Amíg Déván és Petrozsényban a Téglás Gábor Társaságnak, illetve Böjte atyának köszönhetően a magyar oktatási intézmények újraélednek, addig a Zsil-völgye nyugati felében nagyfokú leépülés tapasztalható. Lupény és Vulkán pedagógusainak össze kellene fogniuk egy közös oktatási központ létrehozása érdekében. A legutóbbi lupényi megbeszélésen felmerült a két iskola összevonásának kérdése, a vulkáni gyerekek ingáztatása. A lupényi református templom udvarán állomásozó mikrobusz ezt biztosítaná. Bakó Ferenc vulkáni plébános arra hívta fel a figyelmet, hogy a vulkániak nem szándékoznak önként lemondani a magyar tagozatról, mert amit egyszer önként feladtak, azt már nem lehet soha visszaépíteni. A feladat szerinte az lenne, hogy térképezzék fel azokat a negyedeket, ahol egyházilag nem nyilvántartott, nem megkeresztelt gyerekek léteznek, ezek beíratásával enyhíteni lehetne a létszámproblémán. Tudomása szerint a vulkáni szülők inkább átadnák gyermekeiket román tagozatra, mintsem az öt kilométeres, Lupényba történő ingázásnak tegyék ki őket. Bodó József, a Lupényi 1-es Iskola aligazgatója hangsúlyozta: az ideális az lenne, ha mindkét iskola megmaradhatna. Gáll Sándor lupényi református lelkész rámutatott: a gyerekeknek minőségi oktatásban kell részesülniük, ezt viszont csökkent létszámú osztályokkal nehéz elérni. /Farkas Éva: Zsil-völgyi magyar oktatás gondjai. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 7./
