Intézménymutató:
Erdelyieket Segitõ Otok Tarsasaga /ESOT/
2008. június 12.
Cs. Gyimesi Éva számára evidens, hogy itt maradnia „igazi kaland volt, irracionális opció, teljesen érzelmi értékpreferencia mindazzal szemben, amit az ésszerűség elve diktált volna. ”Ballagások évada van. Ő a negyvenöt éve érettségizett korosztályhoz tartozik, ezen belül pedig a kolozsvári Brassai Sámuel középiskolában érettségizettek közé. Egyik volt évfolyamtársa kérte, írjon szép mottót a szétküldendő meghívóra. Cs. Gyimesi Évának Panek Zoltán prózaíró aforizmaszerű mondata jutott eszébe: „Az életben a legnagyobb kaland: megmaradni ott, ahol születtünk. ”Magyar értelmiségiként a népszolgálat illúziója lett a személyes túlélés hitelesnek látszó alapja. Vajon nem azok döntöttek-e bölcsebben, akik a kivándorlást, a szabadságot és az anyagi biztonságot választották? Közülük sokan összefogtak azért, hogy támogassák az Alma Matert. A Németországban élők például létrehoztak egy alapítványt, aminek a neve ESÖT: Erdélyieket Segítő Ötök Társasága. Évek óta rendszeresen küldik az adományokat. A meghívóra végül ezt a mottót adta: „A ház? A kert? A város? Az otthonérzet nem ezeken múlik. Ami a legfontosabb: lélekben lenni otthon. ”Ez beillik vigasznak is a hontalanságban. /Cs. Gyimesi Éva: Kalandos élet. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./
