Tibori Szabó Zoltán a Szabadság 2008. október 7-i számában megjelent cikkében (Ki tart ki melletted, Verespatak?) a következőket állítja: „Bizalmas forrásból tudtuk meg, hogy a Rosia Montana Gold Corporation a Verespatakon szolgáló abrudbányai lelkésszel is megkötött egy szerződést, amit a lelkész alá is írt, de aztán amikor az egyházkerületnek kérdéseinket feltettük, és az ügyletekre nyilvánvaló módon fény derült, a lelkésszel ezt az egyezséget felettesei visszavonatták”. Ezzel a szerző azt sejteti, hogy a református egyház megszegte 2003-as nyilatkozatában tett ígéretét és eladta történelmünket és múltunkat, a verespataki „lelkeket” pedig áruba bocsátotta. A szerző több ponton is – újságíróhoz méltatlan módon – valótlant állít és csúsztat:1. Az abrudbányai lelkész nem kötött szerződést a Golddal, hanem az egyházkerület tudta nélkül, egy segélykérő levelet írt, amelyben támogatást kért a parókia megroppant tetőszerkezetének javításához. Eladásról nem volt szó. 2. Hamis a szerző állítása az időpontot illetően is. A segélykérésre 2007 augusztusában került sor, s amikor az egyházkerület tudomást szerzett erről, szeptember 27-én felszólította az egyházközség vezetőit, hogy segélykérésüket vonják vissza. A visszavonás megtörtént. Valótlan tehát a szerző azon állítása is, hogy az egyházkerület akkor lépett, amikor az újságíró a kérdéseit feltette. 3. A szerző következtetése tudatos csúsztatás. 4. A szerző túlértékeli újságírói hatáskörét. Azt hiszi, hogy az egyháznak kötelessége az újságíró minden kérdésére válaszolnia. Nos, a református egyház válaszolt az őt érintő kérdésekre, de a mások tetteiről és cselekedeteiről alkotott véleményét nem köteles az újságíróval megosztani. A szerző szándéka nyilvánvaló: az egyházakat szeretné összeugrasztani. 5. Tibori, a Szabadság munkatársa és a Népszabadság külső munkatársa határozottan sérteni kívánt. A verespataki református gyülekezetnek már csak egyetlen helyben lakó tagja van. /Pap Géza püspök, Tonk István főgondnok: Újságírói etika. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./
