A Korunk novemberi számát a szórványnak, a szórvány problematikájának szentelte. A szórványkérdést szívügyének tekintő Vetési László tiszteletes írásában leszögezte: végzetesen szórványnemzet vagyunk. "A világon élő magyarság egyharmada az anyaország határain kívül az utódállamokban vagy a diaszpórában a romániai magyarságnak egyharmada nyelvi és etnikai veszélyeztetettségben, egynegyede pedig halmozottan hátrányos helyzetben él. " Vetési megállapította, hogy nem rendelkeznek a romániai szórványmagyarságra vonatkozó adatokkal. Nem jelentek meg erről könyvek, tanulmányok. Egyetlen kivétel az azóta elhunyt Semlyén István, akinek Hétmilliárd lélek című, 1980-ban megjelent könyve tartalmazott először adatokat a hazai magyar szórványnépességről. Az 1989-es változások óta az 1990 karácsonyán Gyergyószárhegyen tartott szórványértelmiségi találkozó volt az első, amely szomorú körképet adott a jelenlegi helyzetről. Semlyén István z 1977-es népszámlálási adatok alapján írta, hogy hét erdélyi megyében /Hargita, Kovászna, Maros, Kolozs, Bihar, Szatmár és Szilágy/ és a romániai magyarság háromnegyede, mintegy 1,2 millió lélek. A fennmaradó 420 ezer az ország többi részén /Arad, Beszterce-Naszód, Brassó, Fehér, Hunyad, Máramaros, Szeben, Termes és a Kárpátokon kívüli területen/ szóródik szét. A szórványban élő 420 ezer lélekből 220 ezer magyar kisebb-nagyobb városokban él /Beszterce, Bukarest, Brassó, Déva, Nagybánya, Nagyenyed, Nagyszeben, Medgyes s a bányavárosok/, mintegy 200 ezer pedig falvakban. Vetési László részletezte a szórványvidékeket. A Mezőségnek a Maros, Sajó és Szamos által határolt nagy kiterjedésű területe évszázadok óta a nagy felszámolódások színtere. A legveszélyesebb helyzetben, a homogenizálás legelőrehaladottabb állapotában a moldvai csángók vannak. Domokos Pál Péter óta többször feltérték helyzetüket, népi kultúrájukat, de etnikai folyamataik szociológiai, társadalomlélektani nyomonkövetése nem történt meg. A városok elszórványosodásának problematikája külön kérdés. Vetési László következtetése: összmagyar szórványprogramot kell kidolgozni. Addig pedig a legnagyobb súly továbbra is az egyházakra nehezedik, a lelkipásztorokra. /Vetési László: Szórványgondjainkról./ Kozma Zsolt visszapillantott a szórványosodás kialakulására és arra, hogy a református egyház mit tett a szórványban élőkért. 1944 után az intézményes egyházi szórványmisszió megszűnt. Azonban mindig voltak kiváló lelkek, akik vállalták a szórvány gondozását, ilyen például a nagysármási id. Hermán János, a kérői id. Bányai Ferenc, s azok, akiknek nevét feljegyezte Vetési László szórványlapjában, a Felebarátban. Kozma Zsolt írásában megoldást is javasolt. Először is fel kell mérni tájegységenként a szórványhelyzetet. Munkatársakat kell keresni, szórványfelelősöket. Érdemes kis könyvtárakat összeállítani. Szórványinternátusokat kell létrehozni. /Kozma Zsolt: Szórványosodás időben és térben/ Tófalvi Zoltán adatgazdag összegzést nyújtott a kivándorlásról, a kivándorlókról. Tófalvi az első világháború előtti kivándorlásig nyúlt vissza. A különböző időszakok adatait részletezve kiemelte azt, hogy az első világháború végétől napjainkig közel 650 000 magyar távozott Romániából. Nem természetes, hanem az idők során változó intenzitású, nem természetes, kényszerű kivándorlásról, áttelepülésről van szó. Az 1990. márciusi marosvásárhelyi események újabb lökést adtak a kivándorlásnak. /Tófalvi Zoltán: Emigránsok, kivándorlók, letelepedők/ /Korunk (Kolozsvár), nov./
1992. szeptember folyamán
Az erdélyi magyar sajtóban eddig ismeretlen, szokatlanul durva hangon támadta Bréda Ferenc Magyari Lajos költőt: "Az erdélyi - s általában: a - kultúrának - nem kacsósándorokra s egyéb nullitásokra van szüksége, hanem minimum Platónra, s ez érvényes mind könyvkiadásunk pórias és korlátoltan népnemzetinél is szabolcskamihályosabb voltára, mind pedig egyetemi és iskolai tankönyveink - s nemkülönben a politikai élet - magyarilajosaira." Bréda Ferenc fölsorolta a "transzilván szellem" nagyjait, köztük Tamás Gáspár Miklóst, akiknek haza kellene térniük. /Korunk (Kolozsvár), 1992/9. sz./
1999. június folyamán
A Korunk júniusi számát a színháznak szentelte. A folyóiratban sorakozó írások - Kántor Lajos főszerkesztő liberális felfogásának megfelelően - csak a modern színházi felfogás mellett állnak ki. Igazi színházi szemle akkor lett volna ez a szám, ha megszólalhatott volna például Szőcs István is, aki már többször figyelmeztetett arra, hogy ezzel az erőltetett modernkedéssel elveszítik a színházi közönséget. Sajnos, így történt. A kolozsvári színházba kevesen járnak. Tompa Gábor színházigazgató viszont párizsi bemutató sikerére hivatkozik. Ezért Szőcs István nem szerepel a lapban, nincs ellenvetés, nincs gond. Ebben a számban olvasható Hadházi András Úgy tűnik... című írása, amely így kezdődik: "Úgy tűnik, végre kezdünk megszabadulni attól a funkciótól, mely egyáltalán nem a Színház sajátja: a nemzeti-politikai missziótól, és visszatalálni azokhoz a kifejezési eszközökhöz, melyek csakis erre a művészeti ágra jellemzők." Bíró Béla /akinek írásait sokszor közölte a Magyar Hírlap/ posztmodern hitvallást tett a Korunkban Preposztmodern címmel. Moliere Don Juanjáról ír, aki az eget is kihívja maga ellen. "Mindez azonban számunkra, posztmodernek számára, lerágott csont ma már. Mi réges-régen leszámoltunk már az Éggel, a metafizikával, mindenfajta irracionális teljességekkel és univerzalizmusokkal, istenségből meg /ha lenne is efféle/ több tucatnyit ismerünk. Nemcsak választani lenne fárasztó közöttük, de a választási kényszert mint olyat sem vagyunk hajlandók elfogadni, hiszen tapasztalatból tudjuk: a választás a totalitarizmus szálláscsinálója. Mi a nyelvek, diskurzusok, alternatívák egyenértékűségében hiszünk. Persze egészen addig, amíg nem bőrünkre megy a játék..."-- "A ?nagy történet? a racionális és irracionális gyökerű metafizikai konstrukciók halálával maga is jobblétre szenderül. Örökre és visszavonhatatlanul lehetetlenné vált. Az irracionálist már régen kidobtuk a hajóból. Isten halott. A rációról "mára kiderült, hogy hamis istenség. Mi posztmodernek mégis bölcsebbek vagyunk minden elődünknél, hiszen mi már elfogulatlanul kimondhatjuk: minden ismeret ideológiai meghatározottságú konstrukció." "Egyetlen igazságunk van, hogy nincs igazság." /Korunk (Kolozsvár), jún./
1990. május 16.
Máj. 16-án Kolozsváron, az Állami Magyar Színházban választási nagygyűlést tartott az RMDSZ Kolozs megyei szervezete. Bemutatkoztak a képviselő-, illetve szenátorjelöltek. Balázs Sándor, a Kolozs megyei szervezet elnöke mondta a bevezetőt. Szőcs Géza, az RMDSZ főtitkára, szenátorjelölt rámutatott arra, hogy az RMDSZ egységes politikai erőnek bizonyult. Pillich László, az RMDSZ szervezési titkára, képviselőjelölt után Podhrádszky László jogász /aki a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt részéről szerepel az RMDSZ képviselőházi listáján/ következett. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője a közösen az egyes román pártok képviselőivel tartott megbeszélésről elmondta, hogy a liberálisok képviselője volt az egyetlen, aki a nemzetiségi kérdésben normális magatartást tanúsított. Cs. Gyimesi Éva egyetemi tanár a kishitűekkel szemben leszögezte: az elmúlt hónapokban sokat elértek. Eckstein Kovács Péter ügyvéd, akit az ifjúsági szervezetek javasoltak képviselőnek, elmondta, hogy a nemzetiségi statútum kidolgozása szakemberek részvételét követeli meg. A találkozón elhangzott, hogy a Puntea folyóirat révén a román olvasókkal folytatott dialógust rendszeresebbé fogják tenni. /RMDSZ jelöltek találkoztak választóikkal. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 17./
1990. október 22.
Okt. 21-én, 80 éves korában elhunyt Kovács György marosvásárhelyi író. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./ Kovács György /Küsmöd, 1911. ápr. 27. - Marosvásárhely, 1990. okt. 22./ a parasztság életének krónikása a prózában. Novelláit az Erdélyi Helikon, Kelet Népe, Korunk és más lapok közölték. 1945-től a marosvásárhelyi Szabad Szó, majd más lapok munkatársa, a kommunista rendszerben funkciókat vállalt, nemzetgyűlési képviselő, a párt Központi Bizottságának tagja, nemzetgyűlési alelnök. 1945 után a diktatúrát kiszolgáló, osztályharcos regényeket írt.
1990. december 8.
Cs. Gyimesi Éva nemrég elnyerte a Babes-Bolyai Egyetem professzori címét. Több fiatal szakembert vettek fel a magyar tanszékre, tájékoztatott helyzetükről. mondta. Nem oldódott meg minden, a világirodalmat Horváth Andor államtitkár csak úgy tudja előadni, hogy havonta egyszer-kétszer Bukarestből Kolozsvárra utazik, mellette a tanársegédi állást Egyed Emese tölti be. Berszán István gyakornok a tanszék mindenese: könyvtáros, titkár, telefonügyeletes, a diákokkal kapcsolattartás felelőse. A néprajzi tanszékre Keszegh Vilmos és Pozsony Ferenc került adjunktusként. Szegedről megérkezett Kovács Imre vendégtanár, ő fogja előadni a XX. század irodalmát, ugyancsak vendégtanár Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, szintén a XX. század előadója. Szilágyi N. Sándor Bukarestből Kolozsvárra költözött, ez a nyelvészeti tanszék nyeresége. A tanszéken újságíró szakot is indítottak, Szilágyi N. Sándor adja elő a kommunikációelméletet és Cseke Péter a sajtótörténetet. /Takács Éva: Beszélgetés Cs. Gyímesi Évával, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem professzorával. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 8./
1991. március 27.
Tordaszentlászló könyvtárából három hete teherautóval a zúzdába vitték a magyar könyveket és folyóiratokat, így a Korunk és a Művelődés teljes kollekcióját és a teljes Jókai-sorozatot. 1988-ban volt hasonló akció, akkor is csak magyar könyveket vittek el. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./
1991. augusztus 17.
A kolozsvári Szabadság napilap főszerkesztője, Tibori Szabó Zoltán nyilatkozott: végveszélyben a magyar sajtó Romániában. Genfben a kisebbségpolitikai konferencián terjesztette a román küldöttség a hivatalos román Fehér könyvet, ebben az szerepelt, hogy "államilag szubvencionált" a Romániai Magyar Szó, a többi magyar napilap és további ötven magyar sajtótermék. Ez az állítás valótlan. Vannak ugyan szubvencionált lapok, például a román művelődési minisztérium segítségével kiadott Korunk, A Hét, Művelődés, az írószövetség támogatja a Helikont és a Látót. A napilapok azonban semmilyen állami támogatást nem kapnak, sőt többszázezer lejt fizetnek be különböző adók formájában. A legnagyobb gond, hogy a papírárak másfél év alatt tizenötszörösére nőttek, a nyomdaköltségek ötszörösére. A legutóbbi, júliusi lapáremelés 15 %-kal csökkentette a példányszámot. A hirdetés kevés, az állami vállalatok hallgatólagosan bojkottálják a magyar újságokat. Kolozsváron egyetlen magyar vállalatvezető sincs. Szükség lenne Magyarország anyagi támogatására. /Füzes Oszkár: A kolozsvári Szabadság főszerkesztője nyilatkozik. Veszélyben a magyar sajtó Romániában. = Népszabadság, aug. 17./
1991. szeptember 25.
A Bornemissza Társaság meghívására húsz romániai magyar író utazott Bécsbe, ahol 1990. okt. 15-én megalakították a romániai magyar írók PEN-klubját, de hangsúlyozták, hogy nemcsak a jelenlevők alkotják a tagságot. A PEN Klub nemzetközi párizsi központja közölte, hogy elismerte ezt a klubot, ennek tudatában szept. 25-én Kolozsváron, a Korunk szerkesztőségében kiegészítették a tagságot és megválasztották a vezetőséget. Tiszteletbeli elnök Sütő András, elnök Gálfalvi Zsolt, főtitkár Markó Béla. A PEN Klub évente világkongresszust tart. Az ideit Bécsben, nov. 3-8-a között rendezik, melyre a romániai magyar PEN Klub népes küldöttséggel fog elutazni. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 3./
1992. március 15.
Márc. 15-én Budapesten, a Gellért Szállóban átadták a Pulitzer-díjakat. A díjazottak között volt Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11-12./
1992. június 12.
Kolozsváron a polgármesteri hivatal felszólította a Korunk folyóirat szerkesztőségét, hogy három napon belül adja át helyiségeit. Amennyiben ennek nem tesznek eleget, jún. 20-án kilakoltatják őket. Funar a Korunk szerkesztőségének helységébe akarja költöztetni a Mesagerul Transilvan lapot. /(t. sz. z.): Polgármesteri ultimátum a Korunknak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 12./
1992. június 12.
A Korunk folyóiratot a Művelődés és az A Hét mellett bizonyos mértékig szubvencionálja a minisztérium, de ez nem fedezi a költségeket. A lapot alapítványi pénzekből akarják fenntartani. Áttértek a számítógépes szedésre és sikerült behozni a két-három hónapos lemaradást. A legnagyobb gond a terjesztés. Az állami terjesztő csak 680-at akart megrendelni a Korunk 4000 példányából. Korábban 1200 példány jutott át Magyarországra, jelenleg átlagosan 200. Kántor Lajos főszerkesztő ennek ellenére bizakodó. Már több új magyar könyvkiadó született, de a legismertebb még mindig az állami Kriterion Kiadó. 1990-ben a Kriterionnál 45 könyv jelent meg, 1991-ben 32, idén áprilisig csak egy könyv. A válság egyik oka az állami könyvterjesztés összeomlása. Bíztató, hogy a magyar Művelődési Minisztérium nagyobb összeggel kívánja támogatni a határokon túli magyar könyvkiadást. /Beke Mihály András: Lapok, könyvek sorsa Erdélyben. = Heti Magyarország, jún. 12./
1992. június 16.
Kolozsvár polgármesteri hivatala felszólította a MADISZ-t, hogy székházának négy szobája közül kettőről mondjon le. Ugyanakkor felajánlott a Korunk szerkesztőségének négy szobát a MADISZ székházában. Funar össze akarja ugrasztani a magyar szervezeteket. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője felkeresi a művelődési minisztert, hogy szóvá tegye a folyóiratot ért sérelmet. /A Korunk után a Madisz? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./
1992. június 17.
Kolozsvárott Gheorghe Funar polgármester utasítására hatósági közegek vonultak ki a Magyar Diákszövetség /MADISZ/ székházához és elkezdték a szervezet ingóságinak elszállítását, kilakoltatási végzéssel viszont nem rendelkeztek. A helyszínre érkező RMDSZ-vezetők tiltakoztak az akció ellen, a kolozsvári tévéstúdió magyar szerkesztői filmezték a kilakoltatást. Az önkormányzati RMDSZ-tagok a prefektushoz fordultak. A kilakoltatást felfüggesztették, de "a folytatást aggódva várjuk", közölte az MTI-vel a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Tájékoztató Szolgálata. Funar polgármester az előző napokban felszólította a Szabadság, a Korunk szerkesztőségét helységeik kiürítését és az RMDSZ székházával szemben is kilakoltatást helyezett kilátásba. /Új Magyarország, jún. 17., Tibori Szabó Zoltán [a kolozsvári Szabadság főszerkesztője]: Kolozsváron erőszakkal lakoltatták ki a Madiszt. = Népszabadság, jún. 17./
1992. június 20.
Kónya Sándor kolozsvári városi tanácsos, a Korunk szerkesztője elmondta, hogy Funar polgármester a tanács bizalmával visszaélve hozza magyarellenes rendeleteit. Az RMDSZ a hazai és nemzetközi szervezetekhez juttatta el tiltakozását, de ennek nem volt foganatja. A kis létszámú román ellenzék képviselői az oktatási törvény elleni tüntetésen megjelentek. Az utóbbi tíz-tizenöt évben Kolozsvárra költöztetett 200 ezres román tömeg könnyen manipulálható. A Korunk szerkesztőségét ki akarják lakoltatni a polgármesteri hivatalból, ugyanakkor több román lap szerkesztősége működhet ugyanabban az épületben. /Daróczi László: Kolozsvár. Funar újabb akciói. = Új Magyarország, jún. 20./
1992. október 10.
Értékes kiadvány látott napvilágot: Kalauz a régi és új Kolozsvárhoz /Korunk, Kolozsvár, 1992/ címmel, benne szerepel Gaal György Kolozsvári séták című összefoglalója. Vincze Zoltán írta a bevezetőt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./
1992. október folyamán
Szőcs Gézával készült beszélgetést közölt a Korunk, ahol az RMDSZ alelnöke az erdélyi magyarság sajátos politikájáról szólt. Romániában a hatalmi viszonyok fenntartásában érdekeltek hányada sokkal jelentősebb, mint bármelyik kelet-európai államban. Amíg ez például Lengyelországban 3-5 %, addig Romániában 20 % körül van. Az 1989-es fordulat után az egykori hatalmi párt újra megkaparintotta a társadalom fölötti ellenőrzést. A kisebbségi lét folytonos háttérbe szorítottságot eredményez. "Ugyanakkor nagyon érdekes, hogy az erdélyi magyarság még mindig a közösségi és spirituális értékektől a leginkább áthatott magyar népcsoport." Ez a negatív helyzet belső tartást kölcsönöz "ennek a közösségnek; amely belső tartás igen sok más nemzeti közösségből hiányzik, még az anyaországi magyarságból is." Az RMDSZ volt az "egyetlen koherens, következetes és stabil politikai erő ebben a térségben". A "világ egyetlen pártja vagyunk, amely működik, és tisztában van azzal, hogy soha nem fog tudni kormánypárttá lenni." /Kónya Sándor-Szőcs Géza: Hatalom vagy szolgálat? = Korunk (Kolozsvár), 1992. 10. sz./
1992. november 23.
Funar polgármester újabb akciót kezdett, hogy eltávolítsa a Korunk szerkesztőségét a városháza épületéből: helységkiutalást kapott a szerkesztőség egy eldugott udvarba, távol a város kulturális intézményeitől. /Új Magyarország, nov. 23./ Előzmény: jún. 16-i és 20-i jegyzet.
1992. december 1.
Erdélyi magyar írókkal találkoztak az érdeklődők Párizsban, a Magyar Intézetben, ahol a romániai magyar irodalomról tartottak vitaestet, amelyet Pomogáts Béla vezetett. Hatalmas vérveszteség érte az erdélyi magyar irodalmat azzal, hogy az elmúlt évtizedben mintegy hatvan erdélyi író és költő áttelepült Magyarországra. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője elmondta, hogy jelenleg Kolozsváron 65 magyar szakos hallgató tanul az egyetemen. /MTI/
1993. január 12.
Gheorghe Funar polgármester újabb átiratot intézett az ugyanabban az épületben, a városházán működő Korunk folyóirat szerkesztőségéhez, ebben figyelmeztette őket, hogy amennyiben nem költöznek el a városháza által felajánlott helyiségbe, jan. 15-től nem léphetnek be az épületbe. Kónya-Hamar Sándor képviselő, aki megválasztása előtt a Korunk szerkesztője volt, Grigore Zanc prefektus közbelépését kérte. A polgármester által felajánlott helység alkalmatlan a szerkesztőségi munkára. /Funar ultimátuma. = Pesti Hírlap, jan. 12./
1993. január 16.
Jan. 15-én Kolozsváron a Korunk szerkesztőit nem engedték be munkahelyükre. Kiutaltak számukra egy szobát, de azt nem lehet szerkesztőségnek használni. /(N. J.): Az utcán a Korunk szerkesztői. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./ Gheorghe Funar, Kolozsvár polgármesterének utasítására a rendőrök nem engedték be a Korunk munkatársait a városháza épületében található szerkesztőségbe. Funar így akarja rákényszeríteni a szerkesztőséget arra, hogy költözzön el. Az általa felajánlott helyiség azonban nem megfelelő. A törvényességre jellemző, hogy rendőrök segédkeztek, ezzel a törvénytelenség bűnrészesei lettek. /Szondy Zoltán, Csíkszereda: Kántor Ljais a Korunk szerkesztőségéről. = Pesti Hírlap, jan. 20./
1993. január 20.
Az Erdélyi Szövetség /Budapest/ elnöksége felháborodva tiltakozik az ellen, hogy Funar kolozsvári polgármester bezáratta a kolozsvári Korunk folyóirat szerkesztőségi irodáját. /(Transinfo): Állítsátok meg Funart! = Új Magyarország, jan. 20./
1993. január 21.
A Korunk főszerkesztője, Kántor Lajos és Funar kolozsvári polgármester jan. 21-én tárgyaltak. Megegyeztek abban, hogy a szerkesztőség használhatja irodáit, de a polgármester fenntartja szándékát, hogy a szerkesztőséget kiköltöztesse. /A Korunk egyelőre marad. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./
1993. február 4.
A Korunk újból használja helyiségeit, ismertette a fejleményeket Kántor Lajos főszerkesztő. A szerkesztőség pert indított, a tárgyalásig felfüggesztik az ellenük hozott intézkedéseket. /B. G.: Kántor Lajos az ellenük hozott intézkedésekről. = Magyar Hírlap, febr. 4./
1993. február 9.
A törvénytelem kilakoltatás miatt a Korunk szerkesztősége beperelte a polgármesteri hivatalt. A bíróság márc. 5-re tűzte ki a tárgyalást, addig a szerkesztőség a régi helyén marad. /(makkay): Törvényszéken a Korunk. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./
1993. február 15.
Szilágyi István kolozsvári író, a Helikon /Kolozsvár/ irodalmi hetilap főszerkesztője az irodalmi életről kifejtette: "Az elvándorlás, a cenzúra és az alkohol gyengített minket a kemény diktatúra idején." Az elvándorlás miatti vérveszteséget nem tudják kiheverni. A szabadság nem hozta meg a várt élénkülést. Nincs igazán jelentős irodalom, ám mind a négy irodalmi lap, a Látó, a Korunk, a Helikon és az A Hét is komoly erőfeszítéseket tesz, hogy ennek az ellenkezőjét bizonyítsa. A Helikon szerkesztőségében több író dolgozik: Király László főszerkesztő-helyettes költő, azután Sigmond István író, Lászlóffy Aladár költő, Mózes Attila író. K. Jakab Antal rangos kritikus. /Osztovits Ágnes: Rendhagyó folyóiratszemle. Szilágyi István a kolozsvári Helikonról. = Magyar Nemzet, febr. 15./
1993. március 30.
Újból felszólítást kapott a Korunk szerkesztősége, hogy hagyja el az épületet. Hiába hangoztatták Kolozsvár magyar városi tanácsosai, hogy az eljárás törvénytelen, Funar kitartott amellett, hogy szüksége van a helyiségekre. /Újabb kilakoltatási felszólítás a Korunk címére. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 30./
1993. április 9.
Megjelent a Korunk Baráti Társaság szerkesztésében a Magropress /Kolozsvár/ első száma, amely egyelőre kéthetenként a romániai magyar sajtó román nyelvű tájékoztató füzete lesz. /Záróra rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 9./
1993. április 14.
Újabb kilakoltatási felszólítást kapott Kolozsváron a Korunk folyóirat szerkesztősége Funar polgármestertől. /Funar kontra Korunk. A lélektani háború folytatódik. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./
1993. április 16.
A kolozsvári bíróság felfüggesztette Funar polgármester rendeletének végrehajtását, a Korunk szerkesztősége tehát az ügy befejezéséig maradhat jelenlegi helységében. /Felfüggesztették a Korunk kilakoltatását. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./
