Intézménymutató:
Mindszenty Jozsef Politikai Kollegium
2004. december 9.
Az eredménytelen népszavazás után a Hargita Népe szerkesztőségébe határon innen és határon túlról érkeztek felháborodott levelek. Deáky András Gyimesbükkről kérdezte: „Hát mégsem került az Anyaországban elég magyar nemzetben gondolkodó magyar?! Hát tényleg beteg Magyarország?” „Bocsánatot kérek Önöktől nemzetáruló társaimért" – írta levelében Béres László Attila Esztergomból. Balló Ibolya Budapestről írta elkeseredett sorait. „Gratulálok a győzelmükhöz a kormánypártoknak, és konok székelységgel kijelentem, hogy amíg ők saját népük ellen uszítanak, és ‘győzedelmeskednek’, én nem kérek árváim nevében és nem is fogok elfogadni tőlük egyetlen vasat sem" – szögezte le Böjte Csaba dévai ferences szerzetes. A kormánypártok képviselői győzelemről beszélnek. Kit győztek le? A saját népüket! Minden erkölcsi felelősség az uszító kormányé, hangsúlyozta Böjte Csaba. „Mi, a Lakiteleken alakult Mindszenty József Politikai Kollégium negyvennégy tagja a másfélmillió IGEN-ből, megsokszorozzuk erőnket annak érdekében, hogy az elszakított nemzetrészek újból egymásra találjanak!" – olvasható a negyvennégy aláírással ellátott közleményben. /Sarány István: Vélemények az eredménytelen népszavazásról. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 9./
2007. június 9.
P. Muzslay István jezsuita szerzetes május 14-én, 84 évesen elhunyt. Muzslay atya minden bizonnyal a nyugati magyar emigráció egyik legkiemelkedőbb személyisége, egész életét a magyar fiatalság szolgálatának rendelte. Professzorként a Leuveni Katolikus Egyetemen 1962-ben alapított Közép-Európa Kutató Intézetet vezette, valamint az általa alapított Collegium Hungaricum igazgatói feladatait látta el. A jeles közgazdásznak jelentős szerepe volt a Magyar Katolikus Püspöki Kar Igazságosabb Világért című körlevelének létrejöttében. Magyar Örökség-díjas. Mint közgazdász, hozzájárult Nyugat, a későbbi visegrádi négy ország és Jugoszlávia gazdasági és társadalmi fejlődéséről alkotott tudományos ismeretek fejlesztéséhez. Az 1956-os forradalom után összegyűjtötte a menekülttáborokból a tehetséges fiatalokat az általa alapított Mindszenty Collegiumban, biztosította a fiataloknak a gazdasági és szervezeti kereteket, hogy a tanulásra és kutatásra összpontosíthassanak. Jelenleg a MTA több külső tagja ennek a legendás emigráns intézménynek ösztöndíjasa volt. Sokan csak évekkel később tudták meg, hogy az igazgató páter saját tanári fizetéséből kaptak támogatást. A május 19-én tartott gyászszertartáson barátja, Juhász Gergely egyetemi tanár, a Collegium Hungaricum volt igazgatója elmesélte: Muzslay atya az 50-es években többszáz magyar fiatalt segített, kellő esetben atyai szigorral is nevelte őket. Rengeteg leleménnyel teremtette elő az 1957-re több mint 200 főre gyarapodott leuveni magyar kolónia napi megélhetéséhez a szükségeseket. Megszervezte a fiatalok kulturális és lelki életét. Tanulmányaikhoz 1957-ben holland-magyar/magyar-holland szótárt szerkesztett. Minden lehető fórumon közben járt értük: ha kellett, kész volt nemcsak az egyetemi hatóságokkal, de a városi elöljárókkal, sőt még államügyészekkel, miniszteri tanácsosokkal, nagykövetekkel is tárgyalni egy-egy diákja érdekében. Időskorában mindig arra volt a legbüszkébb, amit a volt diákjai értek el: a sok-sok egyetemi professzor, tudós, kutató, író, orvos, bölcsész, politikus, diplomata, gazdasági és egyéb szakember, igazgató, bankár. A május 19-én lezajlott holland-magyar nyelvű megható gyászszertartáson zsúfolásig telt a heverleei rendház temploma. /In memoriam P. Muzslay István SJ. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./
