A magyarországi sajtóban nagyon sok egyházellenes, elsősorban a katolikus egyházat támadó cikk jelenik meg. Különösen sok írás támadta a Vatikánnal kötött megállapodást. Egyetlen példa: a megállapodás értékelése az Élet és Irodalomban: A "miniszterelnök a magyar katolikus egyház érdemeit és fontosságát nagyságrendekkel meghaladó, a létezéséhez, működéséhez szükséges feltételeket sokszorosan felülmúló összeget hasított ki a költségvetésből. Ezzel ráadásul nemcsak az egyház pénzügyi forrását bővíti - a szekuláris állam támogatására sokkal több joggal igényt tartók rovására - , de magát az egyházat s, hiszen ezek az intézmények sok ezer újabb, a demokratikus társadalmi berendezkedéssel szükségszerűen ellenzékben álló egyházi személy munkába állítását jelentik." /Bruck András: Magyar örökség. = Élet és Irodalom, júl. 18./ A diktatúra időszakára emlékeztető gyűlölködő cikkre még reagálás is megjelenhetett a következő számban. Szilágyi Márton megjegyezte: "ezek szerint a szerző birtokában van annak a mércének, amellyel pontosan meg tudja határozni az érdemet és a fontosságot, valamint azt, hogy mekkora összeg szükséges a katolikus egyház működéséhez." Bruck András cikke szerint "sok ezer egyházi személy /azaz: szerzetes, illetve szerpap, pap és püspök/ lappang a magyar társadalomban, munka nélkül, illegalitásban." Ezek a mondatok a Mindszenty- és Grősz-per idején szokásos kommunista frazeológiát idézik, állapította meg Szilágyi Márton. /Szilágyi Márton: A meg nem gondolt gondolat. = Élet és Irodalom, júl. 25./
