Antal István, az RMDSZ Hargita megyei képviselője okt. 1-jén interpellált a parlamentben. Visszautasította Salcudeanu kormánypárti képviselő, volt miniszter felszólalását, akik szégyentelenül valótlant mondott a Hargita és Kovászna megyében folyó, a magyarok által alkalmazott etnikai tisztogatásról. Ugyancsak félretájékoztatta a parlamentet Salcudeanu a svájci Basel Hilf Alapítvány székelyudvarhelyi beruházásáról. A beruházás a székelyudvarhelyi fogyatékos gyermekek kisegítő iskolájának épült, időközben egy vállalat, az Aris Industries Rt bérbe vette a területe és bérbe vett területet egy bukaresti apácarendnek adományozta. Ez érvénytelen szerződés, ezen folyik a vita. A helyi tanács ragaszkodik az eredeti tervhez, a helyi fogyatékosok megsegítéséhez, közben nagy nyomást fejtenek ki annak érdekében, hogy bukaresti apácák érkezzenek ide és román árvaházat nyissanak. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 3./
1997. június 7.
Oláh István felvázolta a nagy vitát kiváltó csereháti ügy előzményeit. Az 1991-es döntés szerint a svájci adományozás kedvezményezettje a Szent Miklós Alapítvány /Gyergyószentmiklós/. Már akkor kikötötték, hogy Székelyudvarhelyen, a Cserehát negyedben svájci segítséggel árvaházat építenek fel Székelyudvarhely fogyatékos gyermekei számára. A Szent Miklós Alapítvány senkit sem hatalmazott fel arra, hogy helyette képviselője legyen. 1996. júniusában az Aris Industrie Rt. elajándékozta az épületet - az építkezés végső szakaszában - a bukaresti Szent Szív görög katolikus kongregációnak, hogy árvaházat létesítsenek, tehát önkényesen változtattak az épület rendeltetésén. Ezt a változtatást a helyiek külföldi újságokból tudták meg. A Vacaroiu kormány, egyik utolsó intézkedéseként /az 1996. nov. 27-én közzétett 1346-os kormányhatározattal/ az építkezés telkét adományozta a bukarestiek apácarendnek. A város tiltakozott ezen döntés ellen, mert a közel 70 ezer lakosú városban mindössze 33 görög katolikus él. Az új kormány megsemmisítette az adományozást, a telek visszakerült az önkormányzat tulajdonába. Addig azonban folyt az építkezést és a hatóságilag lezárt épületbe beköltözött négy görög katolikus apáca, akiket kiköltözettek onnan. /Oláh István: Csereberehát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7-8./
1997. december 10.
A Szabadság tájékoztatott a székelyudvarhelyi ingatlan körül kialakult helyzet további fejleményeiről. Szász Jenő polgármester dec. 9-én reggel arról tájékoztatta az MTI-t, hogy az épületet csendőrök vették körül. Remus Opris a kormány főtitkára nem fogadta el a helyi tanács javaslatát, amelyik - a miniszterelnökhöz hasonlóan - indítványozta, hogy mindenki hagyja el az épületet. Felszólította a székelyudvarhelyieket, hogy távozzanak, de "az ultimátum nem szólt az apácáknak is". Az RMDSZ vezetői megoldást keresve érintkezésbe léptek Ciorbeaval, és más politikai vezetőkkel, és felhívták a figyelmet a helyzetben rejlő politikai kockázatokra. A Remus Oprissal folytatott megbeszélések eredménytelenek maradtak. Az MTI-nek nyilatkozva Markó Béla kijelentette, nem tartja véletlennek, hogy éppen az oktatási törvényrendelet vitájának döntő szakasza és a Szövetségi Képviselők Tanácsa hét végi, a szövetség kormányzati részvételéről tárgyaló ülése előtt került sor a csereháti lépésekre. Szerinte a cél akár a koalíciós együttműködés megbontása, az RMDSZ-nek a kormánykoalícióból való kiválása lehet. Verestóy Attila szenátor kijelentette: az RMDSZ vezetőinek csak dec. 8-án jutott tudomására, hogy a kormányfőtitkár Cserehátra indult. Ciorbea miniszterelnök azt javasolta Oprisnak, hogy mindenki hagyja el az épületet és pecsételjék le. A kormányfőtitkár azt válaszolta: hiába próbálkozik ezzel a megoldással, úgy tűnik, hogy nem tudja megértetni az apácákkal a helyzetet - számolt be Verestóy szenátor. Eckstein-Kovács Péter, a székelyudvarhelyi önkormányzat ügyvédje "magánlaksértésnek" minősítette a történteket, ugyanis csak a kormány képviselői kértek és kaptak engedélyt az épületbe való belépésre, az apácák pedig nem. Sófalvi László székelyudvarhelyi alpolgármester elmondta, tegnap az apácarend és az Aris Industries Rt. képviselői írásban kérte a helyi bíróságot, hogy vonja vissza döntését, és távolíttassák el az épületet lezáró pecséteket. A bíróság helyt adott a kérésnek. A Szabadság tájékoztat, hogy lapzártáig a csendőrség és a rendőrség visszavonult, az apácák pedig megkezdték az otthon berendezését. /Csendőrök Csereháton. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./
1997. december 16.
A Mediafax hírügynökség dec. 16-án ismertette azt a jegyzőkönyvet, amelyet a Helsinki Bizottság és a Pro Europa Liga vezetőinek közvetítésével hétórás tárgyalás után írt alá hétfőn este Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, négy városi tanácsos, Anca Dragos, a Szeplőtlen Szív görög katolikus apácarend képviselője, valamint az elmúlt időszakban "elhíresült" csereháti ingatlant felépítő Aris Industrie képviselője, Aristide Roibu: "1. Az építménynek és szolgáltatásainak haszonélvezőit illetően a felek 90 napon belül újabb megbeszélést folytatnak. 2. A gyermekeknek biztosítják az anyanyelvű oktatást, anyanyelvük szabad használatát és vallásuk szabad gyakorlását. 3. Az orvosi és szakoktatási, valamint kisegítő személyzet tekintetében elsőbbséget élveznek a székelyudvarhelyi és a város környékéről való személyek. Amennyiben a helyi személyzet nem megfelelő, más helységekből való olyan személyeket is alkalmaznak, akik beszélik azok a gyermekeknek az anyanyelvét, akiknek a szolgáltatást felajánlják. 4. Az épületet befejezésekor ellátják a fogyatékos gyerekek ápolásához szükséges berendezésekkel (lift, rámpák a tolószékek számára, korlátok stb), kezelőtermeket és lábadozási szobákat létesítenek. 5. A felek megteszik az építkezéshez és a működéshez szükséges engedélyek beszerzéséhez szükséges lépéseket. A Szeplőtlen Szív apácarend azzal a fenntartással írta alá a jegyzőkönyvet, hogy a balázsfalvi görög katolikus metropolita is jóváhagyja és külön megjegyzést fűzött hozzá, miszerint a 3. pont megtagadja az apácarend törvényes jogát arra, hogy maga döntsön az orvosi, szak- és segédszemélyzet alkalmazásáról. Ugyanebből az okból Ciryll Bürgel, az adományozó Basel Hilft cég képviselője elhagyta a tárgyalást. Gabriel Andreescu és Smaranda Enache a tárgyalás után kifejtették, hogy az nehéz volt és a sajtó jelenléte csak tovább bonyolította volna. A januárra tervezett következő tárgyalási fordulóban azokról a pontokról lesz szó, amelyekről nem született teljes megegyezés. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./ Az első pont, mutatnak rá a megfigyelők, kulcsfontosságú a helyi közösség szempontjából, amely ragaszkodik ahhoz, hogy a város által biztosított telken az eredeti szerződésnek megfelelően székelyudvarhelyi és a környékről való fogyatékos gyermekeket ápoljanak. /MTI/
1998. június 16.
Bardóczy Csaba /Székelyudvarhely/ a Megyei Tanács jogi bizottságának elnöke volt februárig, amikor Dézsi Zoltán Hargita megyei prefektus felmentette. A felmentés egyik indoka a büntetett előélet volt. Bardóczy Csaba ugyanis ittasan vezette kocsiját, ezért felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Bardóczyt magánlaksértéssel is vádolják, csereháti épületbe való "erőszakos behatolás" miatt, ugyanis Bardóczy is részt vett az apácák eltávolításában. Most is hasonlóan cselekedne, nyilatkozta. Miért nem határolódott el az RMDSZ Remus Opris államtitkártól, aki erőszakosan, törvénytelenül elfoglalta a csereháti épületet? - kérdezte Bardóczy. Verestóy szenátor viszont azt nyilatkozata - és ezt átvette a román sajtó -, hogy egy ilyen ügyért az Egyesült Államokban Bardóczy Csaba tíz év börtönt érdemelne. - Bardóczy elmondta, hogy a csereháti ügyben az építkező Aris Industrie vezetője Aristide Roibu a Securitate tisztje volt, majd később, a Ceausescu-rendszerben nagykövet. Az építkezésnél a diktátor Svájcba mentett pénzének átmosásáról lehetett szó. Szakemberek szerint ugyanis az építkezés nem kerülhet többe másfél millió dollárnál, Cyrill Bürger viszont 7-11 milliós összeget emlegetett. - Kristály Lehel kérdésére válaszolva Bardóczy Csaba kijelentette, hogy egyes RMDSZ-tisztségviselőknek kifizetődő a koalíciósdi. Az egyik hetilap közölte név szerint, hogy egyes tisztségviselők mennyi pénzt kaptak. Nem számoltatták el őket, ugyanakkor "szembetűnő, hogy egyik-másik szenátorunk vagy képviselőnk mennyit utazik minden konkrét eredmény nélkül." "Látványos gazdagodásukról a tények beszélnek: birtokok, villák, bankbetétek, luxusautók, víkendházak itthon és külföldön..." / Kristály Lehel: Bardóczy vesszőfutása. Aki átlátott a szitán. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 16./
1999. március 3.
Kolumbán Gábor a Hargita Megyei Önkormányzat elnöke, és egyike a legtöbb nemzetközi tisztséget viselő RMDSZ-politikusoknak. Az Európa Tanács keretében működő Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusa tagja, és a Föderalizmus, Regionalizmus és Kisebbségi Munkabizottság elnöke, a Helyi és Regionális Információs Társadalmi Bizottság tagja, az Európai Régiók Gyűlése (AER) Kisebbségi Munkabizottságának elnöke. Kolumbán Gábort a vaslui-i bíróság rágalmazásért 20 millió lej pénzbüntetésre ítélte, 1 milliárd lej (100 000 USD) erkölcsi kártérítés és 10 millió lej perköltség megfizetésére kötelezte. A magánvádló Aristide Roibu, aki a bukaresti székhelyű Aris Industry S. A. ügyvezetőjeként felépítette a székelyudvarhelyi csereháti ingatlant, és azt átjátszotta egy frissiben megalakított görög katolikus apácarendnek. A székelyudvarhelyi csereháti ingatlanról köztudott, hogy súlyosan terheli a román?magyar viszonyt, az ügyet a román sajtó nagy része magyarellenes uszításra használja fel. Kolumbán Gábor 1997. május 30-án hivatalos közleményt adott ki, amelyben rögzítette azt, hogy "minden, a beruházást elindító dokumentumban (haszonbérleti szerződés, építési engedély, a projekt témájának bemutatása) az épület székelyudvarhelyi gyermekek részére épített kisegítő iskolaként szerepel, azzal a céllal, hogy a kis befogadó képességűnek bizonyuló oklándi iskolát ide költöztessék." Aristide Roibu alattomos ténykedése révén ez az épület egy székelyudvarhelyi görög katolikus gyermekotthonná változott. Önként adódik tehát a kérdés, vajon a humanitárius beruházás ürügye nem egyéni üzleti érdekeket rejt? Az indulatosság és agresszivitás, amellyel Aristide Roibu kifejti nézetét anélkül, hogy a beszélgetések során felmerült kérdésekre válaszolna, arra késztet, hogy az illetékes szervekhez forduljunk, kérve a pénzügyi átutalások törvényességének, a behozatalnak és az építkezés költségeinek felülvizsgálását." - Aristide Roibu ezt rágalmazásnak vélte, és panasszal fordult a kijelölt vaslui-i bírósághoz, azt állítván, hogy e kijelentés szerint őt azzal rágalmazta meg Kolumbán Gábor, hogy "szubverzív" tevékenységet folytat, ergo, "veszélyeztette, aláásta az állam belső rendjét". A nyilvánvalóan elfogult vaslui-i bíróság elítélte Kolumbán Gábort. Kincses Előd megjegyezte: egész egyszerűen nem értette, hogyan is állapíthatta meg a vaslui-i bíróság: fennállnak a rágalmazás tényálladéki elemei. Mindenekelőtt nem a vitatott alattomos kifejezést tartja rágalmazónak, amelyet románul egyébként helyesen nem szubverzívnek, tehát Roibu olvasatában az állam belső rendjét aláásónak kellett volna fordítani, hanem perfidnek (e fogalomnak viszont semmi köze sincs az államrendhez). Az ítélet indoklása szerint a rágalmazást azáltal követte el Kolumbán Gábor, hogy azt állította: a sértett jogtalanul, a svájci Basel Hilft Alapítvány felhatalmazása nélkül ajándékozta a kérdéses csereháti ingatlant az apácarendnek. Ez az indoklás azért is érthetetlen, mert a csereháti ingatlan tulajdonjogi helyzetéről a marosvásárhelyi bíróságon folyamatban van egy per - mindaddig tehát, amíg a polgári bíróság jogerősen nem állapítja meg, hogy az ingatlan ajándékozása szabályos volt, hogy annak ki is a jogos tulajdonosa, bárkinek jogában van ebben a kérdésben szabadon véleményt nyilvánítani. Aristide Roibu panasza nem is vonatkozott az ajándékozással kapcsolatos véleményre, ő a szubverzív kifejezést panaszolta, tehát az ítélet ebből a szempontból is szakmailag elképesztően dilettáns. A vaslui-i megyei törvényszék - gyanús gyorsasággal - a fellebbezési tárgyalást már március 10-ére ki is tűzte. Kolumbán Gábor időközben a Román Legfelsőbb Ítélőtáblához fordult, és kérte az ügynek az áthelyezését, annál is inkább, mivel a bűncselekmény elkövetési helye szerint az illetékes bíróság a csíkszeredai lett volna. Ez az ítélet felveti a román hatóságoknak és igazságszolgáltatásnak az "Egyezmény az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről" 10. cikkelyéhez, a véleménynyilvánítás szabadságához való viszonyulásának kérdését. Ez a cikk kimondja azt, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, és hogy e jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson. Elfogadhatatlan a politikai szólásszabadságnak a bírói út felhasználásával való korlátozása. Ezzel az ítélettel is a román igazságszolgáltatás túllépte az egyezmény biztosította szólásszabadság korlátozási lehetőségeket, s vétkesen korlátozta a politikus véleménynyilvánítási szabadságát. Kincses Előd szerint "jogosan elvárjuk, hogy a román állam az idézett egyezmény szellemében védje meg Kolumbán Gábort." /Kincses Előd: A véleménynyilvánítás szabadsága és a román igazságszolgáltatás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./
1999. június 18.
A csereháti iskola építkezési engedélyének meghosszabbítási perét elveszítette Székelyudvarhely Bukarestben. Borbély László államtitkár a tárgyalás előtt egy nappal írta alá azt a dokumentumot, melyre a Szeplőtelen Szív apácarend jogi képviselete alapozott, és amellyel nyert a tárgyaláson. Borbély László, az RMDSZ színeiben lett kormánytisztviselő, azután írta alá az általunk is mellékelt dokumentumot, miután lezajlott a találkozó a minisztériumban Székelyudvarhely képviselete, valamint a Szeplőtelen Szív görög-katolikus kongregáció érdekeit képviselők között. Ott ígéretet tett Szász Jenő polgármesternek: nem ír alá semmi olyat, ami a bírósági tárgyalás átpolitizálását jelenthetné. Nem így történt. Kérdés, hogy lehet-e egy valamilyen szempontból kisebbségi érdeket feláldozni a többségi érdekekért. Marad a kérdésfelvetés akkor is, ha a többséget a romániai magyarság, a kisebbséget pedig a még utolsó, majdnem száz százalékosan magyar Székelyudvarhely város jelenti. Bár érthető, hogy az RMDSZ politikájának a csereháti kérdés csupán egy kérdés, Udvarhely számára sok tekintetben a kérdést jelenti. A Szeplőtelen Szív kongregáció ugyanis teljesen kizárja az önkormányzattal való együttműködést, valamint kisegítő iskola helyett árvaházat akar működtetni az épületben, ami nem felel meg a területbérbeadási szerződésben foglaltaknak, melyben a román görög- katolikus apácarend érdekeit képviselő ARIS INDUSTRIE Rt., valamint az udvarhelyi polgármesteri hivatal megállapodott. Az önkormányzat azzal tudta ez idáig befagyasztani a megállíthatatlant, hogy az alapperben (a területbérbeadási szerződés megszegésének kérdésében) születendő végleges bírósági döntésig a csereháti kisegítő iskola építése fel volt függesztve. Ugyanis ez az egyetlen olyan adminisztratív döntés, melyben nem lehet megkerülni az önkormányzatot. A sors, vagy a politika (?) fintora, hogy éppen egy RMDSZ államtitkár kézjegye miatt veszítette el utolsó aduját az utolsó, 98 százalékban magyarlakta romániai város. /Szőke László: Feláldozta-e Udvarhelyet az RMDSZ? = Udvarhely Szék (Székelyudvarhely), jún. 18./
1999. június 19.
Kincses Előd ügyvéd, az RMDSZ Maros megyei elnöke átvette az időközben miniszterré kinevezett Eckstein-Kovács Pétertől a csereháti ügyben a székelyudvarhelyi tanács képviseletét. Összefoglalta a bonyolult ügy újabb fejleményeit. Jún. 15-én lett volna a bukaresti Legfelsőbb Ítélőtáblán a csereháti persorozat legújabb felvonása, azonban az Aris Industrie ügyvédje orvosi bizonyítványra hivatkozva kérte a halasztást, ennek helyt adtak. A következő tárgyalás szept. 29-én lesz, akkor a Legfelsőbb Ítélőtábla ítéletet hoz. /Máthé Éva: Újabb halasztás a csereháti ügyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./
1999. október 5.
A bukaresti Legfelső Törvényszék helyt adott a székelyudvarhelyi önkormányzat felülvizsgálati kérésének és hatályon kívül helyezte a Maros Megyei Törvényszék és a Marosvásárhelyi Táblabíróság ítéletét, egyben elrendelte az ügy újratárgyalását. Az udvarhelyiek által jól ismert területvitáról van szó, valamint az Aris Industrie Rt. ajándékozási szerződéséről, amelynek alapján ez a bukaresti cég az ingatlant (az épületet) a Szeplőtelen Szív görög katolikus apácarendnek adományozta. A felperes - vagyis a város - kéri az eredeti helyzet visszaállítását. Székelyudvarhely csereháti ügyvédje, dr. Kincses Előd közölte az udvarhelyi Polgármesteri Hivatallal azt is, hogy a bukaresti Legfelső Törvényszék kimondta: annak idején az udvarhelyiek szabályosan bélyegezték fel a felperesi kérelmeket, nem lett volna szabad az ellen kifogást emeljen a vásárhelyi táblabíróság, ugyanis a bélyegilletékek megállapítása, illetve elbírálása pénzügyi hatóságok dolga. /Székelyudvarhely: él a remény Csereháton. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 5./
2000. május 24.
Megoldódni látszik az erdélyi tömbmagyarság talán legégetőbb kérdése, a székelyudvarhelyi Cserehát-ügy. A város polgármestere, Szász Jenő a IV. Magyarország 2000 konferenciáról hazatérve bejelentette: budapesti tárgyalásain határozott ígéretet kapott a magyar kormánytól arra, hogy minden támogatást megkap a fogyatékos gyerekeknek szánt, ám görög katolikus rendházzá alakított épület visszavásárlására. A csereháti kérdésről már többször esett szó magas szintű román-magyar tárgyalásokon, ám a megoldás évek óta húzódik. A sok vitát kavaró épület története 1993-ban kezdődött, amikor a város előző polgármestere 99 évre bérbe adott egy 16 700 négyzetméteres területet azzal a céllal, hogy svájci adományozók pénzéből fogyatékosotthon épüljön környékbeli, rászoruló gyerekek számára. 1996 júniusában az építést végző bukaresti cég, az Aris Industrie Rt. a félkész épületet egy frissen alakult görög katolikus apácarendnek, a Szeplőtlen Szív Kongregációnak adományozta. Erről a gesztusról értesülve, az új városvezetés leállíttatta az építkezést. Azóta bírósági perek tucatja folyik, az időközben beköltöző apácákat előbb kitessékelték a városlakók az épületből, később aztán Remus Opris kormányfőtitkár segédletével a karhatalmi erők visszavitték őket. Az Aris és az önkormányzat közötti szerződésben külön cikkely szabályozza a város visszavásárlási jogát. Szász Jenő szerint a bukaresti cég vezetője hajlik erre a megoldásra. A Szeplőtlen Szív Kongregáció hallani sem akar erről, de ez már az Aris és a rend közötti belső ügy, a város csak a szerződő féllel hajlandó tárgyalni. Székelyudvarhely polgármestere Németh Zsolt külügyi államtitkárral tárgyalt a csereháti kérdésről, és utóbbi kijelentette: a magyar állam minden segítséget megad a probléma mielőbbi rendezésére. A polgármester fontosnak tartotta hangsúlyozni a polgári kormány következetes kiállását a csereháti kérdésben, és a jó irányba tartó folyamatok egyik fontos állomásának tartja ezt a döntést. - Az Aris Industrie Rt. majd négymillió dollárt kér a kész ingatlanért. /Lukács: Megoldás Cserehát-ügyben? = Magyar Nemzet, máj. 24./
2000. június 5.
A csereháti ügyben kimondták a végső szót: június 1-jén, Székelyudvarhelyen telekkönyvezték az épületet, amely a Szeplőtelen Szív görög katolikus kongregáció tulajdonába került. Előzőleg Szász Jenő, aki másodszor indul és most is az RMDSZ ellenében, többször bejelentette sajtó nyilvánosságában: van pénz az épület visszavásárlására. - Németh Zsolt, a magyar kormány külügyi államtitkára egyértelműen nagylelkű gesztussal igyekezett segíteni: a magyar kormány készen áll a jogi helyzet tisztázása és az ingatlan funkciójának meghatározása nyomán az anyagi fedezet biztosítására Dobricza Istvánt, a székelyudvarhelyi bíróság telekkönyvi bírója elmondta, hogy a Hargita megyei törvényszék lett volna hivatott tárgyalni az ügyet. Az Aris Industrie Rt. a bukaresti legfelsőbb törvényszéken kérte az ügyet más megyébe áthelyezni. Így került a Bákó megyei törvényszékhez a fellebbezés tárgyalása. Ott elfogadták a fellebbezést, elrendelték a 16 700 négyzetméter telekkönyvezését a koncesszionálási szerződés alapján, ugyanakkor elrendelték az épület telekkönyvezését is az építkezési engedély értelmében, az Aris javára. Másodlagosan elrendelték az adományozási szerződés értelmében a tulajdonjog átruházását az apácarendre. - Az épület is tulajdonjogilag a városra száll majd - 99 év múlva. /Oláh István: Nincs apelláta - pontot tettek a Cserehátra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./ A csereháti ügyben hozott bákói határozattal kapcsolatban Szász Jenő volt székelyudvarhelyi polgármester az alábbiakat nyilatkozta: "A legfontosabb perben, amelyet a polgármesteri hivatal folytat, június 16-án lesz az alapfokú tárgyalás Marosvásárhelyen. E perben a hivatal kéri az Aris Industrienak koncesszió alapján 99 évre odaítélt telekről szóló határozat megsemmisítését. A Bákó megyében lezajlott perben született döntés határozatát írásban még nem kaptam meg. Itt a telekkönyvi átírás történt meg, egy olyan törvényszéken, ahol a telekkönyvet nem is ismerik. Az igazi nagy téttel járó per, ismétlem, a júniusi lesz, ahol a hosszú távú szerződés felbontását kérjük". /(Daczó Dénes): Június 16-án lesz a nagy tárgyalás? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./
2001. június 18.
Jún. 15-én egy rendőri különítmény a bukaresti ítélőtábla melletti ügyészségre kísérte Cyrill Bürgel svájci üzletembert, a Basel Hilft alapítvány egykori vezetőjét, adta hírül a National napilap. A csereháti botrányban főszerepet játszó svájcit ugyan néhány óra után szabadlábra helyezték, de az ügyészség megtiltotta, hogy harminc napon belül elhagyja Románia területét. Egykori üzlettársa, Aristide Roibu ügyvéd, az Aris Industrie Rt. igazgatója, szenátor feljelentést tett ellene, többek között épp a csereháti építkezés finanszírozásának ügyében is. Roibu, akinek cége nemcsak az építkezéseket végezte, hanem arra is felhatalmazást kapott, hogy a kész épületet elajándékozza egy görög katolikus apácarendnek, időközben jelentős politikai szerephez jutott. A választások idején az SZDRP két kincstárnoka közül az egyik volt, szenátori tisztséget nyert, majd a felsőház jogi bizottságának elnöke lett. A csereháti botrányban Bürger és Roibu hosszú ideig szövetségesek voltak, de később, amikor az Aris Industrie összetársult az Omega Prodinvest céggel, a két üzletember egymással szembefordult. Mindegyik azt állítja a másikról: több tíz millió dollárt tulajdonított el a másik rovására. /(Gyarmath János): Ismét a Cserehátról, de másként. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./
2001. október 30.
A Bukaresti Legfelsőbb Bíróság döntésének megfelelően a székelyudvarhelyi városi tanácsnak nem kell kifizetnie az 500 millió lejes bélyegilletéket ahhoz, hogy a több mint négy éve húzódó csereháti ügy tárgyalása tovább folytatódjon. A székelyudvarhelyi önkormányzat versus Aris Industries Rt. és Szeplőtlen Szívek Kongregációja pernek legutóbb a Maros megyei törvényszék azért rendelte el a szüneteltetését, mivel a bukaresti cég, illetve a görög katolikus apácarend ügyvédei a tanács keresetének felbélyegzését hiányolták. Mint ismeretes, az udvarhelyi önkormányzat a csereháti területre kötött koncessziós szerződésnek, valamint az ingatlant felépítő Aris Industries Rt. és a görög katolikus kongregáció közötti ajándékozási szerződés semmisségének a megállapítását kérte. A tanács mindkét kérelmét megfelelőképpen bélyegezte, a harmadikra, mely az eredeti helyzet visszaállításáról szólt, viszont nem fizette ki a közel 500 millió lejes illetéket. Mulasztása miatt kénytelen volt elállni kérésétől. Az Aris Rt. és a Szeplőtlen Szívek Kongregációja a bélyegilleték ki nem fizetését megtámadta, azonban panaszukat mind a Hargita megyei Pénzügyi Igazgatóság, mind a Pénzügyminisztérium elutasította. Ekkor a fővárosi Táblabíróságon közigazgatási pert indítottak, amit 2000 decemberében meg is nyertek. Az udvarhelyi tanács és a két pénzügyi intézmény fellebbezett az ítélet ellen. A Bukaresti Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletében elfogadta a beadványukat, és a perköltségek megtérítésére kötelezte az Arist és a görög katolikus apácarendet. "A jogerős ítélet után Marosvásárhelyen kérjük az alapper tárgyalását, mely a szerződések érvénytelenségét hivatott megállapítani" - nyilatkozta dr. Kincses Előd, a székelyudvarhelyi önkormányzatot képviselő ügyvéd. /Szucher Ervin: Újraindul a csereháti per. Csatát nyert Székelyudvarhely önkormányzata. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./
2001. december 11.
A bukaresti Szeplőtelen Szív Kongregáció apácáinak a Csereháti Kisegítő Iskolába karhatalmi erőkkel történő beköltöztetése elleni tiltakozásul Csereháti Napokat szervezett december 9-én a Székelyudvarhely-szombatfalvi református gyülekezet lelkésze, Hegyi Sándor. Mint ismeretes, a csereháti ingatlan svájci adományokból épült iskolás korú udvarhelyszéki fogyatékos gyermekek számára, de az adományozó alapítvány akkori vezetője, Cyrill Bürger a bukaresti székhelyű francia-román építtető cégnek, az Aris Industrie-nek ajándékozta - máig tisztázatlan indíttatásból -, amely aztán a félkész épületet a székelyudvarhelyi önkormányzat vehemens tiltakozása ellenére továbbadományozta a Bukarestben frissiben bejegyzett görög katolikus apácarendnek. Az apácák idővel 60 román ajkú gyermeket telepítettek be az épületbe, mialatt több politikai szó- és nyilatkozatváltás, parlamenti interpelláció és tucatnyi per tárgyát képezte az eset. Legutóbbi székelyudvarhelyi látogatásán maga Ion Iliescu államfő kereste fel az iskolát, ahol a város polgármesterével folytatott zárt tárgyaláson - a kiszivárgott információk szerint - egyoldalú ajánlatokat tett a csereháti ügy lezárására. A mostani rendezvényre több székelyföldi településről érkeztek az udvarhelyiek tiltakozását felvállaló küldöttségek. Így jelen volt és beszédet mondott: Borsos Géza Hargita megyei tanácsos Gyergyócsomafalváról, Krizbai Imre református tiszteletes Barótról, Kincses Előd ügyvéd és Kolcsár Sándor unitárius esperes Marosvásárhelyről, Andrássy Árpád marosludasi RMDSZ-elnök, a Maros Megyei Tanács tagja. A nyilatkozatban, amelyet a jelen lévő tiltakozók egyöntetűen elfogadtak, Hegyi Sándor tiszteletes felhívást intézett az RMDSZ-politikusokhoz, hogy számoljanak be arról, mit tettek Cserehátért, a magyar nemzeti közösség figyelmét felhívta az RMDSZ-en belüli visszás folyamatokra. /Z. Nagy István: Csereháti Napok - negyedszer. A betelepítés immáron tény. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 11./
2002. június 19.
Kincses Előd ügyvéd, aki a székelyudvarhelyi önkormányzat érdekeit képviseli a csereháti kisegítő iskolával kapcsolatos perekben, kérte, hogy szó szerint idézze a lap a következő mondatát: "Aki Székelyudvarhelyen vagy bárhol érvényes telekkönyvi adatok nélkül aláír adásvételi szerződést, annak én felajánlom a félévi fizetésemet, és utána a börtönben is meglátogatom, mert ilyen cselekményt nem lehet másképpen megúszni". De úgy tűnik, van eset, amikor mégis lehet, mert az ügyvéd úgy véli, hogy május 30-án a marosvásárhelyi Megyei Törvényszék a valós helyzet értékelése nélkül utasította el a székelyudvarhelyiek keresetét, amelyben kérték a csereháti terület bérbeadásának, illetve az Aris Industrie és a Szeplőtelen Szívek Kongregáció között létrejött ajándékozási okmány semmissé nyilvánítását. A 99 évre kötött koncessziós szerződés azért támadható jogilag, mert a bérlő időközben megváltoztatta az épület rendeltetését és a fogyatékos gyermekek gondozására szánt iskola helyett árvaház létesítésén fáradozott, ami ellentmond az okmány szövegének. Az ajándékozási szerződés azért jogtalan – véli az ügyvéd –, mert az építtető cég a csereháti iskolát úgy adta át a kongregáció apácáinak, hogy nem volt tulajdonosi minősége, de egy bukaresti közjegyző telekkönyvi adatok hiányában is szentesítette az adásvételi szerződést. Mindezen visszaélések ellenére most a marosvásárhelyi Megyei Törvényszék elutasította az udvarhelyiek beadványát. Kincses Előd szerint politikai hátterű ítéletről van szó, amely elfogadhatatlan. A döntést meg fogják támadni, fellebbezést nyújtanak be a Táblabíróságra és azután a Legfelsőbb Törvényszékre is, ha szükséges. /Fülöp D. Dénes: Politikai hátterű bírósági döntés? Újabb fejlemények a csereháti ügyben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 19./
2003. március 11.
A székelyudvarhelyi tanács másodfokon is elvesztette a Cserehát-pert. Az ítéletet az önkormányzat ügyvédje, dr. Kincses Előd törvénytelennek tartja. A Marosvásárhelyi Táblabíróság márc. 10-én döntött a hetedik éve tartó csereháti gyermekotthon ügyében: helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, azaz elutasította a székelyudvarhelyi tanács fellebbezését, nem állapította meg a területre vonatkozó koncessziós szerződés, valamint az épületet a Szeplőtlen Szívek Kongregációja görög katolikus apácarendnek juttató ajándékozási szerződés semmisségét. Mint ismeretes, a székely-udvarhelyi tanács a csereháti területet azért adta koncesszióba, hogy oda helyi fogyatékos gyermekek részére építsenek otthont. Az építő a bukaresti Aris Industrie, a finanszírozó a svájci Basel Hilft volt. Az épületet félkész állapotban az Aris Industrie elajándékozta a bukaresti székhelyű Szeplőtlen Szívek Kongregációja apácarendnek. A székelyudvarhelyi tanács, a koncesszió tárgyának megváltoztatására hivatkozva, kérte a koncessziós, valamint az ajándékozási szerződés semmissé nyilvánítását. Dr. Kincses Előd kijelentette, hogy indítványozni fogja az udvarhelyi tanácsnak és Szász Jenő polgármesternek, hogy felülvizsgálati kérelmet nyújtson be a Legfelsőbb Ítélőtáblához. /Antalfi Imola: Maradnak az apácák. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./
2003. augusztus 7.
Újból terítékre került a hírhedt Cserehát-ügy. Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere cáfolta Bágyi Bencze Jakabot, az Udvarhelyi Híradó tudósítóját, aki az UH aug. 5-i lapszámábanaz írta, hogy az Aris Industrie Rt. tulajdonosa, Aristide Roibu egyszer már felajánlotta megvételre a várost képviselő polgármesternek a csereháti épületet, de Szász elutasította az ajánlatot. Szász Jenő ezzel szemben dátumokat sorolt fel. 1996. június 7-én a svájci Basel Hilft egyesület pénzéből eredetileg udvarhelyszéki fogyatékos gyermekek számára épült csereháti iskolát Aristide Roibu a görög katolikus Szeplőtelen Szív apácarendnek adományozta. Szász Jenő frissen megválasztott polgármestert 1996. június 27-én iktatták be tisztségébe, így a felajánlás érdemben nem történhetett meg, mivel Roibu június hatodika után már nem gyakorolhatta a tulajdonosi jogokat (időközben az apácarend nevére telekkönyvezték az ingatlant), Szász pedig csak 27-ike után léphetett fel a város képviseletében. A 2000-ben hatalmon lévő Orbán-kormány arról biztosította Szász Jenőt, ha eléri, hogy a csereháti épület eladó legyen, a megvásárláshoz szükséges pénz átutalják számára. Az apácarend hallani sem akart a vásárról. A magyarországi kormányváltás után az udvarhelyi polgármester tájékoztatta a Cserehát-ügyről a magyar kormány- és államfőt, valamint az országgyűlési frakciókat. Előrelépés nem történt, csupán az építtető és a város közötti perekben érkeznek újabb és újabb fellebbezések. A ügy megoldását 2002-ben az RMDSZ és a kormánypárt egyezményében tűzték ki célként. Szász megállapította, az RMDSZ annak ellenére sem tudta megoldani a helyi közösség számára fontos kérdést, hogy Aristide Roibu ma már a PSD szenátoraként Verestóy Attila udvarhelyszéki RMDSZ-es szenátor kollégája, akivel a politikai együttműködés jegyében megtárgyalhatta volna a Cserehát-ügyet. /Zilahi Imre: Csúsztatott az újságíró. = Krónika (Kolozsvár), aug. 7./
2003. november 14.
Huszonötmillió lej honoráriumot szavazott meg Hajdu Gábor ügyvédnek nov. 13-i rendkívüli ülésén Székelyudvarhely városi tanácsa. Szász Jenő polgármester egyetlen napirendi pontot terjesztett elő erre az ülésre, arra kérve az RMDSZ-tanácsosokat, adjanak megbízást egy ügyvédnek, aki a várost képviselheti a csereháti iskolával kapcsolatos egyik perében. A város évek óta az Aris Industrie Rt.-vel kötött koncesszió semmissé nyilvánítását próbálja kiharcolni különböző bíróságokon. A másodfokon elveszített pert Kincses Előd ügyvéd jelenleg a Legfelsőbb Bíróságon fellebbezte meg, azonban az Aris Industrie Rt. közben elérte, hogy bírói ítélet született arról: a város köteles több mint 600 millió lej perköltséget fizetni. Ezért a végrehajtó lefoglalt egy városi tulajdonban lévő ingatlant, amelyet értékesíteni szándékozik, ha a városi kasszából nem egyenlítik ki az említett összeget. Az RMDSZ-tanácsosok Hajdu Gábort bízták meg, hogy érje el: függesszék fel a korábbi perköltségekről szóló döntés végrehajtását, míg ki nem derül, mit dönt a Cserehát-perben a Legfelsőbb Bíróság. /Zilahi Imre: Hajdu védi a várost. Újabb per Cserehát-ügyben. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./
2003. november 18.
A csereháti perben az Aris Industrie cég - Udvarhely városával szemben - pert nyert a Marosvásárhelyi Táblabíróságon is. Annak ellenére, hogy a per a legfelsőbb törvényszéken folytatódik, az épületben működő görög katolikus kongregációval közös érdekeket képviselő Aris Industrie cég kéri a táblabíróság ítéletének végrehajtását, azaz a közel 600 millió lejnyi perköltség és ügyvédi, valamint végrehajtási díj kifizetését. Mivel erre nincs pénz Székelyudvarhelyen, a polgármesteri hivatal és tanács újabb pert indított, hogy ezt most ne kelljen kifizetni, csak a legfelsőbb törvényszék döntése után. - Biró Mihály végrehajtó szerint Szász Jenő polgármester jelölte ki árverésre a betlenfalvi ingatlant, és az értékét is meghatározták 3,5 milliárd lejben. Ebben az épületben jelenleg a Mezőgazdasági Igazgatóság alegysége, a volt polgármester, Ferenczy Ferenc igazgatása alatt lévő állategészségügyi igazgatóság székel. Ha sor kerül az árverésre, akár a bethlenfalviak - egyesületen vagy alapítványon keresztül - is megvehetik. /Bágyi Bencze Jakab: Egy közbirtokossági épület a csereháti per oltárán. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 18./
2003. november 26.
Székelyudvarhelyen a csereháti ügyben a város érdekeit Hajdú Gábor csíkszeredai ügyvéd képviseli. Hajdú Gábor pert nyert, és ennek következtében nem kell kifizetni az eddig felgyűlt hatszázmilló lejt, a perköltséget az Aris Industrie Kft.-nek; továbbá nem került sor az árverésre sem. Az Aris Industrie-nek döntő szerepe volt a csereháti lavina elindításában, mert a cég előbb felépíttette, aztán elajándékozta a görög katolikus kongregációnak a csereháti, eredetileg árvaháznak, gyerekotthonnak elképzelt épületet, most kéri az addigi perköltségek kifizetését. Az Aris tehát kérte a táblabíróság ítéletének végrehajtását, ami azt jelentette volna, hogy Udvarhelynek, mert veszített, hatszázmillió lejt kellett volna kifizetnie. /Oláh István: Cserehát-ügy. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./
2004. március 11.
Nagyszalontán tíz épületből laktanyát és földterületet juttatott a kormány a nagyváradi ortodox apácáknak. Részben a Belügyminisztérium, részben pedig a nagyváradi Szent Kereszt kolostor hatáskörébe utalt a román kormány egy nagyszalontai laktanyát. A kormány a szalontaiak feje fölött döntött, az önkormányzat és az RMDSZ városi szervezete tiltakozott a határozat ellen. Székely Ervin Bihar megyei képviselő jelezte, márc. 15-én interpellál a parlamentben az ügyben. A nagyszalontai magyarság attól tart, könnyen a székelyudvarhelyiek sorsára juthat. A székely anyaváros melletti Csereháton felhúzott hatalmas ingatlanegyüttest máig tisztázatlan körülmények között juttatta az építtető Aris Industrie Rt. a bukaresti Szeplőtelen Szív kongregáció apácáinak. Az ügyben jelenleg is perel az udvarhelyi polgármesteri hivatal. /Rostás Szabolcs: Cserehát szelleme kísért Nagyszalontán. = Krónika (Kolozsvár), márc. 11./
2005. december 22.
Befolyással való üzérkedéssel, korrupció gyanújával vádol a Gandul című román lap öt politikust, a cikk írója szerint az ügy összefüggésben áll a csereháti kisegítő iskola egykori tárgyalásával. Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester december 21-én a sajtó nyilvánossága előtt mutatta be a Gandul december 20-i lapszámát. Az újság szerint a nevezett politikusok egy olyan bírónőt próbáltak magas rangú pozícióba juttatni, aki 1998. június 2-án Székelyudvarhely ellenében döntött az elhíresült csereháti perben. Aristide Roibu (a szóban forgó politikusok egyike) még 1998-ban elkötelezte magát a bírónőnek, amikor az Aries Industries javára döntött Székelyudvarhely ellenében az elhíresült csereháti perben. A cikk írója szerint mindezt hangfelvételekkel, lehallgatott telefonbeszélgetésekkel is bizonyítani tudja a korrupcióellenes ügyészség. Szász Jenő polgármester úgy véli, amennyiben bebizonyosodik, hogy a csereháti iskola kérdésében a marosvásárhelyi törvényszék politikai befolyás vagy anyagi érdekeltség részeként hozott döntést, akár a per újratárgyaltatásában is reménykedni lehet. /Szász Emese: Ismét terítéken a csereháti kisegítő iskola ügye. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 22./
2007. november 30.
Székelyudvarhely egyik legfájóbb pontja még mindig a Cserehát, ahol a hatalmas épületben immáron tíz éve a fogyatékos gyerekek helyett román görög katolikus apácák élnek. A történetnek nincs vége: december 5-én újabb tárgyalásra kerül sor. Hegyi Sándor református tiszteletes szerint, aki idén tizedik alkalommal szervez Csereháti Napokat, kemény átjátszás történt, Szász Jenő polgármester szerint az épület még mindig eszköz a román nacionalisták kezében. Székelyudvarhely önkormányzata 1993-ban bérbe adott az akkor még lakatlan Csereháton a svájci Basel Hilft segélyezésekkel foglalkozó alapítványnak egy jókora területet, melyre a környékbeli fogyatékos gyerekeknek kisegítő iskola építését tervezték. Ferenczy Ferenc, a város akkori polgármestere 1994-ben találkozott Cyrill Bürgellel, a Basel Hilft képviselőjével, aki a Szeplőtelen Szív Kongregáció, vagyis egy görög katolikus apácarend nővérének társaságában érkezett. Tíz nap múlva levelet kapott a polgármester, amelyben Bürgel közölte: nem fogyatékos otthon, hanem a kongregáció épülete lesz a csereháti ingatlan. A város és vezetése rádöbbent: tenni kell valamit, ha nem, elveszítik a csereháti épületet. Ferenczy számtalanszor Svájcba utazott, a városi tanács pedig arról döntött, hogy egyoldalúan felbontják a szerződést az alapítvánnyal. 1996-ban a csereháti ügy miatt Ferenczy elveszítette a választásokat, közben számos kormányváltás is történt, mindegyik a maga során igazított egyet a történeten, de végső megoldás nem született. A csereháti probléma 1997-ben, vagyis tíz évvel ezelőtt csúcsosodott. Májusban az apácák igyekeztek beköltözni az épületbe, az udvarhelyi tiltakozók viszont megakadályozták a jogtalan birtokbavételt. Azután 1997 decemberében, Remus Opris kormányfőtitkár látogatását kihasználva, kétnapos „ostrom” után, kilencedikén kommandósok segítségével bevették az épületet. Pert per követett, a városi tanács Csereháti Bizottságot alakított, Szász Jenő új polgármester pedig abban bízott, hogy a magyar-román csúcstárgyalások eredményhez vezetnek. Az Udvarhelyi Híradó 2000. május 23-án „Miénk lesz a csereháti iskola” címmel azt írta, hogy Szász Jenőt Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára arról biztosította, hogy megvan az udvarhelyiek számára a visszavásárláshoz szükséges pénzösszeg. Szász utólag úgy érvelt, ha 2002-ben a Fidesz nyeri a választásokat, akkor a pénzt is megkapják. Ezután a csereháti ügy javarészt a tárgyalótermekben folytatódott. Udvarhelyt Eckstein-Kovács Péter, Hajdú Gábor és Kincses Előd ügyvédek képviselték a különböző perekben. Elmondta, még mindig az a per van folyamatban, amelyet Eckstein-Kovács Péter kezdett el, majd miután kisebbségi miniszter lett, ő vette át. Ebben a székelyudvarhelyi tanács megtámadta a koncessziós szerződést, amit az Aris Industrie-val kötött, és megtámadta az ajándékozási szerződést is. Jelenleg sincs a hatalmas épület teljesen belakva. Mindössze tizenegy apáca tevékenykedik benne, többek között egy óvodát működtetnek. Az épületben a román Marin Preda Líceum bentlakása is helyet kapott. Hegyi Sándor református lelkész azt fájlalja, hogy az udvarhelyiek közömbösek lettek a közügyek iránt, így a csereháti eseményeket is lassan elfelejtik. /Máthé László Ferenc: Tíz éve költöztek be az apácák a Cserehátra. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 30./
2007. december 28.
Újabb csereháti peren van túl a város. A sok közül ez az a jogi eljárás, amelynek elején a székelyudvarhelyi tanács megtámadta az Aris Industrie-val kötött koncessziós szerződést, illetve kifogásolta az ajándékozási szerződést, amellyel a kongregációnak ajándékozták az épületet. Kincses Előd ügyvéd elmondta, azon kell gondolkodni, honnan tudják majd előteremteni a kártalanításhoz szükséges összeget. /Máthé László Ferenc: Cserehát: honnan lesz pénz? = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 28./
2008. március 3.
A marosvásárhelyi táblabíróság elutasította a székelyudvarhelyi önkormányzat csereháti ingatlannal kapcsolatos második fellebbezését. A jogerőssé vált ítélet értelmében érvényben marad a csereháti árvaház ingatlanjának helyzetét meghatározó ajándékozási szerződés. Az 1996-ban indított alapperben azt szerették volna elérni, hogy állapítsák meg a koncessziós és ajándékozási szerződés semmisségét. A csereháti ügy 1993-ban kezdődött. Ekkor a székelyudvarhelyi önkormányzat elfogadta egy svájci segélyszervezet, a Basel Hilft Egyesület felajánlását, amely vállalta, hogy az udvarhelyszéki fogyatékos gyermekek számára kisegítő iskolát építtet. Az intézmény a helybéli történelmi egyházak közös felügyelete alá került volna. A Basel Hilft nevében egy bukaresti cég, az Aris Industries Rt. járt el. 1994-ben a Basel Hilft vezetője, Cyrill Bürgell levélben közölte a város vezetésével, hogy nem az udvarhelyszéki fogyatékos gyerekek otthona lesz a csereháti épület, hanem a bukaresti görög katolikus Szeplőtelen Szív Kongregációnak adja át, akik árvaházat működtetnek majd benne. Az eredeti céloktól merőben eltérő fordulat a város etnikai összetétele megbontásának veszélyét villantotta fel Székelyudvarhelyen. Az önkormányzat peres úton igyekezett rábírni a svájciakat, illetve az Aris Rt. -t a bérbeadási feltételek, az eredeti elképzelések és a rendeltetés tiszteletben tartására, ezek kudarca után pedig a bérleti viszony felmondására – mindmáig sikertelenül. Az Aris 1996-ban a bukaresti görög katolikus apácarendnek adományozta az épületet, akik 1997-ben, az udvarhelyiek tiltakozása miatt karhatalom támogatásával vették birtokba az iskolát. – Kincses Előd ügyvéd szerint a legutóbbi fellebbezés elutasítása jogilag téves döntés volt. /Csereháti újrakezdés. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./
