|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
| észrevételeim vannak | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Talpai Lóránt 2006. január 14.„Vízumba zárt szabadság” című, kritikai hangvételű írásában értekezett a nemzeti vízum bevezetéséről és Magyarország nemzetpolitikájáról a Magyar Szó újvidéki napilap január 13-i számában Talpai Lóránt. Azt firtatta, hogy mit kellett egyáltalán kidolgozni a nemzeti vízumon, hiszen az okmány megszerzésének feltételei megegyeznek a magyarországi tartózkodási engedély kritériumaival. Néhány család kapcsolattartásától és a diákok zökkenőmentes utazásától eltekintve tartalmilag nem előnyös, ezért totális az érdektelenség iránta. „A kérdés csak az, hogy a jelenlegi kormány szándékosan nézi a határon túlra szakadtakat inkompetensnek a saját státusuk és helyzetük megítélésében, amikor egy olyan dokumentumot akar bevezetni, amely ugyanolyan nehezen szerezhető meg, mint a legális magyarországi tartózkodási engedély, és még munkát sem lehet vállalni vele, a szabad utazásról, határátlépésekről nem is beszélve” – írta Talpai. Talpai szerint Magyarország „olyan mértékben van még mindig az egyenlőség szlogen mellett, hogy kimondja: lényegtelen a származás, nyelvismeret, közös történelem, közös kultúra és lényegtelen Európa is, mint közös hagyaték”. A szerző szerint „még fájóbb, hogy eltelt egy újabb, nemzetstratégiai szempontból elpocsékolt év, amelyet az anyaország az újév után is hasonló hozzáállással folytat, mint eddig, mivel öt évre előre megoldottnak tekinti a határon túli magyarság ügyét, amikor a schengeni rendszer be sincsen vezetve”. /A nemzeti vízum újvidéki kritikája. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 14./lapozás: 1-1
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||