Sepsiszentgyörgyön a Szent György-napok alkalmával több éven át rendezte a Szent György-legenda életre keltését László Károly színész. Többezres tömeg nyitott utat a színháziakból és művészeti népiskolásokból összeverbuvált komédiások előtt, akik fáklyákkal, lámpásokkal érkeztek egy szekéren. Tűzijáték jelezte, hogy legyőzték a sárkányt. Szinte minden évben előállt a szekér, az ,,úttörő” csapat átadta helyét az időközben megszületett Mesekalákának, amely vitte a LOVAG üzenetét mindenfelé. Sokféle sárkányt győztek le. Egyszer a városból összehordott dobozokból szerkesztettek sárkányt, máskor a színházi kellékmester, Zajzon Ádám saját autóját varázsolta sárkánnyá. Tavaly azután az ünnepségen hullani kezdett a hó. A csapat mindenre elszántan indult útjára az elnéptelenedő városban. Az emberek nem maradtak az utcákon. Lefelé jövet megkérdezte őket, fáznak-e? Igen, mondták kórusban. Egyvalaki hallgatott. Ő, a lovag, az ötéves kisfiú nem panaszkodhat. /László Károly: Szent György-napok: Hóhullásban tovatűnő komédiásszekér. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 27./
