Egymás után jelennek meg vallomások, emlékiratok részben a volt nómenklatúra, részben a volt politikai rendőrség, a Securitate képviselői tollából. Ezek az emberek tetteiket "hazafias" köntösbe bújtatják, kisebbségellenes akcióikat, "román érdekekre" hivatkozva igazolják. Például Nicolae Plesita szekus tábornok, aki hosszú időn át vezette a Külföldi Hírszerző Szolgálatot, előtte 1962-ben, 32 éves korában nevezték ki a kolozsvári hírszerző szolgálat élére. A Transilvania Jurnal napilapban megjelent interjúban úgy emlékezett vissza, hogy 1962-ben Kolozsvárra kerülve "olyan apparátust találtam, hogy nem tudtam, milyen az, hogy magyar, zsidó vagy román természetű." "Kolozsváron, az apparátusban, amint azt mondottam, imitt-amott még találtam egy-egy félszemű románt. És nekem ezzel az apparátussal kellett dolgoznom." Plesita ebbe beleborzadt. Valójában 1962-ig a kolozsvári "magyar, zsidó, részben talán román" szeku megtett mindent, amit csak lehetett. "Megtisztítottam azt az apparátust - nyilatkozott tevékenységéről Plesita - És létrehoztam egy igazi románt." Megállapította, hogy "egy verhetetlen román apparátust hoztam létre", Vajon ki ellen? - kérdezhette Gyarmath István. Plesita szerint a magyar irredentizmus ciklikus jelenség, s főleg a külföld érdekeinek van alárendelve. /Gyarmath János: Magyar? Zsidó? Román? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 2./
