Romániában 1945-ben egyes csoportok a hegyekbe menekülve kezdték meg a kommunista hatalom elleni fegyveres ellenállást. Róluk alig esik szó, össze kellene gyűjteni a tevékenységükről szóló adatokat. 1946 és 1949 között a Fekete zekések nevű csoport a Kelemen-havasokban tevékenykedett. Cenusa Ovidiu százados volt a parancsnokuk. Magyarok is harcoltak közöttük, mint a Grigorescu-csoportból Csengeri Jenő, akit a Maros menti Ratosnyán lőttek agyon, Tivadar László ügyvéd, akit a máramarosi hegyekben végeztek ki, Bereczky Árpád, akit 1950-ben fogtak el és 15 évi kényszermunkára ítéltek. 1947-ben, a király lemondatása után újabb menekülők csatlakoztak a fegyveres ellenállókhoz. A helyi lakosság egy része is bekapcsolódott a rendszerellenes csoportokba, egyrészt a partizánok ellátása, másrészt közvetlenül a fegyveresek soraiba. A Velgyásza lábánál levő Havasrekettye bírója, Susman a fiával vezetett egy ellenálló csoportot. Éveken át működtek, amikor azután felfedezték rejtekhelyüket, Susmanék öngyilkosok lettek. Susmanékon kívül az Erdélyi Szigethegységben két csoport működött. Kisbánya környékén tevékenykedett a Diamandi repülőszázados által vezetett, amelyiket 1949. szept. 12-13-án számoltak fel, és az Öreghavas-Bisztra-Nagykupsa környékén a Dabija őrnagy által vezetett csapat. Utóbbiak közül legtöbben a szekusokkal vívott tűzharcban vesztették életüket. Holttestüket benzinnel lelocsolták és elégették, hogy nyomuk se maradjon. A bánsági hegyekben Blidaru csapata harcolt éveken át, az ötvenes évek elejéig. Blidaruval 1953-ban, a szamosújvári börtönben ismerkedett meg az ellenállókról tudósító Asztalos Lajos. Az egyik legnagyobb szervezet a Mihály király partizánjai, titkos hadsereg nevű volt, melynek kolozsvári egyetemisták, Fehér és Brassó megyeiek is tagjai voltak. Középiskolás diákok hozták létre Kolozsváron az IKESZ-t /Illegális Kommunistaellenes Szervezet/. Harmincöt tagja volt, köztük Asztalos Lajos. Magyar és román nyelvű röpcéduláikat kétezer példányban terjesztették a városban. Letartóztatták, másfél és nyolc év közötti fegyházra ítélték őket. 1957-58-ban a Fogarasi havasokban még folyt az ellenállás, ezt jelezte az akkor folyó partizánvadászat. Ezekről az eseményekről össze kellene gyűjteni az anyagot, amíg még nem késő. /Aszatalos Lajos (Kolozsvár): Partizánakciók Romániában. Elhallgatott ellenállás. = Kapu, 9. sz., szept./ Hollai Hehs Ottó /München/ hozzászólt Asztalos írásához. szintén sürgetve mindennek összegyűjtését. "Magyarországon, de Romániában sem foglalkoznak az ÁVH, vagy a Securitate viselt dolgaival. A titkos aktákhoz nem lehet hozzájutni, a periratok megsemmisítve vagy elzárva, a gonosztevők, a szörnyűségek eltussolva, a bűnösök pedig jól fizetett állásokban, vagy magánvállalkozások révén ?élvezhetik? az új rendszert, a ?demokráciát?. /Kapu, 9. sz., szept. /
1990. február 23.
A Ceausescu-rendszer idején folyó történelemhamisításra emlékezett Firczák György, a Hunyad megyei Múzeum történésze. Radu Popa, Erdély középkori történetének kiváló kutatója mondta, hogy tizenöt évvel ezelőtt feltártak Déva város területén egy középkori temetőt, de erről mélyen hallgattak, egész mostanáig. A kőrösbányai ásatásokat pedig Radu Popa nem látogathatta meg, a Securitate utasítása értelmében. A Securitate megtiltotta Radu Popa könyvének /A címe magyarul: A román középkor kezdetei. Hátszeg vidéke/ népszerűsítését, mert tele volt magyar dokumentumokkal. Stefan Pascu kolozsvári egyetemi tanár kétnyelvű könyvéből /Ce este Transilvania? ? Wass ist Siegenbürgen?/ szándékosan kifelejtette a magyar civilizáció jelenlétét Erdélyben. /Firczák György, a Hunyad megyei Múzeum történésze: A történelem meghamisítása a Ceuasescu rendszer idején. = Hunyad Megyei Hírlap (Déva), febr. 23. ? 3. sz./
1990. március 2.
Victor Stanculescu védelmi miniszter beszámolt az állambiztonság átszervezéséről. A Securitate központi és területi apparátusa mintegy 8400 főből állt. Ebből az egyik igazgatóság a szabadságjogok elfojtására állt rendelkezésre. Az itt dolgozó 1600 tisztből 1100 főt eltávolítottak, a többit alacsonyabb tisztségekbe osztották be. A külföldi kémkedést elhárító, a nacionalista provokációk információgyűjtését végző igazgatóságok 1400 fővel működtek, közülük 210 főt távolítottak el. A Belügyminisztérium volt megyei felügyelőségeihez tartozó részlegeken további 5400 személy dolgozott, akik közül 2000-et elbocsátottak. A Securitate műszaki-anyagi ellátási és távközlési részlegei 1700 embert foglalkoztattak, akiket a Védelmi Minisztériumhoz irányítottak át. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./
1990. március 30.
A Le Cotidien de Paris márc. 29-i száma A Vatra Romaneasca kilép az árnyékból címmel készített riportot Octavian Chivuval, a szervezet egyik alapítójával, aki kifejtette: " mindenütt ott vagyunk, szervezeteink egymás után alakulnak a gyárakban, üzemekben, hivatalokban". Megalakulásukról is beszélt: "Idén január 18-ról 19-re virradó éjszaka, azután, hogy mit mondott Mitterand elnök budapesti sajtóértekezletén, megalakítottuk a Vatra Romaneascát." Mitterand akkor a trianoni békeszerződés nem éppen tökéletes voltára utalt. Az újságíró hozzáfűzte, hogy a kormány bírálni sem meri a szervezetet. Sokak szerint a Vatra mögött a Vasgárda áll, mások szerint pedig a szeku, a Securitate. /Olló. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 30./
1990. április 27.
Megalakult a Román Hírszerző Szolgálat azzal a céllal, hogy adatokra, információkat szerezzen a kémszolgálatok és románellenes terrorista szervezetek, a szélsőséges elemek tevékenységéről. Virgil Magureanu, a szervezet igazgatója sajtóértekezletén hangsúlyozta, hogy szakítanak a Securitate megtorló szerveivel, módszereivel, nincs felhatalmazásuk arra, hogy bárkit letartóztassanak. /Hírvilág rovat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 27./
1990. május 8.
A bákói Demse Márton tanítónak készült, azonban bezárultak a moldvai csángók magyar iskoláinak kapui, ezért mozdonyvezető lett belőle. Barátság fűzte Lakatos Demeter szabófalvi költőhöz, maga is írogatni kezdett. A Securitate többször zaklatta házkutatással 1980-ban, majd 1982-ben, minden írását elvitték. 1990 elején Demse Márton visszakérte elkobzott kéziratait, vissza is kapta, ebből közöl néhányat a lap. /Szekun őrzött kéziratok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./
1990. május 25.
A Román Hírszerző Szolgálat /RHSZ/ máj. 15-én sajtótájékoztatót tartott. Virgil Magureanu igazgató hangsúlyozta, hogy szervezetének nincs felhatalmazása őrizetbe vételre, házkutatásra, iratelkobzásra. Az RHSZ-nek semmi köze sincs a Securitatehoz, annak volt tagjai közül csak a kellően leellenőrzött és nem kompromittált személyeket alkalmazzák. Az RHSZ garantálja, hogy az ártatlan állampolgároknak többé nem lesz dossziéjuk. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 25./
1990. június 1.
Kolozsváron a volt Securitate épületébe költöző katonai egység vezetője megkérte az épületben lézengő volt szekus tiszteket, hogy gyűjtsék össze az épületben hagyott újság és folyóirat hegyeket. A szekus tisztek gyorsan megtöltötték a zsákokat "szigorúan titkos" jelzésű iratcsomókkal. A teherautót átnézve kiderült, hogy a szekus tisztek zsákokba csomagolva akarták kivinni a titkos dokumentumokat, besúgók jelentéseit, a megyében járt külföldi állampolgárokról szóló jelentéseket, kolozsvári főiskolások számítógéppel készült listáját, a vallásfelekezetekről szóló jelentéseket, 7000 külföldről érkezett, illetve odaírt levél másolatát, 65 ezer megfigyelt személy lapját és a telefonlehallgatások szövegeit. /Fodor György: Szekushulladék. = Valóság (Bukarest), jún. 1./
1990. június 15.
Carolina Ilica a Tineretul Liber hasábjain valótlan rágalmak, hazugságok sorát szerepeltette cikkében. Az 1989 decemberi eseményekről, az akkoriban több helységben történt népítéletekről írt valótlanságokat, például azt, hogy Székelyudvarhelyen "felakasztották és lábbal tiporták Coman Dumitru holttestét." Dumitru városi Securitate-parancsnok valóban a népharag áldozatául esett, de nem úgy, amint azt Ilica leírta, hanem a kórházban halt meg. Hihetetlen, mit írt Ilica az oroszhegyi esetről: Cheuchisan Liviu oroszhegyi milíciaparancsnok fejét levágták, testét háza előtt elégették, s gyilkosai a tűz körül táncoltak." Ez természetesen nem igaz, de arra jó, hogy a magyarellenes uszítást fokozza. Arról nem írt Ilica, hogy a meggyilkolt milicista román tiszttársának semmi baja sem esett. Azt sem említette a cikkíró, hogy egy magyar milicista, Székely Gavril Attila is az erőszak áldozata lett. A székelyudvarhelyi viszonyokhoz hozzátartozik, hogy az 1989-es változás előtti években a Securitate erőszakos bánásmódjának áldozata lett 1983-ban Pálfi Géza katolikus pap. Tamás Géza történelemtanárt 1985-ben az udvarhelyi kórház idegosztályán kezelték a Securitate zaklatása miatt, Fábián Árpádot 1988. novemberében kezelték a kórházban az erőszakos bánásmód miatt. Bodor Árpádot Ionel Nois milicista nyomorékká verte, Ungvári Ferenc pedig belehalt ugyanezen milicista kínzásába. /Inczefi Tibor: Illie-e Ilica? = Valóság (Bukarest), jún. 15./
1990. június 29.
Kincses Előd 1989 őszén elvállalta a perbe fogott Tőkés László lelkész jogi képviseletét. A forradalom után a Nemzeti Megmentési Front, majd az Ideiglenes Nemzeti Tanács Maros megyei alelnöke lett. Márc. 19-én, a marosvásárhelyi pogrom idején arra kényszerítették, hogy lemondjon tisztségéről. Az RMDSZ szenátorjelöltként akarta indítani Kincses Elődöt, ettől a lehetőségtől azonban igazságtalan törvényszéki határozattal fosztották meg. Kénytelen volt elhagyni Romániát, mert nyilvánvalóvá vált, hogy a Vatra Romaneasca le akar számolni vele. Azóta nem tudott hazatérni. Kincses Előd a vele készült interjúban kifejtette, hogy minden bizonyítás nélkül Smaranda Enachét és őt megfosztották attól, hogy indulhasson a választáson. Kincses Előd hangsúlyozta: Európa felé nem lehet dorongokkal menetelni. A románok a márciusi eseményekért csak magyarokat és cigányokat tartóztattak le. Nemrégen volt egy újabb tárgyalás, ahol tizennégy magyart és hét cigányt vontak felelősségre. Közben a marosvásárhelyi gyilkosságoknak hat magyar áldozata volt és egyetlen román, aki napokkal később halt bele sérüléseibe. Kincses Elődöt megidézték a Maros megyei ügyészségre, ami azt jelentette, hogy a büntetés legalább öt év lehet, különben nem ez a fórum lett volna illetékes. Kincses Előd arról is értesült, hogy letartóztatási parancs van ellene. Iliescu elnök eltűrte a Vatra Romaneascát, sőt támogatta megerősödését. Súlyos felelősség terheli Iliescut és Petre Roman miniszterelnököt, amiért nem léptek fel a marosvásárhelyi erőszak ellen. Az sem lehet véletlen, hogy a Securitate régi tagjai és a leváltott pártvezetők éppen márc. 20-ig /három hónapig/ kaptak fizetést. Ezek az emberek újra akarták magukat hasznosítani. /Poór Csaba: Kincses Előd: Dorongokkal nem lehet Európa felé menetelni. = Magyar Hírlap, jún. 29./
1990. július 5.
Ion Camarasescu mérnök egy bukaresti intézménynél volt a szeku /Securitate/ megbízottja. A fordulat után a Zsil-völgyébe távozott. A bányászjárás idején Bukarestben ő beszélt a bányászok nevében, követelte a Romania Libera ellenzéki lap megszüntetését. /Expres c. román lap 22. számából átvette: Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./
1990. július 24.
A Romania Mare júl. 22-i számában Corneliu Vadim Tudor rendkívül élesen támadta Tőkés László püspököt. Tudor a magyarságot barbár, civilizálatlan népnek mondta, hozzátéve, jobb lett volna, ha Ázsiából Amerikába mennek és megkímélik Európát ezeréves pusztító jelenlétüktől. Elutasította azt, hogy Tőkés László tevékenysége nyomán kezdődött 1989-ben a változás, ehelyett néhány ezer Magyarországról beszivárgó ügynökről beszélt. Vadim végig minősíthetetlen szavakkal támadta Tőkés Lászlót. Tudor a temesvári, Securitate és pártvezetők elleni perről kifejtette: a károkat okozó vandálokra a világ bármely hadserege lőtt volna. "Mi bajod velünk, papocska? Eridj a tieidhez Budapestre?" írta Vadim. "Távozz, sátán!" Minderre lehetne mondani, hogy nevetséges. Mégsem nevetséges. A fasizmus ugyanis sohasem nevetséges. /Romania Mare: Tőkés a torkunkat szorongatja. = Népszabadság, júl. 24./
1990. augusztus 23.
Silviu Brucan és Nicolae Militaru közös interjúban /Adevarul/ azt állította, hogy hosszú ideje szervezett, a tábornokok és a Securitate egyik egységének bevonásával előkészített összeesküvés döntötte meg Ceausescu hatalmát, nem pedig a népi forradalom. /MTI, Adevarul, aug. 23./
1990. augusztus 24.
Zolcsák István válaszolt Tamás Gáspár Miklós Demokratikus illemszabályok /Magyar Hírlap, aug. 10./ című cikkére. Zolcsák kifejtette, hogy T. G. M. cikke tele van otromba ferdítésekkel és ízléstelen gúnyolódással. Végig szapulta az MDF-et, a kisgazdákat /ezek, mint írta, csendőrökkel és csendőrpofonokkal akarják visszahozni a horthysta időket/, a Magyar Nemzetet, Csurka Istvánt és ezerszer Raffay Ernőt. Zolcsák rosszindulatú megjegyzésnek tartotta, hogy Raffay Trianon titkai című könyvét az aluljárókban árusítják. T. G. M. Zolcsákot zavaros fejű jobboldali agitátornak nevezte, hozzátéve, hogy a hat parlamenti párt és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség közös erőfeszítései elérték, hogy "szélsőséges csoportocskák által Trianon évfordulójára tervezett tüntetés és a temesvári menet kudarcba fulladt." Zolcsák szerint T. G. M. itt elhallgatta a saját, a román kormány, a Securitate és a félreirányított lapok erőfeszítéseit megemlíteni. Zolcsák az őt ért sértéseként zavaros fejű antiszemita provokatőrnek nevezte T. G. M-et. Zolcsák szerint a világon minden becsületes ember revizionista és irredenta. /Zolcsák István, az Erdélyi Világszövetség elnöke: "Tamás Gáspár Miklós antiszemita provokatőr". = Magyar Hírlap, aug. 24./ Ugyanebben a számban válaszolt T. G. M. Fölöttébb sajnálatos, fejtette ki, hogy a válaszadási kötelezettség miatt országos napilapnak nyílt irredenta szöveget kell közreadnia. Zolcsák a legnemesebb szándéktól vezetve "az elmúlt évtizedben rengeteg kárt okozott felelőtlen nyilatkozataival és akcióival az erdélyi magyarság ügyének" /Tamás Gáspár Miklós: Fölöttébb sajnálatos. = Magyar Hírlap, aug. 24./
1990. október 2.
Az Európa Tanács parlamenti Közgyűlése Románia felvételi kérelmével kapcsolatban határozatot fogadott el /951. sz. határozat/. Ebben szerepel, hogy a Közgyűlés aggódik az 1990. márciusában és júniusában tapasztalt szélsőséges erőszakcselekmények, a Securitate más formában fenntartása miatt, továbbá kéri az eseményekkel kapcsolatos jelentések közzétételét, a szólásszabadság, a nemzetiségek egyéni és kollektív jogainak biztosítását, végül bizottság Romániába küldéséről döntött. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 4./
1990. október 6.
Borbély Ernő parlamenti képviselő a vele készült beszélgetésben elmondta, hogy 1978-ban végzett Kolozsváron a filozófia szakon, majd Csíkszeredában tanított. 1982. nov. 23-án tartóztatták le, és 9 hónap vizsgálati fogság után kilenc évre ítélték államellenes összeesküvés és propaganda címen. Ennek való alapja az volt, hogy szerettek volna létrehozni a romániai magyarság érdekvédelmével foglalkozó szervezetet. 1984-ban az amnesztia eltörölte büntetése egyharmadát, így végül 4 év 8 hónapot töltött a bukaresti, majd a nagyenyedi börtönben. Végül a Securitate közölte, szeretnék, ha elhagyná az országot. Borbély 1989 tavaszán távozott az országból. Az 1989-es események után úgy döntött Szőcs Gézával, hogy hazatérnek. Borbély Ernő úgy látja, amíg a magyar kérdés az ország legnagyobb gondja, nem fog gazdaságilag talpraállni. Nem veszik észre, hogy nem a magyarok, hanem a régi szeku és a pártemberek jelentik a legnagyobb gondot. /Lokodi András: Legfontosabbak az emberi viszonyok ? beszélgetés Borbély Ernő parlamenti képviselővel. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./
1990. október 7.
A Keresztény Szó folytatásokban közölte Márton Áron püspöknek a Securitate parancsnokságához intézett, 1968. januárjában kelt levelét. A püspök a levélben bátran kiállt a félelmetes szeku által kihallgatásra berendelt papnövendékek mellett. Sorra visszautasította a Securitate alaptalan vádaskodásait, jelezve, hogy ezek nem tartoznak a titkosrendőrség hatáskörébe. Nagyon fontos ez a dokumentum, mert a diktatúra idején az emberek nem mertek megszólalni, nem merték bírálni a Securitate törvénytelen módszereit. /Dokumentum, = Keresztény Szó (Kolozsvár), szept. 23., szept. 30., okt. 7./
1990. október 24.
Harminc amerikai szenátor leveket írt Iliescu elnöknek, sürgető és megoldandó problémáknak nevezve, hogy a titkosrendőrség még mindig aktív, a Securitate több tagját alkalmazzák, számos letartóztatott tisztjüket szabadon engedték, folytatódik a sajtó cenzúrázása, a magyar kisebbséget még mindig üldözik, a sajtóban magyarellenes uszító cikkeket engednek meg, rágalmazzák - többek között - Tőkés Lászlót, nem engedélyezték az 1959-ben megszüntetett Bolyai Egyetem újramegnyitását, az 521. számú rendelkezés korlátozza a kisebbségi oktatást, júniusban a kormány által ösztönzött bányászok megtámadtak és letartóztattak több mint 150 tüntetőt. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./
1990. november 8.
Temesváron nov. 8-án a Temesvár Társaság tartott nagygyűlést. Ismertették eddigi tevékenységüket. A kormánynak továbbított követeléseik /17 pontos beadványuk/ között szerepelt a demokratizálás meggyorsítása, az 1989. decemberi események vétkeseinek felelősségre vonása, a Securitate besúgói névjegyzékének nyilvánosságra hozása, a földtörvény megszavazása és a kormány lemondása. /Ferencz Károly: A kormány lemondását követelték. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./
1990. november 24.
Az amerikai Kongresszus Emberjogi Bizottságának tagja, Tom Lantos szenátor Romániába látogatott és részt vett Kolozsváron a Hungarian Human Rights Foundation /HHRF/ - Magyar Emberi Jogi Alapítvány bemutatkozásán a Magyar Színházban. Szőcs Géza szenátor, az RMDSZ főtitkára üdvözölte a vendégeket. A HHRF elnöke, Hámos László beszélt munkájukról: 1976-1987 között 24 alkalommal fordultak az amerikai Kongresszushoz emberi jogi kérdésekben. Többek között 1982-ben angolul kinyomtatták a Szőcs Géza és társai szerkesztette Ellenpontok című szamizdatot. Alapítványuk célja a kisebbségellenes diszkrimináció megszüntetése, a kisebbségi emberi jogoknak, kulturális autonómiának biztosítása és a nemzetközi közvélemény megbízható információkkal való ellátása. A találkozón meghirdették a Bolyai Egyetem céljait szolgáló nemzetközi gyűjtés megindítását. A HHRF kitüntetést nyújtott át a romániai magyarság önvédelmi küzdelmében szerzett érdemeiért Szőcs Gézának, az RMDSZ főtitkárának, Borbély Ernő parlamenti képviselőnek, Buzás Lászlónak, a Romániai Magyar Kisgazdapárt elnökének és Páll Béla nyugdíjas tanárnak. Szervezési hiba vagy félreértés miatt Kelemen Attila állatorvos nem kapott kitüntetést, pedig néhány napja még rajta volt a listán. Kelemen Attilát is üldözte a Securitate, ezért el kellett hagynia az országot. Romániába ment, de az 1989-es változások után hazatért Erdélybe. /Román János: A Magyar Emberi Jogok Alapítvány ? Erdélyért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 28./
1991. február 18.
Tőkés László püspök Temesváron, nemzetközi sajtókonferencián kitért arra, hogy szabadon engedték a Temes megyei Securitate parancsnokhelyettesét, aki a "Tőkés-ügyet" kézben tartotta. Úgy zárult le a pere, hogy Tőkés Lászlót meg sem idézték tanúként. Ennek a tisztnek a levelét a nyilvánosság előtt, a parlamentben olvasta fel egy román szenátor. A levél szerint Tőkésék hazaárulók és az igazi hősök szekusok, akik börtönben ülnek. A szenátor fellépése hatalmas tapsvihart váltott ki a szenátusban. Ugyanakkor a zetelaki magyar elítéltek, akik két rendőrnek 1989-es haláláért találtak vétkesnek, összesen 159 év börtönt kaptak. Ezzel szemben azok, akik Temesváron százak haláláért voltak vétkesek, együttesen kaptak ugyanennyit. /Tőkés László véleménye a szekusperről. = Népszabadság, dec. 18./
1991. március 5.
A svájci száműzetésben élő Dimitru Mazilut, a Nemzeti Megmentési Front volt alelnökét két ismeretlen férfi támadta meg genfi otthonában. Mazilut kés és borotva ejtette súlyos sebekkel szállították kórházba. A Tribune de Geneve lapnak adott nyilatkozatában elmondta, hogy a támadás a Securitate stílusára emlékeztetett. "Két elegánsan öltözött, álarcos férfi támadt rám...Megfenyegettek, hogy megölnek, ha beszélni merek." /La "Securitate" roumaine frappe en plein Genéve. Dimitru Mazilu agressé. = La Tribune de Genéve, 1991. márc. 6./ Másnap, márc. 6-án sajtóértekezletén a történtekről kérdezték Nastase külügyminisztert, aki azt felelte, hogy minderről semmit sem tud. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./
1991. március 20.
A román ellenzéki pártokat tömörítő Konvenció /Demokrácia Megmentéséért Országos Konvenció/ a nemzethez intézett üzenetében bírálja azt, hogy megsértették az alapvető emberi jogokat, főleg a marosvásárhelyi márc. 19-20-i és a bukaresti jún. 13-15-i események idején, gyakorolják a cenzúrát, manipulálják a rádió és a televízió adásait, megnyirbálják a nemzeti kisebbségek számára biztosított adásidőt, ki akarják erőszakolni az elnöki köztársaságot, ismét elővették a Securitate módszereit az ellenzék lejáratására, a szélsőséges kiadványok erőszakra és sovinizmusra uszítanak, megmaradt az állami tulajdon. A Konvenció sürgeti a privatizálást, a rendőrség és csendőrség demokratizálását, a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ parlamenti ellenőrzés alá rendelését, a lehallgatások betiltását. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 22./
1991. május 10.
Négyévi börtönbüntetésre ítélték Iulian Vladot, a Securitate volt vezetőjét, hét másik vádlott 3-5 évet kapott, kettőt felmentettek, egy fő pedig felfüggesztett börtönbüntetést kapott. /MTI/
1991. május 20.
Nicolae Ratiu, a Szabad Románok Világszövetsége angliai tagozatának elnöke megvonta a választások egy éves évfordulójának mérlegét. A Nemzeti Megmentési Front /NMF/ jó része kommunistákból áll, ezért egyetlen volt szekust /Securitate/ sem vádoltak az elkövetett törvénytelenségekért. /Nicolae Ratiu: The unchanging face of Romania. = The Guardian, máj. 20./
1991. május 20.
P. M. Bacanu, a Romania Libera szerkesztője sajtóértekezleten számolt be a nagymennyiségű, földbetemetett Securitate-ügyirat sorsáról. 1990. június 22-én harminc tonnányi iratot szállított az SRI Berevoiesti falu határába, ahol agyaggal földelték el az iratokat. Bemutatott néhány megtalált ügyiratot, köztük több magyar nemzetiségű személlyel kapcsolatos anyagot. Az utóbbiról a Valóság hetilap közölt több folytatásban ismertetőt. Szerepel többek között Tőkés László, Cseke Éva (Cs. Gyimesi Éva), Domokos Géza, Király Károly, Pusztai János, Tőrös Gábor, Jakab Gábor katolikus pap, Zsuffa Kálmán /akit többször gumibottal vertek/, Kuthy Lajos brassói tanár, aki aláírásokat gyűjtött több magyar osztály létesítéséért, ezért a Securitate emberei 1976-ban őrizetbe vették, bántalmazták, ezt követően agyonlőve találták meg Brassó mellett, az erdőben, Szikszay Jenő brassói tanár, akit 1977-ben tiltakozott a magyar iskolák megszüntetése ellen. Letartóztatták és kegyetlenül ütlegelték, egyik kihallgatása után öngyilkos lett. - Az iratokból az is kiderül, hogy a politikai foglyoknak tilos volt magyarul beszélni. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 23. , Valóság (Bukarest), 21, 22 23. sz./
1991. május 21.
Az RMDSZ törvényhozói máj. 21-én tiltakozásul kivonultak mind a képviselőház, mind szenátus üléséről a tárgyalt törvénytervezetek kisebbségellenes jellege miatt. A szeparatizmusról szóló vitánál Vasile Mois szenátusi alelnök ülésvezetőként vétett az elnök funkció ellen, amikor gúnyosan sorolta, mit akar a magyar kisebbség a szeparatizmussal: enklávét, külön vonatokat, szeparált villamosokat? Verestóy szenátor megpróbált e szerencsétlenül megfogalmazott törvénytervezeten javítani, végül azonban be kellett jelentenie: erre a törvényre szükség van, azonban már a kezdő cikkely a politikai stabilitást a nemzetbiztonság feltételei közé sorolja. A 2. cikkely szerint minden állampolgár kötelessége támogatni a nemzetbiztonsági szolgálatot. A szeparatizmus az a bélyeg, amelyet mindig rá lehet sütni a magyarság önállósulási kísérleteire. Mivel az RMDSZ semmilyen érvelése nem használt, azért az RMDSZ-frakció tiltakozásul kivonult a szenátus üléséről. /Béres Katalin: Miért vonult ki a szenátusból az RMDSZ-frakció? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 23./ A képviselőházi ülésen Bárányi Ferenc terjesztette elő a háborús veteránok és hadirokkantak segélyezésének jogszabályát, beleértve: vizsgálják meg, miként lehetne a román katonákkal együtt harcoló hajdani magyar katonákat is segélyezni. Erre elítélő nyilatkozatok özöne volt a válasz. Petre Turlea, Mircea Cretu, Dan Capatina hevesen tiltakoztak, bűnösnek nevezte a magyar katonákat. Az RMDSZ nevében Borbély László tiltakozott a magyarság kollektív bűnösségének hangoztatása ellen, hozzátéve: ha ilyen hangnemben folyik a vita, az RMDSZ kivonul az ülésről. Ekkor hangzott el két-három Front-képviselő szájából, hogy "menjetek ki az országból is." A hangnem durva volt, Baciu Severin leteremtette Domokos Gézát, s feltette a kérdést, miként lehet az, hogy a román parlamentben ül. Ekkor Borbély Ernő dühösen kiáltotta: "Szégyellje magát a parlament!" Ezután az RMDSZ képviselői elhagyták az üléstermet. Egyórás szünetet tartottak. Dan Martian képviselőházi elnök elítélte a közbekiáltókat, ugyanakkor Borbély Ernőt is a képviselőház megsértéséért. A magyar képviselők visszatértek, majd a törvényjavaslatot megszavazták, egy kivétellel, András Imre voksolt ellene. A másik, a nemzetbiztonságról szóló törvényjavaslat újból feltüzelte a kedélyeket. Dorin Staicu képviselő feltette a kérdést Virgil Magureanunak, a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ igazgatójának, mi történt Berevoiestinél, ahol a Securitate iratait megtalálták. Magureanu szerint munkatársainak régi szekusdossziékat kellett volna elégetniük, de ezt inkább elásták. /Román Győző: Magyarok kimenetele ? Magureanu bejövetele. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 23./
1991. május 24.
Az RMDSZ II. kongresszusát Marosvásárhelyen tartotta 271 szavazati joggal rendelkező küldött és 130 vendég /köztük bukaresti nagykövetségek képviselői/ jelenlétében. Sütő András megnyitója után elhangzott Domokos Géza elnöki bevezetője. Tőkés László püspök javasolta a románság képviselőivel való tárgyalást a romániai magyarság kérdéseinek átfogó rendezésére, sürgette a helyhatósági választások kiírását. Szőcs Géza főtitkár a romániai magyarság társnemzeti státuszának elismertetését javasolta, egyidejűleg nemzetiségi törvénycsomagot terjesztett a kongresszus elé. Végül Domokos Gézát választották meg az RMDSZ elnökének, Szőcs Gézát és Kolumbán Gábort alelnöknek, Tőkés Lászlót pedig tiszteletbeli elnöknek. Az elnökségi tagok: Borbély Imre, Csapó József, Béres András, Patrubány Miklós, Toró T. Tibor, Beder Tibor, Takács Csaba, Tokay György. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 25-26, 28, 29./ 1989 decembere végén kimondták a Securitate feloszlatását azzal, hogy még három hónapig kapják fizetésüket. A megszabott határidő előtt három nappal kitörtek a marosvásárhelyi etnikumközi összecsapások, melynek előidézésében döntő szerepet játszottak a Securitate és a volt nomenklatúra tagjai, olvasható a kongresszus résztvevői felhívásában, melyet a román társadalomhoz intéztek. Közvetlenül a tragikus események után megalakult a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/, amely szinte teljesen átvette a volt Securitate tagjait. Az utóbbi hetekben, amikor a nemzetbiztonsági törvény került parlament elé, újabb magyarellenes hecckampány indult. A történelemkönyvek egyoldalúak, elhallgatják a századokon átívelő együttműködés mozzanatait. A kongresszus résztvevői kérik a románokat, lépjenek fel az ultranacionalista megnyilvánulások ellen. /Felhívás az egész román társadalomhoz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./ A kongresszus határozatai között szerepel Securitate-dossziék megvizsgálása és kiterjesztése a romániai magyarság tisztségviselőire, az országos román-magyar találkozó kezdeményezése, annak hangsúlyozása, hogy létkérdés az anyanyelvi oktatás biztosítása, a Bolyai Tudományegyetem újraindítása, önálló kutatóintézetek létrehozása, a helyhatósági választások sürgetése, a magyar szórványok helyzetének feltérképezése és igényeinek kielégítése, kapcsolattartás a többi nemzeti és etnikai kisebbség képviselőivel, tiltakozás a televízió nemzetiségi és ellenzéki műsorainak korlátozása ellen, a világ tudomására hozzák az 1989. decemberi oroszhegyi, és az 1990. márciusi marosvásárhelyi események kapcsán hozott törvénytelen ítéleteket, és a folyamatban levő törvénytelen pereket. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./
1991. május 31.
A Securitate, a régi-új román titkosszolgálat változatlanul merényleteket követ el emigránsok ellen, nyilatkozott Dorin Tudoran emigráns író a Washington Times máj. 31-i számában, őt is megfenyegették, Ion Culianu chicagói egyetemi tanárt a múlt héten ismeretlenek agyonlőtték, miután fenyegető telefonokat kapott. - Mihai Pacepa elmondta a lapnak, hogy a legtöbb újonnan kinevezett román nagykövet a titkosszolgálat embere. /MTI/
1991. június 14.
Romániában még mindig megsértik az emberi jogokat, olvasható a bécsi székhelyű Helsinki Emberi Jogi Szövetség jelentésében. A rendőrök és katonák bántalmazzák az őrizetbe vett kormányellenes tüntetőket, a kormány nem vizsgálja ki az egykori Securitate jogsértéseit, és nem tisztázza annak utóda, a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ státusát, a rendőrség nem nyújt védelmet a cigányoknak és más kisebbségeknek az erőszak ellen. Csökkentették az ellenzék és a kisebbségek televíziós programjait. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./
