|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 513 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 ... 511-513 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2013. december 1.A nemzeti ünnep – Trianon-koktélDecember elseje van, Románia nemzeti ünnepe. Annak évfordulója, hogy 1918-ban Gyulafehérváron kimondatott, Erdélyt a Román Királysághoz csatolják. Meg is tették. Nemrég érkeztem haza, ma, ugyanis mint újságíró tudósítanom kellett a Nagyváradon megtartott szabadtéri ünneplésről, aztán pedig eleget téve a kormánybiztos meghívásának részt kellett vegyek azon a dísz- ebéden, melyet a prefektúra adott a román nemzeti ünnep alkalmából a megye és a megyeszékhely jeles személyiségeinek, vezetőinek. Igaziból kíváncsi is voltam erre a díszebédre, mivel előre sejtettem, ha nem is lesz számomra felemelő, de mindenképpen tanulságos. Az is lett. Ami a főtéri ünneplést illeti be kellett látnom, a románok életképesebb fajta, mint mi. Nem haragszom rájuk ezért, hiszen ez a törvény, a természet örök körforgásának törvénye, hogy az életképes fajta fennmarad, aki pedig vét a természet törvénye ellen, az kipusztul. Nekem meg jó ideje meggyőződésem, hogy a magyarok azért pusztulnak ki, minden nagyszerűségük ellenére, mert nagyot vétettek, a turáni átokkal magukra vették a kannibalizmus bűnét, ugyanis nem ismerek még egy nemzetet, mely ilyen szakszerűen, radikálisan tudja művelni a testvérháborút, magára gyújtani a házat, felfalni saját fajtáját. Nincs ezen mit szépíteni, ez van, s ezt azok is jól tudják, akik most ezért a kijelentésemért pokolra kívánnak esetleg. Szóval a Szent László téren legalább tizenkétezren nyüzsögtek, ünnepeltek. Fiatalok és öregek, sokan kihozták kisgyereküket is, és a nyertesek büszkeségével ünnepeltek. Pár éve lekoppintották tőlünk a kokárdaviselést, s ma is szinte mindenkin ott virított a tömegben a piros- sárga-kék nemzetiszín kokárda. Tanulékony nép. Már mondtam, nem haragszom rájuk. Saját magunkra, saját fajtámra kell, kellene, haragudjak, azokra az áruló főurakra, akik már ezer évvel ezelőtt elkezdték eladni a Magyarok Lelkét. Ebből a fajtából ma is sokan élősködnek rajtunk, őket most patológiailag politikusoknak nevezzük, bár szerintem a nemzetkufár- parazita a legtöbbjükre inkább találóbb jelző. Szóval a románok ünnepeltek, koszorúzás, és katonai parádé, harckocsik bemutatója, katonazenekar… megadták a módját, majd a végén meg is etették a tömeget, meleg ebédre, ingyen babfőzelékre invitálva a népet. Próbáltam kikeveredni a tömegből s indultam a Continental felé, mert ugye a díszebéd… az ünnepi fogadás… Előttem egy asszony és két férfi ment, rajtuk nem volt kokárda, ők magyarok voltak, ezt onnan tudtam meg, hogy az egyik a foga között egyfolytában sistergett s motyogta, hogy így meg úgy, majd a székelyek egyszer csak megmutatják, kinek nagyobb… Lesz még buli Hargitában, majd ha a székelyek a sarkukra állnak. Úgy véltem ennyi időm nincs, hogy ezt kivárjam, ezért továbbmentem. Az elegáns szállodában már várták a vendégeket. Szerencsére a hallban összetalálkoztam pár román kollégával s velük mentem fel az elegáns, üvegfalú vendéglőbe. A prefektus kedvesen mosolyogva fogadta a vendégeit, ő amúgy egy úriember, nekem meg valójában soha nem volt semmi bajom itt a román vezetőkkel, mindig szót értettünk. Úgy vélem, ez nemcsak az én erényem, vagy hibám. Az elegáns terítékek mellett puccba vágott ünneplők, színes koktélok, drága italok… Hirtelen rájöttem, egyetlen magyar vagyok ezen a díszebéden. Egy idetévedt indián, a győztes honfoglalók között…És akkor ott a csillogó teremben, az elegáns úriemberek és magas rangú katonatisztek, főpapok társaságában annyira erősen éreztem Trianon szindrómáját, fájdalmát, mint még soha. Még a magyarellenes balhékban sem, mert ott legalább védekezhettem, védhettem, akiket bántottak. A csillogó teremben azonban csak egy lehetőség maradt, jó pofát vágni, sőt akár hálásnak is lenni, hiszen a hódító nemzet elfogad engem, meghív, kedvel, vagy legalábbis azt mutatja. „La mulț ani, România!”, hangzottak a köszöntések, azaz „Éljen soká Románia”. Kicsit meg is hatódtam a román kollégáktól, akik tudván, hogy magyar vagyok s valószínűleg átérezve, hogy ez a mai buli számomra azért nem tiszta hepi, nagyon kedvesek és figyelmesek akartak lenni velem. Mint egy beteggel, egy hendikeppel, akit kímélni kell, mert azért közéjük tartozik valahogy, meg aztán né, a vesztesek fajtája, a legyőzötteké. A legszarabb az volt, hogy jöttek barátságosan az ünneplők, tábornokok, elöljárók a poharukkal, s sorba koccintottak. Megérkezett az ortodox püspök, a titokzatos Sofronie atya, aki erre az ünnepi alkalomra valami furcsa, pávakék selyem főpapi cuccot vett magára. Pont olyan volt a színe, mint az egyik flancos koktélnak. Én nem kértem italt, merthogy antialkoholista vagyok, s most protokollból sem akartam pezsgőspoharat a kezembe. Láttam, akik ismernek értik, miért. A pohárköszöntőt a kormánybiztos mondta, s azt hiszem leltem benne némi üzenetet, ugyanis valami olyat mondott, hogy a románok ma azért ünnepelhetnek, mert minden baj, politikai szarkavarás ellenére, ha kellett, akkor a román összefogott a románnal, s míg legyőzték az ellenfelet, addig nem egymás seggét… mint például mi. Szóval ez volt az üzenet, amit én ilyen triviálisan vetitek most ki… És az elegáns teremben, miközben a bizánci püspök, a pávakék szerkójában megáldott ott mindent, éreztem egy régóta, ezer éve hordott ősi, pogánymagyar haragot és gyűlöletet magamban, haragudtam azokra a MAGYAR VAGY MAGUKAT MAGYARNAK MONDOTT ÁRULÓ VEZETŐKRE, akik miatt elvesztettük a hazát, Erdélyt és még ki tudja mi mindent! Nem a románokra haragudtam, hanem azokra a köcsög magyarokra, akik átjátszották a magyar lelkeket az idegeneknek, akik szégyellték keletről hozott felsőbbrendűségünket. Azokra, akik inkább a nyugati, korcs Európa tőlünk idegen eszméit nyalták el, akik eladtak minket a Habsburgoknak, akik korcs nemességükre hivatkozva jégre vitték a nemzetet. Azokra, akik még ma is azt hazudják, hogy magyarok, a magyarokért tesznek bármit, de közben nem jobbak az egykori áruló uraságoknál, akár a szabadkőművesek, akár a liberósok, akár a románok talpát nyalva… Haragot és gyűlöletet éreztem azok iránt az erdélyi magyar politikusok iránt, akik 1989 után sem váltak magyarokat védő vezetőkké, csak saját zsebükre játszó árulókká, s akik azt hazudták, hogy Erdély magyarjait képviselik. Pokolba kívántam ezeket mind, ott ahogy álltam az asztal mellett s hallgattam a monoton bizánci áldást a pávakék püspöktől… Aki nem tudta ki vagyok, az bizonyára nem hitte volna, hogy nem is tartozom oda, nem tartozom az ünneplők táborába, bár elegáns vagyok és mosolygok, és mindenki ismer, de én csak egy szegény Pocahontas vagyok. Egy idefajult indián királylány, aki már érti és érzi, hogy Manitunak nem az ellenséget, hanem saját kannibál indiánjait kéne jól a falhoz verdesse. Amikor aztán egy tábornoki egyenruhába öltözött köszöntő állt meg mellettem, odakoccintottam a fantáspoharam az övéhez: gratulálok uram, ez esetben Önök győztek! Szőke Mária Magdolna Erdély.ma 2013. december 1.Elutasított szélsőségesekCsütörtökön Antal Árpád polgármester előbb sajtótájékoztatón, majd délután a városi tanács ülésén is kifejtette: a megyei kormányhivatalnak el kell határolódnia a Noua Dreaptă szélsőséges és magyarellenes szervezet Sepsiszentgyörgyre tervezett december elsejei részvételétől, ha ezt nem teszi meg, és bármiféle incidens történik, a prefektúra lesz a felelős. A tanácsülésen némi vita után állásfoglalás is született: a város- atyák egyöntetűen nemet mondtak a szélsőséges megnyilvánulásokra, történjenek azok magyar vagy román részről. Az állás- foglalásból végül kivették a prefektúra felelősségéről szóló részt. Ugyanakkor Antal Árpád közölte, nem fog részt venni a december elsejei ünnepségen, hiszen a románság nem tartotta be az 1918-ban tett ígéreteit. Álláspontja addig nem változik, amíg nem találnak egy olyan dátumot Románia nemzeti ünnepének, amin ő, mint magyar nemzetiségű román állampolgár is jelen tud lenni. Az elöljáró szerint különbséget kell tenni az ország ünnepe és a román nemzet ünnepe között, és egyetért azzal, hogy ez utóbbit december elsején tartsák. Csütörtökön Antal Árpád polgármester előbb sajtótájékoztatón, majd délután a városi tanács ülésén is kifejtette: a megyei kormányhivatalnak el kell határolódnia a Noua Dreaptă szélsőséges és magyarellenes szervezet Sepsiszentgyörgyre tervezett december elsejei részvételétől, ha ezt nem teszi meg, és bármiféle incidens történik, a prefektúra lesz a felelős. A tanácsülésen némi vita után állásfoglalás is született: a városatyák egyöntetűen nemet mondtak a szélsőséges megnyilvánulásokra, történjenek azok magyar vagy román részről. Az állás- foglalásból végül kivették a prefektúra felelősségéről szóló részt. Tamás Sándor megyetanácselnök is nyilatkozott az ügyben: „Alkatilag nem szeretem a szélsőségeseket, ráadásul itt egy nagyfokú provokációval van dolgunk. Mindenki ünnepeljen otthon, aki ünnepnek érzi december elsejét. Senkinek nincs szüksége arra, hogy más megyeiek ellepjék a szentgyörgyi utcákat és itt provokáló jelszavakat skandáljanak. Igaz a magyar szélsőségesekre is: nincs mit keresniük itt sem a jobbikosoknak, sem a hatvannégy vármegyéseknek”. Lévai Barna, Erdély András Állásfoglalás Mély aggodalommal vettük tudomásul, hogy egy szélsőséges, antiszemita, magyargyűlölő mozgalom tagjai Sepsiszentgyörgyön kívánnak részt venni a Románia nemzeti ünnepe alkalmából szervezett ünnepségen. Tekintettel arra, hogy a mozgalom tagjai 2011-ben is jelen voltak ezen a rendezvényen, elmondhatjuk, nem az ünneplés a céljuk, hanem sértegetni, provokálni akarják a magyar közösséget. Visszautasítunk mindennemű szélsőséges megnyilvánulást ennek eredetétől függetlenül és emlékezünk az emberellenes rendszerek áldozataira, a kommunizmus áldozatainak tiszteletére tavaly létesített ’56-os emlékpark felavatásával, valamint a 2014-ben felavatandó Holokauszt-emlékparkkal. Aggodalmunkat fejezzük ki a közbiztonság, a közrend és a különböző etnikumú polgárok békés együttélésének megzavarását illetően Sepsiszentgyörgyön. Meggyőződésünk, hogy a közös jövő érdekében közösségünknek kölcsönös bizalomra és a múlt hibáinak beismerésére van szüksége. Ahhoz hogy egy egészséges társadalmat alakítsunk ki, egyetlen közösség – etnikai összetételétől függetlenül – sem azonosulhat a szélsőséges mozgalmak ideológiáival. Felkérjük Kovászna Megye Kormánybiztosi Hivatalát és Románia Kormányát, hogy határolódjon el ezen szélsőséges alakulatoktól és sepsiszentgyörgyi jelenlétüktől. Sepsiszentgyörgy Helyi Tanácsa 2013. november 28-i ülésének résztvevői – négy román nemzetiségű tanácsos és tizennégy magyar nemzetiségű tanácsos – Antal Árpád polgármester kezdeményezésére, egyhangúan megszavazták a jelen állásfoglalást Sepsiszentgyörgy Helyi Tanácsa Tisztelt Háromszékiek, Székelyek! Románia nemzeti ünnepét Sepsiszentgyörgyön is megtartja a prefektusi hivatal. Mint tudjuk, egy olyan eseményről van szó, melynek következményei nem voltak és nincsenek jó hatással az erdélyi magyarságra. Ennek ellenére, ha összeszorított foggal is, de megadjuk a tiszteletet a városban lakó románságnak, hogy megünnepeljék nemzeti ünnepüket. Ami viszont felborzolja a kedélyeket, az a román soviniszta csoportosulás, amely ismételten tiszteletét teszi Sepsiszentgyörgyön. Egy olyan, leginkább fiatalokból álló csoportról van szó, melynek legfőbb célja a magyarság kiűzése Erdélyből. Tagjai legutóbb a Székelyek nagy menetelésén, hazafele tartva, erőszakkal elvettek egy székely zászlót, amit később elégettek. Ez egy olyan csoportosulás, amelyet a helyi románság sem lát szívesen! Ezen okokból kifolyólag a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM), felkéri a város és a környék lakóit, hogy egy impozáns tömeg fogadja a soviniszta ifjakat Sepsiszentgyörgyön déli tizenkét órakor a központban. Végezetül csak annyit, hogy mindez nem pusztán provokáció, hanem a magyar szimbólumok meggyalázása, népirtásra való felbujtás, és a helyi románság nem megvédése, ahogy ők fogalmaznak, hanem szemen köpése! HVIM-vezetői tanács, Tóth Bálint szóvivő hirmondo.ro Erdély.ma 2013. december 1.Felavatták Székelykeresztúron a Székely sirató emlékhelyetFelavatták november 30-án, szombaton Székelykeresztúron a Székely sirató emlékhelyet, amellyel a két világháború helyi áldozatai előtt tiszteleg a közösség. A központi parkoló szomszédságában levő zöldövezeten elhelyezett emlékműre közel kétszáz keresztúri háborús hős neve került fel. Az ünnepségen Rafai Emil, Keresztúr polgármestere és számos elöljáró mellett jelen volt Borboly Csaba is, Hargita Megye Tanácsának elnöke. Rafai Emil ünnepi beszédében úgy fogalmazott: azért gyűltek össze, hogy a keresztúri családok kebléről kiszakított ádozatokra, a nemzet hőseire emlékezzenek. Az elöljáró Orbán János plébános feljegyzései alapján idézte fel a háborús időket. A Székely sirató a következő nemzedékeket is emlékeztetni fogja a világ nagy égésének székely áldozataira, mondta. Végül megköszönte Györffy Sándor szobrászművész áldozatos munkáját, és a magyarországi támogatók, dr. Fazekas Sándor miniszter és Halász János államtitkár önzetlen segítségét. - A felelőtlen vezetői döntések komoly károkat okozhatnak a társadalomban és végső soron a családokban! A német és cseh tábornokok is felelőtlenek voltak, akik az első világháborúban halálba küldtek több tízezer székely katonát, édesapákat, nagyapákat, az okafogyott, nyílt támadások parancsolásával. Nekünk felelősségünk van, hogy vezetőink rossz döntéseket ne hozzanak, mert azt nem ők szenvedik meg, hanem a székely családok, ma is! A rossz irányba mutató elhatározásokat nem kell folytatnuk – hangsúlyozta beszédében Borboly Csaba. A megyeelnök sajnálatát és részvétét fejezte ki azoknak a családoknak, akik elvesztették a világégés alkalmával szeretteiket, családtagjaikat. – Csonka családban, veszteségben felnőni, nem könnyű. Mindenki számára fontos a család – tette hozzá. Az elöljáró továbbá elégedetlenségének adott hangot, hogy a jogi háttér hiányosságai miatt Hargita Megye Tanácsa anyagilag nem járulhatott hozzá az emlékmű megépítéséhez. Az anyát és halott fiát ábrázoló bronzszobor Györfi Sándor karcagi szobrászművész alkotása. Az emlékművet a helyi önkormányzat állíttatta pályázati finanszírozással, illetve Magyarország Külügyminisztériuma, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. Szombaton az ünnepi hangulatot kulturális műsor emelte: fúvószenekar, néptánccsoport lépett fel, zenedarabok, szavalatok hangzottak el. Az emlékhely megáldása után a jelenlevők koszorúzással, gyertyagyújtással rótták le kegyeletük az áldozatok emléke előtt. Közlemény Erdély.ma 2013. december 1.Csendőrök és vármegyések csaptak összeÖsszecsapásba keveredtek a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) háromszéki aktivistái a csendőrséggel december elsején Sepsiszentgyörgyön. Két fiatalt a hatóságok bekísértek, miközben az Új Jobboldal zavartalanul provokálva vonult ki a megyeszékhelyről. Az incidensre a hivatalos ünnepség vége felé került sor, amikor a szélsőséges román szervezet tagjainak gépkocsija és az őket szállító Szatmár megyei busz mellett várakozó vármegyések nem tettek eleget a hatósági felkérésnek, hogy vonuljanak arrébb. Az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) mintegy nyolcvan tagja 2009 és 2011 után immár harmadik alkalommal vett részt a hivatalos sepsiszentgyörgyi ünnepségen, a csendőrök pedig a járműveikhez érkezésük előtt próbálták a HVIM tagokat arrébb tessékelni. Az egyenruhások többszöri felszólítás után elkezdték az Erzsébet park irányába tolni a vármegyés fiatalokat, valamint azt a pár személyt, akik szintén a román szervezet jelenléte ellen jöttek tiltakozni. Az indulatok pár másodperc alatt felcsaptak, amely nyomán dulakodásra került sor, és két fiatalt – pár perces eltéréssel – a csendőrök kiemeltek a kavarodásból és elszállítottak, szemmel láthatóan erőszakot alkalmazva. A karhatalmi erők és a tiltakozók végül a park bejáratáig jutottak, itt újabb lökdösődés kezdődött, sértő, fenyegető szavak hangzottak el. Időközben az Új Jobboldal felvonulói is a járművekhez érkeztek, és újból elkezdték skandálni a délelőtt már elhangzott rigmusokat, provokálva többek között a média képviselőit is, majd lassan elindultak rendőrségi és csendőrségi felvezetéssel. A karhatalmi erők egyébként csak csitítani próbálták őket, tettlegességre nem került sor. Tóth Bálint, a HVIM képviselője az incidens kapcsán elmondta, csak annyit szerettek volna, ha engedik, hogy a Székely Mikó Kollégium előtti útszakaszon maradhatnak – ott parkoltak az Új Jobboldal tagjait szállító gépkocsik, valamint az autóbusz. Az aktivista szerint a csendőrök kettős mércét alkalmaztak, amikor erőszakkal – kihasználva azt is, hogy rohamruházatban vannak –, rúgásokkal, ütésekkel eltávolították őket, de a román szervezet tagjaihoz nem nyúltak. A fiatal szerint közülük senki nem ütött meg egy csendőrt sem. Tóth Barna elismételte korábban a magyar tiltakozók által már elmondottakat, hogy nem a nemzeti ünnep hivatalos rendezvénye, hanem az Új Jobboldal jelenléte ellen tiltakoztak – mintegy negyvenen. A HVIM-képviselő hozzátette: a csendőri fellépésnek jogi következményei is lesznek, már felvették a kapcsolatot több ügyvéddel. A hatóság Papp Ferenc kolozsvári tagjukat, illetve Farkas Bálint erdővidéki aktivistájukat állította elő. A délelőtt sem volt csendes Noha úgy tűnt, incidensre nem kerül sor, a román szélsőségesek jelenléte az ünnepség előtt már borzolta a kedélyeket. Az Új Jobboldal mintegy nyolcvan tagja az előző két alkalomhoz – amikor ugyancsak Sepsiszentgyörgyön ünnepeltek – hasonlóan most is végigvonultak transzparenseikkel, zászlóikkal az ortodox katedrálistól a Mihai Viteazul térig, némileg lemaradva a hivatalos menettől. A legszembetűnőbb ez alkalommal is az egységes, oszthatatlan nemzetállamot hirdető transzparens volt. A skandált rigmusok is ismerősen hangzottak: Hargita, Kovászna román föld (ezt egyébként egy zászlóra felírva, az ünneplő tömeg láthatta a hivatalos események alatt is), A román nyelv az egyetlen úr, Székelyföld román föld, nemzeti egységet, és hasonlók. A magyar tiltakozók – zömükben a vármegyések – először az Erzsébet park menti járdáról üzentek – egyrészt, hogy Vesszen Trianon, Székelyföld nem Románia, idegenek, menjetek haza, másrészt, hogy a felvonulók tanuljanak meg magyarul, illetve a második helyszínen már obszcén gesztusokkal is megnyilvánultak. Utóbbiak már a Szent György szobor előtti zöldövezetről „indultak” az Új Jobboldal felvonulói irányába, akik nem fukarkodtak a válasszal. Az idősebb magyar „ellentüntetők” részéről többször elhangzott, hogy szégyelljék magukat az Új Jobboldal tagjai, amiért Sepsiszentgyörgyre jönnek provokálni, sértegetni a helyieket. A hivatalos ünnepség egyébként csendesen zajlott le, és öt kisebb repülőgép légi bemutatójával, feliratos konfetti szétszórásával ért véget. Némileg visszás volt ugyanakkor, hogy míg a vezérszónok románokat és magyarokat egyaránt köszöntött, Codrin Munteanu volt háromszéki prefektus a dákó-román elmélet köré építette egész beszédét. A kormányhivatal egyébként incidensmentesnek (a csendőrök és vármegyések közötti összecsapás a park másik végén történt) ítélte meg az ünnepséget, illetve 15 ezerre becsülte a megye szintjén három helyszínen zajló eseményeken résztvevők számát. Utóbbi adat azért érdekes, mert noha idén meglepően sokan tartották érdemesnek Sepsiszentgyörgyön, hogy részt vegyenek, ugyanez a szám szerepelt a Székelyek Nagy Menetelése hivatalos közleményében is. A magyar elöljárók, amint azt jelezték, nem vettek részt a megmozduláson. Nagy D. István Székelyhon.ro 2013. december 1.Bírsággal megúszták a vármegyésekRendbontásért kiszabott borsos bírsággal távozhatott vasárnap este a háromszéki csendőrségről a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom azon két tagja, akiket a december elsejei ünnepségen vettek őrizetbe a hatóságok. Mint arról beszámoltunk, vasárnap Sepsiszentgyörgyön dulakodás tört ki az Új Jobboldal felvonulása ellen tiltakozni kivonult HVIM tagjai, valamint a csendőrség kivezényelt egységei között. Az incidens nyomán Papp Ferenc kolozsvári és Farkas Bálint erdővidéki fiatalt, a szervezet aktivistáit bekísérték a csendőrségre. A hatóság vezetői a helyszínen nem kívánták kommentálni, hogy miért került sor a lépésre, viszont a szóvivő utólag elmondta: a két fiatal erőszakosan lépett fel a csendőrökkel szemben, miközben azok csak át akarták terelni a tiltakozókat a park bejáratához. A kihallgatás után végül a hatóság képviselői úgy döntöttek, rendbontásért megbírságolják és elengedik a két fiatalt. Egyikük 700, míg a másik 1000 lejt kell kifizessen viselkedéséért. A szervezet aktivistái, akik részt vettek az incidensben, az Új Jobboldal távozását követően a csendőrségre mentek. A két fiatal bő két óra után távozhatott. Tóth Bálint HVIM képviselő két társuk elhurcolását követően a helyszínen elmondta, hogy a csendőrség fellépését jogtalannak tartják, és az eset nem marad jogi következmények nélkül. Nagy D. István Székelyhon.ro 2013. december 1.A hit fénye ragyogta be az ünneplőketKicsik és nagyok egyaránt tanúi kívántak lenni vasárnap annak a pillanatnak, amikor Csíkszereda karácsonyfáján kigyúltak a fények és az adventi koszorún meggyújtották az első szimbolikus gyertyát. Évről-évre egyre többen látogatnak ki az adventi szent időben a csíkszeredai Majláth Gusztáv Károly térre, hogy részesei legyenek annak a közösségi élménynek, ami az adventi koszorú újabb gyertyáinak meggyújtásával jár együtt. Advent első vasárnapján, december elsején 17 órától a csíksomlyói kegytemplom kórusa alkalomhoz illő dalokat énekelt, majd Tamás József római katolikus püspök és Szatmári Ingrid református lelkipásztor elmélkedett az ünnepi várakozás fontosságáról. „Mi ma nem azt ünnepeljük, amit ez az ország, hisz az a mi számunkra gyászt jelent. Mi ma adventet kezdtünk el, és szeretnénk méltóképpen előkészülni karácsonyra. Ebben a gyertyagyújtásban is lelkünket felemeljük a jó Istenhez” – hangsúlyozta Tamás József püspök, aki röviden ismertette az adventi koszorú történetét. Több mint százötven évvel ezelőtt lett jelképe az adventi koszorú az adventi szent időnek. Ezen a koszorún négy gyertyát gyújtunk meg sorban, ami nemcsak a négy adventi vasárnapot idézi, hanem mindazt, amit a keresztény ember az adventi készületben meg kell, hogy tegyen. Ez a négy fény jelzi számunkra a hitet, a reményt, az örömet és a szeretetet. „Az első fény a hitet jelképezi, azt a hitet, amelyet megkaptunk mindannyian a keresztség szentségében és amelyet féltve kell őriznünk. A hit nagyon fontos a mi emberi életünkben. Mint ahogy a fény megvilágosítja a sötétséget, úgy a hit megvilágítja a mi életutunkat. A hit erősít meg bennünket, hogy bírjuk a küzdelmet és a harcot, hogy a nehézségeket le tudjuk győzni” – bíztatta a jelenlévőket a püspök. Szatmári Ingrid református lelkipásztor a hit győzelméről beszélt. „Jelen adventben elindulunk egy úton közösen, de egyenként is be kell járnunk a lelki utunkat, hogy úgy érkezzünk meg karácsonyhoz, mint akik megtisztultak, és gyakorolták a szeretetet. Bár adventben növekszik kívül a sötétség, napról-napra sötétebbek az éjszakák és rövidebbek a nappalok, de minden adventi vasárnap egy újabb gyertyát gyújtunk meg a koszorún. Ez is azt jelzi, hogy a hitet, a belső világosságot nem tudja legyőzni a külső sötétség” – nyomatékosította Szatmári Ingrid. Az ünnepélyes gyertyagyújtást követően Ráduly Róbert Kálmán polgármester szólt a jelenlévőkhöz. „Kilencvenöt éve várjuk, hogy a fogadalmat, az ígéretet, az őseinknek tett vállalást teljesítsék felénk. E helyett még mindig a várakozással maradtunk. A várakozás idejét éljük” – fogalmazott az elöljáró. Arra biztatta a hallgatóságot, hogy tegyenek maguknak fogadalmat: „fogadjuk meg, hogy amikor úgy látjuk már, hogy nincs kiút, akkor is megyünk tovább. Fogadjuk meg, hogy amikor már semmink sincsen, akkor is találunk magunkban olyat, amit másoknak adhatunk” – zárta szavait a polgármester. Az elkövetkező három vasárnapon a város karácsonyfája körül kialakított óriási adventi koszorún sorra kigyúlnak a remény, az öröm és a szeretet lángjai. Az ünnepi közös gyertyagyújtásokra minden érdeklődőt szeretettel várnak. Iochom Zsolt Székelyhon.ro 2013. december 1.Az erdélyi románokat senki sem kérdezte megAz első világháború idején, 1916-ban, Románia azért írt alá szerződést az Antant-hatalmakkal, hogy oldalukon belép a háborúba, Erdélyért cserében. Az alku megkötésénél, de Erdély elcsatolásánál sem kérdezték meg az erdélyi románokat arról, hogy mi a véleményük minderről – írja egy bukaresti történész. Erdélyben nem volt unionista mozgalom „A román nacionalisták, a román történelem azt a hamis képet igyekezett mindeddig beállítani, hogy Erdélyben, már jóval 1918 előtt erő unionista mozgalom alakult ki. Csakhogy az első világháború előtti időkben az erdélyi románok gazdasági szempontból sokkal jobban éltek, mint a Román Regátban élő testvéreik” – fogalmaz Marius Diaconescu az Adevărul pénteki számában megjelent írásában. A történész felidézi, hogy sok erdélyi román parasztnak földje volt, amiről regáti testvéreik még álmodni sem mertek. Számos román költözött be a városokba, többen közülük az 1867-es követő iparosítási folyamat során megnyílt gyárakban dolgoztak, mások egyenesen kisvállalkozásba kezdtek. Ekkor már jelentős számú román tisztségviselő dolgozott a magyarországi közigazgatás minden szintjén. Megnőtt a felsőoktatást végző románok száma. A románok lemondtak politikai passzivitásukról, cselekvően szorgalmazták a románság érdekeit a budapesti parlamentben. „Az erdélyi románok nemzetiségi harca az asszimilációra törekvő magyar közigazgatás részéről érkező fenyegetések és nyomás közepette nehéz volt. Ám egyetlen erdélyi román politikus sem fogalmazta meg soha nyilvánosan azt, hogy az erdélyi románok politikai célja a Romániával való egyesülés” – írja Diaconescu. A Regát – az más ország A történész szerint az erdélyi románok számára Románia „más ország” volt. Igaz, olyan ország, amelyben románul beszéltek, románul tanulhattak az iskolában, de amely legfeljebb csak az álmodozók számára volt vonzó. Gazdaságilag a Román Regátban élő román nyomorult helyzetben volt, így Románia nem volt vonzó számukra. Diaconescu emlékeztet: 1914 előtt nehéz volt elképzelni azt, hogy az Európát uraló nagyhatalmak eltűnnek, és nemzeti államok születnek majd. Az Osztrák-Magyar Monarchiában élő nemzetiségi politikusok tervei a Monarchia szövetségi állammá történő átszervezését tűzték ki célul, amelyben minden nemzet autonómiát kap. A nemzeti államra gondoló álmodozók csak kevesen voltak, hangjuk is jelentéktelen volt. Cserében azonban a Román Regát sajtója, parlamentje már évtizedek óta nacionalista szövegekben szállt síkra Erdély és a többi, románok lakta terület Romániával való egyesüléséért. Az 1859-ben megalakult fiatal román állam 1877-ben vívta ki függetlenségét, a következő nemzeti terv pedig valamennyi román minél nagyobb államban történő egyesítése volt. „Az egyesülés vágya valós volt a Román Regátban, a Kárpátokon túl azonban csakis az álmodozók mertek ilyen messze tekinteni” – összegez a történész. A háború – mint katalizátor Szerinte a háború azonban valóban arra késztette az erdélyi románokat, tisztázzák érzéseiket a regáti románok iránt. Létezett a félelem bennük, hogy ne kelljen majd ellenük harcolniuk. Az osztrák katonai hatóságokban tudatosult a román katonák félelme, és – mert nem akarták kockáztatni hűségüket a kettős korona iránt – óvakodtak attól, hogy a Románia elleni frontra vigyék őket. „A háború gyakorlatilag katalizátorként hatott a nemzeti érzésre” – fogalmaz Diaconescu, aki szerint az 1916-os román katonai hadjárat Erdélyben katonai szempontból katasztrofálisan végződött. A nemzeti ügy szempontjából azonban nagy nyereséget jelentett, mivel hozzájárult az erdélyi románok egyesülést szorgalmazó nemzeti érzésének fokozódásához. Jóllehet Románia katonai kudarca véget vetett a reményeknek, az egyesülés azonban megmaradt opciónak. Csupán 1918 őszén, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása idején vált az erdélyi románok elsődleges céljává a Romániával való egyesülés. A magyar veszély katalizátora volt az erdélyi románok unionista érzelmeinek – véli a szerző. Felidézi azt is, hogy az erdélyi román politikusok kezdetben az Osztrák-Magyar Monarchia helyén konföderációra gondoltak. Amikor azonban megértették, hogy a magyarok nem egyeznek bele a konföderációban élő románok politikai törekvéseibe, csupán akkor hangoztatták az egyesülést. Az erdélyi románok számára Bécs garanciát jelentett a román nemzeti szellem megmaradására a magyar asszimilációval szemben. „Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának körülményei között a nemzetek a nemzeti tervek eufóriáját élték át. A hadsereg kedvező körülményeket nyújtott a gondolatok megvitatásához, de az elégedetlenség, a frusztráció kirobbanásához is. A leszerelt katonák alkották az egyesülés kritikus tömegét, főként, hogy tisztjeik, szintén románok, az elsők között kapcsolódtak be a politikai vitákba” – állapítja meg a történész. Băsescu: jó, vagy rossz játékos? Diaconescu emlékeztet rá, hogy 1918 novemberében az egész monarchiát átfogták a nemzeti tervek és a bolsevik eszmék, amelyek gyorsan terjedtek. A románok számára a nemzeti eszme volt a döntő, amely néhány hét alatt eltöltötte őket. A románok fantasztikus lelkesedéssel küldték el képviselőiket Gyulafehévárra, hogy megszavazzák az egyesülést. A bukaresti tervek ellenére, nem Románia döntött az Erdéllyel való egyesülésről, hanem az erdélyi románok választották azt – szögezi le. „E rövid elemzést azért tartottam szükségesnek, mert Traian Băsescu bejelentette, Románia és Besszarábia egyesülésének kiemelt nemzeti céllá kell változnia. Nem vagyok hivatott arra, hogy eldöntsem, mennyire volt időszerű a nyilatkozat a vilniusi csúcstalálkozó előtt. Traian Băsescu ismét bebizonyította, hogy játékos. Hogy jó játékos-e vagy rossz, azt majd az utókor dönti el, nem az iránta érzett rokonszenv vagy ellenszenv” – zárja írását a szerző. maszol.ro 2013. december 2.Jöttek, kiabáltak, elmentekKülönös érzéke van azoknak a román fiataloknak, kiket Új Jobboldal néven ismer az ország, hogy belerondítsanak a székelyföldi románság Románia nemzeti ünnepének tartott december elsejei rendezvényeibe. Korábban Marosvásárhelyen, majd Csíkszeredában, most Sepsiszentgyörgyön jelentek meg autóbusszal, trikolórba burkolt személygépkocsikban, hogy néhány órányit tájainkon pöffeszkedjenek, és Székelyföld-tagadó, magyarellenes jelszavakkal borzolják a kedélyeket. S hogy az ünnep igazán ünnep legyen, az erőszakszervezetek is kitettek magukért, annyi csendőrt, rendőrt, vízágyút, rabkocsit aligha láttunk eddig Sepsiszentgyörgy városközpontjában, mint most, december elsején. Az izmos, a lakosság átlagmagasságánál legalább húsz centivel termetesebb karhatalmiak, mint kiderült, szívesen fitogtatják erejüket. No nem akkor, mikor az Új Jobboldalosok, megérkezvén, azzal verték fel a város csendjét, hogy itt is a román nyelv az úr, vagy hogy a Székelyföld nem létezik, hanem mikor a Hatvannégy Vármegyések üvöltötték a hívatlan vendégek szemébe, hogy Székelyföld nem Románia, és menjenek haza. Nos, akkor akcióba léptek, s hogy a rabszállító kocsijuk se maradjon parlagon, ha már idáig hurcolták, fel is tuszkoltak rá engedetlenség és rendbontás címén két magyar fiatalt. Ami meg a prefektúra által szervezett Mihai vajda szobra melletti ünnepséget illeti, a nacionalista felhangú szónoklatok mellett kissé avíttnak, idejét múltnak tetszett. Múlt század eleji harci indulókat fújtak, zászlóaljakat buzdítottak, hogy lépjék át a Kárpátokat (melyik irányba?), s zengték, nemcsak azt, hogy – a félreértések elkerülése végett – ők románok, de azt is, itt élnek, mióta a világ világ, ők Traianus utódai, azaz a rómaiak. De hát ez már legyen a prefektus úr és környezete gondja, akik az évfordulót összekeverik a kilencven évvel ezelőtt – másutt zajlott – események hangulatával, azzal az elég alantas céllal, hogy érezzék legalább néhány órányit kényelmetlenül magukat azok a magyarok, kik e nap déli óráiban kimerészkedtek városukba. Románia szíve Sepsiszentgyörgyön fog dobogni – hirdették hetek óta a „vendégek”. Bizonyára soha nem hallottak arról, hogy nem is oly távoli őseik kilencvenöt éve Gyulafehérváron vallották, vállalták, írásba is foglalták: Teljes nemzeti szabadságot biztosítanak az együtt lakó népeknek, s azt, hogy: Minden népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által. Ez az autonómia. Szerencsére nagyobb baj nem esett, jöttek, láttak, kiabáltak, elmentek. A parkban felhúzott székely zászló végig vidáman lobogott. Simó Erzsébet Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. december 2.A hétvége híreiÜnnep tüntetésekkel Kifütyülték Gyulafehérváron a december elsejei román nemzeti ünnepre érkezett kormányképviselőket a verespataki beruházást ellenző tüntetők. A mintegy kétezer fős ünneplő tömegben több százan fütyülni és hurrogni kezdtek, amikor a kormány és a politikai pártok megkoszorúzták Mihai Viteazul szobrát. Gyulafehérváron az ünnepség már szombaton megkezdődött, és már az elejétől sem volt mentes a demonstrációktól: mintegy 300 fiatal a Moldovai Köztársasággal való egyesülést követelte Besszarábia Románia és Besszarábia román föld táblákkal. Gyulafehérváron jelen volt egy monarchiapárti csoport is, amely az ünnepségen a királyi család portréival vonult fel, és időnként azt skandálta: A monarchia menti meg Romániát. Egyébként Románia-szerte megünnepelték vasárnap az ország nemzeti ünnepét. Bukarestben nagyszabású katonai parádét tartottak, amely a legdíszesebb volt az 1989-es rendszerváltozás óta. Érdektelenség Koszovóban A koszovói helyhatósági választások november 3-i első fordulójához hasonlóan a második körben is alacsony a részvétel. Nenad Rikalo, a választási bizottság tagja a Beta szerb hírügynökségnek azt mondta, hogy a délelőtt folyamán Koszovó szerbek lakta településein járultak a legkevesebben az urnákhoz. A koszovói választások jelentősek Szerbia és Koszovó európai uniós integrációja szempontjából is. Belgrád és Pristina között az Európai Unió közvetítésével áprilisban született megállapodás arról, hogy Koszovóban megalakítják a helyi szerb települések közösségét, amely a továbbiakban a koszovói szerbek képviseleti szerveként működik majd. Belgrád 2008 óta nem hajlandó elismerni egykori déli tartománya függetlenségét, de amennyiben békésen folynak le a mostani választások, az Európa Tanács decemberi ülésén pozitív döntés születhet arról, hogy Brüsszel megkezdje a csatlakozási tárgyalásokat Szerbiával. Békét sürget Ferenc pápa Lszerelést és békét sürgetett a világban Ferenc pápa advent első vasárnapján a római Szent Péter téren mondott beszédében. A kardokból ekevas, a lándzsákból kasza legyen! – idézte a Bibliát Ferenc pápa a déli Úrangyala imádság (Angelus) előtt mondott beszédében. „Milyen szép nap lesz az, amikor a fegyvereket szétszerelik, és munkaeszközzé változtatják őket. Bízzunk a béke lehetőségében!” – hangoztatta a zsúfolásig megtelt Szent Péter téren. Az egyházfő az AIDS világnapján a betegekért és az őket „csendes elkötelezettséggel” segítő orvosokért, önkéntesekért imádkozott. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. december 2.Eltávolított vécéfeliratLetépték a mellékhelyiségre magyarul is kihelyezett feliratot Marosvásárhely országos szempontból is reprezentatívnak ítélt középiskolájában, az Unirea Nemzeti Kollégiumban – értesített a szülők egy csoportja. Hogy kit zavart a kérvénypapír méretű fehér lapra felírt Tanári WC felirat? Nos, az iskola volt igazgatónőjét, aki meg is fenyegette a szeptembertől kinevezett magyar aligazgatónőt, s az állítólag olyan rosszul lett, hogy a mentők kellett elszállítsák. A hír második fele szerencsére nem igaz, az iskolára viszont rossz fényt vet, hogy a reprezentatívnak mutatkozó volt igazgatónő budifeliratok tépdesésével foglalkozik, az új igazgatók ellen hangolja a tanári kart, s tettével "példát mutat" a diákoknak is. A történtek még inkább elítélendők, hisz az ő vezetése idejében, amikor a fő cél a magyar tagozat kiszorítása volt, a kétnyelvű középiskolában nem léteztek magyar feliratok. Emiatt marasztalta el az Országos Diszkriminációellenes Tanács az iskolát. Ezt próbálta helyrehozni az új vezetőség a magyar aligazgatónővel az élen, aki arra törekedik, hogy az iskola belső képe is tükrözze a kétféle tanítási nyelvet. A történet pikantériája, hogy az iskola hírnevét lejárató incidens után elvárnák, hogy a szerdára összehívott szülői értekezleten a magyar tagozatra járó gyermekek szülei írják alá, hogy nem akarnak önálló magyar iskolát, s azt szeretnék, hogy a magyar tannyelvű osztályok továbbra is az Unirea keretében működjenek. Amivel a történtek alapján a további kiszorítósdit s a magyar szó kiirtását erősítenék meg. Nagy arcátlanság kell ugyanis ahhoz, hogy abban az iskolában, amelyet a magyar katolikus diákoknak építettek 1907-ben, s ahol sok éven át a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium képezte az erdélyi értelmiség színe-javát, még a vécének se lehessen magyar felirata. Arról nem is beszélve, hogy az épületben (melynek már a bérleti jogát is elveszítette a polgármesteri hivatal, mivel elmulasztotta a bérleti szerződésben foglalt feltételek teljesítését), a tulajdonosnak a mai napig sem engedélyezik, hogy önálló jogi személyként újraindítsa a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnáziumot, a Bolyai középiskolába száműzött katolikus osztályokat az Unireában levő magyar osztályokkal egyesítve. Kezdetben úgy, hogy mindenki ott végezzen, ahol elkezdte a tanulmányait, s párhuzamosan az Unirea Nemzeti Kollégium is a kilakoltatás helyett a katolikus egyház tulajdonát képező épületben marad, ahol minden jogi alapot nélkülözve működik a tavaly nyártól. Ennek ellenére az egyház természetes igényének a megoldását a tanfelügyelőség a polgármesteri hivatalra, ez utóbbi pedig a tanfelügyelőségre keni. Az önálló jogi személyként működő II. Rákóczi Ferenc Katolikus Főgimnázium engedélyezése helyett, a polgármesteri hivatal, amely korábban pert indított a jóvátétel miatt, s egy éven át "elfelejtette" a bérleti díjat törleszteni, állítólag a pápánál is bepanaszolta a Katolikus Státust, hogy ki akarják tenni az Unirea középiskolát. Ha ez valóban így van, talán Rómában is tájékozódnak a valós helyzetről, miszerint a katolikus egyház nem működtetheti a saját osztályait az iskola többi magyar osztályával kiegészítve abban az épületben, amely minden szempontból a tulajdonát képezi. S remélhetőleg az iskolában levő hangulatról értesülő magyar szülőket sem fogják lépre csalni, még akkor sem, ha egyenruhás tisztségviselők szájába adnak valótlan állításokat. Bodolai Gyöngyi Népújság (Marosvásárhely) 2013. december 2.Nemzetpolitika témában szervezett konferenciát a MIÉRT és a SZITSzilágycsehben szervezett nemzetpolitikai konferenciát a Magyar Ifjúsági Értekezlet és a Szilágy Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács november 29 – december 1. között. November 29-én, a rendezvény megnyitóján jelen volt Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, aki kifejtette: "Olyan kérdéseket kell feltennetek, amelyekre a következő években választ is kell adnotok. Erdélyből nézve minden olyan kérdés, amely a nemzeti identitáshoz és megerősítéshez kapcsolódik, nemzetpolitikának számít". Demyen István SZIT-elnök házigazdaként köszöntötte az ifjúsági szervezetek képviselőit, majd kiemelve a rendezvény célját, elmondta: "mind a MIÉRT-nek, mind a SZIT-nek fontos olyan kérdésekre választ keresni, amelyek nemcsak politikusainkat foglalkoztatják, hanem a fiatalokat is. A konferencia teret biztosít a Kárpát-medencei fiatalok találkozásának, lehetőséget adva a tapasztalatok megosztására, szempontrendszerek összehasonlítására". "Szilágycsehet sokszor a találkozások városának is nevezik. Szerintünk jogos a jelzőhasználat, hisz városunk határában három megye: Szilágy, Szatmár és Máramaros szorít kezet" – vette át a szót Varga András. Szilágycseh polgármestere elmondta, nagy örömére szolgál, hogy éppen ez a kisváros ad otthont a konferenciának, reméli, hogy nemcsak a találkozások, hanem település-, a megye- és az országhatáron átnyúló együttműködések központja is lesz a város. Szabó József MIÉRT-elnök felszólalásában kifejtette: "mi, fiatalok a magunk oldaláról közelítjük meg a nemzetpolitikai kérdéseket, és számos ifjúsági szervezet képviselőit látjuk vendégül a rendezvényen érdemi vitára. Azokban az ország határain átnyúló projektekben kell közösen részt vennünk és dolgoznunk, amelyek valódi eredményeket hoznak, ezért is döntöttünk néhány hónapja a nemzetpolitikai téma mellett". Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a MIÉRT nemzetpolitikai konferenciáján tartott előadásában elmondta: "a fiataloknak sokkal több kérdést kell feltenniük, mint amennyire választ tudunk adni jelen pillanatban. Olyan kérdéseket kell érintenetek, amelyekre a választ ti dolgozzátok ki a jövőben. Jelen pillanatban nehéz nemzetpolitikáról beszélni, mert egységes definícióját egyetlen politikus és szakértő sem tudná meghatározni". "Olyan kérdéseket kell feltennetek, amelyekre a következő években választ is kell adnotok. Erdélyből nézve minden olyan kérdés, amely a nemzeti identitáshoz és megerősítéshez kapcsolódik, nemzetpolitikának számít. Ugyanakkor mást jelent hazánkban és mást jelent Magyarországon ez a fogalom. Mi sokkal tágabb terepen mozgunk, sokkal több mindent jelent számunkra a nemzetpolitika" – magyarázta a szövetségi elnök. Kelemen Hunor előadásában hangsúlyozta: "a jövőben konszenzust kell teremtenünk a nemzetpolitikai kérdésekben, és látok jeleket, hogy elmozdulhatunk ennek irányába. Lassan mindannyian felnövünk ahhoz a feladathoz, ami hatékony stratégia kidolgozásához vezet. Szem előtt kell tartanunk, hogy partneri viszonyokra van szükség elsősorban". Népújság (Marosvásárhely) 2013. december 2.December 1-jén Verespatakért, a monarchiáért és Besszarábiáért is tüntettek GyulafehérváronKifütyülték Gyulafehérváron a december elsejei román nemzeti ünnepre odalátogatott kormányképviselőket a verespataki beruházást ellenző tüntetők. A Mediafax szerint a mintegy kétezer fős ünneplő tömegben több száz, a Verespatak-beruházást ellenző is volt, akik fütyülni és hurrogni kezdtek, amikor a kormány és a politikai pártok képviselői megkoszorúzták Mihai Viteazul szobrát. Gyulafehérváron az ünnepségek már szombaton megkezdődtek, és már az elejétől sem voltak mentesek a demonstrációktól: mintegy 300 fiatal a Moldovai Köztársasággal való egyesülést követelte „Besszarábia Románia!” és „Besszarábia román föld!” feliratú táblákkal. Gyulafehérváron jelen volt egy monarchiapárti csoport is, amely az ünnepségen a királyi család portréival vonult fel, és időnként azt skandálja: „A monarchia menti meg Romániát!”. (Mediafax) Nyugati Jelen (Arad) 2013. december 2.Újraszentelték a belülről felújított kürtösi templomotHogy otthonra találhasson a katolikus magyarság Msgr. Dirschl Johann püspöki helynök újraszentelte a belülről felújított templomot Arad – Szombaton a Szentháromság jegyében felszentelt kürtösi katolikus templomban 11 órakor kezdődött a belső munkálatok utáni újraszentelési ünnepélyes szentmise, amelyiknek a bevezetőjében ft. Zilahi András plébános köszöntötte msgr. Dirschl Johann püspöki helynököt, ft. Király Árpád marosi főesperest, a paptestvéreket, valamint a híveket. Köszönetet mondott a vikáriusnak, amiért eljött újraszentelni a kicsiny templomukat, aminek a belsejét a hívek munkájával, az adakozásukkal, a több helyről érkezett támogatással belülről sikerült felújítani. Msgr. Dirschl Johann magyarul, majd románul is tolmácsolta nm. és ft. Roos Márton főpásztor üdvözletét, amiben Isten iránti hálával kért áldást a belülről megújult templomban zajló hitéletre. Ezt követően közösen imádkoztak, majd a vikárius, ft. Király Árpád főesperes közreműködésével megszentelte a templomot, valamint a benne lévő híveket. Szentbeszédében a püspöki helynök a templomépítés isteni küldetését, parancsát méltatta, amit már az ószövetség is megemlít, amikor Dávid király úgy érezte, nem illik magának palotában laknia, miközben Isten háza az a sátor, amivel az egyiptomi vándorlásból tértek haza. Éppen ezért, hozzáfogott a templomépítéshez, de azt csak a fia, Salamon tudta végrehajtani. Amikor azonban később a zsidó nép fogságba került, tagjai mindig hazavágytak, látni a szép templomukat, ahol otthon érezték magukat. Amikor tehették, évente mindenki elment Jeruzsálembe, hogy a templomban áldozhasson. Az is meg van írva, milyen áldozatos harcot vívtak a makabeusok a templomukért. Ha nem tették volna, egyik rabbi szerint, ma másképp nézne ki a világ, mert talán elveszett volna az egy Istenbe vetett hit. A zsidók a múlt héten tartották a hanuka ünnepét, amelyen éppen a templomukért vívott harcra emlékeztek. Nem csak az ószövetségben, hanem a mi életünkben is fontos szerepet játszik a templom, ahova a hívek rendszeresen eljárnak Istennel találkozni, itt megkeresztelik őket, elsőáldozásban, illetve bérmálásban részesülnek, tehát a templom sok kegyelemnek a forrása. Ezért fontos, hogy ne csak a magunk, de Isten háza is rendben legyen. Mindezek tudatában, a felszentelésen elégedetten, örömmel voltak együtt az 1772-ben épült, ezúttal belülről felújított templomban. Itt az anyáinktól tanult imákkal forduljunk Istenhez, hiszen amint egyik dokumentumból kiderül, a pápa is azt az imát szokta mondani, amit az anyjától tanult. Szent András ünnepe lévén, a románul elmondott prédikációjában a Dobrudzsában is missziós munkát végzett szent életéről tartott, történelmi adatokkal alátámasztott, érdekes történettel színezett, magvas beszédet. A szertartás végén ft. Zilahi András miután szellemesen bemutatta a híveknek a vendégeket, a paptestvéreket, röviden ismertette a felújítási munkálatokat, a vele kapcsolatban adódott gondokat, nehézségeket. Köszönetet mondott mindazoknak, akik a felújítást pénzzel, munkával vagy imádsággal támogatták. Név szerint csak Lucian Annának, a harangozó néninek köszönte meg a templomért, a közösségért kifejtett több évtizedes munkáját. A beszédre felkért ft. Király Árpád főesperes, aki a felújítás során többször a helyszínre látogatott, örömének adott hangot, amiért a felszentelési szertartáson is jelen lehet. Ugyanakkor köszönetet mondott a plébánosnak, amiért szívén viselte a templom sorsát, főként azonban a maroknyi kürtösi híveknek, akik hitének tükre ez a kicsiny templom. Az egyháztanács nevében Piklor László kántor románul szólt a jelenlévőkhöz, akik közül név szerint köszönetet mondott a püspöki helynöknek, a főesperesnek, a kerületi papságnak a szentmise ünnepélyessé tételéért, Almás Vince kisiratosi polgármesternek és feleségének, a Nicolae Aniţei kürtösi polgármesternek, egyben az Ortodox Egyházat is képviselő, Mihai nevű személynek a részvételért. Szerinte nem véletlen, amiért a katolikus és az ortodox egyház nagyünnepén, Szent András napján ilyen sok András volt együtt ebben a templomocskában, amit 1772-ben Kászoni András építtetett. Bemutatta a maroknyi kürtösi katolikus közösséget, ami egy nagyobb család, és ebben a templomban találkozik, ahol egy kis létszámú kórus énekel, amelyikről azt mondják: kevesen vagytok, de úgy hangzik az éneketek, mintha negyvenen lennétek. Zárszavában a résztvevőket az egyházközség nevében agapére, a vendégeket ebédre hívta a közeli vendéglőbe. Valóban felemelő érzés volt a Piklor László által felkészített piciny kórus magasztos énekeit, Piklor Larissza bársonyos, aláfestő fuvolajátékát hallgatni. Reméljük, a belülről felújított kürtösi katolikus templomban a Kisiratos önállósodása óta magára maradt helybeli magyarság, Isten segítségével, egy jó pap támogatásával újra otthonra, ugyanakkor magára is talál. Balta János Nyugati Jelen (Arad) 2013. december 2.Lászlóffy Csaba ikerköteteit mutatták be a Minerva-házbanA rendezvény zenei aláfestéséről Oláh Mátyás (cselló) gondoskodott, Lászlóffy Csaba pedig több költeményét olvasta fel az ikerkötetekből, továbbá egy nemrég írt versét is meghallgathatták az egybegyűltek Az elmúlt négy-öt évben írott verseket, valamint néhány régebbi költeményt is tartalmaznak Lászlóffy Csaba Pózok a sebezhetőn és Átörökített magány című iker-verseskötetei (Napkút Kiadó, Budapest), amelyeket szerdán délután ismerhettek meg az érdeklődők a Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva-termében. Tibori Szabó Zoltán, a Minerva elnöke hangsúlyozta: Lászlóffy Csaba „az az erdélyi magyar költő, akinek az életművében nem történt rendszerváltás 1989-ben. Azelőtt is ugyanazt írta és mondta, mint utána, úgyhogy ilyen értelemben folytonosság fedezhető fel nála”. Hozzáfűzte: amellett, hogy költő, drámaíró és közírói munkássága is jelentős, Lászlóffy Csaba a kezdetektől fogva külső munkatársa a Szabadságnak, az általa szerkesztett Tetőn oldalból az utókor megismerheti, hogy milyen típusú és minőségű irodalmat alkottak az erdélyi magyar írók, költők a ’90-es években és 2000 után. Tibori üdvözölte továbbá Ábrahám Jakab brassói grafikusművészt is, aki a köteteket illusztrálta, a bemutatóra pedig grafikáit hozta magával, amelyeket a Cs. Gyimesi Éva-teremben tekinthettek meg a résztvevők. FERENCZ ZSOLT Szabadság (Kolozsvár) 2013. december 2.EXKLUZÍV – Németh: a visszavonás jelentené a Románia csillaga meggyalázásátAz jelentené a Románia csillaga érdemrend meggyalázását, ha Tőkés Lászlót megfosztanák a kitüntetéstől – nyilatkozta vasárnap Németh Zsolt államtitkár a Krónikának a román külügyminisztérium felszólítása kapcsán, miszerint vizsgálja felül a kitüntetés lehetséges visszavonásáról kifejtett álláspontját. Németh Zsolt semmi okát nem látja annak, hogy felülvizsgálja a Tőkés László román állami kitüntetésének tervezett visszavonásával kapcsolatosan a hét elején kifejtett álláspontját. A magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára mindezt azután jelentette ki a Krónikának, hogy a bukaresti szaktárca nevében Radu Podgorean államtitkár álláspontja felülvizsgálatára és bocsánatkérésre szólította fel a budapesti politikust. Csütörtök este kibocsátott közleményében Podgorean „a román állam egyik szimbólumának minden alapot nélkülöző meggyalázásaként" értelmezte, és „teljességgel elfogadhatatlannak” minősítette Németh Zsolt napokban elhangzott parlamenti felszólalását. A külügy államtitkár november 26-án, kedden az Országgyűlésben egy napirend előtti kérdésre válaszolva egyebek mellett azt mondta, a magyar kormány azt kéri Traian Băsescu román államfőtől, hogy „ne hagyja Románia Csillagát visszavörösödni”. Németh Zsolt vasárnap úgy vélekedett: éppen az jelentené a román állami kitüntetés meggyalázását, ha Tőkés Lászlót megfosztanák az érdemrendtől. A magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára lapunknak elmondta, a román politika már eléggé messzire ment ezen az úton, hiszen a román miniszterelnök, a bukaresti képviselőház elnöke és mindazok a személyek, akik exponálták magukat a becsületbíróság keretei között, már elkötelezték magukat a kitüntetés visszavonása mellett. Németh Zsolt szerint e téren a Románia csillaga érdemrend becsületbíróságának tagjai közül a testület – egyben a Román Akadémia – elnökét mindenféleképpen kivételként kell említeni. „A bizottság határozata mindezidáig nem minősül a román állam döntésének. A román állam döntése akkor fog bekövetkezni, amint a köztársasági elnök állást foglalt ebben a kérdésben. Ezért úgy gondolom, immár Traian Băsescu államfő kezében van, hogy megmenti-e ezt a román nemzeti szimbólumot attól, hogy meggyalázzák” – jelentette ki a Krónikának a külügyi államtitkár. A fideszes politikus úgy vélekedett: ha Tőkés Lászlót valóban megfosztják a magas rangú kitüntetéstől, akkor az mindenféleképpen a posztkommunista erők győzelme lesz. „Márpedig mi az 1989-es demokratikus forradalmat nagyon komoly tényezőnek tekintjük a román demokrácia és a magyar–román kapcsolatok alakulása szempontjából. Úgy gondoljuk, hogy Temesvár útmutató, iránytű a román–magyar kapcsolatok számára. Továbbá a jogállam, az emberi és a kisebbségi jogok tiszteletben tartása, a népek közötti kölcsönös tisztelet és barátság lehet a jövő útja, ezért is bízunk abban, hogy a román köztársasági elnök végül nem fogja jóváhagyni, hogy Tőkés Lászlót megfosszák ettől a kitüntetéstől” – nyilatkozta Németh Zsolt, hozzátéve: éppen ezért semmi okát nem látja annak, hogy a román külügyminisztérium felszólítására felülvizsgálja a kitüntetést tervezett visszavonásával kapcsolatos álláspontját. Az államtitkár közölte, abban bízik: éppen a román kormányzat fogja megérteni azt, hogy helyes lesz az a döntés, ha Traian Băsescu államfő végül megvétózza a becsületbíróság határozatának a végrehajtását. „Ezt sajnálatos módon már nagyon komoly politikai tényezők kezdeményezték Romániában, elkötelezve magukat mellette. De van remény, és én éppen egy jövőbeni döntés meghozatala reményében kértem a román államfőt, ne hagyja, hogy visszavörösödjön Románia csillaga” – jelentette ki Németh Zsolt. Kérdésünkre, miszerint ronthatja-e a kétoldalú magyar–román kapcsolatokat, ha Băsescu elnök mégis úgy dönt, hogy visszavonja Tőkés érdemrendjét, a külügyi államtitkár közölte: a kérdés megválaszolásához meg kell várni a román államfő döntését. Rostás Szabolcs Krónika (Kolozsvár) 2013. december 2.Moldova nem kér az egyesülésbőlMoldovai politikusok szerint a chişinăui politikai helyzet destabilizálására alkalmasak Traian Băsescunak a Románia és a volt szovjet tagköztársaság esetleges egyesüléséről tett kijelentései. A román államfő a bukaresti közszolgálati televíziónak a napokban adott interjúban úgy vélekedett: a NATO- és EU-csatlakozás után Románia következő nagy célja az kell legyen, hogy egyesüljön a Moldovai Köztársasággal. „Amikor egy népnek lehetősége van az egyesülésre, nem fog lemondani erről, a vér nem válik vízzé. Senki nem mondja, hogy ennek azonnal meg kell történnie, de Romániának felkészülten kell várnia azt a pillanatot, amikor a moldovaiak is akarják az egyesülést” – jelentette ki Băsescu, akinek állásfoglalását Bukarestben is bírálatok érték. Victor Ponta kormányfő például közölte, ő is támogatná ezt a célt, ha Moldovában minden román egyesüléspárti lenne, de a dolgok szerinte nem így állnak, az államfő „értelmetlen és ésszerűtlen” nyilatkozata pedig a moldovai kommunisták politikai pozícióját erősíthetik. Ugyanezt a véleményt osztják az Európa- és románbarát chişinăui kormánykoalíciót alkotó pártok képviselői is. Dumitru Diacov, a moldovai Demokrata Párt tiszteletbeli elnöke szerint az unió feszegetése az ellenzéki kommunisták malmára hajtja a vizet, egyúttal kényes helyzetbe sodorja a moldovai kormánypártokat. „A román elnök önzésről tett tanúbizonyságot, kijelentését ugyanis csak saját és politikai pártja érdekében tette. Közben viszont nyilatkozatával azt kockáztatta, hogy destabilizálódik a moldovai politikai helyzet, holott az európai integrációs folyamatban nekünk éppen stabilitásra van szükségünk” – állapította meg Diacov. Vlad Filat volt miniszterelnök, a kormányzó demokrata-liberális párt elnöke úgy vélekedett, Băsescu nyilatkozata a moldovai kommunistáknak és Oroszországnak kedvez. Iurie Leancă moldovai kormányfő az Európai Unió vilniusi keleti partnerségi csúcstalálkozóján ugyanakkor leszögezte: hazája számára az uniós integráció a prioritás, és a 4,5 millió lakosú Prut menti ország nem készült fel egy Romániával történő esetleges unióra. „Uniós csatlakozása után Moldova a közös európai gazdasági és kereskedelmi térség tagja lesz, ahol nincsenek belső határok. Számunkra ez a követendő célkitűzés, nem a Romániával történő egyesülés” – jelentette ki Leancă pénteken, miután a litván fővárosban – grúz kollégájához hasonlóan – aláírta az EU illetékeseivel a társulási és szabad kereskedelmi megállapodást. Különben a vilniusi csúcsról Bukarestbe jövet Traian Băsescu rövid kitérő erejéig látogatást tett Chişinăuban, gratulálva moldovai kollégájának, Nicolae Timoftinak ahhoz, hogy a Prut menti ország elindult az EU-ba vezető úton. Kettejük közös sajtótájékoztatóján azonban nem került szóba a két ország egyesülésének kérdése. Közben a bukaresti IRES közvéleménykutató-intézet szombaton közétett felmérése szerint a román állampolgárok háromnegyede támogatja a román–moldovai uniót, 63 százalékuk pedig egyetért Băsescu ezt szorgalmazó kijelentéseivel. Mindemellett a megkérdezettek egyharmada úgy véli, hogy a Pruton túliak többsége nem híve az egyesülésnek. (A felmérés pénteken, 1132 felnőtt korú román állampolgár megkérdezésével készült). Másrészt az ukrajnai Odesszából származó, a kilencvenes években Kolozsvárt letelepedett Vasile Ernu író, publicista a hét végén a Digi 24-nek elmondta, a moldovai állampolgárok túlnyomó többsége az önálló államiság híve. Ernu a hírtelevíziónak úgy vélekedett, a bukaresti vélekedéssel ellentétben a Pruton túli ország lakosságának kevesebb mint tíz százaléka támogatja a Romániával való egyesülést, és szerinte körülbelül ugyanennyien pártolják az Oroszországgal történő uniót. Rostás Szabolcs Krónika (Kolozsvár) 2013. december 2.Unió hátulütőkkelA becsületesség és saját vágyálmaink okán is úgy illik, hogy mi, magyarok kellő empátiával közelítsünk a Románia részéről a Moldovai Köztársasággal való egyesülés kapcsán megnyilvánuló törekvésekhez. Ismerjük el, hogy a románok nem indokolatlanul szorgalmazzák a Prut által megtestesített határ felszámolását, részükről természetes az azonos gyökerű két nép uniójának igénye. Már csak amiatt is tiszteletben kell tartanunk ezeket a törekvéseket, mivel mi is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy szabadon véleményt nyilvánítsunk arról, milyen jövőt képzelünk el Erdély számára. Viszont Traian Băsescu valószínűleg nem gondolta végig, amikor a napokban újfent román–moldovai uniót szorgalmazott, sőt ami a legfontosabb: az államfő nem számolt az egyesülés valamennyi lehetséges következményével. Először is a román társadalommal, a bukaresti politikai elittel ellentétben a volt szovjet tagköztársaságban sem a lakosság, sem a politikum nem tart igényt Nagy-Romániára. Az erős orosz befolyás, a kommunista örökség és más történelmi okok miatt a Pruton túli ország nem akar változtatni az egy nép, két ország status quóján, és ragaszkodik Moldova önálló államiságához. Még olyan körülmények között is, hogy a társulási szerződés aláírásával Moldova elindult az európai integráció útján, és belátható időn belül csatlakozik ahhoz az EU-hoz, amelynek Románia 2007 óta a tagja. Tehát az egyesülés úgymond érzelmi szempontból is problémás, és csupán egyoldalú igény mutatkozik rá. És akkor még nem beszéltünk a kérdés jogi vetületéről! Bukarest – de legalábbis a román államfő – gyakorlatilag a második világháborút lezáró 1947-es párizsi békeszerződés felülvizsgálatát feszegeti, amely alapján visszaálltak a trianoni diktátumban rögzített határok. Márpedig ez lavinát indíthat el a térségben, hiszen Magyarország, sőt Ukrajna részéről is megfogalmazódhat ilyen-olyan igény. Arról nem beszélve, hogy egyesülés esetén megváltoznának a romániai etnikai arányok, viszont Bukarest nem hunyhatna szemet például a Chişinău által a gagauzoknak biztosított széles körű autonómia fölött. Amit az új helyzetben nem lehetne megtagadni az erdélyi, székelyföldi magyaroktól sem. Márpedig kétséges, hogy Romániának ilyen áron is sietős... Rostás Szabolcs Krónika (Kolozsvár) 2013. december 2.Kétnyelvű táblák a marosvásárhelyi iskolákonTöbb marosvásárhelyi tanintézet homlokzatára is felkerültek az oktatási intézmények nevét tartalmazó kétnyelvű táblák. A román és magyar nyelvű feliratok kihelyezése a helyi civil szervezetek és az RMDSZ közös munkájának az eredménye – hívta fel a figyelmet Peti András alpolgármester. Hozzátette, tudja, bőven van még tennivaló ahhoz, hogy a valós kétnyelvűség érvényesüljön az iskolákban, de a régóta kért táblák kihelyezése mindenképp fontos előrelépés. Az erre vonatkozó határozatot az RMDSZ-frakció javaslatára január 31-i ülésén fogadta el a helyi tanács, a döntés 67 óvodát és iskolát érint. Pap Melinda Krónika (Kolozsvár) 2013. december 2.Répás: az általános iskolásokon a sorSzükség van a közös cselekvésre az oktatásban – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna szombaton Csíkszeredában, Az anyanyelv oktatása és a játék szerepe kisiskoláskorban című konferencián. A magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára gondolatának alátámasztására a romániai magyar oktatás két aktuális problémáját, a magyar pedagógusok által írt tankönyvek megjelentetési lehetőségének beszűkülését és a gyereklétszám csökkenését említette példaként. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) által szervezett konferencia és képzés apropóját az adta, hogy zárómozzanatához érkezett a 2013 a külhoni magyar kisiskolások éve program. Ezt a KIM hirdette meg és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. finanszírozásával a Magyarország határain kívüli magyar nyelvű oktatás kiteljesítését, a hagyományápolást, az intézményrendszer erősítését, közösségépítést, a pedagógusok képzését tűzte ki célul. Ennek keretében megszólították a szülőket, akiknek azt hangsúlyozták, hogy miért fontos gyermekük számára az anyanyelvű oktatás, mesélte Répás Zsuzsanna. Találkoztak a helyi közösségekkel, de az iskolák köré szerveződő közösségeket is igyekeztek megszólítani, például a gyermekorvosoknak is szerveztek találkozót. A pedagógusok számára továbbképzéseket tartottak, a gyerekek számára internetes versenyt szerveztek, és 1008 erdélyi magyar tanintézetbe eljuttatták Gárdonyi Géza Egérvadászat című mesekönyvét. Ahogy a határon kívüli óvodások éve keretében, idén is módszertani csomagot állítottak össze a pedagógusok munkájának segítésére, amely a differenciált oktatással, a tehetséggondozással, az óvoda és iskola közötti átmenettel, a művészeti oktatással foglalkozik. Ezt az RMPSZ ajánlatára az Erdélyi Tankönyvtanács gondozásában az Ábel Kiadó által megjelentetett további három módszertani könyvből és segédanyagból álló csomag egészíti ki. A módszertani csomagokból, amelyek a tervek szerint év végéig minden iskolába el fognak jutni, kettőt Répás Zsuzsanna jelképesen átadott szombaton Bartolf Hedvig Hargita megyei főtanfelügyelőnek és Kiss Imre RMPSZ-alelnöknek. A helyettes államtitkár leszögezte, folytatni kívánják a megkezdett munkát, jövőben az általános iskolák felső tagozataiba járó diákokra koncentrálnak. Az Apáczai Csere János Pedagógusházban vasárnap véget ért konferencián a pedagógusok többek között a magyarságismeret oktatásának szükségességéről, a szövegértés fejlesztési lehetőségeiről, az élményszerű olvasásról, a drámapedagógiáról hallgathattak előadásokat. R. Kiss Edit Krónika (Kolozsvár) 2013. december 2.Törvénytelenül vették őrizetbe Borbolyt?Törvénytelenül vette őrizetbe az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) Borboly Csabát, a Hargita Megyei Tanács elnökét – állítja az RMDSZ-es elöljáró védőügyvédje, Sergiu Bogdan. Sergiu Bogdan ügyvédA jogász közölte: a kézhez kapott jegyzőkönyvekből kiderül, Borboly őrizetbe vételét egy olyan lehallgatott telefonbeszélgetés alapján rendelte el a vádhatóság, melynek begépelése során a fordítást és gépelést végző személy összecserélte a beszélgetőtársakat. Minderről az ügyvédnek hétfőn nem volt alkalma meggyőzni a marosvásárhelyi táblabíróságot, mivel az érdembeli tárgyalás helyett Mihaela Ramona Creţu bíró újabb halasztást rendelt el, így a következő tárgyalásra január 6-án kerül sor. „Kiforgatták Borboly szavait” A vádlott és jogi képviselője a Krónikának elmondta: a DNA által lehallgatott beszélgetések jegyzőkönyvezésébe számos hibát tartalmaz, ami lényegesen befolyásolhatja az ítélethozatalt. „Egyrészt számos súlyos fordítási hibát észleltünk a lehallgatott beszélgetések legépelésében. Másrészt pedig több helyen a Borboly Csaba által mondottakat a beszélgetőtársának tulajdonítják és fordítva. Az ügyészek a letartóztatási javaslathoz is éppen egy ilyen kiforgatott mondatot idéztek” – nyilatkozta a Krónikának Sergiu Bogdan, aki határozottan cáfolta a vádhatóság képviselője által állítottakat, miszerint a védelem időhúzásra játszana. A kolozsvári jogász elmondta továbbá, az első tárgyalás előtt is gyenge minőségben fénymásolt, alig olvasható jegyzőkönyveket kaptak kézhez, ami rendkívül megnehezítette munkájukat. „Sajnos másodjára is gyenge minőségű másolatokat kaptunk, ezért a bírónő elrendelte, hogy az összes eredeti dokumentumról készüljön új másolat” – tette hozzá az ügyvéd. Kérdésünkre, hogy a személycserék kapcsán a puszta véletlenre vagy szándékosságra gyanakszik, Borboly Csaba leszögezte: senkit nem hibáztat. Az elöljáró szerint a fordítóknak és a jegyzőkönyvezőknek sietniük kellett, ez vezethetett a hibákhoz. „A nyaram nagy része azzal telt el, hogy a hang- és képfelvételekről próbáltam kideríteni, ki mit mondott. Már akkor rájöttem, hogy a párbeszédek egy részét az ügyészség tévesen jegyzőkönyvezte. Azzal a technikával, amivel lehallgattak, nem is csoda, hogy nem lehet tisztán kivenni, hogy amikor egyszerre három-négy személy is beszél, ki mit mond” – mutatott rá a korrupcióval vádolt elöljáró. DNA-vád útjavítás miatt Amint arról beszámoltunk, az ügyészség által összeállított vádirat szerint a tanácselnök indokolatlanul fizetett ki jelentős, útjavításra szánt összegeket egy olyan cégnek, amely Pálffy Domokos megyei önkormányzati képviselő tényleges irányítása alatt működött, és ezzel közel 1,8 millió lej kárt okoztak az államnak. A Gagyon bejegyzett Stravia Group Kft.-ről van szó, amely a megyei tanácsos érintettségi nyilatkozatában nem szerepel ugyan, ám a vádhatóság szerint Pálffy húgának cége, amellyel 2008–2012 között 25 millió lej összértékben negyvenszer szerződött a megyei önkormányzat útépítés és -javítás céljából. Ily módon Pálffy esetében fennáll az összeférhetetlenség gyanúja, hiszen tanácsosként megszavazta a számára anyagi hasznot hozó megrendeléseket. A DNA arra is kitért, hogy a Stravia által kért útfelújítási díj magasabb volt, mint a versenytárgyalásról kizárt másik társaság tarifája, a munkálatok minőségét felügyelő szakértő ellenezte a céget megillető összeg kifizetését, továbbá a kivitelező a tervben rögzítetthez képest vékonyabb aszfaltréteget húzott fel. A DNA-dosszié szerint Borboly Csaba közvetítőn keresztül megkövetelte az önkormányzat által ugyancsak útjavítással megbízott borzonti Bridge Road Construct Kft.-től, hogy az önkormányzat által kifizetett 496 ezer lej tíz százalékával támogassa a Csíkért Egyesületet. A szervezetet a Borboly irányította Csík területi RMDSZ hozta létre 2007-ben, többnyire kulturális, ifjúsági programokat támogat. Az ügyészség úgy véli, a tanácselnök – a közérdek elleni hivatali visszaélést leplezendő – a nyomok eltüntetése céljából követett el további törvénytelenségeket. 2011-ben hamis iratok kiállítására bujtotta fel többek között Csiszér Benedeket, az önkormányzatnak alárendelt útügyi igazgatóság ügyvezetőjét, hogy a számvevőszék előtt igazolja a kifizetéseket, tavaly pedig – amikor az ügyészség vizsgálni kezdte az ügyet – rendőrségi feljelentéssel próbálta álcázni az ügyet. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2013. december 2.Vádat emeltek a gyergyói főügyész ellenA Marosvásárhelyi Táblabíróságon emelt vádat Majeczki Izabella gyergyószentmiklósi főügyész, ennek élettársa, Szabó Tamás Károly, illetve Sándor Pongrác vállalkozó ellen az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA). A főügyészt kenőpénz elfogadásával és magánokirat-hamisításra való felbujtással, élettársát bűnrészességgel és magánokirat-hamisítással, a vállalkozót pedig megvesztegetéssel gyanúsítják. A DNA pénteki közleményében kifejti, hogy Majeczki Izabella 2011-ben több alkalommal fogadott el állatokat – két tehenet, három juhot és két bárányt – összesen 10 ezer lej értékben a különböző eljárások alatt álló személyektől, hogy kedvezően záruljon az ügyészségi vizsgálat. Az eljárás alanyai – fizikai erőszak elkövetésével gyanúsított személyek – végül feljelentést tettek a főügyész ellen, és a sajtónak is beszámoltak a történtekről, azt is állítva, hogy a közvetítő annak élettársa, Szabó Tamás Károly volt. A DNA szerint a vádlottak idén augusztusban úgy próbálták eltüntetni a megvesztegetés nyomait, hogy a megvesztegetők egyikével Szabó hamis nyilatkozatot íratott, amelyben az illető azt nyilatkozta, hogy az ügyésznő visszafizetett neki 3000 lejt. A vádiratban egy másik megvesztegetési ügy is szerepel, e szerint 2013. augusztus 26-án Majeczki Izabella egy élelmiszercsomagot kapott Sándor Pongrác vállalkozótól. A DNA szerint az ügyésznő azt kérte az üzletembertől, segítse hozzá élettársa építőipari cégét egy munkálat megszerzéséhez. Ennek fejében Majeczki Izabella azt ígérte, felgyorsítja a vállalkozó feljelentése alapján indult bűnügyi vizsgálatot. Több hírportál a vádiratra hivatkozva azt állította, hogy az előzetes letartóztatásban ülő főügyész a rácsok mögül fenyegette meg feljelentőit. Mint arról beszámoltunk, Majeczki Izabella az egyetlen vezető tisztséget betöltő magyar nemzetiségű ügyész Székelyföldön. A gyergyószentmiklósi ügyészség áprilisban azzal került az erdélyi magyar sajtó érdeklődése középpontjába, hogy hivatalból indított vizsgálatot olyan gyergyószentmiklósi és gyergyócsomafalvi rendezvények ügyében, amelyeken Wass Albert műveiből olvastak fel. Majeczki Izabella neve egyébként abban a jelentésben is feltűnik, amelyet a Hargita megyei famaffiáról készített Hans Hedrich, a Fenntartható Segesvár Egyesület alelnöke. Az ankét szerzője törvénytelen erdőirtásokkal kapcsolatos büntetőeljárások lezárását rótta fel a főügyésznek. Balázs Katalin Krónika (Kolozsvár) 2013. december 2.Az EMNP szerint az RMDSZ nem bújócskázhat továbbAz Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) továbbra is azt szorgalmazza, hogy az erdélyi magyar pártok koalíciója állítson jelöltlistát a 2014 májusában tartandó európai parlamenti választásokon. Toró T. Tibor EMNP-elnök hétfői kolozsvári sajtótájékoztatóján úgy vélte, mindennél fontosabb, hogy az erdélyi magyarság 2014-ben is megszerezze azt a három brüsszeli mandátumot, amellyel jelenleg rendelkezik, ez pedig csakis a magyar pártok összefogásával érhető el. Az elnök szerint az összefogásnak nincsen technikai akadálya, csupán a politikai szereplők ellenérzései hiúsíthatják azt meg. Az EMNP az összefogás pártján van – nyomatékosította Toró T. Tibor, aki azt is elmondta, az elmúlt hetekben kétszer is tanácskozott Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével. Az MTI kérdésére elmondta, e megbeszélések magánjellegűek voltak, ezért nem kívántak sajtónyilvánosságot adni ezeknek. „A közösség megérezte a katarzist október 27-én, a székelyek nagy menetelésén, ezt a katarzist szeretnénk nyújtani számára az EP-választáson is” – tette hozzá az elnök. Arra az újságírói kérdésére, hogy lehetséges-e a koalíciós lista állítása azok után, hogy az RMDSZ döntéshozó testülete kizárta ennek a lehetőségét, Papp Előd, az EMNP alelnöke válaszolt. Elmondta, nem ez lenne az első eset, hogy a szövetség megváltoztatja az álláspontját. Toró T. Tibor azt a meggyőződését hangsúlyozta, hogy Kelemen Hunor csak ideig-óráig tudja elodázni a tárgyalásokat a közös listaállításról. „Elegendő társadalmi nyomás lesz az RMDSZ-en, hogy ezt a bújócskát tovább ne játszhassa” – jelentette ki Toró. Papp Előd székelyföldi alelnök kampánycélokat szolgáló politikai blöffnek nyilvánította az RMDSZ-nek a fejlesztési régiók átalakítását szorgalmazó aláírásgyűjtését. Hozzátette, Hargita és Kovászna megyében nem polgári kezdeményezésként, hanem az RMDSZ egyes önkormányzati képviselőinek a kezdeményezéseként nyújtották be a népszavazás kiírására vonatkozó tervezetét. Zatykó Gyula partiumi alelnök szerint a polgárok bizalmával való visszaélésnek tekinthető, hogy a partiumi Szatmár és Bihar megyében az RMDSZ még csak napirendre sem tűzette a megyei önkormányzatban a fejlesztési régióról szóló népszavazás kiírásának a kérdését, amelyre aláírások tízezreit gyűjtötte össze. „Milyen háttéralku köttetett azért, hogy ne nyújtsák be?” – tette fel a kérdést az alelnök. Hozzáfűzte, az RMDSZ Bihar megyei szervezete mindig is a kormányra lépést szorgalmazta. Kiss Előd-Gergely Székelyhon.ro 2013. december 2.A harmadik ág – magyarnak lenni…Csak akkor tudunk megmaradni, ha akarunk, és ha teszünk is érte – mondta Ady Endrével A harmadik ág című kötet szerzője, Gazda József Tamás Áron-díjas székely író, szociográfus, a Marosszéki Székely Tanács december 2-i ülésének díszvendége. A marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében mutatta be A harmadik ág című kiadványát Gazda József író. „Gazda József olyan művelődéstörténész, aki Székelyföld történelmét a legeredetibb módon dokumentálta, rengeteg hangfelvételt készített történelmi vonatkozású dolgokról. Ez a munka szinte egyedülálló dokumentum, rendkívül fontos a székelység számára. Az oral history műfajt gyakorolta, ezzel pedig hiteles történelmi képet festett Székelyföldről” – méltatta a szerzőt a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs. Gazda József saját munkáit szociográfiáknak nevezte, azaz olyan dokumentumértékű irodalomnak, amely szépirodalmi igényeknek is meg akar felelni, vagyis hogy érzelmeket váltson ki az olvasóból, „az élet benne sűrűsödjék”, s maga az élet – még ha fájdalmas is – szép legyen. Megtudtuk, a nemzet fájának harmadik ágáról szóló kötet tíz hónap alatt készült el, tizenöt éves anyaggyűjtő munka előzte meg, amit két évig tartó rendszerezés követett. Az idős szerző Argentínában, Venezuelában, Új-Zélandon, Németországban, Kanadában, Törökországban és még sokfelé keresett fel magyarokat. „Három millióra teszik a világban szétszórtan élő magyarok számát. Az 54 országból származó ezer emberrel folytatott beszélgetés során felelősen kijelenthetem: nem igaz, hogy bennünket a világ nem szeret” – fogalmazott, majd konkrét példákkal támasztotta alá, hogy milyen becsülete van a magyar nemzetnek a nagyvilágban (arról is beszélt, hogy svájci újságban Románia fizetett hirdetésben dicsőítette az országot és a népet). Gazda József szerint a magyarok tehetséges, szorgos nép, amelyet munkájáért és eszéért megbecsülnek a nagyvilágban, de nem vagyunk összetartóak, és nem szeretjük eléggé a nyelvünket. Izsák Balázs SZNT-elnök a jövő évi tervekről elmondta, január 7-én lesz a madéfalvi veszedelem 250. évfordulója, amely alkalomból a marosvásárhelyi Kultúrpalotában is nagyméretű rendezvénnyel készülnek. Továbbá elmondta, a Székelyek Nagy Menetelésének alátámasztásaként aláírásokat gyűjtenek a kiáltvány támogatására. „Legalább annyi aláírásnak kell összegyűlnie, ahányan ott voltunk, azaz több mint 150 ezernek, mert így tudjuk megüzenni Bukarestnek, hogy ha nem válaszolnak a beadványunkra, akkor nem elfáradunk, hanem megerősödünk. A székely vértanúk kivégzésének szomorú pillanata jövőre 160 éves, ezért 2014. március 10-én a Postaréten is legalább 150 ezren kell összegyűlnünk” – mondta a nemrég Bethlen Gábor-díjjal kitüntetett Izsák Balázs. Gáspár Botond Székelyhon.ro 2013. december 2.A romániai magyar nyelvű történelem tankönyvekrőlA Babeş -Bolyai Tudományegyetem, a Magyar Történeti Intézet- KAB Történettudományi Szakbizottsága „A romániai magyar nyelvű történelem tankönyvek főbb problémái – címmel kerek-asztal megbeszélést szervezett. Helyszín: a Francisc Pall terem. A moderátor szerepét dr. Rüsz- Fogarasi Enikő docens, a BBTE Történelem és Filozófia Kar dékán-helyettese töltötte be. A 19 meghívott egyetemi és középiskolás tanár több órán keresztül megbeszélte: A „székely tankönyv” és egy új magyar kisebbség története tankönyv, valamint a magyar nyelvű történelmi atlaszok szükségességének kérdését. A találkozónak az volt a célja, hogy a tenni akaró és jó képességű történelem tanárokat bevonja abba a kollektívába, amely fel tudja vállalni a tankönyvírással járó nehézségek leküzdését és meg is, tudja írni. Ugyanakkor képviseljen egy olyan gondolkodást, mely képes olyan történelmi üzenetet megfogalmazni, melyet ez esetben az VI.- VII. osztályosok megértenek, és érdeklődést mutatnak a tankönyv iránt. Ami nem kis feladat. Mert nem csak a puszta tények, felsorolásáról lenne szó, hanem egy olyan gondolkodás kialakulásáról is, mely bizonyos területeken, ha rendelkezel ezzel az ismerettel, akkor számodra is értékes. A tankönyvet az országban élő és tanulni vágyók is szellemi haszonnal forgatnák. Maga a beszélgetés, egészen a frusztrációk felszínre törésével együtt, nagyon építő jellegű volt. A tankönyveket egy ember nem tudja megírni. Olyan csoportban kell dolgozni, amely pontosan eleget tud tenni a tankönyvkiadás feltételeinek. Ugyanakkor olyan tankönyvet kell szerkeszteni, hogy a tanulók kedvvel vegyék kezükbe a könyvet, mert mind formában, mind tartalomban olyan nyelvezettel, küllemmel, szól hozzájuk, mely „megfogja” őket és az érdeklődésüket kiváltja. A Babeş- Bolyai Tudományegyetem célja az volt, hogy partnert lássanak bennük a tanárok, kérjék ki a szakvéleményüket, és vitassák meg a tankönyvek tudományos tartalmát és mondanivalóját. Keressék meg őket akkor, amikor az új kutatási eredményekre kíváncsiak. Mert azért bizonyítottan lépést tartanak a tudomány egyre gyorsabban haladó iramával, amelyről lemaradni nem lenne ildomos, akkor, amikor erre meg van az egyetemi infrastruktúra. Ami nagy eredmény. Most már sok múlik mindazokon, akik a tanügyi rendszerben tevékenykednek. Ők azok, akik a jövő nemzedékének gondolkodását modellálják. Ezért nem mindegy, milyen anyagiakat fordít az állam az oktatás számára. Az sem mindegy, a kisebbségi oktatásra mennyi jut, melyek a prioritások. A kerek-asztal beszélgetés során néhány javaslat fogalmazódott meg, miszerint hasznos lenne egy tankönyvelbíráló bizottság létrehozása, rendes lektorálás és nyilvános vita minden tankönyv kiadása előtt. Rendkívül fontos volt A SZÉKELYSÉG TÖRTÉNETE című kézikönyv és tankönyv bemutatása, mely az általános iskolák VI. és VII. osztályai (valamint minden érdeklődő) számára készült, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, a Hargita Megye Tanácsa és Kovászna Megye Tanácsa, Kovászna Megyei Művelődési Központ megbízásából. A nagy formátumú (20x26cm) 176 oldalas könyv szerzői Ferencz S. Alpár, Forró Albert, Hermann Gusztáv Mihály, Kádár Gyula, Mihály János, Novák Csaba Zoltán, Novák Károly István, Orbán Zsolt, Sepsiszéki Nagy Balázs, Sófalvi András, Sztáncsuj Sándor József. Főszerkesztő: Hermann Gusztáv Mihály. Programirányító: Ferencz S. Alpár. Illusztrálta: Gyöngyössy János. A térképeket készítették: Gyöngyössy Katalin, Gyöngyössy János, Péter Izabella, Szász Etelka- Zita. Az igen értékes könyv előszavából idéznék egy gondolatsort: „… a szerzők, noha természetesen ismerik a világtörténelem korszakolását, úgy döntöttek, a székelység történetének határköveit a székely rendi társadalom sajátos fejlődése függvényében helyezik el. Ennek megfelelően azok a társadalmi folyamatok és állapotok, amelyek a székelyek végleges letelepedéstől fogva érvényesültek a székely közösség soraiban, a nagy törést 1562-ben, a székely szabadságjogok kíméletlen korlátozásának évében szenvedték el. Következésképpen ezt tekintettük a korszakokat elválasztó időhatárnak. Másik fontos határkő 1848, amikor a székelység önként mondott le rendi kiváltságairól.” A szerzők figyelembe vették a diákok életkori sajátosságait. A könyv hátsó lapján olvasható a szerzők sajátos szempontja, amelyet szerintük egy székely történelemkönyvnél figyelembe kell, venni: „ …egy székely történelemtankönyvnek tartalmaznia kell azokat a hagyományokat, mondákat, mítoszokat, amelyeknek történeti hitele ugyan kétes, sőt olykor egyértelműen cáfolható, de élnek a székelység emlékezetében.” A Székelység története című kézikönyv és tankönyv 6 fejezet 22 leckéjében mutatja be a Székelyföld és a székely társadalom történetét. „A leckék végén található irodalmi fogódzó nem bibliográfia, hanem szépirodalmi ajánlás az illető korszak jobb megismerésére… És természetesen vannak olyan alkotások, melyek a szépirodalom eszközeivel keltik többé-kevésbé hitelesen életre egy-egy kor hangulatát. A korhangulat felidézése a célja a filmajánlónak is.” Időtáblázat és a Fogalomtár gazdagítja, pontosítja a diákok történelmi ismeretét. A kötet gazdag illusztrációs anyaggal rendelkezik. Esztétikai kivitelezése figyelemre méltó. Nem lenne érdektelen a történelem tanárok számára módszertani útmutató füzetet is összeállítani a kisebbségi történelem-tanítással kapcsolatban. Szerintem megszületett egy olyan kiadvány, melyet nem csak a „gyermek” tanuló, hanem saját önazonosságunk szempontjából is érdemes elolvasni, mint a hajdani Kincses Kalendáriumokat. Csomafáy Ferenc erdon.ro 2013. december 2.Velünk élő tudományKolozsváron A Magyar Tudomány Napja Erdélyben- rendezvénysorozat plenárisát a Protestáns Teológia dísztermében tartották. A rendezvény fővédnöke Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Sípos Gábor, az EME elnöke felvezető beszédében kiemelte, számba veszik az elmúlt év eredményeit és a több évre kiterjedő kutatási eredményeket is, melyeket főleg a szakosztályokba mutatnak be. A 2013-as évi Magyar Tudomány napjának jelmondata „Velünk élő tudomány”. E címszó alatt a magyar tudományosság egysége fejezhető ki- mondta Sípos Gábor. Kocsis Károly, a MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke kiemelte, hogy megvalósult az Akadémia határokon túli bővítése. Ennek a tisztelt társaságnak 1800 határon túli tagja van, melyből 18 akadémikus. Magdó János kolozsvári főkonzul gratulált a 12. alkalommal megtartott fórumnak. A tudomány területén megtörtént a nemzet egyesítése. Együttműködés valósult meg a tudomány és a felsőoktatás területén is. Az utóbbi időben sok magyarországi vendégtanárral volt alkalma találkozni, és jó lenne, ha ezek a vendégtanárok hosszabb időt tudnának maradni. Mert a tanár- diák kapcsolata így lehetne gyümölcsözőbb. Az is jó lenne, ha erdélyi tanároknak több lehetőséget biztosítanának, hogy vendégtanárként működjenek az anyaországban. Az is elképzelhető, kialakulhatna egy olyan réteg Erdélyben, amely ezt a szükségletet fedezni tudja. A magyar kormányzati támogatásról is beszélt, kiemelte például a Sapientia EMTE fejlesztését. Problémásnak tekinti a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem helyzetét. Miért nem sikerült ezt megoldani- fogalmazta meg a kérdést. A rendezvény előadásai Kocsis Károly, akadémikus, a MTA Földrajztudományi Intézetének igazgatója „Területi autonómiák múltja és jelene a Kárpát- medencében” című előadásában nyomon követi a XII. századtól a XX. századig a Kárpát- medencében, milyen autonómia típusok léteztek. Ez a helyzet a második világháború után, hogyan alakult. Hol jelentkeznek, az utóbbi időben, területi autonómia lehetőségek. Szerinte a területi autonómia megvalósítása lényegében a kisebbségvédelem legfőbb eszköze. A XIX. századi nemzetállamok építőinek ideálja az „egy állam – egy nemzet” elve az elmúlt évszázadban egyetlen európai államban sem valósult meg. Európa 703 millió lakója közül 85% az államalkotó nemzetnek tagja, a többi 10% etnikai kisebbséget alkot. 5% állampolgársággal nem rendelkező bevándorló. A második világháború után világszerte nőtt az etnikai konfliktusok száma és intenzitása. Az esetek többségében a konfliktus hátterében a kisebbségek jogainak merev elutasítása, megszorítása állt, melynek eredménye az elszakadási törekvés megerősödése. Egyes nyugati országokban a kormányok különböző intézkedéseket hoztak. A konfliktusok csökkentésére a decentralizációt vagy regionális önkormányzatiság felé való elmozdulást alkalmaztak. Kocsis Károly megkülönbözteti a területi, regionális autonómiát az etnikai jellegű autonómiától. „A területi autonómia földrajzilag meghatározott térség, amely az adott ország egyéb területi egységétől eltér”. Törvényhozó és közigazgatási hatalommal felruházott státussal rendelkezik. Úgy véli, hogy a területi autonómia a kisebbségvédelem legfejlettebb eszköze. Biztosítja a kisebbség számára az alapvető emberjogok közül az autonómiát, másrészt az illető ország területi integritásának megőrzését. Bemutatta, térképek alapján szemléltette, Magyarországon, illetve Európában, milyen autonómia-formák voltak. Milyen területi autonómiával rendelkezett például Szlavónia, Horvátország, Szepesség, a török hódoltság idején Székelyföld vagy Szászország. A második világháború után milyen önrendelkezést biztosítottak Jugoszláviában (Vajdaság) vagy Romániában a Maros Magyar Autonóm Tartomány formájában. Lényegében a középkor végétől, a nemzeti kisebbségek aránya a XVIII. század végére, Magyarországra vonatkozólag, jelentősen megváltozott. 1850-től a kisebbségek etnikai alapú területi autonómiát követeltek. Elmondta, hol valósítható meg az etnikai alapú autonómia: a litván- belorusz- lengyel határvidéken, a Kárpát-medencében, a Balkánon. Az etnikai területi autonómia megvalósításához a többségi akarat meggyőzése szükséges. Fodor Pál „A török hagyaték a magyar történelemben” című előadásában kifejtette, a magyar nép története, milyen változásokon ment keresztül, miután letelepszik a Kárpát- medencében, teljesen európaivá válik. Az oszmán-hódítás következtében változás következik be Európában. Ez kihat Magyarország életére is. A török hódítás mentalitástörést okozott Magyarország számára. Lerombolta a magyar politikai, kulturális elit önbizalmát. Egyfajta bűntudatot, önvádat okozott. Nem tudván maguknak megbocsátani, hogy elvesztették a birodalmat. A közép- kelet európai népeknél kialakult az egyedülvalóság gondolata. Ilyen körülmények között hogyan reagál a magyar gondolkodás? Elsősorban a dicső múlthoz menekül, illetve áldozat szerepben feszít. Kialakul egy bizonyos kisebbségi érzés a magyar elitben és köznépben is, melyet sokan nem is képesek megfelelő módon kezelni. A politikai életben felveti a fejét a kapkodás, következetlenség, ugyanakkor vallási megosztottság is. A XVIII. század végétől kettősség jellemezte a török hódoltság megítélését. Egyrészt az áldozat szerepében jelentek meg, melynek következtében számos, negatív gondolat fogalmazódott meg. Másrészt pedig a XIX. században kialakult egy bizonyos fajta törökökhöz való közeledés. A magyar nép keleti rokonságának az eszméje. Hangoztatták, a magyarság keleti eredetű. A XIX. század második felében előtérbe kerül a kultúrnemzet koncepció, mely egyre nagyobb teret hódít. Fontos szerepet kap a népi kultúra is, mely kíváncsisággal fordul Kelet fele. Az értelmiség felteszi a kérdést: Ki a magyar? Mi a magyar? Mi a török? Kelethez vagy Nyugathoz tartozunk? Ha megnézzük az irodalmat, a törökökkel való kapcsolatról Jókai Mór regényei vagy Gárdonyi Egri csillagok-című könyve alapján érdekes képet nyerhetünk. 1905-ben Ady Endre fogalmazta meg azt a gondolatot, hogy Magyarország Komp- ország. Ide- oda hányódik. Így írja az „Ismeretlen Korvin-kódex margójára” című publicisztikájában: „Komp- ország, Komp- ország, Komp- ország: legtisztességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől – Nyugatig, de szívesebben vissza.” Ezt a komp- ország gondolatot megtalálhatjuk Orhan Pamuk Nobel- díjas török író munkájában is, amelyben a komp- ország mentalitást, a két part közötti csónakázásban megmutatkozó identitás- zavart elemzi. A rendezvényen gróf Mikó Imre emlékplakettet adtak át Kocsis Károly akadémikusnak és Vincze Zoltán nyugalmazott történelem tanárnak, az EME támogatásának elismeréseként. A plenáris ülésen még 7 előadás hangzott el. Az EME munkálatait a szakosztályokban folytatta. Csomafáy Ferenc erdon.ro 2013. december 2.Másodszor is halasztottak Borboly Csaba perébenMásodszor is halasztottak hétfőn a marosvásárhelyi táblabíróságon Borboly Csaba és vádlott-társai pere a marosvásárhelyi táblabíróságon. A következő tárgyalás időpontját 2014. január 6-ra tűzték ki –tudta meg a maszol.ro a Hargita megyei tanácselnök ügyvédjétől. Sergiu Bogdan tájékoztatása szerint a halasztás oka az volt, hogy több vádlottnak csak a napokban sikerült ügyvédet fogadnia, akiknek még nem volt idejük előkészíteni a védelmet. „Emellett mi is kértünk halasztást, mert még mindig nem kaptuk meg a teljes bűnvádi dosszié másolatait” – mondta Bogdan. Hargita Megye Tanácsának elnökét és alelnökét, Sófalvi Lászlót, illetve további 11 személyt szeptember közepén állították bíróság elé az ügyészek, többségüket hivatali visszaéléssel vádolják. A per október 21-én halasztással kezdődött, mert több vádlottnak nem sikerült védőügyvédet fogadni. A korrupcióellenes vádhatóság szerint Borboly Csaba indokolatlanul fizetett ki jelentős, útjavításra szánt összegeket egy olyan cégnek (a Stravia Group Kft.-nek), amely Pálffy Domokos megyei önkormányzati képviselő tényleges irányítása alatt működött. Ezzel állítólag a tanácselnök és bűntársai 1,1 millió eurós kárt okoztak az államnak. maszol.ro 2013. december 2.Maros megye történelméről a magyar tudomány napjánA magyar tudomány napja Erdélyben címmel 12-ik alkalommal szerveztek tudományos konferenciát Marosvásárhelyen. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület marosvásárhelyi fiókegyesülete az idén közösen szervezte a rendezvényt a Borsos Tamás Egyesülettel. Az idei ülésszak Marosvásárhely és Maros megye múltját ölelte fel a kezdetektől napjainkig, szó volt a római limes Maros megyei feltárásának eredményeiről, a marosvásárhelyi vár 14-17-ik századi állapotáról, az egykori, 18-ik században működő ispotályról, Szováta fürdőéletéről, az 1902-es polgármesteri programról. Simon Zsolt a marosvásárhelyi kovácslegények 1565-ös és 1781-es szabályzatáról értekezett, Weisz Szidónia Somkereki Erdélyi István 1638-ból fennmaradt végrendeletéről mutatta be tudományos dolgozatát, Buzogány Dezső arról a marosvásárhelyi hitvallásról tartott előadást, amely 1559-ben született, mint „az erdélyi reformációnak egyik jelentős, az erdélyi református egyháznak pedig a legelső alapvető hitvallási irata”. Oniga Erika olyan történetet mutatott be Marosvásárhely múltjából, amely még a 19-ik században kezdődött, de napjainkban is van folytatása. Arról a Csonka Gézáról beszélt, akinek a fényképészműhelyeiben készült fotók számos városi polgár portréját örökítették meg, amelyek minősége, stílusjegyei a polgárosodó kor szellemét idézik. Csonka Géza egykori lakóházát mára felújítottak az új tulajdonosok, vigyázva a szecessziós épület minden részletére, és szállodát működtetnek benne. Csonka Géza 1861-ben született Vajdahunyadon, Budapesten tanult fotográfiát, majd Marosvásárhelyen telepedett le, ahol két fényképészeti műhelyt is működtetett: a Kossuth-utcait, valamint a főtérit. A város polgárait, családokat, közéleti személyiségeket örökítette meg. Rendszeres megrendelői voltak Stahl Juliska és Mariska, vagy Farkas Izsák és felesége. Ő örökítette meg 1894-ben Bolyai János eredeti sírját is a református temetőben, amit később az apa, Bolyai Farkas mellé költöztettek. Tófalvi Zoltán az 1956-os magyar forradalom két marosvásárhelyi áldozatát, Dudás Józsefet és Szabó Jánost mutatta be. Az ülésszak végén Pál-Antal Sándor, az EME marosvásárhelyi vezetőségéből leköszönő elnök értékelte a rendezvényt, kiemelve, hogy a színvonalas előadások jövőre kötetben is megjelennek, amelynek ő maga vállalja a szerkesztését. maszol.ro 2013. december 2.EP-választás – Az EMNP továbbra is erdélyi magyar koalíciós listát állítana- Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) továbbra is azt szorgalmazza, hogy az erdélyi magyar pártok koalíciója állítson jelöltlistát a 2014 májusában tartandó európai parlamenti választásokon. Toró T. Tibor EMNP-elnök hétfői kolozsvári sajtótájékoztatóján úgy vélte, mindennél fontosabb, hogy az erdélyi magyarság 2014-ben is megszerezze azt a három brüsszeli mandátumot, amellyel jelenleg rendelkezik, ez pedig csakis a magyar pártok összefogásával érhető el. Az elnök szerint az összefogásnak nincsen technikai akadálya, csupán a politikai szereplők ellenérzései hiúsíthatják azt meg. Az EMNP az összefogás pártján van - nyomatékosította Toró T. Tibor, aki azt is elmondta, az elmúlt hetekben kétszer is tanácskozott Kelemen Hunorral, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökével. Az MTI kérdésére elmondta, e megbeszélések magánjellegűek voltak, ezért nem kívántak sajtónyilvánosságot adni ezeknek. "A közösség megérezte a katarzist október 27-én, a Székelyek nagy menetelésén, ezt a katarzist szeretnénk nyújtani számára az EP-választáson is" - tette hozzá az elnök. Az MTI kérdésére, hogy lehetséges-e a koalíciós lista állítása az után, hogy az RMDSZ döntéshozó testülete kizárta ennek a lehetőségét, Papp Előd, az EMNP alelnöke válaszolt. Elmondta, nem ez lenne az első eset, hogy a szövetség megváltoztatja az álláspontját. Toró T. Tibor azt a meggyőződését hangsúlyozta, hogy Kelemen Hunor csak ideig-óráig tudja elodázni a tárgyalásokat a közös listaállításról. "Elegendő társadalmi nyomás lesz az RMDSZ-en, hogy ezt a bújócskát tovább ne játszhassa" - jelentette ki Toró. Papp Előd székelyföldi alelnök kampánycélokat szolgáló politikai blöffnek nyilvánította az RMDSZ-nek a fejlesztési régiók átalakítását szorgalmazó aláírásgyűjtését. Hozzátette, sem Hargita, sem Kovászna megyében nem polgári kezdeményezésként, hanem az RMDSZ egyes önkormányzati képviselőinek a kezdeményezéseként nyújtották be a népszavazás kiírására vonatkozó tervezetét. Zatykó Gyula partiumi alelnök szerint a polgárok bizalmával való visszaélésnek tekinthető, hogy a partiumi Szatmár és Bihar megyében az RMDSZ még csak napirendre sem tűzette a megyei önkormányzatban a fejlesztési régióról szóló népszavazás kiírásának a kérdését, amelyre aláírások tízezreit gyűjtötte össze. "Milyen háttéralku köttetett azért, hogy ne nyújtsák be?" - tette fel a kérdést az alelnök. Hozzáfűzte, az RMDSZ Bihar megyei szervezete mindig is a kormányra lépést szorgalmazta. (Gazda Árpád, MTI) 2013. december 3.Az idén nem lesz népszavazás Hargita megyében – semHétfőn délután Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnö- ke közölte: Jean-Andrei Adrian prefektus megtámadta a közigaz- gatási bíróságon azt a határozatot, amelyben december 22-re az önkormányzat népszavazást írt ki. A döntés értelmében a Hargi- ta megyei állandó lakhellyel rendelkező állampolgárok azért já- rulhattak volna az urnához, hogy véleményt nyilvánítsanak arról, alkosson-e Hargita, Kovászna és Maros megye egyetlen fejlesz- tési régiót. Hargita Megye Tanácsának elemzőcsoportja, de a Román Akadémiai Társaság munkatársai is rávilágítottak arra, hogy a jelenlegi regionális szerkezet, nevezetesen az, hogy gazdag megyéket a szegényekkel „zártak össze” egy régióba, nem hozta meg a várt eredményeket, tehát gazdasági szempontból természetes a változtatás igénye. Borboly elmondta: az önkormányzat jogászai minden oldalról alaposan megvizsgálták a népszavazásról szóló javaslatot, és azt törvényekkel támogatták meg, úgyhogy a prefektus csak politikai parancsra cselekedhetett, amikor óvást emelt a határozat ellen. Az Erdély.ma azt is megtudta, hogy az önkormányzat nem fogja annyiban hagyni a dolgot, Borbolyék a törvényszéken védik meg igazukat. Az ügyben létezik egy bé változat is, amely szerint, amennyiben megnyerik a pert, annak lejárta utáni húszadik napot követő vasárnap tartják meg a népszavazást. Kovács Csaba P. Erdély.ma 2013. december 3.Kettős mércével méri a szélsőségeket a háromszéki prefektúraNem lehetett megtiltani az Új Jobboldal – Nouă Dreapta román szélsőséges szervezet tagjainak, hogy Sepsiszentgyörgyön ün- nepeljenek, ám a magyar szélsőségeseknek nem volt mit keres- niük a téren, hiszen ők nem ünnepelni akartak, gyalázták a csendőröket, állapította meg hétfői, értékelő sajtótájékoztatón Kovászna megye prefektusa. Dumitru Marinescu szerint mind- össze apró incidens zavarta meg a román nemzeti ünnepet Sep- siszentgyörgyön, egyébként csodálatos volt az esemény, ame- lyen 15.000-en vettek részt. Kovászna megye prefektusa rámu- tatott: elégedett az idei ünnepséggel, és főként a kormányhivatal és a brassói repülős klub közös akcióját, a repülős parádét és konfetti szórást emelte ki. Elmondta: ezt a programot a prefektúra szervezte, a repülőből kidobott 21.000 három színű – piros, sárga és kék – szórólapot is ők rendelték. Dumitru Marinescu úgy tapasztalta nem történt szemetelés, hiszen a szórólapokat azonnal elkapkodták az ünneplők. Az újságírói felvetésre, hogy még hétfőn is fújta a szél a papírokat, a prefektus azt mondta, valószínű a tömbházak tetejéről hulltak le. A prefektus elmondta: azért nem hozták korábban nyilvánosságra a repülős parádét, mert havazás esetén arra nem kerülhetett volna sor, és nem akartak csalódást okozni az embereknek. Dumitru Marinescu szerint Kovászna megyében tizenötezer résztvevője volt December 1-én, a román nemzeti ünnepségeknek, ebből tízezer ember Sepsiszentgyörgy központjában ünnepelt. Újságírói kérdésre válaszolva, hogy a Kovászna megyei csendőrök miért becsülték 2500-ra a sepsiszentgyörgyi ünneplők számát, a prefektus kifejtette: szerinte a csendőrök nem tudták jól megszámolni a tömeget. Hozzátette: vasárnap nem tudták használni a Székelyek Nagy Menetelése alkalmával bevetett „tömegszámláló készüléket”, mivel az azt szállító autó nem tudott behajtani az ünnepség helyszínére, magyarázta Dumitru Marinescu. A háromszéki prefektus apró incidensnek minősítette azt, hogy Sepsiszentgyörgyön csendőrök dulakodtak a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tagjaival. Mint arról beszámoltunk az Új Jobboldal – Nouă Dreapta sepsiszentgyörgyi felvonulása ellen tüntető magyar fiatalok közül kettőt kiragadtak és megbírságoltak, amikor el akarták őket terelni a román nemzeti ünnepen részt vevők útjából. Kovászna megye prefektusa, Dumitru Marinescu hétfői sajtótájékoztatóján kifejtette: erre az incidensre nem kellett volna sor kerüljön, a magyar fiatalok is tiszteletben kellett volna tartsák a románok ünneplését, és nem volt amit ott keressenek, hiszen nem ünnepelni mentek utcára. A prefektus emlékeztetett, hogy októberben a székelyek menetelésén azért nem történt incidens, mert a románok nem zavarták meg a tüntetést. A két magyar fiatalt azért állították elé, és büntették meg, mert szidalmazták a csendőröket, mondta a prefektus. Hozzátette: az Új Jobboldalt – Nouă Dreaptat nem volt ahogy leállítani, mert nem mondhatták nekik, hogy ne jöjjenek Sepsiszentgyörgyre ünnepelni. Az esemény előtt a sepsiszentgyörgyi önkormányzat minden tanácstagja, – magyarok és románok – közös állásfoglalásban határolódtak el a szélsőséges megnyilvánulásoktól, így az Új Jobboldal – Nouă Dreapta és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom akciójától egyaránt. Sepsiszentgyörgyön vasárnap az Új Jobboldal tagjai egyebek között azt skandálták, hogy „Hargita és Kovászna román föld!", „Székelyföld nem létezik!", a mintegy 30 magyar fiatal pedig a „Székelyföld nem Románia!", „Az idegenek menjenek haza!" üzenettel válaszoltak. Kovács Zsolt slagerradio.ro Erdély.ma (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
