Erdélyi és vajdasági fiatal írók részvételével tartottak ápr. 25-én Hazánk, Közép-Európa címmel diáktalálkozót Pécsett. A kolozsvári Kelemen Hunor és a vajdasági Szabó Palócz Attila és Jódal Kálmán tájékoztatták a résztvevőket a könyv- és lapkiadás nehézségeiről. A találkozón elhangzott: a vajdasági magyar nyelvű művelődési intézmények elsorvadása és a háborús helyzet követeztében a fiatal értelmiségiek nyolcvan százaléka elhagyta szülőföldjét. A könyvkiadást gyakorlatilag a magyarországi művelődési tárca tartja életben, s veszélybe került a magyar nyelven alkotók utánpótlása is. Az ifjú erdélyi írónemzedék gondja, hogy a kiadók pénztelensége miatt néha éveket kell várniuk könyveik megjelenésére. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 27./
1998. május 12.
Kolozskara szórvány református gyülekezete /48-ra apadt a létszámuk/ máj. 9-én emlékezett Imre Lajos teológiai professzorra, aki 110 évvel ezelőtt született és 1914-21. között a falu lelkipásztora volt. Dr. Buzogány Dezső tartott előadást Imre Lajosról, kiemelve, hogy hozzájárult az Ifjúsági Keresztyén Egyesület megalakulásához, 1923-ban pedig az Ifjú Erdély egyik elindítója volt. Az ünnepség másnap folytatódott. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./
1998. június 20.
Az erdélyi IKE kiadásában, az Erdélyi Református Egyházkerület támogatásával új sorozatként megjelent Kolozsváron az Ifjú-Erdély, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület negyedévi kiadványának első /április-június/ száma. Adorjánai Zoltán a főszerkesztő, Brassai Zsombor a helyettese, dr. Buzogány Dezső a felelős szerkesztő. Nem lesz könnyű újraindítani az Ifjú Erdélyt, melyet az egyetemes magyar művelődéstörténet is számon tart, sok kiváló munkatársa volt, köztük Wass Albert, Gagyi László, László Dezső, Jancsó Elemér, Debreczeni László, Szabédi László, Makkai László, Csetri Elek, Szabó T. Attila, Vita Zsigmond, Gellért Sándor és mások. /Makay Botond: Az Ifjú-Erdély - ötven év után. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 20-21./ Az Ifjú Erdély 1923 és 1944 között jelent meg.
1999. július 22.
Nagy esemény a szervezet életében, hogy bővíthetjük székházunkat - nyilatkozta Jakab István, a Keresztény Ifjúsági Egyesület titkára. Még nem sikerült előteremteniük az építkezéshez szükséges teljes pénzösszeget. 1998-ban sikerült újraindítaniuk az Ifjú Erdély című ifjúsági lapot, amit ötven évvel ezelőtt szüntetett be a kommunista vezetés. Nemrég indították újra az IKE-Hírlapot is, amely kizárólag az egyesületen belül terjesztett információs közlöny. Anyagi problémákkal küszködnek. Az IKE munkájának többnyire falvakon van eredménye. /Új ötletek, tervek az IKE-ben. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 22./
2000. május 22.
Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum ny. igazgatója tartott előadást Kolozsváron a Trianon után megjelent Ifjú Erdély című középiskolás lapról. Főként azokról a személyiségekről beszélt, akik ebben az időben, itt kezdték el tevékenységüket /Jancsó Béla, Kardos Elemér, Visky János, Tavaszi Sándor, Vass Albert/. /Vincze N. Melinda: Az Ifjú Erdély - a magyar tudósképzés iskolája. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./
2002. január 26.
Budapesten a Bethlen Gábor Alapítvány Tamási Áron-díjban részesítette tavaly nov. 5-én Nagy Pál irodalomtörténészt. A laudációt Sütő András mondta, most olvashatjuk a szövegét. Nagy Pál egyetemi hallgatóként 1946-ban Gálfy Zoltán teológussal együtt feltámasztotta az 1944-ben megszűnt Ifjú Erdély című folyóiratot. Sütő Andrástól is kértek lapjukba írást. A jórészt betiltott, üldözött magyar szellemóriások mellé szegődött Nagy Pál is. A népi- nemzeti vonulat nagyjaitól semmilyen marxista kurzus el nem tántoríthatta. Illyés Gyula, Veres Péter, Kodolányi vonzáskörében írta cikkeit, tanulmányait. Nagy Pálnak az lett egyik bűne, hogy György Lajos tanárának emberi becsületét, szakmai kiválóságát vette védelmébe. Az Úr a Lenin-fiúknak szabad rablást engedélyezett Erdélyben. Elrabolták és börtönbe zárták Márton Áron püspököt, becsület- és szellemirtást végeztek a magyar egyetemen. Nagy Pált a eltávolították az egyetemről, a magyar tanszékről. Később magyartanár lett, szerkesztői munkát vállalt Marosvásárhelyt, bukaresti folyóiratnál s végül, nyugdíjaztatásáig Sütő lapjánál. Nagy Pál irodalmi tanulmánykötetei értékesek. Tamási Áronnak az a két posztumusz esszégyűjteményét szerkesztett és ellátt a jegyzetekkel. /Sütő András: Örök szolgálatban. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 26./
2004. december 8.
Dec. 6-án köszöntötték Gálfy Zoltán teológiai professzort 80. születésnapja alkalmából Kolozsváron. Az ünnepségen átadták az erre az alkalomra összeállított emlékkötetet. Gálfy Zoltán beszédében felidézte ihletőit, példaképeit, egykori tanárait és mostani kedves barátait. Gálfy Zoltán /sz. Mezőbánd, 1924. okt. 6./ Kolozsváron a Református Teológiai Karon tanult, majd a Bolyai Egyetemen tanult tovább magyar–történelem szakon. Vásárhelyi János püspök felkínálta neki a püspöki titkári állást, melynek teendőit 1947–1960 között ellátta. A Protestáns Teológiai Intézet főkönyvtárosa volt, majd tanársegédi állást töltött be. 1974-ben megválasztották a protestáns egyháztörténeti tanszék előadótanárává, emellett latin és héber nyelvet is tanított. 1945–1946 között az Ifjú Erdély irodalmi lapot szerkesztette. 1984–1990 között a Református Szemle felelős szerkesztőjeként is tevékenykedett. /F. I.: Változatlan lélekkel a változó világban. D. dr. Gálfy Zoltán professzor 80 éves. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./
2008. január 4.
Nagy Pál sok esztendős szerkesztői múlttal a háta mögött, nyolcvanadik életévén túl is folyamatosan dolgozik. Jelenlegi munkái közül a leglátványosabb a Mentor Kiadónál megjelenő Wass Albert-életműsorozat szerkesztése. Nincs időm unatkozni, mondta Nagy Pál. Ajándéknak tekinti, hogy öreg fejjel is dolgozhat. A Mentornál megjelenő Wass-sorozat immár harminchárom címet tudhat magáénak. Nemrégiben látott napvilágot Nagy Pál szerkesztésében Wass Albert Éltem: voltam címen a szerző önéletrajzi vonatkozású vallomása. Wass Albertet sokáig a kitagadottak és megbélyegezettek sorába tartozott, akár Nyirő József vagy Márai Sándor, meg más magyar írók, akik a háború után emigrációba kényszerültek. Nagy Pál 1992-ben A mindig hazanéző Wass Albert címmel írt egy hosszabb ismertető cikket az egykori Romániai Magyar Szóban. Talán ez volt errefelé az első „megszólalás” az Amerikában élő erdélyi magyar íróról. Sok könyvét kiadták, ennek ellenére még hatalmas terjedelmű kéziratmennyiség vár megjelentetésre. Az emigrációban keletkezett írásokról van szó, jórészt publicisztikai cikkekről, riportokról, különböző alkalmi szövegekről, vallomásokról, de még színdarabokról is. A Mentor a közelmúltban adta ki az Amerikai emberek című kötetet, ami Wass Albertnek a Szabad Európa Rádió számára készített egykori riportjait tartalmazza. Sokat javíthatna Wass Albert megítélésén az író műveinek román közegben való népszerűsítése. Az Elvész a nyom román fordítása készült el, kiadóra vár. 2000-ben megjelent A funtineli boszorkány Corneliu Caltea fordításában Langa Scaunul Domnului címmel. Akkor Ion Coja, a magyarok iránti barátsággal nemigen vádolható Vatra-alapító, bukaresti egyetemi tanár egyebek között azt mondotta, hogy ilyen szépen, ilyen mély együttérzéssel kevesen írtak a román népről. A közelmúltban megjelent Kolozsvárt Mircea Tomusnak az Aripile domnului című dokumentumregénye, pontosabban annak első kötete, melyben a mezőségi, mócsi származású szebeni román író részletesen szól Wass Albertről, a Wass-családról, 1940 őszének mezőségi viszonyairól, drámai napjairól. Nagy Pál gondozásában a budapesti Palatinus Kiadónál – Gondolat és árvaság, Szellemi őrség, illetve Emberi szavak címmel – megjelentek a Tamási Áron esszéinek, cikkeinek, interjúinak kötetei. Ugyanitt kiadás előtt áll egy Tamási-leveleskönyv. A Mentor jelentette meg nemrég Nagy Pál Napló nélkül című könyvét, s remélhetőleg idén napvilágot lát – Gond és remény címmel – közelmúltbeli publicisztikai cikkeiből egy válogatás. A Kriterionnál Mosolygó Erdély címmel többkötetes anekdotasorozatot terveznek kiadni. Nagy Pál /sz. Mezőkölpény, 1924/ a marosvásárhelyi Református Kollégium után Kolozsvárra, a Református Teológiára, majd később a Babes–Bolyai Tudományegyetemre került, az Ifjú Erdély című diáklapban kezdte közölni első írásait. Az egyetem elvégzése után tanársegédként dolgozott Kolozsváron, majd 1955-ben Marosvásárhelyre költözött, ahova az Igaz Szó című irodalmi folyóirathoz hívták. Tizenöt év után A Hét, majd ‘73-tól nyugdíjazásáig az Új Élet munkatársa lett. Publicisztikai, irodalom- és színikritikai cikkei mellett számos kötetet jelentetett meg, illetve szerkesztett. /Szucher Ervin: „Nincs időm unatkozni” Beszélgetés Nagy Pál irodalomtörténésszel. = Krónika (Kolozsvár), jan. 4./
2009. március 13.
Kuszálik Péter ezúttal (is) felületesnek bizonyult. Nemrégiben egy helyütt Sütő Andrást Marosvásárhely egykori polgármesterének „nevezte ki”. Kuszálik a vele készült interjúban elmondta, Lakatos Éva megállapította: Nagy Pál közzétette egy 1946-os kiadvány címlapját, és idézett a lapból, Kuszálik bibliográfiájában azonban ez a kiadvány nem szerepel. Kuszálik Péter erre megmagyarázta, hogy az illető lapból egyetlen próbanyomat készült, de nem terjesztették. Nagy Pál most helyesbített: az 1946 őszén, Kolozsvárt kiadott Ifjú Erdély című lapból nem „egyetlen próbanyomat készült”, hanem körlevélnek nevezve, két háború közötti elődje folytatásaként, egy olyan lapszám látott napvilágot, melyet ők, akkori egyetemisták, teológusok, a lap szerkesztői és munkatársai terjesztettek a református diákság köreiben. Az Ifjú Erdély következő számának 1947 januárjában kellett volna megjelennie. Ennek a kinyomtatását valóban betiltotta a korabeli cenzúra. Kuszálik Péter tehát csak ezt látta, erre hivatkozott az interjúban. Nagy Pál ezt még február 20-án, az interjú megjelenését követően megírta, az ÚMSZ azonban csak most közölte. /Nagy Pál: Nem csak próbanyomat volt. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./
2009. április 3.
Antal Erika interjút készített Kuszálik Péterrel (Új Magyar Szó, febr. 20), aki Nagy Pál egy cikkét szóba hozta, amely az Ifjú Erdély című református ifjúsági lap 1946-os felélesztési kísérletéről emlékezett. Nagy Pál kijavította Kuszálik állítását (Nem csak próbanyomat volt. ÚMSZ, Színkép, márc. 13.), sorait így zárva: „Örülnék, ha valamiképpen sort keríthetnének a tisztázásra. A sajtótörténeti hitelesség érdekében. ” Kuszálik nem akarja beismerni, hogy hibázott, hanem a 85 éves irodalomtörténészt kioktatta, ez csak egy interjú, és ha az általa 1946-nak mondott évszámhoz hozzáadunk egyet, máris helyes az információ: a kérdéses próba-nyomat/korrektúrapéldány 1947-ből való. Kuszálik hozzátette, válasza hosszabb változatát nem az újságban, csak az interneten teszi közzé. /Válaszféle Nagy Pálnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./
