Nem lehet vállalkozásként kezelni a magyar nyelvű könyvek megjelentetését Erdélyben – vallja Káli Király István, a Romániai Magyar Könyves Céh elnöke, a Mentor Kiadó igazgatója. Szerinte az erdélyi szerzők munkáinak kiadása közszolgálat. Létezett 1989 előtt is erdélyi magyar könyvkiadás, de az nem tudta betölteni a szerepét, hiszen egész sor ága a tudománynak, ismeretterjesztésnek tabutéma maradt. Óriási adósság halmozódott fel a magyarság létének, szellemiségének ismertetése szempontjából. Létezik ugyanakkor egy nagyon aktív szerzőgárda Erdélyben, és az itthoni könyvkiadásnak kötelessége felvállalni azoknak a munkáknak a kiadását, amelyeknek a megírására emberek évtizedeket áldoztak. 2005-ig a magyar állami költségvetés is segítette a határon túli magyar könyvkiadást. Ez megszűnt egy ideig, de idén a Szülőföld Alapon keresztül újra juttatnak az erdélyi magyar könyvkiadásnak. Az igazi nagy támogatást a Communitas Alapítvány biztosítja – igen tisztességes összeggel. Ahhoz, hogy a támogatások elérjék a céljukat, a pénz megszerzése idején megjelölt valamennyi példányt el kellene adni. Ez nem lehetséges, ezért folyamatos deficit alakul ki a kiadók háza táján, amelyet folyamatosan görgetnek maguk előtt. Támogatást kapnak időnként egyes művekre a Nemzeti Kulturális Alaptól, a Szépirodalmi Kollégiumtól és az Ismeretterjesztés és Környezetkultúra Kollégiumtól. Minden lehetséges csatornát kihasználnak a reklámozásra. A magyarországi piac még mindig előítéleteket táplál az erdélyi könyvekkel szemben. Az erdélyiek nem tudják a magyarországi kiadványokkal felvenni a versenyt. Gyakorlatilag erdélyi kiadó erdélyi szerzőt ad ki, és ezek a könyvek csak a hazai piacon fogynak. Marosvásárhelyen irodalmi esteket szerveznek. Volt, hogy megtelt a terem, de idén összesen 76 ember volt kíváncsi öt magyarországi íróra. Úgy tűnik, a magyar szakos tanárokat sem érdekli, melyek az új irányzatok a magyar irodalomban. /Ketesdy Bea: Könyvet egy emberért is. = Krónika (Kolozsvár), dec. 19./
