Intézménymutató:
Nemzeti Kisebbsegkutato Intezet /ISPMN/ (Kolozsvar)
2007. augusztus 3.
Régi kezdeményezésünk valósult meg végre, hiszen még 2000-ben fogadta el a kormány azt a rendeletet, amely létrehozta a Kisebbségkutató Intézetet – nyilatkozta Markó Attila államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője azt követően, hogy augusztus 2-án tartott ülésén a kormány elfogadta az intézmény szervezését és működését szabályozó határozatot. A mindenkori kormány mellett eddig nem működött olyan multidiszciplináris kutatóintézet, amely – háttérintézményként – segítené a helyes és hatékony kisebbségpolitikák kidolgozását és alkalmazását. A Kisebbségkutató Intézetnek lesz egy a magyarok és egy a romák problémáit kutató külön tagozata. Az intézet székhelye Kolozsváron lesz, vezetésére az jelentkezhet, aki legalább öt éve foglalkozik kisebbségkutatással. Az elnök és alelnök munkáját öttagú konzultatív tudományos tanács segíti, amely legalább havonta ülésezik. Az intézet alkalmazottai felméréseket, kutatásokat végeznek majd, például a népesedési tendenciákról, az elvándorlásról, ugyanakkor nyelvi, történelmi és kulturális témájú rendezvényeket (konferenciákat, vitákat, tudományos ülésszakokat) is szerveznek. A kutatóintézet költségvetési kiadásait a kormányfőtitkárságon keresztül fedezik, de működési költségei fedezésére támogatásokat kaphat bel- és külföldi szervezetektől, továbbá kiadhat könyveket, tudományos dolgozatokat, tanácsadást nyújthat szakterületén. Feladatai közé tartozik, hogy állandó kapcsolatot tartson fenn a hasonló feladatokat ellátó hazai és külföldi hivatalokkal és civil szervezetekkel. /Kisebbségkutató intézet létesül Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./
2007. augusztus 22.
Kisebbségkutató Intézet alakul Romániában, amely várhatóan az év végén kezdi el működését Kolozsváron, mondta Markó Attila államtitkár, a romániai Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője. A bukaresti kormány már 2000-ben beleegyezett az intézet létrehozásába, egy évvel később, pedig a parlament is áldását adta az elképzelésre. Kérdés, hogy a mindenkori román kormányoknak alárendelt új kutatóintézet milyen célt szolgál? /Új kirakatintézmény: Kisebbségkutató Intézet Bukarestben. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 22./
2007. szeptember 27.
A Nemzeti Kisebbségek Tanácsának tagjai az oktatási tárca képviselőinek jelenlétében megvitatták a közoktatási törvénytervezetet. Markó Béla RMDSZ-elnök szerint a tervezet valós esélyt jelenthet a kisebbségi oktatás kapcsán felmerülő problémák rendezésére. A nemrég létrehozott Kisebbségkutató Intézet elnöke, Horváth István, a tanácskozáson ismertette az intézmény terveit. Arról tájékoztatott, hogy átfogó leltárt kívánnak készíteni a Romániában élő kisebbségek kulturális örökségéről. /A kisebbségi oktatás esélye. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./
2007. október 12.
Szeptember utolsó napjaiban nevezték ki Horváth István kolozsvári szociológust a Kisebbségkutatási Intézet igazgatójává. Horváth István és Hetea Roxana aligazgató mandátuma öt évre szól. A tisztségeket versenyvizsga nyomán nyerték el. Horváth István elmondta, a legfontosabb tervek között szerepel a kisebbségi kataszter elkészítése, amely leltározza a kisebbségek fontosabb intézményeit és rendezvényeit. Ezt a Magyar Tudományos Akadémia által elindított hasonló program mintájára készítenék el mind a tizenkilenc romániai kisebbség számára. A szociológus megjegyezte: sokkal kisebb mozgásterük lesz, mint például a Teleki László Kisebbségkutató Központnak, mivel a romániai intézmény a kormány alárendeltségébe tartozik, míg a magyar intézet a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt működik. Legfeljebb 35 alkalmazottal működhet Kolozsváron az intézet, amelynek legkevesebb 25 kutatót kell foglalkoztatnia. – Néhány olyan intézményes funkciót akarnak vállalni, amelyek megszokottak ilyen intézetben. Például a publikációk folyamatos leltározása egy dokumentációs központ létrehozása érdekében. Ennek az lenne a feladata, hogy rögzítse mindazt, amit a kisebbségekről Romániában publikálnak. A kisebbségi politizálással kapcsolatos anyagokat is gyűjteni fogják. Egy másik projekt keretében etnodemográfiai statisztikát készítenek majd. Romániában ugyanis 1992-ről regisztrálják a gyerekeknek, a házastársaknak és az elhalálozottaknak a nemzetiségi hovatartozását. Romániában ezt nem igazán dolgozták fel. A romániai magyar kisebbség kutatása intézményes szempontból eddig alapvetően magyarországi kezdeményezésként működött. A Magyar Tudományos Akadémia magyar kisebbségek kulturális intézményeinek feltérképezését kezdeményező programjához is szeretnének csatlakozni. /Borbély Tamás: Kisebbségkutatás román állami támogatással. Horváth István igazgató terveiről. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./ A román kormány mellett eddig nem működött olyan kutatóintézet, amely segítette volna a helyes kisebbségpolitika kidolgozását. A Kisebbségkutató Intézet beindításáról már 2000-ben döntöttek, azonban a kormány csak idén júliusban hagyta jóvá az intézmény szervezését és működését szabályozó határozatot. Horváth István igazgató elmondta: jövő héten kiírja a versenyvizsgát 25 kutató és nyolcfős adminisztrációs személyzet számára. A legjobb kutatónak járó havi bruttó fizetés a 2200-2300 lejt is elérheti. 2008-tól az intézetnek évente 4,5 milliárd lejt juttat a kormány, amit további uniós pályázati pénzekkel akarnak kipótolni. Az intézet rendezvényeket is szervez, szakkönyvkiadással is foglalkozik. /Oborocea Mónika: Kutató kerestetik. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./
2007. november 9.
Olaszország eltűrte és passzivitásával bátorította a túlélésre berendezkedett népcsoportok bevándorlását, miközben semmiféle elképzelése nem volt arról, hogy mihez kezd majd a jövevényekkel – vélekedett Horváth István szociológus, a Kisebbségkutató Intézet igazgatója. Már a kilencvenes évek elején észlelhető volt Kelet-Európából nyugatra tartó roma emigráció. Először Németországba mentek, de ott időben határozottan közölték, hogy miként viszonyulnak ehhez a típusú emigrációhoz. Olaszország nem közölte időben, hagyták az emigráció áramlását. Az olasz hatóságok viszonylag toleránsak voltak az illegális bevándorlással szemben. Horváth István szerint az erőforrás nélküli fiatal demokráciáktól nem lehet elvárni, hogy egyből megtalálják a megoldást. /Lokodi Imre: Kiszorítottság – lezser olaszsággal. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./
2008. január 22.
A Transindex, az Erdély FM és a Jakabffy Alapítvány által szervezett zártkörű beszélgetésen folytatódott a vita az erdélyi magyarság modernizációjáról, melyet Csutak István Székek földje – Székelyföld? /Szabadság, jan. 8./ című írása „élesztett fel”. A beszélgetésen – többek közt – jelen volt a vitát elindító Csutak István, volt integrációs államtitkár, továbbá Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának vezetője, Horváth István szociológus, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet vezetője, Kelemen Attila, az Erdély FM igazgatója, Kiss Tamás szociológus, az RMDSZ ügyvezető elnöksége demográfiai kutatócsoportjának vezetője, László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök, Salat Levente politológus és Székely István politológus. Csutak István elmondta: önmagunk átértékelése és újrafogalmazása a cél. Szerinte napjainkban Székelyföldön nem a tudás viszi előre a dolgokat, hanem az úgynevezett „komaság”. Bíró A. Zoltán „a modernizációt életfeltételek változásához szükséges keretfeltételek megteremtéseként” határozta meg. Horváth István úgy vélte, a romániai magyarság cselekvési logikákat sajátított el, a modernizáció pedig éppen ezekről a logikákról, felfogásmódokról szól. A modernizáció a változás folyamatossága. Salat Levente kiemelte: a kisebbség modernizációjának gondolata nem zárható el a környezettől, ez már a többség problémája is. László Attila úgy gondolja, az erdélyi magyarság tekintetében nem igazán beszélhetünk modernizációról. Székely István szerint most kezd felnőni egy olyan generáció, amely tudja, milyen társadalomban akar élni, ugyanakkor felelősségvállalásra képes. Bíró A. Zoltán a felelősség vonatkozásában az intézményteremtés lehetőségének hiányát emelte ki. /Kerekasztal a társadalmi modernizáció kérdéséről. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./
2008. február 29.
Február 28-án hivatalosan is megnyitotta kapuit a Kisebbségkutató Intézet (ISPMN) Kolozsváron. A parlament már 2001-ben elfogadta azt a törvényt, amely elrendeli az intézet létesítését, de csak tavaly utalták ki a működéséhez szükséges összegeket. Horváth István elnök kifejtette: a fő célkitűzés összefogni az eddig szétszórtan, és az esetleges finanszírozás függvényében tevékenykedő szakembereket, megteremteni a tevékenységükhöz szükséges intézményes hátteret. Az intézet munkatársainak tevékenysége nem szorítkozik a romániai magyarságra. Tervezik, hogy a közeljövőben a Bukarestben működő Interetnikus Kapcsolatok Ügyosztályához fordulnak a kettős önazonosság bevezetése érdekében. „Már a kilencvenes években elkezdődött a nemzeti kisebbségekkel, elsősorban a romániai magyarsággal, és az interetnikus kapcsolatokkal foglalkozó kutatás, ám ezek esetlegesek voltak. Az ezredfordulóra a figyelem a roma közösségek irányába fordult”, magyarázta Horváth István szociológus. Jelenleg 31 alkalmazottja van az intézetnek, és további hat szakembert fognak alkalmazni. Kutatásaik eredményeit jelentésekbe foglalják. Ingyenes dokumentációs központot kívánnak felállítani. Adatbázisuk és fényképarchívumuk is lesz. Kiss Tamás tudományos titkár, szociológus a magyarság demográfiai kilátásairól értekezett. „Most 1,4 milliós lélekszámú magyar közösségről beszélhetünk, ez a szám 2022-re 1,1 millióra, 2032-ben pedig egymillióra csökken. A csökkenés okai köztudottak: a termékenységi mutató 1,3 gyerek/nő a 2,1 helyett, magas a halandóság és a migráció aránya is. A romániai magyarság csökkenésével párhuzamosan a románság létszáma is apad: 2022-re alig 18 millió lesz a román nemzetiségűek száma. A népességcsökkenés egyik következménye a korfa romlása: a 65 éven felüli generáció aránya 16,2%-ról 23%-ra emelkedik 2032-ben, a 0–19 évesek körében ez a tendencia fordított lesz, 21,6%-ról 17,2%-ra csökken majd”, hangsúlyozta Kiss Tamás, majd kitért a vegyes házasságok kérdéskörére is. Az ilyen házastársi kapcsolatból származó gyerekeknek mindössze 33 százaléka vallja magát magyarnak, a többiek asszimilálódnak a többségi román nemzethez. „A román és a magyar politikai elit feladata, hogy megoldást találjon a népességcsökkenésre”, vélekedett a szociológus. Az intézet idei költségvetése 4,6 millió lej. Ebből nyolcvan százalékot biztosítanak a központi költségvetésből, húsz százalékot pedig az intézetnek kell biztosítania. /Nagy-Hintós Diana: Megnyitotta kapuit a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 29./
2008. március 10.
Horváth István, a Kisebbségkutató Intézet elnöke, a BBTE Szociológia Tanszékének tanára kifejtette: a Kárpát Panel premiernek számít, hiszen öt országra terjed ki. A kérdőíves kutatás során magyarországiak mellett szlovákiai, ukrajnai, szerbiai és romániai, kisebbségben élő magyarokat kérdeztek meg. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kisebbségkutató Intézetének igazgatója a Kárpát Panel három pozitívumáról beszélt. Elsőként a kutatásba bekapcsolódni hajlandó külföldi intézményekkel való együttműködés fontosságát emelte ki. Papp Z. Attila szociológus, a budapesti Teleki László Intézet Közép-Európai Tanulmányok Központjának kutatója a kérdőív oktatással foglalkozó részéről beszélt. Veres Valér szociológus, a BBTE Szociológia Tanszékének adjunktusa a Kárpát Panel kutatás által használt fogalmakat elméleti kontextusba helyezte. Kiemelte: a nemzeti identitás sajátosan valamely nemzet meglétét feltételezi, továbbá azt, hogy „a magyar állam nemzetépítési politikájának eredményeként egységes nemzeti ideológia, egységes oktatási rendszer segítségével a nemzeti egységet ténylegesen létre lehetett hozni”. Papp Z. Attila a kutatás eredményeinek a nyilvánosságra hozásáról beszélt. Egyrészt a Transindex internetes portál a történelmi hősöket és az előítéleteket tárgyaló kérdésekre adott válaszok különbözőségét mutatja meg, másrészt a Duna Televíziónak és a Magyar Távirati Irodának a kutatásra vonatkozó anyagát tárgyalta. Szabó Levente, a BBTE Magyar Irodalomtudományi Tanszékének adjunktusa és Kiss Tamás szociológus a kutatás hiányosságait említette. Befejezésként Horváth István a kommunikáció kontextualizálásának fontosságát emelte ki, továbbá elmondta: ezen kutatások kapcsán elsődlegesen „a valóságra ráhelyezett rácsokról kellene beszélni”. /Kárpát Panel – közvélemény kutatás a kárpát-medencei magyarok körében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./
2008. március 19.
A magyar népesség a többségi lakosságnál jóval gyorsabban fogy, ennek ellenére a romániai lakossághoz viszonyított aránya a következő 30 évben aligha esik a jelenlegi parlamenti küszöb alá, olvasható a kolozsvári székhelyű Kisebbségkutató Intézet tanulmányában. A jelenleg közel másfélmilliós romániai magyarság a következő harminc évben egymillióra csökken – derül ki „A magyar népesség előreszámításának lehetőségei Erdélyben” címmel közzétett tanulmányból. A dokumentum szerzője Kiss Tamás és Csata István, a Kisebbségkutató Intézet két munkatársa. A dokumentum több lehetőséget vizsgált. Az alapverzió szerint a magyar népesség száma Erdélyben 2022-re 1 132 000, 2032-re pedig 1 008 000 főre csökken. Ez 30 év alatt összességében 29,6 százalékos fogyást jelent. A tanulmány számol a migrációval és asszimilációval is. Az évente elvándorló magyarok száma a 2002-es 8 000 fő körüli értékről 2032-re 4 000-re csökken. Ez a vizsgált harminc éves időszakban mindegy 181 000 magyart jelent. Az asszimilációs veszteség 20–21 ezer főre becsülhető. A tetemes népességfogyás egyik oka éppen az elvándorlás. A migráció a termékeny korú nők számának a csökkenésén keresztül hat a helyben maradó népesség reprodukciós képességére. A legkedvezőtlenebbek a kilátások Brassó-Négyfalu, Szeben, Hunyad, Temes és Krassó–Szörény régióban, ahol a szociológusok számításai szerint harminc év alatt a magyar népesség megfeleződik, átlagéletkora pedig eléri az 55 évet. A rossz demográfiai perspektívával rendelkező régiók közé sorolható Kolozsvár, Dés, Torda, Nagybánya, Máramarossziget, Arad, Nagyszalonta és Fehér megye. Szalontát leszámítva ezek a magyar–román interetnikus együttélés egy jól elkülönülő típusát alkotják. A magyarok súlyozott aránya tíz és húsz százalék közötti, így ezeket a régiókat már nem nevezhetjük etnikai ütközőzónának, inkább szórványnak. A tanulmány szerint Románia 2002-ben 21 680 968 fős lakossága 2022-re 19 433 700-ra, 2032-re pedig 18 136 724-re csökken. Ez húsz év alatt 11, harminc év alatt pedig 16 százalékos csökkenést jelent. /Fogyatkozó erdélyi magyarság. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./
2008. március 19.
A kérdőívben feltett kérdések alapján, a romániai magyarok közül szülőföldjének Erdélyt 44,2 százalék vallja, míg hazájának Romániát 46,5 százalék. A válaszolók 82 százalék szerint a határon túli magyarok egyértelműen részei a magyar nemzetnek, ezzel egy időben 65 százalék érzi magát a román nemzet részének is. Kettős integrációs folyamatról lenne szó? Március 6-án erről is beszélgettek a kolozsvári Nemzeti Kisebbségek Problémáit Kutató Intézet (ISPMN) székházában. Kolozsváron szép számban képviselteti magát mindkét nemzet, a magyar oldal többnyire az egyetemistáknak köszönhetően. A kérdőívek nem tudják valósághűen felmérni valakinek az identitástudatát, nem beszélve egy egész kisebbséget átfogó jelenségről. /Magyari Beáta: Felmérem, hogy ki vagy… = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./
2008. március 29.
Európai Unió, nemzetek és nemzeti kisebbségek címmel nemzetközi konferenciát szervezett Kolozsváron a Sapientia EMTE Európai Tanulmányok Tanszéke, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Politológia Tanszéke, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kisebbségkutató Központja és a Kisebbségkutató Intézet. A március 27-i ünnepélyes megnyitót követően másnap elkezdődött a tudományos ülésszak, amelyen jeles magyar, román és külföldi szakemberek, diákok kisebbségvédelmi kérdésekről értekeztek. Európa 47 államában 353 nemzetiségi csoport, etnikai, nemzeti kisebbség él, az unióban pedig nincs egységes álláspont a kisebbségvédelemmel kapcsolatos kérdésekről. Christoph Pan egyetemi professzor, a Dél-Tiroli Népcsoportok Intézet igazgatója szerint elképzelhető, hogy az Európai Unió kisebbségi kérdésekben is kompetenssé váljon. A szakember szerint a kulturális autonómia nem elégséges, ennek területi autonómiával kell kiegészülnie például a Székelyföldön. A professzor nem érti, miért ne lehetne a Székelyföld Románia Dél-Tirolja? /Kerekes Edit: Miért ne lehetne Székelyföld Románia Dél-Tirolja? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./
2008. április 8.
Erdélyi nyelvhasználati gyakorlatokról / Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája. Alkalmazás és monitorizálás Romániában címmel április 10-én az Interetnikai Kapcsolatok Hivatala kerekasztal-beszélgetést szervez Bukarestben, a Charta titkárságának és szakértői bizottságának, a különféle romániai minisztériumok, az Európai Bizottság, a Diszkriminációellenes Tanács és más intézmények képviselőinek részvételével. Románia 1995-ben írta alá a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, majd 2007 novemberében ratifikálta, idén pedig be kell számolni a Charta előírásainak alkalmazásáról. A találkozó célja megállapítani a közintézmények és a civil szféra szerepét és feladatait a Charta alkalmazásában, tájékoztatott Horváth István, a Kisebbségkutató Intézet vezetője. A bukaresti megbeszélésen ismertetik a Nyelvi ideológiák, nyelvpolitikák és (kisebbségi) nyelvhasználati gyakorlatok: az erdélyi magyarok helyzete című többrészes tanulmányt is. A tanulmányról Horváth István, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet igazgatója elmondta, a 2006 utolsó negyedében végzett több kutatásra támaszkodó tanulmány célja minősíteni a romániai nyelvi demokrácia jellegét, összegzés arról, hogy milyen a romániai nyelvi demokrácia. Ami a joganyagot, a nemzetközi standardokat illeti, azt lehet mondani, hogy Románia viszonylag jól teljesít. Egyértelmű, hogy a hivatalos nyelvet kiemelten támogatja a román nyelvi törvénykezés, az elfogadott jogok szintjén pedig jelentős lehetőségeket biztosít a kisebbségi nyelvhasználat számára azon szektorokban, ahol a nyelvhasználat szabályozva van: oktatás, közigazgatás, igazságszolgáltatás. Ami az alkalmazást illeti, a helyzet vegyes: míg a főként kisebbségiek lakta közigazgatási egységekben többnyire biztosított, addig a törvényben előírt 20 százalékot éppen csak meghaladó lakosságarányú községekben-városokban a helyzet nem ilyen rózsás. Azon közigazgatási egységek 50 százalékában, ahol ezt törvény előírja, átfogó nyelvi jogokat biztosítanak. A közigazgatási egységek 15 százalékában viszont semmilyen nyelvi jog nem biztosított. A nagy probléma az, hogy ezek többnyire olyan közigazgatási egységek, ahol a kisebbségek számaránya 20 százalék körül van, tehát nagyon kis közösség, ezek nyelvi jogainak az érvényesülése sokkal fontosabb, mint egy olyan közösségben, ahol száz százalékban kisebbségiek, vagy pontosan magyarok élnek. A nyelvi pluralizmus nem igazán elfogadott. A tanulmányban példaként szerepel a Babes–Bolyai Tudományegyetemen a kétnyelvű feliratok kihelyezésének a kérése. A többségi nyelvet magától értetődően domináns nyilvánossági nyelvként tételezték. /Kerekes Edit: Közös cél: jól működő másodnyelvűség a kisebbségeknek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./
2008. április 9.
Erdélyi nyelvhasználati gyakorlatról beszélt Horváth István, a Kisebbségkutató Intézet vezetője. Hargita és Kovászna megyében az iskolákban a gyenge romántudás annak tudható be, hogy a diákok zöme magyar anyanyelvű. Nyelvszociológiai tény: megfelelő nyelvi környezet hiányában nehezen valósítható meg az egyének tökéleteshez közeli kétnyelvűsége. Másfajta nyelvoktatást igényel egy kolozsi, vagy fugyivásárhelyi gyerek, aki olyan nyelvi környezetben él, ahol felváltva használják a románt és a magyart. Különböző kisebbségvédelmi törvények tiltják azt, hogy az államok olyan betelepítési politikákkal éljenek, amelyek célja megváltoztatni a lakossági arányokat. – Mi derül ki a tanulmányból a román lakosság viszonyulásáról a kisebbségi nyelvek nyilvános közegben való használatához? Van egy ilyen általános többségi megnyilvánulás, miszerint a nyilvánosság önmagától értetődő nyelvének a többségi nyelvet tekinti, és a kisebbségi nyelvhasználatot legfennebb magánszférában tartják elfogadhatónak. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen a kétnyelvű feliratozásra tett kísérlet alkalmával számos olyan nyilatkozat látott napvilágot, amely mögött ez a fajta norma húzódik meg. /Kerekes Edit: Közös cél: jól működő másodnyelvűség a kisebbségeknek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./
2008. június 2.
A második világháború sötét időszakával kapcsolatos két kötetet mutattak be a Kolozsváron, két különböző rendezvény keretében: az egyik az erdélyi szász SS-katonákkal kapcsolatos, és a Német Kulturális Központban ismertették, a másik pedig az erdélyi zsidóság holokauszt utáni identitásválságát járja körbe, a Tranzit Alapítvány által szervezett beszélgetéssorozat részeként. Bemutatták Paul Milata romániai születésű, berlini történész a Hitler, Sztálin és Antonescu között. Romániai németek az SS-csapatokban című német nyelvű könyvét. „A romániai németek indítékainak megértéséhez figyelembe kell vennünk a másik két nagy hatalom létezését. Az erővonalakat három személyiség: Hitler, Sztálin és Antonescu határozták meg. ” A romániai németek azért léptek be – a professzor fejtegetése szerint – az SS soraiba, mert féltek Sztálintól, és mert volt jó pár negatív tapasztalatuk Antonescu politikájával kapcsolatban, valamint bizonyos módon imponált is nekik a nemzetiszocialista Németország. A szerző könyvének román fordítását szorgalmazza. Tibori Szabó Zoltán újságíró legutóbbi kötete, az Árnyékos oldal /Koinónia Kiadó, Kolozsvár/ volt a másik kiadvány. „Az erdélyi zsidóság történetének legizgalmasabb témája az identitáskeresés, és ez a könyv pontosan azt a témát járja körül” – indította a bemutatót Gidó Attila, a romániai Kisebbségkutató Intézet munkatársa. /Darvas Beáta, Fleischer Hilda: Sötét múlt nyomában. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./
2008. június 7.
Az Erdélyi Társadalom (ET) legutóbbi két lapszámát mutatta be június 4-én a Kisebbségkutató Intézet és a Kriza János Néprajzi Társaság, a társaság székhelyén, Kolozsváron. Keszeg Vilmos, a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék vezetője beszélt a Peti Lehel és Pozsony Ferenc által szerkesztett, a moldvai csángók kutatásának szentelt lapszámról. Elemezte a szerzők (Agnieszka Barszczewska, Tánczos Vilmos, Peti Lehel, Meinolf Arens, Ilyés Sándor, Kinda István, Iancu Laura, Miklós Zoltán, Gergely Orsolya, Szabó Á. Töhötöm) által alapos kutatásokkal elkészített, lapszámot. Ezután Tánczos Vilmos néprajzkutató, egyetemi tanár méltatta a Kiss Dénes által szerkesztett, négy fejezetből álló vallástudományi számot és a szerzők (Gagyi József, Fosztó László, Iuliana Conovic, Fejes Ildikó, Sárközi Csongor, Máthé-Tóth András, Peti Lehel, Kiss Dénes, Nagy Réka, Bernáth Krisztina, Nagy Attila) munkáit. Megjegyezte: a tizedik akár ünnepi lapszámnak is tekinthető a kerek évforduló miatt. /Bende Attila: Erdélyi Társadalom a Kriza-társaságnál. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./
2008. június 14.
A két- és többnyelvűségre vonatkozó aktuális kutatások ismertetése, a különböző oktatási modellek és nyelvészeti munkák bemutatása, valamint a kevésbé vagy ellentmondásosan értelmezett nyelvi jelenségek feltérképezése volt a célja a Sapientia Egyetemen tartott nemzetközi neveléspolitikai konferenciának. A kétnapos konferencián elhangzott nyelvpedagógiai, szociolingvisztikai, pszicholingvisztikai, oktatás- és nyelvpolitikai előadásokat kötet formájában is kiadják, nyilatkozta dr. Tódor Erika-Mária egyetemi adjunktus, az összejövetel helyi szakmai irányítója. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Sapientia–EMTE Gazdaság- és Humántudományok Karának Humántudományok Tanszéke által szervezett összejövetelen a két- és többnyelvűség szakmaközi megközelítését szorgalmazták. /Neveléspolitikai konferencia. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 14./
2008. június 17.
Manapság Erdélyben azokat a művelődési, gazdasági, tudományos, politikai fórumokat szokás a meghívókban nemzetközinek nevezni, amelyeken részt vesz ugyan Szlovákia, Ukrajna, Szerbia, Magyarország, Románia és legalább még egy ország valamelyik közelebbi vagy távolabbi kontinensről, hogy azután a gyakorlatban kiderüljön: valamennyien magyarok. A politikai döntéshozók akarata nem találkozik sem a pedagógusi módszertannal, sem a gyakorlatiasság érveivel. Neveléspolitika és pedagógiai gyakorlat a többnyelvűség kontextusában címen szerveztek konferenciát Csíkszeredán a Sapientia Egyetemen a tavaly ősszel működését megkezdő, kolozsvári Kisebbségkutató Intézettel. A konferencián angol, román és magyar előadók is szót kaptak, a többnyelvűség vizsgálata nem szorítkozott csupán a román–magyar kétnyelvűségre, hanem a legkülönbözőbb szempontok alapján igyekeztek körüljárni a témát. A konferencián kiderült, a pedagógusok jól tudják, hogyan, milyen módszerekkel kellene oktatni a románt. A politikai döntéshozók akarata azonban más. /Székedi Ferenc: Egy pohár víz. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./
2008. július 12.
Július 10-én az EU-táborban a Kultúrák közötti párbeszéd tematikájú előadások zajlottak. Kozák Gyula, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet szociológus előadásában elhangozott a másság elfogadásának kérdése, valamint az előítéletek visszafogása. Kozák három típusú átalakulás van, a homogenizálódás, azaz kulturális imperializmus, a heterogénizáció, mint ellenállás, valamint a harmadik, mely eltörli az első kettőt, mindegyik kultúra kölcsönöz valamit, így alakul ki egy harmadik. Az előadó az olvasztótégelynek nevezett kulturális összeolvadás nagy lehetőségét látja Európában a közeli jövőben. Ungvári-Zrínyi Imre egyetemi docens véleménye szerint az „olvasztótégely” elmélet nem hiteles. „Egy kultúra fennmaradásában, nem egy intézmény dönt, hanem a személyes lelkiismeret” – zárta előadását az oktató. „Erdélyben egyelőre kiaknázatlan területnek számít a városi kultúrturizmus, mert bár felismerték a benne rejlő potenciált, de még mindig nem fektetnek bele elég pénzt” – mondta Talpas János, az Országos Turisztikai Fejlesztési és Kutatási intézet vezérigazgatója. Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója előadásában, a Munkácsy Erdélyben, valamint a Nagybányai Művésztelep kiállítások megszervezéséről beszélt. Szerinte a két kiállítás Erdély művelődéstörténetének mérföldköve volt, és folytatni kellene a hasonló volumenű kiállítások szervezését. /Erdélyi kulturális olvasztótégely: van vagy nincs? = Nyugati Jelen (Arad), júl. 12./
2008. július 18.
Lépj közelebb! címmel szervezett nyári egyetemet Kolozsváron a Tranzit Házban a Romániai Kisebbségkutató Intézet (RKI). A július 12–19. között zajló rendezvény témája a romák helyzete a mai romániai társadalomban. A rendezvény egyedi alkalom arra, hogy az egyazon országban élő közösségek egymás felé közelíthessenek, amint erre a nyári egyetem címe is beszédesen utal. A programban koncertek, filmvetítések, kiállítások is helyet kaptak. A Könczei Csongor, a Kisebbségkutató Intézet munkatársa párbeszédet, élő interjút folytatott a Palatkáról érkezett roma zenészekkel. /Butyka Anna: Közelítsenek egymás felé az együtt élő közösségek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 18./
2008. július 21.
Július 19-én véget ért a Kisebbségkutató Intézet szervezésében Kolozsváron zajlott, Lépj közelebb című nyári egyetem. A nyolc napos rendezvény próbálta megismertetni a romák életét, kultúráját és sajátos világát. A két utolsó napon roma írók-költők mutatkoztak be. A konferencia egyik meghívottja, Ciurar Lavinia szerint a nyomorra, mocsokra, a sok elhanyagolt gyerekre fókuszáló sajtófotók nem minden esetben nyújtanak élethű, teljes képet, mindenképpen sokkolóak és ellenszenvet váltanak ki a nézőkből. Gáspárik Attila, az Audiovizuális Tanács (CNA) volt tagja elmondta, hogy az elmúlt évben a sajtó felerősítette a romák iránti előítéleteket és diszkriminációt, főként a rémhírekkel. Szerinte a legnagyobb gondot nem is a tévé, rádió vagy a nyomtatott sajtó jelenti, hanem az olyan online újságok, ahol az emberek gyakran rasszista megjegyzéseket tehetnek. /Braica Tünde: Közelebb léphettünk a romákhoz. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 21./
2008. augusztus 26.
Immár hatodszorra tartották meg a szelterszi társadalomtudományi tábort. Az önmagát a néprajzos, szociológus, történész, politológus, irodalomtörténész hallgatók, tanárok, kutatók találkozási pontjaként meghatározó, négynapos, sátorozós összejövetel az előadások, beszélgetések, filmvetítések, könyvbemutatók és viták helye volt, augusztus 21-től 24-ig. Az ötven fő körüli érdeklődő egyaránt részt vehetett történészi, szociológiai, politológiai, néprajzi, irodalomtörténészi értekezéseken. Néhány előadás címe: a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet szervezésének tapasztalatai, A magyar nyelvismeret szintjei a moldvai csángóknál (a Tatros menti székelyes csángók példája alapján), Magyarország–Románia és a nemzetiségi kérdés, Terra recognita – Közép-európai civil külpolitikai kezdeményezés – párhuzamos történelmek program, Valláskutatás perspektívái és megközelítései Erdélyben, Romakutatások Romániában, Egyetemfejlesztés – A hivatali látószög tapasztatai, A magyarországi baloldali identitásközösség építése és a nemzeti problematika, Társadalomtörténeti folyamatok – a tudományos megközelítések változása, irodalomtörténet-írás és társadalomtörténet, A tudományos publikációk megjelenítése Erdélyben. Levetítették Kriza Borbála vitát kiváltó Dübörög a nemzeti rock című, 2007-ben készült filmjét. /Nagy Botond: Szelterszi beszélgetések. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 26./
2008. október 13.
A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kétnyelvű nyomtatványokat mutatott be, ennek célja a Romániában hatályos törvények által előírt nyelvi jogok alkalmazásának szorgalmazása, az anyanyelven való írásbeli ügyintézés elősegítése, megerősítése azokban a közigazgatási egységekben, ahol a magyar kisebbség számaránya eléri vagy meghaladja a 20%-ot. Első lépésben a polgármesteri hivatalokban történő ügyintézés során leggyakrabban használt űrlapokat tették elérhetővé honlapjukon /https://ispmn.gov.ro/ugyintezo/ kétnyelvű változatban, román és magyar nyelven. /Ügyintéző román és magyar nyelvű formanyomtatványok. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./
2008. október 13.
Október 11-én Besztercén rendezték meg RMDSZ Országos Önkormányzati Konferenciáját, melynek napirendén az európai uniós pályázati, illetve kormányzati támogatási lehetőségek mellett a parlamenti választások szerepeltek. A helyszín miatt a szónokok egyik vezérgondolata a szórvány- és a tömbmagyarság összefogásának szükségessége volt. Az újonnan megválasztott polgármesterek, alpolgármesterek és önkormányzati képviselők nyilatkozatot is elfogadtak, amelyben a decentralizációt szorgalmazták. A testület elnöke a választás eredményeképpen a következő négy évben Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke lesz, eddig Ilyés Gyula töltötte be ezt a tisztséget. A Kisebbségkutató Intézet közel száz olyan formanyomtatványt fordított le magyarra, amiket a polgármesteri hivatalokban használnak. Az intézet új programja azt a célt tűzte ki, hogy erősítse az anyanyelvű írásos ügyintézést a közigazgatásban. Bevezetőként Kocsis András, az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezetének elnöke a 18 ezer fős beszterce-naszódi magyarság nevében azt kérte „székely testvéreitől”, hogy ne feledkezzenek meg a szórványról. A szórvány- és a tömbmagyarság érdekeinek valamint cselekedeteinek összehangolása képezte Markó Béla RMDSZ-elnök beszédének is az egyik fő gondolatát. Markó szerint szórványban nagy aggodalommal tekintenek a tömbmagyarságban, de főként Székelyföldön körvonalazódó magyar–magyar versengésre. A szórvány eleshet a parlamenti képviselettől, ha a tömbmagyarságban a magyar-magyar verseny során elpazarolják a szavazatokat – hangoztatta Markó. Borbély László fejlesztési, középítkeztetési és lakásügyi miniszter az Európai Unió Regionális Operatív Programját (ROP), valamint az általa vezetett szaktárca által indított kormányprogramokat ismertette. Szintén szakterületük uniós és kormányzati programjait ismertette Korodi Attila környezetvédelmi és Borbély Károly informatikai miniszter. /B. T. : Szórvány- és tömbmagyarság összefogását szorgalmazzák. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./ Kelemen Hunor szerint az elmúlt négy év kormányzati eredményei bizonyítják, hogy az RMDSZ-nek van elképzelése arról, milyen legyen a közösség holnapja. /Horváth István, Mayla Júlia: Borboly Csaba váltja Ilyést az önkormányzati tanács élén. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./ A decentralizáció kiteljesítése mellett a különböző autonómiaformák lehetőségének alkotmányos megjelenítése is szerepel célkitűzésként az RMDSZ-es önkormányzati képviselők 2008–2012-re vonatkozó céljait és elveit tartalmazó nyilatkozatban, amelyet az RMDSZ Országos Önkormányzati Konferenciáján fogadtak el Besztercén. Az önkormányzati konferencia új elnökévé Borboly Csabát, a Hargita Megyei Tanács elnökét választották, a testület új alelnökei Máté István bethleni alpolgármester, Kovács Attila, a Brassó Megyei Tanács alelnöke, Sófalvi László, a Hargita Megyei Tanács alelnöke, Bognár Levente aradi alpolgármester, Csehi Árpád, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, Pop Imre krasznai elöljáró, valamint Krecsák Albert nagyenyedi alpolgármester. Markó Béla kijelentette: „Azt mindenki természetesnek tartja, hogy az erdélyi magyar gyerekek megtanulják az állam nyelvét, és ez így is van rendjén. De annak is ugyanilyen természetesnek kell lennie, hogy a román gyerekek is tanulják a magyar nyelvet az iskolában. ” Az RMDSZ-elnök által mondottakra reagálva Vasile Puscas szociáldemokrata párti képviselő kifejtette: Markónak meg kellene tanulnia az alkotmány nyelvét és az ország törvényeit, mielőtt ilyeneket nyilatkozna. Puscas szerint az RMDSZ elnöke „megtartva az általa vezetett alakulat hagyományát, kétértelmű diskurzust támogat: Bukarestben a kormány hivatalos nyelve tetszik neki, amelyből megpróbál minél több hasznot húzni, míg Marosvásárhelyen egy másik hivatalos nyelvet kedvel”. /Ellentmondásos kampánynyelvezet. = Krónika (Kolozsvár), okt. 13./
2008. október 30.
Románból fordított magyar űrlapokat készítettek a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársai, ezekre azért van szükség, mert hét éve hatályos a törvényes előírás, hogy ahol a kisebbségiek lélekszáma eléri a húsz százalékot, anyanyelvüket használhatják a hivatalos ügyintézésben, azonban ez nem érvényesült. A Székelyföldön kívüli régiókban e két- vagy többnyelvűség még az élőbeszédben sem lelhető fel a hivatalokban, nincsenek ugyanis a nyelvet ismerő vagy azt szolgálatkészen használó tisztviselők a megfelelő állásokban. A magyar kérvények elfogadását vagy magyar hivatalos közlemények kiadását illetően a törvény amolyan élettelen, ,,írott malasztnak” minősíthető. Baj van az állampolgári mentalitással is, ezt mutatja, hogy Székelyföldön elfogadják a magyarul írt kérvényeket, és nem szenved hátrányt az ügyintézésben az, aki anyanyelvén szólítja meg őket, mégsem él mindenki ezzel a jogával. Erdély többi régiójában nagyobb azonban a baj, ott több évszázados többnyelvűségi hagyomány indult pusztulásnak. A törvényt megszavaztatni évtizedes küzdelembe került. Legalább annyi erőfeszítést kellene szentelni annak, hogy érvényt szerezzenek neki a mindennapi ügyintézésben is. Ennek a feladatnak nincs gazdája. A magyar képviselőknek el kellene érniük, hogy mindenhová magyarul is beszélő tisztviselők kerüljenek. /B. Kovács András: Anyanyelven a hivatalokban kiírását. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./
2008. október 31.
A családon belül a főzés és a takarítás alapvetően a nő feladata a magyar fiatalok kétharmada szerint, ami jóval meghaladja a 47 százalékos országos átlagot – derült ki a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, a TransObjective és a Kvantum Research közvélemény-kutató cégek által közösen végzett vizsgálat előzetes bemutatóján. Kovács Péter, az Országos Ifjúsági Hatóság elnöke szerint az iskolázottsággal való elégedettség szempontjából óriási különbség mutatkozik a magyarok és a románok között, hiszen a magyar fiataloknak nincs elég hozzáférésük a rendszerhez, ezt pedig bővíteni kell. A magyar fiatalok 30 százaléka szerint létezik olyan párt, amely az ő érdekeiket képviseli: 80,6 százalék az RMDSZ-t, 10 százalék pedig az MPP-t nevezte meg ilyennek. 2001-ben a magyar fiatalok mindössze 30 százaléka rendelkezett mobiltelefonnal, addig 2008-ban ez az arány 91,6 százalékos. Otthoni internet-hozzáférése a magyar fiatalok 53 százalékának, saját autója pedig 35 százalékuknak van. /Ferencz Zsolt: Erdélyi fiatalok 2008: konyhában a nők helye. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./ Az erdélyi magyar fiatalok a vallás tekintetében konzervatívabbak román társaiknál: értékrendjükben a hit kétszer olyan fontos, mint a román fiatalokéban. A magyar fiatalok a romániai átlagnál jóval nagyobb arányban vállaltak már külföldön munkát, voltak tanulmányúton, bevásárolni, barátokat rokonokat látogatni, illetve turistaként külföldön. A migrációs szándék tekintetében az eltérés kisebb, de nagyobb arányban jellemzi a magyar fiatalokat. A magyar fiatalokat alapvetően nem érdekli a politika. A megkérdezettek több mint fele, 56 százaléka érzékeli úgy, hogy érdekeiket egyetlen romániai párt sem képviseli (ez az arány a román fiatalok esetében még magasabb). Emellett a romániai átlagnál kisebb arányban gondolják azt, hogy életükre hatással vannak a helyi, illetve a központi adminisztráció döntései. A fiatalok többsége (66 százaléka) az RMDSZ-re szavazna. /Varga Melinda: Konzervatívak a fiatalok. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./ A kutatásból kiderült, az erdélyi magyarság nagyon kis mértékben érzi közelebb magához a magyarországi magyarokat az erdélyi románokhoz képest. Ebben szerepet játszott a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarca is, amely sokakból a „nemzettársainknak sem kellünk” érzést váltotta ki. A nyolc-tíz évvel ezelőtti állapothoz képest jelentősen csökkent a 18–35 év közötti erdélyi magyarok anyaország iránti érdeklődése, mindössze 38 százalékuk telepedne át munkavállalás vagy huzamosabb életvitel céljából. Egyre többen választották a hazatelepedést a rendszerváltás idején vagy az azt követő években kivándorolt erdélyi magyarok közül. Ebben közrejátszik a magyarországi gazdasági és politikai mélyrepülés, valamint a hatalmon lévő baloldal határon túli politikája. /Rostás Szabolcs: Szülőföld, alap. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./
2008. november 8.
A kommunista korszakban nem volt párttag, ezért politikai múltja 1990-ben kezdődött, mondta el Eckstein-Kovács Péter szenátor. Akkor megkérdezték tőle, hogy nem akar-e képviselő lenni. Akkoriban ilyen egyszerűen ment az egész. Eckstein-Kovács Péter /sz. Kolozsvár, 1956. júl. 5./ a Babes–Bolyai Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát, 1990-ig ügyvéd volt. 1990 és 1992 között az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselője, 1992-től 1996-ig kolozsvári önkormányzati tanácsos. 1996 és 1999 között az RMDSZ Kolozs megyei szenátora, majd 1999-ben és 2000-ben kisebbségvédelmi miniszter. Kezdeményezésére fogadták el a diszkriminációt tiltó törvényt, valamint a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet létrehozásáról szóló jogszabályt. 2000 óta szenátor. Segített az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI), az Országos Korrupcióellenes Hatóság (DNA) és a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság (CNSAS) működésének hatékonyabbá tételében. 1994-től alapító tagja és elnöke az RMDSZ Szabadelvű Kör nevű platformjának. /Ferencz Zsolt: Választások – 2008 – Mai szenátorjelöltünk: Eckstein-Kovács Péter. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./
2008. november 21.
A szegénységi szint szempontjából nincs lényeges különbség Székelyföld és Erdély más térségei között, de mindenképpen periferiális régiónak számít Hargita, Kovászna és Maros megye hagyományosan Székelyföldhöz tartozó része – ismertette egy szociológiai felmérés következtetéseit Kiss Tamás, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa. Az árkosi, Székelyföld másképp című konferencián elhangzott előadásában a szociológus Székelyföld helyét vizsgálta. Szekelyföldön jóval kevesebb a felsőfokú végzettségű magyar, mint a román. Országos szinten ugyanis 6,7 százalék az egyetemi végzettségűek aránya, a románok 7 százaléka járt felsőoktatási intézménybe, a magyarok 4,4 százaléka. Hargita és Kovászna megyében még rosszabb a helyzet: a lakosságnak csak 3,6–3,7 százaléka végzett felsőfokú iskolát. A Kisebbségkutató Intézet Életünk fordulópontja című saját felmérése szerint – amelyben a 20 és 45 év közötti magyar lakosság helyzetét vizsgálták – a székelyföldi háztartások átlagjövedelme 2006 novembere és 2007 februárja között 1123 lej volt, ami azt jelenti, hogy az egy főre eső jövedelem 430 lej. Ha a 215 lej alatti jövedelemmel rendelkezők számítanak szegénynek, a magyar lakosság több mint egynegyede – 27,3 százaléka – kerül e csoportba. A székelyföldi arány ennél magasabb, 33 százalékos, azaz minden harmadik személy szegénynek minősül, de Erdély más térségeiben, például a Partiumban is hasonló a helyzet. A nagyvárosokban kisebb az elszegényedés veszélye, ellenben körzetükben már jóval többen szűkölködnek. /Farcádi Botond: Szegények-e a Székelyföldön élők? (Kevesebb a magyar felsőfokú végzettségű, mint a román). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./
2008. november 25.
Székelyföldön növő tendenciát mutat az idegennyelv-ismeret, erdélyi viszonylatban pedig középmezőnyben áll a régió e tekintetben ― mondta előadásában Horváth István, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetője az árkosi Székelyföld másképp konferencián. Székelyföldön élnek egységes tömbben a magyarok, és ez nyelvhasználatukra is kihat, románul többnyire csak a rendőrségen beszélnek. Ráadásul a Hargita és Kovászna megyében élő nem magyar anyanyelvűek jelentős része is beszél magyarul. Horváth István hangsúlyozta: jogi keret van arra, hogy a székelyföldi megyékben a hivatali ügyeket is magyarul lehessen intézni, azonban sok esetben nehéz az anyanyelven történő hivatalos ügyintézés. Éppen ezért az intézet a Szabó T. Attila Nyelvi Intézettel közösen egységes fordítást dolgozott ki a hivatalokban használatos román nyelvű formanyomtatványok magyar megfelelőire, és ezeket elküldték a székelyföldi önkormányzatoknak. Szükséges lenne magyar nyelvű továbbképzés a hivatalnokok számára. /Farcádi Botond: A hivatalokban bajos az anyanyelvhasználat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 25./
2008. november 25.
Kutatások alapján három együttélési modellt állapítottak meg Erdélyben a roma és a magyar közösség között – mondta az árkosi, Székelyföld másképp című konferencián Fosztó László, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa. Az egyik együttélési modell a teljes elkülönülés, amelyet például a Maros megyei Karácsonyfalván észleltek, ahol a jórészt módos romák és a magyarok között semmiféle intézményesített kapcsolat nincs, mindkét közösség ragaszkodik saját kultúrájához, az együttélés békés. A másik modell jóval elterjedtebb, Erdély számos településén találkozni vele: a két közösség között nincs kapcsolat, és ez gyakran konfliktusokhoz vezet. A harmadik a beépülős együttélés, amikor a szegényebb sorból származó romákat a magyar gazdák különféle munkákkal bízzák meg, és napszámosként dolgoznak a cigányok. Így létrejön a kapcsolat a két közösség között, a romák megismerik a magyarok kultúráját, szokásait. Kernászt Adél Judit, a sepsiszentgyörgyi Pro Nobis Egyesület képviselője hangsúlyozta: infrastrukturális problémák akadályozzák a cigányok beilleszkedését. A Pro Nobis segít a cigányoknak a hiányzó keresztlevelek, személyazonossági igazolványok kiállításában. /Farcádi Botond: Együttélés a romákkal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 25./
2008. november 27.
Megújult és felszereltebb oktatási intézményekben tanulhatnak a diákok az elmúlt négy év erre fordított beruházásainak nyomán. Amíg 2004-ig 12 magyar iskola kapott elenyésző összeget, több mint 1200 magyar tannyelvű vagy magyar tagozattal rendelkező oktatási intézmény felújítása, modernizálása valósult meg az elmúlt négy évben, amikor az oktatási intézmények több kormánytámogatásban részesültek, mint a korábbi 15 évben összesen, mutatott rá Pásztor Gabriella oktatásügyi államtitkár. Hozzátette, minden megyében megszázszorozódott az oktatási beruházások összege. Nőtt a tanárok fizetése. Az épületek modernizálása mellett húsz új, magyar érdekeltségű iskola épült, és a magyar nyelvű szakoktatás is biztosított az Arad, Beszterce-Naszód, Bihar, Brassó, Hunyad, Szilágy, Fehér megyei magyar diákoknak. Nemcsak az oktatás, a művelődés más területein is létesültek új intézmények. A műemléképületek restaurálására az országos restaurálási program keretében közel 2,5 millió lejt utalt ki a kormány, többek között a nagyváradi, a vajdahunyadi várak és a csíkszeredai Mikó-vár felújítására, valamint templomok renoválására. A magyar nyelvű folyóirat- és könyvkiadásra közel egymillió lej jutott. A színházaknak nyújtott támogatásokban is jelentős a változás, hisz míg 2005-ben közel 14 millió lejt fordítottak erre, 2008-ban az összeg több mint 26 és fél millió lejre emelkedett. Gyarapodott a kisebbségeket kutató és védő szervezetek száma, ugyanakkor a kisebbségekkel foglalkozó intézetek száma is az elmúlt négy évben. 2007 őszén létrejött a Kolozsváron működő Kisebbségkutató Intézet. Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala megnyitotta két, újabb területi irodáját Csíkszeredában és Temesváron. /Arányos iskolatámogatás. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./
