozó közoktatási hasonlóságokról. - 1999-ben a québeci Sherbrooke városka melletti Bishop Egyetem látja majd vendégül a Kanadai Magyarságtudományi Társaságot. /Galántha H. Judit: A Kanadai Magyarságtudományi Társaság konferenciája. = Nyugati Magyarság (Budapest, Montréal), jún./
2002. október 17.
Szőcs Géza javasolta, hogy Budapesten állítsák fel az 1956-os forrdalaom reprezentatív emlékművét. Ez az emlékmű Magyarország egyik új szimbóluma lehetne. "Ennek az alkotásnak a főváros egyik legjobban látható pontján kellene hirdetnie minden itt élő és minden errejáró számára, hogy kis népek is képesek nagy tettekre. Ez a világraszóló, XXI. századi új Szabadság-szobor, mint látomás, kihívás és feladat, talán képes lesz egyesíteni a nemzetet..." "Első körben azokat szeretném megszólítani, akiknek élete, személye, sorsa, életműve szorosan kötődik 1956-hoz, 1956 előkészítéséhez és emlékének ébrentartásához - s ha javaslatom ezek egyetértésével találkozik, meglesz annak az esélye, hogy átfogó társadalmi, politikai és kulturális konszenzus teremtse meg azokat az alapokat, amelyeken felépülhet az emlékmű...". A felhívás aláírói: Faludy György; Halda Aliz - a Nagy Imrével együtt kivégzett Gimes Miklós menyasszonya; Gyenes Judith - Maléter Pál özvegye; Király Béla - az 1956-os Nemzetőrség főparancsnoka; Jánosi Katalin - Nagy Imre unokája; ifj. Bibó István - Bibó Istvánnak, a Nagy Imre-kormány miniszterének fia; Pongrátz Gergely - a Corvin-köz parancsnoka; Szilágyi Júlia - Szilágyi Józsefnek, Nagy Imre mártír munkatársának lánya Az 1956-os emlékművel kapcsolatos felhíváshoz eddig csatlakoztak: Barta Tibor agysebész; Benyhe István tanár-közgazdász; Bodor Ádám író; Bollobás Enikő egyetemi tanár; Csicsery-Rónay István író; Csoóri Sándor költő; Entz Géza művészettörténész; Eörsi István költő; ifj. Feszt László képzőművész; Amedeo Di Francesco egyetemi tanár (Nápoly); Félicie M. de Gérando-Teleki műfordító; Herner János irodalomtörténész; Illyés Mária művészettörténész; Kalapáti Ferenc költő; Kemény Katalin író; Kertész Imre író; Kodolányi Gyula költő; Kolozsvári Papp László író; Lászlóffy Aladár költő; Orbán György zeneszerző; Thomas Ország-Land újságíró; Hans Henning Paetzke műfordító; Pekár István, a Duna Televízió elnöke; Rajk László műépítész; Selmeczi György zeneszerző; Szakály Sándor történész; Szepes Erika esztéta; Szerdahelyi István esztéta; Szeremley Huba vállalkozó; Szilágyi Sándor szerkesztő; Szörényi László irodalomtörténész; Takács Jenő zeneszerző; Tempfli József püspök; Tőkés László püspök. Aláírom, ha ez az emlékmű nem a kommunizmus megreformálásának, hanem legyőzésének szimbóluma akar lenni - mondta Pongrátz Gergely. Ám a helyszín inkább a Városligetnél, a Sztálin-szobor helyén lenne megfelelőbb - vélekedett a Corvin-köz parancsnoka. Végül megegyeztek abban, hogy ez utóbbi inkább egy 56-os emléktemplomnak lesz méltó helyszíne - olyannak, csak nagyobbnak, amilyent Kiskunmajsára tervezett Csete György. Egyébként Kiskunmajsán van az ország egyetlen 1956-os múzeuma, melyet Pongrátz Gergely maga hozott létre. /Felhívás az 1956-os emlékmű létrehozására. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./
2003. november 6.
Ujj János gyakorló történelemtanárként hívta fel a figyelmet arra, hogy a most is használt hazai tankönyvekben is vannak bántó adatok. A XII. osztályos egyik alternatív történelemkönyv szerint Erdélyben a magyarok behatolásával megkezdődött az erőszakos katolizálás, s a katolikus püspökségek elfoglalták az ortodox püspökségek helyét. (Így!) Az egyetemes történelemmel három évvel korábban megismerkedett tanulók valószínűleg rég elfelejtették, hogy a kelet-nyugati egyház szakadása 1054-ben következett be, addig legfeljebb keleti vagy nyugati rítusú egyházról beszélhetünk. Azt meg kevesen tudják, hogy a nyolc történelmi magyar püspökséget Szent István királyunk alapította még 1038-ban bekövetkezett halála előtt. Tehát az egyetlen erdélyi, a gyulafehérvári katolikus püspökség már jóval az egyházszakadás előtt működött (!). Az sem mellékes, hogy a keleti rítusú püspökségek (tehát több?) létezéséről egyetlen római, vagy konstantinápolyi dokumentum sem tesz említést. - A középiskolás tankönyv szerint az 1848-49-es erdélyi román forradalom úgy ér véget, hogy a forradalmi csapatokat a világosi csatában legyőzte az ide behatolt orosz hadsereg, s azok előtt tették le a fegyvert! A fegyvert valójában nem a román csapatok, hanem a Görgey vezette forradalmi magyar hadsereg egységei tették le. Generációk nőnek fel tévhitben, hogy a hódító magyarok elfoglalták országukat. Ilyen történelemszemlélet mellett nehéz lesz a többségi polgárt az ellenkezőjéről meggyőzni. S még nehezebb szobrot állítani a szabadság magyar mártírjainak! /Ujj János: Történelemszemlélet. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 6./
2002. január 23.
A magyar nyelv és kultúra jelenlétének, ismertségének erősítése a világban, a magyar nyelvoktatás színtereinek pontos feltérképezése lesz többek között a Balassi Bálint Intézet feladata; a magyarságtudomány fejlesztését célzó központot Pálinkás József oktatási miniszter avatta fel jan. 22-én Budapesten. Az ünnepségen magyar nyelven tartott előadást Amedeo de Francesco, a nápolyi egyetem professzora, Balassi-kutató. /Balassi Bálint Intézet a magyarságtudományért. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 23./ A Balassi Bálint Intézet (Bp., I. Somló út 51.) a közel fél évszázados múltra visszatekintő Magyar Nyelvi Intézet és az 1989-ben alapított Nemzetközi Hungarológiai Központ jogutódja. Az Oktatási Minisztérium 2002. január 1-jei hatállyal hozta létre az intézetet, mely megfelelő feltételeket biztosítva a magyar nyelv tanulásához és a magyar, mint idegen nyelv magas szintű elsajátításához, a magyar kultúra terjesztéséhez határokon belül és szerte a világban. Hasonló intézmény a British Council, a Goethe Intézet, a Francia Intézet, a Dante Intézet, a Cervantes Intézet, a Puskin Intézet stb., melyek kiterjedt intézményhálózattal rendelkeznek. Legfőbb céljaik: vonzó országkép kialakítása, a nyelvoktatás, a kultúra ismertetése és terjesztése, információszolgáltatás a lehető legszélesebb körben. A magyar nyelv és kultúra oktatásának, kutatásának és terjesztésének már működő külföldi központjai a Collegium Hungaricumok (Berlin, Bécs, Moszkva, Párizs, Róma), a Kulturális Intézetek (összesen 13, Romániában a bukaresti Magyar Kulturális Központ), a külföldi egyetemi és magyar oktató- és kutatóhelyek kormányközi egyezmények keretében kiküldött vendégoktatókkal és lektorokkal (összesen 39, Romániában Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetem, a Bukaresti Tudományegyetem Hungarológia Tanszéke és Marosvásárhelyen a Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozatán), valamint a külföldi magyar oktató- és kutatóhelyek nem kormányközi egyezmények keretében kiküldött oktatókkal (összesen 40). Intézményes keretek között 32 országban folyik hungarológiai tevékenység: Amerikai Egyesült Államok (3 helyen), Ausztria (3), Belgium, Bulgária (2), Csehország (3), Dánia (2), Észtország (2), Finnország (5), Franciaország (8), Hollandia (3), Horvátország (2), India (2), Izrael, Japán (2), Jugoszlávia (2), Kanada (2), Kína, Korea, Lengyelország (4), Macedónia, Nagy-Britannia (3), Németország (10), Olaszország (11), Oroszország (3), Portugália, Románia (4), Svédország (2), Szlovákia (5), Szlovénia (2), Törökország, Ukrajna (2). A Balassi Bálint Intézetnek a Magyar Nyelvi Intézet és a Nemzetközi Hungarológiai Központ tevékenységének a folytatása mellett számos új feladata lesz. Az oktatói, felkészítői feladatok folytatásán túl az intézményi kapcsolattartás körének bővítése, a magyar nyelvoktatás színtereinek pontos feltérképezése, tanár- továbbképzés, kulturális rendezvények és tudományos konferenciák szervezése, könyvtári szolgáltatás, szakmai háttéranyagok kidolgozása, kutatás, kiadványok megjelentetése, kapcsolattartás, adatbázis működtetése, információszolgáltatás és számos más, a magyar nyelvet és kultúrát, a magyarságtudomány minél szélesebb körű megismertetését és népszerűsítését szolgáló tevékenység. Az intézet alaptevékenységéhez tartozó feladatok között szerepel a határon túli magyarok oktatásával és a magyar nyelv ápolásával kapcsolatos feladatok ellátása, továbbá a határon túli magyar és magyar nyelvet oktató pedagógusok és más szakemberek továbbképzésében való részvétel, valamint nyelvi, szaknyelvi utóképzés és magyarságismereti, kisebbségi kurzusok szervezése. A Balassi Bálint Intézet honlapjáról – www.bbi.hu – elérhető lesz a magyarságtudománnyal kapcsolatos minden ismeretanyag. /(Guther M. Ilona): Balassi Bálint Intézet. A magyarságtudomány új központja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./
2006. március 17.
Különös könyvet mutattak be a csíkszeredai Mikóvár kápolnatermében – fordítója, a háromszéki származású, ma Magyarországon élő, olasz szakon végzett Zágoni Zsolt bukkant rá a Széchenyi Könyvtárban. A Gál Sándor életrajza, avagy a székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból című könyv a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadónál jelent meg. Benne az 1848-49-es szabadságharc székelyföldi eseményeiről maga Gál Sándor mesél. A csíki ezredes olasz nyelven megírt visszaemlékezéseiből 1861-ben Nápolyban állítottak össze könyvet, „de épp azok olvashatták a legkevésbé, akiknek szánták” – mondta Szőcs János történész. Zágoni Zsolt szakdolgozata készítésekor döntött a könyv lefordítása mellett. Amikor a Széchenyi Könyvtárban végignézte a Gál-katalógus 50-60-as jegyzékét, már tudta, hogy le fogja fordítani a művet – vallotta. Zágoni a könyv kilencven százalékát Gál Sándor saját írásának tartja. /Daczó Dénes: Székely ezredes – taljánul. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./
2008. május 16.
A Romániából Olaszországba irányuló bevándorlás évek óta erősödik, az Olaszországba került romániai állampolgárok (köztük szép számmal romák) sokszor csak az olasz nagyvárosok (Róma, Nápoly, Milánó, Torino) peremén létrejött sátortáborokban tudnak letelepedni, amelyek a bűnözés melegágyai. Az olasz rendőrség adatai szerint 2006. január 1. és 2007. június 30. között a bevándorlók közül a romániaiak követték el a legtöbb súlyos bűncselekményt. Az Olaszországban élő román állampolgárok szövetségének adata szerint 2007-ben másfél millió román állampolgár dolgozott Itáliában, közülük – becslések szerint – legfeljebb 300 ezernek van munkavállalási engedélye. A választásokon hatalomra került, Berlusconi vezette jobboldal szigorú intézkedéseket tervez az illegális bevándorlás és a nyomában terjedő bűnözés megfékezésére. /A romániaiak követték el a legtöbb bűncselekményt. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./
2008. június 21.
Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház (KÁMSZ) igazgatója elmondta, Shakespeare III. Richárdjának próbái folynak, ugyanis Nápolyba készül a Pantagruel sógornője című darabbal, és a Shakespeare-mű szereplői közül több személynek is el kell utaznia. A színház nemrég tagja lett az Európai Színházi Uniónak (UTE), így az egyetlen magyar nyelvű színháza az UTE-nak. Tompa Gábor tovább sorolta az elismeréseket, ennek ellenére idén a kolozsvári társulat egyetlen produkcióját sem hívták meg a pécsi POSZT-ra, de a határon túli magyar színházak kisvárdai fesztiváljára sem. – Anyaországi mellőzés? – kérdezte Tibori Szabó Zoltán. – Ennél több – válaszolta Tompa Gábor, szerinte „mára Magyarországon a színházi értékrend a feje tetejére van állítva”, belterjes „a kis magyarországi színházi társadalom”, lemaradt a világ legtöbb színházi dolgáról. Van egy neves színikritikus Magyarországon, aki a kolozsváriak előadásait mindig elmarasztalta. Tompa szerint a kolozsvári társulat nem szorul rá, hogy magyarországi fesztiválokról díjakat hozzon haza. Tompa elítélte a magyarországi színházi szakmát: „minimális színházi iskolájuk sincs, állandóan kioktatják a határon túli színjátszást”. /Tibori Szabó Zoltán: Teatrianon. = Népszabadság (Budapest). jún. 21./
