Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 9 találat lapozás: 1-9
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Liberation

1990. november 6.

Magyarország nov. 6-án ünnepélyes keretek között csatlakozott az Európa Tanácshoz, mint a szervezet első kelet-európai tagja. Jeszenszky Géza külügyminiszter Rómában 23 külügyminiszter előtt aláírta az Európa Tanács alapokmányát. Ez a tagság, emelte ki a Liberation, kiváló szószéket nyújt arra, hogy Magyarország védelmet kérjen a romániai és csehszlovákiai magyar kisebbség számára. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

1991. október 5.

Iliescu elnök a Liberationnak nyilatkozva visszautasította a vádakat, hogy "neokommunista puccsot" hajtottak végre, s ő hívta volna a bányászokat Bukarestbe, ahogy ezt Petre Roman hangoztatta néhány nappal ezelőtt. A bányászok megmozdulásának, éppúgy mint tavaly, Iliescu szerint "voltak objektív okai", ugyanakkor a megmozdulásba szélsőséges elemek is bekapcsolódtak. Iliescu "szófacsarásnak" nevezte Petre Roman állítását, hogy nem maga mondott le, hanem "visszaadatták vele megbízását". /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5-6./

1991. november 26.

A Liberation nov. 26-i számában Veronique Soule figyelmeztetett, hogy a román hatóságok a tűzzel játszanak, amikor nem határolják el magukat a szélsőséges nacionalista Vatra Romaneascától. A cikk bemutatja a szélsőséges sajtótermékeket /Europa, Romania Mare/, megállapítva, hogy sikerük az idegengyűlölő román szélsőjobb előretörését mutatja. Jellemzőjük az antiszemitizmus, magyarellenesség, értelmiségellenesség és az ellenzék iránti gyűlölet. A szélsőséges politikai erőkhöz tartozik a Romania Mare Párt és a Román Nemzeti Egységpárt. /Liberation (Párizs), nov. 26, ismerteti: Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

1995. február 16.

Egyre jobban érződik a nacionalista pártok befolyása, írja a párizsi Liberation febr. 16-i száma, ennek jele a román parlamentnek a magyar kisebbséget képviselő szervezetet elítélő nyilatkozata. A hatalom álláspontja egyre kétértelműbb. /Népújság (Marosvásárhely), febr. 18./

1995. február 20.

A francia sajtó egyre gyakrabban szakít a trianoni klisékkel és a területet etnikai-kulturális körülményeit érzékelve mutatja be. A Liberation ismerteti az autonómiát követelő RMDSZ-t és a szervezet betiltását sürgető román nacionalista megnyilvánulásokat. A Le Monde elmarasztalóan ír Iliescu elnöknek az exkommunista nacionalista alakulatokkal kötött paktumáról. /Új Magyarország, febr. 20./

1995. november 16.

Iliescu elnök az UNESCO fél évszázados jubileuma alkalmából utazott Párizsba, ahol interjút adott a Liberationnak: A romániai magyar kisebbség a teljes szegregációt akarja megvalósítani, a román kormány azonban nem kíván magyar bantusztánokat létrehozni. Iliescu demagógnak nevezte a román tanügyi törvénnyel szemben megfogalmazott magyar kisebbségi kifogásokat. Romániában mindig voltak jogaik a kisebbségeknek, Magyarország azonban mindig asszimilációs politikát folytatott. /Népszabadság, nov. 17./

2005. október 8.

Francia vezetők négy közép- és kelet- európai országbeli – litván, román, cseh és szlovák – vezető politikusokkal találkoztak október 7-én, ami a Libération című napilap kommentárja szerint Franciaország külpolitikáját illetően szimbolikus jelentősséggel bír. Jacques Chirac elnök litván kollegáját, Valdas Adamkust fogadta, Dominique de Villepin kormányfő Calin Popescu Tariceanu miniszterelnökkel találkozott, Philippe Douste-Blazy külügyminiszter és Catherine Colonna európai-ügyi miniszter pedig Csehországba és Szlovákiába látogat. A Libération szerint Franciaország ma úgy látja, hogy van „kijátszható kártyája” Keleten. Miután az európai alkotmányos szerződésről tartott népszavazást követően helyzete meggyengült, most új szövetségeseket kell találnia, akik támogatják az európai költségvetési vitában a francia álláspontot. A franciák kijátsszák kelet-európai kártyájukat. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 8./

2007. szeptember 13.

A titkosszolgálatok történetében talán először fordult elő, hogy egy volt hírszerzési vezető megerősítsen egy nem létező információt. Romániában történt, 2007. szeptember 11-én, a legvéresebb terrortámadás hatodik évfordulóján. Románia is felmerül a 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadásokról készült egyik jelentésben. A Libération című lap az FBI-tól szerzett értesülésekre hivatkozva közölte, hogy egy romániai mobiltelefonszám is megjelent a támadások kitervelője, Mohamed Atta híváslistáján. A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ cáfolta az értesülést, hasonlóképpen Ion Iliescu volt államelnök, illetve Adrian Nastase akkori kormányfő. Időközben Franciaországból megérkezett a cáfolat. A Libération újságírója összetévesztette Románia hívószámát (00 40) a németországi Hamburgéval (040). Ennek ellenére Ioan Talpes, az egykori államfő, Iliescu volt állambiztonsági tanácsadója kijelentette: emlékszik az „incidensre”. A Libération cikke kapcsán Ioan Talpes elmondta, hogy a World Trade Center elleni támadás kitervelőjének romániai kapcsolata szóba került a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) ülésén, sőt a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ vizsgálatot is folytatott az ügyben. A következtetéseket nem látta – „azt feltehetően egyenesen az amerikai hírszerzéssel közölték” –, csupán arra emlékszik, hogy „nem volt sokkoló”. Adrian Cioroianu külügyminiszter, aki vizsgálatot rendelt el, illetve a SRI szóvivője tagadta, hogy a kérdés a szolgálat szintjén valaha felmerült volna. Ioan Talpes, még mielőtt Ion Iliescu nemzetbiztonsági tanácsadója lett volna, a Külső Hírszerző Szolgálat (SIE) vezetője volt. A Nastase-kormányzat idején nemzetbiztonsági tanácsadóként ő kezdeményezte a Hírszerzési Közösség létrehozását, amely az összes titkosszolgálattól befutó információkat kezelte volna. A terv csak később, Traian Basescu idején vált valóra, mert Adrian Nastase kormányfő átlátta: nem tudja megakadályozni, hogy a struktúra az államfő ellenőrzése alá kerüljön, ezért arra összpontosított – sikerrel –, hogy az ötlet meghiúsuljon. A Talpest körüllengő titokzatosságot fokozta, hogy a Nastase-kormányzat félidején otthagyta az elnöki palotát, hogy kormányfő-helyettesként „segítse” az Iliescuval egyre hűvösebb viszonyt ápoló miniszterelnök munkáját. A 2004-es választások után Talpes kilépett a PSD-ből, amelynek listáján szenátori mandátumot szerzett, és megalakította a Keresztény-szociális Népi Szövetséget (UPSC). Sajtóhírek szerint közvetlenül Traian Basescu megválasztása után elment a Cotroceni palotába és felajánlotta szolgálatait a frissen beiktatott államfőnek. Akkor Basescu nevében a demokraták cáfolták, hogy az államfőnek bármi köze lenne Iliescu egykori bizalmasához, Talpes azonban tett néhány szolgálatot az államfőnek. /Sz. L. : Rosszul emlékezett a volt SIE-főnök. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

2007. szeptember 13.

A francia Libération újságíróinak is feltűnt: Romániában az ortodox egyháznak túlzottan nagy szerepe van a közügyekben. Az ország lakosságának 87 százalékát kitevő ortodoxok messzemenően jobban bíznak a klérusban, mint a politikusok szavában. A negyven millió eurós költségvetésű egyház nem csak államvallásnak számít, hanem fontos politikai tényező is. A választáson a zsinat százhatvankilenc tagja három jelölt – Bartolomeu Anania, Ioan Selejan és Daniel Ciobotea – közül választhatott. Visszalépett Teofan krajovai metropolita, vélhetően szekus múltja miatt. Meglepő, hogy a metropolitákkal egy püspök szállt ringbe, Ioan Selejan, Kovászna és Hargita megye püspöke. Selejan 1994-től püspöke annak a Kovászna–Hargita régiónak, amelynek összetartozását a romániai közvélemény megkérdőjelezi. Selejan nem túl nagy rajongója a magyarságnak. A legesélyesebb jelöltnek mindvégig Daniel Ciobotea metropolita tűnt. Ciobotea feltűnő pénzügyi érzékéről is híres: konferencia és kiállítótermektől egészen a gyertyagyárig több jól jövedelmező üzletbe is belevágott – természetesen az egyház áldásával. /Kiss Bence: Úrnak szolgái mindnyájan. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./


lapozás: 1-9




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998