Nagybányán áprilisban új szépirodalmi, művészeti, hitéleti folyóira indult, az Erdélyi Féniks, azóta már a harmadik száma is napvilágot látott. Az új lapról nyilatkozott Csoma György, a folyóirat értelmi szerzője, aki Kalcsmányi Sándor és Pusztai János író mellett a lap egyik szerkesztője. Csoma 1978-tól szerkesztette az akkori Bányavidéki Fáklya kulturális rovatát. 1989 decembere óta a sok politika háttérbe szorította a kulturális témát, ezért is érezték, hogy szükség van egy folyóiratra. Nagybányától néhány kilométerre van Misztótfalu, innen indult Misztótfalusi Kis Miklós, az egyetemes magyarság főnixe /patinásabban: fénikse/. Régen terveztek egy sorozatot híre máramarosiakról. Az Erdélyi Féniks első száma Misztótfalusi Kis Miklós, a második Tersánszky Józsi Jenő, a harmadik Németh László életművét taglalja. Az egyházak örömmel fogadták és támogatják a folyóiratot. /Farkas Zoltán: Fényben újjászülető erdélyi féniksmadár. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./
1994. május 13.
Bányavidéki Fáklya felháborodottan elutasította Kis Tibor Oldás és kötés című /Népszabadság, máj. 4./, Tőkés László püspök nyílt levelét beavatkozásnak minősítő kommentárját: ezt le kellene fordítani, "biztos a Romania Mareban vezércikk lehetne! Különben ez a cikk a Népszabadságban jelent meg /itt Romániában legalább a címet megváltoztatták - már nincs Scinteia/." /Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), máj. 13./
1994. május 13.
Tamás S. Erzsébet, a nagybányai táncház és a helyi Néprajzkutató Társaság vezetője elmondta, hogy több gyűjtőutat szerveztek. Júl. 3-a és 6-a között Nagybányán rendezik meg az országos cserkésztalálkozót, melynek néprajzi programja is lesz. /Bányavidéki Fáklya (Nagybánya), máj. 13./
1994. május 20.
Lakitelek és Tiszasas adott otthont a Tiszamenti Gyermekszínjátszók II. Találkozójának ápr. 29-máj. 1-je között. A magyarországi csoportokon kívül megjelentek a kis színjátszók Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról és a Vajdaságból is. A találkozót a Lakitelek Alapítvány, Tiszasas önkormányzata és az Anyanyelvi Konferencia tette lehetővé. /Bányavidéki Fáklya (Nagybánya), máj. 20./
1998. január 14.
Negyven éve, 1958. jan. 7-én indult útjára az akkor Bányavidéki Fáklyának nevezett, Nagybányán kiadott újság. Az 1989-es változás után a hetilap Bányavidéki Új Szó néven jelenik meg. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./
2005. június 3.
Elhunyt Csoma György /Nagybánya, 1951. máj. 8. – Nagybánya, 2005. máj. 31./ újságíró, könyvkiadó. 1976-tól a helyi Bányavidéki Fáklya szerkesztője, később főszerkesztő-helyettese, majd a lap örökébe lépő Bányavidéki Új Szó munkatársa volt. Segítette a táncház-mozgalmat, továbbá a helyi Népi Egyetem keretében működő magyar nyelvű Enciklopédia találkozóit. Csoma György kiválóan tudott szervezni. 1889 után az ő ötlete volt az Erdélyi Féniks művelődési lapmelléklet, majd folyóirat létrehozása. Ő maga gyűjtötte, írta szinte mind a 16 oldalt. A folyóiratnak országos sikere volt, külföldön is szívesen vásárolták, a 20 ezres példányszámot is elérte. 1991-92-ben a Bányavidéki Új Szó főszerkesztői tisztet is betöltötte. 1992-ben távozott a hetilaptól. Önálló kiadói tevékenységhez látott. Elhatározza, hogy a város románságával is megismerteti Nagybánya történetét. Megalapította a Helvetica Könyvkiadót. Három év alatt (1999-2002) kiadta a „Baia Mare – 670” három kötetét, amelynek első köteténél Schönherr Gyula Nagybányára vonatkozó történelmi munkáira támaszkodott. 2002-ben három nyelven – románul, magyarul, németül – kiadta Morvay Győző „Dr. Schönherr Gyula” című tanulmányát, 2004-ben pedig a helyi múzeum megalapításának 100. évfordulója alkalmával saját erőből nemzetközi szimpóziumot szervezett a neves alapító emlékezetére, s újabb kötettel jelentkezett „Régi dicsőségünk” címmel. Közben saját sorozatkiadványokkal – Hevetica, Erdélyi Féniks – kísérletezett, román és magyar szerzők munkáit adta ki. Állandóan anyagi nehézségekkel küzdött. A túlzsúfolt életprogramot szervezete nem bírta tovább, idő előtt összeroppant. Csoma György eltávozott, ezzel túlvilági nagybányai újságírás, és művelődési élet – Sepa József, Dési Géza, Szteklács László, Szabó Sándor, Freund Henrik, Fried Endre, Szabó Ferenc, Gencz György, Rácz Albert, Fazekas György, Markovits Hortezia társasága – bővült. /Klacsmányi Sándor: Búcsú Csoma Györgytől. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 3./
2006. október 18.
Október 15–én kétszeresen is kitüntették Gúzs Imre, Szatmárnémetiben élő írót, újságírót. Az Erdélyi Irodalomért Alapítvány által Székelyudvarhelyen szervezett rendezvényen az alapítvány kiemelkedő irodalmi tevékenységért járó oklevele mellett a Magyar Írószövetségnek „az erdélyi magyar újságírás szolgálatában végzett sok évtizedes eredményes és áldozatos munkájáért” járó díját is átvehette. Gúzs Imre /sz. Köpec, 1936 febr. 9./ a Bolyai Tudományegyetemen végzett, történelem–filozófia szakon. Eddig tíz kötete látott napvilágot. A kiadónál van a „Megszólítani a reményt” című, készülőfélben lévő kötet, nemrég készült el a 320 oldalas „Évek és érzelmek fogságában”, valamint a „Meglesett élet” című riportsorozat körömnovella–kötetté való átdolgozása. A Bányai Fáklyánál 7 évet, a Szatmári Hírlapnál 5 évet dolgozott — kétszer is eltanácsolták ezektől az újságoktól, rendszerellenesség vádjával. Húsz évig tanított Szamosdarán és Pusztadarócon, aztán 1990–ben a Szatmári Friss Újság munkatársa lett, nyugdíjba meneteléig. MÚRE–különdíjas újságíró, Ezüst Gyopár díjas tanár, Emil Constantinescu államelnök pedig Tisztikereszttel tüntette ki. Gúzs Imre kifejtette: „Ma az irodalom mélyponton van, a mai irodalmi életnek nincs egy olyan meghatározó személyisége, mint mondjuk a tizenkilencedik század végén–huszadik század elején volt. A székelyudvarhelyihez hasonló rendezvényeknek éppen az lenne a hivatása, hogy az irodalmi élet felé irányítsák a közfigyelmet, mert az írás olyan műfaj, amely nem csak lát, de láttat is, az igazság, az őszinte beszéd felé fordulva.” /Fodor István: Kitüntették Gúzs Imre írót, újságírót. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 18./
2008. szeptember 20.
Máriás József /sz. Felsőbánya, 1940. jan. 30./ szerkesztő, irodalomtörténész. Nagybányán érettségizett, Kolozsváron szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet. A Bányavidéki Fáklya, 1968 februárjától a Szatmári Hírlap munkatársa, 1974-től főszerkesztője, 1979-től helyettes főszerkesztője, 1986-tól pedig a művelődési rovat vezetője. Érdeklődésében fő helyet kapott Nagybánya írószülöttjének, Németh Lászlónak irodalomtörténeti értékelése. Az Irodalomtudományi és Stilisztikai Tanulmányok 1984-es kötetében az író és szülővárosa kapcsolatát vizsgálta, az Erdélyi Féniks 1991. áprilisi számában a romániai színpadokon játszott Németh-drámákkal foglalkozott. Németh László műveinek romániai visszhangja címmel az író budapesti centenáriumi ünnepségén, a Károlyi Palotában olvasta fel "Gondolataidból élünk" című munkáját. Adósai vagyunk Németh Lászlónak címmel a Korunk 1991/3. számában a folyóirat Németh László-képének ellentmondásos alakulását elemezte, sürgetve, hogy az író szülővárosában, Nagybányán emléktáblát állítsanak. Ez teljesült, az író születése 90. évfordulóján /1991. ápr. 6-án/ a nagybányai Híd utcai református templomban tartott megemlékezésen a Németh László Társaság elnöke és a család leleplezhette a Tőrös Gábor szobrászművész plakettjével ékesített, a templom előterében elhelyezett emléktáblát. Nagybányán az önállóságát újra visszanyerő magyar líceum a későbbiekben az író nevét vette föl. Az író halála 20. évfordulóján az In memoriam Németh László /Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület kiadása, Nagybánya, 1995/ című kötetben közölte a Németh László romániai bibliográfiája című adattárat, amely az 1932 és 1994 közötti időszakot ölelte fel. Máriás József irodalomtörténeti és -kritikai munkássága kötetekben, antológiákban megjelent tanulmányokból, illetve periodikákban, folyóiratokban közölt tanulmányokból, recenziókból, jegyzetekből áll. Máriás József Nyíregyházán él. Így beszél munkásságáról: „Amit az évtizedek folytán megcselekedtem, semmi más, csak szolgálat. Szolgálat, Balogh Edgár értelmezése szerint. ” „Különösképpen a Sütő András és Beke György műveiből kisugárzó szellemiség, hit, erkölcsi tartás és magyarságtudat volt az, amely erőt adott a mindennapokhoz, amelyet műveik méltatásával szerettem volna tovább sugározni az olvasók felé. ” Magyarországon él, de lélekben ma is otthon él. Legfőbb célja, hogy az erdélyi irodalom kincseit népszerűsítse. /B. D. : Kisportré. Tata, te ezt mind kiolvastad? = Népújság (Marosvásárhely), szept. 20./
2009. január 21.
Január 22-én nyílik képzőművészeti tárlat Szatmárnémetiben Deák János nagybányai festőművész munkáiból, a Szatmári Alkotóház Képzőművész Egyesület szervezésében. Az alkotót, valamint a kiállítás anyagát Gergely Csaba festőművész mutatja be. Deák János /sz. Nagybánya, 1928. jan. 16./ fotóriporterként dolgozott Nagybányán a Bányavidéki Fáklya c. lapnál, nyugdíjba vonulásáig, 1989 augusztusáig. Festményei szinte misztikus hangulatot árasztanak. /Kiállítás Deák János munkáiból. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 21./
2009. február 17.
„Megkezdődött a visszaszámlálás, csütörtök, péntek, szombat és pont. Nincs tovább. Egyelőre nincs Gutinmelléki Friss Újság” – olvasható a februártól megszűnt nagybányai magyar napilap utolsó lapszámának vezércikkében. A 2004-től újraéledt nagybányai szórványmagyar napilapírásnak befellegzett. „A valamikori Bányavidéki Fáklyát csak különböző, a kor divatos stratégiájával lehetett eladni. Az akkori újságárusok jóakaratától függött sokszor, hogy a magyar nyelvű hetilap felkerüljön az újságos bódé pultjára” – emlékeztetett a cikkíró. A Gutinmelléki Friss Újságot formailag az Opus Media Kft. adta ki. Áprilisban lesz öt éve, hogy a bányai napilap – a Szatmári Friss Újság helyi kiadásaként – beindult. Időközben a szatmári „anyalapot” eladták az osztrák tulajdonú Inform Média trösztnek, amelynek azonban nem kellett a kis példányszámú nagybányai „szegény rokon”. Gutinmelléki Friss Újság példányszáma kezdetben 1500 volt, majd 800-ra apadt. „Havi 85 millió régi lejes kiadást jelentett a lap fenntartása, amiből alig húszmillió jött vissza a bevételi oldalon. Ezt szponzorok segítségével sikerült valahogy pótolni, de a gazdasági válság miatt immár szponzoraink sincsenek” – panaszolta Vida Noémi ügyvezető. Az amúgy kis számú szerkesztői gárda szétszéledt, Hitter Ferenc főszerkesztővel és Farkas Zoltán szerkesztővel az élen. Nagybányán a megszűnt napilap mellett egy hetilap is „tengődik”, a Bányavidéki Új Szó, a Szatmár megyei Nagykárolyban pedig a Nagykároly és Vidéke működik. Napilapból vált hetilappá a kilencvenes évek elején a Temesvári Új Szó, amely javarészt hirdetésekből tartja fenn magát, szerény költségvetéssel, és szintén Temes megyében jelenik meg a Lugosi Hírmondó. Viszonylagos anyagi stabilitást élvez a Szilágy megyei hetilap, a Szilágyság; a legsikeresebb „szórványmagyar lapnak” ugyanakkor az egyben legnagyobb múlttal is rendelkező Brassói Lapok számít. Olyan erdélyi megyékben, mint Beszterce-Naszód, Fehér, Hunyad, Szeben és Krassó-Szörény nem jelennek meg magyar nyelvű helyi periodikák; ott a legnagyobb példányszámban eladott magyar lap hagyományosan az Új Magyar Szó. /Salamon Márton László: Friss Újság, nincs tovább. Februártól nem jelenik meg a nagybányai magyar nyelvű napilap. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./
