Dávid László az Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek rektor-helyettese a vele készült beszélgetésben felvázolta életútját. 1981-ben végzett a Temesvári Műegyetem számítástechnika és automatizálás szakán, majd Sepsiszentgyörgyön dolgozott a gépeket és gépkocsi-alkatrészeket gyártó vállalatban. 1985-ben a bukaresti Elektrotechnikai Kutatóintézet marosvásárhelyi fiókjához ment, 1993-tól pedig adjunktusként oktatott a városban, a Petru Maior Egyetemen. Dávid László most is tanít a Petru Maior Egyetemen, akárcsak kollegái, akik egyben a Sapientia Egyetem oktatói. Tucatnyian vannak így: a Sapientia Egyetem társult tanárai és a Petru Maior Egyetem főállású oktatói. Dávid László elmondta, hogy négy évvel ezelőtt a Petru Maior Egyetemen létre akarták hozni a külön magyar vonalat. A tanári feltételek ehhez adottak voltak, a tanterveket kidolgozták. A minisztérium száz beiskolázási helyet ígért, azonban ezt Petru Maior Egyetem visszautasította. Ezért egyetlen lehetőségük maradt, hogy a Sapientián valósítsák meg a magyar műszaki kart. A bolognai folyamat értelmében a kollégiumi, főiskolai képzés csak első lépcső lenne ahhoz, hogy a magiszter-képzés szintjén mindenki megszerezze a szaktudást. Ez nagy gondot jelent főleg a magyar egyetemek számára. Az akkreditált szaknak az az óriási előnye, hogy az állam finanszírozza, és a kutatás terén is állami támogatást kap. Amikor majd a Sapientia karait akkreditálják, akkor román állami támogatást fognak kapni. A jövőben főállású oktatókat kell a Sapientiához vonzani. Hollanda dékán volt az első, aki ezt vállalta, s most jön a következő hullám, amiben ő is benne van. /Máthé Éva: Alakuló Sapientia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./
