Aradon román-magyar külügyi államtitkári találkozót tartottak. Martonyi János és Theodor Melescanu a Kis-Jugoszlávia elleni embargó következményeinek közös megoldásáról tárgyaltak. Megegyeztek a Battonya-Tornya és Méhkerék-Nagyszalonta határátkelők napokon belüli megnyitásáról, a jövőben pedig a Dombegyháza-Kisvarjas határátkelő megnyitásában is. A találkozó napján a kormányhoz közelálló román nyelvű Adevarul Arad magyarellenes cikket közölt Határ vagy sétatér? címmel. Ebben a szerző azt állította, hogy Magyarországról rendszeresen "lejárt határidejű élelmiszereket, irredenta propagandakönyveket hoznak át a határon, s főként mindenféle fegyverek érkeznek Romániába, az RMDSZ paramilitáris szervezeteinek felfegyverzésére." /Népszabadság, júl. 3./
1992. július 14.
Magyar-román szakértői tárgyalásokat tartottak Szegeden, ennek eredményeként jegyzőkönyvet írtak alá arról, hogy egy éven belül határállomást létesítenek Battonya-Tornya és Méhkerék-Nagyszalonta között, később pedig Létavértes és Székelyjó, valamint Nyírábrány és Érmihályfalva között. A magyar fél a környéken élő lakosság igényei szerint szerette volna létrehozni a határátkelőket, a román delegáció viszont /vezetője Buntea Alin, a külügyminisztérium konzuli osztályának igazgatója/ nemzetközi határátkelőhelyeket javasolt, erről azonban csak a két kormányfő dönthet. /Népszabadság, júl. 15./
1992. szeptember 2.
Boross Péter belügyminiszter szept. 1-jén kétnapos látogatásra Romániába utazott, az első napon és Victor Babiuc román belügyminiszterrel együtt Bukarestben aláírta a személyek átvételéről szóló kormányegyezményt - közkeletű nevén toloncegyezményt. A két miniszter egyúttal megállapodást írt alá minisztériumaik közötti együttműködésről, valamint két új határátkelőhely /Méhkerék- Nagyszalonta, Battonya-Tornya/ 1993 végéig történő megnyitásáról. /MTI, Magyar Nemzet, szept. 1./ Másnap Boross Péter Marosvásárhelyre látogatott, találkozott Nagy Győző polgármesterrel, majd a városi tanács tagjaival. A miniszter felajánlotta az általa vezetett tárca és a magyarországi helyi önkormányzati, közigazgatási segítségét. Találkozott az RMDSZ megyei szervezetének vezetőivel is. /Népszabadság, szept. 3./
1993. szeptember 15.
A két külügyminiszter a tanácskozás után összegezte az eredményeket. Melescanu történelmi eseménynek nevezte a találkozót, ahol szó volt a kisebbségekről is, megállapodtak, hogy a jövőben szimpóziumokat szerveznek a kisebbségek státusáról. Jeszenszky Géza hangsúlyozta, hogy a jó viszony kialakítása a magyar kormány régi törekvése. Megállapodtak abban, hogy meg kell szüntetni a határoknál a sorbanállást, két új határátkelőhelyet nyitnak meg /Battonya-Méhkerék, Tornya-Nagyszalonta/, de továbbiakra is sor kerül. A tankönyveket szakértők közreműködésével felülvizsgálják, a diplomákat kölcsönösen el fogják ismerni. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 18-19./
1994. szeptember 3.
Melescanu a Magyar Hírlapnak is nyilatkozott: nem egészen érti, milyen garanciát kellene nyújtani az alapszerződésben a kisebbség számára, hiszen az alkotmány biztosíték, a nemzeti kisebbségek szervezetei az állami költségvetésből kapnak támogatást. Románia elkötelezte magát az 1990-es koppenhágai egyezmény mellett, azonban ebben nem a kollektív jogokról van szó. A súlyos gazdasági nehézségek miatt a tornyai és a nagyszalontai határátkelők nem készültek el. /Magyar Hírlap, szept. 3./
2000. június 24.
Nagyon fontos, hogy találkozom Martonyi János magyar külügyminiszterrel, mert nem normális dolog, hogy bár hat hónapja vagyok ebben a tisztségben, ilyen találkozó még nem volt - jelentette ki Petre Roman külügyminiszter. A román diplomácia vezetője abból az alkalomból nyilatkozott a román-magyar kapcsolatokról, hogy jún. 24-én részt vesz a Közép-Európai Kezdeményezés szegedi külügyminiszteri találkozóján. Petre Roman a megvalósulóban lévő jó példák között említette az átfogó kétoldalú környezetvédelmi megállapodást, amelyről a két szakminisztérium már tárgyalásokat folytat. Petre Roman elmondta, hogy Romániának nincs semmiféle előítélete új magyar konzulátusok megnyitásával szemben. Ezt akkor is leszögezte, amikor tavasszal közölte, hogy a választási év nem megfelelő pillanat a csíkszeredai magyar konzulátus megnyitására. Ezért fogadta sajnálattal, hogy Magyarországon volt olyan újság, mely agresszív hangnemben az ő magyarellenességéről írt. Azt elismerte, hogy Kolozsvárott Gheorghe Funar a helyhatósági választások között durván magyarellenes kampányt folytatott. - A román külügyminiszternek hat hónapja érvényes meghívása van egy hivatalos magyarországi látogatásra - közölte a magyar külügyi szóvivő az MTI kérdésére, Petre Romannak azzal a kijelentésével kapcsolatban, amely szerint természetellenes, hogy az elmúlt fél évben nem találkozott magyar partnerével, Martonyi Jánossal. A román fél bizonyos idő elteltével nyugtázta a meghívást, ám a budapesti tárgyalásokra vonatkozó időpont-elképzelést azóta sem kapott a magyar fél. /Martonyi - Roman találkozó Szegeden. Románia nem kifogásolja az új magyar konzulátusok létrehozását. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./ Petre Roman külügyminiszter jún. 23-án meglátogatta a Tornya-Battonya határátkelőt, ahol megígérte: mindent megtesz, hogy itt a közeljövőben már a 20 tonnás teherszállító kamionok is átkelhessenek. Battonyán az önkormányzat székházában a külügyminiszter szörnyülködve vette tudomásul, hogy a helység ortodox templomában (ahol egyébként egy aradi lelkész teljesít szolgálatot) csupán 200 hívőt tartanak számon, s ezekből alig huszan járnak el vasárnaponként az istentiszteletre. Szükségük van az anyaország támogatására - jelentette ki Kreszta Traján, a Magyarországi Románok Önkormányzatának elnöke. A magyarországi románok elpanaszolták, hogy egyetlen képviselőjük sincs a parlamentben, "viszont nem csak mi állunk rosszul, hanem az összes magyarországi kisebbség. Ígéretekkel ámítanak minket, ám a választások után mindig megfeledkeznek rólunk". Petre Roman megígérte: fellép érdekükben, hisz az anyaországon kívüli románok sorsa is foglalkoztatja. Egyelőre morálisan és könyvadománnyal támogatta őket; nem valószínű, hogy a közeljövőben konkrétan változtatni tud helyzetükön. Petre Roman jún. 24-én tárgyal Martonyi János magyar külügyminiszterrel Szegeden, többek között, a román és magyar állampolgároknak a két ország közötti határátkelőkön való zökkenőmentesebb átkelésének biztosításáról. Később 16 ország külügyminiszterével találkozik a Közép-európai Államok Szövetségének első találkozóján. /Andó András: Helyszíni tudósítónk jelentése. Gyér érdeklődéssel fogadták Petre Romant Magyarországon. = Bihari Napló (Nagyvárad), jún. 24./
2003. október 11.
Okt. 9-én rendezték meg Gyulán a két ország határa menti települések polgármestereinek találkozóját, amely közös zárónyilatkozat elfogadásával fejeződött be. A fő témakör az Arad és Békés megyei határ menti települések idegenforgalmi együttműködése volt. Kreszta Traján, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának elnöke javasolta az egybegyűlteknek: közös állásfoglalásban kérjék a két ország kormányától, fejlesszék a Battonya-Tornya, Szalonta-Méhkerék, Csanád-Kiszombor határátkelőhelyeket, hogy a 3,5 tonnánál nagyobb tengelysúlyú teherautók is áthaladhassanak ezeken. Ugyanakkor Kreszta hangsúlyozta, a kürtösi vasúti határátkelő mellett közúti átkelőt is nyitni kellene. /(Irházi): Határ menti települések találkozója. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 11./
2002. március 21.
A Nyugati Jelen munkatársai márc. 19-én Tornyán találkoztak az olvasókkal. A gondok, a faluközösség sérelmei kerültek terítékre. A határátkelő megnyitásával Tornya a megye egyik nyugati kapujává vált, ez azonban nem látszik meg a település arculatán. A falu szélén, a kishíd tövében egyre nőnek a szemétkupacok. A kultúrház faláról omlik a vakolat, a teteje beázik. Jó ideje az óvodában sincs magyar csoport. Most azonban lenne rá lehetőség: mióta Fekete Erika óvónő jár ki Tornyára, több magyar szülő íratta be gyermekét az óvodába. A magyar csoport beindítását a megyei tanfelügyelőségen a szülőknek kell kérvényezni. Balta János, a Nyugati Jelen igazgatója biztosította a jelenlévőket: a szerkesztőség támogatja azt, hogy szeptembertől legyen magyar csoportja az óvodának. A fakultatív jellegű magyar oktatás beindítását szintén kérvényezni kell. /Balaj Katalin: Tükör. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 21./
2004. március 3.
Egy Arad megyei egyházi építményről szóló írásban bukkant Ujj János arra, hogy milyen nagy múlttal rendelkezik a megyében a román nemzeti egyház. Mert ezen a vidéken már a XII. század elején létezett egy káptalan, amelynek temploma mellett tartották 1131-ben a ,,híres országgyűlést”. Így! Valóban létezett káptalan, országgyűlést is tartottak. Csakhogy az a káptalan a latin és nem a görög rítusú egyházhoz tartozott, az a ,,dieta” pedig a magyar országgyűlés volt. Erre azonban nincs egyetlen utalás sem az írásban! Másutt az egyik megyei görögkeleti kolostor neve eredetének magyarázata megdöbbentő: a szerző szerint ugyanis a Feredeu kolostor neve egy Filoteiu nevű szerzetes nevéből ered. Bár a szerzetes létét sehol sem sikerült igazolni, az egyházi iratok között nincs reá egyetlen írásos bizonyíték sem, de a neve fennmaradt helynévként – állítja a szerző. A feredeu (nyilvánvalóan) a magyar feredő szóból származik, de ezt csak a jegyzetekben sejteti a szerző. Hogy azon a vidékeken magyarok is laktak, arra nincs utalás. Így hallgatják el, tagadják le módszeresen a magyar vagy német helység- és határneveket, így keresztelik át történelmi személyiségeinket, írják át történelmünket, állapította meg Ujj János. Így lett Hunyadi Jánosból Iancu de Hunedoara, Kinizsi Pálból Paul Chinezul, Tornyából Turnu, Kisiratosból Dorobanti, Simonyifalvából Satu Nou. Mindez nyilvánvalóan hamisítás. Mindezek ellen tiltakozni kellene. /Ujj János: Tiltakozni kellene. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 3./
2004. március 23.
Márc. 21-én Tornyán megalakult a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete helyi fiókszervezete. Az eseményen jelen volt Kocsik József Arad megyei RMGE-elnök és Nagy István pécskai alpolgármester is. Az ideiglenes elnök Tóth Piroska, alelnök Köles József lett. /Fenyvesi Nóra: Az első lépés. RMGE-fiók alakult Tornyán. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 23./
2004. április 30.
Országszerte ápr. 30-án zárul az első osztályba való beiratkozások határideje. Eddig kevés gyereket írattak be az első osztályokba, a Csiky Gergely Iskolacsoportba mindössze hetet. Matekovits Mihály helyettes tanfelügyelő szerint idén első alkalommal nem szeptemberben, hanem áprilisban írathatták be első osztályba a gyerekeket. Lehet, hogy ez keveseknek jutott tudomására. Mikelakán megszűnik egy tanítói állás. A mikelakai pedagógusok kb. száz magyar nevű családot látogattak meg, s mindössze négy gyerek iratkozott be az első osztályba. 1990-ben 12 ezer magyar vándorolt ki erről a vidékről. A szülők kérésére Tornyán újraindul a magyar oktatás. Simonyifalván több gyerek iratkozott be, mint amennyire számítottak, s ott még egy tanítói állásra lesz szükség lesz. /Nagyálmos Ildikó: Aradon kevés az első osztályos. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 30./
2004. július 19.
Böcskei László általános helynök kétnyelvű szentmisén megszentelte, megáldotta a kívülről felújított szederháti templomot. Király Árpád aradi esperes, tornyai és szederháti plébános megköszönte a támogatást. A szederháti katolikus templomban három vallás hívei férnek meg békességben. /Templomszentelés Szederháton. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 19./
2004. július 31.
Aug. 1-jén nyílik a Halmágycsúcs községhez tartozó Ácsva (Avram Iancu) faluban a Népszokások és -hagyományok – Határon átnyúló kulturális átfedések elnevezésű néprajzi kiállítás. Az eseményt az azonos nevű PHARE CBC projekt keretében rendezik, amelyet az Aradi Múzeum a békéscsabai Munkácsy Mihály múzeummal közösen nyert el. A tíz hónapig tartó projekt néprajzi kutatásai tavaly november közepén indultak, kilenc települést fogtak át – Arad megyéből Pécskát, Tornyát, Nagypereget, valamint a Ácsvát, Vidrát és Kismagoldot, valamint Békés megyéből Méhkeréket, Eleket és Tótkomlóst. A kutatás során az etnikumok közös szokásait és hagyományait mérték fel. A kutatások összegzéseként kétnyelvű tanulmánykötet jelenik meg az eredményekről beszámoló dolgozatokkal, valamint dokumnetumfilm készül a kilenc érintett településről. /K. K.: Népszokások és – hagyományok. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 31./
2004. szeptember 22.
Péterszabó Ilona régóta gyűjti szülőfaluja, az Arad megyei Tornya falumonográfiájához az anyagot. Keserűen állapította meg, hogy helyi lakosság – nemzetiségre való tekintet nélkül – képtelen fölébredni csipkerózsika álmából, s megrekedt a személyiségpusztító szürkeségben. Nem fogtak össze, nincs egyetlen képviselőjük sem a pécskai városi tanácsban, amelyhez tartoznak, az egykori középületek eltűnnek, a közkutak nem működnek, az egyetlen parkban derékig ér a gyom, a kultúrotthont csak lakodalmakra veszik igénybe. Közöny, nemtörődömség, igénytelenség… Nem akad egy pap, orvos, tanár vagy bárki, aki fáklyavivője lenne a közösségnek. Egy kétgyermekes magyar család mindkét gyermekét egyszerre íratta az első osztályba, de mivel a településen már jó pár éve megszűnt a magyar oktatás, az újrakezdéshez minimum hét gyermekre volt szükség. Hónapokon keresztül győzködték a magyar szülőtársakat, adják ők is magyar osztályba gyermeküket. Egyik nap volt elég gyermek, másnapra már nem. A szülők ilyen-olyan nyomásnak, zsarolásnak engedve, megmásították szavukat. Az igazgató kiutalt a magyar osztálynak egy termet, majd visszavette azt. A helyi román pópa követelte a románok jogainak tiszteletben tartását, később hízelegve megpróbálta átédesgetni a román osztályba a magyar tanítónőt. Végül a tanfelügyelőség munkatársai kiszálltak a helyszínre, és megindulhatott a magyar osztály. /Péterszabó Ilona: A kálvária egy iskolapéldája. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./
2005. július 28.
Július 27-én Tornyán a katolikus templomban 18 pap, valamint nagy számú helybeli és környékbeli hívek részvétele mellett koncelebrációs szentmisével indult a határ menti településeken szolgáló papok második találkozója. Bauer Csaba mezőkovácsházi esperes vezetésével a magyarországi oldalról hattagú delegáció érkezett. Király Árpád aradi esperes a szeretet határtalan terjesztésének a szükségességét emelte ki, amelynek a tavaly decemberi nemzeti kudarc után fokozottan megnőtt a jelentősége. A trianoni határokon átsugárzó szeretet kiterjesztésében nagy felelősség hárul mindkét oldalon a papokra. Az eszmecserén kirajzolódott a határ mentén szolgáló papok rendszeres találkozói megszervezésének a menetrendje. /(balta): Határtalan szeretet. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 28./
2005. augusztus 6.
Tornyán, a határ menti településeken szolgáló papok közelmúltban megtartott találkozójáról Bauer Csaba mezőkovácsházi esperes kifejtette: Valamilyen módon mindnyájan szenvedjük még Trianont, az elmúlt év végi nemzeti kudarc pedig a határtalan szeretetnek az egyre szélesebb körű kiterjesztésére sarkall. Szükséges a családok között létrejövő bensőséges kapcsolat. /Balta János: Elmélyíteni a szeretetet. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 6./ Előzmény: Július 27-én Tornyán a katolikus templomban 18 pap, valamint nagy számú helybeli és környékbeli hívek részvétele mellett koncelebrációs szentmisével indult a határ menti településeken szolgáló papok II. találkozója. /(balta): Határtalan szeretet. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 28./
2005. október 1.
Tornyán a templombúcsú alkalmából adták át rendeltetésének a helybeli temető kápolnáját, amelyet kívül-belül felújítottak és ravatalozó kápolnaként fogják használni /Tornyán felújították a kápolnát. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 1./
2005. november 8.
Rendhagyó megemlékező szertartásra került sor a szederháti temetőben. A manapság 30–40 főre zsugorodott, egykor színmagyar Szederhát közösségben hasonló szertartásra több mint 20 éve nem volt példa. A temetőt az utóbbi időben sorsára hagyták, az elöregedő közösség tagjai nem tudták kitakarítani. Végül Fehér Erzsébet és férje, Manea Ioan embereket béreltek, akikkel kitakarították a temetőt. November 6-án, vasárnap Király Árpád aradi esperes, tornyai és szederháti plébános a templomban megtartott szentmisét követően egy kis busszal szállította ki a temetőbe az időseket. /(balta): Rendhagyó szertartás Szederháton. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 8./
2006. április 15.
Orosházán három album bemutatásával zárult a Művészet határtalanul elnevezésű PHARE–CBC-program, amelyet az orosházi Kulturális Kapcsolatok Egyesülete nyert el a Romániai Képzőművészek Szövetsége Aradi Fiókja partnerségével. Gonda Géza, a Kulturális Kapcsolatok Egyesületének elnöke vetített képes előadásában nemcsak a 2005 őszétől 2006 tavaszáig tartó második rendezvénysorozat eseményeit foglalta össze, kitért a 2004-ben megvalósított első próbálkozásra is. Míg 2004-ben 23-23 aradi, illetve orosházi képzőművész alkotásait láthatta a két város műértő közönsége, a most záruló projektben 26 aradi és 28 orosházi kötődésű képzőművész vett részt, az együttműködés kibővült a fotóművészekkel is, továbbá aradi és orosházi gyermekek a tornyai és a battonyai határátkelőn állították ki rajzaikat. Gonda Géza a jövőben a munkába belevonná a vajdasági szabadkai, sőt a hamarosan Orosházán kiállító nagy-britanniai brightoni fotósokat is. A programzáró három albumot azok főszerkesztője, Olasz Sándor, a Szegedi Tudományegyetem irodalomtörténésze, a Tiszatáj főszerkesztője mutatta be. A program tárlatain kiállító aradi és az Orosházához kötődő képző- és fotóművészeket portréval, rövid életrajzzal bemutató három – magyar, román és angol – nyelvű, valamint a konferenciákon elhangzott előadásokat egybefoglaló magyar nyelvű kiadványokról van szó. Az Arad városát képviselők között volt Kocsis Rudolf, a temesvári egyetem adjunktusa /egyben az albumok társszerkesztője/, Kett-Groza János, az aradi fiók vezetőségi tagja és Szekernyés János művészettörténész, a képzőművész szövetség temesvári fiókjának elnöke is. /Kiss Károly: Művészet határtalanul. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 15./
2006. április 22.
Kerelőszentpál lakói kérik a román államot, hogy az 1950-ben lebontott harangláb visszaépítését és a harangok visszahozását támogassa – áll levelükben. A haranglábat 1795-ben gróf Haller József építtette a település lakóinak. Tornyában három harang lakott, egy 200, egy 400 és 800 kilogrammos. A haranglábat 1950. május 15-én rombolták le, tégláit az állami gazdaság istállóinak építésére használták, a harangokat pedig eladták. Ezek a szóbeszéd szerint egy felső Maros menti település templomába kerültek. A temetőkápolnában levő egyik harangjukat pedig 2002-ben lopták el és a rendőrség azóta sem bukkant a tettesek nyomára. A harangot az éjszaka leple alatt szerelték le és vitték el – tájékoztatott Bertalan László helybeli plébános. A katolikus templom mellett lévő műemlék harangláb is igen rossz állapotban van, s nincs anyagi lehetőségük a javítására. Bár az egyházközség nyilvántartásában a környező falvakkal együtt 900 egyháztag (ebből 750 roma) szerepel, Szentpálon mindössze 120-an fizetik az egyházi hozzájárulást. /(bodolai): Eladott, ellopott szentpáli harangok. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 22./
2006. november 23.
Cseke Attila kormányfőtitkár-helyettes közbenjárására volt szükség ahhoz, hogy a Belügyminisztérium sajtóosztályán is tudomást vegyenek a múlt heti magyar-román kormánymegállapodásról. Cseke közbenjárására a Közigazgatási és Belügyminisztérium most már arról tájékoztatta az ÚMSZ-t: Románia minden szükséges lépést megtesz annak érdekében, hogy 2007. január elsejétől a román állampolgárok személyi igazolvánnyal utazhassanak Magyarországra. A január elsejei EU-csatlakozás után kilenc határátkelőhelyen – Csanádnál, Nagylaknál, Tornyán, Székelyhídnál, Nagyszalontánál, Borsnál, Érmihályfalvánál, Csalánosnál és Peténél – lehet majd átlépni az országhatárt, egyszeri megállással. Az ellenőrzést a román és magyar határőrök majd közösen végzik. /Cseke Péter Tamás: Mégis utazhatunk jövőre személyi igazolvánnyal Magyarországra. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./
2006. december 14.
A kormány határozata értelmében 2007. január 1-jétől bezárják a vámhivatalokat a román-magyar, illetve a román-bolgár határnál, az irodák felszerelését más vámhivatalokhoz szállítják. A nyugati határnál a következő vámhivatalokat zárják be: Pete, Nagyerdő, Nagykároly, Érmihályfalva, Székelyhíd, Biharpüspöki, Bors, Nagyszalonta – vasúti átkelő, Gyulavarsánd, Kürtös, Nagylak, Tornya és Nagycsanád. /Megszűnnek a vámhivatalok a magyar határon. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./
2007. május 19.
A magyarországi Máriagyüdről indult április 16-án Csíksomlyóra tartó zarándokútjára Tóth János magyar állampolgár. Zsebében Bíró László püspök ajánló levele, ki “hitét gyakorló becsületes keresztyén embernek” ismeri a kilométereket egymagában rovó, hitében erős, a családot a nemzet és élet alapkövének tekintő gazdálkodót. Zarándoklatával a lelki elsivárosodásra, a család értékvesztésére, széthullására szeretné felhívni a figyelmet. Útvonalán – Máriagyüd, Mohács, Szeged, Makó, Tornya, Arad, a Maros völgye, Gyulafehérvár, Marosszentimre, Balázsfalva, Segesvár, Székelykeresztúr, Csíksomlyó – minden szembejövőre ráköszön és szóba áll azzal, aki megszólítja. Kezet nyújt, elfogadják, s kézfogásával egy családért elmondott Miatyánkot kér. Tóth János 3 éve készül az útra, indulását 5 hónapos felkészülés előzte meg. Reggel 7-kor indul, naponta 25-45 km-t gyalogol. A szálláshelyekről barátok, ismerősök gondoskodnak. Számításai szerint pünkösdre Csíksomlyóra érkezik. Az úton találkozott még magyar zarándokokkal. Haraszti Mária és Pozsgai Éva Pilisszántóról indultak április 20-án. Útjuk Déván, Csaba testvér szálláshelyén keresztezte egymást. /Takács Ildikó: Imát kér a magyar zarándok kézfogása. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 19./
2007. szeptember 11.
A pécskai önkormányzatban helyet foglaló két szerb nemzetiségű tanácsos kezdeményezésére és az RMDSZ-es Bölöni György támogatásával háromnyelvű helységnévtáblát helyeztek el Tornya bejáratánál. /(irházi): Háromnyelvű helységnévtábla Tornyán. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 11./
2007. december 20.
Valószínűleg Pécska lesz az egyetlen olyan település Arad megyében, ahol karácsonykor élő betlehemesben gyönyörködhetnek az arra járók. Az M-KIDSZ ifjúsági szervezet Tóth Csaba tornyai agrármérnökkel közösen – a pécskai római katolikus plébánia támogatásával – a templomtéren, a szobor szomszédságában december 24-én mutatja be betlehemesét. Denut Evelin, az M-KIDSZ elnöke elmondta: eredeti és maradandó módon szeretnék megünnepelni a karácsonyt. /(ij): Élő betlehemes Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 20./
2008. augusztus 26.
Fájdalmas a végvárak pusztulásáról, a haldoklásáról értesülni. Augusztus 24-én, vasárnap Tornyán a Nemzetiségek találkozója kapcsán előadások hangzottak el magyarul, románul és szerbül a település, illetve a régió történetéről, eltűnt magyar kulturális rendezvényeket szemléltető fotókiállítást lehetett látni, falumúzeumba illő régi szerszámok, használati eszközök, dísztárgyak, gyöngybetűkkel magyarul rótt okiratok gyűjteményén keresztül mutatták be az elődök életét. A tudósítást író Balta János újságíró egykori tornyai diákként emlékezett a néhány évtizede lezajlott közelmúltra, amiről egyetlen előadó sem szólt, mégis meghatározója volt nem csak a tornyai, de a környékbeli magyarság életének is. A magyar nyelvű, bentlakással működött általános iskoláról van szó, ahol nem csak a helybeli magyar, román és szerb, de a szederháti, a kis- és nagyvarjasi diákok is együtt tanultak, két nyelven. Manapság elképzelhetetlen, hogy egy osztályközösségben, ahol a létszám kétharmada magyar, egyharmada román és szerb nemzetiségű, minden tantárgyat, ugyanazon az órán magyarul és románul tanuljanak, egymást váltva, mindenki a maga nyelvén feleljen. A diákok a kifejezéseket mindkét nyelven ismerték, beszélték egymás nyelvét. A nemzetiségek közötti harmóniáról a kántor-tanító, igazgató, Péter Antal gondoskodott. A közművelődési élet az ő idejében élte utolsó virágkorát. Hanyatlása, az ország 1968-ban bekövetkezett adminisztrációs átszervezésével, Tornyának faluvá történt degradálásával vette kezdetét. Néhány éve nagy összefogással sikerült újraéleszteni a magyar oktatást, csakhogy az új tanévtől gyermekhiány miatt kilátástalan helyzetbe kerül az elemi és az óvodai csoport. Nemzetmentő stratégia nélkül a néhány évig pislákolt elemi és az óvodai csoport nem csak itt, máshol is végleg eltűnik. A cikkíró húzza a tornyai példa vészharangját. Hátha meghallják az egymásra acsarkodó politikusok is. /Balta János: Vészharang. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 26./
2009. augusztus 31.
A hétvégén második alkalommal szervezték meg Tornyán a Nemzetiségek Találkozóját. Bemutatták Jámbor (Péterszabó) Ilona Tornya fényben és árnyékban című monográfiáját. Jelen volt Ujj János újságíró, valamikori tornyai iskolaigazgató. A szerző, a település szülötte. A nemzetiségek találkozója fő szervezői Tóth Piroska és Suttyák András volt. Jámbor Gyula újságíró elmondta, a szerző, aki mellesleg a felesége, hosszú évek óta gyűjtött anyagot a könyvhöz. A mű nem monográfia a szó szoros értelmében, inkább olyan összeállítás, amely az elmúlt négy évtized során a faluról különféle újságokban megjelent írásokat gyűjtötte egybe. Jámbor Ilona leszögezte: mivel nem történész, nem néprajzos, nem volt célja monográfiát írni, inkább a tornyai embereknek kívánt emléket állítani. A szabadtéri színpadon Boros Attila magyarul, Kokonai Ildikó románul konferálta be az ünnepi program résztvevőit, elsőként a házigazdákat, a Tornyai Sarjadék nevű ifjúsági csoport produkcióját. Másnap sokan megnézték Tóth Piroska és Suttyák András néprajzi gyűjteményeit. Negyven évvel ezelőtt a nemzetiségek a saját nyelvükön tanultak. Az 1968-as területi átszervezéssel Tornyát faluvá fokozták le, a nemzetiségek egy részének a kultúráját halálra ítélték. Az „eredmény” immár beért: az 1968-ban bentlakással működő nyolcosztályos, magyar nyelvű általános iskolának mára csak az emléke maradt. A magyar nyelvű elemi két éve szűnt meg, az anyanyelvű oktatást jelenleg egy óvodai csoport képviseli két-három magyar gyermekkel. /Balta János: Sikeres Nemzetiségek Találkozója Tornyán. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 31./
