Újra fölcsendülhettek az LGT együttes Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című, Déry Tibor kisregény-adaptációjából született musicaljének közismert dalai Kolozsváron, a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban, június 13-án. /D. E. : Képzelt riport... kicsit másképp. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./
2007. július 30.
Marosvásárhelyen a Félsziget Fesztivál látogatóinak száma elérte a tavalyi össznézőszámot, és minden szempontból sikeresnek könyvelhető el, jelentették be július 29-én, vasárnap tartott sajtótájékoztatójukon a főszervezők. Reményeik szerint a vasárnap esti LGT-koncerttel sikerül a megcélzott növekedést elérni – jelentette ki Gerendai Károly, a Sziget Kulturális Szervezőiroda ügyvezető igazgatója. Ha minden jól megy, jövőre az elmúlt évek befektetései megtérülnek. Idén 10-15 millió forint bevételre számítanak. /Nagy Botond: Sikeres volt a Félsziget. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 30./
2007. július 31.
Több mint 10 ezer rajongó előtt koncertezett július 29-én, vasárnap este Marosvásárhelyen a Félsziget fesztiválon a legendás Lokomotiv GT rockzenekar. Fiatalok és idősebbek egyaránt órák hosszat énekelhették kedvenceikkel együtt azokat a slágereket, amelyek a 70-es, 80-as években óriási sikert aratva bejárták a világot. Az együttes a rajongókkal együtt énekelve búcsúzott az erdélyi közönségtől, amely 30 év után sem feledkezett meg róluk. /Harminc év után újra Erdélyben az LGT. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./
2008. január 29.
Az újra összeállt Siculus együttes tartott koncertet január 27-én Székelyudvarhelyen, a Művelődési Házban. A több mint harminc év kihagyás után ismét együtt játszó zenészek nagy lelkesedéssel játszottak. A koncert előtt egy negyedórás összeállítást mutattak be a Siculus együttes történetéből, a Szabó Károly által szerkesztett film, egykori fényképek és archív filmfelvételek adták meg a hangulatot a koncerthez. Csomor József énekelte az 1973-as Siculus Fesztivál egyik nyertes dalát, a billentyűs-zenekarvezető Gyarmati Pál Keresd meg című szerzeményét. A hatvanas éveikben járó zenészek lelkesek voltak. Az együttesből azóta az élők sorából eltávozottak emlékére szólt az Egy dal azokért, akik nincsenek itt (a Locomotiv GT-től), majd a szervezők olyan embereket díjaztak, akik szintén a Siculus együtteshez tartoztak – Bán Miklós és Poldner Gyula alapítótagok, Csiszár Antal (emlékdíját özvegye vette át), valamint az egykori Siculus Fesztiválok megszervezésében oroszlánrészt vállaló Pakot József – ő nem tudott jelen lenni. /Katona Zoltán: Koncert a nosztalgia jegyében. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 29./
2009. szeptember 25.
Markó Béla esszéjét az Élet és Irodalomból átvette az ÚMSZ. Az elmúlt két évtizedben politikai nagygyűlésen többször elhangzott az LGT-szám: „Miénk itt a tér”! Ezt mondták a hódítók, de a leigázottak is. Amíg ezt dúdolja magyar, román, szlovák, szerb, ukrán a Kárpát-medencében, addig nem tudunk a bűvös körből kitörni, állapította meg Markó. Legfőképpen a magyarok, hiszen Trianon alólunk húzta ki a „teret”. Az RMDSZ megtalálta a szakkifejezést: „belső önrendelkezés” szükséges. Kilencven éve félünk a kisantanttól, és ők kilencven éve félnek tőlünk. A kié itt a tér? Kérdésre új választ kell találni. A kilencvenes évek elejének legradikálisabb romániai magyar politikusai voltak a legközelebb a megoldáshoz, amikor a „társnemzet” gondolatát felvetették. Erdélyben közel egy évszázada folyik a harc a tér birtoklásáért. A közös térről, a Kárpát-medencei vagyonközösségről mindig a vesztesek álmodoztak. Egy lehetséges együttélési modellt kell kidolgozni. Ennek a modellnek a „vagyonközösség” gondolatán kell alapulnia, de a külön – személyi és közigazgatási – autonómiákat is magában kell foglalnia. Székelyföldön van egy érdekes, tulajdonforma: a közbirtokossági erdő. Egész Erdélyről mint egy magyar–román–szász–sváb-roma stb. szellemi-kulturális közbirtokosságról kellene előbb-utóbb készíteni egy „megvalósíthatósági tanulmányt”. Sokak számára csupán szimbolikus jelentőségűnek tűnhet az az RMDSZ-követelés is, hogy Romániában ismerjék el „államalkotó tényezőnek” a történelmi kisebbségeket. Az államot ma Kelet-Közép-Európában nemzetek alkotják: egy-egy nemzet egy-egy államot. Ezeket a nemzetállamokat kellene felcserélni a régiók, nemzetek, nemzeti-etnikai közösségek államaira, amelyekben mindannyian társtulajdonosok vagyunk. Ki kellene alakítani a „különlétek” együttlétét, és társtulajdonosként igazgatni ezeket a közös államokat. /Markó Béla: Kié itt a tér? Gondolatok egy Kárpát-medencei „vagyonközösségről” = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./ Markó Béla politikai esszéje először az Élet és Irodalom szeptember 18-i számában jelent meg.
2009. november 11.
„Miénk itt a tér” – visszhangzott november 10-én este Kolozsvár főterén az LGT együttes népszerű slágere. A dalt azok a magyar fiatalok énekelték, akik újabb villámcsődülettel próbálták felhívni a figyelmet arra: a kincses város főtere a magyaroké is. A 100-150 fős csoport este 6 órától a régi főtér arculatát idézte fel: kivágott bokrok, fák, eltüntetett padok helyére állva gitárkísérettel elénekelték az LGT együttes közismert Miénk itt a tér című slágerét. /Sipos M. Zoltán: „Miénk itt a tér” Kolozsváron. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./ November 10-én jelképesen ismét megelevenedett a kolozsvári Főtér ma már csak emlékekben élő képe. A rendezvényt kezdeményező kolozsvári fiatalok arra tettek kísérletet, hogy szimbolikusan, megjelenítsék a teret úgy, ahogy néhány héttel, hónappal ezelőtt láthattuk, ahogy az sokak szívéhez nőtt. /(SZ. K.): Felelevenítették a Főtér egykori arcát. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./
