Molnár Gusztáv a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen, a filozófia szakon szerzett diplomát. Első összetűzéseire a Securitateval ebben az időben került sor, mert Echinox c. folyóirat megjelenésével egyidejűleg Molnár Gusztáv egy magyar nyelvű lapot is ki akart adni. Az egyetem elvégzése után Bukarestben a Kriterion Kiadó szerkesztője lett, de párhuzamosan egy magyar értelmiségiekből álló kört szervezett, amelynek tagjai az ország különböző városaiban adnak egymásnak találkozót. Ezeken a találkozókon - saját szavai szerint - "a kommunizmus utáni korszakra készültünk fel, mert teljesen biztosak voltunk abban, hogy a kommunizmus össze fog omlani". Ezen tevékenység miatt 1987-ben elbocsátották a Kriteriontól, miután a Securitate házkutatást tartott nála, amely alkalommal több száz könyvet, kéziratot és hangaszalagot koboznak el tőle, amit máig sem szolgáltattak vissza. Ezután 1988-ban Magyarországra települt át. 1990-től kezdve egy évig főtanácsadói szerepkört tölt be a magyar kormány mellett a határon túli magyarok kérdésének szakértőjeként. Miután lemondott a kormány mellett betöltött funkciójáról, Molnár Gusztáv megkezdte tevékenységét a Teleki László Alapítványnál, kezdetben egy, a kisebbségek kérdését tanulmányozó projekt keretén belül, négy év óta pedig a regionális geopolitikával foglalkozó csoport vezetője. 1997 őszétől kezdődően a Babes-Bolyai Tudományegyetem vendégprofesszoraként a nemzetközi kapcsolatokról tart előadásokat a magyar tagozaton, ez év második szemeszterétől kezdve pedig a történeti geopolitikáról fog előadásokat tartani az egyetem román tagozatain. A személyéhez kapcsolódó viták akkor robbantak ki, mikor 1997-ben közzé tette Az erdélyi kérdés c. tanulmányát, amelyben Erdély autonómiája mellett foglal állást. Eredetileg a tanulmány a kolozsvári Magyar Kisebbség c. folyóiratban jelent meg, később lefordították angol és román nyelvre is. Florin Danciu és Marius Avram készített interjút Molnár Gusztávval. Kérdésükre Molnár Gusztáv kifejtette, mit ért erdélyi kérdésen. "Románia régebbi helyzete - privilegizált helyzete a két világháború között - megváltozott." "Létezik a geopolitikai közelség törvénye, amely szerint annak, aki közelebb van a centrumhoz, nagyobb esélye van a centrumhoz tapadni. E meggondolás alapján Magyarország Románia stratégiai partnerévé vált, Románia keretén belül pedig Erdélynek, akarva, nem akarva, kapocs- szerepe van. Ez az én véleményem, amellyel mások is, például Gabriel Andreescu is, egyetértenek." /Florin Danciu, Marius Avram: Molnár Gusztáv magyar politológus, Erdély autonómiájának híve szerint az erdélyiek megrövidítve érzik magukat fennsőbbrendűségük miatt. - Megjelent a Transilvania Jurnal /Brassó/, 1999. jan. 4-i számában, részben közölte a Magyar Nemzet /január 20./ Teljes fordítása: Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 26. - fordította Takács Ferenc László/
2000. január 6.
Elhunyt Demény István Pál folklorista, néprajzkutató. A Babes-Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakot végzett 1972-ben. 1972-1978 között tanított. 1978-tól 1985-ig a Csíki Székely Múzeum (akkor Megyei Múzeum) muzeológusaként dolgozott Csíkszeredában. Ezt követően 1990-ig Sepsiszentgyörgyön a Megyei Könyvtár könyvtárosa volt. 1990-ben munkatársa lett a kolozsvári Folklór Intézetnek. Fő kutatási területe a folklór, a szóbeli hősi epika, valamint a népművészet és a népdal. Tanulmányai az Echinoxban, az Erdélyi Múzeumban, a Művelődésben, a Népismereti Dolgozatokban, a NYÉK-ben jelentek meg. Művei: A Hargita megyei gótikus falfestmények ikonográfiája (közösen M. László Zsuzsannával, 1979), Kerekes Izsák balladája (1980), A Szent László-legenda és Molnár Anna balladája (1992), A magyar szóbeli hősi epika (1997), a Táltosok, kerekek, lángok (1999). E két utóbbi a csíkszeredai Pallas-Akadémia kiadásában látott napvilágot, a falfestmények ikonográfiáját a Csíki Székely Múzeum adta ki. Temetése jan. 6-án lesz Sepsiszentgyörgyön, a szemerjai temetőben. /Elhunyt dr. Demény István Pál. = Hargita Népe (Csíkszerda), jan. 6./ Demény István Pál még harmincéves sem volt, amikor Kerekes Izsák balladája című értekezésével doktorált. Kutatói pályája határozottan ívelt fölfelé. Tanulmányok és könyvek sorát adta közre. Intézeti feladata a lírai népdalok rendszerezése volt. Legszívesebben azonban a hősi epikával foglalkozott. Szövegegyezéseket mutatott ki középkori krónikák és népballadák között. Táltosok, kerekek, lángok című, összehasonlító folklorisztikai tanulmányait tartalmazó, 1999-ben napvilágot látott könyve sejteti, hogy több, készülőben levő írása várta a végső formába öntést, azonban 51. születésnapját sem érte meg. /Dr. Almási István: Búcsú Demény István Páltól. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./ Demény István Pál /Nagyenyed, 1949. ápr. 28. - Kolozsvár, 2000. jan. 5./
2000. január 17.
Jan. 15-én Kolozsváron az Előretolt Helyőrség folyóirat rendezésében Sántha Attila költészete volt műsoron, a házigazdák, Orbán János Dénes és Páll Zita beszélgettek a költővel. A közönség megismerkedhetett a "transzközép atyjának" nevezett Sántha Attila irodalom- illetve világszemléletével. Transzközép címmel jelent meg 1993-ban az Echinoxban, a kolozsvári folyóiratban Sántha Attila kiáltványa, amelyben emberközpontú irodalmat követelt az addig uralkodó transzszilvanista irodalomszemlélettel, valamint a Magyarországon divatos posztmodern irodalommal szemben. Szerinte ugyanis az 1990-es évek elején a transzszilvanista mítosz még fénykorát élte, mindenki a politikumot kereste a költészetben, amely még mindig a megmaradást hirdette a törpefenyő motívumával. Ezzel szemben Sántha Attila olyan irodalmat szeretett volna olvasni és művelni, amely az embert és a mindennapi problémákat állítja a középpontba. Sántha Attila felolvasta néhány versét Az ír úr című kötetéből (Erdélyi Híradó,Kolozsvár, 1999.). A kézdivásárhelyi költő felolvasott néhányat a székely verseiből is. Szerinte a székely szavak másként alakítják a verset, megsokszorozzák az érzelmeket. - Költészetének groteszk, horrorisztikus és szadista vonulata bontakozik ki a Kemál és Amál című ciklusban, amelynek nyelvezete időnként egészen elképesztő. /Sándor Boglárka: Hogyan ír egy ír úr? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./
2001. február 20.
1968. nov. 9-én megalakult Kolozsvárt a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa nevű bábszerv megyei szervezete. - 1968 végén a kolozsvári egyetemisták háromnyelvű (román, magyar, német) diákművelődési folyóiratot indítottak Echinox címmel /Gaal György: Kolozsvári kronológia. Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./
2002. október 12.
Újabb kiadvánnyal gazdagodott a kolozsvári diáklappiac, megjelent az UBBreport, a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) újabb háromnyelvű kiadványa. Az Echinox nevű újságot éveken keresztül működtették a magyar egyetemisták, emiatt a sok román oldal mellett szorítottak nekik is egy kis helyet. Ez megszűnt a kilencvenes években, a mostani Echinox-szám már kizárólag román nyelvű írásokat tartalmazott. Az UBBreportban már van magyar oldal is. Igaz, hogy nem sok. /UBBreport. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./
2003. november 26.
Kolozsváron 1968-ban a magyar egyetemisták Új Hajtás című magyar folyóiratot szerettek volna létrehozni, de engedélyt nem kaptak hozzá. Azonban megindult Kolozsváron 1968-nam az Echinox egyetemista diáklap, 24 oldalnyi felületéből 3 oldalon magyarul, 1 oldalon pedig németül. A folyóirat első főszerkesztője Eugen Uricaru volt (a Romániai Írószövetség elnöke), a magyar oldalaké pedig Rostás Zoltán, majd dr. Gaal György. Szerkesztője volt a későbbi években többek között Németi Rudolf, Egyed Péter, Szőcs Géza, Balló Áron, Horváth István. A lap hasábjain Balla Zsófia, Egyed Emese, Sántha Attila, Orbán János Dénes versei jelentek meg. Nem volt könnyű a magyar oldalakat, egyáltalán az újságot szerkeszteni, emlékezett dr. Gaal György. Mindig kellett tartalékban egy fél oldalnyi anyagnak lennie, hogy cenzúrázás után ne legyenek fehér foltok. Aztán egyre kevesebb helyet kaptak a magyar és német nyelvű írások, végül 2001-ben megszüntették a magyar és német oldalakat. /B. E. E.: Echinox - már harmincöt éve. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./
2006. július 10.
Közlekedési balesetben váratlanul elhunyt Balló Áron /Kolozsvár, 1967. nov. 23. – Kolozsvár, 2006. júl. 7./, a Szabadság 38 éves főszerkesztője. Balló Áron a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar és angol irodalom szakán szerzett diplomát 1993-ban. Újságíróként már 1987-től dolgozott, az Echinox című kolozsvári diáklap magyar oldalainak szerkesztőjeként. 1990 tavaszán került a Szabadsághoz, ahol előbb riporteri, majd szerkesztői állást töltött be. 1990 és 1995 között a Kolozsvári Rádió magyar adása Diákperiszkóp című műsorát szerkesztette. 1995–1998 között a Szabadság főszerkesztő-helyettese, azóta a napilap főszerkesztője volt. Ugyancsak 1998 óta a lapot kiadó kereskedelmi társaság tulajdonosának, a Minerva Művelődési Egyesületnek az elnöke volt, s az utóbbi két esztendőben a Romániai Magyar Lapkiadók Egyesületét is elnöki minőségben vezette. A lap folyamatos korszerűsítésére törekedett, s arra, hogy az újság híven tükrözze az erdélyi magyarság életének fontos történéseit. Felkarolta a fiatal újságírókat, s ezáltal jelentős mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a szerkesztőség átlagos életkora 30 év alá csökkent. Egyik fő tevékenysége az olvasókkal való állandó kapcsolattartás és párbeszéd volt. Külföldi tanulmányutakat tett az Egyesült Államoktól Nagy-Britanniáig. /Balló Áron 1967–2006. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./
2007. április 4.
Kolozsváron április 2-án a Bretter György Irodalmi Körön Váradi Nagy Pál prózájával ismerkedhettek meg az érdeklődők. A meghívott írásait Burus János Botond mutatta be. Váradi Nagy Pál a Másnapos irodalmi csoportosulás alapító tagja, valamint a kolozsvári Echinox magyar oldalainak társszerkesztője. /Varga Melinda: Modernkedő Urbia. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./
2007. augusztus 13.
Az erdélyi magyar egyetemről szóló, jórészt szakmán kívüli diskurzusokban a diák kérdéseinek állandó elhárítása tapasztalható. Az egyetem olyan testület, amelynek hivatalból tagjai nem csupán az oktatók, hanem minden egyes egyetemi polgár, aki a tanítást mint szolgáltatást igénybe veszi. Tizenhét esztendő alatt mindenki szóhoz jutott már nálunk egyetemügyben, legfőképpen a „politikai akaratok” színeiben, palástban és reverendában, a régi „rendi” tekintélyelvűség retorikai fegyverzetében. Lettek is diplomagyárak. Cs. Gyimesi Éva szerint a diktatúrában, mintha élőbb lett volna a tanár-diák párbeszéd, legalábbis a bölcsészkaron, főképpen a három nyelvű Echinox folyóiratban. A magyar nyelv és irodalom tanszék végzősei a hetvenes évek végétől a „rendszerváltásig” az államvizsgára érett egyetemi polgárok az egész magyar szak színe előtt szellemesen, szórakoztatóan „kiénekelték” minden egyes tanárukat. Volt még nyíltság, őszinteség. A cikkíró szerint a diákkörökben ma inkább félelem uralkodik. Erre vall a mintegy huszonötezer magyar egyetemista némasága. /Cs. Gyimesi Éva: Egyetemi fogalomdeficit. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./
2008. október 21.
Negyven évvel ezelőtt jelent meg először a kolozsvári Echinox című egyetemi lap, amelyet 1968 decemberében 4000 példányban adtak ki, 24 oldalán három nyelven közölték írásaikat az egyetemisták és a fiatal értelmiségiek, a lapnak húsz román, három magyar és egy német oldala volt. A magyar oldalak szerkesztői között olyan személyiségek nevei is szerepeltek, mint Egyed Péter filozófiatörténész, író, költő, esszéíró, Beke Mihály András író, műfordító és Szőcs Géza író, költő. Az Echinox figyelemmel követte a diákszakkörök munkáját, az egyetemi színjátszó csoportok előadásait és az egykori Gaál Gábor Kör fóruma volt. /Negyvenéves a kolozsvári Echinox. = Krónika (Kolozsvár), okt. 21./
2009. február 4.
Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője mutatta be február 2-án Váradi Nagy Pál költőt, a Látó szépirodalmi folyóirat debüt nívódíjasát Kolozsváron, a Bulgakov Irodalmi Kávéházban. Váradi Nagy Pál nagyváradi, a Másnapos Irodalmi Kör (MIK) megalapítója és szerkesztője, illetve a kolozsvári Echinox folyóirat magyar oldalainak társszerkesztője volt. A 23 éves költő tavaly a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának magyar–finn szakán szerzett diplomát. Versei eddig Erdély különböző pontjain jelentek meg, de a kecskeméti székhelyű Forrás szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóiratban is publikált már. /Ferencz Zsolt: Kevésbé pályakezdő fiatal költő a Bulgakovban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./
