Mindössze két Szatmár megyei községben /Tasnádszántón és Érkörösön/ kérték magyar nyelv fakultatív tanítását - heti 3-4 órában - azok a magyar szülők, akiknek gyermekei, nem lévén más választásuk, az V-VIII. osztályt románul végzik. Veres József illetékes szaktanfelügyelő elmondta, máshol is volna erre lehetőség. Például Pálfalván, Nagymajtényban és Patóházán, s a jelek szerint igény is, hisz a helybeli magyar gyermekek csak az I-IV. osztályban tanulnak anyanyelvükön. Ám nincs kezdeményező szülő, felelős értelmiségi, aki összeállítaná a névsort és bevinné a tanfelügyelőségre. /Hol van a felelős falusi értelmiségi? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./
2001. március 26.
Tasnádszántón is van már Közösségi Ház, megálmodója, megvalósításának mozgatórugója a 63 éves Hárt János, aki kőműves, ács és gazdálkodó egy időben. A Közösségi Ház ötletét a kisebbségi léttel kapcsolatos megalázások erősítették meg benne. 1945-ben a románok éjjel karókkal felfegyverkezve több magyar ház ablakát, ajtaját törték be, köztük a magyar iskola és a plébánia is kárát szenvedte ennek az akciónak. 1990-ben ez még egyszer megtörtént, megint ablakokat törtek-zúztak. Az 1989-es változás után, amikor magyar előadás volt a kultúrházban, füttykoncert, kiabálás fogadta a fellépőket, így volt ez akkor is, ha iskolai ünnepségen magyar gyermekek léptek a színpadra. Ezért kellett a Közösségi Ház, hogy ebben vegyes faluban legyen egy hely, ahol a magyarság egybegyűlhet. /Fodor István: Tasnádszántó. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 26./
2001. április 29.
Tasnádszántó plébánosa, Jitaru-Szél Antal csángó származású. A Bákótól húsz kilométerre lévő Nagypatakon (Valea Mare) született. A falu egybeépült a községközponttal, Forrófalvával (Faraoani). A két településen legalább nyolcezer lélek él, két plébánia van, a két rendőrön és a közigazgatási személyeken kívül mindenki csángó. A katolikus pasztoráció Csángóföldön még a hagyományos alapokon nyugszik, az új irányzatok nem nagyon törtek még be, és ennek köszönhetően az emberek sokkal jobban irányíthatók. 1989 után egyre népszerűbb lett ez a vidék a nyugati szerzetesrendek körében. Megjelentek a falvakban a férfi és női szerzetesrendek, rengeteg szerzetesi házat építettek, és helyben felszippantották a hivatásokat, nagyon sok fiatal - akiknek számára nincs munkalehetőség - lépett és lép be ezekbe a rendekbe. Egyetlen faluból, a plébános szülőfalujából legalább tizenöt pap származott el különböző vidékekre, többek között Chisinau tavaly januárban felszentelt püspöke, Kósa Anti - vagy Anton. A Iasi-ból kikerült papok felkészültek, és őszintén, mélyen vallásosak, erős hivatástudattal rendelkeznek. A plébános reménytelen vállalkozásnak tartja a magyar nyelv megmentését, ugyanis a csángó kulturális értékek kiölése szisztematikusan folyt. /Fodor István: Gyermekkori álmom volt, hogy pap legyek. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 29.
2002. augusztus 23.
Harminckét település története címet viseli az Otthonom Szatmár megye /Szent-Györgyi Albert Társaság és EMKE, Szatmárnémeti/ helytörténeti sorozat 16. kötete. Merli Rezső, a kötet szerzője. /A települések: Alsóhomoród, Barlafalu, Csanálos, Csomaköz, Erdőd, Józsefháza, Gilvács, Kaplony, Kálmánd, Kigye, Kisdengeleg, Krasznabéltek, Krasznasándorfalu, Krasznaterebes, Királydaróc, Mérk, Mezőfény, Mezőpetri, Mezőterem, Nagykároly, Nagymadarász, Nagymajtény, Nagyszokond, Nántű, Szakasz, Szaniszló, Szinfalu, Tasnád, Tasnádszántó, Túrterebes, Vállaj, Zajta./ A településekből három Magyarország területére esik (Vállaj, Mérk, Zajta), egy pedig, Kigye története már csak mementó lehet. A könyv tartalmazza az egyes helységekből deportáltak névsorát is. /Az Otthonom, Szatmár megye sorozat újabb kötete. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 23./
2002. október 31.
Nov. 3-án a szatmárnémeti MADISZ bábszínháza az Ifjúsági és Sportminisztérium támogatásával Szatmár megye három településén is bemutatja az Irgum Burgum Benedek című bábelőadást: Tasnádszántón, Magyarcsaholyban és Érszakácsiban. /C. L.: Bábelőadás. Megyei turné az "Irgum Burgum Benedek"-kel. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 31./
2003. június 13.
Az egyház az egyetlen összetartó erőnek számít azokban a falusi közösségekben, ahol a súlyosbodó megélhetési gondok elszigeteltséggel is párosulnak. A maroknyi gyülekezetek pár évtized múlva nem fogják tudni fenntartani az egyházat. Ilyen vidékre került a Kurta-Tőtös lelkész házaspár A feleség Érkőrösre, a férj pedig Tasnádszántóra kapott kinevezést. A lelkésznő azóta is az eredeti helyen szolgál, férje pedig Pelében és Kesziben hirdeti az igét. Egy átlagos vasárnapi istentiszteleten harmincan-negyvenen vesznek részt a 190 lelkes érkőrösi gyülekezetben. Érkőrösön a gyülekezetben évente átlagosan négy temetésre kerül sor, a tavaly két gyereket kereszteltek. Kurta-Tőtös Beáta Érkőrösön kívül Sződemeterre és a "Kandelbe" is beszolgál. Mindkét szórványgyülekezetben 40 körüli a lélekszám. Sződemeternek nemrég felújított temploma és parókiája van. Az egyházi élet újjáélesztése a családok végiglátogatásával kezdődött. /Fodor István: Maroknyi gyülekezetek sorsa. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 13./
2003. június 28.
Nyugdíjba vonulása alkalmából a vasárnapi istentiszteleten búcsúztatják Zsiskú János belényesi református költő-lelkipásztort, aki 1965 óta szolgálja az ottani szórványmagyarságot. Zsiskú János /sz. Tasnádszántó, 1936. jún. 29./ 1958-1965 között Szilágyzovány lelkésze, majd 65-től nyugdíjba vonulásáig Belényesben. Írásai jelentek meg a Romániai Magyar Szóban, az Igaz Szóban, az Utunkban, az Előrében, a Bihari Naplóban, a Harangszóban, a Magyar Naplóban és az Erdélyi Magyarságban. Első verseskötete, a Halálos hűség 1995-ben látott napvilágot, társszerzője az Őrtornyaink a Körös völgyén című helytörténeti munkának, Szórvány breviárium címmel próza kötete jelent meg 2000-ben, majd a Beszélgetőkön önmagammal verseskötete. Számos díjban és kitüntetésben részesült. A legnagyobb elismerés gyülekezetének tisztelete és szeretete. Belényesben 528 híve van a gyülekezetnek, 40 taggal vegyes énekkara és 1996-98 között felépült a Megmaradás Háza, a belényesi szórvány kis magyar otthona. Az egyházközség emléklapot jelentetett meg a jeles alkalomból, így fejezve ki tiszteletét és háláját a lelkipásztornak 38 évi áldozatos munkájáért. /(Balla Tünde): Zsiskú János: 38 évi szolgálat nem ér véget. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./
2002. március 13.
Tasnádszántón többévi szünet után ismét lesz magyar V-VIII.osztály - közölte Kónya László megyei főtanfelügyelő-helyettes. Van elég gyermek, s egyúttal növekszik az anyanyelvi oktatás iránti igény. Az első osztályba például a múlt ősszel 21-en iratkoztak. A főtanfelügyelő-helyettes szerint a szükséges tanerő is biztosított. Őszig mindenképpen megoldják a józsefházi magyar V-VIII. osztály ügyét, mely nem csak létszámhiánnyal küzd, de több szaktanár is hiányzik. Legkézenfekvőbbnek az tűnik, ha a közeli (mindössze 4 km-re) lévő Sárközújlakra ingáztatják az érintett tanulókat, hisz ott minden feltétel biztosított. /(sike): Ősztől ismét lesz magyar V-VIII. osztály Tasnádszántón. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./
2004. augusztus 19.
Tasnádszántón 157, Érszodorón 44, Érhatvanban 3 református él. Nagy Róbert András Tasnádszántó szórványgyülekezetben lelkész. Az 1900–as évek elején épült parókia rászorul a felújításra. Alsó tagozatos református gyermek mindössze 10 van Tasnádszántón, és hatodik osztálytól 18 éves életkorig egyetlenegy fiatal sincs a kiöregedőben lévő egyházközségben. Nagy Róbert András beszolgál Érszodoróba és Érhatvanba is. Érhatvanban más felekezetűek is eljárnak az igehirdetésre, sőt olyanok is, akik magyarul már egy szót sem értenek. A fiatal lelkész elégedett a sorsával, és bárhogyan alakul is pályája, bele fog törődni: ott fogja Isten igéjét hirdetni, ahol szükség lesz rá. /Fodor István: Kisgyülekezetek, szórvány–gondok. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 19./
2004. november 10.
Tasnádszántón a helyi RMDSZ idén első alkalommal rendez batyubált, nov. 14-én a Közösségi Házban. Tasnádszántó 2700 lakosából kb. 1600–an tartják magukat románnak, 1100–an magyarnak. A település kisebbségi lakosai részben római katolikus, részben református vallásúak. A római katolikusok száma 550 körül mozog. Utóbbiak a plébánia tőszomszédságában egyfajta kalákában, jelentős németországi támogatással, Római Katolikus Közösségi Házat építettek. Jó ideje már ez az épület ad otthont a kisebbségi rendezvényeknek. Tasnádszántón van művelődési ház, de ennek kulcsát eléggé problémás volt kisebbségi rendezvények számára megszerezni. Amikor pedig olyan több nyelven zajló rendezvényeket tartottak, amilyen például az iskolai ünnepség, a színpadra lépő magyar fiatalokat kifütyülték, szereplésük közben bekiabáltak. Ezért kellett közösségi házat létrehozni. /Boros Ernő: RMDSZ-bál a Közösségi Házban. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 10./
2005. augusztus 7.
Szabó Gy. László, a nagyapa orgonaépítő mester volt, 40 évig űzött mestersége alatt legalább 32 orgonát épített Erdélyben, legalább 150 orgonát javított Székelyföldön, Csángóföldön, Partiumban. A Romániában fellelhető több mint 1100 orgonából legalább ezer hangszer Erdélyben található. Az unokák, a három testvér, hűek maradtak az orgonához: Molnár Csaba és Molnár József orgonaépítő, Molnár Tünde pedig orgonaművész Marosvásárhelyen, a Zeneakadémián doktorált, itthon és külföldön koncertezik sikerrel. Apjuk református lelkész Misztótfaluban, a Misztótfalusi Kis Miklós Múzeum alapítója. Marosvásárhelyen Molnár József megjavította a Keresztelő Szent János plébániatemplom orgonáját, ő hozta rendbe a ferencesek templomának orgonáját, az unitáriusokét, s most kezdi el a marosvásárhelyi Vártemplom orgonájának felújítását. A Vártemplom ugyanis új orgonát kapott Németországból, a régit Molnár a szentélybe viszi, az újat a karzaton építi fel. Molnár József már több mint száz orgonát javított, s újakat is épített Tasnádszántón, Bálványoson. Kiemelkedőbb teljesítménye a kolozsmonostori apátság orgonájának a javítása volt. A kolozsmonostori munka három évig tartott. Az eredmény: az Európai Unió a felújított apátsági templomot és felújított orgonáját európai örökségként Europa Nostra díjjal jutalmazta. /Lokodi Imre: Molnár József tenyere. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 7./
