udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
2972
találat
lapozás: 1-30 ... 301-330 | 331-360 | 361-390 ... 2971-2972
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 1999. március 1.
A New Yorkban székelő Magyar Emberi Jogi Alapítvány saját szerverén rendre helyet biztosított előbb a magyar határon túli kisebbségi szervezeteknek, majd a kisebbségi magyar sajtónak. Így jelenleg a https://www.hhrf.org/ címre lépve, elérhető már a világhálón Romániából: a kolozsvári Szabadság, a marosvásárhelyi Népújság, az Romániai Magyar Szó, a nagyváradi Erdélyi Napló, a kolozsvári Magyar Közélet, a kolozsvári Korunk folyóirat, legújabban nagyváradi Bihari Napló, az Erdély című internetes magazin, az RMDSZ sajtófigyelője és az RMDSZ Tájékoztató, de megtalálható rajta a szlovákiai Új Szó című napilap, a Vasárnap hetilap, továbbá közös dobbantó a fő magyarországi lapok felé, magyar Sajtóközpont címmel. Ugyanakkor, a már ismert Internettó mellé most új internetes lap sorakozott föl: a Magyar Netlap, amely febr. 26-a óta újságként, hírügynökségként, televízióként és rádióként érhető el a világhálón a https://www.netlap.hu/ címen. Az induló rovatok között természetesen helyett kapott a hír, a gazdasági, a sport, a szolgáltatási, a szórakozás, az életmód, a fórum, valamint a virtuális áruház ajánlatainak ismertetője. /Gazdagodó világháló(nk). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 1./1999. március 1.
Kolozsváron Méliusz József-emlékszoba készül. Erre a hírre Nagy László megjegyezte: "van néhány nagy kolozsvári író, akiknek nincs emlékszobája, mint Reményik Sándor, Kós Károly, Dsida Jenő, Tamási Áron, Bánffy Miklós." Méliusz nem tartozik a nagy írók közé. /Nagy László: Méliusz József-emlékszoba Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./1999. március 2.
Ivan Kosztov bolgár miniszterelnök kétnapos látogatásra Romániába érkezett, febr. 28-án fejezte be Sinaián tárgyalásait Radu Vasile miniszterelnökkel. Ivan Kosztov kijelentette, hogy bolgár parlamenti delegációt küld Belgrádba és Pristinába. Javasolta, hogy román parlamenti képviselők is tartsanak a küldöttséggel. Radu Vasile hasznosnak minősítette a javaslatot, de hozzátette, hogy azt még el kell fogadnia a parlamentnek. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./1999. március 2.
Viorel Catamara a közelmúltban távozott a kormánykoalícióban részt vevő Nemzeti Liberális Pártból és már megválasztották a "mérsékelten nacionalista" Román Nemzeti Párt elnökének. Ezt a pártot Virgil Magureanu, a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ volt elnöke jegyeztette be. Egyes lapok szerint hajdan mindketten a Securitate tisztjei voltak. /Népújság (Marosvásárhely), márc. 2./1999. március 2.
A múlt hét végi marosvásárhelyi SZKT végül mégsem az utolsó a kongresszus előtt - határozott febr. 28-án a testület, április 18-ban jelölve meg a következő SZKT időpontját, a helyszínről viszont nem döntöttek. Alapszabályzat-ellenesnek ítélt döntés miatt mondott le febr. 28-án az SZKT-n Bodó Barna és Somai József az SZKT állandó bizottsága alelnöke és titkára. Õk ugyanis 1998. október 20-án beadvánnyal fordultak az RMDSZ Szabályzat-felügyelő Bizottságához. Mint ismeretes, az SZKT október 3-i, rendkívüli tanácskozásán tárgyalta az RMDSZ további kormányban maradását, illetve kilépését. Akkor három javaslat volt: a kolozsvári megyei szervezet kilépést indítványozott; Szilágyi Zsolt képviselő a bennmaradást újabb határidős feltételekhez kötötte javaslatában; az Ügyvezető Elnökség a Petőfi-Schiller egyetemre vonatkozó kormányhatározat miatt a kormányban maradást javasolta. A név szerinti szavazás elvi kérdésre vonatkozott: a bennmaradásra. A szavazat ennek értelmében csak igen, illetve nem lehetett. Ez a kérdésfeltevés viszont az SZKT kétharmados támogatottságát feltételezi, az alapszabályzat szerint. Az ismert 59-37 eredményű, név szerinti szavazás nem elegendő tehát a kilépés-bennmaradás kérdésének eldöntésére - érveltek október 20-i beadványukban Bodó Barna és Somai József és hangsúlyozták: a fentiek értelmében az október 3-i SZKT-döntést nem tekinthetik a kormányzati szerepvállalás kérdésében érvényesnek. Kérték a Szabályzatfelügyelő Bizottságot, foglaljon állást a jelzett kérdésben. Ez meg is történt, mint ahogy azt a Szabályzat-felügyelő Bizottság 1/1998-as határozata tanúsítja, mely szerint a SZFB megalapozottnak tekinti a Bodó Barna és Somai József által előterjesztett beadványban foglaltakat, s az Alapszabályzat 47. szakasza értelmében, formai és eljárási szempontból alapszabályzat-ellenesnek minősíti az SZKT-nak a kormányzati szerepvállalás tárgyában hozott szeptember 5-i és október 3-i határozatát. A határozat ellen fellebbezésnek van helye, melyet két, soron következő SZKT lejártáig lehet előterjeszteni. Bodó Barna és Somai József február 23-án élt is e fellebbezési jogával. Bodó Barna és Somai József lemondó nyilatkozata így rögzíti a tényeket: az SZKT 1999. február 28-i tanácskozásán az SZFB elnöke ismertette a helyzetet, vagyis hogy fellebbezést nyújtottunk be a testülethez, de az SZKT nyilvánossága előtt nem azt jelentette be, ami a határozatuk lényege, hogy indítványunkat elfogadta, hanem azt, hogy elutasította azt. Nyilvánvalóan valótlan és tendenciózus kijelentését másodszori hozzászólásában sem igazította ki. A SZFB elnöke, Markó Attila eljárása minősíthetetlen. /Bögözi Attila: Mégsem volt az utolsó SZKT a marosvásárhelyi! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./1999. március 2.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ 1990-ben újjászerveződött, az EME Bihar megyei szervezetének megalakítását 1995 májusában kezdeményezte dr. Fleisz János történész. A szervezés eredményeképpen 1998. jan. 1-jén bejegyezték az Erdélyi Múzeum-Egyesület Nagyváradi Fiókegyesületét. A római katolikus egyház jóvoltából néhány napja egyszobás székhelyük is van a Barátok temploma melletti egyházi ingatlanban. Egyelőre se telefon, se számítógép, se könyvtár nincs benne. Időszerű volt ez a lépés, mert magyar nyelvű kutatóintézmények nincsenek Nagyváradon. Az EME Nagyváradi Fiókegyesületének 116 tagja van. Dr. Fleisz János elmondta, hogy várostörténeti, helytörténeti kutatásokat folytatnak. Tervezik Nagyvárad monográfiájának kiadását. Bejegyeztették a Sapientia Varadiensis Alapítványt, az alapítvány révén már pályázhatnak anyagi támogatásra. /Gittai István: A váradi magyar tudományosság épülő szellemi műhelye. = Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 2./1999. március 2.
A marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészeit vendégszereplére hívta márc. 5-re Bécsbe az Ausztriai Magyarok Egyesületeinek Központi Szövetsége. Molnár Ferenc Játék a kastélyban című színművét adják elő. /Kiss Éva: Játék a kastélyban, előadás a Császárvárosban. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 2./1999. március 3.
Márc. 3-án a képviselőház oktatási bizottsága elutasította a kolozsvári székhelyű állami magyar egyetem újraindítása ügyében beadott két törvénytervezetet. Az egyiket négy RMDSZ-es képviselő /Kónya- Hamar Sándor, Mátis Jenő, Szilágyi Zsolt és Nagy István/ adta be, a másikat az RMDSZ parlamenti frakciója. A magyar egyetem ellen szavazott az RMDSZ koalíciós partnereinek egy része, a Román Szociáldemokrata Párt és a Demokrata Párt képviselői, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt képviselői pedig tartózkodásukkal szintén az elutasítást támogatták. A vita során az ellenzők arra hivatkoztak: a magyar egyetem az európai integrációval összeegyeztethetetlen szeparatista törekvés, az etnikai alapú egyetem diszkriminációt jelent. Az ellenzéki képviselők szerint az "európai szellemnek a multikulturális oktatási forma felel meg" - tájékoztatott Asztalos Ferenc, a képviselőházi oktatási bizottság elnöke. Az oktatási bizottságon kívül a képviselőházi emberjogi és kisebbségi bizottság, valamint a törvényhozói tanács is elutasította a törvénytervezeteket. /Újabb kudarc egyetemügyben Tetszik vagy nem tetszik, a 123-as szakasz érvényes. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5., Még egyszer nem a magyar egyetemre. = Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 4./ Asztalos Ferenc elmondta, hogy a vita során az ellenzők azt állították, hogy a nyugat-európai gyakorlatban nincs példa önálló kisebbségi tannyelvű egyetemre. Asztalos hiába cáfolta ezeket az érveket, hiába hangsúlyozta, hogy léteznek kisebbségi nyelven működő állami egyetemek, például Spanyolországban katalán és kasztíliai nyelven, Finnországban svéd nyelven, mégis elutasították a magyar egyetemről szóló törvénytervezetet. /Máté Zsófia: Párhuzamos monológok a magyar egyetemről. = Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 5./1999. március 3.
Románia és Moldova egyesülése csak a két ország népének akaratából történhet meg, de ha a két ország népe az egyesülés mellett dönt, azt sem az oroszok, sem senki más nem akadályozhatja meg - jelentette ki márc. 1-jén Bukarestben Ion Diaconescu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke. A KDNPP vezetője szerint ha ma népszavazást tartanának az egyesülésről, Romániában az igen biztosan diadalmaskodna, de a Moldovai Köztársaságban valószínűleg nemet mondanának. - Románia nincs olyan gazdasági helyzetben, amely vonzó lehetne a Moldovában élők számára. Romániának a kulturális, szellemi, érzelmi és történelmi egységet kell szorgalmaznia, és amikor "a helyzet nálunk jóra fordul, a moldovaiak is az egyesülést akarják majd" - hangsúlyozta. A sajtóértekezleten Remus Opris szóvivő határozottan elítélte az orosz törvényhozásnak azt a döntését, amellyel Oroszország számára stratégiai érdekzónának minősítette a Dnyeszteren túli területet. Opris szerint a román külügyminisztériumnak hivatalosan állást kellene foglalnia olyan értelemben, hogy ezzel Oroszország a Moldovai Köztársaság szuverenitását és területi egységét fenyegeti. Romániának fel kellene hívnia az EU-tagállamok figyelmét arra, hogy a Dnyeszteren túli területet "ténylegesen idegen hadsereg tartja megszállás alatt". /Nem érdemes most erőltetni Moldova és Románia egyesülését - véli Ion Diaconescu parasztpárti elnök. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./1999. március 3.
Márc. 1-jén kétnapos nemzetközi konferencia kezdődött Bukarestben a Partnerség a békéért NATO-program megkezdésének ötödik évfordulója alkalmából. A konferencián Andrei Plesu román külügyminiszter kijelentette: Románia azt várja, hogy áprilisban a NATO washingtoni csúcstalálkozóján megerősítik: az észak-atlanti szövetség bővítése folytatódni fog. /Román remények. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./1999. március 3.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete MÚRE/ közleményt adott ki: Az Országos Audiovizuális Tanácsnak a kisebbségi műsorok azonnali fordítására és feliratozására vonatkozó döntése súlyosan megsérti az alkotmány által is biztosított jogok érvényesülését, korlátozza a sajtószabadságot, megszünteti a kisebbségi műsorok versenyképességét. E döntésével az Audiovizuális Tanács maga akarja megszabni a műsorok célrétegét, illetve haszonélvezőjét. Az önkényes döntés rendkívüli módon megnövelné a nem román műsorok önköltségét, gyártási idejét és ezzel megszünteti a szakmai esélyegyenlőséget, amit a 48/1992-es audiovizuális törvény biztosít. Figyelembe véve, hogy az Audiovizuális Tanács az évek során nem először hoz a kisebbségi műsorokat szakmailag korlátozó, az érdekeiket sújtó határozatokat, a MÚRE kéri, hogy a parlamentje vizsgálja felül a CNA egész tevékenységét, intézkedéseit. Ugyancsak kéri, hogy a törvény értelmében erre jogosult felelős intézmények hívják vissza a tisztségükből az Audiovizuális Tanács tagjait. /A MÚRE is sarkára áll. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./1999. március 3.
Kolumbán Gábor a Hargita Megyei Önkormányzat elnöke, és egyike a legtöbb nemzetközi tisztséget viselő RMDSZ-politikusoknak. Az Európa Tanács keretében működő Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusa tagja, és a Föderalizmus, Regionalizmus és Kisebbségi Munkabizottság elnöke, a Helyi és Regionális Információs Társadalmi Bizottság tagja, az Európai Régiók Gyűlése (AER) Kisebbségi Munkabizottságának elnöke. Kolumbán Gábort a vaslui-i bíróság rágalmazásért 20 millió lej pénzbüntetésre ítélte, 1 milliárd lej (100 000 USD) erkölcsi kártérítés és 10 millió lej perköltség megfizetésére kötelezte. A magánvádló Aristide Roibu, aki a bukaresti székhelyű Aris Industry S. A. ügyvezetőjeként felépítette a székelyudvarhelyi csereháti ingatlant, és azt átjátszotta egy frissiben megalakított görög katolikus apácarendnek. A székelyudvarhelyi csereháti ingatlanról köztudott, hogy súlyosan terheli a román?magyar viszonyt, az ügyet a román sajtó nagy része magyarellenes uszításra használja fel. Kolumbán Gábor 1997. május 30-án hivatalos közleményt adott ki, amelyben rögzítette azt, hogy "minden, a beruházást elindító dokumentumban (haszonbérleti szerződés, építési engedély, a projekt témájának bemutatása) az épület székelyudvarhelyi gyermekek részére épített kisegítő iskolaként szerepel, azzal a céllal, hogy a kis befogadó képességűnek bizonyuló oklándi iskolát ide költöztessék." Aristide Roibu alattomos ténykedése révén ez az épület egy székelyudvarhelyi görög katolikus gyermekotthonná változott. Önként adódik tehát a kérdés, vajon a humanitárius beruházás ürügye nem egyéni üzleti érdekeket rejt? Az indulatosság és agresszivitás, amellyel Aristide Roibu kifejti nézetét anélkül, hogy a beszélgetések során felmerült kérdésekre válaszolna, arra késztet, hogy az illetékes szervekhez forduljunk, kérve a pénzügyi átutalások törvényességének, a behozatalnak és az építkezés költségeinek felülvizsgálását." - Aristide Roibu ezt rágalmazásnak vélte, és panasszal fordult a kijelölt vaslui-i bírósághoz, azt állítván, hogy e kijelentés szerint őt azzal rágalmazta meg Kolumbán Gábor, hogy "szubverzív" tevékenységet folytat, ergo, "veszélyeztette, aláásta az állam belső rendjét". A nyilvánvalóan elfogult vaslui-i bíróság elítélte Kolumbán Gábort. Kincses Előd megjegyezte: egész egyszerűen nem értette, hogyan is állapíthatta meg a vaslui-i bíróság: fennállnak a rágalmazás tényálladéki elemei. Mindenekelőtt nem a vitatott alattomos kifejezést tartja rágalmazónak, amelyet románul egyébként helyesen nem szubverzívnek, tehát Roibu olvasatában az állam belső rendjét aláásónak kellett volna fordítani, hanem perfidnek (e fogalomnak viszont semmi köze sincs az államrendhez). Az ítélet indoklása szerint a rágalmazást azáltal követte el Kolumbán Gábor, hogy azt állította: a sértett jogtalanul, a svájci Basel Hilft Alapítvány felhatalmazása nélkül ajándékozta a kérdéses csereháti ingatlant az apácarendnek. Ez az indoklás azért is érthetetlen, mert a csereháti ingatlan tulajdonjogi helyzetéről a marosvásárhelyi bíróságon folyamatban van egy per - mindaddig tehát, amíg a polgári bíróság jogerősen nem állapítja meg, hogy az ingatlan ajándékozása szabályos volt, hogy annak ki is a jogos tulajdonosa, bárkinek jogában van ebben a kérdésben szabadon véleményt nyilvánítani. Aristide Roibu panasza nem is vonatkozott az ajándékozással kapcsolatos véleményre, ő a szubverzív kifejezést panaszolta, tehát az ítélet ebből a szempontból is szakmailag elképesztően dilettáns. A vaslui-i megyei törvényszék - gyanús gyorsasággal - a fellebbezési tárgyalást már március 10-ére ki is tűzte. Kolumbán Gábor időközben a Román Legfelsőbb Ítélőtáblához fordult, és kérte az ügynek az áthelyezését, annál is inkább, mivel a bűncselekmény elkövetési helye szerint az illetékes bíróság a csíkszeredai lett volna. Ez az ítélet felveti a román hatóságoknak és igazságszolgáltatásnak az "Egyezmény az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről" 10. cikkelyéhez, a véleménynyilvánítás szabadságához való viszonyulásának kérdését. Ez a cikk kimondja azt, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, és hogy e jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson. Elfogadhatatlan a politikai szólásszabadságnak a bírói út felhasználásával való korlátozása. Ezzel az ítélettel is a román igazságszolgáltatás túllépte az egyezmény biztosította szólásszabadság korlátozási lehetőségeket, s vétkesen korlátozta a politikus véleménynyilvánítási szabadságát. Kincses Előd szerint "jogosan elvárjuk, hogy a román állam az idézett egyezmény szellemében védje meg Kolumbán Gábort." /Kincses Előd: A véleménynyilvánítás szabadsága és a román igazságszolgáltatás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./1999. március 3.
A Transilvania Jurnalban az APADOR-CH /Romániai Emberi Jogok Védelmének Szövetsége/ jelentése alapján közölte azokat a visszaéléseket, amelyeket a román állami szervek az állampolgárok ellen elkövettek. Ebben szerepel Király István ügye is. Király István geológus 58 éves. 1990 júliusáig az egyik miniszterelnök-helyettes geológia és bányászati tanácsadója volt, majd az Ipari Minisztérium helyettes államtitkára 1991. októberéig, ezután aligazgató a geológiai igazgatóságon 1992. júniusáig. Ezt követően egy külföldi cég alkalmazottja, innen ment nyugdíjba 1993-ban. 1995. februárjában letartóztatták azzal a váddal, hogy idegen hatalmaknak államtitkot képező dokumentumokat adott át. Házkutatás során dokumentumokat koboztak el tőle, de ezek egyike sem volt titkos. Ennek ellenére a minisztérium 12 dokumentumról azt állította, hogy azok államtitoknak minősülnek. Király István hiába kérte, hogy független szakértők vizsgálják felül az iratokat. A bukaresti bíróság 1996. nov. 5-i ítélete elismerte, hogy a dokumentumokat nem államtitkokként tartották nyilván, de úgy ítélte meg, hogy jellegük az volt, ezért hét év börtönre ítélték. Király István fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság 1997. október 17-én hozott ítélete súlyosbított: 17 év börtön. /Túlkapások és tévedések a Király István-ügyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./ Emil Constantinescu elnök Király Istvánt febr. 2-án kegyelemben részesítette. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./1999. március 3.
Kilencedik alkalommal tartották meg Szatmárnémetiben, a katolikus székesegyházban az ökumenikus kórustalálkozót. Összesen 17 kórus szólalt meg. Jelen volt Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke is. /Ökumenikus kórustalálkozó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./1999. március 3.
1949. márc. 2-én éjjel az egész ország területén egyszerre többezer családot leptek meg álmukban a milicisták és pártaktivisták csoportjai azzal a felszólítással, hogy azonnal csomagoljanak családonként száz kilót, mert el kell hagyniuk lakásukat és a megyeszékhelyen kell összegyűlniük. Ezzel az intézkedéssel a földbirtokos réteget tették földönfutóvá, elsősorban az erdélyi magyar arisztokráciát és nemességet. Kijelölték, melyik városban kell a családoknak élniük. A személyibe beütötték a D. O. pecsétet. Az így, erőszakosan deportált családok pincékben, istállókban laktak. Minden héten jelentkezniük kellett a rendőrségen. A férfiak nehéz munkát kaptak /éjjeli vagonrakás, építkezési segédmunkás stb./ A deportált családok gyermekeit akadályozták a továbbtanulásban. /Puskás Attila: 1949 márc. 3. - hajnalóra. Ötven éve semmisítették meg Románia középbirtokos társadalmát. - Háromszékiné Farkas Éva emlékezése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./ Háromszék megye területéről a családokat Sepsiszentgyörgyre vitték. A családokat másfél év múlva, szintén éjszaka, 1950. szept. 23-án ismét összeszedték és Dobrudzsába hurcolták őket, egy rizstelepre, barakkokba. Itt kellett a családoknak dolgozni éveken át. Az egyik túlélő elmondta, hogy a deszkabarakkokba télen befújt a hó. Több mint egy évtizedig éltek ebben a számkivetésben, csak 1963. aug. 23-án törölték el a D. O.-t. A kényszermunkát megjárt 91 éves dálnoki Beczásy István visszaemlékezett az átélt rettenetes időszakra. Keserűen hozzátette, hogy az 1989-es változás után senki sem segíti a székelység megmaradását. "A magyarság megmaradásához valamikor a földbirtokos osztály jelentette az alapot. Most pedig csak a személyi érdek van, az az első, utána egy nagy űr, s azután következik csak megmaradásunk közös érdeke. De az már messze hátul van." A magyar vezetőségnek azon kellene dolgoznia, hogy visszaállítsák az Erdélyben az egykor olyan jól működő gazdaköröket. /Ferencz Csaba: Az elhurcolás fél évszázada. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 2./ Beczásy István megírta emlékiratait Bekerített élet /Literátor, Nagyvárad, 1995/ címen. Az erőszakos kitelepítésről szól Gál Mária könyve: D. O. /kényszerlakhely/ /Minerva, Kolozsvár, 1996/ alcíme: Az erdélyi föld és földbirtokosság sorsa a második világháború után.1999. március 4.
Csíksomlyón fogja tartani kongresszusát a Reform Tömörülés (RT) RMDSZ-platform. Toró T. Tibor, a platform elnöke elmondta: amennyiben az RT-kongresszus úgy dönt, hogy indít elnökjelöltet, akkor az maga a platform vezetője lenne. Ha mégsem állítanak önálló jelöltet, akkor az RT olyan személyiségeket fog támogatni, mint például Kincses Előd, Kónya-Hamar Sándor, vagy Kolumbán Gábor. Az RT kezdeményezni fogja az RMDSZ alapszabályzatának módosítását, hogy növekedjen az ügyvezető elnökség hatásköre. Jelenleg az RMDSZ politikája Bukarestben dől el. Az RT azt szeretné, ha a fő döntéshozói központ Kolozsváron lenne, és az RMDSZ politikai vonalvezetését az Erdély-centrikusság jellemezné. Az RT ugyanakkor módosító-indítványokat tesz majd annak érdekben, hogy az RMDSZ döntéshozatalában a pluralizmus intézményesen is megjelenjék. Jelenleg egy "álegység" nevében a pluralizmus visszaszorításának vagyunk tanúi - jelentette ki Toró. Megállapította: két év távlatából világosan látszik, hogy mennyire eredménytelen ez a kormányzás, mennyire alaptalan volt az 1996 őszén hozott antidemokratikus döntés a kormánybalépést illetően. /Székely Kriszta: Téli álomból ébredve kongresszusra készül a Reform Tömörülés. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./1999. március 4.
Budapesten, a Magyar Bibliatársulat otthonában ünnepélyes bemutatták az Újszövetség román-magyar, illetőleg szlovák-magyar kötetét. A kétnyelvű kötetek a Magyar Bibliatársulat, a Szlovák Bibliatársulat, valamint a Romániai Felekezetközi Bibliatársulat közös gondozásában láttak napvilágot. Magyarországon már hagyománya van az Újszövetség ilyetén való közreadásának. Az angol-magyar 1987-ben, a német- magyar nyelvű pedig 1991-ben jelent meg. Az Újszövetség kétnyelvű közzétételéhez jelentős segítséget nyújtott a Bibliatársulatok Világszövetsége. A négyezer-négyezer példányban történő publikáláshoz ugyanis a világszövetség bocsátotta rendelkezésre a biblianyomó papírt. Mindkét kötetből kétezer-kétezer példányt juttatnak el Romániába és Szlovákiába. /Kétnyelvű bibliák. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./1999. március 4.
Március 4-én erdélyi írókat látott vendégül Budapesten a Műcsarnok folyóiratokat, kiadókat bemutató sorozata. Az est házigazdája a Sóvidék lapja, a korondi Hazanéző főszerkesztője és kiadója, Ambrus Lajos volt, aki a folyóirat tíz esztendejéről beszélt. A fellépett szerzőket és munkatársakat, Bölöni Domokost, Deák Sárosi Lászlót és Tófalvi Zoltánt Nagy Pál marosvásárhelyi irodalomtörténész mutatta be. /Erdélyi írók sikere Budapesten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./1999. március 4.
Kuszálik Péter Morfondír rovatában kiállt a Horn-kormány mellett, egyben manipulációnak nevezte dr. Borbély Zsolt Attila érvelését, aki az előző kormányt nemzetellenes erőnek minősítette. /Kuszálik Péter: Manipulációs. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./1999. március 4.
A kolozsvári Tinivár Kiadó bemutatta a középiskolásoknak és főiskolásoknak szánt Géniusz tudományos ismeretterjesztő magazin első számát. Főszerkesztő Dáné Tibor Kálmán, felelős kiadó dr. Bartha Zoltán. A 64 oldalas szemle második számát márciusra ígérték. /Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./