Az erdőszentgyörgyi származású Nagy Árpádnak nyílt tárlata Budapesten. Pika Nagy Árpád – a hajdani Marosvásárhelyi Műhely vezéregyénisége – Túloldal címmel festmény-domborműveit állította ki a budapesti MAMŰ Pincegalériában. A MAMŰ, a Ma Születő Művek, az egykori Marosvásárhelyi Műhely utóda. /Papp Vera-Ágnes: Pika Túloldala. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./
2008. július 28.
Végtelenből visszatérő párhuzamosoknak nevezte Dienes Attila szobrászművészt és Krizbai Sándor „Alex” festőművészt közös marosvásárhelyi tárlatuk megnyitóján Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész. A két alkotó a Marosvásárhelyi Műhely (MAMÜ) tagja, évtizedekkel ezelőtt költözött át Magyarországra. A nyolcvanas évek egykori két fenegyereke tért haza sajátos egyéniségű, kiforrott stílusú alkotásaival. /A. E. : A fenegyerekek visszatértek. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./
2009. augusztus 29.
Az elmúlt napokban zajlott a zabolai Csipkésben a sepsiszentgyörgyi ETNA Alapítvány és a magyarországi MAMŰ Társaság szervezésében a Tájmisztika című képzőművészeti tábor, melynek kezdeményezője Hegyeli Győző, a helyi könyvtár vezetője. Tíz festőművész és egy szobrász vett részt, valamennyien a nyolcvanas években telepedtek Erdélyből Magyarországra és Ausztriába. A táborban alkotott művekből kiállítás nyílt a községháza előcsarnokában. Amint Ütő Gusztáv, az ETNA Alapítvány elnöke tárlatnyitó beszédében elmondta, rég nem látott barátok, régi iskolatársak találkoztak itt.,,Azt is merem mondani, hogy a zabolai Tájmisztika-táborban egyféle nemzeti szemlélet is érvényesült: a tájhoz való viszonyunk, az alázat, amellyel az alkotások készültek, őseinktől örökölt alázat, becsület, olyan viszonyulás a tájhoz, amely maradandó értéket képvisel” – hangsúlyozta Ütő Gusztáv. Krizbai Sándor marosvásárhelyi származású képzőművész, a MAMŰ Társaság elnöke (jelenleg Magyarországon él) elmondta: a zabolai próbálkozás és a jelenlét azt a felismerést erősíti, hogy érdemes Erdélybe jönni, feltöltődni, erőt meríteni, hiszen a nyolcvanas években, amikor fiatalok voltak, Magyarországra mentek feltöltődni. A helyzet viszont most megváltozott, és érdemes a Szent István-i Magyarország más vidékeit is felkeresni. /Bodor János: Tájmisztika-tábor Zabolán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./ MAMŰ= Marosvásárhelyi Műhely
2009. október 13.
Ritka alkalom még egy jó nevű művészeti líceum életében is, ha az egyik évfolyamán végzett diákjai közül többen országos, illetve nemzetközi hírnevet szereznek művészetükkel. A marosvásárhelyi művészetiben történt már ilyen: 1983-ban végzett hallgatói közül többen váltak a MaMü csoport tagjaivá, ma ismert képzőművészek. Öten közülük most hazatértek egykori iskolájuk városába, hogy közös tárlaton mutathassák meg alkotásaikat. Zsúfolásig megtelt a Kultúrpalota földszinti galériája a tárlatnyitón. A kiállítók: Kolozsi Tibor, Erőss István, Balogh Csaba, Székely Miklóst és a jelen sajnos már nem lehető, de művei által mégis hazaérkező néhai Nagy- György Ferenc. A tárlat méltatója, Kiss Levente szobrászművész, elmondta: – Tanárként egy időben, ennyi tehetséges diákkal soha nem találkoztam. A legjobbak voltak. Nemcsak tehetségesek, hanem felkészültek is. Egyszerre végeztek, felnőtté váltak, munkáikkal körbejárták a világot. /Nagy Botond: ‘83. Az Ötök tárlata. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 13./
2009. november 10.
A marosvásárhelyi Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál keretében nyitották meg a Művészeti Egyetem előcsarnokában azt a kiállítást, mely a MAMŰ névre keresztelt képzőművészeti társaság /Marosvásárhelyi Műhely/ történetét mutatja be képekben. A kiállítás anyagát a MAMŰ alapító tagja, Irsai Zsolt állította össze A MAMŰ Társaság az Apolló-kör és a 35-ös Műhely tagjaiból verbuválódott. A 35-ös Műhely etnikailag vegyes, a MAMŰ-sök 90 százaléka magyar nemzetiségű volt – mesélt a kezdetekről Irsai. Az első kiállításukat 1978-ban láthatta a közönség. A MAMŰ szemben állt a merev szocreállal. A hatalom nem engedte őket a hivatalos kánonba. 1984-ben az erdélyi MAMŰ megszűnt, mivel rengeteg képzőművész kivándorolt az országból. Az első MAMŰ-katalógus 1989 végén már Magyarországon jelent meg. A hetvenes évek végétől ez a társaság tette lehetővé a magyarországi művészcsoportok marosvásárhelyi látogatását. Ez sem tetszett a hatalomnak. A „szellemi vezetővel”, Elekes Károllyal közölték, hogy a csoportosulás nem kívánatos. A hivatalos, gyűjteményes tárlatokból rendre kihagyták a MAMŰ-sök műveit. Elekes Károly, Nagy Árpád Pika, Krizbai Sándor és Borgó György Csaba Munkácsy-díjas művészek ‘84 után az anyaországban baráti társaságként éltették tovább a műhelyt, melyet azután újraszerveztek. Az új magyarországi MAMŰ-nek – mely immár Maszületett Művek Társaság –120–130 tagja van. Galériát működtetnek, éves programokat dolgoznak ki, kiadványokat jelentetnek meg. Az új MAMŰ-nek még mindig van egy vásárhelyi magja. Első elnöke Elekes Károly volt, most Krizbai Sándor vezeti. A MAMŰ-sök mindvégig a korán elhunyt Nagy Pált tekintették szellemi atyjuknak, ők járultak hozzá annak a marosvásárhelyi síremléknek a felállításához, amelyet Székely János író fia, Székely János Jenő készített. /Máthé Éva: A MAMŰ történetét bemutató kiállítás nyílt Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), nov. 10./
