Enyedszentkirály Csombord és Tompaháza között fekszik. Ladányi Sándor református lelkipásztor 1970 óta szolgálja a közösséget. A templom közelében fekvő lakás, nagy gazdasági udvarral, az udvaron a falusi életmódhoz szükséges felszerelésekkel mind azt igazolja, hogy igazi falusi pappal van dolgunk, aki kiveszi részét a falu közösségi életéből. A hétköznapi gondokról és a falu életéről faggattuk. Jelenleg 180 lelket számlál a gyülekezet, de az utóbbi évtizedek során nem voltak többen 223-nál. Márton Áron püspöknek volt igaza, amikor azt mondta: Erdélyt a magyar anyák veszítették el – állapította meg a tiszteletes. Az ősidők óta működő négy osztályos iskola megszűnt. A régi anyakönyvi kivonatok 6-8-10 gyermekről szólnak. /N. T.: Enyedszentkirályi ereklyék. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 6./
2005. október 24.
Önerőből éledt újjá a kommunizmusban halálra ítélt Fehér megyei Lőrincréve. A Tompaháza községhez tartozó, kétharmad részt magyarok, egyharmad részt románok lakta 270 lelkes mindenki itthon van. A falut a Ceausescu-diktatúra el akarta tüntetni a térképről. A hírhedt faluromboló program szerint nemcsak Lőrincréve, hanem a községhez tartozó Magyarkapud, Pacalka, Meggykerék és Kissolymos is eltűnt volna a föld színéről. Lakóikat a Tompaházára tervezett tömbházakba költöztették volna. Közvetlenül a rendszerváltozás után Lőrincrévén nem voltak túl fényesek a kilátások. Akkor jött a változás, amikor Bárdi János rövid vendégmunka után hazajött Magyarországról. Ő volt családjával az első nagybani zöldségtermesztő. Lőrincrévén ragadósnak bizonyult a jó példa, s ma már gyakorlatilag az egész falu megélhetése a zöldségtermesztéshez kötődik. Horhát Miklós református lelkészt 1983-ban a teológia padjaiból egyenesen Moldvába küldték missziós lelkésznek. A bákói gyülekezet kilencven százaléka Erdélyből „száműzött” magyar orvosokból állt. A Szekuritáté állandóan arra volt kíváncsi: mikor és hol találkoznak, mivel foglalkoznak. Távollétünkben a szekusok hetente dúlták fel a lakásukat. A hívek névjegyzékét akarták mindenáron megszerezni, de azt ő a kabátzsebében hordta, így soha nem jártak sikerrel. Az eredetileg képzőművésznek indult lelkész ma is festeget. Patakfalván is szolgált, ott eltanulta a székelyektől az asztalosmesterséget, bútorait maga készíti. A lelkész patakfalvi kapcsolatai azóta is élnek: a két, nagyjából egyformán 180-180 lelkes gyülekezet összejár, családi barátságok alakultak ki. Ennek hozadéka, hogy a lőrincréviek a székelyektől tanulgatják a lakberendezést, amazok pedig a zöldségtermesztés titkaiba nyernek betekintést. Lőrincrévén szolgált egykor a kolozsvári protestáns teológia rektora, Juhász Tamás. E kapcsolat alapján alakult ki az a szokás, hogy a faluban rendszeresen gyűjtenek zöldséget a teológushallgatók javára. A lőrincrévi református gyülekezet nemrég visszakapta a felekezeti iskolát. A faluban arra alapoznak, hogy a fiatal házasok otthonmaradásával a közeljövőben megáll a népességfogyás. /Benkő Levente: Ahol mindenki otthon van. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./
2009. április 23.
Nagyenyeden a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban mutatták be Szász István Tas Beszédes hallgatás, vagyis a hitel című könyvét. A szerzőt méltatta Csávossy Gyögy, életrajzát Józsa Miklós, a Bethlen Gábor Kollégium nyugalmazott tanára ismertette, verseit Bajusz Katalin művésznő szavalta el. A könyv szerzője Erdélyből települt át Magyarországra, előtte gyakorló orvos volt Tompaházán, Csombordon, Nagyenyeden és Kolozsváron. Orvosi pályája mellett bekapcsolódott az egészségpolitika és a publicisztika világába is. Nevéhez fűződik az orvosi kamara megalakítása, lapokat, folyóiratokat alapított. Szász István Tas Nagy Pál vásárhelyi irodalomtörténész szavaival: „A gyógyító szavak tollforgató doktorává vált, prózában és versben egyaránt”. Írásai főként az Erdélyi Naplóban, az Átalvetőben és más irodalmi folyóiratokban jelentek meg. Leányfalvi lakásában az író elkészítette a Hitel folyóirat múzeumát. /Érsek Attila: Könyvbemutató Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 23./
