Intézménymutató:
Keresztyen Ifjusagi es Diakoniai Alapitvany /KIDA/ (Sepsiillyefalva)
1994. február 23.
Illyefalván két alapítvány vállalta fel a falun élő fialatok megsegítését: a KIDA /Keresztény Ifjúsági Diakóniai Alapítvány/ és a LÁM Alapítvány /három nyelv mezőgazdaság szavának -Landwirtschaft, agricultura, mezőgazdaság - kezdőbetűjéből kapta nevét/. Illyefalván a 80 férőhelyes Ifjúsági Központ és a vártemplom bástyáinak átalakításával ugyancsak 80 férőhelyes szálláshely ad otthont a tanfolyamoknak, így az aranykalászos gazdatanfolyamnak. Illyefalván mintafarmot is kialakítottak, ebben az évben nyílik meg a gyermekfalu, ahol egy-egy gyermektelen házaspár öt gyermek felnevelését vállalja. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 23./
1994. november 24.
Illyefalván az 1991-ben életre hívott Keresztény Ifjúsági és Diakóniai Alapítványnak /KIDA/ a Keresztény Ifjúsági Központ, a gyermekfalu után a harmadik nagy kezdeményezése az egészségügyi központ épületkomplexuma. Nyolcszáz négyzetméter hasznos terület beépítése szerepel a tervben: orvosi rendelők, gyógyszertár, orvosi lakások és laboratórium. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./
1995. július 28.
Megszülettek az első ítéletek az illyefalvi LAM és KIDA alapítványok kontra pénzügyőrség ügyében. Két esetben a LAM óvását ismerte el a bíróság /a magtermesztő állomásnak átadott burgonyára, illetve a felállított tejüzemre vonatkozóan/, egy esetben pedig /ruhák eladása/ nem egészen 4 millió lej elkobzását rendelte el. Újabb ítéletet aug. 17-én hoznak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./
1995. augusztus 11.
Többszöri halasztás volt a sepsiillyefalvi LAM és KIDA alapítványok elleni perben, mondta Kató Béla tiszteletes, az indoklást még nem kapták meg. Kató Bélát több ízben halállal fenyegették meg ismeretlen telefonálók. Közben a munkát folytatják tovább. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 11./
1995. augusztus 11.
Többszöri halasztás volt a sepsiillyefalvi LAM és KIDA alapítványok elleni perben, mondta Kató Béla tiszteletes, az indoklást még nem kapták meg. Kató Bélát több ízben halállal fenyegették meg ismeretlen telefonálók. Közben a munkát folytatják tovább. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 11./
1996. február 2.
A Budapesten Kisebbségekért-díjjal kitüntetett Kató Béla /Sepsiillyefalva/ református lelkésszel készített interjút Gellérd Lajos. Kató Béla 1988 óta áll az illyefalvi gyülekezet élén. Ami Illyefalvát illeti, nem egyházi vállalkozásokról van szó, hanem egyházi indíttatású magánlétesítmények hálózatáról. A KIDA /Keresztény Ifjúsági Diakóniai Alapítvány/ patronálja a KIDA-központot, ahol évente 70 egyházi és világi rendezvényt tartanak. A KIDA hozta létre a gyermekfalut és a Kovászna megyei szegény gyermekek támogatásának rendszerét, a másik alapítvány a LAM /Landwirdschaft-Agricultura-Mezőgazdaság/, amely a falu gazdasági erejének növelését és a mezőgazdaságban dolgozók képzését szolgálja. Kovászna megyében közel 150 mezőgazdasági létesítmény valósult meg, köztük sajtgyárak, húsfeldolgozó üzemek. /Brassói Lapok (Brassó), febr. 2./
1996. május 6.
Az illyefalvi KIDA /Keresztyén Ifjúsági és Diakóniai Alapítvány/ ellen indított perekben máj. 6-án újabb döntés született: az egyik pert megnyerte, az eladott ruhák ügyében a több mint hárommilló lejes büntetés kifizetését elvetették. A magyar nyelvű könyvelést támadó perben viszont kötelezővé tették a román nyelvű könyvelést is, annak ellenére, hogy elismerték az alapítvány egyházi jellegét. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 8./
1996. május 10.
1995 nyarán folyt a pénzügyőrség több rosszindulatú pere az Illyefalván Kató Béla tiszteletes által irányított KIDA és LAM alapítványok ellen. Az alapítványok több pert megnyertek, viszont a pénzügyőrség 500 ezer lejes /kb. 22 ezer forintos/ bírságot rótt ki a KIDA alapítványra, mert könyvelését magyar nyelven vezette. Hiába indokolta az érintett azzal, hogy magyar református egyházon belüli alapítványról van szó, a bíróság mégis jogosnak tartotta a bírságot. /Új Magyarország, máj. 10./
1998. január 24.
Sepsiillyefalva református lelkészét, Kató Bélát román nyelven írt névtelen levélben halállal fenyegették meg. Nem ez az első eset, hogy a népszerű papot , a LAM, a KIDA Alapítványok megszervezőjét megfenyegetik. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24-25./
2000. február 4.
Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége az Anyanyelvi Konferenciával közösen 1998 óta szervezi meg a Kárpát-medencei anyanyelvi tábort Erdélyben. 2000-ben a táborral az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége az ezeréves magyar államiság és a kereszténység kétezredik évének megünneplését célzó programsorozatokhoz kíván csatlakozni. Fontosnak tartja ugyanakkor a 175 éve született Jókai Mórra való emlékezést, ezzel a rendezvény a Jókai-év egyik jelentős mozzanata is. A táborozók az erdélyi magyarság történelmének emlékhelyeit is felkeresik. A táborban való részvételre az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége pályázatot hirdet a Kárpát-medencében élő magyar középiskolás diákok számára. A következő témával lehet pályázni: A Kárpát-medence és hagyományai Jókai regényeiben. A táborozás július 17-27-e között lesz Illyefalván, a Keresztény Ifjúsági és Diakóniai Alapítvány Központjában. /Kárpát-medencei anyanyelvi tábor. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), 667. szám, febr. 4-10./
2000. szeptember 19.
Illyefalván immár teljessé vált a településhez kötődő neves írók életművét bemutató állandó kiállítás. A Séra-kúriában a KIDA kezdeményezésére felavatták Jókai Mór, Mikszáth Kálmán és Szabó Dezső mellszobrát. A kúriában berendezett tetőcsarnokban már működő Jókai és Mikszáth állandó kiállítás után, szept. 13-tól Szabó Dezső életművét szemléltető kiállítás is gazdagítja Illyefalva írói "múzeumának" anyagát. A kiállítást Maróti István, a budapesti Irodalmi Múzeum főosztályvezetője nyitotta meg, amely a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület, a Kovászna Megyei Könyvtár és az Illyefalvi KIDA Alapítvány hozzájárulásával maradandó emlékhellyé emelte a Séra-kúria dokumentációs anyagát. /Ünnep a Séra-kúriában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./
2004. október 5.
A hét végén az Illyefalvi KIDA központ adott otthont az erdélyi tájházak irányítóinak, illetve vezető néprajzgyűjtők szakmai tanácskozásának. A bevezető előadást Pozsony Ferenc tartotta. Előadást tartottak magyarországi vendégek is. A székelyudvarhelyi Szabó Sámuel a tájházakról és a népi építészetről tartott előadást, a csíkszeredai Mihály Zita a műemlékvédelem és a tájházak Hargita megyei tapasztalatairól számolt be, Hlavathy Izabella a kulturális örökség romániai védelméről nyújtott tájékoztatót, Gazda Enikő a Székely Nemzeti Múzeum néprajzi gyűjteményéről tájékoztatott. /Néprajzi gyűjteményekről, tájházakról értekeztek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./
2005. február 28.
Sepsiillyefalván a Keresztyén Ifjúsági és Konferenciaközpontban vette át az oklevelet a posztgraduális mentálhigiénés képzés első évfolyamának 35 végzőse. A budapesti Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia kara által 2002-ben, első ízben Illyefalván indított képzésen lelkészek, tanárok, orvosok és pszichológusok vettek részt, akik szakmájukban próbálják alkalmazni a tanultakat. Kató Béla református püspök-helyettes, a Keresztyén Ifjúsági és Diakóniai Alapítvány (KIDA) elnöke elmondta, a tanfolyam megszervezése a svájci református egyház segélyszervezete és az Apáczai Közalapítvány támogatásával valósult meg. /Bíró Blanka: Sepsiillyefalván. Mentálhigiénés szakembereket képeztek. = Krónika (Kolozsvár), febr. 28./
2006. január 5.
1994. október elsején nagy ünnep volt Illyefalván, ott volt mindenki, aki számított Erdélyből, egyházi méltóságok, művészek, közéleti emberek. Gyermekfalut avatott a KIDA Alapítvány és a református gyülekezet, szinte tucatnyi család befogadására alkalmas pompás házakat, melyek árát, ahogyan Kató Béla sepsiillyefalvi református tiszteletes fogalmazott, Európából koldulták össze. A kétszintes, tágas lakások egy része hamar benépesedett. Kató Ibolya pszichológus, a Gyermekfalu működtetésének felelős-mindenese emlékezett a tízéves zavartalan működésükre, s az utolsó év kálváriáira. 1992-ben elhatározták, hogy létrehoznak egy gyermekfalut. Tervük két év alatt megvalósult, és 1994. október elsején megnyitották, azzal a szándékkal, hogy segítsenek az árván vagy elhagyottan maradt gyermekeken. Úgy tervezték, hogy a gyermekfaluban családi rendszerben működő nevelést valósítanak meg. Körülbelül hat év alatt népesedett be teljesen a gyermekfalu hét háza. Lelki támaszt és anyagi segítséget szerettek volna nyújtani. Tizenegy évig működött így a gyermekfalu. Azután közbelépett a törvény. Tavaly novemberben a munkaügytől jött egy személy, aki közölte, hogy az örökbe fogadó anya státus nem létezik Romániában, ezért most, tizenegy év után el kell végezniük a hivatásos nevelőszülői iskolát. El is végeztették ezt a képzést a nevelőkkel. A következő lépés az volt, hogy a KIDA Alapítvány, mint civil szervezet, nem tarthat fenn hivatásos nevelőszülői hálózatot, annak ellenére, hogy három minisztérium és a Kovászna Megyei Gyermekjogvédelmi Bizottság jóváhagyta e tevékenység folytatását. Más nem maradt, mint hogy az anyukák és velük a gyermekek átmenjenek a gyermekjogvédelem hatáskörébe. A családokat nem küldték el azokból az otthonokból, ahová tizenegy évvel ezelőtt jöttek, hogy a gyermekeket felneveljék. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az anyák fizetését a mai napig a KIDA állja, mert a gyermekjogvédelemnek nem volt erre pénze. Nagyon nehezen élték meg az alapítók és a szülők, gyermekek ezt a változást. 2005 januárjától új törvény jelent meg. A gyermekek után járó pénzjuttatásokat, ami az élelem és ruháztatás költségét jelenti, annak a megyének kell fizetnie, ahonnan a gyermek származik. 1994-ben több helyről hozták a gyermekeket: Bihar és Szatmár megyéből, Marosvásárhelyről, Hargita megye falvaiból. Rengeteg időbe és hiábavaló utazgatásokba került, amíg a támogatások egy részét sikerült megszerezni. Hargita megye a tíz gyermekből csak három költségeit vállalta fel, arra hivatkozva, hogy ezek a gyermekek tizenegy éve Illyefalván élnek. Három hónapig jártak a nyakukra, végül átvette őket a Kovászna Megyei Tanács, vállalva ezzel a rájuk eső költségek fedezését. Nagyon felkavarodott a családok élete, félnek, hogy esetleg elveszíthetik a gyermekeiket. Mind a házak felépítését, berendezését, felszerelését, mind a gyermekek ellátását, az anyák fizetését a KIDA-alapítvány állta 1994-től 1998-ig száz százalékban. Az állam ebben az időszakban semmivel sem támogatott, arra hivatkozva, hogy ez egy sajátos intézmény, ilyen nincs Romániában. Külföldi adományozók pénzéből tartották fönn a gyermekfalut. 1998 júliusától a gyermekek megkapták a román államtól a kihelyezési pénzt, ami minden elhagyott vagy árva gyerek után jár. /Simó Erzsébet: Széttört álmok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 4., folyt. jan. 5./
2006. február 9.
Háromszéken naponta ötezer diák kel útra egyik településről a másikra, hogy eljusson az iskolába. Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő riasztónak tartja, hogy 540 1-8. osztályos és 4380 felső tagozatos diák ingázik. Az ingázás rányomja bélyegét a gyerekek teljesítményére, az elvesztegetett órák miatt kevesebb idejük jut a tanulásra. A főtanfelügyelő jobbnak találná, ha a diákok hét közben a bentlakásban laknának. Kovászna megyében jelenleg 8 iskolai kollégium működik, öt Sepsiszentgyörgyön, kettő Kézdivásárhelyen és egy Kovásznán. Baróton és Bodzafordulón, ahol a környékbeli gyerekek 83 százaléka ingázik, nincs bentlakás. A tanfelügyelőség ezért kezdeményezte, hogy az Oktatási Minisztérium campusépítési programjának keretében már ebben az évben lássanak hozzá a két településen új bentlakások építéséhez. A háromszéki bentlakásokban jelenleg 883 hely áll a diákok rendelkezésére, de ezek kihasználtsága mindössze 57,7 százalékos. A kisiskolások szülei több okból sem engedik gyerekeiket bentlakásba. Egyrészt elégedetlenek a körülményekkel, de sokan nem tudnák fizetni a költségeket sem. Az illyefalvi KIDA Alapítvány két évvel ezelőtt indított programja is a vidéki, továbbtanulni vágyó 9-10. osztályos háromszéki fiatalokat segíti a bentlakási költségek átvállalásával. A KIDA-konferencia-központ vezetője elmondta, a havi másfél millió lejes támogatást 125 diáknak folyósítják, és bár több gyereket is tudnának segíteni, csak ennyien nyújtottak be pályázatot. /Balogh Levente: A háromszéki diákok közel egynyolcada ingázik az iskolába. = Krónika (Kolozsvár), febr. 9./
2007. december 28.
Sepsiszentgyörgyön hatszáz fogyatékkal élő, köztük sok fiatal él elszigetelten a közösségtől, távol az élet mindennapi történéseitől. Tizenkét sepsiszentgyörgyi fiatalnak sikerült kitörnie ebből a kiszorítottságból, elzártságból, a Keresztyén Diakónia Alapítvány Olt utcai nappali foglalkoztatójában és az ugyanitt működő védett munkahelyen töltik napjaikat. Egy esztendeje új törvény rendelkezik a fogyatékkal élők jogairól, valamint arról, hogy milyen kötelességeik vannak a munkáltatóknak a hátrányos helyzetűek alkalmazása terén. A sepsiszentgyörgyi Keresztyén Diakónia Alapítvány a törvény segítségével hozta létre a Boglárka védett munkahelyet. Két és fél esztendővel ezelőtt kezdte meg működését, szintén a Diakóniánál, a fogyatékkal élő fiatalokat foglalkoztató napközi otthon, melynek indulását hazai intézmények nem támogatták. Makkai Péter árkosi református lelkész, az alapítvány hátrányos helyzetűekért működtetett programjának vezetője rámutatott: hatszáz nyilvántartott felnőtt fogyatékos van Sepsiszentgyörgyön, de nem látják őket. Sok helyen szinte rejtegetik a sérült családtagot. A svájci egyházak segélyszervezete, a HEKS nyolcvanszázalékos részfinanszírozással járult hozzá a napközi elindításához, ami fokozatosan csökkent, jelenleg húsz százalék. Most épül a Boglárka műhely mellett az új rész, lesz benne egészségügyi szoba, pihenőhelyiség, mosdó, öltöző és a két szárny között istentisztelet tartására is alkalmas közösségi terem. A németországi és holland alapítványon támogatásával épülő létesítmény s a benne majdan működő multifunkcionális központ és munkahely hiányt pótolna. /Fekete Réka: Élhetőbb világot a fogyatékkal élőknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 28./
2008. november 4.
Civilek Székelyföldön című interjúkötetét mutatta be Baróton Daczó Katalin csíkszeredai újságíró. A könyvben szó esik a civil szervezetek mai gondjairól, illetve az önkormányzatokkal való kapcsolattartásról is. 1989-et követően elszaporodtak az egyesületek és alapítványok, jó néhány közösségét segítette. Ismert Kató Béla tevékenysége, vagy Gergely István plébánosé, aki létrehozta a Csibész Alapítványt. A Keresztyén Diakónia Alapítvány által működtetett házi beteggondozást annyira befogadta a közösség, hogy már megszokott, általános állami szolgáltatásnak gondolják. Vagy ott van Haáz Sándor, aki a Gyermekfilharmóniával Szentegyházát tette Európa-szerte ismerté. Ma már egy falunap sem képzelhető el anélkül, hogy legalább egy kulturális, ifjúsági, sport- vagy hagyományőrző egyesület ne venne részt az előkészítő munkában. Negatívum azonban, hogy inkább számtalan kis egyesületet hoznak létre, mintsem egyesítenék erejüket. A kizárólag anyaországi alapítványok pénzéből élők most tanácstalanul állnak, s jóformán megszüntették tevékenységüket. /Hecser László: Civilek Székelyföldön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./
