A kárpátaljai magyar társadalmi szervezetek aláírásgyűjtési akciót indítottak a nemzetiségi jogok biztosítása és kiteljesítése érdekében – jelezte Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke júl. 8-án budapesti sajtótájékoztatóján. Az összegyűlt aláírásokkal, amelyeket az Ukrán Legfelső Tanács elnökéhez, Volodimir Litvinhez és a törvényhozás tagjaihoz juttatnak el, támogatni kívánják Gajdos István törvényalkotó és törvénymódosító kezdeményezésit. Az UMDSZ elnöke elmondta: szükség van egy új, az ukrajnai nemzetiségi kisebbségekről szóló törvény megalkotására, ugyanis az 1992-ben elfogadott törvény csak konstatálja a problémákat a kisebbségvédelmi területen, de nem határozza meg a szükséges lépéseket. A nyelvtörvényt úgy módosítanák javaslata szerint, hogy az tükrözze a kisebbségi nyelvek differenciált használatának elvét a közigazgatási-területi egységek határain belüli elterjedtségük függvényében. Kifejtette: "az egy tömbben élő kisebbségek területén, ahol meghaladja a húsz százalékot az adott kisebbség részaránya, ott a (nemzetiségi) nyelv (...) egyenértékűvé válna az állami nyelvvel". Gajdos kitért arra is: törvényileg kellene szabályozni az 1944-45-ben megtorlást szenvedett kárpátaljai magyarok és németek rehabilitációjával kapcsolatos kérdéseket. /Aláírásgyűjtés a nemzetiségi jogok kiteljesítéséért Kárpátalján. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./
2007. április 13.
Stratégiai, partnerségi megállapodást kötött április 12-én a magyar és a román parlament a gazdasági, kulturális kapcsolatok elmélyítése, s egyebek mellett a környezetvédelmi együttműködés érdekében. A dokumentumot Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke és Bogdan Olteanu, a román képviselőház elnöke írta alá Pécsett. A megállapodás szerint a házelnökök a jövőben rendszeresen találkoznak majd, a külügyi, az ember- jogi, a munkaügyi, a környezetvédelmi parlamenti bizottságok pedig intenzívebben működnek együtt. Szili Katalin beszámolt arról, hogy hasonló megállapodás már korábban is volt a magyar és a román parlament között, azt azonban Románia január elsejei európai uniós csatlakozásával célszerű volt „új pályára” állítani. Az Országgyűlés április 3-án hasonló partnerségi megállapodást kötött a horvát Száborral. Szili Katalin jelezte: a jövőben hasonló szerződés aláírását szeretnék az ukrán parlamenttel is. /Szorosabbá válhat a román-magyar viszony. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./
2007. szeptember 28.
Ukrajnában a sorozatos belpolitikai válságok után szeptember 30-án előrehozott parlamenti választásokra kerül sor. A választások kiírására az államelnök Juscsenko és a kormányfő Janukovics közötti hatalmi torzsalkodás szolgáltatott alapot. 2004-ig, míg nem lépett életbe a kizárólagosan pártlistás rendszer a parlamenti választásokon, a magyarok a magyar többségű 72. számú kárpátaljai választókerületből juttatták be képviselőiket a Legfelsőbb Tanácsba (Verhovna Rada). 1994–1998 között a baloldali Tóth Mihály, 1998–2002 között a jobboldali Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke, 2002 és 2006 között pedig a magyarországi szocialisták /MSZP/ támogatását élvező Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke képviselte a magyar érdekeket az ukrán fővárosban. A 2006-ban életbelépett pártlistás választási törvény három százalékban szabta meg a bejutási küszöböt. Ez a negyvennyolc milliós országban a 156 000 fős magyar közösség (2001-es népszámlálási adat) számára eleve lehetetlenné tette a parlamentbe való kerülést. A Juscsenko vezette Mi Ukrajnánk – Népi Önvédelem (NU – NSZ) tömörülés Kovács Miklóst, a KMKSZ elnökét, megyei tanácsi képviselőt a határesetnek számító, a parlamentbe való bejutásra azonban mégis esélyes 99. helyen jelölte, ennek fejében a KMKSZ az államelnök politikai alakulatát támogatja. Az Ukrajna Szocialista Pártja a 11. helyen jelölte a jelenleg Budapesten diplomáciai feladatot betöltő Tóth Mihályt. Gajdos István, az UMDSZ elnöke néhány hete azt ígérte Kovács Miklósnak, hogy szervezete a kampány során őt fogja támogatni. Ezt tudomásul véve a KMKSZ elkészítette az Ukrajnai Magyar Egyeztető Tanács (UMET) létrehozásáról kötendő szerződés tervezetét. Augusztus végén az UMDSZ Országos Tanácsa úgy döntött, hogy a szervezet nem Kovácsot, hanem Tóthot támogatja. Olekszandr Moroz leköszönő házelnök, az Ukrajna Szocialista Pártja elnöke közölte, hogy szocinternbeli magyar barátai ajánlására biztosított ilyen előnyös helyet Tóth Mihálynak. A párt kárpátaljai elnöke arról beszélt, hogy remélhetően még szeptember első felében pártja és az MSZP együttműködési megállapodást köt. A bejelentés a kampányba való durva beavatkozásnak minősíthető. Azt sugallja, hogy a támogatási forrásokat kezében tartó budapesti kormánypárt Morozék jelöltjét támogatja. Tóth Mihály kampányában felhasználható a magyar MSZP-s vezetők szokatlanul sűrű kárpátaljai látogatása is. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az idén kétszer tett villámlátogatást a térségben, és augusztusban feltűnt a magyar pénzügyminiszter is. Az ukrajnai választásnál az EU- és NATO-tag Magyarország nem a „nyugatos” politikai erők oldalára áll. Mindez nem előzmény nélküli. A 2004-es elnökválasztás idején az EU és az Egyesült Államok Juscsenkot támogató politikájával szemben Budapest az orosz orientáltságú Viktor Janukovicsra – s annak kárpátaljai mamelukjára –, az akkor (egyesített) szociáldemokrata, Gajdos Istvánra tett, aki a narancsos forradalom győzelme után, különböző felelősségre vonások elől menekülve úgyszintén az MSZP közbenjárása után villámgyorsan igazolt át az Ukrán Szocialista Pártba. Az UMDSZ-hez közeli kárpátaljai magyar nyelvű sajtó páratlan történelmi esélynek írja le a két magyar jelölt indulását, valamint azt, hogy először lehet két képviselőjük az ukrán parlamentben a magyaroknak. (Forrás: Budapest Analyses) /A magyar képviselet esélyei az ukrán parlamentben. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./
2007. szeptember 28.
Ukrajnában a sorozatos belpolitikai válságok után szeptember 30-án előrehozott parlamenti választásokra kerül sor. A választások kiírására az államelnök Juscsenko és a kormányfő Janukovics közötti hatalmi torzsalkodás szolgáltatott alapot. 2004-ig, míg nem lépett életbe a kizárólagosan pártlistás rendszer a parlamenti választásokon, a magyarok a magyar többségű 72. számú kárpátaljai választókerületből juttatták be képviselőiket a Legfelsőbb Tanácsba (Verhovna Rada). 1994–1998 között a baloldali Tóth Mihály, 1998–2002 között a jobboldali Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke, 2002 és 2006 között pedig a magyarországi szocialisták /MSZP/ támogatását élvező Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke képviselte a magyar érdekeket az ukrán fővárosban. A 2006-ban életbelépett pártlistás választási törvény három százalékban szabta meg a bejutási küszöböt. Ez a negyvennyolc milliós országban a 156 000 fős magyar közösség (2001-es népszámlálási adat) számára eleve lehetetlenné tette a parlamentbe való kerülést. A Juscsenko vezette Mi Ukrajnánk – Népi Önvédelem (NU – NSZ) tömörülés Kovács Miklóst, a KMKSZ elnökét, megyei tanácsi képviselőt a határesetnek számító, a parlamentbe való bejutásra azonban mégis esélyes 99. helyen jelölte, ennek fejében a KMKSZ az államelnök politikai alakulatát támogatja. Az Ukrajna Szocialista Pártja a 11. helyen jelölte a jelenleg Budapesten diplomáciai feladatot betöltő Tóth Mihályt. Gajdos István, az UMDSZ elnöke néhány hete azt ígérte Kovács Miklósnak, hogy szervezete a kampány során őt fogja támogatni. Ezt tudomásul véve a KMKSZ elkészítette az Ukrajnai Magyar Egyeztető Tanács (UMET) létrehozásáról kötendő szerződés tervezetét. Augusztus végén az UMDSZ Országos Tanácsa úgy döntött, hogy a szervezet nem Kovácsot, hanem Tóthot támogatja. Olekszandr Moroz leköszönő házelnök, az Ukrajna Szocialista Pártja elnöke közölte, hogy szocinternbeli magyar barátai ajánlására biztosított ilyen előnyös helyet Tóth Mihálynak. A párt kárpátaljai elnöke arról beszélt, hogy remélhetően még szeptember első felében pártja és az MSZP együttműködési megállapodást köt. A bejelentés a kampányba való durva beavatkozásnak minősíthető. Azt sugallja, hogy a támogatási forrásokat kezében tartó budapesti kormánypárt Morozék jelöltjét támogatja. Tóth Mihály kampányában felhasználható a magyar MSZP-s vezetők szokatlanul sűrű kárpátaljai látogatása is. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az idén kétszer tett villámlátogatást a térségben, és augusztusban feltűnt a magyar pénzügyminiszter is. Az ukrajnai választásnál az EU- és NATO-tag Magyarország nem a „nyugatos” politikai erők oldalára áll. Mindez nem előzmény nélküli. A 2004-es elnökválasztás idején az EU és az Egyesült Államok Juscsenkot támogató politikájával szemben Budapest az orosz orientáltságú Viktor Janukovicsra – s annak kárpátaljai mamelukjára –, az akkor (egyesített) szociáldemokrata, Gajdos Istvánra tett, aki a narancsos forradalom győzelme után, különböző felelősségre vonások elől menekülve úgyszintén az MSZP közbenjárása után villámgyorsan igazolt át az Ukrán Szocialista Pártba. Az UMDSZ-hez közeli kárpátaljai magyar nyelvű sajtó páratlan történelmi esélynek írja le a két magyar jelölt indulását, valamint azt, hogy először lehet két képviselőjük az ukrán parlamentben a magyaroknak. (Forrás: Budapest Analyses) /A magyar képviselet esélyei az ukrán parlamentben. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./
2008. szeptember 27.
A 75 évvel ezelőtti nagy ukrán éhínségre vagy holodomorra hívták fel a figyelmet az ukrán hatóságok a szimbolikus Örökmécses stafétával, amelyet szeptember 26-án ünnepélyesen átadtak a Temes Megyei Önkormányzat és a prefektúra vezetőinek. Az örökmécses fáklyáján 33 nyelven ez olvasható: „Ukrajna nem felejt. A világ ezt tudomásul veszi. ” Az ukrán nép történetének egyik legnagyobb katasztrófája, az ukrán holokausztnak is nevezett tragédia közvetlen halálos áldozatainak számát legalább 2,5–3,5 millióra becsülik, de a sajtóban ennél jóval nagyobb számok szerepelnek (7-10 millió). A szovjet vezetés azért idézte elő 1932-33-ban, mesterségesen a nagy éhínséget, hogy leszámoljon az ukrán néppel, illetve az ukrán parasztsággal, mint politikai és társadalmi tényezővel. Az ukrán parlament 2006-ban törvényt fogadott el, amelyben a mesterségesen előidézett éhínséget „az ukrán nép ellen elkövetett népirtásnak” nevezik. /Pataki Zoltán: Az ukrán éhínség áldozataira emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 27./
