Első esztendejét zárja a Diaszpóra Alapítvány, ismertette munkájukat Vetési László lelkész. Céljuk: a szórványmunka szervezése, végzése, segélyszolgálat, ifjúságmentés, tudományos- és statisztikai felmérések, gyermek, ifjúsági és evangelizációs táborozások. Terveik között szerepel az összes magyar templom, műemlék felmérése, a szórványközösségek felmérése. Árpádkori templomok állnak üresen. A legsürgetőbb feladat a négy lélekkel maradt magyarigeni templom megmentése. Segítség a Román Televízió magyar adásában elindított Juhaimnak maradékát összegyűjtöm című szórványsorozat. A szórványalapítványok 1993-ban Csíksomlyóban együttműködési tanácsot hoztak létre, hogy összehangolják tevékenységüket. A Julianus Alapítvány Székelyföld szellemi erőit mozgósítja, a Szórvány Alapítvány /Temesvár/ elméleti kutatást végez, a Beszterce Művelődési Alapítvány a régió iskolai és egyéb segélynyújtását vállalta, a Domokos Pál Péter Alapítvány a csángókérdéssel foglalkozik. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 15./
1996. december 16.
Dec. 16-án a hivatalos ünnepségekkel párhuzamosan Temesváron Kisebbségi érdekvédelem - kormányból és/vagy ellenzékből címmel tudományos tanácskozás folyt a református egyházközség Újvárossy Ernő-termében a helyi RMDSZ és a temesvári Szórvány Alapítvány szervezésében. Borbély Imre politológus a dél-tiroli autonómiáról beszélt és az RMDSZ kormánykoalíción kívülmaradásának előnyeit ecsetelte. Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a katalán példát ajánlotta a hallgatóság figyelmébe, annak alátámasztására, hogy az RMDSZ-nek nem kellett volna belépnie a kormánykoalícióba. A katalánok nem léptek be az általuk támogatott parlamenti szövetségbe, előnyös alkuhelyzetet teremtve maguknak. Bodó Barna szerint az RMDSZ mint érdekvédelmi szövetség nem lehet kormányzati tényező. Bárdi Nándor szegedi egyetemi tanár megjegyzést fűzött az elhangzottakhoz. Pataki Zoltán szükségesnek tartotta ezt szó szerint közölni, mondván: kormányon kívüli, független kutató. A belső népszavazásról: Erdélyben nincs olyan apparátus, amely ezt meg tudná oldani. Ellenben van példa, a szlovákiai, ahol összehívják a magyar önkormányzati képviselőket, ez legitim testület. Bárdi kimondja saját kérdésfeltevését és válaszát: "Mi a nemzeti sorskérdés? Az út, a villany, a csatorna, az iskolai végzettség, vagy pusztán az etnicitás megélése." A kataszter kérdése. Ma Erdélyben az RMDSZ még egy olyan listát sem tud letenni az asztalra, hogy melyik magyar településen milyen magyar iskola van és nincs egy olyan szakértői központ, amely ezeket a listákat elkészítené. "Ez az erdélyi értelmiség egyik legnagyobb hibája." Bárdi magyarországi diákok segítségével tárja föl azt, hogy például Iasiban, az egyetemen milyen szakon hány magyar tanul. Mérsékeltek és radikálisok: egyik oldalon vannak azok, akik tudják, hogyan lehet valamit elintézni egy minisztériumban Bukarestben és Budapesten, a másikon a humán értelmiségiek. - Hatalmon belül vagy kívül. Felvidéken az Együttélés azt mondja, hogy a magyarság érdekeit kell képviselni, a Magyar Polgári Párt viszont azt mondja: az a lényeg, hogy bent vagyunk a pozícióban. - A döntő: a magyar kormány viszonyulása az alapszerződéshez. - Az RMDSZ rádöbbent: cserbenhagyták és szövetséges nélkül nem tud politizálni. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 20./
1997. február 28.
Nagyszalontán márc. 1-jén tudományos tanácskozás folyt a szórványról. A kezdeményező a temesvári Szórvány Alapítvány, Bodó Barna elnökkel az élén, ehhez csatlakozott a nagyszalontai polgármesteri hivatal, anyagiakkal pedig a budapesti Bocskai Szövetség segítette a tanácskozást. Bakk Miklós /Lugos/ szerint két út áll a szórványban élők előtt: integrálódik a többségi népbe vagy hű marad nyelvéhez, hagyományaihoz. A magyar értelmiség, a lelkész, a pedagógusok felelősségét hangsúlyozta. Tódor Albert, Nagyszalonta polgármestere megállapította, hogy nem működik a beolvadást visszaverő, önmegtartó folyamat. Többek között Bodó Barna is felszólalt, az utóbbi évtizedben a Bánságba bevándorló mintegy 8800 székely helyzetét elemezte. Kezdetben megőrizték önazonosságukat, az 1989-es fordulat után viszont elhanyagolták ezt. A szórványban élők körében a magyar iskolákban tanulók aránya elkeserítően alacsony. Az elemi iskolákat tekintve Temes megyében a magyar iskolások 75 %-a jár román iskolába, Hunyad megyében ez az arány 69,4 %, Szeben megyében 46,8 %, Arad megyében pedig 42,2 %. /Dánielisz Endre. Tudományos tanácskozás a szórványokról. = Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 4./
1999. január 19.
A temesvári Szórvány Alapítvány 1998 szeptemberében Régió és civil szféra címmel szimpóziumot szervezett, novemberben bemutatták két kiadványát, decemberben pedig "...magunknak mondjuk?" címmel vitafórumot szervezett. - A regionalizmus helyzetbe hozza a kisebbséget, fejtette ki véleményét Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke. Közvetítő szerep jut a kisebbségnek. A helyi identitás és regionalizmus - angolul Local Identity and Regionalism című kötetet a Szórvány Alapítvány adta ki. Pályázatot nyertek az Európa Tanácsnál, tájékoztatott Bodó Barna. A program három részből állt. Az első három országra kiterjedő szociológiai kutatás volt, a temesvári Albert Ferenc szociológiaprofesszor irányította egy magyarországi professzorral közösen. Többek között azt vizsgálták, hogy a többségiek mennyire fogadják el a kisebbségi felvetéseket: kisebbségi jogok stb. 1997 elején tartottak tanácskozást Nagyszalontán, erre a nyugati magyarság képviselőit is meghívták. Ennek anyagát gyűjtötték kötetbe Nagyvárosi szórványok címmel. /Gazda Árpád: A szórvány tartalékai. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 19./
2000. március 4.
Kié a temesvári Magyar Színház? címmel szervezett vitafórumot a temesvári Szórvány Alapítvány és a helyi közszolgálati rádió magyar adása. A jól értesültek tudták: ezt a vitafórumot a helyi magyar sajtóban lefolytatott RMDSZ kontra Magyar Színház vita apropójára szervezték meg. A moderátor, dr. Sándor István leszögezte: a találkozó célja a színház gondjainak számbavétele és a megoldáskeresés. Szerinte a temesvári magyar társulatnál gond az állandó rendező hiánya, a közönség egyre inkább elmaradozik, keveset játszanak a magyar drámairodalom gyöngyszemeiből. Demeter András színházigazgató szerint viszont a színház része a román kultúrának is. A színház előadásai a román nyelvet értő közönséghez is szólnak, a fülhallgatós fordítás segítségével, tehát híd szerepét tölti be a magyar és a román kultúra között. A direktor elutasította, hogy egy kívülről ráerőszakolt testület beleszóljon a színház szakmai kérdéseibe. Balázsy Anna tanárnő és Albert Ferenc professzor kifogásolták: a repertoárból szinte teljesen hiányoznak a magyar színdarabok. Az RMDSZ-t és a színházat finanszírozó Megyei Tanácsot képviselő Bodó Barna elmondta: a tanácsi határozat tökéletesíthető. Végül szó esett a helyi RMDSZ és a színház rossz viszonyáról. Toró Tibor megyei RMDSZ-elnök kijelentette, szeretné, ha partnerség alakulna ki a két magyar intézmény között. /Kié a temesvári Magyar Színház? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), március 4-5./
2000. augusztus 14.
Megjelent a Romániai Magyar Évkönyv 2000 /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár/. Szerkesztette: Bodó Barna. ″Évkönyvet indítunk útjára. Ilyenként az elsőt. 1989 történelmi fordulója óta kísérlet még nem történt a romániai magyarság helyzetének általános felmérésére és bemutatására. A hangsúly az általánosságon, a teljes körűségre való törekvésen van″ - olvasható az előszóban. Az öt fejezetre osztott évkönyv (I. A demokrácia útján; II. Adatok és folyamatok; III. Magyar nyelvű oktatás és művelődés; IV. Tanulmányok; V. Kronológia, dokumentumok.) rendhagyónak mondható. A temesvári Szórvány Alapítvány által kigondolt munka tényeket, adatokat, elemzéseket közöl. Hasonló útkereső munkák a múltban is megjelentek. Bodó Barna előszavában megemlíti Sulyok István és Fritz László 1930-as, Győri Illés István 1936-os évkönyvét, illetve a Kacsó Sándor által 1937-ben szerkesztett Erdélyi Magyar Évkönyvet. Mindezek a kísérletek tiszavirágéletűnek bizonyultak. A mostani évkönyv szerkesztőinek eltökélt szándéka, hogy a megkezdett munka, a 2000-es évkönyv, elindítója legyen egy olyan hagyománynak, amely szükségszerű és egyúttal hézagpótló a romániai magyar évkönyvek kiadásában. - Az évkönyv szerzői: Bodó Barna, Szilágyi Zsolt, Bakk Miklós, Egyed Péter, Veres Valér, Ráduly Róbert, Farkasné Imreh Mária, Somai József, Kötő József, Murvai László, Szatmári Bajkó Ildikó, Dáné Tibor Kálmán, Dávid Gyula, Gál Mária, Csép Sándor, Hadházy Zsuzsa, Matekovits Mihály, Szász Jenő, Sorbán Angella, Tonk Sándor, Vetési László, Toró T. Tibor, Csűry István. A Kronológia, dokumentumok fejezetet K. Bodor András, Papp Gy. Attila, Udvardy Frigyes, Benedek Ildikó és Bodó Barna válogatták. /Nánó Csaba: Rendhagyó évkönyv. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 14./ Aug. 18-án Kolozsváron, a Gaudeamus könyvesboltban bemutatták a Romániai Magyar Évkönyv - 2000 című kiadványt. Benkő Samu EME-elnök az új könyv huszonnyolc szerzőjének véleményére utalva kijelentette: nem biztos, hogy az a maga teljességében tükrözi a mai magyarság helyzetét, de ismerteti a kisebbségi ember egyetlen menekülési lehetőségét: engedelmeskedni a cselekvési kényszernek. Bodó Barna, a temesvári Szórvány Alapítvány által kezdeményezett kiadvány szerkesztője, arra hívta fel a figyelmet, hogy ezt az összefoglaló adatokat tartalmazó műfajt a román kultúrában még nem fedezték fel, de a következő években ott is bizonyára nagy jövő előtt áll. Dávid Gyula, a Polis Könyvkiadó igazgatója arról beszélt, hogy az erdélyi magyarság az utóbbi tíz év alatt vágyait összetévesztette a valósággal. Sőt, sokan közülünk ma is így látják helyzetünket. Pedig ismernünk kell a jelen realitásait, szembe kell néznünk azokkal. Ez a kiadvány ilyen célból készült és ezeknek a helyzettanulmányoknak, nem publicisztikai jellegű adatismertetőknek a következő évkönyvekben is lesz folytatásuk. /Szembenézni önmagunkkal, évkönyvből. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./ Nagyváradon aug. 22-én mutatja be Bodó Barna politológus a Romániai magyar évkönyv 2000 című kötetet. Az Évkönyv öt részből áll. Az elsőben - melynek címe A demokrácia útján - Bodó Barna, Szilágyi Zsolt, Bakk Miklós és Egyed Péter értekezik a jelenlegi politikai helyzetről, a hazai politikai rendszer törésvonalairól, az RMDSZ első tíz évéről, illetve a magyar nemzet mai körvonalairól. A második rész - Adatok és folyamatok - a hazai magyarság demográfiáját és belső vándorlását taglalja, illetve gazdasági és civil kérdésköröket. A Magyar nyelvű oktatás és művelődés című harmadik rész megnevezése önmagáért beszél. A negyedik részben általánosabb, illetve szűken tematikus tanulmányok sorjáznak, majd a kötet végén szerepel egy másik nagyon hasznos gyűjtemény, az elmúlt év kisebbségpolitikai szempontból fontos eseményeinek kronológiája, 1999 közéleti krónikája, az RMDSZ-dokumentumok tára, illetve az Európai Unió országjelentése Romániáról. /Romániai magyar politikai évkönyv bemutatója a Lorántffy Központban. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 22./
2001. február 17.
Számtalanszor elhangzik fórumokon, tanácskozásokon, hogy a romániai magyarság nem ismeri saját erejét, forrásait, lehetőségeit, önnön kiterjedését a tíz esztendős változások közepette sem. Nem tudjuk teljességében átfogni a rendelkezésünkre álló, általunk létrehozott intézményeket, alapítványokat, médiákat, az egyetemek és iskolák teljes hálózatát, részlegeket, csoportokat, köröket, írta Sebestyén Mihály. Azonban napvilágot látott egy könyv, gyűjtemény, kísérlet, felmérés, amely a Romániai Magyar Évkönyv 2000 címet viseli (szerkesztette Bodó Barna, megjelent a Szórvány Alapítvány gondozásában). Gazdaság, könyvkiadás, iskolarendszer, sajtó, egyetem, a politikai szervezettség és múltja, demográfia és migráció, önképünk, a nemzet(iség) képe, alapítványok és művelődés, Cserehát, Bolyai-egyetem, szórvány, dokumentumok, kronológia, törésvonalak és gipszágyak, szóródás és városba tömörülés, hagyomány és vállalkozó újítás - ezek a könyv alaptémái. "Kövek, téglák, gerendák" a jövendő romániai magyarságtudományhoz és nemzetiségtörténelemhez. Sőt, ezek a jelentések, tanulmányok, információk egy országtörténet részeivé válhatnak, olyan história alkatrészeivé, amelyből végre nem maradunk ki, állapította meg a recenzens. "Évtizedkönyv. Közérzetkönyv. Vagy inkább önérzetkönyv." Ez az évkönyv jelzi, hogy vannak fellapozható, visszakereshető adattárak. /Sebestyén Mihály: Annalesek ha jőnek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./
2001. április 7.
Elekes Botond, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Főosztálya vezetője összegezte a magyarországi könyvtámogatások szerepét, rendszerét, ezzel reagált a Krónikában korábban megjelent cikkekre. Az előzményekről adott számot Dávid Gyula tanulmányában /A romániai magyar könyvkiadás egy új évezred határán, in: Romániai magyar évkönyv 2000., Szórvány Alapítvány, Temesvár, Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2000/. 1989-ben 7 kiadónál jelentek meg magyar nyelvű címek, 1992-1993 fordulóján már 63 olyan állami vagy magánkiadót tartottak számon, amelyek könyvet adtak ki magyar nyelven. A romániai/erdélyi magyar könyvkiadás szempontjából leglényegesebb újdonság a magyar állami támogatás megjelenése volt. E feladatok felelőse 1990-1998 között a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, 1998 után pedig az újonnan alakult Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. 1992-2000 között a magyarországi költségvetési források mai értéken számolva több mint kétmilliárd forinttal segítették a szomszédos országok magyar könyvkiadásának újjáalakulását. Ennek az összegnek kb. 45-50 százaléka mindig Erdélynek jutott. E forrásból Romániában 1997-ben 32 kiadó 136 könyvcímét, 1998-ban 33 kiadó 124 könyvcímét, 1999-ben 27 kiadó 108 könyvcímét és 2000-ben 34 kiadó 119 magyar nyelven megjelenő kiadványát támogatták. A támogatások elosztása nyilvános, és mindenki számára hozzáférhető pályázati rendszerben történik. Az alkuratóriumok javaslatait minden évben egy szakmai testület zsűrizi Budapesten. A szakmaiság nagyfokú biztosítása végett e testületben jelen van a Magyar Írószövetség elnöke, dr. Pomogáts Béla, Cholnoky Győző kisebbségkutató szociológus, dr. Ilia Mihály szegedi irodalomtörténész professzor, Borbándi Gyula író és természetesen a kultusztárca szakmai apparátusa. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a határon túli könyvkiadók számára megnyitotta a sikeres pályázás lehetőségét, olyan költségvetési forrásokból, melyeket addig nem vehettek igénybe. Így kaphatott támogatást jó néhány erdélyi könyvkiadó arra, hogy magyar és nem magyar szerzők műveit németre vagy angolra fordíttathassa, és megjelentethesse, hogy ezekkel a kiadványokkal jelen lehessen az 1999. évi Frankfurti Nemzetközi Könyvvásáron, ahol Magyarország díszvendég volt. 1999-ben a tárca millenniumi könyvkiadási pályázatán a határon túli könyvkiadók 20,5 millió Ft (ebből az erdélyiek 15 millió Ft) támogatást nyertek. A tárca megalakulása óta lehetővé tette, hogy a határon túli könyvkiadók és alkotók részt vehessenek a Nemzeti Kulturális Alapprogram Irodalmi és Könyv Szakmai Kollégiumának meghirdetett pályázatain. Ebből a forrásból a 2000. évben a romániai könyvkiadók és alkotók közel 11 millió Ft támogatásban részesültek. A Krónika hasábjain a támogatás módját vitató Láng Zsolt 360 ezer Ft alkotói támogatásban részesült ebből a forrásból. A minisztérium a minőségi könyvkiadás érdekében az elmúlt két évben összesen 50 alkotói ösztöndíjat (ebből 20-at erdélyieknek) biztosított határon túli történészeknek, néprajzkutatóknak, vallástörténészeknek, szépíróknak stb. Az ösztöndíjanként 250 ezer Ft évi támogatás az alkotói munka külső feltételeinek javítását célozta meg. 2001-ben az adható ösztöndíjak számát 25-ről 40-re emelték. - A határon túli könyvkiadás magyarországi költségvetési forrásokból történő támogatási rendszere az elkövetkezendő időszakban is nélkülözhetetlen marad. E támogatás eredményeként teremtődött meg az erdélyi magyar könyvkiadók ma már differenciálódott rendszere, közössége. E támogatások nélkül ma nem beszélhetnénk a Mentor, a Polis, a Pro-Print vagy a Pallas-Akadémia kiadókról. - Kovács András Ferenc Csipkébűl tekert gúzs című könyvének kiadását a minisztérium 1999-ben 158 E Ft-tal támogatta. Furcsa, hogy Káli Király István, a könyvet megjelentető Mentor Kiadó igazgatója ezt az információt a Krónika olvasóival nem közölte. /Elekes Botond, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma főosztályvezetője: A számok önmagukért beszélnek. Gondolatok a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma határon túli magyar könyvkiadás támogatásának stratégiájáról. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 7./
2001. április 18.
Ápr. 21-én, Kolozsváron a Bethlen Kata Diakóniai Központban az Iskola Alapítvány megalakulásának öt éves évfordulójára emlékeznek, amelyen a köszöntő beszédeket Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, illetve az alapítvány elnöke tartják. Az Iskola Alapítvány öt esztendei tevékenységét annak ügyvezetője, Somai József ismerteti. Ugyanakkor sor kerül a szórványoktatásról szóló szakmai tanácskozásra, amelynek nyitó előadását (Szórvány, egyház, misszió) Vetési László, a Szórvány Alapítvány elnöke tartja. Az Iskola Alapítvány szórványprogramjairól Somai József értekezik, Bodó Barna pedig Iskolabuszok, ingázás címmel tart előadást. Szórványprojekteket ismertetnek Böjte Csaba (Déva), Vízi Imre (Kolozsvár), Farkas Miklós (Segesvár), Szatmári Ildikó (Nagyenyed), Lakatos András (Kalotaszentkirály), Orbán Mária (Déva), Kun Árpád (Bács), Pillich László (Kolozsvár), Bauer Madarász Ilona (Óradna), Jakab Elek (Medgyes), Vicsai János (Szamosardó), Jakab Mihály (Beszterce), Pakó Benedek (Szászrégen), Hegyeli Attila (Klézse), Kassai Géza (Petrozsény), Juhász Péter (Szecsele), Szegedi László (Kőhalom), Németh Ildikó (Válaszút), Kovács Izabella (Mezőbánd). A projektek megvalósíthatásának lehetőségeiről értekeznek: Ríz Ádám (Szórvány-támogatási rendszerek), Lászlófy Pál (A RMPSZ szórványprogramja), Halzl József és Veress László (Az Illyés Közalapítvány szórványprogramja), Berényi Dénes, Csete Örs (Az Apáczai Közalapítvány szórványprogramja), Nagy F. István (Az RMDSZ szórványprogramja). /Öt éves az Iskola Alapítvány. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./
2001. április 23.
Az Iskola Alapítvány létrehozásának ötödik évfordulója alkalmából nagyszabású szórványoktatási tanácskozást szerveztek ápr. 21-én Kolozsváron. Az egész napos munkaülésen a szórványoktatás-szervezés terén eredményesnek bizonyult szakemberek, pedagógusok, lelkészek vettek részt, de szép számban képviseltette magát a hazai és magyarországi civil szervezeti szféra is. A tanácskozást Markó Béla, az RMDSZ, illetve az Iskola Alapítvány elnöke nyitotta meg, aki hangsúlyozta: az Iskola Alapítvány a magyarság számára hátrányos 1995-ös oktatási törvény megszavazása után született meg. Markó hangsúlyozta: a szórványt nem szabad feladni. Az elnök szerint nem diaszpóráról van szó, hanem "irtásról": olyan közösségről, amely körül kiirtották az erdőt, a levegőt. - Bálint-Pataki József /Határon Túli Magyarok Hivatala/ bizakodó volt a magyar státustörvénynek a szórványmagyarság közérzetére való kihatásával kapcsolatban. Somai József, az Iskola Alapítvány ügyvezetője bemutatta az alapítvány eredményeit. Vetési László, a Szórvány Alapítvány elnöke elmondta: a szórvány mentéséhez szükséges lélegeztető készüléket a magyar kormánynak kell beszereznie - az erdélyiek működtetik majd. A szakértő felhívta a figyelmet egy sajátos jelenségre is: egy olyan oktatássérült nemzedék van felnövőben, amelynek tagjai a magyar kultúra amolyan analfabétáiként egyre jobban kiszorulnak a magyar kultúrvilág peremére. - Bodó Barna, a Diaszpóra-Szórvány Alapítvány elnöke az ingázás országos szintű, 1989 óta tartó, fokozatos ellehetetlenülésére hívta fel a figyelmet: nincsenek gyárak, meggyérült a munkások száma, így a munkásbuszok nem állnak rendelkezésre. A meghívott, a szórványoktatás terén komoly eredményeket elért szakemberek beszámoltak munkájukról. A következő helyzetelemzések hangzottak el: Vízi Imre (Theodidaktos - Kolozsvár), Farkas Miklós (Szórványkollégium - Segesvár), Lakatos András (Kalotaszentkirály), Szatmári Ildikó (Nagyenyedi kollégium), Böjthe Csaba (Ferences kolostor - Déva), Orbán Mária (Dévai líceum), Kun Árpád (a Hunyad megyei Bácsi település lelkésze), Pillich László (Heltai - Kolozsvár), Bauer Ilona (Óradnai Iskola), Vicsai János (Szamosardó), Jakab Elek (Medgyes), Jakab Mihály (Beszterce), Pakó Benedek (Szászrégen), Hegyeli Attila (Klézse), Kassai Géza (Petrozsény), Szegedi László (Kőhalom), Balázs Bécsi Gyöngyi (Válaszút), Kovács Izabella (Mezőbánd). - Az elrománosodás egyre gyorsabban halad előre a szórványvidékek felől a tömbmagyarság felé, ezt Beder Tibor Hargita megyei főtanfelügyelő számos riasztó székelyföldi adattal támasztotta alá. - Ríz Ádám, a magyar Oktatási Minisztérium főosztályvezetője elmondta: Magyarországon eddig nem volt jól körülírt szórványkoncepció, így az Erdély felé irányuló támogatások sem voltak mindig igazán jól összehangoltak. Ahhoz hogy az összehangolt támogatási rendszer beinduljon, a magyar minisztériumnak el kell készítenie a Kárpát-medence szórványtérképét, az erdélyieknek viszont meg kell találniuk a módját annak, hogy más forrásokat is felkutassanak, és igénybe vegyenek, például a román szakminisztériumot. /Szabó Csaba: Ostromlétrák a szórványosodás mozgó falai előtt. Prófétalelkületű emberek az ötéves Iskola Alapítvány jubileumán. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./
2001. május 7.
Máj. 5-én szekcióülésekkel folytatódott Kolozsváron a III. Civil Fórum, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány által a hazai magyar nemkormányzati szervek számára rendezett seregszemle. A gazdasági szekció keretében az érdeklődők nagy száma azt mutatta: a gazdaság "kinőtte" a szekciót, ezért lehetséges, hogy jövőre több témára bontják. Az önkéntességtől a szakmaiság felé a tapasztalaton keresztül vezet az út, amelyen az ifjúsági szervezeteknek haladniuk kell - derült ki az ifjúsági szekció ülésén. A környezetvédelmi szekció résztvevői hangsúlyozták: a sajtónak jelentős szerep jut munkájukban. A műemlékvédelmi szekció előadásai a történelmi városok megőrzéséről értekeztek. A művelődési szekció a romániai magyar művelődési élet sokrétűségére mutatott rá. Barabás T. János, a bukaresti magyar nagykövetség sajtó és kulturális attaséja előadásában kifejtette: Romániában jelenleg ötezer civil szervezet működik, amelyeknek egynegyede magyar. Ezek többsége hagyományőrző, kulturális jellegű, kevés a gazdasági. Cs. Gyimesi Éva előadásában a globalizáció kihívásaira mutatott rá, Szilágyi Pál pedig a hazai magyar egyetemi oktatás helyzetéről beszélt. Dr. Selinger Sándor szerint az oktatásnak arra kell törekednie, hogy olyan képzettséget biztosítson a diákok számára, amilyet a piac megkíván. A központi kormányzat szociális téren egyre nagyobb felelősséget hárít a helyi közösségekre, az egyházakra és nem utolsósorban a civil szervezetekre. A feladat csak úgy oldható meg, ha a három érintett szféra együttműködik. A szociális szekció munkálatai ezt az összefogást kívánták segíteni. A tudomány a fejlődés szolgálatában - ezt a témát járta körül a tudományos szekció. - A tavalyihoz hasonlóan - az idei konferencia anyaga is megjelenik majd könyv formájában. /III. Civil Fórum 2001 - szekciómunkálatok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./ Kötő József, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke leszögezte: "Megteremtettük tehát autonómiánk művelődési kereteit, de szükségünk van ezek közjogi szentesítésére." Az EMKE elnöke két kezdeményezést is ajánlott a Civil Fórum figyelmébe. Az egyik arra vonatkozik, hogy támogatni kell azt a mozgalmat, amely célul tűzte ki maga elé, hogy 2002 végéig egyetlen erdélyi magyarlakta település se maradjon valamilyen egyesület nélkül. A másik: népszerűsíteni kell az Erdélyi Magyar Kulturális Alap létrehozásának gondolatát, megszervezni a helyi kisközösségekben az Alap támogatását. - Kolumbán Gábor Hargita megyei vezető kifejtette, hogy a regionális versenyben az a térség képes jobban fejlődni, amelyikben egyrészt jelen van a "4K" - úgymint kompetencia, kommunikáció, kultúra és kreativitás -, másrészt intézményes keretek között van jelen. Figyelmeztetett arra, hogy a fejlesztés nem állhat meg az innováció behozatalán, hanem tovább kell lépni a "tudástermelés" szintjére, ugyanis ilyen esetben "már nekünk is van eladható tudásunk". Bodó Barna politológus, a temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány elnöke a tudás célját és hasznát abban jelölte meg, hogy az állampolgár a tudás által képessé váljék különbséget tenni értelmes és értelmetlen, lehetséges és lehetetlen dolgok között, hogy megértse a tudomány és a technika hatalmát és korlátait egyaránt, és ne szoruljon állandóan szakértőkre. /Erdélyi Magyar Civil Fórum Kolozsváron. A tudás céljáról és hasznáról. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 8./ A III. Civil Fórum keretében a műemlékvédelmi részleg tanácskozásán Balogh Ferenc, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke Történelmi városok a XXI. században címmel a városok jövőképére keresett választ. Kolozsváron tartottak tömeggyűlést a Mátyás-szobor megmentése ügyében, amikor a nacionalista helyi hatalom, a funari vandálság a lebontással fenyegette a szobrot. A tüntetés eredményes volt. Utána azonban a történelemhamisítás jegyében szobrokat és emléktáblákat emeltek, erre a város belefásult lakossága már nem reagált szervezett módon. - A lakosság véleményét tolmácsoló nemkormányzati szervezeteknek össze kell fogniuk és fellépniük közös értékeik védelmében. A műemlékeinkért aggódók vannak többségben, hiszen az új városlakók tömegét hidegen hagyja a téma. Mert a mi múltunk nem az ő múltjuk, állapította meg az előadó. /Ördög I. Béla: Műemlékek és mű emlékek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./
2001. május 11.
Ápr. 21-én ünnepelték Kolozsváron az Iskola Alapítvány megalakulása ötödik évfordulóját, melyet összekötötték a szórványoktatásról szóló szakmai tanácskozással. Markó Béla, az RMDSZ elnöke emlékeztetett: 1995-ben székelyudvarhelyi tiltakozó gyűlésen meghirdették, hogy tiltakoznak és építeni fognak. A szórvány helyett inkább "irtásról" lehetne beszélni vagy ritkításról. Megritkították körülöttük azt a közeget, melyben éltek. Ma már Erdélyben a magyarságnak legalább a fele szórvány vagy kisebbségi helyzetben él. Kötő József, méltató szavak kíséretében az erdélyi civil társadalom nevében átnyújtotta azt a díszoklevelet Bálint-Pataki Józsefnek /Határon Túli Magyarok Hivatala/, amely arról tesz tanúságot, hogy az utolsó tíz évben az építkezésben mindig jelen volt a vártán. - Vetési László, a Szórvány Alapítvány elnöke meghatározta a szórványstratégiát. Minden régióban és területen el kell készíteni a szórványmagyarság lokális, teljes, átfogó, gazdasági, kulturális, etnikai, nyelvi, önértékelési rehabilitációs tervét. Az oktatáshoz pénz kell. A költségeket a magyar államnak kell állnia, mert megjelent a magyar nyelv analfabetizmusa. Oktatássérült gyermeknemzedék nő fel. Ez a nemzedék gyakorlatilag nem férhet hozzá saját anyanyelvi információihoz. Egy közösség először oktatásszórvány lesz, utána bekövetkezik az etnikus szórvány. Kihalóban van az a nemzedék, amely még emlékezik valamilyen pozitív magyar élményre. Az új nemzedék nem érti, mit is jelent a mi és az ők. - Bodó Barna, a Diaszpóra Szórvány Alapítvány elnöke az ingázás és oktatás problémájáról értekezett. Valamikor működtek a nagy gyárak, melyekbe ingáztak a munkások és velük utaztak az iskolások is, akik ingáztak. Mára ez megszűnt. - Ezután 19 felszólalás hangzott el, egy-egy terület képviselői referáltak helyzetükről. Vízi Imre (Theodidaktos-Kolozsvár) a tehetséggondozó bentlakás fontosságát emelte ki. Farkas Miklós (Szórványkollégium-Segesvár) egy új épület felépítéséről értekezett. Szatmári Ildikó (Bethlen Gábor Kollégium - Nagyenyed), könyvtárak létrehozását sürgette. Lakatos András (Kalotaszentkirály) szerint a tanügyi törvény politikai fércmunka. Böjte Csaba (Ferenc-rendi kolostor-Déva) elmondta, 200 gyermekkel Déván, 30 gyermekkel Szászvárosban 1995-ben létrehozták a magyar tannyelvű iskolát. A költségek 1/3-át a román állam állja! Orbán Mária (Dévai líceum) szerint meg kell szervezni a lokális stratégiát. Kun Árpád (Hunyad megyei Bácsi település lelkésze) figyelmeztetett, nagyon kevés a magyar gyermek. Ennek megfelelően kell dolgozni. Pillich László (Heltai Közalapítvány-Kolozsvár) a távképzés, távoktatás, Internet fontosságát érintette. Bauer Madarász Ilona (Óradna) a 850 lelket számláló magyar közösség küzdelmeit, eredményeit sorolta fel. 1965-ben megszüntették a I-VIII. osztályos magyar tagozatot. 37 év után megnyílt a magyar nyelvű óvoda. Sikerült felépíteni a Reményik Sándor magyar házat. Vicsai János (Szamosardó): iskolák zárnak be gyermekhiány miatt. Mezőgazdasági szakoktatást kellene létrehozni. Beder Tibor Hargita megyei főtanfelügyelő: Székelyudvarhely környékén az iskolák elnéptelenednek. 400 gyermeknek szórványtábort szerveznek. Szegedi László (Kőhalom) szerint, az elszegényedés következtében a gyermekek tanulhatnak. 72 gyermeket "fogadott" a családba. Murvai László, a Tanügyi és Kutatási Minisztérium vezérigazgatója jelezte: az az osztály, melyet ő irányít, a továbbiakban is partnere a szórványoktatási gondokkal küzködőknek. Ríz Ádám, a magyar Oktatásügyi Minisztérium főosztályvezetője: Magyarországon nem volt szórványtámogatási koncepció. El kell készíteni a Kárpát-medence szórványtérképét. Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány igazgatója: az Apáczai Közalapítvány a határon túli magyarság támogatására 3 év alatt 2 milliárd forintot közvetített. Ebből az összegből több mint 400 millió forint jut évente az erdélyi magyarságnak. Tibád Zoltán, az Illyés Közalapítvány erdélyi alkuratóriumi titkára arról a felelősségről beszélt, mely egy ilyen munkával jár. Végül Lászlófy Pál, az RMPSZ országos elnöke, valamint az RMDSZ oktatási alelnöke, Nagy F. István ismertette tevékenységüket. /Csomafáy Ferenc: Tiltakozunk és építeni fogunk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./
2001. május 26.
Az Eötvös Kollégiumhoz hasonló diákközpont létesítését tervezi a Szórvány Alapítvány, és ehhez szeretné megnyerni a Sapientia Alapítvány támogatását. Amint Bodó Barna elnök a Szórvány évi közgyűlésén elmondta: "A kollégium magja is lehetne a Tudományegyetem Temesvárra kihelyezett tagozatainak, amelyet a Sapientia szintén fontolóra vesz". - A nyelvek éve elnevezésű program keretében az Interkulturális Központtal, a Német Fórummal és a helyi roma szervezettel közösen a Bánság legszínesebb nemzetiségi összetételű községének, Temesrékásnak a szociográfiai feltérképezését tervezik. - Bodó jelezte, hogy néhány hónap múlva elkészül a Romániai Magyar Évkönyv legújabb száma, és kilátásban van egy szórványkötet megjelentetése is. /Gurzó K. Enikő: Eötvös-féle kollégiumot tervez. = Krónika (Kolozsvár), máj. 26./
2001. október 27.
Másodszor jelent meg a Romániai Magyar Évkönyv, a Szórvány Alapítvány és a Polis Könyvkiadó /Kolozsvár/ közös munkája gyümölcseként. A szerkesztőtanács (Bakk Miklós, Bodó Barna, Csép Sándor, Dávid Gyula, Egyed Péter, Pozsony Ferenc, Somai József) olyan kiadvánnyal rukkolt elő, amely nem szokványos összeálló helyzetjelentés idei közösségi állapotunkról, hanem az elemzés igényével lép fel. Tervezik, hogy az évkönyv egy olyan tudománypolitikai orgánummá váljon, amely nem csupán felleltározza, hogy milyen területen milyen szakembereink tevékenykednek, hanem tükrözi, irányítja, tematizálja is a kutatási munkát. A Romániai Magyar Évkönyv 2001 tartalmát tekintve öt fejezetből tevődik össze: A demokrácia útján (témái - általános választások 2000-ben; magyar nemzetszerkezet; az RMDSZ és a kormánykoalíció 1996-2000-ben; jogállás és kedvezmények); Adatok és folyamatok (erdélyi magyar diákok a kimenni vagy maradni dilemmájában; a Székelyföld régiófejlődése); Magyar nyelvű oktatás és művelődés; Tanulmányok (államosított, de vissza nem szolgáltatott ingatlanjainkról, emberjogtiprási esetekről, Frunda György 2000-es államelnöki kampányáról, a státustörvényről); Kronológiai dokumentumok. Bevezetőjében, Bodó Barna szerint, az első évkönyvhöz viszonyítva újdonságot a támogatók kiléte hozta. Főként a bukaresti Művelődési és Vallásügyi Minisztérium, amely a budapesti Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával, a Határon Túli Magyarok Hivatalával és a Pro Professione Alapítvánnyal karöltve lehetővé tette ennek a jelentős kiadványnak a megjelentetését. /Ö. I. B.: Romániai Magyar Évkönyv 2001. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./ Okt. 29-én mutatták be a Romániai Magyar Évkönyv idei kiadását Kolozsváron. Egyed Péter méltatta a szerzők, szerkesztők profizmusát (ezt a profizmust bizonyítja, hogy a kötet megjelent a már tavaly beígért időpontban), kitért az évkönyv műfajának kérdésére, majd rövid tartalmi elemzésbe kezdett. "Minden művelt embernek, a társadalomtudományok művelőinek, tanároknak, diákoknak egyaránt szüksége van egy esztendőre vonatkozó adatbázisra. Ez a 27 tanulmány tematikusan és eseménytörténetileg is behatárolja mindazt, ami a romániai magyarság számára fontos volt. Példás tanulmányokban találjuk meg a nagy összefüggéseket" - fejtette ki Egyed Péter. Bodó Barna, a kötet szerkesztője három újításról szólt. A kötet dokumentumértéke meghaladja az előbbiét, sőt, a csángó helyzetről készült írások nemcsak dokumentumértékűek, de egyfajta jövőkép is elénk tárul. Míg az első kötetnél a szerkesztők keresték meg a szerzőket, idén a szerzők már maguktól jelentkeztek. Veres Valér abban látja a könyv jelentőségét, hogy "kialakult egy olyan fórum, ahova külföldiek is fordulhatnak, ha a romániai magyarságról akarnak megtudni valamit. Az erdélyi magyar kultúrát és legitim véleményünket el tudjuk így juttatni a világnak." /Balázsi-Pál Előd: Bemutatták a Romániai Magyar Évkönyv 2001-et. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./
2002. március 17.
Ifjúsági jövőképek 2002 címmel szervezett találkozót Temesváron a Magyar Ifjúsági Tanács. Az előadók között volt Bodó Barna, Temes megyei önkormányzati képviselő, Jakab István MIT elnök, Bakk Jutas, TMD-elnök és Ilonczay Zsolt TEMISZ elnök. Bodó Barna egyetemi tanár, a helyi Szórvány Alapítvány elnöke hangsúlyozta: az RMDSZ-nek nem szabad utánpótlás-neveléssel foglalkoznia, a magyar ifjúságnak önállóan kell megfogalmaznia igényeit és döntenie az őt érintő kérdésekről. Szó esett a MIÉRT létrehozásáról is. Jakab István, a MIT elnöke elmondta, hogy az előkészítő találkozón a MIT tagszervezetek nem kaptak szavazati jogot, Szovátára pedig meg sem hívták őket. A MIT elnök így fogalmazott: az RMDSZ vezetőknek felmutatható és hűséges ifjúsági szervezetekre van szüksége, erre a hozzáállásra a Magyar Ifjúsági Tanács nem volt vevő. /Ifjúsági jövőképek 2002. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./
2002. augusztus 21.
Augusztus 20. alkalmából Szent István emlékét idéző világi és egyházi ünnepi rendezvények zajlottak Erdély-szerte. Hármasfalu község Székelyszentistván nevű településén került sor a legfőbb erdélyi Szent István-ünnepségre. Részt vett Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek, Burkhardt Árpád Maros megyei alprefektus és az RMDSZ több parlamenti képviselője. Az ünnepi rendezvénysorozat keretében Szent István király nevét vette fel a helybeli iskola, és a községhez tartozó Csokfalván felavatták Simorka Sándor Szent Imre-szobrát. Szabó Vilmos beszédében fontosnak nevezte a magyar nemzeti ünnepek megtartását a határon túli magyarság körében. Rámutatott: a mindenkori magyar kormánynak kötelessége, hogy bátorítsa, jelenlétével erősítse ezeket az ünnepi eseményeket. Az anyaország kormánya számára fontos, hogy ehhez támogatást adjon s érzékeltesse, hogy ebben a törekvésben együtt gondolkodik a határon túli magyar közösségekkel és támogatja azokat - hangsúlyozta. Markó Béla kifejtette: "Itt kell hazát építenünk magunknak, a szülőföldön". - Csíkszentkirályon tartott ünnepségek keretében felavatták a faluból származó Andrássy-család egyik neves képviselőjének, Andrássy Gyulának a szobrát. Szoboravatás volt a Marosvásárhely környéki Sárpatak nevű faluban is. A település főterén felavatták Miholcsa József szobrász kőbe faragott Szent István-szobrát. A Temes megyei Buziásfürdőn a temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány és a helyi RMDSZ által rendezett ünnepség keretében szobrot állítottak a bánsági származású Trefort Ágostonnak. Háromszéken a Kézdiszentlélek melletti Perkőn zajlott a vidék legjelentősebb Szent István-napi rendezvénye. Erdély történelmi egyházainak templomaiban mindenütt ünnepi istentiszteletek és felekezeti rendezvények keretében idézték az államalapító Szent István király emlékét. /Szent István-napi rendezvények Erdélyben. "Itt kell hazát építenünk magunknak, a szülőföldünkön". = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./
2002. augusztus 23.
A temesvári Szórvány Alapítvány és a megyei RMDSZ szervezésében augusztus 17-18-án Szent István emléknapokat tartottak Buziásfürdőn. A rendezvény fő szervezője, Bodó Barna, a temesvári Szórvány Alapítvány elnöke leszögezte: a találkozó célja a megyebeli, sőt, régióbeli magyar civil szervezetek és önkormányzati képviselők közötti kapcsolatok építése, Szent István napjának közös megünneplése. Több színvonalas előadás hangzott el. A Temes megyei magyarság lélekszáma 11.386-tal lett kisebb, mint tíz évvel ezelőtt volt. Marossy Zoltán hosszú távú stratégia kidolgozását javasolta: a Bánságot külön régióként kell kezelni, konkrét programokat kell életbe léptetni. A lélekszám csökkenése miatt egyes településeken az RMDSZ nem éri el a választási küszöböt. Ezentúl évről évre megszervezik a Szent István emléknapokat, a bánsági magyarság közösségi ünnepeként. A hagyományápolásról tartott előadást Szekernyés János (Temesvár), Kudlik Gábor (Vajdaság) és Nagy Albert (Szeged). Kudlik Gábor a vajdasági magyarság Trianon óta elszenvedett és máig feldolgozatlan traumáiról beszélt: az 1944-es mészárlásokról, az 1956-os megtorlásokról és az 1990-es évek elején lezajlott háborús eseményekről. Végül Nagy Albert, a Szeged Néptáncegyüttes vezetője beszélt a bánsági népzenei és népi tánchagyomány újjászületéséről. Bemutatták a Járd ki most! - Hagyományápoló együttesek Temes megyében című kiadványt. /Pataki Zoltán: Szent István emléknapok Buziásfürdőn. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./
2002. október 30.
A Romániai Magyar Közgazdásztársaság (RMKT), a POLITEIA Romániai Magyar Politikatudományi Társaság és az Erdélyi Múzeum Egyesület Társadalomtudományok, Jog- és Közgazdaságtudomány szakosztályának közös rendezésében Kolozsváron okt. 28-án a bemutatták a Romániai Magyar Évkönyv - 2002, valamint a Széchenyi és Erdély című, újonnan megjelent köteteket. A Bodó Barna szerkesztésében és a temesvári Szórvány Alapítvány, valamint a kolozsvári Polis Könyvkiadó által megjelentetett 2002-es évkönyvet dr. Veress Károly egyetemi docens mutatta be. A szerkesztők (Bodó Barna, Bakk Miklós, Dávid Gyula és Somai József) új fejezetet indítottak Az év eseménye címmel. A Széchenyi és Erdély című kötet a Romániai Magyar Közgazdász Társaság kiadásában látott napvilágot, négy tanulmányt tartalmazva Egyed Ákos, Csetri Elek, Péter György és Somai József tollából. /Köllő Katalin: Kettős könyvbemutató a közgazdász társaságnál. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./
2002. november 7.
Nov. 6-án Aradon, a Jelen Házban mutatta be dr. Bodó Barna egyetemi tanár, a Szórvány Alapítvány elnöke a Romániai Magyar Évkönyv 2002-es számát. Bodó Barna szerkesztésében ez immár a harmadik évkönyv. A szerkesztő munkatársai Bakk Miklós és Somai József voltak. Az új évkönyv munkatársai között szerepel Dávid Gyula is. A kötet nagy fejezetei - egyházi blokk, a magyar nyelvű kultúra és oktatás, tanulmányok, az év eseményei stb. - lehetővé teszik, hogy, aki évek múlva kezébe veszi ezt az évkönyvet, megtalálja benne a 2002. év történéseit. /(Puskel): Romániai Magyar Évkönyv 2002. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 7./
2003. február 17.
Febr. 15-én Temesváron ülésezett a Területi Képviselők Tanácsa, elfogadták a kormánypárttal megkötendő helyi protokollum tételeit. Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés elnöke kiemelte: az RMDSZ kongresszusa megerősítette a szövetség zártságát. Véleménye szerint a tiszteletbeli elnök eltávolítása megosztja a magyar közösséget. Erdei Ildikó oktatási alelnök a z RMDSZ-nek az elkövetkező négy évre vonatkozó oktatási stratégiáját vázolta. A Szórvány Alapítvány támogatásával megvalósuló projekt első egyeztető tárgyalásait márciusra tervezik./Gurzó K. Enikő: Értékelték a kongresszust. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./
2003. április 11.
A fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő temesvári Szórvány Alapítvány a jubileum alkalmából szervezett Szórvány Napok - 2003 című háromnapos konferencia megnyitóján, ápr. 10-án az alapítvány elnöke, Bodó Barna a diaszpóra-kutatás alapkérdésének azt nevezte, hogy a szórványba rekedt közösség képes újratermelni önmagát, kinevelni saját értelmiségi rétegét. Temesváron a Kós Károly Közösségi Központ konferenciatermét zsúfolásig megtöltötte a közönség. A Szórvány Alapítvány számos hazai és magyarországi, valamint nyugat-európai tudományegyetemmel és szakintézettel áll társult viszonyban, ötszáz kötetes szakkönyvtára van, a Szórvány-füzetek sorozat már a tizenhetedik kötetnél tart. Bodó Barna bemutatta a legfrissebb, Státusdiskurzus című könyvet, amely a magyarországi státustörvény által kiváltott román közvéleményről és a jogszabály román sajtóbeli fogadtatásáról végzett kutatómunkát foglalja kötetbe. Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány és az Anyanyelvi Konferencia elnöke aggodalmának adott hangot, mondván: "a magyar közvélemény mintha elfelejtett volna két és fél millió határon kívül rekedt magyart". Szerinte húsz-harminc éven belül teljesen kiveszhet a szórványmagyarságból a nemzethez való tartozás érzése. "Ha van nemzeti sorskérdés, akkor ez az - mondta. - A segítség nem az Illyés Közalapítvány vagy az Anyanyelvi Konferencia dolga, ehhez megfelelő magyar kormánystratégia kell." Pomogáts bírálta a jelenlegi magyar kormánynak a határon túli magyarok irányába folytatott támogatáspolitikáját. "Az 5500 milliárd forintos államháztartásból erre az évre alig valamivel több mint egymilliárd forintot hagytak jóvá a közalapítványnak, amennyit még utoljára szavazott meg az Orbán-kabinet" - mondta. Egyed Ákos történész és Ilyés Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete tagjának értekezése után kitüntették a kisebbségi jogok érvényesítésében végzett munkájukért Gabriel Andreescu és Kovács Péter kisebbségügyi szakértőket, valamint Tytti Isohookana-Asunmaa finn egyetemi tanárt. Személyesen csak Andreescu vette át a Pro Minoritate-díjat, a másik két kitüntetettnek később kézbesítik a pergamenre írt, latin nyelvű érdemokleveleket. A konferencia ápr. 11-én a buziásfürdői Park Szállóban folytatódik. /Pataky Lehel Zsolt: Szórvány Napok - 2003. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 11./
2003. április 12.
Ápr. 11-én Buziásfürdőn folytatódott a Szórvány Alapítvány és az Anyanyelvi Konferencia közös szervezésében zajló Szórvány Napok - 2003 című szakmai értekezlet. Erdei Ildikó, a Temes Megyei RMDSZ-szervezet oktatásügyi alelnöke statisztikákkal vázolta fel a népesség- és az ezzel járó diákfogyást, az anyanyelvű oktatástól való eltávolodást. Szekernyés János műkritikus a bánsági magyar kulturális életről adott helyzetelemzésében utalt arra is, hogy egyik-másik művelődési intézmény nem vállalja fel a népszolgálatot. Gazda István, a temesvári Új Ezredév Református Gyülekezet lelkipásztora az egyház megtartó erejéről beszélt. /(Pataky): Szórvány Napok - 2003. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 12./
2003. április 14.
A fennállásának tizedik évét ünneplő Szórvány Alapítvány ápr. 12-én előadásokkal fejezte be háromnapos rendezvényét Buziásfürdőn. Két jelentős kutatáson alapuló dolgozat hangzott el az utolsó napon. Dr. Selinger Sándor, a Gábor Dénes Főiskola igazgatója Távoktatás a világhálón címmel tartott előadást. Fazakas Melinda, a Babes-Bolyai Egyetem kutatója a tankönyvszerkesztés új útjairól értekezett. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány irányítója zárszavában jelezte, hogy az elhangzott előadásokat kötetben kiadják. /(Szekernyés): Tízéves a Szórvány Alapítvány. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 14./
2003. július 23.
Tusnádfürdőn pótolta az áprilisban elmaradt díjátadást a temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány: az idén tízéves, kutatásorientált civil szervezet többek között Kovács Péter magyarországi kisebbségjogi szakértőt tüntette ki Pro Minoritate-díjjal. A másik díjazott, a finn Tytti Ikohoona Asuunmaa a mostani rendezvényre sem tudott időt szakítani. Bakk Miklós politológus, egyetemi előadó a Szórvány Alapítvány tevékenységéről beszélt, hangsúlyozva a tudományos kutatómunkát. Bodó Barna alapítványi elnök, politológus, Temes megyei tanácsos elmondta, hogy évről évre olyan közéleti személyiségeknek ítélik oda a díjat, akik a tudomány, az egyház vagy a politikum terén végeznek méltányolandó munkát a többség-kisebbség viszony javításában. Idén Gabriel Andreescu kisebbségjogi szakértőt, a romániai Helsinki Bizottság volt elnökét, Kovács Péter magyarországi szakértőt és Tytti Ikohoona Asuunmaát, az Európa Tanács finnországi volt képviselőjét tüntette ki a nemzetközi zsűri. Méltatásában Bodó úgy fogalmazott, hogy "Kovács Péter az elmúlt negyedszázadban részese volt mindannak, amit nemzetközi kisebbségvédelemnek nevezünk". Kovács megtisztelőnek s egyben meghatónak nevezte az elismerést, s úgy vélte, hogy "a jó ügyet védeni kell az érdektelenséggel és az elutasítással szemben", a kitüntetést pedig nemcsak saját, hanem mások - szintén a szórványmagyarság ügyét szolgálók - munkája iránti figyelmességként értékelte. /Pataky Lehel Zsolt: Tusványoson pótolt díjátadás. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 23./
2003. augusztus 19.
Az idei Tusványoson mutatták be a nagyközönségnek a szerzők-szerkesztők, Bakk Miklós és Bodó Barna a temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány kiadásában megjelent kötetet, a Státusdiskurzust. A szöveggyűjtemény fele részben a két politológus-közírónak a kedvezménytörvényről írott dolgozatait (négy politikai elemzést és két szociológiai tanulmányt) tartalmazza, amelyek - az előszóíró Marius Cosmeanu szerint - megpróbálják megtalálni "a törvény okainak, értelmezésének és hatásának összefüggéseit abban a térségben, amelyre vonatkozik, különös tekintettel az erdélyi magyarságot illető szempontokra". A kötet második felében egy kronológiai összeállítást találunk A státustörvény a román-magyar kapcsolatokban címmel, továbbá A. Gergely András utószavát és Szász Alpár Zoltán román, illetve angol nyelvű "diskurzus-bemutatóját". /Státusdiskurzus. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 19./
2003. augusztus 25.
A temesvári Szórvány Alapítvány idén második alkalommal szervezte meg Buziásfürdőn Temes megye magyar önkormányzati képviselőinek és civil szervezeteinek találkozóját és képzését. Az aug. 22-én sorra kerülő képzés témája Önkormányzatiság és integráció volt, sor került a Kulturális örökség a szórványban című civil-önkormányzati találkozóra is. A kétnapos rendezvényt Delesega Gyula Temesvári kalauz c. könyvének bemutatója, Trefort Ágoston buziási mellszobrának megkoszorúzása és az újszentesi hagyományőrző együttesek műsora zárta. /Szent István Napok 2003. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./
2003. augusztus 26.
Hiánypótló könyv látott napvilágot Delesega Gyula: Temesvári kalauz /Szórvány Alapítvány, Temesvár/ című, a város nevezetességeit bemutató, fényképfelvételekkel és térképekkel ellátott munkája. Közel kilencven éve nem jelent meg hasonló jellegű könyv a városról magyar nyelven. A szerző, Delesega Gyula nem történész, nem is tollforgató ember, a Temesvári Műszaki Egyetem tanára. Megtalálható benne az utak és terek magyar és román elnevezése is. Sajnálatos, hogy a szerző nem nézette át könyvét a városban élő valamelyik történésszel. Bántó elírásoktól, tárgyi tévedésektől óvta volna meg olvasóit. /Szekernyés Irén: Városnéző sétákra hívó kalauz. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 26./
2003. augusztus 29.
A temesvári Szórvány Alapítvány, amelynek elnöke és mozgatórugója Bodó Barna, a BBTE tanára, az idén második alkalommal szervezte meg aug. 22-23. között a régió magyar civil szervezetei és önkormányzati képviselőinek találkozóját Buziásfürdőn. Az első napot az önkormányzati képviselők szakmai képzésének szentelték, előadásokat tartott dr. Bodó Barna, Toró T. Tibor parlamenti képviselő, Kaba Gábor zsombolyai polgármester és Marossy Zoltán, az RMDSZ megyei tanácsosa. A Szórvány Alapítvány kitűnő kapcsolatokat alakított ki anyaországi és vajdasági civil szervezetekkel, így Kudlik Gábor, a szabadkai Nyitott Távlatok Egyesület elnöke is részt vett a találkozón, ismertette a modellül szolgáló vajdasági Magyar Nemzeti Tanács működését. Szekernyés János helytörténész a bánsági helytörténeti monográfiákról és szerzőikről mutatott be tudományos dolgozatot. A műemlék-épületek, síremlékek megőrzése a legnehezebb, mert ezen a területen "szabad rablás" folyik évtizedek óta az egész országban, amelynek sem törvény, sem intézmény nem szab gátat - derült ki Miklósik Ilona művészettörténész előadásából, aki ráadásul arra hívta fel a figyelmet, hogy ízléstelen és a történelmi valóságot meghamisító ún. emléktáblák is megjelentek Temesváron. Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke mutatta be az általa vezetett civil szervezet eredményeit: az évente megrendezett Bánsági Magyar Napok kulturális seregszemlét, a temesvári műemlék- épületek többségét tervező Székely László emlékének méltó ápolását. /Pataki Zoltán: Szent István Napok Buziásfürdőn. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 29./
2003. október 18.
Egyre szűkösebb alapokból kell kigazdálkodnia Temes a megye magyar iskoláinak, illetve magyar tagozatainak támogatását a Bartók Béla Alapítványnak. Az idei adományozó ünnepségre a temesvári Kós Károly Közösségi Központba összehívott oktatási tanácskozáson került sor, melyet a Bartók Béla Alapítvány, az RMDSZ és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) közösen szervezett. Az idei Apáczai Alapítvány szórvány programjának támogatásából 150 millió lej értékben vásároltak tanszereket, sportfelszerelést és könyveket, valamennyi tétel gazdára talált. Ugyancsak az Apáczai Alapítvány szórvány-támogató csomagjából mintegy 500 millió lej értékben 8 iskolai kistérség - Lugos, Nagyszentmiklós, Detta, Végvár, Csanád stb. - kapott számítógépet, az óvodai csomagba pedig színes televízió, videolejátszó, CD-lejátszó, mesekönyv és játék került körülbelül 25-28 millió lej értékben. Megvették az értékes felszereléseket, ám ezek használatát kétségessé tette a tartozékok - kábelek, csatlakozók stb. - hiánya, amire már nem jutott pénz. A nehéz helyzetből Böszörményi Zoltán vállalkozó, laptulajdonos, a Nyugati Jelen főszerkesztője több tízmillió lejes támogatása segítette ki őket, tájékoztatott Halász Ferenc tanár, a Bartók Béla Alapítvány elnöke. A szórványprogram támogatása egyelőre leállt, de az eddig beindított és egyes iskolák túlélése szempontjából fontos támogatásokat életben kívánják tartani. Ilyen a négy iskola - Nagyszentmiklós, Lugos, Detta és a Temesvári l-es Általános Iskola - ingázással járó kiadásainak a fedezése, illetve három napközis program - Temesvári 26-os Általános Iskola, 1-es Általános Iskola, végvári iskola - részére biztosítják a pedagógusok ösztöndíját. Ezeket a Szórvány Alapítvány, a Bartók Alapítvány és az RMDSZ adja össze. /(Sipos): Szórványiskolák támogatása. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 18./
2003. november 13.
A szórványvidék magyar nyelvű oktatási gondjai megoldásának egyik fontos eleme a kistérségi oktatási központok kialakítása. Ezek kijelölésénél a természeti adottságokat, a megközelítési lehetőséget is figyelembe kell venni - hangzott el a múlt hét végén, Kolozsváron tartott szórványoktatási tanácskozáson. Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke szerint konkrétumokról nem esett szó, "mindenki azt a feladatot kapta, hogy otthon dolgozza ki a helyi sajátosságoknak megfelelő oktatási stratégiát". A Temes megyeinek már kidolgozták, Erdei Ildikó oktatásért felelős megyei alelnök erről tartott előadást. "Bemutattam annak a kutatásnak az eredményét, amely a bánsági magyar oktatás helyzetét térképezte fel. A szórványstratégiánk kulcselemei a tanügyi kistérségi központok - mondta Erdei Ildikó. - De ezt mintának szántam, ezen lehet változtatni a helyi jellegzetességeknek megfelelően." Temesben már léteznek ezek a régióközpontok, csak a magyarországi támogatás jelenleg szünetel. Kötő József biztatott, hogy a magyarországi szaktárca ezúttal közvetlen pályázatot ír ki. Bodó Barna a temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány elnökeként szükségesnek, de nem elégségesnek értékelte a tanácskozást. Szerinte a Szórvány Alapítvány néhány éve, a tudományos kutatómunka mellett konkrétan az oktatás mellett áll. A várhatóan jövőre életbe lépő "fejkvótás" rendszerben látják a szórványoktatás legnagyobb veszélyét, hiszen a magyar tanintézmények és tagozatok alulfinanszírozottak lesznek, s erre kell "valami pozitív megkülönböztetési módszert" kitalálni, ami a szülőket se terheli anyagilag, és a gyerekek se menjenek román tagozatra. /Pataky Lehel Zsolt: Mintául szolgálhat a Temes megyei szórványoktatási stratégia. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 13./
