Komlós Attila alig egy hete foglalta el a HTMH elnöki székét, részt vett a csíkszeredai magyar főkonzulátus történelmi pillanatnak tartott megnyitásán. – Örült annak, hogy hosszú várakozás után megnyílt a csíkszeredai főkonzulátus. A főkonzulátus megnyitójának időpontja egybeesik két fontos, a határon túli magyarság életét érintő magyarországi törvény életbelépésével. Az egyik a honosítás megkönnyítését lehetővé tévő jogszabály, emellett hatályos lett a speciális nemzeti vízum. „Ez a sorozat beleillik a magyar kormány egy évvel ezelőtt meghirdetett törekvésébe, amellyel öt pontban határozta meg a nemzeti felelősség programját. Vagyis a Szülőföld Programcsomag létrehozása, a honosítás méltányosságának és gyorsaságának bevezetése, a nemzeti vízum, az európai integrációs folyamat segítése a környező országokban, beleértve az ott élő magyarság autonómiatörekvésének erkölcsi és politikai támogatását, végezetül a határon túli magyarság státusának az alkotmányban való rögzítése. Mindebből az első négy pont megvalósult, az utolsón pedig erőteljesen dolgoznak a szakemberek a határon túli magyar közösségek képviselőinek bevonásával” – nyilatkozta Komlós Attila. Ő a Magyarok Világszövetségének 1989-től 1991 decemberéig főtitkára volt, hangsúlyozta, hogy annak a világszövetségnek, semmi köze nincs a mostanihoz, sem a tendenciájában, sem felfogásában. A kettős állampolgárságról szóló népszavazás körüli bonyodalom „a magyar nemzet egyik legnagyobb tragédiája volt, mély sebet ütött rajtunk, amit nehéz gyógyítani.” A történészek majd megállapítják, ki a felelős mindezért. Komlós azt szeretné elérni, hogy „a határon túl élő nemzettestvéreink és Magyarország viszonya nem a megsegített és a megsegítő viszonylatában létezzen, hanem a partnerség keretében.” Komlós szerint a határon túli magyarság komplex fogalomként már nemigen létezik, hanem van erdélyi, felvidéki, vajdasági magyarság, mind sajátos problémákkal. – Elégségesnek tartja a jelenlegi magyar kormánynak a határon túli magyarok iránti erőfeszítéseit? Hiszen az utóbbi időben rengeteg bírálat éri a Gyurcsány-kabinetet a támogatások késése, csökkentése okán. Erre a kérdésre Komlós kifejtette, amit ígértek, azt szinte teljes mértékben betartották. Szerinte a kormány kezdeményezése jól szolgálja az anyanyelvi, nemzeti önazonosság megélését jelentő kulturális egység teljesülését. A kémbotrányról az a véleménye, hogy az ország és az intézmény hírének nem tesz jót. „Méltatlanul érintett olyan embereket, akik nem is voltak érintettek” – jelentette ki. A HTMH és az általa képviselt ügy nem szennyezhető be ezzel a botránnyal. Komlós Attila /sz. 1947/ elvégezte a budapesti Református Teológiai Akadémiát, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége kétéves újságíró iskoláját és az amerikai Princeton University teológiai posztgraduális képzését, és megszerezte a Master of Theology tudományos fokozatot a nemzetközi egyházi kapcsolatok területén. Felelős szerkesztője és kiadója volt a Reformátusok Lapjának, a kilencvenes évek elején a Magyarok Világszövetsége megbízott főtitkára, majd ügyvezető elnöke, 1996 és 2005 decembere között a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága (Anyanyelvi Konferencia) ügyvezető elnöke, a MÚOSZ elnökségének tagja. A HTMH elnöke korábban sem volt és ma sem tagja politikai pártnak. /Rostás Szabolcs: „Nagy család vagyunk” Beszélgetés Komlós Attilával, a HTMH elnökével. = Krónika (Kolozsvár), jan. 10./
2009. március 14.
Segesváry Viktor négy kontinens számos országában élt, több, egymástól különböző vezető beosztásban dolgozott, változatos témákban, három nyelven írt meg huszonkét történeti, művelődéstörténeti vagy eszmetörténeti kötetet, vendégszónokként számos kérdéskörben tartott előadást. Hogyan fért bele mindez most betöltött nyolcvan évébe? Teológus diplomát szerzett. Képzettségét Svájcba menekülése után két magas fokú diplomával „toldotta meg”. Előbb a genfi Református Teológiai Karon avatták a református teológia doktorává (1968), majd ugyancsak Genfben, a Nemzetközi Tudományok Főiskoláján, politikai tudományokban szerzett doktorátust (1973) Segesváry Viktor régi erdélyi család sarja. Apja 1926-ban átszökött Magyarországra, fia már Miskolcon született. Észak-Erdély visszatérése után a család ismét Kolozsvárra költözött. Ifj. Segesváry Viktor 1940–1944 között a Református Kollégium diákja volt, az érettségi vizsgát a háború után már Budapesten tette le. A Keresztény Diákok Egyesületének egyik alapítója volt; ezért 1949 januárjában eltávolították a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karáról. Akkor iratkozott át a Református Teológiai Akadémiára, ahol 1954-ben lelkészi diplomát szerzett. Az 1956-os forradalom idején a Keresztény Ifjúsági Szövetség társelnöke volt, ezért száműzetésbe kényszerült. Közel másfél évtizeden át Genfben élt, ahol előbb a francia–svájci református magyarok lelkésze, 1961–1963 között pedig felvállalta a Genfi Afrika-Intézet főtitkári teendőit. New Yorkban 1984–1994 között az ENSZ tervosztályának és műszaki együttműködési-fejlesztési részlegének főtanácsadója-konzultánsa volt, majd 2002-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Földrajztudományi Tanszékének, illetve a MTA Településfejlesztési és Regionális Bizottságainak meghívott előadója. Egyik munkája, a Magyarság és modernitás (2004) című tanulmánykötete felmérte az új társadalmi, gazdasági, művelődési és politikai kihívásokat. Segesváry Viktor ötvenöt év után egyhetes látogatásra jött Erdélybe. A Marosvásárhelyen megjelenő Látóban közölt hosszú beszámolója tanúskodik arról, mit jelentett számára ez az erdélyi út: „Visszatértem oda ahonnan jöttem – lelkileg és szellemileg – visszataláltam létem gyökereihez, az erdélyi patakok és folyók zúgásához, az erdők fáinak susogásához, gyermekkori felejthetetlen emlékeimhez. Életutam végre visszavezetett azok közé az emberek közé akikhez, mint a magyarság egy részéhez, tartozom.” Segesváry Viktor 22 kötetnyi összes műve, a Hollandiai Mikes Kelemen Kör kiadójának gondozásában, 2004–2006 között felkerült a világhálóra, és bekerültek az Országos Széchényi Könyvtár elektronikus katalógusába is. Ezzel ő az első Nyugaton élő magyar író, akinek teljes életműve a világhálón elérhető. /Lőwy Dániel: Évforduló – Gyarapodó életmű a lassan folyó időben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./
