Annak idején Klein Brigitta nővér nem mondhatta el senkinek, hogy missziós munkát végez, azaz a Szociális Testvérek Társaságához tartozik. 1951-ben kérte a felvételét, olyan időszakban, amikor mindenki tudta, hogy a falnak is füle van. Kész csoda, hogy az akkori főnöknőnek volt bátorsága vállalni a kockázatot, és a nővér bekapcsolódhatott a több évig tartó képzésbe, hiszen maguk a szociális testvérek sem ismerhették egymást személyesen. Fennállt annak a veszélye, hogy valahol valamelyikünk elszólja magát, és ezzel kiszolgáltatja a közösséget, emlékezett Klein Brigitta, a román–francia szakos tanárnő, ugyanakkor a Szociális Testvérek Társaságának tagja, a később, 1991-ben alakult temesvári Katolikus Nőszövetség elnöke. Missziós munkájuk alapja a karitatív tevékenység, következő rétege az embertől emberig terjedő szervezőmunka, ezen nyugszik a szociális, majd mozgalmi munka. Régen nőszövetségeket hoztak létre, asszonykört, leánykör, a szolgálólányok körét, később a gyári munkáslányok egyletét, a falusi nők körét, amelyek szervezéséhez, vezetéséhez a tanítónőket kérték fel, folyóiratot szerkesztettek Harangszó, majd Nap címmel. A Szürke Nővérek Társulatából vált ki 1923-ban a Schlahta Margit vezette Szociális Testvérek Társasága, ennek lett a tagja a nővér is. /Brigitta testvér. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 25./
