A kolozsvári Hajnal negyedben kilenc évvel ezelőtt olyan épületnek tették le az alapkövét, amely mára Kolozsváron az idősek, a mozgássérültek körében fogalommá vált. Vezetője Tokay Rozália, a Magyar Mozgáskorlátozottak Társulatának elnöke, a Szent Kamill Otthon megálmodója. Az otthonban kápolna is van. 1996-ban tették le az alapkövet. Akkor ígéretek hangzottak el, hogy a magyar kormány támogatást ad, de ez nem történt meg. Az épületet végül egy osztrák közösség és a kamilliánus rend támogatásával sikerült megépíteni. A kápolnát 2000. szeptember 9-én szentelték fel, 2001 októberében a szociális otthon is benépesült. Egyik nap megkapta a működési engedélyt a tanácstól, emlékezett Tokay Rozália, másnap már szólt a telefon, hogy vissza akarják vonni. A bűn az volt, hogy magyar építette, magyaroknak. Emellett szerettek volna egy hatalmas értékű ingatlant – amelybe semmit nem fektettek be – megszerezni. Szerencsére ezt nem tudták elérni. Az ötszintes, 70 személyt kétágyas, fürdőszobás lakásokban befogadó otthon beépített területe több mint 4000 négyzetméter. Az 1989-es változások után a Magyar Mozgáskorlátozottak Társaságát bejegyezték jogi személyként, már akkor felhívták a figyelmünket arra, hogy támogatást ne várjanak, ha a nevükben ott szerepel a magyar szó. Vállalták a nehézségeket. Emiatt az elmúlt 15 évben semmilyen támogatásban nem részesültek sem az állam, sem a helyhatóság részéről. Ez a negatív diszkrimináció, hiszen más hasonló szervezet nemegyszer részesül különböző támogatásokban. A közköltségek nagyon magasak, a személyzet fizetését is nagy nehézségek árán tudják előteremteni. Továbbra is különböző adományok értékesítéséből próbálják fenntartani magukat, ehhez járul hozzá a kamilliánus rend részéről kapott havi kétezer euró, a vendégszobák értékesítése és a bentlakók hozzájárulása. Segítette őket a Magyarok Világszövetsége is. A Funar-korszak legsötétebb éveiben épült fel és indult el az otthon. 2002-ben a mozgássérültek társulata megtámadta az adóhivatal jegyzőkönyvét, amely 2,5 milliárd lej (mintegy húszmillió forint) áfa és egyéb adóteher befizetésére kötelezte volna az egyesületet. Hosszú pereskedés után sikerült érvényt szerezni az igazságnak. A hatósági zaklatások azonban más szinten is folytatódtak, több alkalommal. Legutóbb az otthon alkalmazottait félemlítették meg, bántalmazták. Szükség volna egy magyar kórházra is Kolozsváron, ahol az embernek nem kell félni attól, hogy egy nagy-romániás orvossal kerül szembe. Jó lenne, ha a város magyarságának, de a környéknek is (Kalotaszegnek, a Mezőségnek) egy rehabilitációs központot (kórházat laborokkal) tudnának építeni. A kolozsvári Magyar Mozgássérültek Társulata 1990-ben alakult, és mintegy 1100 tagja van. (Megjelent a Magyarok Világszövetsége lapjának, a Honlevélnek a tavalyi második számában) /Somogyi Botond: A hit csodákra képes. Beszélgetés Tokay Rozáliával, a kolozsvári Szent Kamill Otthon vezetőjével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 3./
2006. január 23.
Gyújtatlan gyulladjék címmel jelentetett meg könyvet Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, amelynek marosvásárhelyi bemutatóját január 21-én tartották az unitárius templom gyülekezeti termében. Könyvében Patrubány Miklós a 2004. december 5-i, általa „népszavazási kísérletnek” nevezett eseményről fogalmazza meg gondolatait, a kiadvány pedig a népszavazással kapcsolatos dokumentumokat, tervezeteket is tartalmazza. A szerző ez alkalommal Honlevél-igazolványt nyújtott át András Dezsőnek, a Világszövetség marosvásárhelyi küldöttének. „Azzal a hazugságkampánnyal, amit a magyar kormány tett, súlyosan félrevezette, félretájékoztatta a népet. E népszavazási kísérlet megmutatta: hogy néz ki ma Magyarország. Senki soha nem képzelte el, hogy ilyen mértékű az elbetegedésünk, hogy 8 millió polgárból nem lesz 2 millió, aki igennel szavaz. De a válság ennél is sokkal mélyebb” – jelentette ki az MVSZ elnöke, hozzátéve, hogy a népszavazásra azért került sor, mivel a politikum nem kívánta rendezni a kettős állampolgárság ügyét. Ugyancsak Honlevél címmel jelentet meg 2004. október óta folyóiratot az MVSZ. /(antalfi): „Kísérlet” volt a december 5- i népszavazás? Bemutatták Patrubány Miklós könyvét. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 23./ Január 23-án Aradon a Tulipán könyvesboltban Borbély Zsolt Attila politológus méltatta Patrubány Miklós Gyújtatlan gyulladjék című könyvét. A könyv szerzője részletesen szólt a magyarországi belpolitikai helyzetről. /(Kiss): “A kulcs a mi kezünkben van”. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./
2007. április 11.
A Honlevél, a Magyarok Világszövetsége lapjának márciusi száma közölte először teljes terjedelmében az Erdélyi ENSZ Memorandum néven emlegetett Boldogok a békességre igyekezők című elaborátumot. A dokumentum az erdélyi magyarság sorsának hosszú távú rendezését célozta, és amelyet az ENSZ-hez kívántak eljuttatni, körültekintően és alaposan ismertette az ötven évvel ezelőtti időre kialakult helyzetet, részletesen indokolja az erdélyi kérdés megoldásának szükségességét, és négy politikai keretben vizsgálja Erdély jövőjét: I. Erdély román uralom alatt marad, II. Erdély magyar uralom alá kerül, III. Az önálló Erdély gondolata, IV. Erdély elosztása Magyarország és Románia között. „Az erdélyi kérdés megoldása kétségkívül nagy és nehéz feladat, de nemzetünk jövőjét e nélkül nem biztosíthatjuk. ” A dokumentum alapján kreált erdélyi ENSZ-perben „a román haza elárulása” bűntette miatt a hadbíróság 1957 novemberében életfogytiglani kényszermunkára ítélte Dobai Istvánt és Varga Lászlót, 25 évi kényszermunkára Komáromy Józsefet és Kertész Gábort, 20 évre Bereczki Andrást, továbbá 5-től 10 évig tartó fegyházra Gazda Ferencet, Szekeresi Nagy Józsefet, Dobri Jánost és László Dezsőt. 1958-ban ítélték el a második csoportot: Bányai Miklóst életfogytiglannal, Krebsz Sándort és Kincses Károlyt 20 évi, Kincsesné Balajti Ilonát pedig 10 évi kényszermunkával sújtották. Kertész Gábor és Nagy József a börtönben meghaltak a rettenetes bánásmód következtében, a többiek az 1964-es általános amnesztiával szabadlábra kerültek ugyan, de polgári jogaikat, munkavállalási szabadságukat sohasem nyerték vissza. /Boldogok a békességre igyekezők. Erdélyi ENSZ Memorandum – 1957. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 11./
