|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
| észrevételeim vannak | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Serbanescu, Ilie 1997. december 2.Victor Ciorbea kormányfő dec. 2-án este ismertette a román kormány új összetételét. A hét hete folyó tárgyalások nyomán végrehajtott kormányátalakítás céljaként a reform gyorsítását, a kormányzati fegyelem erősítését, a hatékonyság növelését jelölte meg. Az új miniszterek a következők: ipari és kereskedelmi miniszter: Mircea Ciumara /az eddigi pénzügyminiszter/, pénzügyminiszter: Daniel Daianu, a Nemzeti Bank eddigi vezető közgazdásza, reformügyi miniszter, a Reformtanács elnöke: Ilie Serbanescu közgazdász, ismert hírmagyarázó, az erdők, vizek és a környezetvédelem minisztere: Sorin Frunzaverde, menedzser, közoktatási miniszter: Andrei Marga, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem rektora, privatizációs miniszter /újonnan létrehozott tárca/: Valentin Ionescu, aki korábban a Privatizációs Ügynökséget /ANP/ vezette, egészségügyi miniszter: Victor Bruckner professzor, számos orvosi könyv szerzője, ifjúsági és sportminiszter: Crin Antonescu. A miniszterelnök mellé delegált tájékoztatási miniszter: Sorin Botez nagykövet. - A kormánystruktúra további átalakítását tükrözi az államminiszteri /miniszterelnök-helyettesi/ rangok elosztása. Államminiszter maradt Adrian Severin külügyminiszter, új posztján Mircea Ciumara ipari és kereskedelmi miniszter, akinek e tárcánál elődje is az volt, továbbá államminiszteri rangot kapott Ioan Stoica igazságügy-miniszter, Gavril Dejeu belügyminiszter és Alexandru Athanasiu munkaügyi miniszter. Az előző kormányban államminiszteri rangja volt Ulm Spineanu reformügyi miniszternek is, aki nem tagja az új kabinetnek, és Ciumara pénzügyminiszternek - utódaik nem kapták meg ezt a rangot. A kormányba több olyan személyiség került (például Daniel Danescu, Ilie Serbanescu), aki nem tartozott valamely párt tagjai közé. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./ A kormányfő jelezte, hogy a jövőben nem lesz hajlandó elfogadni a kormány tagjainak fegyelmezetlenségét. Intett attól is, hogy egyes miniszterek sztárszerepet töltsenek be. /MTI/2002. szeptember 11.A Román Kereskedelmi Bank (BCR) tervezett magánosításáról cikkezett a román sajtó. A holland ING Bank csoport visszalépett, így a francia Eulia pénzintézet, valamint a Bank Austria Creditanstalt és a magyar OTP konzorciuma tett szándéknyilatkozatot. A BCR részesedése 33 százalékot tesz ki a román piacon, amelyből egy francia pénzintézet, a Société Générale a Román Fejlesztési Bank (BRD) megvételével 20 százalékot már magáénak tudhat. A BCR-t nem adhatjuk oda a magyaroknak - jelentette ki a Curentulnak Ilie Serbanescu, a román sajtóban legtöbbet szereplő pénzügyi szakértő. A Bank Austria Creditanstalttal (BA-CA), és az OTP a BCR 51,88 százalékos részvénycsomagjának megvásárlására közös ajánlatot kíván benyújtani. /Féltik a BCR-t az OTP-től. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./2013. november 29.A Jurnalul National a román és a magyar energiaárakrólA romániai és a magyarországi energiaárak közötti különbségekről írt a Jurnalul National című napilap. Ilie Serbanescu gazdasági elemző kétrészes írást közölt a román kormányzó Szociálliberális Szövetséghez (USL) közel álló bukaresti napilapban, amelynek internetes kiadásában csütörtökön jelent meg a cikk második része. A szerző megállapítja, hogy Magyarországon csökkennek a fogyasztói energiaárak, miközben Romániában nőnek. A két ország közötti árkülönbség 15-20 százalék, aminek az a következménye, hogy Romániába nem jönnek külföldi befektetők, akik ott vannak, távozással fenyegetőznek. A szerző szerint a sokat dicsért Nemzetközi Valutaalap (IMF) utasításai nem könnyítenek a romániai befektetők növekvő költségein, így ha a befektetők választhatnak a térség országai közül, akkor a sokat bírált Magyarországra mennek, amelynek nincs megállapodása az IMF-fel, és amely teljes erőből megpróbál ellenszegülni "a brüsszeli bürokraták laboratóriumában kitalált gazdasági képtelenségeknek" – írta Serbanescu .A szerző szerint csakis a Bukarest és Budapest által alkalmazott politikák miatt van különbség a román és magyar fogyasztói energiaárak között, mindkét országban a külföldi (nyugat-európai) tőke sajátította ki az energiaszolgáltatást. Serbanescu szerint ezek a szolgáltatók kihasználják a monopolhelyzetet, és különösebb erőfeszítés, menedzseri képességek nélkül hajtják be a biztos profitot válságidőszakban is, ami külföldre kerül, a kormányoknak pedig nincs pénzük az energiarendszerek korszerűsítésére. Ezért a kormányok nyaka körül "szorul a hurok", de a budapesti kabinet legalább megpróbál kiutat keresni, miközben a bukaresti nem is próbálkozik – véli a szerző. Megállapítja, a román kormány nem tartotta szem előtt az ország érdekeit, amikor elfogadta az IMF-nek azt az "ostoba" parancsát, hogy liberalizálja az energiaárakat. Ez ugyanis a szerző szerint arra irányul, hogy az Európai Unióban kullogó Románia elveszítse egyedüli előnyét, amit saját erőforrásainak olcsóbb kitermelése jelent. Az elemző gyarmatosító politikai modellnek nevezi, hogy a romániai energiaáraknak el kell érniük azt a szintet, amelyet az Európában domináns gazdasági erőt képviselő, de gázzal nem rendelkező Németország Oroszországnak fizet a nyersanyagért. A szerző szerint az energiaárak liberalizálása behatárolja Románia fejlődési kilátásait, és végérvényesen Európa perifériájára kényszeríti Bukarestet. Serbanescu szerint Magyarország legalább keresi a kiutat, és arra törekszik, hogy a külföldi szolgáltatók a profitot visszaforgassák, mert a közszolgáltatások célja nem a lakosság kárára való profittermelés kellene legyen, hanem annyi bevétel előteremtése, ami a szolgáltatások fenntartására, korszerűsítésére és fejlesztésére elég – olvasható a Jurnalul Nationalban. lapozás: 1-3
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||