Párizsban, a Magyar Intézetben nov. 27-én nemzetközi kerekasztal beszélgetést rendeztek abból az alkalomból, hogy az Akadémiai Kiadó megjelentette az Erdély története egykötetes változatát. A román történészek - Gheorghe Ciprianu és Ion Pop Kolozsvárról, Florin Constantiniu Bukarestből - a románság eredetére vonatkozó fejezeteket bírálták a legélesebben. Francia részről egyhangú volt a könyv pozitív értékelése. A vitát a világhírű középkorkutató, Jacques Le Goff professzor vezette. /Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, nov. 30., a vita rövidített szövege: Magyar Nemzet, dec. 10./
1993. július 5.
Megjelent Gaali Zoltán A székely ősvárak története, mondája és legendája című, 1938-ban kiadott könyvének reprintje a csíkszeredai Kriterion Alapítvány és a budapesti Akadémiai Kiadó közös gondozásában. /Mezey László Miklós: Az elfeledett utód könyve. A székely ősvárak tanúsága. = Pesti Hírlap, júl. 5./
1993. október 27.
Okt. 27-én Bukarestben, a Magyar Kultúra Házában rendezték meg a budapesti Akadémiai Kiadó napját /szervezője a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kft/, megjelent Markó Béla RMDSZ-elnök, ott voltak az RMDSZ-képviselők és szenátorok is. Az Akadémiai Kiadó jelentős könyvadományt adott a Magyar Kultúra Házának. - A Pallas-Akadémia Csíkszeredában okt. 25-én avatta fel könyváruházát. /Hecser Zoltán: Az Akadémia Könyvkiadó napja Bukarestben. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 29./
1993. november 10.
Nov. 11-én avatják Gyergyószentmiklóson a múzeumban alapítójának és névadójának, Tarisznyás Mártonnak az emlékszobáját. Az ő gyűjtőmunkája fektette le a múzeum alapjait. Tarisznyás Márton haláláig, 1980-ig volt igazgatója a múzeumnak. Halála után jelent meg Gyergyó történeti néprajza /Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993/ című tanulmánykötete. A múzeumban áll a Tarisznyás Márton-mellszobor, Adorján Endre szobrászművész alkotása. A megnyitón a múzeumalapító munkásságát a csíkszeredai múzeum nyugalmazott igazgató-muzeológusa, János Pál méltatja. /Névnapi emlékszoba-avató. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./
1993. december 3.
Dec. 3-án 200 éve tartotta első ülését Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság, Aranka György több éves szervezőmunkája eredményeként. Az ülésen Aranka Györgyöt "fő titoknokká" választották. Erre emlékezett Nagy Pál marosvásárhelyi irodalomtörténész. Jancsó Elemér 1955-ben jelentette meg Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság iratai című dokumentumkötetet a bukaresti Akadémiai Kiadónál. /Nagy Pál (Marosvásárhely): Egy marosvásárhelyi társaságocska emléke! 200 éve alakult meg az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság. = Heti Magyarország, dec. 3./
1994. november 2.
Nov. 2-án könyvkiállítás nyílt a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, melyet a csíkszeredai Pallas-Akadémia és a budapesti Akadémiai Kiadó rendezett. Zöld Ferenc, az Akadémiai Kiadó igazgatója ismertette a kiadó tevékenységét, a Pallas Kiadóval történő együttműködést, Sütő András a szellemi értékek folyamatos találkozásáról beszélt és szeretettel üdvözölte a megjelent Gabriel Liiceanu ellenzéki írót, a Humanitas Kiadó igazgatóját. /Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./
1994. november 24.
Román-magyar vegyesvállalat a Pallas-Akadémia, amely nemcsak kiadó, hanem üzlethálózattal is rendelkezik. Csíkszeredán, Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Besztercén, Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön /most avatták/ van könyvesboltuk, hamarosan nyílik egy Gyergyószentmiklóson is. Zöld Ferenc, az Akadémiai Kiadó igazgatója elmondta, hogy lexikonaikat, szakkönyveiket rendszeresen hozzák boltjaikba. A Magyar Nagylexikon első kötetét odaajándékozzák minden romániai magyar iskolának és közkönyvtárnak, remélvén, hogy a második kötetet megrendelik. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./
1995. április 25.
Ma zárul a Budapesten második alkalommal ápr. 22-25-e között megrendezett könyvkiállítás, ahol külön standot kapott a Romániai Magyar Könyvműves Céh, itt mutatkozott be a Kriterion, a Mentor, a Corvina, a Polis és a Kájoni Kiadó. Ápr. 23-án tanácskozáson mérték fel a határon túli magyar könyvkiadás helyzetét. /Népújság (Marosvásárhely), ápr. 25./ A könyvkiállításon Lábody László, a HTMH elnöke arról beszélt, hogy a magyar kormány fontosnak tartja a magyar kisebbségek könyvkiadóit, ugyanakkor a magyar állam kasszája is üres. Nem a piaci verseny, hanem a támogatási pénzek utáni futóverseny kezd kialakulni, nyilatkozta. Idén a magyar kormányzat csak 51 millió forintot tud a határon túli magyar könyvkiadás támogatására fordítani. A HTMH felvette a kapcsolatot a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületével, hogy elősegítse a könyvek cseréjét. - Az lenne a legnagyobb segítség, ha könyveiket a tizenötmilliós piacnak adhatnák ki, állapította meg Dávid Gyula. A kolozsvári Polis Kiadó kortárs irodalmat hétszáz és háromezer példányban, magyar klasszikusokat három-ötezer példányban ad ki. - A Kriterion állami cég, ismertette helyzetüket H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatója. Szeretnének gazdasági társasággá válni. 1994-ben negyven kiadványuk jelent meg, ebből huszonöt magyar nyelven, az elmúlt huszonöt évben ez volt a legalacsonyabb szám. Még 1990-91-ben is 60-61 kiadványuk volt. Több magyarországi kiadóval együttműködnek. Az Akadémiai Kiadó átvette az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár kiadásának további munkálatait. A Csíkszeredán működő Corvina Könyvesház tulajdonosa, Bencze Tibor 1992-ben alapította kft-jét. Boltjuk van Csíkszeredán kívül Székelyudvarhelyen, Brassóban, Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön. Könyvállományuk nyolcvan százalékát a magyarországi import adja. /Magyar Nemzet, ápr. 25./
1995. május 18.
A csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó és könyvkereskedés máj. 18-án Gyergyószentmiklóson megnyitotta új könyvesboltját. Ez a nyolcadik üzletük, ahol saját kiadványaik mellett a budapesti Akadémiai Kiadó segítségével hozzáférhető áron forgalmaznak magyarországi szépirodalmi műveket. Zöld Ferenc, az Akadémiai Kiadó igazgatója ünnepélyesen átnyújtotta a kiadó 1500 ajándékkötetét Gyergyószentmiklós könyvtárának. Kányádi Sándor is megjelent, elszavalta egy versét. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./
1995. május 24.
Máj. 25-én nyitja meg közös könyvesboltját a budapesti Akadémiai Kiadó és a pozsonyi Kalligram Kiadó Dom Kníh Akadémia Könyvesház néven. A boltban - a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkereskedés közvetítésével - árulni fogják a romániai magyar könyveket is. A könyvesházat ünnepélyesen megnyitja Kosáry Domokos, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Pázmány Péter, Dunaszerdahely polgármestere, Kozma Mária csíkszeredai írónő pedig könyveit fogja dedikálni. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 24., Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 24./
1995. december 20.
A budapesti Nemzeti Színház 1985. dec. 20-ára tűzte ki Sütő András Advent a Hargitán című darabjának ősbemutatóját, Sík Ferenc rendezésében. Akkor az előadást betiltották, majd 1986. jan. 2-án engedélyezték a bemutatót. 1988. máj. 2-án volt a színmű századik bemutatója, a szerző levélben köszöntötte a szereplőket: "Nem láttam az elsőt, nem láthatom most a századikat..." "köszönöm barátain, hogy felkaroltátok Advent távoli gondjait". 1991. dec. 23-án volt a kétszázadik bemutató. 1992-93-ban erdélyi turnéra vitte a Nemzeti Színház társulata Sütő András darabját. 1994. febr. 23-án a szerző a 275. előadást köszöntötte. A betiltott ősbemutató tízéves évfordulóján, dec. 20-án a Nemzeti Színház ünnepi előadásban játszotta el ismét az Advent a Hargitánt, melyre a szerző mellett meghívták mindazokat a színészeket, akik az elmúlt tíz esztendőben szereplői voltak a darabnak. - Legutóbb megjelent Sütő András válogatott munkái hetedik köteteként a Színművek /Akadémiai Kiadó, Budapest, 1995/, amely három darabját tartalmazza. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 21, dec. 22./
1995. december 20.
Dec. 9-én váratlanul meghalt 49 éves korában Szabó T. Ádám nyelvész /Szabó Törpényi Ádám/, a kiváló nyelvész, Szabó T. Attila fia. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen végzett, majd házasság révén távozott Romániából. 1968-ban Hamburgba került, ahol egyetemi tanulmányait folytatta, majd Helsinkiben tanított, ezután három évig Hollandiában, a groningeni egyetem tanára volt. Szenvedélyesen érdekelte Erdély múltja, különösen a helynevek, erről tartott előadást az 1980-as turkui finnugor kongresszuson. Ezután újra megnősült és Budapesten letelepedett. A nyolcvanas évek elejétől az ELTE kutatójaként dolgozott, továbbra is az erdélyi ügyek foglalkoztatták. Folytatni akarta a Romániában megszüntetett Erdélyi Múzeum hagyományát, kiadva az Új Erdélyi Múzeum folyóiratot. Ennek egyetlen gazdag, kettős száma jelent meg 1990-ben, mert közbejött a temesvári tüntetés nyomán a változás Romániában, amely újra lehetővé tette az Erdélyi Múzeum kolozsvári megjelentetését. Szabó T. Ádám új folyóirattal próbálkozott /Magyar Múzeum/, első száma 1991-ben látott napvilágot, később a folyóirat elsorvadt. Sokoldalú munkásságát jelzi, hogy 1988-ban Bázelben kiadta Lakatos Demeter csángó költő verseit. Szabó T. Ádám nagyon fog hiányozni mindenkinek, aki a mindnyájunkat összekötő anyanyelvben és közös történelemben gondolkodik, és az egyetemes magyar kultúrát tartja szívügyének, írta Gömöri György "A közös történelemben gondolkodott. Emlékezés Szabó T. Ádámra" címmel. /Magyar Nemzet, dec. 20./ - Új Erdélyi Múzeum /Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara és a Magyarságkutató Intézet, Budapest, 1990/ I. évf. 1-2. - felelős szerkesztője Szabó T. Ádám, akinek ebben a kettős számban olvashatjuk Kolozsvár népei és helynevei /1453-1988/ című tanulmányának első részét, ezzel a megjegyzéssel: Tőkés Lászlónak és családjának ajánlom. - Magyar Múzeum /Akadémiai Kiadó és a Közép-európai Múzeum Alapítvány, Budapest, 1991. 1-4. sz./ - az Új Erdélyi Múzeum folytatása - felelős szerkesztője Szabó T. Ádám, Kolozsvár népei és helynevei /1453-1988/ című munkájának második része található a folyóiratban. - Magyar Múzeum utolsó száma: III. évf. 1-4. sz. - Lakatos Demeter: Csángu strófák. Válogatott versek /Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bázel, 1988/ Válogatta, a bevezetőt írta: K. Lengyel Zsolt, Szabó T, Ádám, Szász Judit Anna.
1996. július 30.
A csíkszeredai Pallas-Akadémiai Kiadó és Könyvkereskedés a nagyszalontai Zalanta Press Kft-vel közösen könyvesboltot nyit aug. 10-én Nagyszalontán. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 30./
1996. szeptember 19.
A budapesti Gerendás Lajos Orbán Balázs nyomdokain indult el, hasonló céllal. Mozaikszerűen, falutörténetekben szeretné ismertetni Székelyföld történeteit és összegyűjteni a falumonográfiákat. Ahol nincs, megpróbál összehozni hasonlót. Legnagyobb problémája a városokkal van. Még Székelyudvarhelynek sincs meg a teljes leírása. Segítséget nem kapott, pedig 175 helyre írt levelet, erdélyieknek, magyarországiaknak, szervezeteknek, de hiába. Több terve is van, egy 100 kérdésből álló kérdőív alapján készülő Székelyföldi adattárra, fotóalbumra is gondol. Összeállna egy riportkötet székelyföldi papokkal, művészekkel, írókkal folytatott beszélgetéseiből. Anyagi támogatásra lenne szüksége, szakemberekkel való folyamatos konzultálásra, szakkönyvtár használatára, havonta 15 tekercs filmre, audio-kazettákra, buszjegyre a Székelyföldre... A Duna Tv-ben 1995. szept. 6-án elmondta terveit, azóta sem kereste meg senki. Egyedül Zöld Ferenc, az Akadémiai Kiadó igazgatója, azzal, hogy biztosítja a könyv kiadását. Úgy érzi, hét év kell az adatgyűjtésre. /Inczefi Tibor: Az ezredvég Orbán Balázsa. Beszélgetés Gerendás Lajossal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./ Ugyancsak róla: 1995. évi 1815, 2235. sz. jegyzet. Megjelent cikkei: 1996. évi 235,237,448,608 és 1015. sz. jegyzet.
1997. május 31.
A nagymúltú budapesti Akadémiai Kiadó a privatizáció során holland többségi tulajdonba került. Az új holland tulajdonos elbocsátotta a kiadó vezetőinek egyharmadát, köztük Zöld Ferenc igazgatót, aki ismert volt arról, hogy sokat tett az erdélyi iskolák, könyvtárak ellátásáért, ő indította el annak idején a Könyvet Romániának mozgalmat. Az is köztudott, hogy az Akadémiai Kiadó mennyi Erdéllyel kapcsolatos művet adott ki /Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, Sütő András életmű kiadásának folytatása, stb./ Zöld Ferenc most megalakította a Custos Kft-t azzal a céllal, hogy biztosítsa a teljes határon túli magyar könyvkiadás magyarországi jelenlétét, folyamatos terjesztését. Zöld Ferenc tevékenységét Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke ajánlotta az erdélyi könyvkiadók figyelmébe. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 31.-jún. 1./
2001. január 6.
A rendszerváltozás utáni viszonylag rövid idő alatt, 1994-ben, megjelent Budapesten a Magyar Színházművészeti Lexikon /Akadémiai Kiadó/. Mivel az előző évtizedekben nem folyhatott rendszeres kutatás az emigrációban élő színészekről, és a határon túli színészek nyomon követése is esetleges volt, ezért a lexikon születésének pillanatában nagyon sok színészről nem tudtak. Mindez szükségessé tette a kimaradt művészek adatainak az összegyűjtését. Enyedi Sándor színháztörténész Rivalda nélkül /Budapest/ 1999. decemberében megjelent kötete azt a célt szolgálta, hogy a létező hiányosságokat részben pótolja. A több mint kétszáz éves magyar színészet teljes feltárása még mindig várat magára. Feltételezhető, hogy a következő kötet is még mindig pótkötet lesz. Például a legutóbbi kötet megjelenése után derült ki, hogy Giulio Gari világhírű operaénekes, akit a külföldi lexikonok olasz származású, amerikai operaénekesnek tüntetnek fel, azonos Gari Gyulával, aki Medgyesen született 1912-ben, színpadi pályáját a kolozsvári színházban kezdte. 1937 szilveszterén egy vidám műsorban lépett fel, majd 1938-ban Szu-csong herceget énekelte A mosoly országában. Kiment Rómába szerencsét próbálni, rövidesen a római Királyi Opera tagja lett, és innen meg sem állt a New-York-i Metropolitan Operáig. - Enyedi munkája, a Rivalda nélkül 82 olyan Kárpát-medencei város adatait tartalmazza, amelynek egykor - némelyeknek ma is - élénk színészete volt, és amelyek egy részére már a feledés fátyla borult. /Nánó Csaba: ″Nagyon sok színészről nem volt tudomásunk″ Beszélgetés Enyedi Sándor színháztörténésszel. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./
2001. május 4.
Máj. 2-án Marosvásárhelyen, a Bernády Házban bemutatták dr. Kiss Elemér matematikus-professzor, a helyi Petru Maior Egyetem professzora, a matematikatudomány doktora munkáját: Matematikai kincsek. Bolyai János kéziratos hagyatékából /Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999/. Kiss Elemér /sz. 1929/ 1992 óta foglalkozik behatóan Bolyai János munkásságával. 2000-ben a Magyar Tudományos Akadémia nívódíjjal jutalmazta a kötetet. /Vastaps a matematikusnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./ Ez a könyv magyarországi tudománykutatók szerint tudománytörténeti szenzáció, egyikük úgy véli: "az utolsó 100 év legjelentősebb tudománytörténeti felfedezéseit" tartalmazza. A könyvből kiderült, hogy Bolyai János olyan matematikai diszciplínákkal is foglalkozott, amiről eddig nem tudtak a kutatók. A Magyar Tudományos Akadémia a magyar kiadást megelőzően angol nyelven is megjelentette a kötetet, hogy tudományos közkinccsé válhasson. Dr. Kiss Elemér elkezdte feldolgozni a ládákban heverő hatalmas, feltáratlan, kéziratos Bolyai János-hagyatékot. A tízezernél több kézirat azért maradt meg, mert 1860-ban, Bolyai halála után, a vásárhelyi várkapitány bekérte a hatalmas anyagot, hogy azt átvizsgálják, és megállapítsák: nem tartalmaz-e katonai titkokat. Valószínűleg senki sem volt képes átrágni magát a nehezen kisilabizálható anyagon, az bekerült a Bolyai Könyvtárba. Az anyag részleges feldolgozása során kiderült, hogy Bolyai jóval későbbi matematikai felfedezéseket már a maga idején megtett, csakhogy nem volt pénze eredményei publikálásához. /Máthé Éva: Tudománytörténeti szenzáció. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 4./
2002. június 5.
A 72 éves Murádin László nyelvész munkásságának eredménye a Romániai magyar nyelvjárások atlasza. Több mint 25 évet áldozott erre a munkára. Egy 3400 kérdésből álló kérdőfüzettel, mely a falusi élet szókincsének fontosabb vonatkozásait ölelte fel, 136 települést keresett fel. A falvak, a meglátogatott kutatópontok átfogják a romániai magyarság egész lakóterületét. A tizenegy kötetre tervezett munkából eddig hat kötet jelent meg, a hetedik kötet most van nyomdában. Murádin László másik munkaterülete a nyelvművelés. Az 1955 óta megjelent cikkeiből több kötetet is összeállított /A szavak titka; Szavak színeváltozása; Anyanyelvünk ösvényein, most fog megjelenni az Anyanyelvi mozaik./ Az utóbbi évtizedben figyelme a névtudomány felé fordult. Ennek eredménye A hely, ahol élünk, továbbá az Egyházi eredetű erdélyi településnevek című könyvecske. Most két témán dolgozik. Nevek és utak (településnevek erdélyi utakon) címmel a vasútvonalak és a fő erdélyi útvonalak helységneveit értelmezi. A másik az erdélyi családnevek tetemes számát elemezné. A Tinivár Könyvkiadó ugyanis immár nyolc éve megjelenteti Maturandusok című kiadványát, ebben közli valamennyi erdélyi magyar iskola érettségizőinek névsorát, ez a szám kb. 35.000 diáknak, magyar diáknak a családneve. Ez képezi a könyv adatsorát. Mindezek mellett Murádin László szerkeszti a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények kiadványt is. Az Akadémiai Kiadó - pénz hiányában - egy-egy évig csúsztatja a lap megjelenését. / b. d.: "Isten kezében vagyunk!" Levélduma Murádin Lászlóval. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 5./
2002. június 11.
Nagy Olga és Vöő Gabriella Havasok mesemondója /Akadémiai Kiadó, Budapest/ című kötete Jakab István 41 legszebb meséjét tartalmazza. Meséiből a magyarországi szakember és olvasó első ízben ismerheti meg az erdélyi magyar mesemondás, illetve elbeszélő művészet egyik reprezentatív képviselőjét. Murádin László kolozsvári nyelvész a kiadvány meséinek nyelvészeti sajátosságát elemezte. Megjelent az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár XI. kötete, az Akadémiai Kiadó és az Erdélyi Múzeum-Egyesület nagy közös ajándéka. A sorozat elgondolója és elindítója, Szabó T. Attila több évtizedes levéltári gyűjtése alkotja a szótár törzsanyagát. Ez később kiegészült néhány erdélyi történet- és emlékíró (mint Apor Péter, Bethlen Miklós, Cserei Mihály, Kemény János) munkáinak nyelvi anyagával. Célja a 16–19. századi erdélyi magyar nyelv szókincsének az eleven nyelvhasználatban való bemutatása a szövegrészletek segítségével. Földrajzilag kiterjed a hajdani Erdély valamennyi megyéjére, így a vizsgált területen belüli nyelvjárási különbségeket is tükrözi. /Könyvsarok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 11./
2002. november 6.
Nov. 5-én Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában bemutatták az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár XI. kötetét. A Szótörténeti Tárat Szabó T. Attila indította útjára 27 évvel ezelőtt, az ő adatgyűjtő, feldolgozó és szerkesztő munkáját folytatták tanítványai. 1989 után az Erdélyi Múzeum-Egyesület vállalta a tár gondozását, a köteteket az Akadémiai Kiadó jelenti meg. A nemrég elhunyt Vámszer Márta szerkesztésében készült XI. kötetet Pozsony Ferenc mutatta be. Ez a kötet 1064 oldalon, 5540 címszóban tárgyalja az R és S betűs szócikkeket. Zsemlyei János főszerkesztő elmondta: a tárat 14, esetleg 15 kötetesre tervezik. Fazakas Emese a szerkesztés, Szász Lőrinc a román nyelvre fordítás nehézségeit ecsetelte, Kiss András pedig a lektor szemszögéből méltatta a művet. /bpe: XI. Szótörténeti Tár. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2003. január 7.
Két okfejtés volt a Népszabadságban a dec. 1-jei Kempinski szállóbeli román-magyar "miniszterelnöki koccintásról", Aczél Endre (dec. 3.) és Tamás Gáspár Miklós (dec. 5.) tollából. Tamás is hangsúlyozza azt, hogy Erdély sorsa nem az 1918. december 1-jei gyulafehérvári román népgyűlésen dőlt el. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének gondozásában kiadott Erdély rövid története (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993) adatai szerint "a gyulafehérvári gyűlés 1228 delegátusa elfogadta az egyesülést". Tamás állításával szemben a gyűlésen csak a románok képviselői vettek részt, a szászokéi nem. Az erdélyi magyarok 1918. dec. 22-ére összehívták a kolozsvári nagygyűlést. Mosoiu tábornok, az Erdélybe bevonult román királyi csapatok parancsnoka azzal fenyegetőzött, hogy ágyúival fogja a gyűlést szétkergetni. A tragikus sorsú Apáthy professzor szervezésében "mégis nagy tömeg, mintegy 40 ezer ember gyűlt össze, köztük a román szocialisták és a bánsági svábok képviselői, mivel ők, éppúgy mint a szászok, egyelőre ugyancsak a magyar állam keretében kívántak megmaradni". Kincses vitatja TGM állítását, ugyanis Erdély elszakadásáért nem lehet a román jobbágyok magyarok általi elnyomását okolni, mivel a jobbágyrendszert már 80 évvel korábban, még 1848-ban eltörölték. A román közgondolkodás azt tartja, hogy 1918. december 1-jén egyesült Erdély Ó-Romániával. A Kempinski-beli ünnepségen való részvételével ezt a legendát támasztotta alá a magyar vezetés. Ha a területi revízióval kapcsolatos román félelmeket már nem kell eloszlatni, kérdés, a Kempinski-beli gesztussal miért kellett keserűséget okozni szinte a teljes romániai magyarságnak? Két, odahaza népszerűtlen tisztségviselő (Kelemen Atilla képviselőházi és Verestóy Attila szenátusi frakcióvezető) részvétele, nem a romániai magyarság december elsejéről vallott véleményének módosulását, hanem a romániai magyar közvéleménnyel mit sem törődő RMDSZ-vezetőség politizálását minősíti, hangsúlyozta Kincses Előd. Egyetért Aczél Endrével, az erdélyi származású Medgyessy Péter miniszterelnök átlépte a Rubicont - de a Maros partjáról e lépés vitathatónak látszik. Jó lenne már látni azt, hogy a román vezetés mikor lépi át a romániai magyarság sérelmeire gyógyírt adó Rubicont - írta Kincses. /Dr. Kincses Előd ügyvéd (Megjelent a Népszabadságban): A Rubicon és a Maros. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 7./
2003. január 23.
Murvai Olga bukaresti egyetemi tanár a bukaresti Koós Ferenc Körben jan. 10-én tartott előadást Szabó T. Attiláról Az égtartó ember címmel. Előadását közölte a hetilap. Murvai Olga Sütő Andrástól kölcsönözte Szabó T. Attila /Fehéregyháza, 1906. jan. 12. - Kolozsvár, 1987. márc. 3./életművének jellemzésére azt, hogy égtartó ember: "az ő hatalmas vállalkozásának, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárnak tető alá hozatala történelmi számvetéseinknél is sürgősebbnek mutatkozott. Szabó T. Attila egyszemélyes intézményként olyan ügynek szentelte magát, amely itteni és mai közösségi létünk legfőbb őrizője volt és maradt, amit ha elveszítünk, minden más ügyünket nyugodtan félretehetjük. Mert Herderrel szólva: olyan emberi értéktől válnánk meg örökre, amely minden nép genetikus szellemének, jellemének különös és csodálatos kútforrása, a nemzeti nyelv. Anyanyelvünk, az omlásra hajlamos. - Ezt látva lett Atlasszá köztünk Szabó T. Attila, ez az égtartó ember." Életművéről Balassa Iván készített kismonográfiát /Szabó T. Attila, Püski Kiadó, Budapest, 1996/. Szabó T. Attila érettségi után a kolozsvári Református Teológiára iratkozott be. Ebben az időben rendkívüli egyéniségek tanítottak a teológián, így Tavaszy Sándor /1888-1951/, aki az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Erdélyi Irodalmi Társaság alelnöke volt. Tavaszy arra kötelezte Szabó T. Attilát, hogy járjon be az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltárába és segédkezzen Kelemen Lajosnak /1877-1963/. Kettejük ismeretsége életre szóló mély apa-fiúi kapcsolattá nemesedett. Szabó T. Attila életvitelére Kelemen Lajos hatott a legnagyobb mértékben. Ugyancsak a teológián tanított ekkor Makkai Sándor /1890-1951/, Erdély későbbi püspöke. Szabó T. Attila elvégezte a teológiát, nem lett lelkész, hanem beiratkozott az egyetemre és magyar-angol szakos tanári oklevelet szerzett. Szabó T. Attilára hatással volt a nyelvjáráskutató Csűry Bálint, aki már a középiskolában, a kolozsvári Református Gimnáziumban tanította, később a debreceni Tisza István Tudományegyetem professzora lett, Szabó T. Attila nála doktorált 1936-ban. Szabó T. Attila kezdetben angol költőktől fordított. Gyűjtött és kiadott virágénekeket is /Haja, haja virágom, Kriterion, 1970/. Szerteágazó munkásságának része a helynévtörténettel való foglalkozása. Az életében megjelentetett helynévtörténeti írásai /Kolozsvár, Kalotaszeg, Borsa völgye, Doboka völgye, Gyergyó helynevei stb./ mellett a hagyatékában vannak összegyűjtve az erdélyi települések helynevei, amelyek rendezésre, megjelenésre várnak, akkor lesz Erdélyi Helynévtörténeti Adattár is. Főműve az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár eredeti levéltári kutatásain alapul: oklevelekből, nyugtákból, misszilisekből, kelengye- és tárgylajstromokból, peres iratokból, jegyzőkönyvekből, adás-vételi iratokból, kezeslevelekből gyűjtötte egybe a középkori Erdély szóhasználatát. Az első kötet 1976-ban jelent meg a Kriterion Kiadónál. Néhány éve az Akadémiai Kiadó és az Erdélyi Múzeum-Egyesület közös kiadásában látnak napvilágot a kötetek, immár a 11. Más is fűződik Szabó T. Attila nevéhez. 1956-ban a marosvásárhelyi Bolyai Könyvtár /volt Református Könyvtár/ vezetője, Farczády Elek az ún. Koncz-kódexben egy XV. Század elejéről származó magyar szövegemléket fedezett fel. Nyelvészeti leírására Szabó T. Attilát kérték fel. Ő keresztelte el a nyelvemléket Marosvásárhelyi Soroknak /MsS/ és Marosvásárhelyi Glosszáknak /MsG/. "Az 1410 táján keletkezett MsS eddig ismeretes szövegemlékeink sorában a hatodik helyet foglalja el" - állapította meg Szabó T. Attila. Hatalmas Szabó T. Attila munkássága, ebben szerepel válogatott tanulmányainak hét kötete /kb. 550 tanulmány közel 4300 oldalon/, maga a Tár anyaga /Murvai Olga szerint a teljes anyag közel húszezer oldal/, továbbá a jelentős kéziratban maradt helynévtörténeti munkákat is figyelembe kell venni. /Murvai Olga: Az égtartó ember. = A Hét (Bukarest), jan. 23./
2003. január 27.
A romániai nemzeti kisebbségek oktatásának jelene. A 2001-2002-es oktatási év megvalósításai és távlatai címmel a Köztájékoztatási Minisztérium Etnikumközi Kapcsolatok Főigazgatósága és az Oktatás- és Kutatásügyi Minisztérium kisebbségi főigazgatósága gondozásában, Murvai László irányításával összeállított román nyelvű kötet bemutatja valamennyi romániai kisebbség lehetőségeit az anyanyelvi oktatás terén. A kötet tartalmazza az oktatással kapcsolatos törvényes előírásokat, módszertani utasításokat. - Megjelent Zsigmond Győző Nyelvi rejtvény, játék, verseny (Pallas-Akadémiai Kiadó, Csíkszereda) című könyve összegyűjti mindazon nyelvi próbákat, amelyeket az évtizedek folyamán írók, nyelvészek dolgoztak ki. /Új könyvek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 27./
2004. december 28.
Háromszék szülötte, Kicsi Sándor Budapesten az Akadémiai Kiadó lexikonszerkesztőségének vezetője volt sokáig. Nyolcvanöt éves korában, december 25-én meghalt Budapesten, a Péterffy Sándor utcai kórházban. /Domokos Géza: Búcsúszó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 28./
2005. június 7.
Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szerkesztő-munkatársai elhatározták: ezután nemcsak a Szabó T. Attila, a szótár anyaggyűjtőjének, első főszerkesztőjének sírját keresik fel legalább évi egy alkalommal – amely immár szokássá vált minden év március 3-án, halála napján –, hanem egy tavaszi séta alkalmával egy-egy szál virággal tisztelegnek elhunyt korábbi munkatársaik sírjánál is. Május 27-én a Házsongárdi temetőben egy szál virágot helyeztek el Kelemen Béla, Nagy Jenő, Szabó T. Attila, Vámszer Márta, W. Török Judit, Zsemlyei János, Zs. Maksay Mária sírjánál. Vígh Károlyról szóban emlékeztek meg, ő Marosvásárhelyen pihen. Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár /Erdélyi Múzeum-Egyesület és a budapesti Akadémiai Kiadó/ XII. kötete a napokban jelent meg. /Tamásné Szabó Csilla, az EME tudományos főkutatója: Tisztelgés az elhunyt szerkesztők sírjainál. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./
2005. július 30.
Gyermekeikkel együtt fél évre Kalotaszegre költözött Balogh Balázs és Fülemile Ágnes néprajzkutató-házaspár. Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen című kötetük tavaly az Akadémiai Kiadónál jelent meg. Idén a felszegi Nyárszón folytatják kutatómunkájukat. A budapesti Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének két elkötelezett szakembere közel tizenöt éve végez módszeres vizsgálatokat Kalotaszegen. Könyvük a több mint egy évtizedes kutatómunka során felgyűlt anyagnak csupán egy részét tartalmazza, a néprajzi terepmunkát folytatják. A kötet szerzői több mint 70 magyar és román lakosságú településen végeztek terepmunkát 1991 és 2003 között. További társadalom néprajzi jelenkutatásokat is végeznek. Az egyes közösségek közötti kapcsolatokat befolyásoló történeti előzmények felvázolására vállalkoztak. A rendkívül összetett magyar–román–cigány interetnikus kapcsolatok történeti vizsgálataiból a magyar–román viszony feszültségeit is elemezik az 1940–44-es időszak tükrében. Az 1940-es magyar bevonulás a román lakosság lelkét sebezte meg, míg az 1944 őszén román részről elkövetett gyilkosságok és rablások a magyar falvak kollektív emlékezetében hagytak kitörölhetetlen, mély nyomot. A helybeliek még mindig csak suttogva beszélnek sérelmeikről, amelyekről sokáig hallgatniuk kellett. A bánffyhunyadi piacon a havasról eladásra lehozott, egykor elrabolt tárgyaikra ismernek rá idős magyar asszonyok. /Stanik Bence: Budapesti néprajzkutatók a nyárszói mindennapokban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./ Fülemile Ágnes fiatal kora óta kötődik Erdélyhez és Kalotaszeghez. A ’80-as években bejárták egész Erdélyt. A néptánc szeretete vitte a néprajz szakra is. Balogh Balázs 1982-től járja Erdélyt. Meghatározó élmény volt számára, hogy a szülők révén atyai jóbarát, Szervátiusz Tibor mesélt neki először Erdélyről, és Lászlóffy Aladár vezette végig a Házsongárdi temetőn. Mindketten az ELTE néprajz szakán szereztek diplomát, Erdély mellett a Kárpát-medence számos más vidékén otthon érzik magukat, doktori disszertációjukat egy palóc falu népviseletéről, illetve egy dunántúli falu paraszti gazdálkodásáról írták. /A kutatópáros. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./
2006. január 11.
Szabó T. Attila száz éve született. Ünnepel a nyelvészvilág, de nemcsak ők, hiszen Imre Samu szerint „büszkén vallhatja őt magáénak – s úgy gondolom, vallja is – az irodalom-, a néprajz-, a történettudomány és művelődéstörténet egyaránt”. Szabó T. Attila egyaránt foglalkozott nyelvtörténettel, nyelvjárás, hely- és személynévtörténet kutatásával. Ő az erdélyi nyelvészeti iskola megteremtője, személyisége, munkássága meghatározó a XX. század nyelvészeti kutatásaiban. Szabó T. Attila /Fehéregyháza, 1906. jan. 12. – Kolozsvár, 1987. márc. 3./ egyetemi tanulmányait a Református Teológián kezdte, 1927 októberében azonban eldöntötte, hogy nem lép papi pályára. 1926–1927-ben Skóciában az egyetemen hallgatott előadásokat. Hazatérve a kolozsvári egyetemen szerzett magyar–angol szakos tanári oklevelet. 1940 őszén kinevezték a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem nyilvános rendkívüli tanárává, s ugyanakkor a Magyar Nyelvtudományi Intézet igazgatójává. 1951–1953 között politikai okokból visszaminősítették, két évig akkordmunkásként dolgozott az Akadémia Nyelvtudományi Intézetében. 1953-1971 között ismét taníthatott az egyetemen. Foglalkozott a helynévgyűjtéssel is. 1970–1988 között hét kötet jelent meg válogatott tanulmányaiból. Fő művéhez, az Erdélyi magyar szótörténeti tár szerkesztéséhez 1966 januárjában egymaga fogott hozzá. Közel negyvenéves munkával kb. egymillió cédulát készített. Az első kötet szerkesztését 1973-ban fejezte be, s a kötet 1975-ben látott napvilágot. Szabó T. Attila az első kötet szerkesztésének magányos munkája után határozott úgy: ahhoz, hogy a szótár mielőbb elkészülhessen, szerkesztői munkaközösséget szervez maga köré. A második kötet anyagát így már kis csapattal szerkesztette (Nagy Jenő, Kósa Ferenc, Vámszer Márta, Zsemlyei János, Vigh Károly). Ez a közösség tagjait tekintve később változott, gyarapodott, vagy éppen fogyott. Szabó T. Attila életében négy kötet jelent meg, a negyedik 1984-ben. A kommunista diktatúra lehetetlenné tette a további kötetek megjelenését. Az V. kötet végül csak 1993-ban látott napvilágot a budapesti Akadémiai Kiadó és a bukaresti Kriterion közös kiadványaként, míg a VIII. 1996-ban. Végül ennek a kötetnek a főszerkesztését Vámszer Márta végezte el, aki átvette Szabó T. Attila halála után az egész munkálat felügyeletét. A IX. kötettől kezdve az Akadémiai Kiadó és az Erdélyi Múzeum-Egyesület közös kiadványaként jelenik meg a szótár. A XI. kötet 2002-es megjelenését már nem érhette meg Vámszer Márta sem. A főszerkesztés munkája Kósa Ferencre és Zsemlyei Jánosra hárult. Zsemlyei professzor halálát követően Fazakas Emese vette át a stafétabotot, 2005-ben megjelenhetett a XII. kötet. A Szótörténeti tár anyagának gyűjtése közben, levéltári búvárkodásai során Szabó T. Attila külön cédulákra jegyezte az erdélyi helyneveket is, jelentős helynévtörténeti gyűjteményt alakítva ki. Anyagát az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik, feldolgozása Budapesten most van folyamatban, néhány kötet már megjelent. Balassa Iván 1996-ban monográfiában mutatta be Szabó T. Attila páratlanul gazdag munkásságát. 1996-ban, születésének 90. évfordulójára az EME emléktáblát állított a fehéregyházi református templomban. Néhány évvel ezelőtt a Kolozsváron alakult nyelvi intézet Szabó T. Attila nevét vette fel. /Tamásné Szabó Csilla, az Erdélyi Múzeum-Egyesület tudományos kutatója: Szabó T. Attila születésének 100. évfordulója. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./
2006. január 16.
Hunyadi János-évnek deklarálták 2006-ot, hiszen a híres erdélyi történelmi személyiség 550 évvel ezelőtt, 1456-ban Nándorfehérvárnál (Belgrádnál) világraszóló diadalt aratott II. Mahomed török szultán serege fölött. Az a nap az egyetemes keresztény világ nagy ünnepe volt, s 550 éve minden délben megkondulnak a templomok harangjai az esemény emlékére. Déván a Történelmi és Régészeti Kör múlt heti összejövetelén az EMKE Hunyad megyei szervezete megnyitotta a Hunyadi János-évet a megye területén. Schreiber István, az EMKE Hunyad megyei elnöke tartott előadást törökverő Hunyadi János vitatott eredetéről. Hunyadi Jánost a magyarok, románok, szlovákok és szerbek is magukénak tekintik, két főbb vélemény tűnik valószínűbbnek. A tizennyolcadik századig szinte egyeduralkodó volt az a nézet, miszerint a híres erdélyi hadvezér Luxemburgi Zsigmond magyar királynak törvénytelen fia volt. Később teret nyert az a nézet, miszerint Hunyadi János a havasalföldi eredetű Wayk Buthi fia volt. Az 1993-ban az Akadémiai Kiadó gondozásában Budapesten megjelent Erdély rövid története így foglalt állást: “Wayk Buthi, Hunyadi János apja, valószínűleg havaselvi bojár eredetű volt, udvari vitézként szolgált Zsigmond királynak, aki 1409-ben Hunyad várát és uradalmát adományozta /Chirmiciu András: 2006 – Hunyadi János-év. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 16./
2006. november 11.
Marosvásárhelyen a református egyházi levéltárnak hosszú időn át dr. Farczády Elek történész-tanár volt a főlevéltárosa. Dr. Farczády Elek (1890–1974) tanulmányait a budapesti tudományegyetemen, a párizsi Sorbonne-on és az Ecole Nationale des Chartes nevű diplomatikai és paleográfiai főiskolán végezte. 1912-ben doktorált Az erdélyi vajdák igazságszolgáltatási hatásköre című értekezésével. 1951-ben kinevezték a Bolyai Dokumentációs Könyvtár igazgatójává. Az ő érdeme, hogy abban az időben sikerült a Bolyai-múzeum és a könyvtár anyagát biztonságba helyezni a Teleki Téka épületében. 1961-ben nyugalomba vonult, de a református egyház felkérésére mint főlevéltáros rendezte és katalogizálta az egyház irattárát. Ő fedezte fel a Teleki Tékában az ötödik magyar nyelvemléket, melyet Szabó T. Attilával Marosvásárhelyi sorok címen közöltek (Akadémiai Kiadó, 1957). Ezt az anyagot 1973-ban lényegesen átdolgozva és kibővítve Marosvásárhelyi sorok és Marosvásárhelyi glosszák (1973) címen újból megjelentették. Farczády megírta A marosvásárhelyi református egyházközség élete (1556–1948) című művét, melyet 2000-ben jelentettek meg Fülöp G. Dénes lelkipásztor szerkesztésében. /Fodor Sándor (S.): Járom az utat… Az ötödik magyar nyelvemlék felfedezője. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./
2007. március 10.
Gál Sándor honvédezredes (1817-1866) neve ma is ismerősen cseng Háromszéken, döntő szerepe volt a vidék önvédelmi harcának irányításában, lángoló szabadságharcos elkötelezettsége miatt került Bem tábornok bizalmasai közé. A bukás után Angliában, Konstantinápolyban bujdosott, majd Olaszországba került. Gál komolyan gondolkodott egy erdélyi betörésen, noha a függetlenségi harc feltételei ez időben, 1861-ben messzemenően hiányoztak. Gál Sándor megírta (vagy íratta-) olaszul megjelenő emlékiratát, amely Gál Sándor életrajza, avagy a székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2006. Bibliotheca Transsylvanica, 49./ címmel végre száznegyvenhat év után magyarul is olvasható Egyed Ákos előszavával s Csikány Tamás tanulmányával és kronológiájával. Az eddig ismeretlen emlékirat fordításáért dicséret illeti Zágoni Zsoltot. /Bogdán László: Aki nem engedett a 48-ból. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./
