A parlamentben Buchwald Péter szenátor megkérdezte a román kormány főtitkárát, kivizsgáltatja-e Funar kolozsvári polgármester korrupciós ügyeit. /Buchwald Péter szenátor parlamenti interpellációja. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./ Az ülésen Corneliu Vadim Tudor, a Nagy Románia Párt elnöke védelmébe vette Funart és felszólította az igazságügyi minisztériumot, hogy sürgősen vizsgálja az RMDSZ állam- és alkotmányellenes akcióit, és helyezze törvényen kívül a romániai magyarság érdekvédelmi szervezetét, Frunda György szenátort pedig vessék börtönbe /azért, mert Strasbourgban a román hatalom álláspontjától eltérő válaszokat adott/. A szenátusi felszólalások előtt Iliescu elnök "románellenes lobbizással" vádolta meg az ellenzéki pártok Strasbourgban járt képviselőit. /Mag Péter, Bukarest: Támadások az RMDSZ ellen. = Népszabadság, máj. 26./ Zsigmond László képviselő pedig Vacaroiu kormányfőhöz intézett interpellációjában Rimnicu Vilcea helyi lapjában megjelent cigányellenes kirohanásról szólt. A román főügyész erről úgy vélekedett, hogy az nem meríti ki a faji pogromra való uszítást. "Mindez megerősíti a gyanút és félelmet, hogy a román hatóságok nem nyújtanak védelmet a kisebbségeknek a pogromok és üldözések ellen." - szögezte le Zsigmond László. /Bogdán Tibor: Az RMDSZ feloszlatását kérték a román felsőházban. = Magyar Hírlap, máj. 26./
1996. november 1.
Egy éves előkészület után indult útnak harminc Kolozsváron tanuló református teológus, hogy felkeresse és számbavegye a havasalföldi szórvány magyarságot. A missziót az Erdélyi Református Egyházkerület Diaszpóra Alapítványa szervezte, gyakorlatilag Vetési László szórványügyi előadónak köszönhető az "expedíció". Ennek eredményéről számolt be Vetési László Brassóban, a lelkészi értekezleten. A teológusok Ramnicu Valceán, Targovistén, Giurgiuban, Ploiestiben, Orsován, stb. házról házra jártak, hogy felleljék a magyar családokat és közösen elmondjanak egy imát. Az ott élők elszigeteltségben élnek, magukra maradtak, nem kapnak nyelvi, kulturális utánpótlást. A vallási, nyelvi környezet hiánya miatt a gyermekek már ortodoxok, románul beszélnek. Ahol bizonyos számú magyar él, igyekeztek létrehozni magyar közösséget. Pozitív példa Ramnicu Valcea, ahol Lazar Rozália Zelma már elkezdte a szervezőmunkát, magyar közösséget teremtett. Jelenleg az EMKE segítségével 300 kötetes könyvtáruk van. Az RMDSZ még nem lépett a szórványkérdésben. Jelenleg sem a világi, sem az egyházi intézményeknek nincs főállású alkalmazottja /Vetési is csak félállású/. A püspökségek még nem gondoltak arra, hogy kiemelten foglalkozzanak a szórványkérdéssel. - Magyar származású fiataloknak magyarságélményt kellene nyújtani, magyar környezetbe vinni őket, állapították meg az értekezleten. /Brassói Lapok (Brassó), nov.1./
1999. január 21.
A bányászok jan. 21-én áttörték a felállított csendőrtorlaszt, többszáz csendőrt ejtve foglyul, majd folytatták útjukat Ramnicu-Valceaba. Az összecsapásnak az első jelentések szerint 70 sebesültje volt. Jan. 21-én délután lemondott Gavril Dejeu belügyminiszter. Azonnal kinevezték utódát, Constantin Dudu Ionescu volt miniszteri rangú védelmi államtitkárt, aki letette az esküt, majd leváltotta Stan Stangaciu csendőrfőnököt, Anghel Andreescu tábornokot, az Õrző- és Védelmező Szolgálat vezetőjét nevezve ki helyébe. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./
1999. január 22.
Emil Constantinescu államfő jan. 22-én kora reggel feltételesen szükségállapotot hirdetett ki Románia egész területére: amennyiben a Ramnicu-Valceaban tartózkodó tüntetők nem indulnak vissza a Zsil völgyébe, jan. 22-én 14 órától a szükségállapot érvénybe lép. Éjjel a kormány rendeletet fogadott el a rendkívüli állapotról. Radu Vasile kormányfő kész személyesen tárgyalni a bányászok vezetőivel. Emil Constantinescu államfő a kihirdetett szükségállapot bevezetését elhalasztotta a Radu Vasile miniszterelnök és a bányászképviselők közötti tárgyalások befejeztéig. Cozia kolostorában Radu Vasile megkezdte tárgyalását a Miron Cozma vezette bányászküldöttséggel. Négy órás tárgyalás után a felek a munkakonfliktus befejezéséről tájékoztattak, részleteket nem közöltek. A bányászok incidensek nélkül hazaindultak. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./
1997. január 30.
Jan. 29-e és febr. elseje között tartották meg Budapesten az Önkormányzati tudásátadás esélyei című konferenciát. E találkozó része a már két éve tartó önkormányzati tréningnek, amelyen a HTMH támogatásával és szervezésében a Kárpát-medence polgármesterei és más, önkormányzati tisztségviselők vesznek részt. A tizennégy erdélyi RMDSZ önkormányzati tisztségviselő, valamint három román nemzetiségű tanácsos részvételét az Ügyvezető Elnökség Önkormányzatokért és Területi Szervezetekért Felelős Főosztálya szervezte meg. Ezen kívül ? a HTMH külön meghívottjaként ? Romániából részt vett Verestóy Attila és Seres Dénes szenátor, Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, valamint Petrozsény, Targu Jiu és Ramnicu Valcea polgármesterei. A konferenciát Kuncze Gábor belügyminiszter nyitotta meg, politikai bevezetőt mondott Törzsök Erika, a HTMH elnökhelyettese és Tabajdi Csaba politikai államtitkár. A magyar kormány részéről előadást tartott Zsuffa István, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára, Tóth Sándor PHARE-irodavezető és dr. Balázs István kormányfőtanácsos. Magyarország, Szlovénia, Horvátország, Felvidék és Délvidék meghívott előadói mellett, Erdélyből Kolumbán Gábor, a Hargita megyei tanács elnöke tartott előadást az Önkormányzatok részvétele, tapasztalatai önkormányzat-fejlesztési támogatási programokban címmel. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 3., 958. sz./
2000. április 28.
Megjelent a Levél, a szórványmissziós gyülekezeti lap /Kolozsvár/ húsvéti száma. Önhibájukon kívül szórványsorba süllyedt kálvinista református és nem református magyarok sirámai sírnak fel a Levél soraiból. Máramarosban, a Bánságban, a Mezőségen, Moldvában teológiai hallgatók fáradoznak azon, hogy megtalálják, összegyűjthessék a maradékot. Ramnicu-Valcea városában, ahol még templom sincs, a hívek az ökumenikus istentiszteletek alkalmával erősítették hitüket. A Szeben megyei Szentágotán, a fiatal segédlelkész nemcsak az imádság hajlékáról, hanem magyar anyanyelvű iskola létesítéséről is álmodozik. /Id. Kun Árpád, a Diaszpóra önkéntes munkása: Levél. A szórványmissziós gyülekezeti lap húsvéti számából. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./
2000. augusztus 2.
A Diaszpóra Alapítványt 1993-ban alapította Vetési László, református lelkész. A fő célkitűzés a szórványok megmentése volt, nemcsak egyházi, hanem oktatási, művelődési szempontból is. Orbán Lajos, a református teológia frissen végzett hallgatója, már 1995 óta dolgozik az alapítványnál. Elmondta, hogy az 1992-es népszámlálási adatok alapján kidolgoztak egy munkaprogramot: feltérképezték a szórványokat. 1996 nyarán a Kárpátoktól délre fekvő területeket térképezték fel teológusokból álló munkacsoportokkal. Ennek eredményeként az Erdélyi Református Egyházkerület megújította a pitesti-i és a Ramnicu Valcea-i lelkészi állásokat. 1997-ben Moldovában és Bukovinában folytatták a munkát Mindenütt nagyon nagy szeretettel és örömmel fogadták őket. Ekkor került lelkész Bákóba. 1998-ban a Bánságban dolgoztak és egészen Orsováig mentek le. Az ott összegyűjtött adatokat a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek adták át. Még ugyanebben az évben a szászok lakta dél-erdélyi Királyföldre látogatta, majd a Zsil völgyében rendeztek egy nyolcnapos programot, melynek keretében magyar nyelvoktatással is foglalkoztunk. Az Üzenet református lap mellékleteként megjelentettek egy kiadványt, melyben a szórványokkal foglalkoznak. Ezt minden szórványgyülekezetbe is elküldik. A szervezet anyagi támogatója az Erdélyi Református Egyházkerület és az Illyés Közalapítvány. /Diaszpóra Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./
2001. április 10.
RMDSZ-képviselőkkel folytatott megbeszélésén Miron Mitrea közlekedésügyi miniszter kifejtette, hogy az európai autósztráda Erdély déli részén halad majd keresztül, a Nagylak-Déva-Nagyszeben-Ramnicu-Valcea-Pitesti-Bukarest-Konstanca útvonalon, és nem Erdély középső részén, mint ahogyan az RMDSZ és Magyarország elképzeléseinek megfelelt volna. Magyarország két éve folytat tárgyalásokat Romániával a felépítendő autópálya ügyében, ez az elképzelés a Nagyvárad-Kolozsvár-Székelyföld-Brassó útszakaszt részesítette volna előnyben. Az RMDSZ javaslata elsősorban a Magyarországgal fenntartott gazdasági kapcsolatokat, következésképpen Erdély gazdasági fejlődését befolyásolta volna pozitív értelemben, ezzel azonban a bukaresti kabinet nem ért egyet. /Az autópálya mégis Erdély déli részén halad. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 10./
2002. december 28.
Egy esküvő és kilenc temetés - ez két év mérlege a 220 lelket számláló ploiesti-i Református Szórvány Egyházközségben. Hozzájuk tartoznak a craiovai, pitesti-i, Rimnicu Vilcea-i, Tirgu Jiu-i hívek is, együtt alkotják a ploiesti-i Református Szórvány Egyházközséget. A többnyire vegyes házasságban élő ploiesti-i magyarok csak a református istentisztelet idején válthatnak néhány szót anyanyelvükön. Nem könnyű a Bíró Tivadar református lelkész dolga sem, aki több száz kilométert utazik a szórványgyülekezetekhez. Karácsony előtt az imateremben tizenhárman hallgatták az igét. Ploiesti központjában egyszintes épület ad otthont a református parókiának. A házon található a megyeszékhely egyetlen kétnyelvű, magyar-román táblája is, amely a református lelkészi hivatal létét hirdeti. A 19. század közepén mintegy 250 református lelket tartottak nyilván Ploiesti-en, akik főleg a szezonmunka miatt érkeztek. Bíró tiszteletes két éve szolgál Ploiestiben. A Bíró tiszteletes felügyelete alá tartozó egyházközség több megyét foglal magában. Főleg azóta, hogy Rimnicu Vilcea-i lelkésztársa októberben Ausztráliába vándorolt. A szórványközséghez tartozó református gyülekezetek az elmúlt tíz év során jelentősen megfogyatkoztak. Miközben 1992-ben Prahova megyében még jelentős számú reformátust (és közel ezer magyart) tartottak nyilván, addig idén már csak 654-en vallották magukat magyarnak a megyében, és 220-an reformátusnak. Arges megyében, és itt főleg Pitesti-en jelenleg 1543 magyar nemzetiségűt tartanak nyilván, ebből ezer lélek római katolikus, 115 pedig református vallású. A 220 ploiesti-i református közül ellenben csak hatvanat sikerült megtalálni a tiszteletesnek. Prahova megyében és Pitesti-en például negyvenen, Rimnicu Vilceán 80-an, Craiován pedig ötvenen kérvényeztek magyar igazolványt. /Rostás Szabolcs: Egy esküvő és kilenc temetés. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./
2003. szeptember 25.
A Kárpátokon túl is ének magyarok, szétszórtan. Ramnicu Valceán legutóbb közel háromszázan vallották magukat magyarnak. Ramnicu Valcea városban tavaly októberben megalakult az RMDSZ területi szervezete; mára már negyven tagot számlál. Közös bennük, hogy hazavágynak. Minden érdekli őket, ami erdélyi. Könyvek, lapok, újságok és emberek. A bukaresti RMDSZ-szervezettől bútorok is érkeztek. Egy kis könyvespolc: a Ramnicu Valcea-i magyar könyvtár. Stanescu Szabó Anna, a területi RMDSZ-szervezet elnöke mesélt arról, miként kovácsolódtak közösséggé az otthonuktól messzire szakadt magyarok. 1997-ben Ramnicu Valceára érkezett Szabó Attila református lelkész. Ő volt az, aki felkutatta a magyarokat, és istentiszteleteket tartott számukra. Támogatást főként Pataki Júliától, az RMDSZ bukaresti parlamenti képviselőjétől kapnak. Ő "patronálja" a valceai szervezetet, fogadóórákat tart a magyaroknak, újságokat küld nekik. Ramnicu Valceán március 15-ét is megünnepelték. Stanescu Szabó Annakezdeményezte a magyarórákat is. Általában nyolc-tíz gyermek jön össze. /E. Ferencz Judit: Magyar sziget Olténiában. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), szept. 25./
2002. május 10.
A magyar igazolványt igénylők felkeresése alkalmat adott az Ókirályság déli tartományaiban (Munténia, Dobrudzsa, Olténia) élő magyar közösségek meglátogatására. Általában idősebbekről van szó, túlnyomó többségük vegyes házasságban él, gyermekeik, unokáik már nem tudnak vagy csak nagyon alacsony szinten tudnak magyarul. Ennek ellenére vállalják magyar identitásukat és legtöbbjük igényli a magyar igazolványt, egyes esetekben a vegyes házasságból született gyermekek és unokák is. Eddig 151-en igényeltek magyar igazolványt és ez a szám a közeljövőben legalább megkétszereződik. A találkozások alkalmával mindenütt igényelték, hogy nemzeti identitásuk megtartásához szükség lenne anyagi feltételeit megteremteni az együttlétüket biztosító helyiség működtetésének. Galacon létezik az RMDSZ-nek egy területi szervezete. A galaci református templom rendelkezik egy melléképülettel, ahol a lelkész lakásán és irodáján kívül még létezik egy szoba, itt RMDSZ-irodát lehetne működtetni, és alkalmas lenne a városban élő magyarok napi találkozóhelyének létrehozására. Konstancán jelenleg nincs RMDSZ területi szervezet. Egy, ezt megcélzó javaslatot eljuttattak a Szervezési Főosztályra, de még nem terjesztették az SZKT elé. A városban és a megyében (elsősorban Mangálián) élő magyar közösség létszáma a helyiek és a református lelkész becslése szerint lehet tízszerese is a galacinak, így egy magyar ház létesítésére még nagyobb az igény. Konstancában a református egyház megvásárolt egy ingatlant, ahol jelenleg egy imaház működik. Az épületben van egy helyiség, ahol RMDSZ iroda valamint egy kölcsönkönyvtár működhetne. Ramnicu Valceán is több száz, egyesek szerint ezren felüli magyar közösség létezik. A református egyház bérleti szerződés alapján használja az evangélikus szász templomot, melyet a bérleti díj ellentételeként felújítottak az Illyés Alapítvány támogatásával. A templom mellett létezik egy volt, kéttermes iskolaépület, ennek egyik szobáját a Német Demokrata Fórum használja, a másikat átadnák a református egyháznak. Amennyiben döntés születik az RMDSz Ramnicu Valcea-i szervezetének újraalakulására,, akkor az említett helyiség rendelkezésére állna. /Czédly József: Az ókirályság déli tartományaiban élő magyar közösségek helyzetéről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./
2004. augusztus 28.
Aug. 27-én megbeszélést tartott az RMDSZ Szórvány és Szociális Kérdésekért Felelős Főosztálya. Számba vették a Kárpátokon kívül élő közösségeket, szervezeteket. Jelen volt Hapenciuc Adriana Klára, Suceava megyei RMDSZ-elnök, Stanescu Szabó Anna, a Ramnicu-Valcea-i, Pálosi Ferenc, a Konstanca megyei, Benke Pável, a Bákó megyei RMDSZ elnöke, továbbá Garnai Ferenc, a Galac megyei RMDSZ alelnöke. A Communitas Alapítvány Magyar Ház programja keretében az említett területi szervezetek számára minimum 50 négyzetméteres Magyar Ház-központot biztosítanak, fejtette ki Takács Csaba. A négy regáti megyében mintegy 6 ezer magyar él, ehhez képest viszont a júniusi helyhatósági választásokon a szervezetek közel 17 500 szavazatot tudhattak magukénak. /Köllő Katalin: Regáti RMDSZ-szervezetek tanácskozása. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./
2004. november 20.
Szeptembertől a ramnicu-valceai RMDSZ-t területi szervezetté minősítették. Stanescu Szabó Anna asszony a helyi RMDSZ elnöke. Mintegy 20-25-en vettek részt a református istentiszteleten. Az iskola, azaz a gyülekezeti terem egyúttal az érdekvédelmi szervezet székhelye is. Hét éve van állandó jelleggel saját lelkipásztoruk. A legutóbbi népszámlálás alkalmával a megyében 340 személy vallotta magát magyarnak, a választáson mégis 550-en szavaztak az RMDSZ-re. Ramnicu-Valcea városban 100-110 magyar élt. A templomot sikerült szépen rendbe tenniük, az erdélyi testvérgyülekezetek segítségével. A szászok megüresedett templomát használják az itteni magyar reformátusok. Hasonló a helyzet Krajovában, ott is hajdani szász templomot használ a magyar református gyülekezet. A fiatal Székely Attila a krajovaiak lelkipásztora. Elmondta, hogy a telefonkönyvből nézett ki magyar neveket, s akit csak elért, meghívott az istentiszteletre. A templom magyar ház is, mert járnak ide katolikus magyarok is, magyarul énekelni és imádkozni. Hiányzik a magyar szó, a magyar könyv, a magyar zene, mondják az ottaniak az újságírónak. /Sike Lajos: Riport. Vendégségben a regáti magyaroknál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./
2005. szeptember 24.
Szeptember utolsó hetében hagyományos regáti, magyarságfelmérő misszióra indulnak a kolozsvári teológusok. A kilenc főből álló csapat ez alkalommal a Duna mentén a Szörénység és Bánság határvidékét járja be, kiemelt célja a szörénytoronyi (Turnu Severin-i) és orsovai magyarság felmérése. Emellett igyekeznek bejárni és feltérképezni a vidéket. A középkori magyar királyság határvidéke a Kárpátokat is túllépve egészen a Dunáig, a Kazán-szorosig húzódott, és a határok védelmére jelentős számú magyar és székely védelmi erő érkezett. Majd IV. Béla a szörénységi várak védelmével a johannitákat, a terület felügyeletével, Nagy Lajos király pedig a havasalföldi vajdákat bízta meg. A havasalföldi területen a magyarság korai jelenlétéről ma is számtalan magyar helységnév nyomai tanúskodnak. Magyar eredetű hely-, folyó-, pataknév és helységnevek többek között: Arpadia=Árpád, Secui=Székely, Almas=Almás, Unguri, Ungurelu=Magyarok, Orlea=Váralja, Buzau= Bodza, Arges=Argyas, Giula=Gyula, Magher=Magyar. A Kárpátok alatt Secuieni néven megye szerveződött, mely „a Székelyföld havaselvi meghosszabbítása” volt (Iorga), de a magyar királysághoz tartozást Craiova város neve és a régió, Ungrovlahia nevében is mindmáig megőrizte. Mindezek mellett – a feltételezések szerint – a protestánssá vált és elüldözött szászok által alapított, Kálvin (Calvini) nevét viselő helységnév teljesen egyedülálló Kelet-Közép-Európában. Későbbi évszázadokban is jelentős számú volt a kitelepedés, és ezt néhány évtized alatt az asszimiláció követte, de az 50-es éveket követő munkaerő-elvándorlással is számottevő magyar és székely népesség talált otthonra, megélhetésre. A kolozsvári református, unitárius és evangélikus teológus és vallástanárképzős fiatalok 1996-ban kezdték el Moldva, Havaselve és Dobrudzsa telepes magyarságának felmérését. Azóta, részben ennek a munkának köszönhetően, új missziós szórványgondozó gyülekezet alakult Ramnicu Valceán, magyar közösségek szerveződtek Craiován, Motrun, és számtalan városi és megyei RMDSZ-csoport is létrejött. A Vetési László szórványlelkész által vezetett missziós utat az erdélyi református egyházkerület szórványmissziós ügyosztálya és a Diaszpóra Alapítvány szervezi. Az út kiadásait az egyházakon kívül hazai és külföldi alapítványok fedezik. /Kolozsvári teológusok regáti misszióban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./
2005. december 29.
„Évtizedekkel ezelőtt úgy jöttünk ide, hogy kis idő múlva valahogy csak hazamegyünk. Aztán a nők férjhez mentek, a férfiak megnősültek, s szinte valamennyien itt ragadtunk” – kezdett az alig néhány száz fős Rimnicu Vilcea-i magyarság modern kori történetébe Stanescu Szabó Anna, az RMDSZ Valcea megyei szervezetének elnöke. Az iparosítás korszakában az ókirálysági városba sodródott magyaroknak nehéz volt megőrizni nemzeti identitásukat. Sokan beolvadtak, és hallani sem akarnak eredetükről. Akik vállalták nemzeti hovatartozásukat, ’89-ig jóformán nem is tudtak egymásról. Az együvé tartozás örömét az RMDSZ és a református egyház 1990 utáni megalakulása villantotta fel. Sokan megjelentek a székházban, bemutatkoztak, megkapták a magyar igazolványt, és azóta sem látta őket senki. Sokan nem tudták egymásról, hogy magyarok. Csorbai Lorándnak, a református gyülekezet új lelkipásztorának a 120 kilométerre lévő Craiovára és az annál is távolabb fekvő bányavidékre, Tirgu Jiura és Motrura is kell ingáznia. A nagyobb gondot az anyagiak jelentik, egy ilyen kis egyházközség nehezen tartja el a papját. Sikerült testvérkapcsolatot létesíteniük a Szeben megyei Vízakna reformátusaival. Az istentiszteleteket mintegy húszan látogatják, ünnepnapokon viszont kétszer ennyien is összegyűlnek a szász evangélikusoktól bérelt templomban. A római katolikus vallású magyarok a katolikus templomba mennek imádkozni, ha viszont anyanyelvüket akarják hallani, ide jönnek. A római katolikus pap, Balint Ioan nem beszél, nem is imádkozik magyarul. A református egyház és az RMDSZ Rimnicu Vilceán nem csupán szellemi és érdekvédelmi űrt tölt be, hanem valóságos kovásznak nevezhető. Máig sem tudják pontosan, hány magyar él a városban, mert a statisztikai hivatal nem hajlandó adatokat szolgáltatni. A 2004-es választásokon több mint hétszázan adták voksukat Valcea megyében az RMDSZ képviselőjelöltek listájára. A város magyarsága az evangélikus egyháztól bérelt székházban szokott hetente összejönni. /Szucher Ervin: Az újra felfedezett identitás. Sokáig nem is tudtak egymásról a Rimnicu Vilcea-i magyarok. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./
2006. július 10.
Ramnicu Valceán rendezték meg július 8-án az Első Regáti Szórványtalálkozót, amelyre több mint kétszáz magyar érkezett Craiováról, Targu-Jiuból, Ramnicu Valceáról, Orsováról, Ploiesti-ről, Motruról és Szörényvárról. A találkozón beszédet mondott Markó Béla RMDSZ-elnök, aki válaszolt a szórványban élő magyarok kérdéseire. Csorbai Lóránd református lelkész, a találkozó főszervezője, tíz hónapja a Ramnicu Valcea-i református közösség tiszteletese azt mondta, a lelkészek nagy része minél hamarabb szabadulni szeretne a regáti városból. „Sajnos a szórványmagyarság körében nagyon kevesen vannak, akik eljárnak templomba, és aktívan is részt vesznek a gyülekezeti életben.” – jelezte. Ramnicu Valceán az unitárius templom kicsinek bizonyult, emiatt a tágas baptista templomban gyűltek össze. A történet ezelőtt tíz évvel kezdődött, amikor egy Ramnicu Valcea-i magyar asszony kétségbeesett levele nyomán Vetési László református lelkipásztor magyarkeresőbe indult a regáti településekre. Első református istentiszteletét a város egyik kétszobás tömbházlakásában tartotta. „Nagyon sok minden változott, kevesebben vannak a városban, de többen vannak a templomban – hasonlítja össze a jelent a múlttal Vetési. – Bejárták az egész Havasalföldet, Szörényvártól Giurgiuig, magyarokat kerestek. Az EMKE hozott könyvtárat, és az RMDSZ helyi szervezete is megalakult. Vetési szerint a szórványban az egyházat tágabb értelemben kell venni, és tíz év alatt sikerült elérni azt, hogy Ramnicu Valceán vasárnaponként mindenki elmegy a maga templomába, aztán vallástól függetlenül eljön a magyar istentiszteletre is. – Ha én meghalok, kinek szóljon az asszony, hogy temessenek el? – kérdezi kétségbeesetten az orsovai Andrási Béla. – Meghalt egy református ember, Küküllővári Béla Orsován, és senki sem akarta eltemetni. Az orsovaiaknak végül mégis sikerült papot szerezniük, Makay Botond, a resicabányai református lelkész eltemette Küküllővári Bélát. A craiovai Kovács Péter József kezdeményezésére a prédikációk szövegét román nyelvre is lefordítják, hiszen a református istentiszteletre nemcsak magyar ajkú katolikusok, de románok is járnak. Serbanoaica Ilyés Klára, Targu Jiuból kitartóan harcol azért, hogy az ottani magyar közösségnek legyen honnan magyar szót tanulnia. Legfőbb célja jelenleg az, hogy – az RMDSZ segítségével – amolyan vasárnapi iskola formájában megszervezze a fakultatív magyar nyelvű oktatást. Önkéntest keres, aki megtanítaná az egykori bányászok Targu Jiuban maradt családjának gyerektagjait magyarul beszélni. Ehhez támogatást ígért Markó Béla RMDSZ-elnök. „A magyar közösségnek törvényes joga az is, hogy fakultatív rendszerben részesüljön magyar oktatásban” – tájékoztatta a szórványtalálkozó több mint kétszáz résztvevőjét Takács Csaba. Hozzátette, az RMDSZ vezetősége megvizsgálja, hogyan lehet egyvalakit foglalkoztatni, akár a Communitas Közalapítvány egy fiókjának kihelyezésével. Markó Béla arra tett ígéretet, hogy folytatják a szórványkollégium-programot, hogy minél rövidebb idő alatt megfelelő körülmények között lehessen biztosítani a szórványban élő összes magyar gyerek anyanyelvű oktatását. Nagy küzdelem folyik a megmaradásért Ploiesti-en is, az itteni magyar közösség egyik szóvivője a 68 éves Coman Vilhelmina. A ploiesti-i református templom felújításához kért támogatást, hiszen a két-három millió lej nyugdíjból élő hívek számára lehetetlen előteremteni az anyagi fedezetet. Bálint László brassói esperes lelkésztársaihoz hasonlóan azért küzd, hogy az anyagilag stabilabb körülmények között lévő gyülekezetek felvállalják a kis gyülekezeteket, a szórványban élőket. /Gujdár Gabriella, Tapasztó Ernő: Szórványsors vagy sorstalanság. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./
2007. augusztus 20.
Augusztus 19-én Ramnicu Valcea baptista templomában megtartották a Regáti Magyarok Szórványtalálkozóját. „Ennyi magyar élne itt lent, Olténiában?” – csodálkoztak a megjelentek. A magyarázatot a kommunista rendszer idején szülőföldjüktől messzire szakadtak szórványsorsa nyújtja. A valceai, craiovai, motrui, ploiesti-i, orsovai, szörényvári és Targu Jiu-i magyarok sokáig jóformán nem is tudtak egymásról. Egyesek tudatosan nem vállalták identitásukat, mások férjhez menésük utáni, megváltozott vezetéknevük mögött rejtőztek. Megtörtént, hogy szomszéd a szomszédról, munkatárs a munkatársról nem tudta, hogy magyar. Az ország déli részén élő magyarokat megyehatárok és százával mért kilométerek választják el, de összeköti őket újrafelfedezett identitástudatuk. A hétvégi regáti szórványtalálkozóra közel kétszáz magyar jött el az Ókirályság több településéről. Egyesek Erdélytől távol született gyerekeikkel is magyarul beszélnek, mások számára a tavaly először megszervezett találkozó az anyanyelvhez és kultúrához fűző egyetlen, hajszálvékony kötelék. A valceai román baptistáktól kölcsönkapott templomban a helyi nyugalmazott tanítónő tolmácsolásában felhangzott a Szózat. Tízéves fennállását ünneplő Ramnicu Valcea-i református gyülekezet. Az Erdélyi Református Egyházkerület és a brassói egyházmegye segítette őket. Lelkészeket küldtek Olténiába, akik talpra állították a református gyülekezeteket. A magyarok felkutatása 1996-ban kezdődött el a térségben, majd 1997-ben, Csiha Kálmán püspöksége alatt megalakult az első valceai református gyülekezet. Egy év múlva létrejött a motrui és a Targu Jiu-i, 2000-ben pedig a craiovai. Az egyház képezte az RMDSZ helyi szervezeteinek melegágyát is. Targu Jiun a héten RMDSZ-székházat avatnak. Ugyanitt román nemzetiségűek is beléptek a szövetségbe, alelnöki tisztséget is szerezve. „Kik voltunk eddig mi itt?” – tette fel a kérdést Farkas Béla dési származású, évtizedek óta Valceán élő hidrológus. „Kallódó Erdély-darabok”, ahogy egyszer volt lelkészük, Kovács István fogalmazott. „Sokan közülünk utólag ismerik be: életük nagy tévedése az volt, hogy vegyes házasságban élve, nem tanították meg gyerekeiket magyarul” – vélekedett Zsold Béla Bukarestben szolgáló lelkipásztor. „Gorj megyében például a 630 magyar nemzetiségű lakos többsége a bányavidékre telepedett férfi. Ám egy férfinak mindig nehezebb megtanítani a saját anyanyelvére a gyermeket, mint egy nőnek. Éppen ezért nyelvkurzusokat kellene szervezni” – fejtegette Serbanoaica Ilyés Klára, az RMDSZ Targu Jiu-i szervezetének elnöke. A ma is székely tájszólásban beszélő asszonyt büszkeséggel tölti el, hogy oltyán férje nemcsak megtanult magyarul, de ő is felvette párja vezetéknevét /Szucher Ervin: Megtartották a Regáti Magyarok Szórványtalálkozóját. = Krónika (Kolozsvár), aug. 20./
2007. szeptember 10.
A Kárpátokon kívül élő magyar református közösség egyre inkább csökkenő létszámáról számoltak be a Ploiesti-en harmadszor megrendezett református szórványtalálkozón. A főként idős híveknek ez a rendezvény jelentette annak hírül adását: még léteznek anyanyelvükön igét hallgató református közösségek a románok lakta régiókban is. A találkozón ünnepelték meg a ploiesti-i parókia udvarán lévő harangláb 75 éves fennállását is. Bíró Tivadar ploiesti-i tiszteletes, aki már három éve ad otthont a találkozónak, elmondta: pár éven belül megszűnnek a gyülekezetek a kis létszám miatt. Szerinte a kérdés már most is az, hogy ilyen körülmények között támogatni fogja-e a református egyházkerület a Regátban lévő missziós tiszteletesek egyre nehezebb munkáját. A találkozót Nagy Endre galati-i lelkipásztor istentisztelete nyitotta meg, amelyen méltatták Czelder Márton magyarországi missziós pap református gyülekezetalapító munkáját. Az 1800-as évek második felében tevékenykedő Czelder Márton templomokat, parókiákat és felekezeti iskolákat alapított, mára azonban a felekezeti iskolák megszűntek és galati-i, targovistei, brailai, pitesti-i, Ramnicu-Valcea-i, busteni-i és ploiesti-i református templomokban vasárnaponként már alig jár 50-60 személy. Bányai László bukaresti plébános hangsúlyozta, ha maroknyi hívőnek is, de kötelessége a református egyháznak továbbvinni a Czelder Márton elindította hagyatékot. /Oborocea Mónika: Édes-bús szórványtalálkozó. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./
