Kós Antal cipész mesélte el élettörténetét. 1945. január 3-án deportálták a Szovjetunióba. 1947-ben indultak haza. A román határon megállították őket. Három hónapig tárgyalt a magyar, a román és a szovjet képviselet, hogy a hadifoglyokat hazaszállító szerelvényen levő erdélyi magyarok hova mehetnek. Addig a Magyar Vöröskereszt élelmezte őket. Ugyanakkor Magyarországnak és Romániának ki kellett fizetniük az oroszoknak a fejdíjat. Kós Antal végül 1947. szeptember 21-én hazaérkezhetett. /Elek György: "Egész életemben a szakmám mentett meg a nehézségektől" = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 1./
