Magyarország alig várja, hogy Románia precedenst teremtsen a területi követelések tekintetében, figyelmeztetett Silviu Brucan a román tévében. Nem alkalmas a pillanat arra, hogy területi kérdésekről tárgyaljunk Ukrajnával, mondta. Újabban a román vezetők óvatosabban fogalmaznak a Moldovával való egyesülés kérdésében is. /Mag Péter bukaresti tudósító. = Népszabadság, dec. 31./
1996. november folyamán
Bossányi Katalin, a Népszabadság munkatársa interjút készített Komlós Attilával, abból az alkalomból, hogy felfüggesztették a budapesti Reformátusok Lapja főszerkesztői állásából. Bossányi nem maradt meg a kötelező pártatlanságnál, hanem kérdéseivel előre ítélkezett, például kijelentette, hogy Tőkés László püspök állást foglal a magyar belpolitika kérdéseiben is. "Nem kellene kissé visszafogottabbnak lennie?" Komlós Attila válasza óvatos: "Felvetése érthető. De minden kisebbségben élő közösség - és vezetői - reakcióit nagy toleranciával kell megítélni." "...látni kell: minden kétségbeesett felszólamlásuk a párbeszédkeresés és az együttműködés érdekében történik. Ezekben a figyelmeztető, segélykérő hangokban időnként persze akadnak túlzások. Ez nyilván nem előrevivő." /Mozgó Világ, nov./
1990. március 20.
Budapesten márc. 20-án a Hősök terén több tízezres tömeg tiltakozó nagygyűlésen ítélte el a marosvásárhelyi véres eseményeket. Lezsák Sándor, a nagygyűlést megnyitva, hangoztatta: az aggodalom gyűjtötte össze az embereket, hogy felemeljék szavukat a marosvásárhelyi magyarokat ért véres atrocitások ellen. Hetek óta baljós hírek érkeznek Romániából. Legyünk higgadtak, ugyanakkor a világ közvéleményének szánt üzenetünk legyen erőteljes, mondta. Sinkovits Imre színművész felolvasta a Sütő András által aláírt nyilatkozatot, melyet a Maros megyei RMDSZ szervezet intézett a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsához. Kányádi Sándor beszélt, majd Göncz Árpád, a Magyar Írók Szövetségének nevében felolvasta azt a levelet, amelyet a Román Írószövetséghez intéztek. Csurka István, az MDF elnökségi tagja méltatta a marosvásárhelyi események során súlyosan megsérült Sütő András életútját. Romániában a diktátor már halott, de a diktatúrát még nem szüntették meg teljesen. Tamás Gáspár Miklós, a szabaddemokraták képviselője hangoztatta, hogy Iliescu elnöknek lépéseket kell tenni a magyarság jogainak garantálásáért. Keresztes Sándor, a Kereszténydemokrata Néppárt, Sebestyén László a Magyar Néppárt, Németh Zsolt Fidesz, Prepeliczay István a Független Kisgazdapárt, Csepella Imre az Erdélyi Szövetség nevében, Kónya Imre a Független Jogász Fórum nevében beszélt. Bejelentették, hogy a súlyos állapotban levő Sütő Andrást Budapestre hozták, kórházban ápolják. /Nagyszabású demonstráció a Hősök terén. = Népszabadság, márc. 21./
1990. március 20.
A magyar kormány elítélte a romániai magyarok elleni brutális atrocitásokat, egyfelől a román kormányzat haladéktalan fellépését várja a további véroltás megakadályozására, másfelől pedig az ENSZ sürgős közbenjárását kérte a világszervezet főtitkárához, a Biztonsági Tanács elnökéhez és a genfi Emberi Jogi Központ vezetőjéhez fordulva. = Népszabadság, márc. 21./
1990. július 17.
Csíkszeredában jún. 13-án a rendőrség épületéről hivatalos utasításra levették a román és magyar nyelvű feliratot és a helyébe csak román nyelvűt tettek. Ez a magyartöbbségű városban felháborodást váltott ki, a tüntető tömeg követelésére vissza kellet tenni a kétnyelvű feliratot. A tüntetők közé keveredett rendbontók kövekkel dobálták a rendőrség épületét és több helységet megrongáltak. A csíkszeredai eseményekkel foglalkozott a szenátus is. Adrian Motiu szenátor kérte, hogy jún. 13-át ne csak "fasiszta-légionárius" szélsőséges elemek által keltett zavargásnak minősítsék, hanem "horthystának" is. Király Károly és Hajdú Gábor szenátorok visszautasították ezt a megfogalmazást. Az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács csíkszeredai bizottsága elemezte a történteket. Helytelenítették az a sajtóbeállítást, hogy románellenes tüntetés lett volna. - Az elmúlt napokban a Vatra Romaneasca több városban magyarellenes tüntetést szervezett. /Romániában vizsgálják a Csíkszeredában történteket. = Népszabadság, júl. 17./
1990. július 17.
Az Európai Közösség külügyminiszterei júl. 16-i brüsszeli találkozójukon arról döntöttek, hogy nem terjesztik ki Romániára az eredetileg Magyarország és Lengyelország megsegítésére életre hívott PHARE-programot. Hangot adtak az aggodalomnak egyes romániai események kapcsán. /Az EK vár a segítséggel. = Népszabadság, júl. 17./
1990. július 24.
A Romania Mare júl. 22-i számában Corneliu Vadim Tudor rendkívül élesen támadta Tőkés László püspököt. Tudor a magyarságot barbár, civilizálatlan népnek mondta, hozzátéve, jobb lett volna, ha Ázsiából Amerikába mennek és megkímélik Európát ezeréves pusztító jelenlétüktől. Elutasította azt, hogy Tőkés László tevékenysége nyomán kezdődött 1989-ben a változás, ehelyett néhány ezer Magyarországról beszivárgó ügynökről beszélt. Vadim végig minősíthetetlen szavakkal támadta Tőkés Lászlót. Tudor a temesvári, Securitate és pártvezetők elleni perről kifejtette: a károkat okozó vandálokra a világ bármely hadserege lőtt volna. "Mi bajod velünk, papocska? Eridj a tieidhez Budapestre?" írta Vadim. "Távozz, sátán!" Minderre lehetne mondani, hogy nevetséges. Mégsem nevetséges. A fasizmus ugyanis sohasem nevetséges. /Romania Mare: Tőkés a torkunkat szorongatja. = Népszabadság, júl. 24./
1990. július 26.
Domokos Géza, az RMDSZ elnöke a Romániai Magyar Szó júl. 25-i számában kifejtette: "Király Károly nem fogadta el azt, hogy nem veszünk részt a kormányzásban. Kérdem, vállalhat-e részt az RMDSZ egy olyan kormányban ? például egy kisebbségi tárca élén - , amelyiknek nincs programja, elképzelése a kisebbségek kérdéséről?" /Király-Domokos vita az RMDSZ-ről. = Népszabadság, júl. 26./
1991. január 25.
A Népszabadság évi előfizetési díja Romániában 5792 lej, a Nemzeti Sporté 4018 lej. Romániában 43 magyarországi - ugyanakkor 189 kínai - újság fizethető elő. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 25./
1991. január 29.
A szenátusban Vasile Ion szenátor, Buzau megyei orvos interpellált, követelve Kincses Előd ügyvéd elleni eljárás megindítását. A szenátor azt állította, hogy Kincses Előd aktívan részt vett az 1990. márciusi eseményekben, nyíltan buzdította a magyar lakosságot erőszakos románellenes cselekményekre. Kincses Előd a felelősségre vonás elől Magyarországra menekült és ott kiadott egy könyvet Marosvásárhely fekete márciusa címmel, melyet a Népszabadság közölt folytatásokban. Másnap Markó Béla szenátor intézett interpellációt, tiltakozva a Front-csoport beadványának uszító hangneme ellen. A sorozatos megfélemlítések miatt ezer és ezer Maros megyei magyar hagyja el lakhelyét és az országot. Bizonyítékok vannak arra, hogy Kincses Előd pozitív szerepet játszott a marosvásárhelyi eseményekben, ennek ellenére többször halállal fenyegették és más magyar nemzetiségűekkel együtt őt is diszkreditálni akarják. Markó Béla kérdést intézett a kormányhoz és a főügyészhez: A marosvásárhelyi jelentésből kitűnik, hogy a rendőrség azonosíthatta volna az igazi vétkeseket, beleértve a rendőrség, a hadsereg egyes tagjait is. Miért mellőzték a Maros megyei RMDSZ által előterjesztett dossziékat? Miért nem vizsgálták ki Ioan Judea ezredes és Ioan Scretiu tartalékos ezredes, volt megyei alelnök és mások szerepét a marosvásárhelyi eseményekben? Miért bízták a vizsgálatot a helyi szervekre, amelyek maguk is szerepet játszottak a történtekben? Ezután Mihail Iurcu szenátor Tőkés László püspök ellen interpellált, kifogásolva, hogy a püspök néhány nap múlva Budapesten, a Várban beszédet fog mondani az erdélyi művészek kiállításának megnyitóján. Miért járult hozzá a kormány ahhoz, hogy újra elhagyja az országot , hátha megint az ország érdekei ellen fog beszélni? Iurcu szenátor a továbbiakban tiltakozott az ellen, hogy Tőkés László könyvét /Temesvár ostroma 1989, Budapest, 1990/ mégis behozták az országba. /Béres Katalin: Három interpelláció a szenátusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29., Markó Béla interpellációja: Népújság (Marosvásárhely), jan. 30./
1991. február 16.
A szenátus múlt heti ülésén Alexandru Birladeanu elnök hivatalosan is közölte a szenátussal, hogy Király Károly szenátor az alkotmányozó gyűlés nov. 11-i határozata értelmében - elvesztette mandátumát, mert nem vett részt az új román alkotmány megszavazásában. Király Károly az újságírónak leszögezte: ez nem jogvesztés, hanem jogfosztás volt. A Ceausescu-diktatúra alatt megélt tizennyolc esztendei politikai üldözés, zaklatások és fenyegetések, valamint az 1989-es fordulat óta eltelt két év sok feszültséggel teli politikai tevékenység után kipihenheti magát. Aggasztónak tartja szenátori jogaitól való megfosztását, hiszen ezzel a bolsevik logikával a szavazástól távol maradó ötmillió állampolgárt is meg kellene fosztani állampolgárságától. Király Károlyt a döntésről hivatalosan nem értesítették. Megvárja a hivatalos értesítést, azután az Európa Parlament jogi bizottságához fordul. /Mag Péter: Király: Hiába figyelmeztettem Iliescut. = Népszabadság, dec. 16./
1991. február 18.
Tőkés László püspök Temesváron, nemzetközi sajtókonferencián kitért arra, hogy szabadon engedték a Temes megyei Securitate parancsnokhelyettesét, aki a "Tőkés-ügyet" kézben tartotta. Úgy zárult le a pere, hogy Tőkés Lászlót meg sem idézték tanúként. Ennek a tisztnek a levelét a nyilvánosság előtt, a parlamentben olvasta fel egy román szenátor. A levél szerint Tőkésék hazaárulók és az igazi hősök szekusok, akik börtönben ülnek. A szenátor fellépése hatalmas tapsvihart váltott ki a szenátusban. Ugyanakkor a zetelaki magyar elítéltek, akik két rendőrnek 1989-es haláláért találtak vétkesnek, összesen 159 év börtönt kaptak. Ezzel szemben azok, akik Temesváron százak haláláért voltak vétkesek, együttesen kaptak ugyanennyit. /Tőkés László véleménye a szekusperről. = Népszabadság, dec. 18./
1991. február 21.
Nemrégiben Románia parlamentje elé terjesztették a múlt év márciusi, marosvásárhelyi véres eseményekről szóló jelentést. Azonban az eseményeket követően elítélt magyarokról és cigányokról senki sem szólt. Az államhatalom képviselői és a visszarendeződés érdekeltjei előszeretettel használják fel az igazságszolgáltatást. Ezek a sötét erők már a marosvásárhelyi események előtt szövetséget kötöttek a soviniszta-fasiszta csoportokkal, s az 1990. márciusi pogrom után a magyar és cigány lakosságot bűnbakként üldözik. Tavaly márciusban kezdték meg a marosvásárhelyi bíróságon Tóth Árpád, Sütő József, Szilágyi József, Szilveszter-Kis Péter, Lőrincz József és Puczi Béla /a jelentés szerint három magyar és három cigány/ 2696/1990. sz. ügyének tárgyalását. A vádlottakat márc. 28-án előzetes letartóztatásba helyezték, fogva tartásukat dec. 18-án szüntették meg. Azért akarják őket elítélni, mert a Marosvásárhelyre vezető országúton, Marosszentgyörgy területén torlaszt emeltek, hogy az agresszorok ne tudjanak Marosvásárhelyre bejutni. Öt évi börtönre ítélte a marosvásárhelyi bíróság 1990. okt. 16-án Szabadi Ferenc betegápolót. Szabadi állítólag a márciusi összecsapás román sebesültjeit kórházba szállítás után bántalmazta. Jogos önvédelmet gyakoroltak a román támadás elhárítására a perbefogottak: Vajda Domokos, Puczi Kálmán, Papp István és 21 társa, Hajdú Károly, Rostás Demeter és 9 társa, Máthé Lajos. A jogos önvédelem dacára gyilkossági kísérlettel vádolják Papp Andrást és 6 társát. Azok a románok, akikről bebizonyosodott, hogy három magyart meggyilkoltak, nem kerültek börtönbe. A megfélemlítés folytatódik. 1990. dec. 9-én például három hónapos fogházbüntetésre ítélték Nagy Árpád mezőpaniti lakost, mert két nyelven írta ki a községházára: Primaria Panet Polgármester Háza Mezőpanit. Fekete László Elődöt 1990. dec. 6-án azért ítélték két hónapra, mert a vonaton szidta Vatra Romanescát, Iliescu elnököt és a Nemzeti Megmentési Frontot. /Marosvásárhelyi dosszié. Ami nincs a román kormányjelentésben. = Népszabadság, febr. 21. ? A cikket a kolozsvári Szabadságból vette át a lap./
1991. február 28.
A romániai Husi /Husz/ városban Stolojan-Muravski találkozóra került sor. A román-moldovai kormányfői találkozón jelen voltak a külügyi, a védelmi, a kereskedelmi és turisztikai miniszterek, továbbá a Román Nemzeti Bank kormányzója, a kőolajipari csúcsszerv és a vámhatóság vezetői. A tárgyalásokon szó volt a kétoldalú keretszerződés kidolgozásának szükségességéről. A moldovai fél elsősorban vállalati szinten képzeli el az integrációt. - Moldovában úgy látják, hogy jelenleg nem időszerű az egyesülés. - A tárgyalásokkal egyidejűleg Iasiban ülésezett a Mircea Druc moldvai exkormányfő elnökletével működő közös, román-moldovai Egyesülési Nemzeti Tanács, melynek román parlamenti képviselők is tagjai. Ők a kormányfői találkozót Románia és Moldova egyesülését szolgáló lépésként ünnepelték. /Népszabadság, dec. 30., Magyar Nemzet. dec. 31./
1991. március 4.
Márc. 4-én ítéletet hirdetett a bukaresti Legfelsőbb Bíróság annak a 61 brassói lakosnak a rendkívüli semmisségi panasza ügyében, akik 1987. nov. 15-én megszervezték Brassóban a gépkocsigyári munkások lázadását a Ceausescu-rendszer ellen. Ezzel véget ért az egy éve húzódó ügy. Az akkor elítéltek csak hosszú huzavona után kapták meg a bírósági felmentést. /Brassó: megkésett igazságtétel. = Népszabadság, márc. 5./
1991. március 21.
Az MDF ügyvezető elnöke bejelentette, hogy megkapták Sütő Andrástól azt az utcanévtáblát, amely alatt az írónak tavaly, Marosvásárhelyen majdnem kiverték a szemét. A Piata Petőfi" feliratot az esemény egyéves évfordulóján, márc. 19-én ünnepélyesen fogják a Bem téri székházban felavatni. /Egységben a nyugodt erő. = Népszabadság, márc. 18./ Ezen a híren gúnyolódott a Magyar Narancs hetilap: egy majdnem megtörtént eseményt találtak említésre méltónak. A lap szerint "ismét találtunk alkalmat arra, amivel megsérthetjük a románokat." Ízléstelen, mert a sérelmek "legfőképpen mégis magyar sérelmeknek tekinthetők." /(morcz elek): Egy napihír nyomában. = Magyar Narancs, márc. 21., 6. sz./ Hozzátehető: Sütő Andrást összeverték, egyik szeme világát elvesztette. Az utcanévtábla pedig összetört darab: a románok összetörték, nem tűrnek Petőfi feliratot.
1991. augusztus 2.
Genfben júl. 1. és 19. között rendezte meg az EBEÉ a nemzeti kisebbségek kérdéskörében a szaktalálkozót. A konferencia kezdete előtt Christopher Dodd amerikai szenátor a Helsinki Bizottsághoz írt levelében elmarasztalta Románia kisebbségi politikáját, hangsúlyozva, hogy a genfi EBEÉ-találkozón elsőbbséget kell adni a romániai kisebbségi problémának, mert abban az országban sértik meg Európában a legsúlyosabban a kisebbségek jogait. Romániában gyarapodnak az antiszemita, a magyarellenes csoportok és kiadványok. Szükség van arra, hogy kidolgozzák a nemzeti kisebbségek chartáját. A nemzeti kisebbségeknek jogot kell biztosítani arra, hogy megtarthassák saját kultúrájukat, közösségüket, hagyományaikat. Ebből semmit sem biztosítanak a mai Romániában, ahol a 2-2,5 millió magyarság a legnagyobb kisebbség. A román kormány késlelteti a Ceausescu-rendszerben bezárt magyar iskolák és a kolozsvári Bolyai Egyetem megnyitását. Levelében végül Christopher Dodd síkraszállt azért, hogy a romániai magyar református, katolikus egyház visszakapja kisajátított tulajdonát. Egy évvel ezelőtt száznál több amerikai képviselő írta alá az Iliescu elnökhöz küldött levelet az erdélyi magyarság védelmében, majd a képviselőház emberjogi bizottsága szeptemberben sürgette az emberi jogok, köztük kisebbségi jogok tiszteletben tartását. A levelekre nem érkezett válasz. /Dodd szenátor leveléről a Népszabadság jún. 29-i száma tudósított, ezt vette át a Szabadság./ Bodor Pál Traian Chebeleuval, a román és Entz Gézával, a magyar küldöttség vezetőjével készített interjút. Traian Chebeleu leszögezte, hogy Románia nem ismeri el a kollektív jogok fogalmát. Entz Géza beszámolt arról, hogy a magyar küldöttség igyekezett aktívan részt venni a konferencia minden munkacsoportjában. A magyar felvetések, állásfoglalások a résztvevők többségében pozitív visszhangot váltottak ki. Kritikus helyzet alakult ki Jugoszláviában, ami rányomta bélyegét a tanácskozásra. Az utolsó pillanatban előremutató határozatot fogadtak el a küldöttek. Az emberi dimenzióknak szentelt moszkvai tanácskozáson föltétlenül tovább kell lépni a kisebbségi kérdésben is. A lap részleteket közölt a genfi találkozó záródokumentumából. Ebben szerepel, hogy a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos témák, valamint az ezzel kapcsolatos nemzetközi egyezmények betartása nem tekinthető az illető állam kizárólagos belügyének. A nemzeti kisebbségeknek joguk van ahhoz, hogy saját oktatási, kulturális és vallásos intézményeket hozzanak létre. /Genf, 1991. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./
1991. augusztus 17.
A kolozsvári Szabadság napilap főszerkesztője, Tibori Szabó Zoltán nyilatkozott: végveszélyben a magyar sajtó Romániában. Genfben a kisebbségpolitikai konferencián terjesztette a román küldöttség a hivatalos román Fehér könyvet, ebben az szerepelt, hogy "államilag szubvencionált" a Romániai Magyar Szó, a többi magyar napilap és további ötven magyar sajtótermék. Ez az állítás valótlan. Vannak ugyan szubvencionált lapok, például a román művelődési minisztérium segítségével kiadott Korunk, A Hét, Művelődés, az írószövetség támogatja a Helikont és a Látót. A napilapok azonban semmilyen állami támogatást nem kapnak, sőt többszázezer lejt fizetnek be különböző adók formájában. A legnagyobb gond, hogy a papírárak másfél év alatt tizenötszörösére nőttek, a nyomdaköltségek ötszörösére. A legutóbbi, júliusi lapáremelés 15 %-kal csökkentette a példányszámot. A hirdetés kevés, az állami vállalatok hallgatólagosan bojkottálják a magyar újságokat. Kolozsváron egyetlen magyar vállalatvezető sincs. Szükség lenne Magyarország anyagi támogatására. /Füzes Oszkár: A kolozsvári Szabadság főszerkesztője nyilatkozik. Veszélyben a magyar sajtó Romániában. = Népszabadság, aug. 17./
1991. október 25.
A Népszabadság átvette Tófalvi Zoltán cikkét. /A marosvásárhelyi kirakatper. Ismét előre megírt forgatókönyv? Tófalvi Zoltán cikke az Erdélyi Naplóban - rövidítésekkel./ A cikk mellett olvasható Kincses Előd megjegyzése. Mihaila Cofaru azt vallotta: alighogy kiszállt Marosvásárhelyen a buszból, fejbe verték, elvesztette az eszméletét. Ha ez igaz, akkor Cofarut a Grand Szállodától legalább 150 méterre ütötték fejbe. A hotel előtti térség dugig volt vatrás román tüntetőkkel. Az ír tévésektől származó videofelvételek kétségtelenné teszik, hogy a Grand Hotel elé egyetlen busz sem állt be. Akkor viszont Cofaru támadóként érkezett. Amennyiben a buszból való kiszállás után ütötték le, akkor ő nem lehet azonos a 150 méterrel távolabb a földön fekvő emberrel. Az külön kérdés, hogy egy rúgás hogyan minősíthető "különös kegyetlenséggel" elkövetett gyilkossági kísérletnek. /Kincses Előd: A jogász szemszögéből nézve. = Népszabadság, okt. 25./ Tófalvi Zoltán írása: Erdélyi Napló, okt. 10.
1991. december 16.
A szenátus múlt heti ülésén Alexandru Birladeanu elnök hivatalosan is közölte a szenátussal, hogy Király Károly szenátor az alkotmányozó gyűlés nov. 11-i határozata értelmében - elvesztette mandátumát, mert nem vett részt az új román alkotmány megszavazásában. Király Károly az újságírónak leszögezte: ez nem jogvesztés, hanem jogfosztás volt. A Ceausescu-diktatúra alatt megélt tizennyolc esztendei politikai üldözés, zaklatások és fenyegetések, valamint az 1989-es fordulat óta eltelt két év sok feszültséggel teli politikai tevékenység után kipihenheti magát. Aggasztónak tartja szenátori jogaitól való megfosztását, hiszen ezzel a bolsevik logikával a szavazástól távol maradó ötmillió állampolgárt is meg kellene fosztani állampolgárságától. Király Károlyt a döntésről hivatalosan nem értesítették. Megvárja a hivatalos értesítést, azután az Európa Parlament jogi bizottságához fordul. /Mag Péter: Király: Hiába figyelmeztettem Iliescut. = Népszabadság, dec. 16./
1991. december 18.
Tőkés László püspök Temesváron, nemzetközi sajtókonferencián kitért arra, hogy szabadon engedték a Temes megyei Securitate parancsnokhelyettesét, aki a "Tőkés-ügyet" kézben tartotta. Úgy zárult le a pere, hogy Tőkés Lászlót meg sem idézték tanúként. Ennek a tisztnek a levelét a nyilvánosság előtt, a parlamentben olvasta fel egy román szenátor. A levél szerint Tőkésék hazaárulók és az igazi hősök szekusok, akik börtönben ülnek. A szenátor fellépése hatalmas tapsvihart váltott ki a szenátusban. Ugyanakkor a zetelaki magyar elítéltek, akik két rendőrnek 1989-es haláláért találtak vétkesnek, összesen 159 év börtönt kaptak. Ezzel szemben azok, akik Temesváron százak haláláért voltak vétkesek, együttesen kaptak ugyanennyit. /Tőkés László véleménye a szekusperről. = Népszabadság, dec. 18./
1991. december 28.
A romániai Husi /Husz/ városban Stolojan-Muravski találkozóra került sor. A román-moldovai kormányfői találkozón jelen voltak a külügyi, a védelmi, a kereskedelmi és turisztikai miniszterek, továbbá a Román Nemzeti Bank kormányzója, a kőolajipari csúcsszerv és a vámhatóság vezetői. A tárgyalásokon szó volt a kétoldalú keretszerződés kidolgozásának szükségességéről. A moldovai fél elsősorban vállalati szinten képzeli el az integrációt. - Moldovában úgy látják, hogy jelenleg nem időszerű az egyesülés. - A tárgyalásokkal egyidejűleg Iasiban ülésezett a Mircea Druc moldvai exkormányfő elnökletével működő közös, román-moldovai Egyesülési Nemzeti Tanács, melynek román parlamenti képviselők is tagjai. Ők a kormányfői találkozót Románia és Moldova egyesülését szolgáló lépésként ünnepelték. /Népszabadság, dec. 30., Magyar Nemzet. dec. 31./
1991. december 30.
Magyarország alig várja, hogy Románia precedenst teremtsen a területi követelések tekintetében, figyelmeztetett Silviu Brucan a román tévében. Nem alkalmas a pillanat arra, hogy területi kérdésekről tárgyaljunk Ukrajnával, mondta. Újabban a román vezetők óvatosabban fogalmaznak a Moldovával való egyesülés kérdésében is. /Mag Péter bukaresti tudósító. = Népszabadság, dec. 31./
1992. január 7.
Perka Margit /Perca G. Margareta/ szabófalvi lakos népszámlálási biztosként jan. 7-én írt nyílt levelében tiltakozott a manipulációk ellen: a iasi római katolikus püspökség és Szabófalva papja többször felhívta a lakosokat, hogy feltétlenül románnak és római katolikusnak mondják magukat. Érvelésük szerint a római katolikus fogalom a "román" szóból ered. Az ellenszegülőket a csángók 1940-ben felmerült kitelepítési fenyegetésére emlékeztették. /Tiltakozás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 23., Csángó tiltakozás. = Népszabadság, jan. 23./
1992. január 7.
A madéfalvi veszedelem évfordulójára emlékeztek jan. 7-én a székelyföldi településen. Madéfalván az emlékmű előtt lezajlott tízezres nagygyűlésen beszédet mondott Domokos Géza, az RMDSZ elnöke, Sylvester Lajos a székelység nevében, majd a csángók képviselője. Az emlékművet megkoszorúzták az RMDSZ nevében, továbbá a Hargita megyei prefektúra, a csíkszeredai, gyergyószentmiklósi és székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal, valamint magyar nagykövetség képviselői is. Az ökumenikus istentiszteletet dr. Jakubinyi György segédpüspök celebrálta, ahol felolvasták Bálint Lajos gyulafehérvári érsek és Tőkés László püspök üzenetét. /Népszabadság, jan. 8., Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./
1992. január 8.
A Maros megyei Erdőcsinádon letartóztatták Füzesi Albertet, Füzesi Andrást és Papp Árpádot. Az a vád ellenük, hogy 1990. márciusában eltorlaszolták a Szászrégen és Marosvásárhely közötti országutat, hogy megakadályozzák a hodákiak "felvonulását". /Letartóztatások Maroson. = Népszabadság, jan. 11./
1992. január 16.
Jeszenszky Géza külügyminiszter a Népszabadságban nyilatkozott a magyar-román viszonyról. Szeretné, ha jó lenne a magyar-román viszony. Átadták a román félnek az alapszerződés tervezetét és megkezdődnek az erről folyó tárgyalások. Jó magyar-román viszonyt szerződéssel, de anélkül is el tudom képzelni, a döntő a gyakorlat lesz, hogy miként alakul a két kormány, a két nép viszonya - jelentette ki a külügyminiszter. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./
1992. január 16.
Magyarország hivatalosan elismerte a Moldvai Köztársaságot, a megállapodást Jeszenszky Géza külügyminiszter írta alá Chisinauban. Mircea Snegur elnök az újságíróknak nyilatkozott. A moldvai-román kapcsolatokat nagyon jónak, két testvéri ország közti viszonynak értékelte. A magyar-román viszonyról azt mondta, hogy azok nem olyan bonyolultak, a két ország majd meg tudja oldani azokat. /Népszabadság, jan. 17./
1992. január 20.
Stolojan miniszterelnök nemzetközi sajtóértekezletén a súlyos gazdasági helyzetről nyilatkozott. Nem zárta ki, hogy Románia belépjen a Független Államok Közösségébe. /Népszabadság, jan. 21./
1992. január 25.
Ungheni mellett találkozott Iliescu elnök Mircea Snegur moldovai elnökkel, a tanácskozáson részt vett a két külügyminiszter és a két jegybank elnöke is. A tanácskozás utáni sajtóértekezleten Iliescu elnök az integráció alapjainak lerakásáról beszélt, Snegur elnök pedig a találkozót Moldova függetlensége megerősítése felé tett lépésnek minősítette. A két elnök megegyezett egy testvéri és együttműködési keretszerződés kidolgozásában, továbbá egy kísérleti jellegű közös gazdasági övezet kialakításában, a Prut két partján az egész határszakaszt felölelő szabadkereskedelmi övezet létrehozásában. /Népszabadság, jan. 27., Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./
