Augusztus 24-én bukaresti rendszámú kocsival civil ruhás belügyi tiszt kereste fel Bélafalván Boldizsár Béla portáját. Ő aznap Kézdivásárhelyen volt, felesége, a románul keveset tudó Katalin fogadta az illetőt, aki egy igazolványt is felmutatott. A civil ruhás Krizsán Vilmos, a Vajdasági Családegyesületek Szövetségének elnöke felől érdeklődött: mikor ment el, mivel még nem lépte át a román–szerb határt (Valójában 22-én átlépte a határt). A belügyis a vajdasági vendég kocsija rendszámát is tudta. Boldizsár felháborítónak tartja az esetet, hiszen nem első alkalom, amikor a belügyesek figyelik a hagyományőrzőket vagy a vendégeit, legutóbb a csíksomlyói búcsúra Gelencére és Bélafalvára érkezett szegediek nevét jegyezte fel a rendőrség. Milyen szekus módszer ez? Lehet, hogy az is érdekelte őket, hogy a világtalálkozóra kik jöttek haza, és honnan jöttek. Az átkeresztelt Szekuritáté ma is működik – vélekedett Boldizsár, aki az esetet a megyei tanács augusztus 29-i ülésén is szóvá akarja tenni, hiszen egy jogállamban megengedhetetlen, hogy akárcsak 1989 előtt, figyeljék a külföldieket. /Iochom István: Érdeklődtek a vajdasági vendég után. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 28./
