udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
2505
találat
lapozás: 1-30 ... 2041-2070 | 2071-2100 | 2101-2130 ... 2491-2505
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 1997. október 22.
Thoroczkay Sándor /Szatmárnémeti/ történelemtanár, a Szent István Kör elnöke javasolta, hogy képzett történelemtanárok segítsék kevésbé képzett társaikat a történelem magyar nyelvű oktatásában. Már két hónap eltelt a sürgősségi kormányrendelet óta, de még mindig a csak a tervezgetésnél tartanak, a román nyelvű tankönyvek fordításai még mindig nem készültek el. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 22./1997. október 23.
Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke és Takács Csaba ügyvezető elnök aláírásával az RMDSZ a következő közleményt adta ki okt. 23-án: Az önálló magyar egyetem létrehozásával kapcsolatos félreértések vagy értelmezési különbségek tisztázása végett szükségesnek tartjuk leszögezni a következőket: 1. Fontosnak tartjuk, hogy a magyar kormányküldöttség látogatása alkalmával a két miniszterelnök egyetértett abban, hogy szükséges az önálló magyar egyetem létrehozása, és ezáltal ez a célkitűzésünk a két ország közti együttműködés tárgyává is lett. Maga az RMDSZ is kérte, hogy a magyar kormány támogassa ennek a célnak a megvalósítását, és erre az igényünkre pozitív választ kaptunk. 2. Az önálló egyetem létrehozására irányuló törekvéseket nem lehet szembehelyezni a Babes-Bolyai Egyetemen belüli magyar tagozat kialakításával. Feltétlenül szükségesnek tartjuk ezen az egyetemen minél előbb magyar tanszékek és fakultások létesítését, és ily módon egy önálló magyar tagozat létrejöttét. 3. Már régebb elfogadott, ma is érvényes oktatási stratégiánknak megfelelően Erdélyben több régióban is szükséges magyar felsőoktatási intézmények létrehozása. Ugyanakkor az RMDSZ vezetősége továbbra is azon a véleményen van, hogy egy önálló magyar tudományegyetem működtetéséhez a legalkalmasabb helyszín Kolozsvár, függetlenül az egyetem létrehozásának a módjától. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 24., RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 23., 1139. sz./1997. október 23.
Ok. 23-án Budapesten több helyen megemlékeztek a forradalom évfordulójáról. Ökumenikus istentiszteletet tartottak a Bazilikában. Tőkés László püspök a Szent Jobb-kápolnában őrzött '56-os forradalmi zászló előtt tisztelegve gyertyát gyújtott, majd beszédében a Bibliából, a Példabeszédek könyvéből idézett: "Az igazság felmagasztalja a nemzetet, a bűn pedig gyalázatára van a népeknek" - mondta, és arra figyelmeztetett: a koszorúzók között akadnak olyanok is, akik egykor üldözték '56 hőseit. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./1997. október 23.
A forradalom negyvenéves évfordulójára, 1996-ban jelent meg a Magyar '56 című tanulmány-gyűjtemény második Megtorlás, ellenállás, emigráció Magyarországon, a Kárpát-medencében, Nyugaton alcímet viselő kötete a Magyarok Világszövetsége 1956-os Bizottságának kiadásában, Székelyföldi Ágoston szerkesztésében. A kötetben az erdélyi megtorlásokat Tófalvi Zoltán és Gagyi Balla István foglalta össze. Az utóbbi tanulmányából a sepsiszentgyörgyi ellenállókra vonatkozó részt közölte a Háromszék. Sepsiszentgyörgyön a Mikó Kollégium néhány diákja - fellelkesülve a forradalom eszméin - elhatározta, hogy szervezetet alakít, ez lett a SZIT, a Székely Ifjak Társasága. Titoktartási szerződést kötöttek és mindegyikük elmondta az ünnepélyes esküt, ebben szerepelt, hogy mindent megtesznek az erdélyi magyarság fennmaradásáért és Magyarországhoz csatolásáért. 1957. március 15-én titokban megkoszorúzták az 1848-as emlékművet. Ennek nagy hatása volt. A rendőrség nem jött rá arra, hogy kik voltak a koszorúzók. A következő évben meg akarták ismételni a koszorúzást, akkor viszont elkapták őket. 1958-ban volt a tárgyalás a katonai törvényszéken, Macskási Pál volt a bíró. Kilenc diákot ítéltek el, a kiskorú vádlottakat sok évre ítélték, az elsőrendűt, Szalai Andrást 18 évre, a másodrendűt, Szabó Lajost 15 évre, a többi is súlyos börtönbüntetést kapott. A vádirat szerint: "A banda tagjai soviniszta elvakultságukban nem átallották 1957. március 15-én titokban koszorút elhelyezni a '48-as emlékmű talapzatára, de az '56-os magyar ellenforradalmárok emlékére." /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./1997. október 23.
Idén ünnepli Székelyudvarhely múzeuma fennállásának 200. évfordulóját, erről nyilatkozott a lapnak Zepeczáner Jenő, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója. 1797-ben írta össze az akkori gyűjteményt, a szertár, az éremtár és a könyvtár állományát Zilahi Sebes János professzor. Azóta a gyűjtemény állandóan növekedett. 1897-ben a gyűjteményt a városháza akkor felavatott dísztermében helyezték el. Haáz Rezső lett a múzeum igazgatója, aki szenvedélyesen gyűjtötte a néprajzi tárgyakat. A múzeumot 1949-ben államosították. 1994 óta a múzeumhoz tartozik a városban lévő Tompa László és a Tomcsa Sándor emlékszoba, továbbá ők patronálják a Székelyszentléleken levő tájházat. A múzeum levéltári anyagának egy részét, a privilégiumi leveleket Bukarestbe szállították, a legértékesebb részt, a "székely láda" anyagát Kolozsvárra vitték. A múzeum dokumentációs könyvtárának felelőse Róth András, helytörténettel Zepeczáner Jenő és Hermann Gusztáv foglalkozik. 1990 júniusában megalakították a Haáz Rezső Kulturális Egyesületet. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 23./1997. október 23.
A csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban okt. 19-22-e között zajlott a közép-és kelet-európai Caritas szervezetek konferenciája. A húsz különböző országból összegyűlt résztvevők a jobb együttműködésről tárgyaltak. A Caritas főtitkára elmondta, hogy jelenleg a világszervezetnek 146 tagja van. Frank Miklós, a Magyar Caritas igazgatója elmondta, hogy az 1945-ös betiltás után 1990-ben indult újra a szervezet. Frank Miklós 44 évig élt Nyugaton, 18 esztendeig dolgozott a Nemzetközi Caritasnál. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 23./1997. október 23.
Páll László, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége udvarhelyszéki szervezetének elnöke emlékezett vissza börtönéveire. Az 1956-os forradalom hírére két osztálytársával Magyarországra akart átszökni, hogy segítsen a forradalmároknak. Ez a terve nem sikerült. 1959-ben megszüntették a Bolyai Egyetem önállóságát és megszüntették Marosvásárhelyen a tiszta magyar gimnáziumokat. Páll László ez ellen tiltakozó aláírásokat kezdett gyűjteni. Besúgók feljelentették, 1960. június 28-án fegyveres összeesküvés címén, hamis váddal letartóztatták. Tizenegy hónapig tartottak a kihallgatások a Securitatén, ezalatt idegileg és fizikailag kikészítették őket, a verés hatására képtelenségeket tartalmazó jegyzőkönyveket is aláírtak. A tárgyaláson 24 főt ítéltek el, hat évtől huszonöt évig terjedő börtönre. Nehéz munkát végeztettek velük, mindig éheztek, a börtönben a rabokat verték. Páll Lászlóz elvitték a Duna-deltába is. Az ottani lágerek főhadiszállása Peripravara volt. Páll László 1964-ben szabadult. Azután sem volt könnyű az élete. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 23./1997. október 24.
A magyar nyelvű egyetemi oktatás visszaállításáért folyó sok évtizedes harc újabb stációja a Horn-látogatáskor történt bejelentés, hogy az egyetem nem Kolozsváron lesz. A "nacionalista ellenzék, a kolozsvári egyetemi vezetés és a multikulturális jelleg magyar híveinek elképzelése kerekedett felül", állapította meg Sylvester Lajos. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./1997. október 24.
A környező államokban élő magyar kisebbség helyzetét úgynevezett országjelentésekben térképezi fel a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/. Elsőként a szlovákiai és kárpátaljai magyarságról szóló tanulmány készült el. A magyar kisebbség Szlovákiában című beszámoló szerint az országban az 199-es népszámlálás idején 567 ezer magyar nemzetiségű állampolgár élt, a lakosság 10,76 %-át tették ki. A magyar iskolaköteles gyermekek 73,8 %-a jár magyar iskolába. Ukrajnában az 1989-es népszámlálás szerint a magyar kisebbség lélekszáma 163 ezer fő. Kárpátalján jelenleg 10 önálló magyar elemi, 36 nyolcosztályos iskola és 17 középfokú magyar tanintézmény működik. A kárpátaljai lakosságot aggodalommal tölti el az új oktatási tervezet, amely szerint a nemzetiségi iskolákban a tantárgyak nagy részét ukránul kell tanítani. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 24., Magyar Nemzet, okt. 25./1997. október 24.
Rencsik Imre, a nagyváradi katolikus egyházmegye keretében működő Keresztény Ifjúsági Mozgalom /KIM/ vezetője elmondta, hogy sokat jár külföldön azért, hogy befejezhessék a Teiului utcai Keresztény Ifjúsági Központot. Az egyik szintjén informatikai terem, a másikon filmstúdió lesz, az épületben lesz még több műhely, egy műterem és egy zeneterem. A központba várnak minden fiatalt, felekezeti különbség nélkül. /Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 24./1997. október 24.
Okt. 12-én Nagykárolyban ünnepséggel emlékeztek az új római katolikus templom fölszentelésének elsőéves évfordulójára. A Szatmár megyei Magyarcsaholy 624 lelkes gyülekezete okt. 19-én ünnepelte a református templom felújításának befejezését. A felújítás költségeinek fele a hívek adakozásából gyűlt össze, a másik felét a holland testvértelepülés, Rodenjis biztosította. Az ünnepi istentiszteleten Tőkés László püspök hirdetett igét. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 24./1997. október 25.
Okt. 25-én tartották Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeum Bartók-termében "A Hargita, Kovászna és Maros megyei bölcsészet- és történelemtudományi magyar tudományos kutatás szerveződési lehetőségei" című tanácskozást, melyen a térségbeli érintett intézmények, tudományos műhelyek, közgyűjtemények képviselői vettek részt. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 27., 1141. sz./1997. október 25.
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület, az Országos Dávid Ferenc Egylet és a Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága közös rendezésében okt. 24-25-én Kolozsváron tartották a Magyar Ifjak Világfóruma Erdélyi Társaságának /MIVET/ alakuló ülését, amelyen 15 erdélyi magyar ifjúsági szervezet vett részt. Elfogadták a MIVET alapszabályzatát és megválasztották vezetőségét. A MIVET a világban szétszórt magyarság lelki, szellemi, kulturális és gazdasági közeledése, továbbá a magyarsággal együttélő népekhez fűződő kapcsolatok erősítése céljából alakult meg. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./ A frissen megválasztott elnök, Makkai Zsolt elmondta, hogy szervezetük megalakulásának előzménye az, hogy 1996-ban Budapesten megalakult a Magyar Ifjak Világfóruma, mint a Magyarok Világszövetsége ifjúsági szárnya. Feladatai között van a határon kívül élő fiatalok nyelvi, kulturális és nemzeti öntudatának erősítését és megmentését. A MIVET elsősorban cserekapcsolatok kialakításában és a másik régiók magyarjaival közös programok szervezésében merül ki tevékenységük. /Antal Orsolya: Mi is az a MIVET? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./1997. október 25.
Sepsiszentgyörgyön meghívásos pályázatot írt ki a Gróf Mikó Imre Szoborbizottság 1997 januárjában Bocskai Vince és Petrovits György számára gróf Mikó Imre, Erdély művelődéstörténetének kiemelkedő személyisége emlékének megörökítésére. A tervezett művet a város főterén állítják fel. A bizottság Petrovits István terve mellett döntött, egyben felhívást tett közzé, melyben adakozásra szólított fel, hogy elkészülhessen a szobor. Bocskai Vince szobrászművész elmondta, hogy Petőfi-szobra állt Szovátán, 1992-ben készült, Mikes-szobrát idén avatták, Marosvásárhelyen áll egész-alakos Bernády György-szobra. Szovátán 1996 őszén állították fel világháborús emlékművét. A szobrászművész megnyerte a Kézdivásárhelyen felállítandó, az 1848-as szabadságharc és a két világháború hősi halottai előtt tisztelgő emlékmű pályázatát, ugyancsak megnyert egy Apor Vilmos-pályázatot Gyulán, ez egész alakos bronzszobor a mártírhalált halt püspökről. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./1997. október 25.
Az Adevarul, Evenimentul Zilei, National és a Romania Libera okt. 25-i számai részletes beszámolót közölnek a parlamenti ellenzék képviselőinek múlt hétvégi, Hargita és Kovászna megyei látogatásáról. A cikkek szerint a magyar gyerekek alig vagy egyáltalán nem tudnak románul, a történelmet magyarul tanulják. Az Adrian Nastase RTDP-s szenátor által vezetett küldöttség átvett egy helyi román kulturális szervezetek által aláírt jegyzéket, melyben a többségben magyarok lakta megyék román lakói egy olyan központi tanácsadó testület létrehozását követelik, amely garantálná a románok "alkotmányos jogait és szabadságait". Az Adevarul cikke a legdrámaibb hangvételű: "Elhagyatva a bukaresti hatóságoktól, az Erdély szívében élő románok elvesztik identitásukat", ez Lia Bejan cikkének címe. Bejan szerint az RTDP-s küldöttség "megtörte a két megyére kirótt politikai embargót". A lap statisztikai adatokat közöl, melyek az 1918 előtti és 1992-es székelyföldi román lakosság számát hasonlítják össze. Az Evenimentul Zilei okt. 25-i száma is foglalkozik az eseménnyel. A lap szerint a Zabola nevű helységben a magyar kisebbség történetét oktatják, Rétyen pedig csak a "székely zászló volt kifüggesztve". /RMDSZ Sajtófigyelő (Kolozsvár), okt. 25./1997. október 25.
Börtönéveire emlékezett vissza egy volt elítélt. 1955 februárjában Felsőbányán dolgozott, egy ólombányában. Akkor amnesztiával nagyon sok politikai fogoly szabadult. Ezután jobb volt a helyzetük a börtönben, az eddigi 12 óra helyett 8 óra lett a munkaidő. Innen Nagyenyedre vitték őket, ahol - meglepetésükre - a börtönőrök nem nevezték banditáknak őket, minden héten fürödhettek, nem verték a rabokat. Az őrök néha egy-egy újságot is behoztak nekik, titokban. Az 1956-os forradalom napjaiban kedvesebbek lettek az őrök. A forradalom leverése után minden megváltozott. Két hét után vonatra rakták a foglyokat, úgy préselték be őket a vonatba, hogy mozdulni sem tudtak. Így utaztak három napon át. Szamosújváron az őrök veréssel kergették őket a cellákba. Újból banditának szólították őket. Kicsődítettek mindenkit egy nagy terembe. A raboknak egy folyosón kellett átmenniük, két oldalt szekusok álltak és vertek mindenkit. Őket - többekkel együtt - egy elkülönített helyre vitték, közölték velük, hogy ez a megsemmisítő részleg. Csupa olyanok voltak itt, akiket 20-25 évre, életfogytiglanra ítéltek, sőt halálra ítéltek is voltak köztük. Annyi szörnyűséget éltek át, hogy az emlékező most nem is tudja elmondani. Élő roncsok voltak mindnyájan. Négy és fél év múlva, amikor olyan gyenge volt, hogy az őr rugdosására sem tudott felállni, hordágyon elvitték el ebből a zárkából. /Bruncsák József: Börtönben éltem át a magyar forradalmat. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 25-26./1997. október 26.
Okt. 25-26-án tartották Szatmárnémetiben a helyi RMDSZ, a Szent- Györgyi Albert Társaság, az EMKE, a Romániai Magyar Dalosszövetség, valamint a szatmárnémeti MADISZ szervezésében a VII. "Hajnal akar lenni" népdaléneklési verseny döntőjét, melyen a Kárpát medence magyarságának 36 /17 és 73 év közötti/ versenyzője lépett a közönség elé. A zsűriben, melynek elnöke Budai Ilona népdalénekes volt, részt vett Laskay Sándor, RMDSZ Művelődési és Egyházügyi Főosztályának előadója is. Az I. díjat Tényi Edit – Nagybecskerek /Vajdaság/, a II. díjat Bicsak Tibor – Gyergyószentmiklós /Erdély/, a III. díjat pedig Zolnai Ildikó – Nyárádszereda /Erdély/ nyerte el. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 27., 1141. sz./1997. október 26.
Okt. 24-26-án ünnepelték Nagybányán Erdély első középiskolája, a Schola Rivulina megalakulásának 450 éves évfordulóját. Okt. 25-én a református templomban ünnepi ökumenikus istentisztelet tartottak, majd bemutatják a helyi EMKE szervezet és a városban működő Misztótfalusi Közművelődési Egyesület legújabb kiadványát /Évek és iskolák, EMKE-füzetek 12-14-es összevont szám/, amely a nagybányai magyar nyelvű középfokú oktatás 450 évének történetét dolgozza fel. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./ 1997. október 26.
Több évi kérvényezés után végre engedélyezték Nagybányán a magyar V-XII. osztályos középiskola létrehozását. Az új középiskola a város nagy szülötte, Németh László nevét veszi fel. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./1997. október 26.
Okt. 26-án Medgyesen ökumenikus istentisztelet és nagyszabású ünnepség keretében avatták föl Erdély első 1956-os emlékművét, egy művészi fafaragású kettős kopjafát. A Magyarok Világszövetsége nevében Pordány László külügyi titkár mondott beszédet, majd Patrubány Miklós elnökhelyettessel helyezték el az MVSZ koszorúját. /Magyar Figyelő (A Magyarok Világszövetsége tájékoztatója), VI. évf. 6. sz., november/